Reviews archive from the beginning to 2004

V/A - Kosmoloko (Galakthorro Records, 2004) >>

Diamond Eyed Princess - Pagan Rite (Aura Mystique, 2001) >>

Heathen Dawn - Wasted Land MCD (Aura Mystique, 2001) >>

Seigneur Voland - Seigneur Voland MCD (Aura Mystique, 2001) >>

Necare - Ruin (Firebox Records, 2004) >>

The Eternal - The Sombre Light Of Isolation (Firebox Records, 2004) >>

Withering - Gospel Of Madness (Warhorse Records/Firebox Records, 2004) >>

Avernus - Bury Me In Fire MCD (Self Financed, 2003) >>

Metal Breath Productions - Promo Compilation 2003 (Metal Breath Productions, 2003) >>

Must Missa - Ma Ei Talu Valgust (Death To Mankind Records, 2004) >>

The Funeral Orchestra - Feeding The Abyss (Aftermath Music, 2003) >>

Runemagick - Darkness Death Doom (Aftermath Music, 2003) >>

Poema Arcanus - Iconoclast (Aftermath Music, 2002) >>

Goetia - Hail Satan (ISO666, 2002) >>

Thunderbolt - The Burning Deed Of Deceit (ISO666, 2003) >>

Arkona - Konstelacja Lodu (Eclipse Productions, 2003) >>

Blackdeath - Fucking Fullmoon Foundation (ISO666, 2002) >>

Blackdeath - Bottomless Armageddon (ISO666, 2003) >>

Melek-tha - Perfect World Eradication (Kubernoise/Necrocosm, 2003) >>

Vomitor - Bleeding The Priest (Metal Blood Music, 2003) >>

Face Of Evil - Face Of Evil (Metal Blood Music, 2003) >>

St.Madness - We Make Evil Fun (Nasty Prick Records, 2003) >>

Arkham - Chapter III : The Madness From The Sea MCD (Battlesk'rs Productions, 2003) >>

Plecid - Plecid (Ajna Offensive, 2003) >>

Devil-May-Care - AWE (Stygian Crypt, 2003) >>

Scratching Soil - War Experience (Stygian Crypt, 2003) >>

Trimonium - Blow The Horns (Folter Records, 2003) >>

Lugubre - Anti-Human Black Metal (Folter Records, 2004) >>

Lungorthin - Morgrom (Folter Records, 2004) >>

Mar De Grises - The Tatterdemalion Express (Firebox Records, 2004) >>

My Dying Bride - Songs Of Darkness, Words Of Light (Peaceville, 2004) >>

Reverend Bizarre - Harbinger Of Metal Ep (Spikefarm Records, 2003) >>

Tyranny - Bleak Vistae MCD (Firebox Records, 2004) >>

Gholgoth - Somnus Mortis Imago (Ordealis Records, 2004) >>

Eternal Majesty - From War To Darkness... (Battlesk'rs Productions, 2003) >>

Nehemah - Shadows From The Past... (Oaken Shield/Adipocere, 2002) >>

Stereochrist - Dead River Blues (Arctic/Firebox Records, 2004) >>

Watain - Casus Luciferi (Drakkar Productions, 2003) >>

Skyforger - Sword's Song (Skyforger/CCFL, 2003) >>

Skyforger - Thunderforge (Folter Records, 2003) >>

Haus Arafna - The Singles 1993-2000 (Galakthorro, 2003) >>

Ildjarn - 1992-1995 (Northern Heritage, 2003) >>

Deathspell Omega - Infernal Battles (Northern Heritage, 2003) >>

Deathspell Omega - Inquisitors Of Satan (Northern Heritage, 2003) >>

Clandestine Blaze/Deathspell Omega - Split CD (Northern Heritage, 2003) >>

Thou Art Lord - DV8 (Black Lotus Records, 2002) >>

Horrified - Deus Diabolus Inversus (Black Lotus Records, 2002) >>

Enshadowed - Intensity (Black Lotus Records, 2003) >>

King Diamond - The Puppet Master (Massacre Records, 2003) >>

Klimt 1918 - Undressed Momento (My Kingdom Music, 2003) >>

Rain Paint - Nihil Nisi Mors (My Kingdom Music, 2003) >>

Naer Mataron - River At Dash Scalding (Black Lotus Records, 2003) >>

While Heaven Wept - Of Empires Forlorn (Eibon Records, 2003) >>

Hortus Animae - Waltzing Mephist (Black Lotus Records, 2003) >>

A Perfect Circle - Thirteenth Step (Atlantic, 2003) >>

Agent Steel - Order Of The Illuminati (Scarlet Records, 2003) >>

The Duskfall - Frailty (Black Lotus Records, 2002) >>

Burzum Tribute - Wotan Mit Uns CD-R (Ancient Beliefs, 2004) >>

Bethlehem - Suizid Radio CD-R (Ancient Beliefs, 2004) >>

Angels' Decay - Odiumspace (Akne Productions, 2003) >>

Old Wainds - Where The Snows Are Never Gone (Miriquidi Productions/City Of The Dead Records, 2003) >>

Nachtmystium - Nachtmystium MCD (Regimental Records, 2003) >>

Hate Forest - Purity (Supernal Music, 2003) >>

Dark Storm - The Early Years (Unisound Records, 2003) >>

Woods Of Belial - Deimos XIII (Firebox, 2003) >>

Nightfall - I Am Jesus (Black Lotus Records, 2003) >>

Scent Of Flesh - Roaring Depths Of Insanity (Black Lotus Records, 2002) >>

Acheron - Tribute To The Devil’s Music (Black Lotus Records, 2003) >>

Swallow The Sun - The Morning Never Came (Firebox Records, 2003) >>

Ordo Rosarius Equilibrio - C.C.C.P. (Cold Meat Industry, 2003) >>

Anathema - A Natural Disaster (Music For Nations, 2003) >>

Forgotten Tomb - Springtime Depression (Adipocere Records, 2003) >>

Wall Of Sleep - Overlook The All Ep (PsycheDOOMelic Records, 2003) >>

Aeternus - A Darker Monument (Nocturnal Art Productions, 2003) >>

Orodruin - Epicurean Mass (PsycheDOOMelic Records, 2002) >>

Voodoo Shock - Voodoo Shock (PsycheDOOMelic Records, 2002) >>

The Prophecy - Ashes (Blackdoom Records, 2003) >>

Carpathian Forest - Defending The Throne Of Evil (Season Of Mist, 2003) >>

Skepticism - Farmakon (Red Stream, 2003) >>

Nokturnal Mortum - Weltanschauung (Oriana Productions, 2003) >>

Demoncy - Empire Of The Fallen Angel (Blood, Fire, Death/Red Stream, 2003) >>

Nephenzy Chaos Order - Pure Black Disease (Baphomet Records/Red Stream, 2003) >>

Forest Of Impaled - Forward The Spears (Red Stream, 2003) >>

Kultur Shock - Fucc The I.N.S. (Kool Arrow, 2001) >>

Asesino - Corridos Muerte (Kool Arrow, 2003) >>

Elend - Winds Devouring Men (Prophecy Productions, 2003) >>

Unhealthy Dreams - Nightmares Give Way To Apocalypse (DeadSun Records, 2002) >>

Flattbush - Smash The Octopus! (Kool Arrow Records, 2003) >>

Dark Legion - Eternity Of Nothing (DeadSun Records, 2003) >>

Neverlight Horizon - God Of Suffering Ep (DeadSun Records, 2003) >>

Sunn O))) - White 1 (Southern Lord, 2003) >>

Let There Be Doom - Southern Lord Compilation (Southern Lord, 2003) >>

Porcupine Tree - In Absentia (Lava Records, 2003) >>

Lunatic Gods - The Wilderness (Shindy Productions, 2002) >>

Antimatter - Lights Out (Prophecy Prod., 2003) >>

Nevermore - Enemies Of Reality (Century Media, 2003) >>

Blazing Eternity - A World To Drown In (Prophecy Prod., 2003) >>

In The Woods... - Live At The Caledonien Hall (Karmakosmetix/Prophecy Prod., 2003) >>

Karmakosmetix - Promosampler 2003 (Karmakosmetix/Prophecy Prod., 2003) >>

Diaboli - Unseen Age Of War (Northern Heritage, 2003) >>

Bloodhammer - Abbedissan Saatanalliset Houreet (Northern Heritage, 2003) >>

Uncreation’s Dawn - Deathmarch Over gods Kingdom (Northern Heritage, 2003) >>

Incriminated - Miracle Of Purity (Northern Heritage, 2003) >>

Merciless - Merciless (Black Lodge/Sound Pollution, 2003) >>

Serpent Obscene - Devastation (Black Lodge/Sound Pollution, 2003) >>

Maryslim - Live N' Loaded (Wild Kingdom/Sound Pollution, 2003) >>

Gemini Five - Babylon Rockets (Wild Kingdom/Sound Pollution, 2003) >>

Elvira Madigan - Witches -Salem 1692 vs. 2001- (Black Lodge/Sound Pollution, 2003) >>

Darkthrone - Hate Them (Moonfog, 2003) >>

Satanic Warmaster - Opferblut (No Colours, 2003) >>

Satanic Warmaster - Strength & Honour (Northern Heritage, 2003) >>

Shining - III Angst (Avantgarde Music, 2003) >>

Chaostar - Threnody (Holy Records, 2001) >>

SUP - Angelus (Holy Records, 2002) >>

Soulgrind - Into The Dark Vales Of Death (Holy Records, 2002) >>

Natron - Necrospective (1992-2002) (Holy Records, 2002) >>

Haus Arafna - Butterfly (Galakthorro, 2003) >>

Craft - Terror Propaganda (Selbstmord Services, 2002) >>

Taake - …Bjoergvin…(Wounded Love Records, 2002) >>

Total Devastation - Roadmap Of Pain (Firebox, 2003) >>

Silent Edge - The Eyes Of The Shadow (DVS Records, 2003) >>

Chrome Shift - Ripples In Time (DVS Records, 2003) >>

Mourning Beloveth - The Sullen Sulcus (Aftermath Music, 2003) >>

Tristitia - Garden Of Darkness (Holy Records, 2003) >>

Mutiilation – Majestas Leprosus (Ordealis Records, 2003) >>

Shining – Within Deep Dark Chambers (Avantgarde Music, 2003) >>

Will 'O' Wisp - Unseen (Beyond Productions, 2003) >>

Katatonia - Viva Emptiness (Peaceville, 2003) >>

Geasa – Fates Lost Son (Acheron Records, 2003) >>

Aarni/ Umbra Nihil – Split CD (Firebox Records, 2003) >>

Neglected Fields – Synthinity (Father Productions, 2002) >>

Pantheist - O Solitude (Firebox Records, 2003) >>

The Gathering - Souvenirs (Psychonaut, 2003) >>

Abigail - Forever Street Metal Bitch (Drakkar Productions, 2002) >>

Barbatos - War! Speed And Power (ISO666, 2001) >>

Opeth - Damnation (Koch Music/Music For Nations, 2003) >>

Aborym - With No Human Intervention (CODE 666, 2003) >>

Ancient Rites – And The Hordes Stood As One (Hammerheart Records, 2003) >>

Dissection – Live Legacy (Nuclear Blast, 2003) >>

Marduk – World Funeral (Regain Records, 2003) >>

Negura Bunget – 'n Crugu Bradului (CODE 666, 2003) >>

Satanic Warmaster – Black Katharsis MCD (Northern Heritage, 2002) >>

Mustan Kuun Lapset - Suruntuoja (Northern Sound, 2002) >>

Barathrum – Venomous (Spikefarm, 2002) >>

Carpathian Forest - We‘re Going to Hell For This…(Avantgarde, 2002) >>

November’s Doom – To Welcome The Fade (Dark Symphonies, 2002) >>

Dissimulation – Maras (Ledo Takas Records, 2002) >>

Furze – Trident Autocrat (Apocalyptic Empire, 2001) >>

Perished – Grim (Apocalyptic Empire, 2001) >>

Fields Of The Nephilim - Fallen (SPV, 2002) >>

Spiritual Beggars - On Fire (Century Media, 2003) >>

Dark Fortress - Profane Genocidal Creations (Red Stream, 2003) >>

Hammerheart Records - Promo Sampler 2 (Hammerheart, 2003) >>

Malignance - Regina Umbrae Mortis (B.T.O.D. Records, 2003) >>

Nunslaughter – Hells Unholy Fire Pict-LP (Ordealis Records, 2001) >>

Inner Helvete – Total Bloodshedding Devastation (Ordealis Records, 2002) >>

Ordealis Records – Exclusive Distributor (Ordealis, 2002) >>

Nile - In Their Darkened Shrines (Relapse Records, 2002) >>

Agalloch - The Mantle (The End Records, 2002) >>

Dark Clouds - Global Depressing System (sz.k., 2002) >>

Vinterriket - ...und die Nacht kam schweren Schrittes (Regimental/Stygian Shadows, 2002) >>

Fornication - Sectanik Neocide (Battlesk'rs Productions, 2002) >>

Bestial Mockery - Christcrushing Hammerchainsaw (Metal Blood Music, 2002) >>

Nargaroth - Rasluka part.2 (No Colours Records, 2002) >>

Wigrid - Hoffnungstod (No Colours Records, 2002) >>

Enthroned - Carnage In World Beyond (Napalm Records, 2002) >>

Arcturus - The Sham Mirrors (Prophecy Productions, 2002) >>

Without Face - Astronomicon (Elitist, 2002) >>

Alkonost - Alkonost (Beverina/Ketzer, 2002) >>

Opeth - Delivarence (Music For Nations, 2002) >>

Shining - Livets Andhallplats (Selbstmord Services, 2001) >>

Sear Bliss - Forsaken Symphony (Red Stream, 2002) >>

Interitus Dei - Unholy (Promusic Productions, 2002) >>

Winds - Reflections Of The I (The End Records, 2002) >>

Lake Of Tears - The Neonai (Black Mark Productions, 2002) >>

Empyrium - Weiland (Prophecy Productions, 2002) >>

Graveland - Memory and Destiny (No Colours Records, 2002) >>

Green Carnation - Light Of Day, Day Of Darkness (Prophecy Productions, 2001) >>

Castrum - Mysterious Yet Unwearied (Bloodbucket Productions, 2002) >>

Judas Iscariot - Moonlight Butchery (No Colours Records, 2002) >>

Castrum - Hatenourisher (Bloodbucket Productions, 2001) >>

Thor's Hammer - The Fate Worse Than Death (No Colours Records, 2002) >>

Juvenes - When Heroes Will Rise (No Colours Records, 2002) >>

Desire - Locus Horrendus-The Night Cries Of A Sullen Soul (Desire, 2002) >>

Primordial - Storm Before Calm (Hammerheart, 2002) >>

Hidden - Spectral Magnitude (Red Stream, 2002) >>

A Tribute to Mayhem - Originators Of The Northern Darkness (Avantgarde Music, 2002) >>

Vinterriket - Herbstnebel +Promo (Neodawn Productions, 2002) >>

Skepticism - The Process Of Farmakon (Red Stream, 2002) >>

Solefald - Pills Against The Ageless Ills (Century Media, 2002) >>

Immortal - Sons Of Northern Darkness (Nuclear Blast, 2002) >>

Neural Booster - Gross Negligence (Eclipse Records, 2002) >>

Borknagar - Empiricism (Century Media, 2001) >>

Karnak - Melodies Of Sperm Composed (Twelfth Planet Records, 2002) >>

Himinbjorg - Haunted Shores (Red Stream, 2002) >>

Krieg - Destruction Ritual (Red Stream, 2002) >>

Secrets Of The Moon - Stronghold Of The Inviolables (Cicatrix/Red Stream, 2002) >>

Judas Iscariot - To Embrace Of Corpses Bleeding (Red Stream, 2002) >>

Katatonia - Last Fair Deal Gone Down (Peaceville, 2001) >>

Gutted - Defiled (Eclipse Records, 2001) >>

V/A - Kosmoloko

Egy ujabb unnepi kiadvannyal jelentkezett az iden 10 eves fennallasat unneplo nemet Galakthorro kult kiado! Koztudott, hogy a Galakthorro az egyik legjobb power electronic/death disco/noise kiado. A 10 eves szuletesnapjukra mar megjelent egy Haus Arafna nagylemez es egy specialis kiadvany, amelyen az osszes Haus Arafna 7" Ep-t gyujtottek ossze. Ezekrol a nagyon magas szinvonalu, muveszi kiadvanyokrol mar irtunk a MS oldalain.
A Kosmoloko egy olyan valogatas CD, amelyen a Galakthorro kiado 5 formacioja szerepel 2 uj notaval, melyek csak itt lesznek hallhatoak.
A CD elso 2 notajat (Hymn To Despair, After All This Days) a HAUS ARAFNA jegyzi a toluk mar megszokott magas szinvonalon, a 2 uj nota kisse mas, mint az eddigi HA dalok, de ezek is minosegileg az elitbe sorolandoak.
Ezutan kovetkezik Albert Fisch altal eletre hivott SUBLIMINAL, ket nagyon beteg szovegu noise tetellel, a Subliminal is hasonlo vizeken evez, mint a HA, csak talan nem annyira intenziv...
Ezutan egy regi ismerost koszonthetunk KARL RUNAU szemelyeben aki, mar tobb mint 10 eve muveli ezt a mufajt. Az altala elovezetett Driven By Instinct nem is keves ambiental hatast is magaban rejt, akarcsak a Hope For Your Understanding tetel!
Ezutan a Galakthorro ujonca kovetkezik az Amon Radek egyszemelyes MASKA GENETIK nevre keresztelt formacioja. Az itt szereplo 2 notaja az elso hivatalos megjelenese a Maska Genetiknek. A ficko intenziv power elektronik mufajban alkot es ez a 2 notaja nagyon meggyozo! Van egy militarista kisugarzasa, foleg az Ocean cimu notajanak.
A CD-t a Mrs. Arafna es Mr. Arafna altal jegyzett NOVEMBER NOVELET zarja, aki nem tudna, annak elarulom, hogy ok ketten alkotjak a Haus Arafnat is! A November Novelet joval nyugisabb muzsikat jatszik, mint a HA, ha meg kellene hataroznom a stilusukat, akkor azt mondanam, hogy egyfajta angst popot jatszanak nemi ambiental beutessel.
A CD-vel jar egy nagyon szinvonalas 20 oldalas booklet is, hogy a vizualis oldal is kelloen ki legyen emelve. Gondolom, hogy egy ilyen kiadvany eseten a pontszam nem lehet kerdeses! -Mirgilus- 10/10


Diamond Eyed Princess - Pagan Rite

A francia Diamond Eyed Princess Darkhyrys projektje, amelyet 1997-ben hivott eletre. A banda elso demoja 1999-ben jelent meg United to conquer cimmel kozosen az Infect zenekarral.
A csapat ezutan jelentette meg az elso nagylemezet Pagan Rite cimmel, majd nehany koncerten is felbukkantak.
A DEP 90-es evek eleji felfogasban jatszodja a jo oreg fekete femet, kulonlegesseguket az adja, hogy a durva BM muzsikajukat gyakran fuszerezik kozepkori, folkos muzsikaval, amit tradicionalis hangszereken es noi enekkel adnak kozre. Szerencsere a csapat elkerulte azt a hibat, hogy a 2 eltero stilust osszekeverje, mert en szemely szerint nagyon utalom a billentyuvel es noi enekkel eloadott BM muzsikat. Nagyon birom, hogy egymast valtogatjak a tradicionalis folkos notak es a kemeny BM tamadasok, tehat aki csak a durva notakra akar koncentralni az programozza be a lejatszojat es akkor csak a BM notakat hallja, melyek egyaltalan nem tucat szerzemenyek, aki meg a folkos-kozepkori zenekre akar kellemesen megpihenni az meg hallgathatja csak azokat a notakat.
Hasonlo zeneben utazott anno az olasz Evol is, viszont ok sohasem voltak ennyire durvak es ugyanakkor folkosak mint a DEP. Szovegeik a dicso pogany korszakot istenitik, neha angolul, neha meg franciaul. A csomagolas, meg a borito is kivalo, remelem, hogy a hamarosan megjeleno 2. Korlguelaal cimu lemezuk is lesz ilyen jo, mint a Pagan Rite!! -Mirgilus- 8/10


Heathen Dawn - Wasted Land MCD

A francia Heathen Dawn-t Julien hivta eletre 1998-ban, amikor feloszlatta a Hoerfen nevre keresztelt bandajat. Ra egy evre a banda mar ki is adta az elso demojat Olwen cimmel, amelynek nagyon jo visszhangja volt az underground sajtoban. 2000-ben csatlakozott a bandahoz Fabrice (dobok), Romain (gitar) es Franck (basszus) es ezzel a felallassal rogzitette a csapat a Wasted Land cimu MCD-jet.
A fiuk pagan metalban jeleskednek, zenejuket hihetetlenul dallamos es heroikus gitartemakkal tamogatjak meg aminek koszonhetoen mindenik nota mar az elso hallgatasnal megmarad az ember fuleben es egy-ket hallgatas utan mar ugy dudolja azokat, mintha eppen keszulne egy csataba a keltakkal egy zaszloaljban.
A szovegeik is a dicso mult esemenyeit eneklik meg. Az MCD 5 notaja kozul a zaro Gloria Victis-nek nincs meg a szovege a boritoban, a tobbinek a szovege angolul irodott kiveve a Celtic Glory cimu tetelt, melyben anyanyelvukon eneklik meg a fiuk a dicso multat es az uj pogany hajnal eljovetelet.
A Wasted Down osszes notaja kimagaslo notairo keszsegrol arulkodik, egy pillanat uresjarat sincs a lemezen, az elejetol a vegeig mestermunka, csak a Mithotyn legendas elso In The Sign Of Ravens lemezevel emlitheto egy lapon! -Mirgilus- 9/10


Seigneur Voland - Seigneur Voland MCD

A francia SV-ot 1996-ban alakitotta Xaphan (ex-Funeral, Kristallnacht vokalista). Seigneur Voalnd nev annyit jelent, hogy Lord Voland, a kozepkorban eszak-kelet Franciaorszagban a Satant neveztek igy. A SV szovegei tobbnyire az osi pogany kultuszokon es Nietzsche isten halalat hirdeto filozofiajan alapszik.
Xaphan egy rovid idore ki kellett szalljon a zenei vilagbol, mivel sirgyalazasert es egyebb hasonlo garazdasagert bortonbe csuktak, ahonnan 1999-ben szabadult. L.D kollegajaval, aki szinten tagja volt a Funeral es Kristallnacht formacioknak, nekialltak dalokat irni. Az elso demojuk egy split anyag volt a francia Chemin De Haine-val Ceremonie chaotique pour un monde mourant cimmel, aztan kiegeszultek egy dobossal es egy basszusgitarossal es ez a felallas rogzitette a Seigneur Voland MCD-t. 2001-ben jelent meg egy split CD-juk kozosen a Kristallnacht es a Blessed In Sin zenekarokkal, majd ezt kovette egy ujabb split Ep a Chemin De Haine-val Ceremonie chaotique Acte 2 cimmel. Nehany koncert utan, melyek kozul egyet az Aura Mystique stabja is filmezett, megjelent video kazettan, aztan a banda ugy dontott, hogy tartanak egy szunetet es mas zenekarokra koncentralnak.
Tavaly a Warspirit gondozasaban megjelent egy kazettajuk, mely tartlmazza az eddig osszes hivatalos kiadvanyuk anyagat, mig hamarosan az Aura M.-nel megjelenik a Seigneur Voland MCD bakelit valtozatban 9 bonus notaval kiegeszitve. Nem tudom, hogy mostanaban menyire aktiv a csapat, de teny, hogy majusban koncerteztek egy kissebb underground fesztivalon Belgiumban!
A SV old school Black Metalt jatszik es nagyon magas szinvonalon, a francia mezonyben abszolut az elitben a helyuk, amit ez a 4 szamos (+outro) MCD is megerosit. Tobbnyire a gyors temakat favorizaljak, amit nagyon dallammos, szinte dudolhato gitarokkal tesznek meg egyedibbe. Sajnos a szovegekrol nem tudok sokat elmondani, hiszen mindenik franciaul irodott, a borito is nagyon eltalalt. Remelem, hogy hamarosan jelentkeznek valamilyen uj hanghordozoval, mert ez az MCD 3 eve jelent meg! -Mirgilus- 8.5/10


Necare - Ruin

Nem ertem, hogy mi tortent a finn Firebox kiadoval, egy par eve ugy indultak, mint egy nagyon igenyes doom kiado, viszont mostanaban olyan kiadvanyokkal jelentkeznek, hogy csak csovalni tudom a fejemet. Egyszeruen nem ertem a kiado politikajat, minek kell ennyi bandat szerzodtetni, miert nem eleg csak a nagyon eredeti csapatokra koncentralni.
Egy Until Death Overtakes Me, Pantheist, Woods Of Belial, Aarni, Umbra Nihil, Mar De Grises utan, hogy lehetett egy olyan zenekarnak szerzodest ajanlani, mint a Necare, azt nem ertem.
Mondjuk azt alairom, hogy az altalam emlitett bandak nem fognak millios lemezeladasokat eloidezni, viszont egytol egyik eredeti es minosegi csapatokrol van szo, amit sajnos az amerikai 2 szemelyes Necarerol nem mondhatok el.
A Necare muzsikajaban eredetisegre utalo jeleket kar is keresni, mert nincs, sot az egesz lemez egy nagy kozhely. Olyan a Ruin, mintha a 90-es evek eleji brit death-doom szinter bandaitol csinalt volna a duo egy feldolgozas lemezt. Ha birtad az akkori bandakat (P. Lost, My Dying Bride, Anathema) es az akkori idoket sirod vissza, akkor a Necare Ruin lemeze egy nagyon jo zenei alafestes a nosztalgiazashoz.
Termeszetesen a produkcio rendben van, a csomagolas, a hangzas meg az egesz lemez verprofi, csak az a kar (mondjuk a szovegektol rohogo gorcsot kaptam, annyira eroltetettek), hogy abszolut hiteltelen es arctalan.
A kiado altal eroltetett doom/death metal meghatarozas meg enyhen szolva is megmosolyogtato. Contact:, -Mirgilus- 5.5/10


The Eternal - The Sombre Light Of Isolation

Egy ujabb bunteto brigaddal van dolgunk a Firebox frissen szerzodtetett udvoskei kozul, ezuttal egyenesen Ausztraliabol. A The Eternal a 3 lemezt is megert Melbourne-i Cryptal Darkness romjain alakult 2003-ban es a Fireboxnak koszonhetoen mar az iden ki tudtak adni az elso lemezuket, sot mi tobb, osszel egy europai turnet is fognak csinalni.
A boritot vizsgalgatva gondoltam, hogy valami funeral doom csapattal van dolgom, de sajnos jo nagyot tevedtem, mert a The Eternal nem tobb, mint egy nagyon gyenge Paradise Lost kopia.
A Cruel Misfortune egy olyan nota peldaul, amelyik simman rajta lehetett volna a Lost One Second lemezen is. Tobbnyire lassan hompolygo dallamos doomos muzsikaban utaznak, de sajnos az eredetiseg legkissebb jelet sem sikerult megvillantaniuk. Mark Kelson egy-ket helyen alkalmazott horgese, suttogasa tetszik, viszont a dallamos eneknel nagyon buzis a hangja, ami egy-ket nota utan mar idegesitove is vallik.
A Rememberance Scars notaban meg az ex-Anathemas Darren White is felbukkan, de o is keves, ahhoz, hogy megmentse az egesz lemezt. Van egy-ket jo nota, mint pl. a cimado, vagy a mar emlitett Rememberance Scars, vagy akar a zaro All Hope Lost, esetleg a Harmony Of Dissonance, viszont nem egyseges a lemez, neha olyan mintha egy masik zenekar is felpakolt volna egy-ket notat a lemezre.
A Crimson Sacrifice kepeben meg egy nagyon nyalas, tini lanyok szobajaba valo slagert is hallhatunk. A szovegek is nagyon hiteltelenek es mar millioszor elsutott temakoroket kerulgetnek, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel.
Nem tudom, hogy az iden meg milyen meglepetesekkel fog elorukkolni a Firebox, de remelem, hogy eszhez ternek es hamarosan olyan lemezeknek orulhetek, mint az uj Pantheist, Woods Of Belial, Aarni, hogy a Swallow The Sunt ne is emlitsem. Contact:, -Mirgilus- 6/10


Withering - Gospel Of Madness

Erosen Sentenced-es riffel indul a finn Withering debutlemeze. Kb. ilyesmi zenet jatszott a Sentenced 1994-1996 kozott. Lassu es kozeptempos eszaki riffek, amelyeket majdnem vegig dallamos gitarharmoniak kisernek, erre jon egy horgos hang.
Sok ilyesfajta zenet hallgattam most 6-7-8 eve, u.h. jolesett hallgatni ezt az egyszeru, de fogos temakkal telepakolt doom/death metal-t. A korai Amorphis nevet is megkell emliteni, erezhetoen hatassal voltak a Withering zenejere, ugyanis Mika es Ville (mar megint egy Ville...) gitarosok gyakran pengetnek eszaki folkos hatasu temakat, akarcsak az Amorphis valamikor regen...
Nincs semmi kulonosebb bajom a lemezzel, hiszen vannak hangulatos temak, egesz jo dallamok, jo a hangzas meg minden, csupan az egyeniseg hianya nagyon szembeszoko.
Nem egy nehez hallgatnivalo a Withering zeneje, azt sem mondanam ra, hogy unalmas, egyszeruen csak nem erzek kesztetest arra, hogy Withering-et hallgassak. Annak ellenere, hogy jol nyomjak a sracok, egy ido utan elegge kiszamithatova vallik a lemez.
Meglepeteseket nem igazan talalni ezen a 11 szamos, 51 perces CD-n, szoval nem nagyon lehet hasonlitani ezt a lemezt egy Tales From The Thousand Lakes-el, vagy egy Amok-al, u.h. ha legkozelebb dallamos eszaki doom/death metal-t akarok hallgatni, akkor valoszinu, hogy egy regi Amorphis, vagy Sentenced lemezt valasztanek. -Robert Sun- 7/10


Avernus - Bury Me In Fire MCD

Az USA-beli Avernus nem egy kezdo zenekar, valamikor a 90-es evek elejen alakultak. Bar csak egy nagylemezuk jelent meg ("...Of The Fallen", 1997), ezenkivul tobb, mint 10 anyaguk jelent meg (demok, promok, mini-CD-k), a Sadness c. demojuk (1994) pedig kultikus anyagnak szamit doom/death metal korokben.
Az Avernus zeneje is valtozott az evek soran, pl. eltuntek a hegedu altal jatszott dallamok, eloterbe kerultek a dallamos vokalok. Nagyvonalakban azert meg most is doom/death metalt jatszanak, a lassu veszjoslo riffek, illetve a kinos, keserves gitardallamok, harmoniak most is szerves reszet kepezik a zenejuknek, szoval a depresszios hangulat megmaradt.
Az egyik legfontosabb dolog, ami megkulonbozteti az Avernus-t a hasonszoru bandaktol az az enekes, Rick McCoy egyedi vokalozasa, melyben egyszerre vegyulnek arab es kelta dallamok. Egy masik sajatos vonasa a bandanak az akusztikus gitaros reszek, amelyek az enekhez hasonloan nem keves folkos beutessel birnak.
A szovegek is gondosan vannak megirva es a primitiv szimbolumokat tartalmozo borito is elnyerte a tetszesemet, u.h. a doom/death fanoknak csak ajanlani tudom a megismerkedest az Avernus-al. Amugy a banda keszul a 2-ik nagylemezere, amirol azt hangoztatjak, hogy az erre felkerulo dalok gyorsabbak lesznek, szoval eltavolodnak a doom/death vonaltol. Remelem azert Rick dallamos hangjat nem fogjak hanyagolni, mert eleg nagy kar lenne... Web:, mail: -Robert Sun- 8/10


Metal Breath Productions - Promo Compilation 2003

A promocios celokat szolgalo CD 9 felvetelt tartalmaz 3 Metal Breath-es bandatol, vagyis mindegyik zenekar 3 dallal szerepel a valogatason.
Az elso banda, a Dying Passion ( egyben a legjobb a 3 kozul. Az elso lemezukhoz mar volt szerencsem, ez a 3 dal viszont a masodik, 2002-es Voyage c. albumrol szarmazik.
Zenejuk legegyszerubben egyedi doom/gothic/folk metal-kent irhato le. Vannak jo riffjeik, temaik, ezekhez tarsulnak klasszikus nepi hangszerek is. Nem egy tipikus doom/gothic metal, elofordulnak itt diszharmonikus (Voivod-os) riffek, bizarr megoldasok, ezenkivul az enekescsaj sem riad vissza a furcsabb, szokatlanabb enektemaktol.
Amugy a korai Madder Mortem-re emlekeztet a Dying Passion, bar nem erik el a norvegok szintjet.
A 2-ik banda a Promises (, a 2000-es Flight To Fall c. lemezukkel. A Promises elso 2 dala tipikus dark/gothic rock/metal, semmi kulonos, egy-ket OK riff, tema, erre jon egy atlagos ferfihang.
A 3-ik dal mar technikasabb, metalosabb es horges is van benne. Aki kedveli a Love Like Blood tipusu zeneket, annak talan bejonne a Promises.
A Sorath ( zarja a 35 perces CD-t, a 2003-as Vivimos Et Perpetua Guerra c. lemezuk 3 dalaval. Zenejukre erosen hathattak az eszaki bandak, gondolok itt az olyanokra, mint pl. a (korai) Borknagar, vagy az Old Man's Child.
Riffjeikben vegyulnek a klasszikus heavy metal hatasok a szaguldosabb, eszaki temakkal, de a black-es reszelesek is gyakoriak a Sorath haza tajan. Van egy keves viking feeling is zenejukben, bar notaik nem utik meg egy Mithotyn, vagy Thyrfing szintjet. -Robert Sun-
Dying Passion - 8/10
Promises - 6.5/10
Sorath - 7/10


Must Missa - Ma Ei Talu Valgust

A Must Missa egy eszt Black/Death metal formacio, 1996-ban alakultak, de 1999-ig szinte semmit sem csinaltak mint zenekar.
2000-ben jelent meg a csapat egyetlen kiadvanya a Sex Beyond The Grave cimmel kazetta formatumban. Aztan a csapat megprobalt keresni egy kiadot, de nem jartak sok szerencsevel, ugy volt, hogy az angol Parasite Records adja ki az elso lemezuket, de ok nem sokkal a szerzodes ajanlat utan beszuntettek mukodesuket.
A Must Missa elso lemeze vegul ez ev februarjaban jelent meg a spanyol Death To Mankind-nal. A Ma Ei Talu Valgust (I Can't Stand The Light) lemez zeneileg kozelebb van a death metalhoz, mint a blackhez, tobbnyire kozeptempos, zakatolos temakat reszesitik elonyben a fiuk, csak neha gyorsitanak be egy keveset.
Az enek is tobbnyire morgos, csak nehol hallhatunk klasszikus BM vokalokat. A hangulat meg az antikereszteny hozzaallas az ami kozelebb hozza oket a BM-hoz. Nem ertelmezik ujra a mufajt, viszont a mufaj keretein belul jo kis notakat sikerult komponalniuk, a hangzas is nagyon eros, meg a bogot is nagyon jol lehet hallani es ami a legfontosabb, hogy az old school hangulat vegig ott van a Ma Ei Talu Valgust notaiban!
Mondanivalojukat anyanyelvukon adjak kozre, mint altalaban az osszes balti orszagokbol szarmazo csapat, de szerencsere az angol forditasokat is mellekeltek. Az en CD-men meg a Teach The Christian With An Axe nota videoja is rajta van, amit a csapat a Impaled Nazarene-vel kozos turnen rogzitett. A kepminoseg nem a legjobb, de latszik, hogy a fiuk eloben is jol teljesitenek a szepszamu kozonseg elott. Cim: -Mirgilus- 7.5/10


The Funeral Orchestra - Feeding The Abyss

A sved TFO apocalyptic trance doom-ot jatszik, tehat ha nem birod az ongyilkos szovegvilaggal fuszerezett funeral doomot, akkor felesleges is tovabb olvasnod, mert ez a 68 perces lemez ugyis biztos kikeszitene.
Nem konnyu hallgatnivalo ez az ultra lassu Feeding The Abyss, de aki imadja az ilyen muzsikakat (pl. en is), akkor annak biztosan nagy csemege lesz ez a lemez. A csapatnak ez az elso albuma, eddig mindossze csak egy promo celokra szant demo CD-rt adtak ki.
Titokzatos formacio a TFO, nem lehet tudni, hogy kik alkotjak a tagsagot es koncerten is fekete lepelben meg maszkban jelennek meg. Olyan ezust szinu maszkokat hasznalnak, mint anno a Crimson Glory!! A horgos ferfi hangot neha felvalltja egy megkinzott siros noi enek (Worship), sot egy-ket helyen meg erdekes effektek is szinesitik a monoton szimfoniat. A hangzas ultra tomeny, minden hangszer nagyon le van hangolva, neha ugy szolnak, mint egy eppen indulni keszulo mozdony.
A CD a Church Of TFO notaval zarul, amit a csapat elso koncertjen rogzitettek, a diktafonos rogzitesnek koszonhetoen erdekes zajok is beleszurodnek a TFO nemmindennapi muzsikajaba. Megjelent 999 kezzel sorszamozott digipack CD-n. -Mirgilus- 8.5/10


Runemagick - Darkness Death Doom

Tulajdonkeppen nem is kellene lemezismertetot irnom, hiszen a Runemagick 6. lemezenek a cime 3 szoban osszefoglalja, hogy itt mirol is van szo.
A csapat Goteborgbol szarmazik, viszont semmi kozuk sincsen az In Flames es tarsaik altal jatszott al death metalhoz. 1998-as ujjaalakulasuk ota nagyon termekeny a trio, minden evben kiadnak egy uj lemezt, amelyek kozul minden ketseget kizaroan ez a legjobb.
A Runemagick stilusaban egyarant benne van a 90-es evek eleji euro death metal (Asphyx, Grave, Entombed) es a valodi doom zenek eszenciaja. Ilyen tipusu death metalt utoljara en a legendas Asphyx-tol hallottam (The Rack, Last One On Earth). Ha anno birtad az olyan gyongyszemeket, mint az Ode To The Nameless Grave, akkor biztosan, hogy a Runemagick a te zenedet jatsza! Ilyen zenet mostanaban a Runemagicken kivul egy banda sem nyomat: old school hangulat, tokeletes, tomeny hangzas, nagyszeru notak, stb.
A szovegek most is apokaliptikusak, egyszeruek, de lenyegre toroek, a borito meg egyenesen telitalalat!
Megjelent dupla CD-n, digipack, meg szimpla valtozatban is. Old school true death metal hiveknek azt hiszem, hogy nincs mas dolguk, mint beszerezni ezt a csodalatos lemezt!
Cim: -Mirgilus- 9/10


Poema Arcanus - Iconoclast

Nem uj ez a lemez, de nagy hiba lenne nem irni rola. Chile-ben valamit nagyon ereznek a muzsikusok, hiszen az idei ev nagy doom meglepeteset mar leszallitotta a Mar de Grises, aztan meg veletlenul belebotlottam ebbe a CD-be es teljesen magaval ragadott!
A Poema Arcanus szinten Chilebol szarmazik es progressziv arcane doomot jatszanak, ez kb. annyit tesz, hogy progressziv felfogasban jatszodjak a doom muzsikat, fantasztikus eteri billentyukkel fuszerezve. A morgosabb, horgos eneket nem annyira favorizaljak, inkabb olyan Fernando Ribeiros a hangja Claudio Carrasco front embernek. Nehez leirni ezt a zenet, mert annyira egyedi es ujszeru, de gondolom, hogy nem mondok nagy marhasagot, ha azt allitom, hogy az In The Woods kb. ilyen zenet jatszana, ha doom metalban akarna jeleskedni.
A tobb mint egy oras lemez nem konnyu hallgatnivalo, sok elmelyult hallgatas utan mutatja meg iagazi erteket, mint altalaban az ilyen zenek nagy resze, viszont egy par hallgatas utan mar kivehetetlen a lejatszobol.
Geologus szemeimnek meg kulon orom a borito, amelyen egy keteltunek a megkovult lenyomata lathato, persze egy kicsit megvarialva. A szovegek, a booklet kivitelezese is szinten kimagaslo. A szovegeket meg nem tanulmanyoztam at kelloen, de ugy sejtem, hogy van valami koncepcio, nehany notat anyanyelvukon adnak kozre, ezeknek sajnos nincs meg a forditasaik.
Doom fanatikusoknak kotelezo album az Iconoclast! Cim: -Mirgilus- 9/10


Goetia - Hail Satan

Elso talalkozasom ezzel az istenkaromlo lengyel brigaddal, mi tagadas meg is leptek rendesen, nem gondoltam volna, hogy lengyel bandak meg tudnak ennyire pusztito BM muzsikat jatszani!
Nincs itt semmi szarakodas csak 6 ultra brutalis BM tamadas 30 percben. A hangzas elkepesztoen tomeny, csak ugy rofog a basszus, a tempo szinte vegig gyors es vagtato. Rev. N.T. meg ugy szorja rank az atkot, hogy kenytelenek vagyunk elhinni minden szavat. Neha visszavesznek a tempobol, jo kis kiallasokra is ragadtatjak magukat (The Alchemy Of Sacred Evil).
Nagy fejtegetesekbe nem akarok belemenni, az olyan szamcimek, mint Hail Satan, Into The Cathedral Of Grief, Communion Of Hatred onmagukert beszelnek.
Summa summarum a Hail Satan egy jo riffekkel felszerelt, tomeny, intenziv hangzassal megtamogatott verbeli satanista BM album. Hail Goetia, fuck Behemoth!! Cim: ; -Mirgilus- 7.5/10


Thunderbolt - The Burning Deed Of Deceit

Mocsok egy kepmutato alak ez a Paimon, anno koztudott, hogy az altala vezetett lengyel Thunderbolt volt az egyik legharciasabb NS banda, eleg csak elolvasni a csapat Black Clouds Over Dark Majesty MCD, vagy az elso nagylemez The Sons Of The Darkness szovegeit, meg a regi interjukat vagy megnezni a zenekari kepeket. Mondjuk az nem baj ha valaki megvaltoztatja idovel a nezeteit, de akkor ne tagadja le aljas modon es ne pofazzon az interjukban, hogy neki sohasem volt kapcsolata a naci ideologiakkal.
Ennyi bevezeto utan lassuk, hogy milyen is lett az uj Thunderbolt nagylemez, amit szinte teljes egeszeben maga Paimon jatszott fel. Minden eloiteletemet felre teve kijelenthetem, hogy zeneileg ez a legjobb anyag, amit valaha Thunderbolt nev alatt kiadtak.
Nincs mit szepiteni a The Burning Deed Of Deceit egy mestermu, az utobbi evek egyik legjobb BM albuma. Mind a 6 nota elkepesztoen mesteri es otletes riffekkel es megoldasokkal van telepakolva, a hangzas is kivalo. Az okosan adagolt billentyus reszek meg csak novelik az album sotet aurajat, utoljara ilyen mesterien alkalmazott billentyuket az Emperor In The Nightside Eclipsen hallhattunk! Egy percnyi uresjarat sincs a lemezen, az olyan notak meg, mint a Lord Of Chaos a 90-es evek eleji BM fenykorat juttattak eszembe.
Nagyon komplex es sokretu a lemez, elso hallgatasoknal nem is lehet belekapaszkodni igazan a notakba, de minel tobbet hallgatom annal jobban tetszik es mindig talalok benne valami ujat, valami ordongoset. Mind a 6 nota kivalo, mindenikben van valami jo kis megoldas, nagy kedvenceim a nyito Die With Your Religion, a Lord Of Creation, Key To The Century Of Death, vagy emlithetnem a valaha irt legjobb Thunderbolt notat, az albumot zaro The One Who Sleeps-et is.
A bevezetoben irt dolgokert nem adok maximalis pontszamot a lemezre, de ha csak a zenet veszem figyelembe, akkor ketsegtelen, hogy maximumot kellene adnom! Cim: -Mirgilus- 9/10


Arkona - Konstelacja Lodu

Hihetetlen, de a Konstelacja Lodu mar a 6. teljes nagylemeze ennek a lengyel pogany BM bandanak! A 2002-es Nocturnal Arkonian Hordes lemez volt az egyetlen, amelyen angol szovegeket hasznaltak, most ismet vissza valtottak lengyelre, a CD bookletben minden lengyelul olvashato, ugy, hogy aki nem ismeri ezt a nyelvezetet az csak nezhet ki a fejebol.
Az Arkona egy tapodtat sem mozdult el a mar elso lemezukon is kijelolt BM osvenyrol, annyit valtoztak csak az evek soran, hogy egyre jobb lemezeket keszitettek es ez alol az uj munkajuk sem kivetel, pillanatnyilag nalam most ez a legjobb lemezuk.
Az Arkonanak sajat stilusa es hangzasa van, mikor betettem a CD-t a lejatszoba, mar az elso hangoknal tudtam, hogy kikkel is van dolgom. A fiuk a pusztito szelvesz BM-ban jeleskednek, mind a 6 uj nota rendben van, viszont az olyan tetelek, minta Kiedy psy w zagrodach ujadaja, vagy a Gdzie bogowie sa jak bracia i siostry vegkepp meggyoztek, hogy az Arkona nemcsak a lengyel bandakat veve figyelembe, hanem a mostani egesz mezonyt, abszolut elvonalbeli csapat!
A lengyel nyelv nagyon jol talal ezzel a brutalis muzsikaval, csak azt sajnalom, hogy a szovegek angol forditasai nincsenek benne a bookletben, mert en egy kukkot sem ertek lengyelul. A borito nagyon szepre sikeredett, vizualisan is kiegesziti ezt a nemmindennapi albumot! Cim: ; -Mirgilus- 8.5/10


Blackdeath - Fucking Fullmoon Foundation

A BD istentelen, naci duoja elkeszitette masodik teljes nagylemezet. A tempobol lenyegesen visszavettek, tobbnyire kimerten, katonasan menetelo notakkal pakoltak tele a FFF lemezt. A dobgep szolgaltatta alap ad egy monoton, szikar hangulatot az egesz lemeznek, de szerencsere esetukben nem zavaro a japan vendegmunkas tenykedese.
9 uj notaval pakoltak tele az uj muvuket, melyek kozott talalunk instrumentalis tetelt is, sot nehany notaban nemet nyelvu szovegeket is alkalmaznak. Teny, hogy az elozo album nem tul eredeti notait sikerult felulmulniuk es sikerult krealni egy sajatos BD atmoszferat, amit mondhatunk egyeninek, sot eredetinek is.
A borito, meg a koncepciojuk is nagyon erdekes, Para Bellum minden erzelmet nelkulozo extrem kantalasa, karogasa meg erdekesebbe teszi a BD altal jatszott mizantrop Black Metalt.
Nem mindenik nota nyerte el a tetszesemet, de az olyan tetelek, mint az Unholy Church, Northward Of The North, Dance Macabre mindenkepp figyelemre meltoak es ha a jovoben ezen a vonalon alkotnak majd, akkor biztosan nagy kedvenceimme valnak! Cim: -Mirgilus- 7.5/10


Blackdeath - Bottomless Armageddon

A Bottomless Armageddon nem egy uj Blackdeath album, hanem az orosz naci duo 1997-ben rogzitett anyaganak a CD-s ujraja.
Az anyagot ujrakevertek es masterizaltak, majd Para Bellum ujra felkarogta a vokal reszeket. Anno az anyag csak kazettan jelent meg kozosen a francia Celestia egyik korai demojaval. Mivel ez az egy BD kiadvany hianyzott a gyujtemenyembol, ezert nagyon orultem ennek a CD-nek es az sem mellekes, hogy ez jobban tetszik az osszes eddigi anyagaiknal!
A felvetel minosege meg az ujrakeveres ellenere is nagyon nyers maradt. A kalapalo dobgep, meg a monoton, lukteto temak egy az egyben az altalam nagyon kedvelt Ildjarnt juttatta eszembe. 7 notabol 6 szinte teljesen vegig azzal a gyors tempoval szaguld, amelyikkel elkezdodik, ez alol kivetel a zaro Apocalyptic Dream, ami outrokent funkcional.
Az i-re a pontot Para Bellum eszveszejto, morbid karogasa, kantalasa teszi fel. Tulajdonkeppen egyik BD anyagra sem igazan hasonlit a BA, kar, hogy mostanaban mar nem ezen az osvenyen haladnak.
A CD egy nagyon egyszeru, informacio szegeny fekete karton boritoval jelent meg mindossze 1000 kezzel sorszamozott peldanyban. Mindenkepp jo huzas volt a kiadotol ezt a nemmindennapi felvetelt ismet megjelentetni, hiszen ezaltal betekinthetunk ennek a nagyon erdekes duonak a kezdeti tenykedesebe. -Mirgilus- 8.5/10


Melek-tha - Perfect World Eradication

A francia egyszemelyes Melek-tha ugy jott letre, hogy Lord Evil anno szamos zenekarnak, meg a sajat maga szorakoztatasara keszitett introkat, meg egyebb zajos, effektes temakat. Aztan az ido multaval annyira kedvet kapott, hogy teljes lemezeket is rogzitett.
Eddig 25 (!!) kiadvanya jelent meg a Melek-thanak, melyek kozul kb. 8 nagylemez, szamos kislemez es egy jo par sajat kiadasban megjelentetett demo, promo, stb.
En tole a PWE mellett csak a legendas, mara mar alapmuve erett '96-os Astrum Argentinumot es a '99-ben megjelent Post Nuclear Race lemezeket ismerem.
Ha eddig nem emlitettem volna, akkor Lord Evil death industrial/noise/power electronic zeneben utazik es ha birod az olyan formaciokat, mint az MZ.412, Haus Arafna, Maska Genetik, Subliminal, akkor biztosan, hogy nagyon fogod ertekelni a Melek-tha idegtepo hangaradatat is.
Lord Evil zeneje az altalam eddig ismert lemezekhez kepest kicsit valtozott, de az alapkoncepcio maradt a regi. Tovabbra is a Fold pusztulasat, a nuklearis haboruk eljovetelet, militarista allam letrejottet hirdeti a Melek-tha. Nem tudom, hogy mindaz amirol szolnak ezek a notak be fognak-e kovetkezni, de teny, hogy ez a lemez kelloen alafestene a teljes megsemmisulest.
Lord Evil 2 reszre osztotta a lemezt, mindket resz 3 szamot tartalmaz, csak az a gond, hogy a szukseges infokat a lemez teljes megertesehez franciaul tettek kozre es nekem a francia nyelv nem eppen az erossegem.
A sajat mufajaban a Melek-tha abszolut az elitbe tartozik, "you are the slaves, we are the masters". Cim: ; -Mirgilus- 9/10


Vomitor - Bleeding The Priest

Ra kell nezni a CD-n levo zenekari kepre es mar lehet is tudni, hogy milyen zenet nyomat az ausztral Vomitor. Rohamsisakok, tonnanyi tolteny, szegecs, kikopott, felvarokkal diszitett farmer mellenyek, kell-e meg tovabb sorolnom?
Ezek a fazonok old school, mondhatni retro thrashben utaznak (mi masban?). Egy szem eredetiseg sincs abban amit itt osszehoztak az elso nagylemezukon, de teny, hogy nagyon erzik ezt a mufajt.
Ha birod az olyan ausztral terror brigadokat, mint a Destroyer666, Gospel Of The Horns, Razor Of Occam, akkor nyugodt szivvel kiprobalhatod a Vomitort is, bar ketseg sem fer hozza, hogy az altalam emlitett bandak egy osztallyal fennebb tanyaznak!
Vannak regi iskolas heavy metal megoldasok is a lemezen (Megalomaniac), a hangzas olyan, mintha a '80-as evekben keszult volna a lemez, a borito is ehhez igazodik, ezek utan most mar tudod, hogy szukseged van-e a Vomitorra, vagy sem! -Mirgilus- 7.5/10


Face Of Evil - Face Of Evil

A sved Face Of Evil lemezet ugy szereztem be a Metal Blood Music-tol, hogy fogalmam sem volt, hogy milyen zenet is jatszanak. Aztan beraktam a CD-t a lejatszoba es mar az elso szam utan tudtam, hogy jol dontottem, hiszen a FOE azt a zenet nyomatja, amelyet en nagyon szeretek.
Old school erzessel es hangzassal megtamogatott, arcba maszo Thrash/Black Metal a mufaj neve. Az alig tobb mint feloras lemezen nincs kegyelem, a 11 szam vegig szaguld, egy pillanatnyi piheno sincs, csak totalis blaszfemia es meszarlas.
A Suicidal Winds Victims In Blood-ja vagy a Bestail Mockery Christcrushing Hammerchainsaw lemezeivel emlitheto csak egy lapon a Face Of Evil debut korongja. Persze azt alairom, hogy sem az altalam felsorolt 2 horda, sem pedig a Face Of Evil nem helyezi uj alapokra a mufajt, de legalabb mentes mindenfele retro szartol es az erzes, a hangulat ami arad a zenebol az onmagaert beszel.
Az olyan notakra, mint a Hellhammer, Ridden With Satan, Sons Of Carnage biztosan nagyokat fognak majd zuzni a mufaj szerelmesei, de akar az osszes notat is felsorolhatnam, mert itt aztan egy perc uresjarat sincs, a lemez beszerzese nagyon ajanlott az old school Black/Thrash maniakusainak.
Ez valodi oszton METAL zene es nem az amit a mainstream media probal nyomatni! EVIL NEVER DIES!! -Mirgilus- 9/10


St.Madness - We Make Evil Fun

Nem tudom, hogy mivel erdemeltem ki az amerikai St. Madness bizalmat, hogy elkuldtek a CD-juket, de ha mar itt van, akkor ugy tisztesseges, hogy irjak rola...
A fiuk azt irjak, hogy ok az "amerikai Shock Metal csapat", hat mit mondjak tenyleg sokkolo volt meghallgatnom a produkciojukat. A csapat kiparodizalja, szant szandekkal, mindazt, amit mi metalosok kepviselunk, nem eleg, hogy egy kereszteny metal (mekkora seggfejseg) bandaval van dolgunk, hanem meg gunyt is uznek a metalbol. Ez a CD a banda elso 3 lemezebol szemzget, plusz van meg itt 6 soha meg nem jelent felvetel.
Azzal dicsekednek, hogy mar szamos metal csapattal jatszottak kozosen, na meg azzal, hogy egyik dalukat feldolgozta valamilyan Guttermouth (kik ezek?) nevu punk brigad.
A lemez hangzasa kituno, a fiuk is jol bannak a hangszerekkel, sot meg a hakni metaljukat (mondjuk szerintem ok nem jatszanak metalt es soha nem is fognak!!!) is megbocsajtanam, viszont a sok nyulas felett amit elkovettek, azon mar nem tudok atsiklani.
Feldolgoztak meg nagy oromomre a Wild Thinget, sot meg a Hey Joe-t is elnyomjak, hogy ne legyen senkinek se hianyerzete, sot meg szegeny Elvis is megkapja a magaet az Evil Elvis notaban.
Ha meg ez sem lenne eleg, akkor a vegen meg egy radio musorban elkovetett csorompolesuket is meghallgathatod.
A booklet annyira ocsmany, hogy inkabb nem is irok rola. Summa summarum az ilyen bandak, mint a St. Madness teszik tonkre a metal kultuszat, fertozik koreinket es az ilyen bandaknak koszonheto, hogy egyesek lerohogik azt, aki esetleg hosszu hajat visel, vagy netan borkabatban, vagy metalos poloban jar! Cim: ; Fuck St. Madness!! -Mirgilus- 4/10


Arkham - Chapter III : The Madness From The Sea MCD

Szamos zenekar dolgozta fel H.P. Lovecraft muveit, sokan ihletodtek tole, sot egyesek meg le is nyultak Lovecraft irasait (hadd ne emlitsuk, hogy kik ezek), de meg olyan zenekarral nem talalkoztam, amelyik az egesz zenei, szovegi koncepciojat Lovecraft muveire epitene fel, na a francia Arkham pont ezt tuzte ki celul es a vegeredmeny meg egyenesen fantasztikus!
A fiuk tulajdonkeppen BM muzsikat jatszanak, de egy nagyon erdekes megkozelitesben, mondhatni progressziv elemekkel fuszerezve, de csak klasszikus metal hangszereket hasznalva, itt nincs szinti, enekesno, meg egyebb mufajidegen szarsag.
A The Madness From The Sea egy mini album es 4 szamot tartalmaz. Az elso szam (The Call Of Cthulhu) szoveget a fiuk Lovecraft azonos cimu 1926-ban publikalt muvebol vettek ki, mig a Nemesis I dal szovege megegyezik Lovecraft Nemesis cimu 1917-ben publikalt versevel. A Dagon meg azonos Lovecraft 1917-ben megjelent Dagon iromanyaval. Sajat szoveg egyedul a zaro Quelque chose... dalban van, de ezt is belengi Lovecraft szelleme.
A zene is abszolut kimagaslo es eredeti, ilyen zenet a BM undergroundban senki sem jatszik. Lovecraft muvek olvasasa kozben ennel jobb zenet el sem lehet kepzelni. A borito kivitelezese is egyenrangu a zenevel es az egesz koncepcioval.
Aki egy otletekkel es jo temakkal rendelkezo Black Metal lemezre vagyik es meg Lovecraft muveit is szivesen olvasgatja, annak tokeletes hallgatnivalo a The Madness From The Sea! "Nor is it be thought than man is either the Oldest or the last of earth's masters." Megjelent 994 kezzel szamozott peldanyban! Cim: -Mirgilus- 9/10


Plecid - Plecid

Furcsa egy csapat (ha egyaltalan csapat) a Plecid, hiszen a CD-juk boritojan a zenekar neven kivul egyebb informacio nincs, csak egy fekete karton borito a logoval es kesz!
Azt sem lehet tudni, hogy kik ok, hanyan vannak, hova valosiak, semmi. A szamcimek is csak a CD-n szerepelnek, szamszerint 7 notat hallhatunk ezen a korongon, amely az elso kiadvanya volt az amerikai Ajna Offensive-nek.
Annyit sikerult meg kideritenem, hogy tobbek kozott Samoth-nak a nagy kedvence a Plecid. Ennek megfeleloen a zene is nagyon furcsa es titokzatos, nem is tudom semmihez se hasonlitani, annyira egyeni amit a Plecid jatszik.
Ha nagyon le akarnam egyszerusiteni a dolgokat, akkor azt kell mondanom, hogy dark/ambiental zenevel van dolgunk, de ez nem fedi teljesen a valosagot. Tobbnyire dobgep szolgaltatja az alapokat, erre jonnek az erdekes hangfoszlanyok, effektek, nemely szamban gitar es basszus meg nemi szinti.
A zene nagyon nyugtato es az enekes fazon hangja meg egyszeruen melankolikus, nincs nagy hangja, de nagyon okosan hasznalja ki a lehetosegeit. A Lob cimu tetelben meg torzsi dobolas is van, ami bar nem annyira elszallos, megis nagyon frissitoleg hat.
Egy faradt, zajos nap utan mostanaban ennel jobb zenet kikapcsolodaskent, feltoltodeskent el sem tudok kepzelni, ejjel kell hallgatni, mert akkor nyilnak meg azok a bizonyos kapuk.
A Plecid tipikusan azt a zenet jatszodja, amit minel tobbet hallgatsz, annal inkabb a rabjava vallsz, tul a 25. meghallgatason is mindig erzek kesztetest, hogy a Plecid megnyugtato dalaira hajtsam a fejem nyugovora.
Ha a fentebb leirt dolgok neked is bejonnek, akkor ki ne hagyd a Plecid muveszetet! -Mirgilus- 9/10


Devil-May-Care - AWE

A fura nev egy 1999-ben alakult orosz zenekart takar, akik sajat zenejuket melodikus black metalnak definialjak.
Szerintem nem is keveset santit ez a megallapitas, en sokkal inkabb black-es hatasu gothic metal-nak neveznem azt ami ezen az amugy profi kiallitasu 6 szamos, 45 perces CD-n talalhato. Amugy demoja nem jelent meg a bandanak, egybol egy egesz lemezt keszitettek.
Az 1994-1996 kozotti Cradle Of Filth munkassaga eleg nagy hatassal lehetett a zeneszekre, a riffek nagyresze a brit banda korai korszakat idezi meg, de a gotikus/atmoszferikus billentyuk, valamint a Dani Filth-szeru vokalizalas is ezt tamasztja ala. Egy Helen nevre hallgato csajszit is meghivtak vendegenekelni a lemezre, akinek nemcsak a hangja OK, hanem jol is nez ki... Helen tobbnyire tipikus gotikus stilusban enekel, bar nehany helyen Loreena McKennitt-szeru kelta, folkos dallamokat is hoz.
Nos, ezek utan vilagos, hogy igazabol nem sok koze van a bandanak a black metalhoz. A ket gitaros, nev szerint Scum es Spawn elegge technikasak, foleg gyors riffeket pengetnek es egy-egy jo szolot is elnyomnak itt-ott. A basszer Diesel is komplex temakat jatszik, a dobok is osszetettek, viszont ezek PC-programozottak. Talan ezek a sracok valamikor technikas thrash/death-et nyomtak, ki tudja...
Mindenesetre ez nem black metal, az biztos, viszont aki birna a korai Cradle Of Filth, vagy a korai Agathodaimon egy atmoszferikusabb, dallamosabb verziojat, az probalkozhat a lemezzel. -Robert Sun- 7/10


Scratching Soil - War Experience

Egy ujabb orosz formacio a Stygian Crypt kiadotol. A Scratching Soil 1996 ota nyomja a fekete femet, ez mar a masodik lemezuk, az elozo lemez 2001-ben latott napvilagot El Nihilo Nihil cimmel. Csupan ket tagja van a bandanak, nev szerint Kein es Alastor, ok kezelnek minden hangszert.
A Devil-May-Care-el ellentetben, esetukben mar sokkal helytallobb a black metal kifejezest hasznalni, habar ez a zene sem 100%-os tisztasagu black metal. Nehany kiveteltol eltekintve gyors riffek kaptak helyet a lemezen, bar tobb helyen hallani death metal hatasu temakat is.
Nem kell feltetlenul a floridai technikas halalfemre gondolni, sokkal inkabb a 80-as evek korai, primitivebb death metal bandak (pl. Possessed, Death, Necrophagia) hatasa mutathato ki az oroszok zenejeben. 9 dal szerepel a CD-n mintegy 35 percben, ezek kozul kb. 6 dalban a gyors, szaguldo reszek dominalnak, a maradek 3 tetelben pedig inkabb lassu, illetve kozeptempos temak vannak, ezekrol a lassubb dolgokrol pedig olyan bandak jutnak eszembe, mint a Celtic Frost, Carpathian Forest, illetve a Darkthrone, bar a Scratching Soil megszolalasa joval tisztabb ez utobbi banda hangzasatol.
Nem mondom, hogy ez a legeredetibb black metal, amit hallottam, de egesz tisztessegesen zenelnek, nincs semmi divatos, vagy felkapott dolog a zenejukben, raadasul irtak is nehany emlekezetes temat is. A CD meglehetosen profi kiallitasu, akarcsak a tobbi Stygian Crypt kiadvany.
Probalkozni lehet a banda cimen:, illetve a kiado honlapjan: -Robert Sun- 8/10


Trimonium - Blow The Horns

2003 vegen jelent meg a Trimonium 2. nagylemeze a Blow The Horns. Az ezt megelozo Of Warriors And Heroism lemezhez sajnos nem volt szerencsem, viszont ha az is annyira minosegi album, mint a Blow The Horns, akkor biztosan be fogom szerezni!
A nemet Trimonium harcos metal muzsikaban utazik, amiben van egy jo adag Black metal, Thrash sot meg Heavy metalos megoldasokra is felfigyelhetunk. Nagyban hasonlitanak a honfitars Desaster-re, de egyes notaknal meg a Gospel Of The Horns, Destroyer 666 nevei is beugrottak, termeszetesen masolasrol szo sincsen, csak a megkozelites, a hozzaallas, na meg a harcias, kirohano, zabolatlan notak emlekeztetnek az emlitett csapatokra.
Nem sok eredetiseget rejt az album, nem helyezik a sracok uj alapokra a mufajt, gondolom, hogy nem is ez a celjuk, viszont iszonyatosan jo notakkal pakoltak tele a Blow The Horns lemezt. Ha mar szethallgattad a Hellfire's Dominion, Tyrants Of The Netherworld lemezeket es valami hasonlo igenyes metal muzsikara vagysz, akkor a Trimoniummal nagyot biztosan nem tevedhetsz.
A hangzas is nagyon eros, minden hangszert tisztan lehet hallani, de szerencsere nem poliroztak tul, a karcos, horzsolo el is benne van a Blow The Horns 8 notajaban. A borito is nagyon eltalalt, osszhangban van a zenevel, csak azt sajnalom, hogy a boritobol kifelejtettek a szovegeket. United Metal Maniacs!!! -Mirgilus- 9/10


Lugubre - Anti-Human Black Metal

Konnyu helyzetben vagyok ezzel a lemezismertetovel, hiszen az album cime osszefoglalja, hogy mirol is van itt szo. Ha valakinek ketelyei lennenek, az nyugodtan hallgassa meg a Lugubre tavaly rogzitett produkciojat es hallani fogjak, hogy a csapat milyen pusztitast visz veghez a 9 szamos (plusz intro) lemezen. A 9 nota kozott van egy nagyon jol sikerult Beherit feldolgozas is, amiert plusz pont jar!
Egy perc pihenes sincs, csak fektelen BM tamadas es zuzas. A fiuk nagyon jol nyomjak, minden hangszeres jol teljesit, csak az a problema, hogy egy szem szikrajat sem mutatjak az eredetisegnek, ilyen tipusu lemezek szazaval teremnek a foldalatti mozgalmakban.
Azert egy par hallgatas utan egy-ket jobb tema kezd kibontakozni a nagy zuzasbol, de ez azert keves. Olyan jo notakat, mint a Down There vagy a Blitzkrieg meg szivesen meghallgattam volna.
A boritoban az all, hogy a banda tamogat minden tomeggyilkossagot, ongyilkossagot, kivegzest, haborut, nuklearis energia programot, drog tuladagolast, hadi ipart, aidst, meg minden olyan cselekedetet, ami az emberiseg pusztulasat okozza elo. Hogy ezt mennyire lehet komolyan venni azt nem tudom, de szerintem ez tobb mint rohejes, akarcsak a booklet ami tele van pozer kepekkel! Majd kiderul, hogy mi lesz a Lugubre-bol egy par even belul, addig meg lehet baratkozni az Anti-Human Black Metallal. -Mirgilus- 7.5/10


Lungorthin - Morgrom

Nagyon utalom, mikor a kiadok kuldenek egy CD-t boritoval, meg szamcimekkel es kesz. Aztan a kritika iroja meg talalja ki, hogy milyen zenekarrol van szo, ugyebar biografia semmi, elerhetoseg szinten.
Annyit sikerult kideritenem, hogy a Morgrom a banda 3. lemeze es talan nemet honbol valoak, de ebben nem vagyok biztos. Helyzetemet meg a zenekar sem konnyiti meg, hiszen olyan zenet jatszanak, ami nemigazan jon be nekem (szimfonikus, billentyus BM).
Kicsit epikus, neha szimfonikus, egy-ket notaban akusztikus pengetesekre is ragadtatjak magukat, neha meg gyors tempora kapcsolnak. Tobbnyire egy nagy klise gyujtemeny az egesz Morgrom, nem mondom van egy-ket jobb temajuk, de osszessegeben unalmas es kiszamithato, ezeket a temakat mar tucatnyi lemezen eljatszottak.
Elkepeszto, hogy a csapatnak ez mar a 3. lemeze es meg mindig itt tartanak, az underground tele van jobbnal jobb csapatokkal, akik alig tudnak egy demot osszehozni, mig ilyen csapatok, mint a Lungorthin meg adjak ki egymas utan a lemezeket... Szerintem lepj tovabb. -Mirgilus- 6/10


Mar De Grises - The Tatterdemalion Express

A Chile-i (!) Mar De Grises mar az elso anyagan (Demo 2002) is egyeni hangzasu doom/death metal-t jatszott, most pedig itt az elso nagylemez, amelyen zeneileg egy magasabb szintre emelkedett a banda.
Zenejuk a 90-es evek elejen felbukkant doom/death bandak hatasait hordozza magaban, a lassu, veszjoslo hangulatu riffek a My Dying Bride, illetve az Anathema korai lemezeit idezik, ugyanakkor zenejuk sok mindenben kulonbozik e ket zenekar (nehai) stilusatol. A vontatott doom-os riffeken kivul rengeteg mas hangulatu tema is belefer a Mar De Grises repertoarjaba, mint pl. a 70-es evek progressziv rock bandait idezo fordulatok, Pink Floyd-os lebegesek, klasszikus zenei hatasok, disszonans temak, stb.
Egy-egy dalreszlet hallatan az In The Woods... neve ugrott be, foleg a norvegok utolso ket lemezet idezo borongos, bizarrabb dolgait idezo hangulatok kaptak itt helyet, a Be welcome oh hideous c. tetelben pedig Opeth/Voivod-szeru diszharmonikus riffek utik fel a fejuket. Sokan probalnak manapsag minel tobb hangulatu temakat egymas melle illeszteni, ez nem mindenkinek sikerul, viszont a Mar De Grises egesz jol olvasztotta egybe hatasait, van itt funeral doom, death/doom, ambient, post-rock, progressziv megnyilvanulasok, klasszikus zenei hatasok, elektro dolgok, stb., megsem esik szet a produkcio, ellenkezoleg: a Mar De Grises zenejeben eme iranyzatok nagyonis jol megfernek egymas mellett.
A vokalok a jovoben lehetnenek karakteresebbek, de a Tattetrdemalion Express igy is egy nagyon jo bemutatkozo lemez. -Robert de Grises- 8/10


My Dying Bride - Songs Of Darkness, Words Of Light

"Nothing said is new" enekli Aaron az elso dalban es teljesen egyetertek vele, nincs itt semmi, amit el nem mondtak volna nekunk elozoleg, ugyanakkor egy nagyon jo lemezt keszitettek.
Gondolom senki sem kivanna, hogy a MDB iranyt valtoztasson, hiszen ez a mizerabilis hangulatu sotet doom metal all a legjobban nekik, naluk jobban senki sem tudja jatszani ezt a nyomorusagos muzsikat. Az uj lemez talan az elozo munkajukra hasonlit a legjobban, azzal a kulonbseggel, hogy ezuttal tobb doom-os tema szuletett, a black es death metal hatasok pedig hatterbe szorultak.
Neha elkap a deja-vu feeling, ugy erzem, hogy egy-egy tema elegge hasonlit mas, regebbi temakhoz, pl. a Catherine Blake bedurvulasa a She Is The Dark-ot idezi, a My Wine In Silence pedig a La Tempesta De Figlia-ra emlekeztet, bar inkabb a megkozelites hasonlo, nem konkret iker-riffekre kell gondolni.
Aaron tobb dalban is narratorkent meseli keserves temait, a horgesekbe, karogasokba pedig annyi szenvedelyt visz bele, mintha ettol fuggne az elete. Eneklese-szavalasa maradt ugyanolyan jellegezetes es utanozhatatlan, a The Blue Lotus c. dalban pedig olyan dallamosan enekel, mint soha ezelott.
Minden hangszeres jo dolgokat jatszik, de megis Aaron az, aki lelket lehel az egesz produkcioba, a legmonotonabb riffekre is emlekezetes vokalokat tud hozni. Zeneileg sok ujdonsagra nem kell szamitani (persze azert a lemez valtozatos), viszont erezni lehet, hogy a lelkuk legmelyebol irjak a dalokat es ez az egyik legnagyobb erdeme a bandanak.
Az egyetlen dolog, ami nem nyerte el a tetszesemet, az a borito, a tobbi a reszemrol nagyon rendben van. -Robert Sun- 9/10


Reverend Bizarre - Harbinger Of Metal Ep

Egy promo CD (Slice Of Doom, 1999) es a bemutakozo nagylemez (In The Rectory Of The Bizarre Reverend, 2002) utan egy ujabb erdekes anyaggal allt elo a 3 finn doomster.
Nem tudom mennyi racio van egy 74 perces, egy kivetellel csupa uj notat rejto anyagot EP-nek hivni, na de legyen ez az en bajom. Zenejuk kizarolag az old school doom metal rajongoknak szol, tehat aki vagja az olyan zeneket, mint a Saint Vitus, Pentagram, Black Sabbath, annak telitalalat lehet a Reverend Bizarre regi iskolas doom metal-ja.
Valojaban nincs itt semmi olyasmi, amit nem hallottunk volna az emlitett zenekarok lemezein, es megis milyen jo ez a zene! Ami talan egy kicsit megkulonbozteti a Reverend-et mas jelenleg tevekenykedo doom bandaktol, az az enekes Albert Magister karakteres hangja.
Albert nagyon jo dallamokat hoz, erezheto, hogy a Die Healing lemezen szerepelt Scott Reagers hangja nagy hatassal lehetett ra, de a zenei megoldasok is nemegyszer a mar emlitett St. Vitus lemezt idezik. Van egy meghokkento feldolgozas is a lemezen, a Dunkelheit a Burzum-tol.
Nos, ez egesz jol sult el, sikerult egy igazi doom metal dalt faragni ebbol a black metal monolitbol. Igaz, ami igaz, a dal kopott, kietlen hangulata elveszett, megis egy nagyon jol sikerult feldolgozasnak tartom. Aki ismeri ezt a dalt, az ugyis tudja, hogy a sotet, egyedi atmoszferajat lehetetlen reprodukalni.
Albert meglepo modon karog nehany sort a dal vege fele, a From The Void c. tetelben pedig morog/horog es jajgat! Ezt nem tudom, hogy minek vegyem, hiszen mindig is true doom arcok voltak, bar erdekesnek ez is erdekes. Az elso lemez dalait nem sikerult tulszarnyalni, megiscsak ajanlani tudom a veluk valo megismerkedest. -Robert Sun- 8/10


Tyranny - Bleak Vistae MCD

A Tyranny egy fiatal kettagu finn formacio, funeral doom-ot jatszanak, e kritika targyat kepezo mini-album pedig valojaban egy demo, amely 2003-ban latott napvilagot.
A Firebox fantaziat latott a Tyranny-ben, leszerzodtette a zenekart es ujra kiadta a demot Bleak Vistae MCD cimmel. Meg kell emliteni, hogy az anyag valojaban nem eppen mini-album hosszusagu, ugyanis a csupan 3 dalt tartalmazo CD mintegy 45 perc terjedelmu.
Zenejuk ultralassu riffekbol all, erre jatszik egy masik gitar nem evilagi, altalaban csak nehany hangbol allo dallamokat. Itt-ott a hatterben felbukkannak billentyus hangszereken szalitott melodiak, ezek is mintha egyenesen a masvilagrol szarmaznanak.
Egyetlen egy tempo, vagy ritmusvaltas sincs ebben a 45 percben, sot a temak is ritkan valtakoznak, mindharom dalnak hasonlo felepitese van, u.h. valtozatosnak cseppet sem mondhato ez a lemez. Termeszetesen a sokszinuseg, mozgalmassag megcsak veletlenul sem volt kituzve celpontnak, epp ellenkezoleg, ugyanis a tagok a monotonitasra torekedtek.
Nos, ez sikerult! Persze mit sem erne ez a zene, ha a monotonitas nem tarsulna melyseggel. Ha az elejen kicsit esemenytelennek is tunt a Tyranny zeneje, idovel megmutatta melyseget.
Zeneileg valahol a Hierophant, Catacombs es az Until Death Overtakes Me kozott helyezkednek el, az elobbi ket zenekartol dallamosabbak, az utobbi bandahoz kepest pedig kevesebb az ambient hatasu reszek szama. Aki birja az emlitett zenekarokat meg amugy a funeral doom-ot, az a Tyranny-vel is batran probalkozhat. -Robert Sun- 7/10


Gholgoth - Somnus Mortis Imago

A Gholgoth zenekar peldaja mutatja, hogy aki jo es minosegi muzsikat jatszik es egy kicsit promotalja magat, az nem szamit ha Europa Keleti reszen lakik is, mert a tehetseget elobb-utobb ugyis felfedezik.
Az Visional Inertia demo es a Witchcrafttal kozos kislemez sikere utan kaptak egy 2 lemezre szolo szerzodest a francia Ordealis Records-tol.
A csapat tevekenyseget mar a Visional Inertia demo ota figyelemmel kiserem, bar ott meg nem igazan nyugoztek le, viszont a Witchcrafttal kozos kislemez mar nagyon tetszett. Mikor eloszor meghallgattam a Somnus Mortis Imago-t, be kell vallanom, hogy nem igazan tetszett, tul gyorsnak, zuzosnak es egysikunak tunt. Aztan meghallgattam egy jo parszor es nagyon megfogott, teszik, hogy iszonyatosan erosen szol, minden hangszert kulon is lehet elvezni, es a gyors daralasban nem vesz el egy hangszer sem, ami egy BM zenekarnal azert gondot szokott okozni. Tulajdonkeppen mar nem is jatszik BM muzsikat a csapat, en inkabb ezt Gholgoth metalnak neveznem, ami annyit tesz, hogy egybe gyurtak a 3 kedvenc mufajom jellegzetessegeit (Black/Death/Thrash) es egy olyan gyilkos fozetet krealtak, ami abszolut csak a Gholgoth sajatja.
Teljesen felesleges notakra bontani a lemezt es egyesevel kielemezni, mert egeszeben kell elmelyulni a Somnus Mortis Imago-ban, ami bar elsore nem fog meg, csak a pusztitasaval, viszont egy par elmelyult hallgatas utan kezdenek elobujni a jobbnal jobb temak, megoldasok.
Mindenik zenesz jol teljesit, hallatszik, hogy nem ma kezdtek a zenelest es kulon orom, hogy a dob mellett a bogo altal szolgaltatott ritmust is jol lehet hallani. Sajnos szovegek nem allnak rendelkezesemre, de a cimekbol sejtem, hogy ismet valamilyen koncepcio bujik meg a notakban.
9 notas lesz a CD, az en CDmen van meg egy bonus nota is, ami csak a bakelit verziora fog felkerulni. Hail Gholgoth! -Mirgilus- 8.5/10


Eternal Majesty - From War To Darkness...

Az egyre csak erosodo francia BM mozgalom egyik ujabb bandaja a parizsi Eternal Majesty is elkeszitette elso nagylemezet From War To Darkness... cimre keresztelve, ami 8 istentelen, fektelen es pusztito BM tetelt rejt.
Egy rovid intro utan belecsapnak a hurokba es vegig zuzzak az egesz lemezt. Tobbnyire a szelvesz tempokat favorizaljak, amiket neha kissebb-nagyobb kiallasokkal szinesitenek, hogy aztan meg jobban rakapcsolhassanak. Nem ertelmezik ujra a stilust, gondolom, hogy nem is ez a szandekuk, de szerencsere tobbszori hallgatas utan kezdenek megmaradni a temak az emlekezetemben.
Nem mindenik nota uti meg a kello szintet, vannak unalmasabb temaik is, viszont az On My Throne cimu tetelbe, meg fogos reszeket is sikerult belerakniuk, ketseg sem fer hozza, hogy ez a CD legjobb notaja. A hangzas is a stilus kovetelmenyeinek megfeleloen zajos, de nem tul pengeeles.
A szovegek nem igazan nyertek el tetszesemet, tul egyszeruek es szajbaragosak, ezeket a gondolatokat mar vagy tobb tucat lemezen is megfogalmaztak.
Nem egy korszakalkoto mu, de azert a franci BM kedveloinek ajanlott megismerkedni az Eternal Majesty istentelen muzsikajaval. -Mirgilus- 7.5/10


Nehemah - Shadows From The Past...

A Nehemah 1992 oktobereben alakult, viszont eddig a Shadows From The Past cimu lemez megjeleneseig mindossze egy 166 peldanyban keszult demo CD-t szabaditottak a vilagra Light Of A Dead Star cimmel. Ahhoz a kiadvanyhoz sajnos nem volt szerencsem, ugy, hogy ez az elso talakozasom ezzel a fantasztikus francia trioval.
Corven altal eletre hivott zenekar a Bathory altal lefektett skandinav BM osvenyen jar, ilyen hangzasu es elgondolasu lemezek utoljara a '90-es evek elejen erkeztek Norvegiabol. Termeszetesen masolasrol szo sincsen, hanem a mult akkori arnyai jelentkeznek teljesen uj kontosbe burkolva. Nem csak zeneileg hatott a csapatra a Bathory, hanem a szovegekre is ranyomta a belyeget a csapat iranti tisztelet.
A nyito Black Winds Over The Walls Of Csejthe a szuzek vereben furdozo es az orok fiatalsagot kereso Bathory Erzsebet grofnorol szol. A Sonner Av Den Fimbulvetr 1993-ban irodott es Corven a '90-es evek eleji skandinav BM szinternek ajanlja. Neha sejtelmes billentyu hangok is szinesitik a zenejuket, sot nehol akusztikus megoldasokra is felfigyelhetunk.
A 8 zsenialis sajat kompozicio melle rejtett notakent megahallgathatjuk a Bathory klasszikus Call From The Grave notajanak nehemahsitott valtozatat, ezt a dalt mar eleg sok banda probalta feldolgozni, de eddig meg a Nehemahon kivul egy bandanak sem sikerult ennyire hitelesen elnyomni ezt a BM opuszt, sot meg a szolot is tokeletesen levettek!!
A CD multimedias reszen egy nagyon hangulatos Nehemah videoklippet lehet megtekinteni (nem a Call From The Grave nota klippes valtozatat, amint azt az egyik jelentos magyar BM magazinban irtak), ez a multimedias resz csak az elso 2000 szerian lesz rajta. -Mirgilus- 9/10


Stereochrist - Dead River Blues

A 2002-es Supernatural promo CD 4 notaja sem volt semmi, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire kiraly lemezzel fog megorvendeztetni az azota Stereochrist neven futo zenekar. A CD mindossze 10 dalt tartalmaz 37 percben, de ez a 37 perc ebben a stilusban a legkiralyabb zene amit hallottam az utobbi idoben!
Talan tulzok, de ennyire feeling-es, southern-es hatasu doom-kozeli metalt en az egyes Down lemez ota nem hallottam! Aki nem kapja elo a leggitart e dalok hallatan, az valoszinuleg eleteben nem hallott rock, vagy metal zenet. A laza, souhern rock-os megoldasokat valoszinuleg az olyan zenekaroktol tanultak el, mint a C.O.C., Down, viszont a sulyosabb, szigorubb riffekre nemcsak a Black Sabbath, hanem a Trouble es a Pantera is hatassal lehetett.
Ez utobbi zenekar, illetve a Down hatasat tamasztja ala Fepe egy-egy helyen Phil Anselmo-ra emlekezteto vokalizalasa. A dalok remekul vannak felepitve, mindegyik nota bovelkedik nagyon eltalalt sulyos, vastag riffekben, feeling-es szolokban, illetve fogos enekdallamokban. A temak a gyorsabb, huzos old school rock-os megoldasoktol a lassu, illetve kozeptempos sulyos riffelesig terjednek, a Supersorrow c. dal pedig egy akusztikus szerzemeny a legszebb Down hagyomanyok szerint.
A valtozatossag nemcsak a riffekre es a dalszerkezetekre, hanem a vokalokra is ervenyes. Sok kulfoldi banda enekese tanulhatna Fepetol, ennyire kiraly enektemakat nem sokan tudnak kitalalni. Vegul pedig nemcsak a dalok lettek nagyon eltalalva, hanem a hangzas, a borito es a zsenialis albumcim is nagyon ott van!
Sokaig ecsetelhetnem, hogy milyen kiraly ez a Stereochrist, de ezt a zenet hallani kell, meg kell tapasztalni! Teny, hogy itt nem lehet talalni a metal zenet megujito megoldasokat, de nem is ez a lenyeg ebben a zeneben, hanem a hangulat, azt pedig nagyon sikerult elkapni a zenekarnak.
Nem tudom, hogy fogjak majd ezt a lemezt tulteljesiteni, mindenesetre a lecke az le van adva. -Robert Sun- 10/10


Watain - Casus Luciferi

A sved Watain (nevuket a legendas Von zenekar egyik notaja ihlette) 1998-ban alakult es a The Essence Of Black Purity kislemez sikerenek kosznhettek a francia Drakkar kiado 2 lemezre szolo szerzodeset. 2000-ben jelent meg a Rabid Death's Curse, melyik egy nagyon jol megkomponalt BM lemez volt, nemi tipikus sved (a la Dark Funeral) BM hatassal.
2001-ben volt egy megosztott kislemezuk a szinten sved Diabolicummal (The Misanthropic Ceremonies), es megjelent meg egy koncert kazettajuk The Ritual Macabre cimmel. A csapat tobb Europa-i turnen is reszt vett olyan legendas csapatokkal, mint az Unpure, Impiety, Mutiilation, Secrets Of The Moon, Averse Sefira, stb., sot 2-szer is koncerteztek Magyarorszagon!!!
Mar a Rabid Death's Curse lemeznel erezheto volt, hogy tobb van a Watainban, mint amennyit mutattak annal a lemeznel, nem mondom az a lemez is nagyon rendben volt, viszont ez az uj Casus Luciferi egyenesen zsenialis! Mostanaban nem szoktam hatast dobni uj BM albumoknal, viszont a CL annyira megfogott, hogy szinte nem telik el nap, hogy legalabb egyszer meg ne hallgassam.
A CL Lucifer bukasat meseli el 8 tetelre leosztva, termeszetesen elterve nemileg a bibliai valtozattol, tehat mondhatjuk nyugodtan, hogy koncept albummal van dolgunk. A szinte 60 perces lemezen egy pillanatnyi uresjarat sincs, elejetol a vegeig mestermunka, nagyszeru riffekkel talakozhatunk minden notaban, a dalok felepitese nagyon otletes, olyan gitartemak vannak, meg ejsotet dallamokkal varialo szolok, hogy az valami hihetetlen. A tempobol is visszavettek, a notak jatekideje is kelloen hosszu, adtak teret, hogy kibontakozzanak a jobbnal jobb temak. Persze tekeresekban sincs hiany, de ovatosan bannak a gyors reszekkel, nagyon sok kiallas van, meg lassabb, es kozeptempos dongetes.
A hangzas teljesen egyeni, ahogy berakod a CD-t a lejatszoba mar tudod, hogy ez Watain, minden hangszert tisztan lehet hallani, sot a bogo temakat is simman ki lehet hallani a vegeredmenybol, ami egy BM album eseteben eleg nagy ritkasag. Gondolom ezek utan sokan fogjak valasztani a Necromorbus studio szolgaltatasait.
Az i-re a pontot Erik hangja teszi fel, tobb fajta hangfekvesben szorja rank azt atkot, nem volt eleg idom az osszes szoveg komoly attanulmanyozasara, de teny, hogy nagyon otletesen megirt, nem a megszokott "nyaljuk ki a Satan segget" szovegekkel van dolgunk.
Termeszetesen a lemez elsore nem mutatja meg nagysagat, sokszori elmelyult hallgatas szuksegeltetik, viszont minel tobbet hallgatom, annal jobban tetszik, es mindig felfedezek benne valami apro finomsagot! A zeneszek egyeni teljesitmenye is magas szinten van, es a CL egy ujabb pelda arra, hogy metal idegen hangszerek nelkul is lehet ujat vinni a BM mufajba, ez a lemez a megtestesult BM innovacio. Az olyan notak mint a Devil's Blood, Black Salvation, I Am The Earth (Hrghhhh!!!) ketsegtelen, hogy a mufaj legjobb notai kozott lesznek majd szamon tartva. A The Golden Horns Of Darash notaban olyan megoldasok vannak, melyeket utoljara a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas albuman halottam, ez azert sejtet valamit.
Summa summarum, 2003 legjobb BM albuma ketsegtelenul a Casus Luciferi, ha nincs penzed minden lemezt begyujteni csak az igazan ertekeseket, akkor ebbe nyugodt szivvel beruhazhatsz, mivel nemcsak a belbecs, hanem a kulcsin (19 oldalas booklet, az osszes szoveggel, es erdekes abrakkal!) is messze az atlag felett van. -Mirgilus- 10/10


Skyforger - Sword's Song

A Skyforger legenysege gondolt egyet, es szintiszta kedvtelesbol rogzitettek egy szaz szazalekos folk lemezt a barataik segitsegevel. A bookletben fogatkoznak, hogy ok nem professzionalis folk zeneszek, viszont tudjuk, hogy a nepzene nem a virtuoz, hibatlan jatekrol szol, hanem a szivbol, lelekbol eloadott notakrol. Szerencsere ilyenekbol nincs hiany, a zeneszek olyan atelessel, hittel, tuzzel es meggyozodessel nyomjak ezeket a tradicionalis lett dalokat, hogy az valami elkepeszto. Bar nem vagyok szakertoje a lett nepzenenek, es lettul egy arva szot sem ertek, viszont a dalok hangulata, a dallamok nagyon megerintenek. Nagyon sok nepi hangszert hasznalnak, melyeket nev szerint nem igazan tudtam beazonositani, vannak harci dobok, akusztikus gitar, doromb, skot duda es meg egy csomo mas erdekes hangszer is szinesiti a dalokat.
Az album erdekesseget noveli, hogy a regebbi Skyforger lemezekrol ismeros dalokat is athangszereltek, es ezek az uj valtozatok igy akusztikusan is megalljak a helyuket. A dalok szovegei szerencsere angolul is olvashatoak, ezek harcos buszkesegrol, lett nepi szokasokrol, eskuvokrol, haza szeretetrol, meg csupa olyan dologrol dalolnak, melyekrol az atlag globalizalodott, uniformizalt, lebutitott, TV-t bamulo egyenek meg hirbol sem hallottak! A Thunderforge lemezrol ismeros Sandra "Rasa" csodalatos hangjat itt is hallhatjuk, de meg egy kissebb korust is felvonultatnak a kello hangulat elereseert.
Tudomasom szerint a lemezt csak a Skyforger siteon lehet beszerezni, nem lesz terjesztve, de aki igenyes, es ertekes kiadvanyt akar birtokolni az nyugodtan rendelje meg, mert teliholdas nyari ejszakakon a tabortuz mellett, egy par pohar bor tarsasagaban ennel jobb muzsikat nem is kivanhat a foldi halando! -Mirgilus- 9/10


Skyforger - Thunderforge

Eleg sokat kellett varni az uj Skyforger lemezre, de szerencse, hogy a sok kellemetlenseg ami tortent a csapattal nem befolyasolta a lemez minoseget. Hely hiany miatt nem terek ki ezekre a kellemetlensegekre, legyen eleg annyi, hogy atverte oket az Ars Metalli kiado, aki tobbre kivancsi, az olvassa el a teljes sztorit a zenekar honlapjan.
Eleg sok valtozas tortent az elozo lemezekhez kepest, a legszembetunobb valtozas, hogy nagyon lelassultak, tobbnyire kozeptempos dalok dominalnak, csak nagy ritkan lepnek a pedalra, a masik valtozas, hogy nem haborus temakban erdekeltek, hanem a lett nep mondavilagabol, hiedelmeibol, mitoszaibol meritenek egy albumra valot. Minden egyes dal temakorere nem terek ki viszont megemlitem, hogy irtak dalt a nyari napejegyenlosegrol (The Shortest Night Of The Year), a holdrol (Warlord Of The Night Sky), sot meg egy tradicionalis lett eskuvoi dalt is skyforgeresitettek (Long Dance). Az egyik legjobb nota ugy zeneileg, mint szovegileg a Thunderforge, ami ugyebar a nap forgato istenrol szol (Skyforger). Az Oh Fog, Oh Dew cimu notaban meg noi enek is szinesiti a dalt, amire eddig meg nem volt pelda Skyforger lemezen. Szemelyes kedvencem az utolso ket nota, a Through The Gates Of World Beyond, melyik a temetes temakoret boncolgatja, es a zaro tetel az In Darkness And Frost, ami az elet ertelmere keres valaszt, termeszetesen a pogany nepekre jellemzo felfogasban.
A lemez nagysaga abban rejlik, hogy szinte szovegek nelkul, mindossze a szam cimeket ertelmezve lehet kibogozni a mondanivalojat, a zene kitunoen adja vissza a koncepciot, bar nem mindenhol hat elso hallgatasra, de aki szan ra egy kis idot konnyen megbaratkozik a Thunderforge lemezzel is, ami bar lenyegesen elter az elozo lemezektol, minosegben abszolut csak azokkal emlitheto egy lapon.
Most is hihetetlenul sok nepi hangszer szinesiti a dalokat, a rigai Phoenix studioban rogzitett lemez hangzasa hibatlan, eros es minden hangszert tisztan hallani. Pagan/Folk metalban pillanatnyilag a Skyforger az abszolut kiraly csapat, es a Thunderforge lemez, ezt a tenyt meg jobban megerositi! -Mirgilus- 8.5/10


Haus Arafna - The Singles 1993-2000

Mivel mostanaban a kaloz kiadvanyok korat eljuk (sajnos), es a regi HA bakelit kislemezek hamisitott CD-r valtozatait egyesek horribilis osszegekert aruljak az interneten, a kiado ugy dontott, hogy az eddig megjelent osszes HA bakelit kislemezt ujramasterizalja, es feljavitott minosegben egy valogatas CD-n bocsajtja forgalomba.
Ez egy nagyon jo huzas volt a kiado reszerol, mivel a korai kislemezek nagyon limitalt szeriaban jelentek meg es beszerzesuk egyenesen lehetetlen. Az eddig megjelent 4 HA kislemez szerepel a CD-n idorendi sorrendben. Az elso 4 szam a Sex U Mas (1993) kislemezrol valo, ezt koveti a Take One Get Two (1995) kislemez 2 notaja, majd jon a szemelyes kedvencem az 1998-ban megjelent Last Dream Of Jesus 3 notaja, es a sort pedig a 2000-ben megjelent Fur Immer 4 notaja zarja.
A CD-n jol kovetheto a HA fejlodes vonala, mig az elso ket kislemez notai szintiszta power electronic/death disco/death industrial vonalon mozognak, addig az utolso 2 kislemez mar szinte "slageres".
Az ujabb notak sokkal zeneibbek, viszont aki eddig meg nem hallott HA zenet, az ovatosan kozelitsen ehhez a kiadvanyhoz, mert itt nem a mar megszokott, klasszikus ertelemben vett muzsikat hallhatunk. Nem probalkozom meg azzal a lehetetlen feladattal, hogy szavakkal leirjam a HA elkepesztoen muveszi hangaradatat, mert ugysem sikerulne, maradjunk annyiban, hogy amit csinalnak az teljesen eredeti, ilyen zenet en meg mas zenekartol nem igazan hallottam. Olyan frekvencian jonnek a rezgesek nemely daloknal, hogy mar az ember nem is a fuleivel erzekeli, hanem a borodon, meg a gyomrodban erzed az oszcillaciok aradatat.
A booklet kivitelezese most is nagyon impozans, eddig meg sehol nem publikalt fotokkal, csak azt sajnalom, hogy a szovegeket nem nyomtattak bele, kar, mert egy-ket notanal nem igazan ertem, hogy mit enekel Mr.Arafna, es az olyan notak, mint a No Right To Live, Rabels Have No King, meg a Paranoia szovegei nagyon erdekeltek volna!
Agyon globalizalt, uniformizalt vilagunkban nagyon jo tudni, hogy meg mukodnek ilyen formaciok, mint a HA, akik nem kovetnek semmilyen trendeket, kereskedelmi mutatok nem befolyasoljak kreativ muveszetuket. Remelem, hogy meg sokaig ez igy lesz, en minden esetre varom a folytatast, akinek felkeltettem az erdeklodeset, az nyugodtan lepjen veluk kapcsolatba, mert itt a penzedert minosegi, es eredeti muzsikat kapsz cserebe. PRO EXTREMIS : PRO GALAKTHORRRO -Mirgilus- 10/10


Ildjarn - 1992-1995

A norveg egyszemelyes Ildjarn minden idok legprimitivebb BM "bandaja" volt, meg a Hellhammernel is primitivebb muzsika megteremtese fuzodik az Ildjarn nevehez, ami onmagaban sem kis teljesitmeny. A banda mar evek ota nem aktiv, viszont az evek soran nagyon sok anyag gyult ossze, melyek mostanaban jelennek meg ilyen-olyan formatumban.
Ismertetom targyat kepezo lemez egy tobb mint 72 perces atfogo valogatas az Ildjarn munkassagabol '92-tol egeszen '95-ig bezarolag, ami a lemez cimebol is kideritheto. Az anyag apropojat az adja, hogy a regi Ildjarn lemezek ultra limitalt peldanyszamban jelentek meg, es nagy reszuk mar hozza ferhetetlen. Szerencsere nem csak a sorlemezekrol kimasolt notakat pakoltak fel a CD-re, hanem van itt egy csomo kiadatlan nota, meg remix valtozat is. Emlekszem annak idejen mindenhol szinte nullassal ertekeltek az Ildjarn teljesitmenyet, mara viszont kultusz bandava valt a csapat, rengetegen probaljak reprodukalni az Ildjarn monoton, rideg primitivseget, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel.
A notak egy 4 savos keverovel voltak rogzitve, ennek megfeleloen nagyon eles, horzsolo a hangzas, es mindossze 2000 peldany keszult a CD valtozatbol!
Nem sok embert ismerek akik egy ultukben vegig tudnak hallgatni, ezt a tobb mint 72 perces lemezt, anelkul, hogy orditananak az idegessegtol, minden esetre nalam mostanaban sokat forog a lejatszoban, szamomra az Ildjarn minden idok egyik legjobb es legeredetibb bandaja volt, es az is lesz a jovoben is. Ildjarn rules!!!! -Mirgilus- 9/10


Deathspell Omega - Infernal Battles

A NH megelegelte a sok kaloz kiadvanyt, es megjelentette CD valtozatban is a Deathspell Omega elso nagylemezet, ami 2000-ben jelent meg csak kizarolag bakelit valtozatban, es nagyon limitalt szeriaban. Mivel sehol sem tudtam beszerezni a bakelit valtozatot, ezert nagyon orultem ennek az ujrakiadasnak, mivel a DO az egyik kedvenc francia BM bandam.
A vegere meg az 1999-ben keszult Disciples of the Ultimate Void cimu egyetlen demojukat is felraktak, hogy teljes legyen a rajongo orome. A demos notak megszolalasa joval gyengebb, es nagyon sok os thrash metal hatassal rendelkeznek (The Ancient Presence Revealed). Mivel nem uj lemezrol leven szo, ezert nem fogom nagyon kielemezni az Infernal Battlest, csak annyit mindenkeppen erdemes megemliteni, hogy ez a lemez mentes mindenfele modern szartol, verbeli underground hangzassal felvertezett, igaz, zsigerbol jovo BM muzsikat rejt.
Ketsegtelen, hogy az igaz BM szellemiseget az olyan csapatok fogjak tovabb vinni, es apolni, mint a DO, es nem pedig a mainstream mediaban pozolo divatmajmok. -Mirgilus- 8/10


Deathspell Omega - Inquisitors Of Satan

Az Inquisitors Of Satan a DO masodik nagylemeze, 2002-ben jelent meg csak kizarolagosan bakelit valtozatban, es nagyon limitalt szeriaban. Ebbol a kiadvanybol is nagyon sok kaloz valtozat kering az undergroundban, es horribilis osszegekert adjak-veszik. Ezt megfekezendo jelent meg a tavaly CD-n is az Inquisitors Of Satan. A borito teljesen megegyezik a bakelit valtozateval, bonusz notat meg felesleges keresni rajta, mert nincs.
Mig az Infernal Battles lemeznel voltak meg thrash hatasok, meg nem mindenik nota volt egyforman kimagaslo, addig ezen a masodik lemezukon a francia brigad nem hibazott, egy olyan 7 szamos mestermuvet keszitettek mely egybol kiemelte oket a BM aradatbol. Nincs egy percnyi uresjarat sem, csak szintiszta pusztito fekete fem. A DO ezen a lemezen keresztmetszetet adja a mufajnak, ha valakinek egyetlen lemezt kene felraknom amin vegytiszta BM hallhato, akkor biztos, hogy ezt a lemezt valasztanam. A zenekar nem csak zeneileg es szovegileg testesiti meg a BM mufajt, hanem hozzaallasban is. Meg azt sem lehet tudni, hogy hanyan vannak, zenekari kepet meg nem lattam roluk, es egy kezemen meg tudom szamolni a csapattal keszult interjuk szamat is.
Notakat kiemelni teljesen felesleges ezt a 7 tetelt egyben kell hallgatni es elmelyulni benne, csak azt sajnalom, hogy a szovegek egymasra vannak nyomtatva, hogy ne nagyon lehessen kibogozni a koncepciot. KULT!!!! -Mirgilus- 9/10


Clandestine Blaze/Deathspell Omega - Split CD

Anno a NH kiado fogadkozott, hogy ok sohasem fognak ujrakiadasokat csinalni, ezen kijelentest megcafolva, tavaly ujra piacra dobtak az elso Satanic Warmaster lemezt, es most itt van a Clandestine Blaze/Deathspell Omega Split CDs ujraja is. Teny, hogy ez a kiadvany csak bakeliten volt hozzaferheto, es a kiado azzal indokolja a CDs megjelenest, mivel sokan kezdtek hamisitani es terjeszteni az anyagot CD-r Valtozatban, hogy ez mennyire igaz, vagy sem, azt nem tudom, de nem is erdekel...
A borito teljes mertekben megegyezik a bakelit valtozateval, sot meg bonus notak sincsenek, ez azert korrekt dolog! A CD elso 4 szamat a finn Clandestine Blaze jegyzi a toluk mar jol megszokott minosegben, egy 4 savos keverovel rogzitettek a notakat, de a hangzasra nem lehet panasz, olyan amilyennek kell lennie egy Black Metal kiadvanynak. Nagy kedvencem a dallamos gitartemakkal megpakolt, tobbnyire gyors tempoval vagtato Raping The Innocent, az abszolut csucspont pedig a lassu, mondhatni doomos, vontatott, massziv kovulet a Genocide Operation, melynek a szovege sem piskota. A dal emlekeztet a Goat - Creative Alienation notara, de meg annal is morbidabb, es betegebb. Mar csak ezert az egy notaert erdemes beszerezni a lemezt, ketseg nem fer hozza, hogy a Genocide Operation a valaha irt legsotetebb, es egyben legjobb Black Metal opusz!! A CB napjaink egyik legjobb BM bandaja, ha eddig nem talakoztal pokoli muveszetukkel, akkor mindenkeppen erdemes beszerezni az ultra limitalt kiadvanyaikat. 9/10
A CD utolso 3 notajat a teljes ismeretlensegbe burkolozo francia Deathspell Omega jegyzi, akik nem sokat szaroznak, hanem egyszeruen pofadba vagjak a Black Metalt. Tobbnyire gyors tempoval szaguldanak, amiket kissebb nagyobb kialasokkal szakitanak meg, hogy ismet rakapcsolhassanak. Erzodik a 90-es evek eleji BM bandak hatasa, ami szinten pozitivum, szerencsere jo notakban, temakban nincs hiany. Ha birod a masodik lemezuket az Inquisitors Of Satant, akkor ezt a 3 szamot is nagy megelegedessel fogod hallgatni. Csak azt sajnalom, hogy a szovegeket ismet a jol bevalt DO stilusban nyomtattak a boritora, hogy meg veletlenul se lehessen azokat elolvasni. 9/10 -Mirgilus-


Thou Art Lord - DV8

7 evvel az 1995-os Apollyon lemez utan Sakis (Rotting Christ) es Magus (Necromantia) ugy dontottek, hogy itt az ideje ujra megmutatni, hogyan is kell jatszani a kompromisszummentes black/death metal muzsikat.
A vokalok nagyreszet ezuttal a Septic Flesh-bol ismert Seth vallalta el, a dobokat pedig egy Akis nevu ficko jatszotta fel, aki mar a Naer Mataron-ban es a Septic Flesh-ben is bizonyitott. Zenejuk annyiban valtozott, hogy ezuttal majdnem teljesen hianyoznak a klasszikus zenei hatasok, de nagyjabol maradtak a tipikus Thou Art Lord-os zenei megoldasok.
Agressziv, tobbnyire gyors black/death metal riffekbol allnak a notak, de itt-ott billentyus hangszerek altal szallitott dallamok is gazdagitjak a hangzast, termeszetesen ezek sohasem nyomjak el a gitarokat, inkabb csak hangulatfesto szerepuk van. Ritkabban thrash-es riffek is felutik a fejuket, a The Shadow Doctrine c. dalba pedig egy Iron Maiden-t idezo dallamos heavy metal temat is irtak.
Az Apollyon lemezuk nekem jobban tetszik, foleg amiatt, mert ott tobb kozeptempos dal volt, de a rajongok nem hiszem, hogy csalodnanak a DV8-ban. -Robert Sun- 7/10


Horrified - Deus Diabolus Inversus

Bar ez mar a 3-ik Horrified lemez, nekem most van eloszor szerencsem ehhez a nagyon erdekes zenet jatszo, Gorogorszagban szekelo hordahoz. Zenejuk a death metal-ban gyokerezik, de sok metaltol idegen zenei motivum is felbukkan muzsikajukban.
A tempok a lassu, doom-os utemektol a szaguldosabb reszekig terjednek, de megiscsak a kozeptempok dominalnak. Gore nevre hallgato enekesuk sokfajta vokalozast felvonultat a dalokban, van itt kiabalas, horges, karogas, valamint dallamosabb enek is. A riffekre a death metal bandak mellett szerintem a Voivod es az Opeth is hatassal lehetett, de olyan bandakhoz is lehetne hasonlitani a Horrified-ot, mint az Arcturus, vagy a kesei Emperor.
Osszesen 13 szam kapott helyet az 54 perces lemezen, ezek kozott sok olyan dal van, amely olyan non-metal zenekarok hatasat sejteti, mint a Devil Doll, vagy a Sopor Aeternus. Neha folkos, kozepkori temak is felutik a fejuket, a legjobb pelda erre a noi enekkel megtamogatott Argenteum Astrum. Elegge valtozatos lett a lemez es a dalok nagyreszebe sikerult valami furcsa, bizarr temat belopni, legyen az riff, szolo, billentyu, illetve enektema, mindet athatja egy kulonleges, beteges atmoszfera.
Akik bizarr, avantgarde metal-ra vagynak azok feltetlenul megkell ismerkedjenek ezzel a lemezzel. Egyebkent az egyik dalban az Opeth-es Mike is vokalozik. -Robert Sun- 8.5/10


Enshadowed - Intensity

Az Enshadowed 5-6 evvel ezelott extrem black metal-t jatszott, 4 demot is keszitettek, de idovel valtozott a csapat felallasa es zenejuk is formalodott. A regi felallasbol ma mar csak a gitaros Necro van itt, viszont a regiek helyere erkezett uj tagokkal megerosodott banda egy nagyon jo albumot keszitett el, amely mar a masodik nagylemez a zenekar torteneteben.
Kiadojuk mizantropikus death/black metal-nak nevezi zenejuket, ettol jobb cimket en sem tudnek kitalalni. A szovegeket tanulmanyozva meggyozodtem a zenekar mizantropikus beallitottsagarol, ezenkivul zenejuk valoban a death es a black metal hatarmezsgyejen mozog, bar a death metal temak tulsulyban vannak.
A death metal-t inkabb a floridai oldalrol kozeltik meg, a lassabb temakrol a Morbid Angel, a gyors, elsopro lenduletu riffekrol pedig inkabb az Immolation, Deicide jutnak eszembe. A black metal hatas is megnyilvanul, foleg a gyors, reszelos temaknal, de ne gondoljon senki old school black-re, inkabb a kesei, technikas Emperor-t es talan a Marduk-ot lehet felhozni az Enshadowed temaival kapcsolatban.
Itt-ott dallamosabb gitarszolok, harmoniak is feltunnek, sot, nagy ritkan akusztikus pillanatokra is felfigyelhetunk, amik egy kis egyeniseget is kolcsoneznek a bandanak. Ha szereted az olyan death/black bandakat, mint a Dissection, vagy a Naglfar, akkor szerintem az Enshadowed-al sem tevedhetsz. -Robert Sun- 8/10


King Diamond - The Puppet Master

Szabalyszeru, hogy az ido mulasaval a legtobb zenesz kifogy az otletekbol, azaz "megfarad", ahogy mondani szokas. Azok a zenekarok, akik nem vesznek tudomast sajat zenejuk meggyenguleset illetoen es nem bomlanak fel idoben, gyakran elvesztik tekintelyuket a rajongok szemeben.
Nos, King Diamond ugy nez ki, hogy nem szenved inspiracio hianyban, ugyanis a The Puppet Master mar 11-ik studio lemeze, de zenejeben nyoma sincs megfaradasnak, mi tobb, a mester jobb formaban van, mint valaha. Alig egy ev telt el az Abigail II-es a Puppet Master kozott, maris itt a jobbnal-jobb dalokkal megpakolt uj lemez, melynek sztorija a 18-ik szazadi Budapestbe repiti visza a hallgatot. Elsore a legfeltunobb dolog, hogy a mester hanyagolta a gyorsabb szamokat, szinte csak kozeptempos dalok kaptak helyet a lemezen.
A masik meglepo dolog, az a noi enek jelenlete. King magyar felesege, Livia Zita tobb dalban is hallatja szepseges hangjat, igaz, legtobbszor csak hangulatfesto szerepe van az altala enekelt reszeknek. Remelem a kovetkezo lemezeken is fog szerepelni, mivel banatos hangja nagyon illik King tragikus torteneteihez.
King mester ezuttal is hozta a formajat, utanozhatatlan hangja es utolerhetetlen dallamai meghajlasra kesztetik az embert, Andy La Rocque es Mike Wead gitarosok pedig mindent tudnak, amit tudni lehet a metal gitarozasrol, riffjeik, szoloik szinte 20 ev utan is telitalalatok.
A mai bandaknak minden esetre van mit tanulniuk e zenekartol, ugyanis King Diamond-hoz kepest a mai heavy metal zenekarok nagy resze csak rossz trefa. Ne hagyd ki ezt a lemezt. -Robert Sun- 10/10


Klimt 1918 - Undressed Momento

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Olaszorszagban egy Another Day nevre keresztelt zenekar, akik progressziv death metal-t jatszottak. 1998-ban megszunt letezni a zenekar, egy evvel kesobb pedig ket ex-Another Day tag megalakitotta a titokzatos nevu Klimt 1918-at.
Ez alkalommal ugy hataroztak, hogy joval lazabb, dallamosabb zenet fognak jatszani. Igy is lett. Egy 2001-es promo CD utan felvettek elso lemezuket, amelyrol most szeretnek ejteni par szot. Zenejuk nagyreszt hangulatos akusztikus gitartemakbol all, bar minden dalban akadnak a kesei Paradise Lost-ra es a Katatonia-ra emlekezteto torzitott riffek is. Ugyancsak a Katatonia, illetve a Fields Of The Nephilim jut eszembe nehany akusztikus pengetesrol, a Parade Of Adolescence c. dal kezdeserol pedig a spanyol dark rock csoda, a Heores del Silencio ugrott be.
Marco Soellner enekes/gitaros hangjara szerintem nemcsak az Anathema/Katatonia, hanem a Depeche Mode/The Cure fele dark/wave bandak enekesei is hatassal lehettek. Annak ellenere, hogy nem egy vidam zene, megis van egyfajta konnyed hangulat, olaszos elegancia a dalokban. Ugyanakkor erzodik, hogy valamikor technikasabb, progresszivebb zenet jatszottak, mivel minden dalban sok az osszhatast gazdagito apro kis temak szama, a dobos pedig nagyon izlesesen kezeli hangszeret, neha ketlabdobos temakra is ragadtatja magat, legjobb pelda erre a CD meglepeteskent erkezo utolso dala, a Stalingrad Theme, amelyben disszonans hangokra, sulyos riffekre is felfigyelhetunk.
Egy szo mint szaz, aki valamennyit is ad az igenyes zenekre, az nem hagyhatja ki e remek temakkal ellatott hangulatos dark rock/metal lemezt. -Robert Klimt- 9.5/10


Rain Paint - Nihil Nisi Mors

A Klimt 1918 lemezevel egyutt erkezett a Rain Paint CD-je is, viszont meg sem kozeliti az olasz banda szintjet a 3 finn srac zeneje, pedig a zenekarnev, a lemezcim es a hangulatos booklet miatt egesz pozitivan alltam neki a CD meghallgatasanak.
A kiado olyan zenekarokkal allitja parhuzamba a Rain Paint-et, mint a Katatonia, October Tide, HIM, The Cure, Anathema, MDB, Sentenced, Type O, stb. A Katatonia hatas csak nehany masodperc erejeig nyilvanul meg az elso dal kezdo riffjeben, de ami ez utan kovetkezik arra csak annyit tudok mondani, hogy se kevesebb, se tobb, mint a HIM nevu zenekar szorgalmas masolasa.
A tobbi zenekar felsorolasa abszolute felesleges volt a kiado reszerol, hiszen a sracok meg sem kozelitik egy Anathema, Type O, netan My Dying Bride szintjet, mellesleg a stilusuk is elegge kulonbozik e bandak altal kepviselt iranyzattol. Van vagy 2 dalban horges is, de bar csak ne lenne, mivel nem szinesiti a zenet, csupan idegesitobbe teszi. Aleksi nevre hallgato vokalistajuk egy az egyben leszedte Ville Vallo stilusat, eloadasmodjat.
Ez mondjuk nem szamit gaztettnek, hiszen Rob Halford, vagy Bruce Dickinson hangjat is sokan utanozzak, de a Rain Paint zenejeben egy szikra egyeniseg sincs, raadasul eleg hamar meglehet unni a dalokat, na meg nekem Ville bacsi sem eppen a szivem csucske. Mindezek ellenere nem csodalkoznek, ha sikeres lenne a zenekar... Engem inkabb az zavar, hogy a kiado azt mondja a lemezrol, hogy "true masterpiece of Intense Emotional Art". Hogyisne... -Robert Sun- 6/10


Naer Mataron - River At Dash Scalding

Elegge erdekes es mondhatni egyeni zenet jatszik 3-ik lemezen ez az 1994-ben alakult horda 3 hellen harcosa. Zenejuk nagyreszt gyors black metal-kent irhato le, de nagy ritkan egy-egy heavy, illetve death metal-os riff is becsuszik, de ezek is csak nehany pillanatra, ehhez tarsulnak az okori Europa-t magasztalo szovegek.
Talan az olyan norveg bandakhoz allnak a legkozelebb, mint a regi Emperor, Immortal, bar zenejuk nincs annyira zord es kegyetlen, es a daralos reszeket mindig felvaltjak dallamosabb gitartemak, harmoniak. Az intro utan felcsendulo The Meridian Tide riffjeiben egy keves Ancient Rites, illetve Primordial feeling is szorult, de lehet, hogy ezt csak en latom igy. A dalok nagyresze 5-6-8 perc korul mozog, es mindegyik dalba sikerult jo riffeket, temakat irni.
Egy jol sikerult Ved Buens Ende feldolgozas is helyet kapott a lemezen, nev szerint a The Plunderer, ezert plusz pont jar, mert ugye nem divat ilyen bandakat feldolgozni... A dicseretes szavak mellett megemlitenek egy (szamomra) zavaro dolgot, megpedig a banda nevetseges image-t.
A booklet tele van rohejes arckifestos-barbar harcos fotokkal, de legjobban az a kep akasztott ki, ahol Morpheas enekes/gitaros feszit egy nagy Rambo kessel... No, aki ezen tulteszi magat es beszerzi ezt az anyagot, az egy jo hangzasu es nagyon korrekt, a trendekbol kilogo black metal lemezt tudhat magaenak. -Robert Sun- 8.5/10


While Heaven Wept - Of Empires Forlorn

Annak ellenere, hogy 1989-ben alakult ez az USA-i formacio, ez csupan a 2-ik nagylemezuk, bar az is igaz, hogy szamtalan kislemezt, 7" Ep-t, satobbit kiadtak mar. Az eredeti felallasbol mar csak Tom Phillips van itt, de kit erdekel ez, amikor ilyen zsenialis lett ez a lemez! Amugyis mindig Tom irta a zenet, u.h. nem lenyeges kik vannak mellette.
Azzal szerintem keveset arulok el, hogy ez szamomra nem is, hogy az ev, hanem az utobbi evek legjobb doom metal teljesitmenye! A While Heaven Wept fenseges zeneje Candlemass, Fates Warning, Solitude Aeturnus gyokerekkel rendelkezik, de koztudott, hogy Tom minden zenet meghallgat az Anathema-tol kezdve a Burzum-on at az atmoszferikus keleti zenet jatszo Kitaro-ig, de a 70-es evek AOR rock-ja sem all tavol tole.
Amellett, hogy Tom jatszotta fel a gitarokat es a billentyuket, az elmulasrol eneklo banatos es magasztos vokalok is neki koszonhetoek. Hangja tobbnyire magas tartomanyokban szarnyal, de a cimado notaban horog is nehany sort. Egyebkent a cimado dal elejen hallhato ir/kelta beutesu akusztikus temarol az ir Primordial ugrott be, mint parhuzam.
Ket feldolgozas is van a lemezen: a Candlemass Epistle No. 81-jet lett atformalva a WHW kepere, valamint egy 70-es evekbeli Jane dalbol (Voice in The Wind) csinaltak egy megadallamos doom metal notat. Az utolso tetel egy ambient szerzemeny, amelyben vissza koszonnek a lemez kulonbozo dallamai.
Sokat lehetne irni errol a lemezrol, megsem tudnam elarulni, hogy miert is annyira jo, u.h. csak annyit tehetek, hogy mindenkinek ajanlom a minel hamarabbi megismerkedest ezzel a csodalatos zenekarral es lemezzel. -Robert Sun- 10/10


Hortus Animae - Waltzing Mephist

A taljan zenekar a kommerszebb oldalrol kozeliti meg a black metal-t, mar ha lehet igy nevezni azt, amit jatszanak, ugyanis en a kiadoval ellentetben nem cimkeznem ezt a lemezt black metal-kent, na de mindegy...
Nehezen tudok hatasokat emliteni, mivel meglehetosen eredeti zenet jatszanak, de megis: az A Lifetime Obscurity elso perceiben az Arcturus ejszakai, kozmikus utazasai, a dal kozepe tajan rejlo gitartemak, gitarszolok hallatan pedig az Emperor kesobbi munkai jutottak eszembe. Ket instrumentalis tetel is van a lemezen, ezek az Opeth-re emlekeztetnek, de nem veletlenszeruen, ugyanis a sved banda fonoke, Mikael Akerfeldt nagy haverja a bandanak es ezen a lemezen is kozremukodott.
Gyakran elofordulnak gyors black metal tempok, de sok az olyan resz is, ahol a billentyus hangszerek altal eljatszott klasszikus zenei ihletesu dallamok dominalnak, neha a Sear Bliss neve is beugrott a monumentalis temak hallatan, de a Hortus Animae azert megis egy mas dolgot kepvisel. A sejtelmes billentyu/szinti temak sokszor repitenek vissza reg elfeledett korokba, es az egesz zenet atfogja egyfajta olaszos finomsag, elegancia.
Nos, gondolom ez nem eppen minden true black metal rajongo alma, u.h. a dark metal sokkal inkabb talalo cimke erre a zenere. Egy felettebb furcsa feldolgozas is talalhato a lemezen: egybegyurtak a Mayhem Freezing Moon. c klasszikusat egy Mike Oldfield dallal (Tubullar Bells), illetve egy komolyzenei darabbal, a vegeredmeny egesz erdekes lett. -Robert Sun- 8.5/10


A Perfect Circle - Thirteenth Step

Akarcsak Tool nevu zenekaraval, Maynard James Keenan az A Perfect Circle-re keresztelt projectjevel sem sieti el a dolgokat. Ahelyett, hogy elkeszitsek a sikeres Mer De Noms lemez folytatasat, most inkabb egy egeszen mas iranyba mozdultak el. Sokkal lazabb, higgadtabb lett a zenejuk.
Vannak azert sulyos riffek is, viszont sok az elszallos, lebegos tema, es ugy egeszeben nyomasztobb lett ez a lemez. Furcsallom, hogy a The Package-et valasztottak nyitoszamnak, ugyanis ez a majdnem 8 perces kiabrandult, kinos hangulatu, lassan gordulo kompozicio a legkevesbe fogos dal a lemezen. Sok az akusztikus gitaron eloadott melankolikus reszek szama, ezek foleg a Pink Floyd-al es a Katatonia-val mutatnak parhuzamot, de a vokalok teren sem keves a rokonsag a Katatonia-val.
Egytol egyig jo dalok kaptak helyet a lemezen, bar van 2 furcsabb dal, az 50-es evek filmzeneire emlekezteto a Stranger es a beteg/perverz szovegu The Nurse Who Loved Me. A legjobb dal szerintem a The Noose, de meg kell emlitenem a Blue-t meg a Weak And Powerless-t, ez utobbinak erdemes a zsenialis klipjet is beszerezni.
Ha szereted a melankolikus, neha bizarr megoldasokat is alkalmozo rockzeneket es a szivbol jovo dalokat, akkor ez a lemez neked keszult. Ugyanakkor Katatonia rajongoknak is erdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert elegge hasonlo zenet jatszik a ket zenekar, csak az APC elszallosabb es furcsabb, bizarrabb (talan progresszivebb?). -Robert Circle- 10/10


Agent Steel - Order Of The Illuminati

Megmondom oszinten, nagyon utalom az ujjaalakulasokat, hiszen ezek az esetek nagy reszeben indokolatlanok, es altalaban rosszul sikerulnek. Az AS minden idok egyik legjobb metal csapata volt a 80-as evekben, persze nagy attorest nem ertek el, de hatasuk a mai metal szinterre tagadhatatlan, egyszoval zsenialisak voltak a maguk idejeben.
Ket alap lemezt (Skeptics Apocalypse, Unstoppable Force), es egy MCD-t (Mad Locust Rising) szabaditottak a vilagra anno, melyek azota is nalam etalon lemezek. Aztan 1987-ben felbomlottak, majd hosszu evek multan visszatertek John Cyriis nelkul, de egy olyan nagyszeru enekessel, aki akar Cyriis testvere is lehetne, nevszerint Bruce Hall. A vele keszult Omega Concpiracy lemez egyszeruen egy alap lemez, hirtelen nem is tudnek meg egy csapatot, akik az ujjaalakulas utan ekkora lemezt keszitettek volna (talan csak az iden uj lemezzel jelentkezo Exodus fog meg ekkorat utni). A csapat akkor sem lett ismert, koszonheto a Candlelight kiado benasaganak, majd kovetkezett egy Europa-i turne, es aztan a csapat ismet leallt. Volt meg egy komoly jogi problemajuk is a nev hasznalattal, de szerencsere ismet Agent Steel nev alatt jelent meg az uj mu.
Annyi valtozas tortent az elozo lemezhez kepest, hogy az eredeti tagnak szamito Chuck Profust dobost Rigo Amezcua valtotta fel.
Amint meglattam a CD zsenialis boritojat tudtam, hogy ez a lemez nalam megint nagyot fog utni, es nem is tevedtem. Kisse visszavettek a tempobol, a notak most sokkal hosszabbak, kidolgozottabbak, mondhatni, hogy epikusak, de azert szerencsere tekeresekben sincs hiany.
A nyito Avenger egy tipikus AS speed/power tamadas, nagyon jo szolokkal megpakolva. Az ezt koveto Ten Fists Of Nations egy nagyon jol felepitett nota, a lemez egyik gyongyszeme.
Mindenik zenesz kimagasloan teljesit, kulonosen Bruce Hall enek teljesitmenye fogott meg, a ritmus szekcio is nagyon kitett magaert. Amit a ket zsenialis gitaros Bernie Versailles es Juan Garcia bemutatnak, az a metal gitarozas felsoiskolaja. Nagy kedvencem az Enslaved cimu tetel, akkora metal eleterzes van benne, hogy egybol elokaptam a leggitarom, es szet bangeroltam az agyamat.
Most nem akarom mindenik notat kulon kielemezni, hiszen mindenik kimagaslo, meg csak annyit, hogy Dance Of St.Vitus cimmel meg egy Carlos Medina altal elovezetett latinos basszus szolot is meghallgathatunk. Van itt instrumentalis tetel is (Kontrol), majd a Human Bullet cimu notaval zarjak a lemezt.
Summa summarum az Order Of The Illuminati 2003 egyik legjobb metal lemeze. -Mirgilus- 10/10


The Duskfall - Frailty

A Frailty az elso lemeze a Gates Of Isthar tagokat is felvonultato sved The Duskfall-nak. Zenejuket legjobban melodikus death metal-kent lehetne jellemezni. Olyan sved zenekarok jutnak eszembe a CD hallgatasa kozben, mint az At The Gates, In Flames, Soilwork, de megemlithetnem a Heartwork/Swansong korabeli Carcass-t is, mint hatast, foleg a szoloknal van jo adag Mike Amott feeling. Gyors thrash/death riffek es sok dallamos gitartema gyakori tempovaltassal eloadva, erre jon a tipikus horges/orditas, nagyjabol ez The Duskfall receptje. Eleg furcsanak tartom, hogy annak ellenere, hogy 2 gitaros is penget a zenekarban, megis az osszes szolot egy vendegzenesz (Magnus Olsson) jatszotta fel. Persze ez csak javara vallik a daloknak, hiszen Magnus nagyon jokat szolozik, az Agoraphobic c. dalban pedig egy klasszikus zenei hatasu szoloval is meglepett. A cimado tetelben dallamos vokal is hallhato, nem rossz, ebbol elbirtam volna tobbet is, de talan majd legkozelebb. Egyaltalan nem gyenge, amit ezek a sracok osszehoztak, jok a dalok, jok a szovegek, a booklet is igenyessegrol arulkodik, az egyeduli gond az lenne, hogy keves egyeniseg szorult a zenejukbe, melodikus death'n'roll zenet jatszo bandabol meg egyelore nincs hiany. Aki tul tudja tenni magat ezen, az nyugodtan probalkozhat a Frailty-vel, de a megemlitett bandak kedveloinek is egeszen biztos, hogy bejonne ez a lemez. -Robert Sun- 8/10


Burzum Tribute - Wotan Mit Uns

Velemenyem szerint Burzum feldolgozasokat kesziteni nemhogy nehez feladat, hanem szinte lehetetlen! Nem azert van ez igy, mert Vikernes annyira komplex zenet csinalt volna, hogy nehez lenne lejatszani, hanem Vikernes muvei annyira specialis atmoszferaval, auraval birnak, hogy egyszeruen lehetetlen azt a "burzumi hangulatot" reprodukalni.
Sajnos ezt a tenyt kevesen veszik komolyan es ha jol szamolom, akkor ez mar a 3. Burzum tribute lemez, hogy mennyire hivatalos, azt dontse el mindenki, de szerintem ez is kaloz kiadvany. Minden esetre a Wotan Mit Uns egy eleg jol sikerult tribute lemez, bar azert itt is akad egy-ket rettenet.
Minden ketseget kizaroan a lemez legjobbja a Forefather, akik tokeletes hangulattal jatszodjak a Beholding The Daughters Of The Firmament cimu orok klasszikust. A Spell Of Destruction notat harom zenekar is eljatszodja melyek kozul a finn Pimentola a legjobb. Tetszik meg a Blodsrit Stemmen Fra Tarnat atirata, a holland Dog In Pain Once Emperor valtozata is. A Samael billentyuse (Rodolphe) altal uj eletre hivott Lost Wisdom is nagyon tetszik, a tobbi viszont felejtheto, vagy egyenesen idegesito feldolgozas, gyalazas. A lemeznek egy masterizalas nem artott volna, hiszen egyes notak hangosabban, masok meg halkabban szolnak.
A Wotan Mit Uns 500 kezzel sorszamozott peldanyban jelenik meg, fekete-feher egyszeru boritoba csomagolt CD-R valtozatban, erdeklodni lehet a kiado cimen. Cim: -Mirgilus- 3-9/10


Bethlehem - Suizid Radio

A kaloz kiadvanyokra specializalodott Ancient Beliefs kiado ismet elo allt valamilyen ujdonsaggal. A tavalyi ev vegen jelent meg a nemet Bethlehem Suicide Radio cimu PC CD-Romja, melyet csak szamitogepen lehetett megnezni. Ezen a CD-n tobbnyire a csapat klippjei, meg nehany koncert reszlet mellett, a csapat teljes diszkografiaja, kepek, es nemi flash animaciok voltak, meg termeszetesen egy rakas remix cucc is. Az AB kiado ezt a kiadvanyt jelentette most meg audio CD formajaban, tehat most a Bethlehem fanok nemcsak szamitogepen, hanem normal hifin is elvezhetik a Bethlehem groteszk muzsikajat.
Erdekes kiadvany, a zene is tetszik, de teny, hogy nem emlitheto egy lapon a Suizid Radio a csapat korai mestermuveivel (S.U.I.C.I.D., Dark Metal).
A korai evek ongyilkos dark metaljatol mara eljutottak egy elektro dark wave kiserletezesig, es ebbe az utazasba nyujt betekintest ez a CD. Megjelent 500 kezzel sorszamozott peldanyban, fekete/feher egyszeru csomagolasu CD-R valtozatban. -Mirgilus- 7/10


Angels' Decay - Odiumspace

Szlovakiaban mindig is eros underground death metal szinter volt, es ezt a tenyt erositi az Angels's Decay masodik lemeze is. Elsore ugy tunt, hogy az Odiumspace egy atlagos death metal lemez, viszont nehany hallgatas utan rajottem, hogy egy nagyon eros, es otletekben gazdag death metal lemez az Odiumspace!
Az AD technikas death metalt jatszik, es ketsegtelen, hogy a bandara a legnagyobb hatast a 90-es evek eleji death metal csapatok gyakoroltak (Death, Morbid Angel). A fiuk nagyon jol bannak a hangszereikkel, hallatszik, hogy nem tegnap ota nyomjak ezt a tipusu muzsikat, a hangzasuk is nagyon eros, minden hangszert tisztan lehet hallani, ami a mai Kelet Europa-i underground viszonyokat figyelembe veve nagy szo!
Az Odiumspace nem egy konnyen emesztheto lemez, hiszen a fiuk szamonkent is nagyon sok riffet, temat, es tempovaltast hsznalnak, viszont akinek jelent valamit az igaz Death Metal, azoknak kotelezo megismerkedni a banda zenejevel. Ugy a belbecs, mint a kulcsin is abszolut kimagaslo! Cim: -Mirgilus- 8.5/10


Old Wainds - Where The Snows Are Never Gone

Ezen ismertetom targyat kepezo anyag nem uj, hiszen mar 1997-ben megjelent kazettan. Az iden ujra masterizaltak az anyagot, es a nemet kiado CD-n is megjelentette ezt a nem mindennapi lemezt. A masterizalason kivul mast nem valtoztattak az anyagon, nincs bonus nota, sot meg a borito is azonos.
Aki nem tudna, annak elarulom, hogy az Old Wainds az eszak Oroszorszag-i Murmanszkbol szarmazik, ahol a ho sohasem olvad el, ahogy a lemez cime is mondja, es ennek tudataban nem meglepo a lemez hihetetlenul rideg, fagyos hangulata. Ilyen tombolo, hovihar intenzitasu zenet csak egy ilyen eszaki banda kepes jatszani, itt minden egyes nota, riff, hang hitelesen mutatja be a ho es jeg birodalmat, az orok telet. Vegig szelvesz gyors notak dominalnak, amiket neha megszakitanak kimert menetelos kozeptempokkal. Bar az anyagot ujramasterizaltak, szerencsere a bandara jellemzo, tomeny, zord, es kisse kasas hangzas megmaradt.
A notakat anyanyelvukon adjak elo, es az orosz nyelv hasznalata meg ridegebbe es eredetibbe teszi a produkciot, hihetetlen, hogy milyen jol talal az orosz nyelv ezzel a muzsikaval. A boritoban szerencsere a szovegek angolul is olvashatoak. Zaraskent csak annyit, hogy ilyen tomeny, szelvesz, hoviharra emlekezteto BM lemezt az Immortal Battles In The North-ja ota nem hallottam!! -Mirgilus- 9/10


Nachtmystium - Nachtmystium MCD

Nagyot fejlodott az amerikai Nachtmystium az elozo Reign Of The Malicious lemez ota. Eloszor is Azentriusnak sikerult tarsakat talalnia, igy most teljes a zenekar. A masik fontos valtozas, hogy az eddig meglevo Darkthrone hatas teljesen hatterbe szorult, es az sem mellekes, hogy ezen a szinte 30 perces CD-n nagyon jo notak vannak.
A kezdo The Glorious Moment a lengyel Gravelandet juttatja eszembe, mig a tobbi notaban erzek egy jo adag Judas Iscariot hatast, ami abszolut nem baj, hiszen tavaly megszunt a JI, es igy legalabb van zenekar aki tovabb viszi a JI altal annyira mesteri szintre emelt gyuloletes, erzelem mentes fekete femet.
Nagyon tetszik Azentrius gyuloletes karogasa, sokat fejlodott az elozo lemez ota. Nagyon meglepett a Come Forth, Devastation notaban talalhato szolo, ami ugyebar eleg ritkasag egy BM lemezen, igazi old school thrash hangulata van.
Az 5 sajat nota melle feljatszottak a Judas Iscariot Gaze Upon Heaven In Flames notajat a mara mar klasszikussa valt Heaven In Flames lemezrol. Nagyon jol nyomjak a notat, bar kisse gyorsabban, mint anno a JI.
Nemsokara jelenik meg a csapat masodik nagylemeze, amit Azentrius meg jobbnak iger, en minden esetre nagyon varom. -Mirgilus- 9/10


Hate Forest - Purity

Kb. egy ev telt el az elso HF album a The Most Ancient Ones kiadasa utan, es ime itt az uj mu az ukran hordatol. A csapat nem ad interjukat, meg zenekari kep sem keszult soha roluk, teljesen az ismeretlenseg kodebe burkolozik a garda, meg azt sem lehet tudni, hogy egyaltalan kik alkotjak a csapatot.
Egy viszont biztos, hogy mindenik kiadvanyuk minosegi munka, es abszolut egyeni stilussal birnak a Black Metalon belul. Ezen a lemezukon is tobbnyire a gyors temak dominalnak, amiket kimertebb tempokkal varialnak, jo otletekben es jo notakban szerencsere nincs hiany. Hangulatilag az eszaki csapatokkal allnak rokonsagban, de egyik bandara sem igazan hasonlitanak, koszonheto ez a tiszta, eros hangzasnak, es az enekes egyedi morgos organumanak.
Mindenik nota a maga nemeben rejt valami nagyon jo temat, viszont abszolut favoritom a 11 perces The Gates, amiben minden benne van, ami kell egy jo BM notahoz! Csak azt sajnalom, hogy a borito ennyire informacio szegeny, azert a szovegeket bele rakhattak volna!
Egy szo mint szaz a Purity a csapat legjobb lemeze, es magasan kiemelkedik a tucat lemezek mindent elaraszto folyamabol. -Mirgilus- 9/10


Dark Storm - The Early Years

A Dark Storm annak idejen a Maniac Butcher mellek hajtasakent indult, viszont a MB megszunese utan is aktiv a banda, sot Blasphemer gitaros ma is tagja a formacionak. A gorog Unisound gondolt egyet es egy CD-n megjelentette a banda korai anyagait, ami a CD cimebol is tisztan kiolvashato.
Most egy CD-n hallhato a For Lucan Emperor MCD, a Maniac Butcherrel kozos kislemez a Black Horns Of Saaz notai, es vegul az 1994-es In Nomine Dark Storm demo 4 notajaval zarul a CD. A CD egyszeru kivitelezesu, minimalis infot tartalmaz.
Mivel a korai Dark Storm anyagok hozzaferhetetlenek, ezert jo otletnek tartom ezt a kiadvanyt. A DS is hasonlo vizeken evez, mint a nehai Maniac Butcher, bar ketsegtelen, hogy nem ok a cseh black metal kiralyai. -Mirgilus- 7.5/10


Woods Of Belial - Deimos XIII

A finn WOB 1995-ben alakult, bar nem sok hanghordozot adtak ki, de teny, hogy nevukhoz fuzodik minden idok egyik legmorbidabb, es egyben legbetegebb demoja, a zsenialis Baxabaxaxaxaaxabaxaxaxaxa!666 Yndstr Draconis.
Nem egy szerencses brigad a WOB, hiszen a Deimos XIII anyagukat mar 1998-ban felvettek a Meat Hook Prod. szamara, de azok valamiert nem adtak ki, aztan ugy volt, hogy az Impaler Of Trendies kiado fogja megjelentetni, de vegul a kiados ficko ongyilkossaga miatt ez is kutba esett.
A lemez vegul iden novemberben jelent meg a doom zenekre specializalodott Fireboxnal. Ha el tudod kepzelni, hogy milyen lenne ha a Skepticism Celtic Frostot nyomatna, es az egeszet atitatod beteg industrial temakkal, akkor kepben vagy, hogy milyen zenet is jatszik a WOB! Nem egy konnyen befogadhato lemez (talan a Worship Last Vinyl Before Dying lemze ota nem szuletett ilyen szuicid doom mestermu), megemesztesehez, eleg sok elmelyult hallgatas szuksegeltetik, de megeri a raforditott idot! A borito szinten nagyszeru, es a szovegek is nagyon melyek, komoly tartalommal birnak, gondolom, hogy a leirtakbol kitunik, hogy a Deimos XIII az ev egyik legjobb szuicid doom lemeze.
"But our souls will not be given to the angels and not to the demons./In the hand of nothingness they burn and remain desolate." -Mirgilus- 10/10


Nightfall - I Am Jesus

Az I Am Jesus mar a 6-ik nagylemeze a Nightfall-nak, ezen kivul 3 EP-juk is megjelent, de faradasnak nyoma sincs muzsikajukban. A finnorszagi Tico Tico-ban felvett lemez rettentoen jol szol, de mindez semmit sem erne ha nem lennenek jok a dalok.
Nem a legkonnyebb leirni, hogy milyen zenet rejt ez a lemez, de azt hiszem megsem tevedek nagyot, ha azt mondom, hogy ez atmoszferikus/dark/death metal. A korai anyagokhoz kepest elegge letisztult a zenejuk, de azert erzodik, hogy a death metal felol erkeztek.
A riffek hol death metal-osak, hol doom-osak, hol pedig a regebbi Paradise Lost siro gitartemait idezik. Szinesito hangszerkent billentyuket is hasznaltak egy-egy helyen es az ennek koszonheto atmoszferikus jelleg inkabb a lemez utolso dalaiban jelenik meg, mig az album elso felet a riffelosebb, kemenyebb dalok alkotjak. Efthimis enekes/basszer a karogas/horges mellett egesz jo dallamokra is kepes, valamint tovabbi pozitivum, hogy az 52 perces lemez osszes dalaban talalunk emlekezetes reszeket es a gitaros minden notaban nagyon feeling-es szolokat jatszik. Nincsenek csakugy osszedobalva a temak, nincs elsietve semmi, a dalok is okosan vannak felepitve. Ez azert nem semmi ebben a vilagban, ahol tengernyi unalmas lemezzel talakozhatunk nap mint nap...
A Paradise Lost mellett a dark-os temakrol a Fields Of The Nephilim ugrott be, de eleg csak nehanyszor meghallgatni a lemezt, hogy beismerjuk: a Nightfall a sajat utjat jarja. Melegen ajanlott lemez minden dark metal rajongonak. -Robert Fall- 9/10


Scent Of Flesh - Roaring Depths Of Insanity

Az 5 finn harcost felvonultato, brutalis death metal jatszo Scent Of Flesh egy nagyon fiatal formacio, 2000-ben alakultak. 2001-ben 2 demojuk is megjelent, 2002 vegere pedig mar egy teljes lemeznyi anyagot szabaditottak a vilagra.
Azt is hihetnenk, hogy korai egy ilyen fiatal bandanak lemezt megjelentetni, viszont a Scent Of Flesh eseteben mas a helyzet. Hallhatoan nem kezdo zeneszek, legalabbis a dalaik minosege errol arulkodik. Dalaikban dominalnak a gyors death metal riffek, viszont akadnak itt jo kis kozeptempos dongolesek, ezenkivul 2 dalban akusztikus pillanatokra is vetemedtek.
Progressziv death metal-nak biztos nem kategorizalnam ezt a zenet, viszont nagyon jot tesznek a daloknak ezek a hangulatos pengetesek, amelyek leginkabb a Death akusztikus pillanatait juttattak eszembe. Leginkabb az amerikai death metal-hoz all kozel a Scent Of Flesh stilusa, bar szerintem a Slayer is hatassal lehetett rajuk.
Nagyritkan sved hatasu dallamosabb temak is becsusznak, de csak nehany masodperc erejeig. Egy kicsit olyan talan a Scent Of Flesh, mint a Six Feet Under egy fokkal komplexebb verzioja. Akik egy agressziv gitarmunkaval ellatott nagyon jo hangzasu brutalis death metal lemezre vagynak azok nyugodtan probalkozhatnak a Scent Of Flesh lemezevel. -Robert Flesh- 8/10


Acheron - Tribute To The Devil’s Music

Vincent Crowley es istentelen bandaja elkeszitette sajat feldolgozas lemezet, azert, hogy megmutassak mely bandak es notak gyakoroltak rajuk nagy hatast, es hogy kifejezzek tiszteletuket ezen bandak irant!
11 feldolgozas van a lemezen es zaraskent a mar klasszikus Acheron “slager” Ave Satanas egy eddig meg kiadatlan valtozata. Ime a feldolgozasok:
BLACK SABBATH (Black Sabbath): Minden idok egyik legklasszikusabb notajahoz nem sokat tudtak hozzatenni, inkabb csak az elejen levo monolog erdekes, azert ennel jobban mar elnyomta a Vader meg a Type O Negative is.
DEATH (Evil Dead): A legjobb atirat a lemezen, szinte jobb mint az eredeti, meg maga a mester Chuck is azt mondta, hogy a legjobb Death feldolgozas amitt hallott. Hab a tortan, hogy Richard Christy jatszotta fel a dobokat!
CELTIC FROST (Dawn Of Megiddo): Szinten egy jol sikerult atirat, csak kar, hogy abszolut semmi ujat nem tudtak hozzatenni a notahoz, es egy kicsit tul varialtak…
IRON MAIDEN (Wrathchild): Eleg furcsa horgos enekkel hallgatni egy klasszikus Maiden dalt, viszont nagyon tetszik, a tomeny hangzasnak koszonhetoen sulyosodott a nota, kar, hogy Vincent hangja nagyon korlatozott!
KREATOR (Flag Of Hate): Nem rossz, de a Vader fele verzio sokkal jobb.
MOTORHEAD (Don’t Need Religion): Nagyon jol sikerult atirat, egyedul az enek nagyon egy dimenzios.
MERCYFUL FATE (Room Of Golden Air): Azert a fiuk nagy tiszteloi a bandaknak akiket feldolgoztak, hiszen egy instrumentalis MF notat valasztottak, mert nem akartak meggyalazni King mester vokal temait, az atirat nagyon jo, Michael gitarjateka nagyon megdobja a notat!
KISS (War Machine): Nagyon utalom a Kiss fele homoszexualis muzsikat, viszont az atirat nagyon ut, verbeli Death‘N’Roll.
BATHORY (Raise The Dead): A legszarabb atirat a lemezen, teljesen meghereltek ezt a klasszikus Black Metal notat, gyalazat!
JUDAS PRIEST (Devil’s Child): Nagyon birom a notat, jo kis R’N’R, igy horgosen meg jobban is tetszik, mivel Halford buzi nyivogasat nem igazan tudom elviselni.
VENOM (Countless Bathory): Ugyebar egy Venom notat eleg nehez elrontani, ebbol kovetkezik, hogy szinten egy jo kis atirat, az Evil Dead utan a legjobb!
A borito, meg a booklet abszolut telitalalat, a zene sem rossz, ha nagyon muszaj pontoznom, akkor ugy atlagban: 7.5/10 -Mirgilus-


Swallow The Sun - The Morning Never Came

Szerencsere, hogy doom utanpotlasbol sincs hianyunk. Finnorszagban mindig is nagy hagyomanya volt a doom muzsikaknak, gondolok itt a zsenialis Unholyra, minden funeral doom bandak legnagyobbjara, vagy akar a Reverend Bizarre, Spiritus Mortis, Skepticism harmasra!
A STS egy nagyon fiatal formacio, 2000-ben alakultak es iden januarban jott ki az elso demojuk, es 2 hete jelent meg az elso nagylemezuk. Ketseg sem fer hozza, hogy a fiuk az ev egyik legjobb doom lemezet tettek le az asztalra. A horgosebb enek miatt death-doomnak is definialhatnam a zenejuket, viszont a kiado altal besorolt doomy death metal teljesen helytelen, mivel a lemeznek semmi koze a death metalhoz! Mindenik dal nagyon jol felepitett, egymas utan jonnek a jobbnal jobb temak, melyek telis-tele vannak tipikusan finn melankoliaval, depresszioval es nem is keves fajdalommal. A lemez hangzasarol csak szuperlativuszokban beszelhetunk, ennyire tomeny, es egyben tiszta megszolalast reg hallottam.
Hatalmas zeneiro tehetsegrol arulkodnak az olyan notak, mint a Swallow, Deadly Nighshade, vagy a lemezt nyito Through Her Silvery Body (abszolut favorit)! A szinte 60 perces lemezen nincs toltelek nota, es mikor lejar a lemez, mindig nyulok a Play gomb fele, hogy meg egyszer meghallgassam, azt hiszem, hogy ez mar jelent valamit… -Mirgilus- 9/10


Ordo Rosarius Equilibrio - C.C.C.P.

Az album teljes cime: Cocktails Carnage Crucifixion And Pornography. Az iden 10 eves a Thomas Petterson altal eletre hivott ORE. A lemez a Szovjet himnusszal indul, es azzal is zarul, hogy erre miert volt szukseg azt nem ertem, de szerencsere a szovegek nem politikusak. Annyi valtozas tortent az ORE-val, hogy most Thomas egy eddig altalam ismeretlen holgyel vette fel a lemezt, a szovegek tovabbra is a testi elvezeteket istenitik, a borito is tele van pornograf kepekkel, de ez nem ujdonsag az ORE-tol. Tovabbra is neofolk zenet jatszik az ORE, csak most a militarista jelleg sokkal tobb szerepet kapott. Elmerulesre alkalmas lemez, csak kar, hogy nem mindenik nota eri el az In High Heels Through The Night Of Broken Glass, Mary Dances In Shadows notak nagysagat. -Mirgilus- 8/10


Anathema - A Natural Disaster

A Fine Day utani kaosz es zurzavar utan a zenekar allando basszusgitarost talalt Jamie Cavanagh szemelyeben, aki nem mas, mint az enekes Vincent ikertestvere, igy hat 2003-ban mar 3 Cavanagh zenel napjaink legjobb rock bandajaban.
Ezenkivul ismet felbukkant vendeg enekeskent a dobos John huga, Lee Douglas, aki mar a Judgement-en, valamint a Fine Day-en is bizonyitott. Ezek utan szerintem joggal lehet allitani, hogy csaladi vallakozas lett az Anathema.
Az uj album 10 dala 10 kulonbozo hangulatu szerzemeny, mondhatni egyik sem hasonlit a masikra. A sracok visszavettek a pinkfloyd-ozasbol, viszont meg vagyok gyozodve, hogy az utobbi idoben meghallgattak az olyan bandak anyagait, mint az Antimatter, Portishead, vagy a Chroma Key (Closer). Nem mentek el elektro-ba, de vannak az emlitett bandakra jellemzo elszallos pillanatok, zenei megoldasok. Megis legnagyobb rokonsagot a The Gathering-el erzek, mindket banda hasonlo iranyba mozdult el.
Erdekesseg, hogy az eddig csupan alkalmankent hattervokalozo Danny is elolepett teljes jogu enekesnek. Hangja megtevesztesig hasonlit a Vincent-ehez, ugyanaz a torekeny, szomoru hang. Az egeszen kemeny, riffelos reszektol az akusztikus gitaros Jeff Buckley-fele dalokon (Flying) at a zongoras, nehol Angelo Badalamenti hatasu ambient-es dolgokig sokfele hangulat es hangzas bujkal a lemezen.
A legnagyobb meglepetest egyebkent a Pulled Under 2000 Metres c. dal okozta, ilyen tempos, riffes koncertdal talan a Dying Wish ota nem szuletett. A regi lemezeik jobban tetszenek, viszont most is nagyon jo dalokat irtak. -Robert Sun- 9/10


Forgotten Tomb - Springtime Depression

A tavalyi nagyon jol sikerult Songs To Leave utan itt van az olasz Elfeledett Kripta masodik teljes nagylemeze, es mindossze annyi valtozas tortent a Morbid altal vezetett formacioval, hogy a szuicid zenekre specializalodott Selbsmord Servicestol atszerzodtek a francia Adipocere Recordshoz.
Hat nagyon hosszu, gyaszos, keserves hangulattal atitatott szuicid (black) metal nota kerult fel a lemezre, melyek magukon viselik a Brave Murder Day korabeli Katatonia, Livets Andhallplats korszakos Shining hatasat, viszont nyulassal nem lehet vadolni a csapatot, de teny, hogy nem teljesen eredeti amit jatszanak.
A F.T.-ban nem a kimagaslo riffek dominalnak, hanem az abszolut morbid, elmulast, rothadast, megsemmisulest es onpusztitast sugarzo hangulatok, erzesek zeneve formalasa a cel.
Mindenik nota az atlagnal joval magasabb szinten van, viszont a cimado tetel, minden idok egyik leggyaszosabb szerzemenye. A tavaszi faradtsagot, depressziot, eddig meg senkinek sem sikerult ennyire kifejezoen megfestenie zenei eszkozokkel, mint a F.T.-nak. Let The Self-Destruction Blossom! -Mirgilus- 8.5/10


Wall Of Sleep - Overlook The All Ep

A nehai Mood ket oszlopos tagja nevszerint Holdampf Gabor es Fuleki Sandor is uj bandat hozott ossze, hozzajuk csatlakozott a ma mar nem letezo Convoy gitarosa Greff Andras, es Marek Ferenc bogos, meg Szolcsanyi Szabolcs dobos.
Ha nem lattam volna a CD boritojan levo logot, akkor siman azt hittem volna, hogy ez valamilyen kiadatlan Mood felvetel, hiszen a Wall Of Sleep ott folytatja, ahol annak idejen a legendas Mood abbahagyta. Gabor jellegzetes hangja semmit sem valtozott, tipikusan az a hang, amelyiket vagy szeretsz, vagy utalsz, viszont teny, hogy jobban enekel, mint az utolso Mood korongon, hallatszik, hogy fejlodott a ficko, batrabban hasznalja a hangjat, es a dallamai is egyre jobbak.
A 3 sajat nota verbeli Sabbath/Floodgate/Down/Mood hagyomanyokat apolo, mindenfele cicomatol mentes, zsigerbol kirantott doom kompozicio. Az utolso nota a Sabbath klasszikus The Wizard dalanak egy nagyon jol sikerult feldolgozasa.
Igeretes csapatnak tunik a WOS, Mood fanoknak meg egyenesen kotelezo az Overlook The All. A fiuk azota mar tul vannak egy kissebb Europa-i turnen, es hamarosan jon az elso nagylemezuk is! -Mirgilus- 7.5/10


Aeternus - A Darker Monument

Szerencsere azert Norvegiaban is van meg egy-ket banda a regi nagyok kozul, akik kitartanak meg a regi eszme mellett, es nem valtottak at kiserletezos avantgarde muzsikaba. Az Ares vezette Aeternus a nagy tulelok egyike, bar tagadhatatlan, hogy a korai lemezeikre jellemzo black metalos megkozelites az evek folyaman death metalba hajlott, de legalabb minosegi zenet produkalnak.
Stilusukat dark metalnak definialjak, amiben van is nemi igazsag, de azert az A Darker Monument egy jol megirt death metal lemez, az elozo Ascension Of Terror lemez is nagyon rendben volt, viszont ez az uj mu sokkal egysegesebb, es a dalok is sokkal jobbak.
Vannak itt nagyon gyors death metal monolitok (Sword Of The Earth), meg termeszetesen nagyon jo dallamokkal felszerelt lassu orlesek (Genocide Delight), meg kozeptempos, 90-es evek eleji death metal notakra emlekezteto, de abszolut Aeternus vedjegyekkel rendelkezo dalok is (Darkstorm, Soulslayer).
A szovegek most is kimagasloan jok, a hangzas nagyon tomeny (Grieghallen Studio), bar nem er fel az ...And So The Night Became lemezzel, azert messzemenoen az A Darker Monument az ev egyik legjobb lemeze! -Mirgilus- 8.5/10


Orodruin - Epicurean Mass

John Gallo vezette New York-i Orodruinnal ez az elso talalkozasom, de mar nagyon sok helyen olvastam pozitiv kritikat a zenejukkel kapcsolatosan, es a John altal szerkesztett Born too Late websitetot is szoktam neha bongeszni, mivel nagyon jo doom zenekrol irnak.
Tolkien rajongok elott gondolom, hogy az Orodruin (Mount Doom) nev nem cseng ismeretlenul, viszont a szovegek hianyaban nem tudom, hogy egyeb hatast gyakorolt-e rajuk A gyuruk ura. Hihetetlenul nagy zenet rejt ez a 9 notas lemez, reg hallottam ilyen vegytiszta, igazi old school doom lemezt.
Ketsegtelen, hogy a fiukra hatott a Black Sabbath es a Trouble, ez fokent a mazsas riffeknel erheto tetten (Burn The Witch, War Cry, stb.), es a dallamos enek pedig a legendas Candlemasst juttatja eszembe, meg termeszetesen a Wino korszakos St.Vitust!
Egy ilyen lemez eseteben nagy butasag lenne notakat kiemelni, egeszeben kell elmerulni az Epicurean Mass-ban, es ugy az 5. hallgatas utan mar kivehetetlen a lejatszobol!
Tobbnyire a lassan hompolygo temakat favorizaljak, de azert akad lenduletesebb nota is (Pierced By Cruel Winds), viszont ami ennel is fontosabb, hogy mindegyik notabol arad az osi doom feeling. Ha nagy doom rajongo vagy, es birod a Trouble, Cathedral, St.Vitus, Spirit Caravan, Reverend Bizarre, Solitude Aeternus tipusu zeneket, es meg nem szerezted be az Epicurean Masst, azonnal potold a hianyossagot, es rendeld meg a kiadotol a CD-t! -Mirgilus- 9/10


Voodoo Shock - Voodoo Shock

A Voodoo Shock egy nemet/svajci formacio es a kritikam targyat kepezo CD a csapat elso nagylemeze. Ezzel a kiadvannyal debutalt a Hegedus Mark altal vezetett PsycheDOOMelic Records, mellesleg a ficko nevehez fuzodik minden idok egyik legjobb, es legigenyesebb doom fanzinja is, a Psychedelic, amely mar azt hiszem, hogy 15 szamot is megert, ami ebben a mufajban azert elismeresre melto!
A Voodoo Shock a 70-es evek rock hangulatat keveri a Wino korszakos St.Vitus, Trouble, The Obsessed tipusu os doom zenekkel, es ketseg sem fer hozza, hogy nagyon jol jatszak ezt a hippi hangulatu doom zenet, ahol az Uwe altal hozott zsigeri, dallamos enektemak meg emlekezetesebbe teszik a banda zenejet. A gyorsabb notaknal (Electric Mind) a legendas Kyuss neve is beugrott, gondolom, hogy a fiuk sokat hallgattak a Sky Valleyt! A lemez vegig atlagon feluli muzsikat rejt, viszont kulon kiemelnem az Electric Mind, Amazing Fire, Living In Paradise cimu notakat, melyek a lemez legjobbjai.
A vegere hagytam az abszolut favorit notamat, a Nights In White Satin cimu Moody Blues feldolgozast, bar nem ismerem az eredetit, igy is hangulatilag a leggyaszosabb es egyben a legszebb tetel a CD-n. -Mirgilus- 8.5/10


The Prophecy - Ashes

Nemcsak a zenekarnak, hanem a kiadonak is ez az elso kiadvanya. Ha tovabbra is ilyen zenekarokat szerzodtetnek, akkor jo kis kiado lesz a Blackdoom, ugyanis ez a lemez nagyon jol sikerult!
Azt is mondhatnam, hogy death/doom metalt jatszik ez a brit zenekar, de ezzel eleg keveset arulnek el. Eloszor is van ket gitaros, akik a karcos, zord riffeket ugyanolyan termeszetesseggel vezetik elo, akarcsak a hangulatos, mar-mar folkos akusztikus temakat. Pl. mig a Blackened Desire jofajta norveg black metallal indit, a The Killing Fields borongos, akusztikus levezetese inkabb az Empyrium-ra, ill. a korai Ulver-re emlekeztet.
Aztan itt van Matt Lawson, az enekes, aki tarsaihoz hasonloan otthonosan mozog tobb stilusban is. Van itt szavalas, horges, morgas, karogas, szivet marcangolo enekles, stb. Matt hangja olyan hatasokat sejtet, mint Aaron Stainthorpe, Alan Nemtheanga, vagy a korai Vincent Cavanagh. A zene 80%-ban lassu es doom-os, de a nyomott hangulatot sok helyen dobjak fel black metal-os reszelesekkel. A komor, rideg hangulat miatt jutnak eszembe olyan zenekarok, mint a My Dying Bride, a korai In The Woods..., a The Silent Enigma korabeli Anathema (Till Light Enshrouds), vagy az Opeth, bar a svedeknel joval vontatottabb zene ez.
Annak ellenere, hogy lassu a zene, meglepoen sok a tempovaltas, de a temakkal sem sporolnak, sok hangulat megfer egy-egy dalon belul is. Az ev egyik legjobb lemeze. -Robert Sun- 9.5/10


Carpathian Forest - Defending The Throne Of Evil

A norveg CF is uj kiadohoz szerzodott, megpedig a Season Of Misthez. Vajon miert???
A csapattal annyi valtozas tortent az utobbi idoben, hogy Nordavind mester mar nem tagja a formacionak, es ezt a lemezt nagyreszt Nattefrost irta, persze mar az elozo lemezeken is jol bevallt profi zeneszekkel egyetemben.
Szeretnem leszogezni, hogy nem rossz amit ismet osszehoztak, de nagyon kiszamithato, a 12 dal tul sok, es akad egy-ket toltelek nota is a lemezen. A lemezt nyito It’s Darker Than You Think egy nagyon jo, verbeli CF nota, koncerten oruletbe fogja kergetni a fanokat, az biztos.
Aztan jonnek egymas utan a dalok, de valahogy egyik sem fogott meg igazan, a mar jol bevallt CF recept szerint irodtak. A Spill The Blood Of The Lamb notanal ismet felkaptam a fejem, es az ezt koveto ket Black ’N’ Roll tetel is nagyot ut (One With The Earth, Christian Incoherent Drivel), viszont tul sok helyen hasznalnak billentyus hangszereket, es az agyon csiszolt hangzas sem tul hiteles.
Nordavind lassu, beteg, nyomaszto tetelei nagyon hianyoznak, nemileg karpotol a The Old House On The Hill, ami akar egy horror film alap zeneje is lehetne. Aztan jon a lemez legjobb tetele, a Necrophiliac, Anthropophagus Maniac, egy valodi sotet, morbid nota. A zaro Cold Murderous Music egy jo lezarasa a lemeznek, akar a Morbid… lemezes Cold Comfort testvere is lehetne.
Osszegezve: jo lemez a Defending The …, csak kar, hogy van 4-5 tetel, ami kisse unalmas, es atlagos. -Mirgilus- 7.5/10


Skepticism - Farmakon

Kb. 3 eve keszul ez a lemez, es mar itt a bevezetoben le kell szogeznem, hogy erdemes volt varni erre a nem mindennapi funeral doom albumra.
2001-ben az album elohirnokekent megjelentettek egy Ep-t The Process Of Farmakon cimmel (amirol irtam annak idejen a MS-ban). Arrol az Ep-rol sajnos mindket szam itt van a lemezen, de szerencsere nem ugyan abban a formaban, sot meg a cimuket is megvarialtak egy keveset. Ketseg sem fer hozza, hogy a Farmakon a legegysegesebb es egyben a csapat legjobb lemeze.
6 vegletekig gyaszos, lassu suicid himnuszt hallhatunk, egy olyan eteri hangzassal megtamogatva, mely teljesen csak a Skepticism sajatja. A zenekarnak annyira egyeni stilusa van, hogy mar az elso hangoknal felismerheto, hogy kiket is hallgatunk, a korabban meglevo Unholy hatas most is jelen van csirajaban, de a Skepticismnek sikerult nagyon zeneire formalni ezeket az ongyilkos hangulatokat hordozo, lassan hompolygo gyaszindulokat.
Nem csak monoton temahalmazokat hallunk, hanem tenyleg, otletesen felepitett kompoziciokkal van dolgunk, es bar rettenetesen nehez hallgatnivalo a Farmakon, viszont mindig mikor lejar a lemez kesztetest erzek, hogy megegyszer meghallgassam, es tul a 15. hallgatason is talalok benne valami ujat, erdekeset, amit eddig meg nem fedeztem fel!!! Dalokra bontani a lemezt eleg nagy hulyeseg lenne, hiszen ezen a tobb mint 60 perces lemezen ugy sincsenek slagerek, meg rovid fogos notak.
A borito most is fantasztikus, a szovegek meg a jo oreg szkeptikus, fekete humort sem nelkulozo stilusban irodtak, ketsegtelen, hogy minden idok egyik legjobb funeral doom lemezet tette le az asztalra a finn Skepticism!
“These shreds of light/Just a rope around my neck/These days of hope/A blade on my throat. -Mirgilus- 10/10


Nokturnal Mortum - Weltanschauung

Aki ismeri a NM munkassagat, az nagyon ovatosan kozelitsen a Weltanschauung cimu uj nagylemezukhoz, mert lehet, hogy nagy meglepetes fogja erni.
Mar a CD-n levo uj NM logo gyanus volt, de arra en sem szamitottam, hogy a korai lemezeikre jellemzo emperoros black metalnak teljesen hatat forditva atmennek folk metalba. Persze nem rossz amit jatszanak, csak az ember nem ezt varta, mar az utobbi lemezeiken is erzodott, hogy finomodnak, de ekkora valtasra nem szamitottam.
Az uj lemezen 4 notat hallhatunk, melyek kozul a The New Era Of Swords, egy telitalalat, a dal alapjat egy ukran folk tema szolgaltatja, szinte mar tancolhato ritmusokkal. Ha csak ez a szam lenne a lemezen, maximum pontszamot adnek (bar teny, hogy a zene nem NM), viszont a masik 3 tetel egyaltalan nem tetszik, tul hosszuak es unalmasak. Varggoth dallamos eneketol sem ajultam el, sot neha meg idegesito is.
A CD-n van meg egy bonus nota (As The Steel Eagle In The Golden Svarga), mely nem lesz rajta a Weltanschauung-on, kar erte, mert nagyon jo nota, bar ennek sincs sok koze a korai NM dolgaihoz.
A szovegek nem allnak rendelkezesemre, de sejtem, hogy tovabbra is hirdetik a N.S. eszmejet, aminek az eg vilagon semmi koze sincs a metalhoz, es azon belul foleg nem a Black Metalhoz! -Mirgilus- 6.5/10


Demoncy - Empire Of The Fallen Angel

Eleg sokat kellett varni a Demoncy uj nagylemezere, ha nem tevedek, akkor legalabb 3 eve nem volt uj kiadvanyuk. Termeszetesen azert a Joined In Darkness lemezuket egy jo parszor ujrakiadtak, mostanaban bevett szokasnak megfeleloen.
Nagy valtozas nem tortent a Demoncyval, ott folytatjak, ahol annak idejen abba hagytak. Zenejukon az eddig is meglevo Blasphemy hatas azert tetten erheto, viszont ez az uj muvuk sokkal jobban tetszik, mint a Joined In Darkness. Jobbak a notak, a hangzas is nagyon gyilkos, hallatszik, hogy a fiuk nem veletlenul varattak meg az uj lemezzel.
Notakat kiemelni teljesen felesleges, mert egeszeben erdemes hallgatni az uj lemezt. Aki birja a death/black metal stilusok keveredeset, es termeszetesen a jol felepitett teteleket, az nagyot nem tevedhet a Demoncy uj lemezevel, es termeszetesen a csomagolas, borito most is nagyon nivosra sikeredett. -Mirgilus- 8/10


Nephenzy Chaos Order - Pure Black Disease

Szinte nulla infoval erkezett ez a CD, mindossze annyit sikerult kideritenem, hogy a NCO egy fiatal sved black metal brigad, es a Pure Black Disease a debut lemezuk, amit maga Killjoy (Necrophagia/Baphomet Records) adott ki.
A fiuk a jol ismert sved black metal mufajban mozognak, es ketseg sem fer hozza, hogy hatott rajuk a korai Dark Funeral (ez foleg a gyors reszeknel figyelheto meg), viszont mellettuk szol az a teny, hogy nagyon jo riffekkel, es notakkal pakoltak teli a lemezuket!
Szelvesz tempoval indit az elso nota (Wound), es tobbnyire vegig nagyon gyors tempoju a lemez, de azert boven akad lassu orles, es kiallas is (Pure Black Disease, No Repent). Az emlitett notakon kivul nagy kedvencem meg a Thou Whou Parts Flesh, a Total Abuse meg a katonasan kezdodo Mental Aggression, melyek temai mar az elso hallgatasnal megfogtak. A N.C.O. nota szoveget a watainos Erik Danielsson kovette el, a tobbi nota szovege is erdekelt volna, de ezeket sajnos nem kozoltek a boritoban.
A csomagolas is nagyon osszhangban van a zenevel, gondolom, hogy ezek utan vilagos, hogy nem egy altagos lemez a Pure Black Disease. -Mirgilus- 8.5/10


Forest Of Impaled - Forward The Spears

Egy nagyon jol megkomponalt notaval (Forward The Spears!) indit a Chicago-i Forest Of Impaled az uj nagylemezen.
A csapat a technikas death metal mufajban probal maradandoat alkotni, tobb kevesebb sikerrel, es ezt a tenyt erositi a Forward The Spears is, ami mostanaban jelent meg. Nem is lenne semmi gond, mivel a fiuk zeneileg nagyon felkeszultek, jol bannak a hangszerekkel, szovegeik is megfelelnek a stilus kovetelmenyeinek, igenyes a csomagolas, a hangzas is eroteljes, es aranyos, csak egyedul azzal van gond, hogy nem igazan rendelkeznek egyeniseggel.
A felvonultatott 10 notaban becsulettel zenelnek, de semmi kulonlegeset nem produkalnak, ilyen zenekar annyi van az Egyesult Allamokban, mint virag a reten.
Ha csak siman egy zuzos technikas death metal lemezt akarsz hallgatni, akkor vedd meg a Forward The Spearst, ami nalam nem tobb, mint egy stilus gyakorlat. Neha egy-ket black metalos megoldas is tetten erheto, de ez keves, az undergroundban a FOI-nel tucatszamban vannak jobb zenekarok… -Mirgilus- 7/10


Kultur Shock - Fucc The I.N.S.

Mar 2 eve, hogy megjelent ez az album, de ha a Kool Arrow most kuldte el, akkor most irunk rola.
A Kultur Shock valamennyi tagja reges-regen Bulgariaban, illetve a valamikori Jugoszlaviaban elt, de az utobbi idoben a USA-ben probalnak szerencset. Zenejuk a rockzenenek es szulohazajuk nepzenejenek egyfajta kevereke. Teny, hogy eleg eredeti zenet jatszanak, nem sok ehhez hasonlo zenekar letezik, viszont az is biztos, hogy ezt a zenet nem nekem talaltak ti.
Ha el tudod kepzelni Goran Bregovic zenejet egy punk-rockosabb megkozelitesben, akkor kb. temaban vagy a zenet illetoen.
Vannak ebben a zenekarban bulgarok, horvatok, Seattle-i amerikaiak, illetve egy Tokyo-i dobos is, szoval igazi nemzetkozi zenekar a Kultur Shock. Nagyreszt szlavul enekelnek, van nehany angol nyelvu dal is, ezeknek eleg humoros szovegeik vannak.
A hagyomanyos rockhangszerek mellett sok mas, foleg nepi hangszer is felbukkan. Hallatszik, hogy jo zeneszek, a zene sem rossz, de ez nem az en muzsikam. -Robert Sun- 6.5/10


Asesino - Corridos Muerte

Elso lemeze a Corridos Muerte az Asesino-nak, de megvagyok gyozodve, hogy nem kezdo zeneszek alkotjak a zenekart.
Miszterium lengi korul a bandat, az alneveken kivul nincs feltuntetve a booklet-ben semmi info a zenekarrol, gondolom szandekosan, mert a kiado honlapjan is nagy a titoktartas a zeneszeket illetoen. A CD multimedia reszeben a bizarr, rovid filmek mellett egy live video is van, ahol megtekinthetjuk a maszkban nyomulo zenekar pusztitasat.
A dagadt, hordohasu gitaros hethuros Ibanez gitarja, valamint az idonkenti Fear Factory jellegu modern riffek miatt nagy a gyanum, hogy a gitaros nem mas, mint Dino Cazares.
A zenet leginkabb horror death metal-nak lehetne nevezni. Kozepes komplexitasu amerikai tipusu death metal, nehany helyen beteges, morbid hangulatu reszekkel. Olyasmi, mint egy technikasabb es modernebb Necrophagia, de a Brujeria zenei vilaga sem all messze az Asesino-tol. A gyilkosokrol, pszichopatakrol, kivegzesekrol, stb.-rol szolo szovegek spanyolul vannak felorditva/horogve/szavalva, ez is ad egy egyeni izt az amugy is "fogos" daloknak. A borito kicsit komolytalan, de a zene elegge rendben van. -Robert Sun- 8/10


Elend - Winds Devouring Men

A klasszikus zenei hangszerekkel eloadott sotet zenek kozul szerintem az Elend-nel jelenleg nincs jobb.
Sok evnyi csend utan itt az uj album, amely nekem nem tetszett az elso hallgatasoknal es Nathalie jellegzetes szopran hangja is nagyon hianyzott.
Szerencsere a nyarnak vege lett, az oktoberi hangulat pedig sokat segitett az ejfekete atmoszferaju album befogadasaban. Az Elend 2003-ban sotetebb, ridegebb, mint valaha. Az uj kompoziciok ezuttal is rendelkeznek a tipikus Elend vedjegyekkel, sejtelmes, titokzatos hangulat arad ebbol a zenebol, amelyek kepesek a figyelmes hallgatot atkalauzolni az arnyak vilagaba.
A lemez "nyugodtabban" kezdodik, a kozepe fele nagyon felzaklatotta valik, az utolso dalokban pedig ujra "megnyugszanak a kedelyek". Ez a megkozelites amugy egy gyakran alkalmazott megoldas a klasszikus zenei muvekben. Tobbnyire egy Brendan Perry-szeru ferfihangot hallhatunk enekelni, noi vokalok ritkabban fordulnak elo.
Sok hallgatast igenylo zene, de olyan elmelyult erzeseket ebreszthet az emberben, amire csak a legnagyobb muveszi alkotasok kepesek. Jelenleg ugy erzem, hogy a Winds Devouring Men egy hibatlan alkotas. -Robert Sun- 10/10


Unhealthy Dreams - Nightmares Give Way To Apocalypse

Egy meglepoen jo dallamos black metal tetellel indul a francia zenekar CD-je. Jol kitalalt gitartemak, illetve szinti es zongoradallamok vegyulnek, sok tempovaltassal eloadva. A masodik dalban mar death metal riffek is vannak, termeszetesen szinti alafestessel.
A magyar Vale of Tears jatszott ehhez hasonlo muzsikat az elso demokon, de rengeteg mas zenekar is nyomta ezt a dallamos black/death metalt a 90-es vege fele. Vannak jo dolgok, peldaul a szinti/billentyu neha egesz OK temakat hoz, ezenkivul pedig vannak fogosabb gitartemak is.
Foleg a Dimmu Borgir neve ugrik be e zene hallatan, de az Unhealthy Dreams nem igazan eri el a norvegok szintjet. Jol kezelik a hangszereiket, a notak sem mondom, hogy nagyon gyengek, de ebben az arckifestos "dallamos black metal" stilusban bizony vannak jobb zenekarok is. A technikas jatek miatt is sejtem, hogy death metal gyokereik vannak es nemreg mozognak a "black" metal szinterben.
Hallgathato lemez, de sajnos nem sok egyeniseg szorult ebbe a 9 dalba. Talan majd legkozelebb, hiszen ez meg csak az elso lemezuk. -Robert Sun- 7/10


Flattbush - Smash The Octopus!

Smash The Octopus, azaz "zuzd szet a polipot" eneklik ezek a fickok a lemez elso dalaban. Szovegeik sok helyen tamadjak az amerikai kormany politikajat, de a kapitalista rendszer "igazsagtalansaga" ellen is felmelik a hangjukat. Nem keves igazsag szorult a szovegekbe, de nem ertek egyet minden gondolatukkal. Inkabb a zenerol irnek...
Ami legeloszor feltunt, az-az, hogy Enriko nevre hallgato enekesuk hangja es eloadasmodja madjnem egy az egyben Mike Patton. Zenejuk a HC, a zajos punk, a death metal es a grindcore egy beteges kevereke, de sok mas hatas is erte zenejuket, pl. del-amerikai torzsi muzsikak, vagy a jazz.
Legtobbszor olyan bandak munkassaga jutott eszembe a Flattbush hallgatasa kozben, mint a Dillinger Escape Plan, System Of A Down, Brujeria, Faith No More, illetve Patton mester olyan bandai, mint a Tomahawk, vagy a Mr. Bungle. A felsorolt bandak mindegyikebol van kevesebb-tobb a Flattbush stilusaban.
Amugy a hangmernok es producer nem mas volt, mint az ex-Faith No More-os Billy Gould, aki tobbek kozott a Kool Arrow Records goreja. Szerintem sokakat elriasztananak ezek a beteg, atlagban 2 perces agressziv kirohanasok, de a batrak probalkozhatnak.
A Sytem Of A Down-nal nyersebb, betegebb zene, viszont nincs annyira kaotikus es riaszto, mint Patton egyes dolgai. Valahol a ketto kozott... -Robert Sun- 7.5/10


Dark Legion - Eternity Of Nothing

Nem tudom, hogy hanyadik anyaga az Eternity Of Nothing a lengyel brigadnak, mindenesetre a zenekari fotok arrol meggyoztek, hogy a sracok nem tinedzserek.
Tovabba azt is sejtem, hogy zenelni sem tegnap kezdtek el, ugyanis ezek a death metal notak nem keves felkeszultseget igenyelnek. Ketsegtelen, hogy nagyon tudnak banni a hangszereikkel, rendkivul technikas zenet rejt a profi kiallitasu CD.
Zenejuk a Cannibal Corpse, Morbid Angel, esetenkent Nile jellegu amerikai death metal, es a Carcass, Dismember fajtaju europai death metal elegyekent irhato le, ehhez tarsulnak nagy ritkan dallamosabb death metal tipusu megoldasok. A sok ritmus es temavaltas mellett jol esne tobb karakteresebb riff, esetleg dallam, mert ugy egeszeben kicsit nehezen all ossze a lemez.
Nem rossz munka az Eternity Of Nothing, de szerintem Magyarorszagon is vannak tehetsegesebb death metal zenekarok, pl. Depths Of Depravity, vagy a Christian Epidemic. Ennek ellenere lehet probalkozni a lemezzel, nem egy elveszett alkotas. -Robert Sun- 7/10


Neverlight Horizon - God Of Suffering Ep

A francia DeadSun kiado kiadvanyai kozul a Neverlight Horizon jott be leginkabb. Szerencsere tobb egyeniseg szorult dalaikba, mint tarsaik muzsikajaba.
Zenejukre fokeppen az amerikai death metal hatott, ezen belul is legjobban talan a Cannibal Corpse. Ami kiemeli oket az ezernyi death metal banda kozul, azok a jo dalok. Magaval ragado kozeptempos pusztito riffeket gyartottak, amikhez neha grind-os csepelesek, ritkabban pedig black-es vokalok is tarsulnak.
A technikas death riffek mellett a beteges, morbid hangulatu reszek is megtalalhatoak. Nem tudom, hogy milyen nemzetiseguek, vagy, hogy hanyadik anyaguk ez a CD, de az elkotelezettseguk megkerdojelezhetetlen. Nehany hallgatas utan mar ellehet kulonitni a temakat es a szovegek is atlagon feluliek. Lehet, hogy egy hosszabb anyag mar unalmasabb lenne, de ez az 5 szamos, 18 perces mini-CD ugy jo, ahogy van.
Death metal rajongoknak ajanlott megismerkedni zenejukkel. A CD kiallitasa profi, akarcsak a DeadSun tobbi kiadvanyanak. -Robert Sun- 8/10


Sunn O))) - White 1

A Southern Lord kiadot futtato Greg Anderson es Steve O' Malley agyszulemenye a Sunn 0))), a White 1 mar a 4. lemezuk. A stilust drone doom metal-nak nevezik. Nos, szerintem nem is igazan metal a Sunn O, bar van sulya ennek a pruntyogesnek. Nagyon keves zeneiseg szorult a dalokba, de ennel tobb a zaj, recseges, zugas, bugas, csikorgas, kattogas...
A hatterben hallhatoak effektezett akusztikus gitarreszek, illetve nagyon eltompitott, ezerszeresen belassult, primitiv riffek. Erre jon hol egy tebolyodott profetat idezo ferfihang, hol egy szinten nagyon beteg es bizarr dallamokat eneklo noi hang. Mindez 3 dalon keresztul, 59 percben...A hangok, zorejek nagyon alacsony frekvenciajuak, ezert sokszor a zenet nem is a fuledben, hanem sokkal inkabb a gyomrodban "hallod".
A 2. dalban (My Wall) dob is van, ez az egyetlen olyan dal, amely van annyira "nem belassult", hogy lehessen ra dobolni valamit. A 3. szamrol mar inkabb az Ulver kiserletezos EP-jei jutnak eszembe, semmint barmilyen doom metal dolog. Nehez elmondani, hogy milyen zene a Sunn O, megis: kepzeld el, hogy mi lenne, ha talalkozna a Black Sabbath az Ulver-el, ezek melle pedig leszegodne az enekesi poszton Nick Cave es Bjork. Termeszetesen mindannyian nagyon el kell legyenek azva...
Igy talan egy lepessel kozelebb vagyunk e "zene" korulirasahoz... A szovegeken legszivesebben hahotaznek, de olyan elszantsaggal es hatarozottsaggal vannak eloadva, hogy muszaj komolyan vegyem oket. Ha ezek utan is erdekel a Sunn O, akkor szerezd be. Nekem tetszik... -Robert Sunn- 9/10


Let There Be Doom - Southern Lord Compilation

Egy erdekes valogatast rejt a fenti cim, mely a Southern Lord Records bandait hivatott bemutatni. A kiadonak foleg a drone, sludge, southern aliranyzatokra specializalodott zenekarai vannak, de akad 1-2 kivetel is. A CD-t a valogatas legjobb pillanatait nyujto Place Of Skulls nyitja, Victor Griffin ex-Pentagram gitaros/dalszerzo bandaja, akihez nemreg csatlakozott a szinten legendanak szamito Wino. Az uj lemez mar megjelent, u.h. aki szereti a jofajta doom rock-ot, annak erdemes beszereznie. Vannak kultikusnak szamito zenekarok is, mint pl. a drone doom atyjai, az Earth, vagy a heavy rock/doom -ot jatszo Warhorse. A szinvonal valtozo, ami kulonosen tetszett: a mar emlitett Place Of Skulls, a southern-es izeket is rejto Warhorse, valamint az Earthride (mintha Lemmy nyomulna a Sabbath elen!). Ezenkivul tovabbi 8 zenekar kepviselteti magat a CD-n. A sludge-hoz sorolhatoak: Sourvein, Grief, Weedeater, Toadliquor, a drone-t pedig a Sunn O, /Boris, Khanate es az Earth kepviselik. A dalok minosegi szintjet en a 6-os es a 10-es koze tennem, atlag: 8/10 -Robert Sunn-


Porcupine Tree - In Absentia

Kb. a 10-ik studiolemeze az In Absentia a Sundiszno Fanak. Egy kezemen megtudom szamolni hany olyan banda van, aki ennyi rengeteg lemez utan is tud uj, ertekes zenet felmutatni. Megalakulasuk ota tobb, mint 20 kiadvanyuk jelent meg (nagylemez, EP, live, stb.), mondhatom nincs egyetlen gyenge lemezuk sem, es a legujabb mestermu is hozza a megszokott szinvonalat. Nehezen behatarolhato zene, talan psychedelic/space/prog. rock - kent lehetne a legjobban jellemezni. Ezuttal tobb helyen figyeltem fel Tool-szeru groove-os riffekre, illetve Radiohead-es elszallasokra. Ezen kivul a Pink Floyd hatas is megnyilvanul, mint mindig, viszont a legnagyobb meglepetest a Gravity Eyelids es a The Craetor Has a Mastertape mar-mar Opeth-es riffjei, harmoniai okoztak. Koztudott, hogy Steven Wilson-t nagy baratsag fuzi az Opeth-hez, hiszen mar 2 lemezukon is enekelt (Blackwater Park, Damnation), ennek ellenere megleptek ezek a sulyos riffek. Az Opeth-en mar regebben is erzodott a PT hatas, ezuttal forditva is igaz. Aki szereti az igenyes dallamokkal megaldott space-es, elszallos rockzenet, az ne hagyja ki, ugyanis az In Absentia valodi kincs. -Robert Sun- 10/10


Lunatic Gods - The Wilderness

A kisse nevetseges borito es a kiado bugyuta kategorizalasa (atmospheric and technical death/doom/black/art metal) miatt eleinte ketkedve hallgattam a szlovak banda 3-ik lemezet, de rovid idon belul megtetszett.
A zene tenyleg nagyon technikas es nemigen hasonlithato mas bandakhoz a LG. Mesterien keverik az amerikai death metal bandakat megszegyenito brutalis, technikas riffeket a dallamosabb temakkal. Idonkent billentyus hangszerek is feltunnek, de nincs tulzottan nagy szerepuk.
Annal nagyobb szerep jut a szitarnak, illetve a didgeridoo-nak es a drumbla-nak nevezett (nepi?) hangszereknek! Majdnem mindegyik dalban talalhatoak ezekkel a hangszerekkel eloadott betetek, ezek vegyitese a metal riffekkel egy nagyon erdekes, eredeti hangzast eredmenyezett. Az enekes foleg horog, karog, de idonkent dallamos eneket is hallhatunk. Ezek kozott van 1-2 gyengebb vokal, de mas negativum nem jut eszembe.
Akik szeretik az egzotikus hangzasokkal kevert technikas (death metal) zeneket, mint pl. Nile, azoknak gondolom, hogy ez a banda is bejonne. -Forgacs Robert- 8.5/10


Antimatter - Lights Out

Biztos voltam benne, hogy az uj Antimatter sokkal elektronikusabb, kiserletezobb lesz, mint elodje. Tevedtem. Ezennel tobb kapcsolat fuzi oket a 70-es evek pszichedelikus zenejehez, mint a Massive Attack-hez, vagy a Portishead-hez. Talan az akusztikus koncertek miatt lett elektro-szegenyebb ez a lemez... A dalok alapjat elszallos szinti es zongoratemak, valamint akusztikus akkord felbontasok alkotjak, a ritmust altalaban pedig egy dub-os, elektro-s dob szolgaltatja, de ezenkivul a daloknak nincs sok kozuk a modern technologiaknak.
A ket csajszi (Hayley, Michelle) borzaszto jol enekelnek, nemigen talalni ilyen jo hangokat mas lemezeken. Ezuttal Mick Moss-nak is tobb szerep jutott, tobbet enekel, mint az 1. lemezen, hangszine es dallamai nemegyszer Vinny Cavanagh-ot juttatjak eszembe. A dalok nagyon nyomasztoak es sotetek, aki vonzodik az effele zenekhez, az hamar megfogja szeretni ezt az albumot. Valahol olyasmi ez a muzsika, mint a 96-98-as Anathema a metal resz nelkul. Mig a Saviour egy nagyon valtozatos lemez volt, a Lights Out egy monotonabb, sotetebb lemez, hosszabb dalokkal, utat engedve sok (Pink Floyd-os) elszallos resznek es sok ambient-es temanak.
A Lights Out tipikus olyan lemez, amelyen nincsenek nagy meglepetesek, zsenialis zenei megoldasok, hanem csupan nagyon jo dalok. -Forgacs Robert- 10/10


Nevermore - Enemies Of Reality

2003-ban is nehez mas bandakhoz hasonlitani a Nevermore-t. Gyilkos riffek, disszonans harmoniak, vad tempok, egy-egy lagyabb, pszichedelikusabb resz, mindez egy sajatos zenei vilagba beepitve.
A hangulatot tekintve meglehet emliteni olyan neveket, mint Morbid Angel, Voivod, Carcass, Slayer, Opeth, ezek azok a nevek, amelyek egy-egy pillanatra beugranak az uj lemezt hallgatva. Jeff Loomis elkapraztat komplex ritmusozasaval, Van Williams jobban szedi a dobokat, mint valaha, az egesz zene nagyon technikas, csak ezuttal valami nagyon hianyzik.
Azt elturom, hogy 3 ev utan egy 40 perces anyaggal jonnek elo, viszont: egyreszt Jeff neha mar tul sokat teker, ez pedig olykor eltud venni a dal hangulatabol, masreszt pedig Mr. Dane vokaljaival nem vagyok teljesen megelegedve. Mindig is Warrel adta a Nevermore-nak azt a pluszt, a magiat, most pedig mintha kicsit rutinszeruen enekelne. Nincs mindig igy, de idonkent tenyleg ugy erzem, hogy a kevesebb az neha tobb lehetne.
Nem rossz dalok ezek, ha pl. egy ismeretlen banda rukkolna elo egy ilyen lemezzel, akkor nagyon odalennek erte, de a Nevermore-tol ugy erzem, hogy ez keves. Warrel enekel nagyon jokat is, de hianyzanak a tipikus magas vokaljai, sikolyai, amik regebben annyira jellemeztek. Hallgatom a lemezt, tetszik is, de kozben azon gondolkodom, hogy hol van az Enemies az 1. lemez misztikus, sejtelmes zenei vilagahoz kepest?
A gitarhangzas sem vett le a labamrol, szemely szerint en jobban kedvelem a regebbi, karcosabb, thrash-esebb Nevermore gitarhangzast, mint ezt a melyrehangolt dolgot, dehat ok tudjak...legalabb nem fogjak tobbe power metal-nak kategorizalni...
-Sanity Assassin- 7/10


Blazing Eternity - A World To Drown In

Kellemes meglepetes szamomra a Blazing Eternity masodik lemeze. A legelso hallgatasoknal a Lake Of Tears neve ugrott be, mint parhuzam, az AWTDI sokszor ugyanazt a hangulatot arasztja, mint a sved brigad Forever Autumn lemeze. A Blazing Eternity is hasonloan egyszeru es fogos melankolikus rock-metal-t jatszik. Nincs semmi komplikacio, csak szimpla akusztikus pengetesek, egyszeru doom-os riffek, mindehhez pedig tarsul egy kellemes, folkos beutesu hang. Mintegy szinesitesul itt-ott felbukkannak szinti es zongora reszek, illetve szinten folkos hatasu noi enekhangok. Az elektromos gitarreszek, harmoniak Paradise Lost, Katatonia hatasrol arulkodnak, de egy-egy ilyen metalosabb megoldast mindig egy ellazult, nyugisabb reszlet kovet. Van egy nagyon tiszta feeling-je a BE zenejenek, ezert talan parhuzamba hozhatoak az Agalloch-al, esetleg az In The Woods...-al is, de valojaban nem hasonlit tulsagosan egyik felsorolt zenekarra sem a BE. Eleg pl. a nemcsak cimeben, hanem hangulataban is monumentalis, szepseges Monument c. dalt meghallgatni, hogy temaban legyunk, milyen zenet is jatszik ez a 4 dan ficko. Ugy erzem ez egy olyan lemez, amit 10-20 ev mulva is meglehet hallgatni. -Forgacs Robert- 9/10


In The Woods... - Live At The Caledonien Hall

Az In The Woods... a kultikus zenekarok egyik legjobb peldaja. Talan semmi sem bizonyitja jobban a fenti megallapitast, mint az a teny, hogy az utolso koncertjukon (2000, dec. 29, Kristiansand) csupan 300 ember volt jelen, ezek kozul pedig sokan messzi tajakrol utaztak a kulonallo esemeny kedveert. Daniabol, Nemetorszagbol, Svedorszagbol, Gorogorszagbol, Lengyelorszagbol, de voltak akik Peru-bol (!) utaztak tobb ezer km-t, csak azert, hogy utoljra lathassak a csodat!
A modern technologiaknak koszonhetoen a tortenelmi esemeny CD-re lett preselve, aug. 25-en pedig dupla CD formatumban, mintegy 150 percnyi zenevel lesz piacra dobva ez a zenei csemege. A lemez nagyon jol szol, a dalok pedig eloben is rendelkeznek a lemezekrol ismert mely erzelmi toltettel, maskeppen mondva: az elo verziok hallatan is megfutkossa a hatamat a hideg... Egy intro utan belekezdenek egy Heart Of The Ages-es dalreszeket tartalmazo mix-be, aztan jon a cimado szam es ezzel vege is a '97 elotti korszaknak. 2 uj dalt is jatszanak, a Beer-t es a Don't Care-t, mindketto 100%-os In the woods alkotas, foleg az utobbi dal hipnotikus "I don't care anymore" enekdallamai emlekzetesek.
Az egyik legszebb dolog, hogy az egesz Omnio albumot elnyomjak elejetol vegig! A Strange In Stereo-t 4, a Three Times lemezt pedig 5 dal kepviseli. Jan Transit es Synne Diana elkepesztoen jol enekelnek, termeszetesen a hangszeresek is problemak nelkul ternek at egyik temabol, hangulatbol a masikba, picivel dinamikusabban is jatszanak, mint lemezen. Jan nem sokat beszel, de az egyik konferalasabol megtudhatjuk, hogy az edesanyja is jelen volt a koncerten, megpedig az 1. sorban! Nagyjabol mindent ugy adnak elo, mint lemezeken, bar nehol akadnak improvizaciok is, mint pl. az Omnio kozepso reszeben.
Nagyon jol ossze lett allitva az anyag, talan a legjobb koncertlemez, amit valaha hallottam. Mikozben hallgatom, csak irigyelni tudom azokat, akik ott voltak. Aki szereti oket, feltetlenul szerezze be, csalodas kizarva, aki pedig nem ismeri az In The Woods...-ot, az igykezzen minel hamarabb megismerkedni az evtized zenekaraval. -Forgacs Robert- 10/10


Karmakosmetix - Promosampler 2003

Az In The Woods... szetvalasa utan az ex-tagok kiadot alapitottak Karmakosmetix neven, azzal a szandekkal, hogy itt jelentessek meg tovabbi projectjeik anyagait.
Aki megveszi az uj ITW... dupla live CD-t, az ezt a valogatas CD-t kapja melle bonusznak. Azt hiszem semmi sem bizonyitja jobban, hogy mennyire nagy tehetsegekbol allt az ITW..., mint az a teny, hogy majdnem mindegyik tag kulon-kulon is magas szinvonalu zenet produkal. Nem tudom, hogy melyik banda pontosan kit/kiket takar, de tobb dalban is hallom Jan Transit es Synne hangjat, ezek kulonosen tetszenek. Kezdve a 60-as evek zeneitol (Beatles, The Who), at a bizarr pop zenen (pl. David Bowie) egeszen a mai modern, nehol indusztrialis, eklektikus hangzasokig sok minden megtalalhato. Nehany dalban Syd Barrett es a korai Pink Floyd munkassaga is tetten erheto, de itt-ott a hippie zenek (pl. Jefferson Airplane) hatasa is kimutathato.
Mindegyik banda mast kepvisel, es elmondhato, hogy legtobbje sajat, egyeni stilussal bir, bar tobbnel is ott kisert a nehai banda szellemisege. Az X-botteri es a Huge Brown pl. Nick Drake, Will Oldham -fele akusztikus, egyszeru (szerelmes?) lelekzene, a Roger M pedig a souhern rock fele huz.
A legelbuvolobb banda a Stille Oppror. Ritka szep zenet jatszanak, jo adag ITW feeling-el, metal nelkul; 2 szamuk is helyett kapott a CD-n. Egy masik nagyon igeretes banda a This Boys Band, zongoraval, akusztikus gitarral es noi enekkel eloadott ugyancsak rendkivul hangulatos zene. Van egy szamomra idegesito hip-hop (?) track, a tobbi dalt pedig az erdekes, jo, illetve nagyon jo kategoriaba sorolok.
A stilus valtozo: az ellazult dolgoktol az experimentalis, beteges pillanatokig sokfele hangzas kepviselteti magat. Akiktol szivesen hallgatnek egy egesz lemezt: Stille Oppror, Eliz., Naervaer, Transit, This Boys Band, Egil S. Olsen. Aki szereti a nem eppen konvencionalis, mar-mar kortars zeneket, annak erdemes beszerezni ezt a mindenkeppen erdekes valogatast. -Forgacs Robert- 8.5/10


Diaboli - Unseen Age Of War

Az Unseen Age Of War egy tobb mint 73 perces, igazi rajongo barat kiadvany, hiszen tele van olyan notakkal, melyek a banda tobb mint 10 eves palyafutasa soran meg sohasem jelentek meg. Ezzel a kiadvannyal nyomon kovethetjuk a banda palyafutasat, hogyan valltak egy atlagos black/death bandabol az evek soran egy igazi alap finn black metal hordava.
12 kiadatlan nota kozott van egy-ket igazi csemege is, mint pl. Destruction feldolgozas (Invincible Force), vagy peldaul a klasszikus Bathory nota (War) Diabolizalt valtozata. Van itt meg egy olyan nota mely eredetileg Nidhogg masodik demojan jelent volna meg, csak valamiert elkallodott, most ezt is meg lehet hallgatni (mellesleg ez a szam a CD egyik legjobb tetele).
A mindossze 1000 peldanyban megjelent CD-re feltettek meg a banda '92-es (Descent Into Hell), es '94-es (Demo II) demojat is. Gondolom, hogy a CD beszerzese nem lehet kerdeses a stilus hiveinek, Romaniaban terjeszti a Mirgilus Siculorum. -Mirgilus- 9.5/10


Bloodhammer - Abbedissan Saatanalliset Houreet

A finn Bloodhammer is az iden elkeszitette masodik teljes nagylemezet, az elozo Monastery of thousand Blackened Lusts is nagyon ott volt, de ez az uj sokkal jobban tetszik, kiforrottabbak, es jobbak a notak. Ha az Ancient Kings MCD-juket, vagy az Incriminateddel kozos kislemezt birtad, akkor ezt is nagyon fogod ertekelni.
Verbeli primitiv, necro black metal a ‘90-es evek elejenek stilusaban. A hangzas nagyon koszos, zajos, viszont az elhivatottsag az nagyon erzodik a 10 notaban. Azert egyre tobb os thrash elemet figyelhetunk meg az uj daloknal, de szerencsere nincs semmi retro szarakodas. Jol megfernek egymas mellett a lenduletes, tipikus finn black metal tamadasok, es a kimert kozeptempos dongolesek is. Mindossze 500 peldany keszult belole, a bakelit verzio is itt van mar a kanyarban, akit erdekel az a Mirgilus Siculorum cimen beszerezheti. -Mirgilus- 8.5/10


Uncreation’s Dawn - Deathmarch Over gods Kingdom

Az egyik legfiatalabb es egyben legtehetsegesebb finn black metal csapat iden elkeszitette az uj 3 szamos MCD-jet. A nyito es egyben cimado tetel abszolut telitalalat, az UD legjobb notaja, lassu, monoton black metal monolit, a masodik tetel mar egy kisse gyorsabb, aztan a dal vege fele meg lenduletesebb lesz. A 3. Black Devastation Metal cimu tetel egy gyuloletes finn black metal tamadas. A szovegek nagyon zsido-kereszteny ellenesek, gondolom, hogy majd sok helyen felhaborodast fognak kelteni, de azt hiszem, hogy ez kurvara nem erdekli a brigadot.
A CD-re bonuszkent meg felraktak a csapat elso ket demojat, mivel a kazetta valtozatok mar reg elfogytak, es kar lett volna lehagyni egy olyan demot, mint a Stormtroopers Of Antichrist. Az eddig megjelent osszes UD notat be lehet most szerezni egy CD-n, terjeszti a MS. -Mirgilus- 9/10


Incriminated - Miracle Of Purity

Neha elgondolkodom azon, hogy mekkora csapat volt a Hellhammer, kesobb pedig a Celtic Frost! Mig az elozonek mindossze egy kislemeze volt, es a Celtic Frost munkassaga is a To Mega Therionnal bezarolag ertekelheto, megis elgondolkodtato, hogy mekkora kultuszt teremtettek az egesz vilagon, azota is tucatjaval jelennek meg lemezek olyan csapatoktol, akik apoljak e ket horda munkassagat.
A Hostile Regression kiado fonokenek a zenekararol is tudtuk, hogy hatalmas CF fanokbol all, es az eddigi kiadvanyaikon ezt meg is erositettek, viszont eddig meg konkret lopasig nem fajult a dolog. Na most viszont ez az uj nagylemezuk elso szama (Dismemberment Of The Pure) a legendas Procreation Of The Wicked riffjevel indul, es az egesz szam egy az egyben olyan, mintha az eredeti feldolgozasa lenne, ez azert mar enyhen szolva is surolja a plagium hatarat!
Az Incriminated az altalam ismert egyik legprimitivebb csapat, egy szam egy riff tipusu zeneben utaznak, ezt megszinezik egy kis CF-ra emlekezteto (ki masra?) szoloval, es mar kesz is a nota. Nem rossz amit csinalnak, viszont szerintem kisse unalmas ennyire levenni, es magunkeva tenni egy zenekar stilusat, bar lehet, hogy ok ettol boldogak, am legyen. Csak fanatikusoknak!! 500 peldany terjeszti a MS. -Mirgilus- 6.5/10


Merciless - Merciless

Svedorszag egyik legregebbi, es legkultikusabb thrash metal alakulata iden visszatert ezzel a nagyon jo nagylemezzel.
A csapat 1986-ban alakult, es 2 demo utan a debut lemezuket (The Awakening) maga Euronymous adta ki '90-ben a sajat kiadojanal (Deathlike Silence Prod.)! Akkoriban nagyon jol ment a csapatnak, szamos legendas formacioval turneztak (Entombed, Dissection), sot a Sepultura Beneath The Remains turnejan is ott voltak. A 2. lemezuket egy nagyon amator kiado adta ki, es mi tagadas a 3. Unbound lemezzel sem sikerult elorebb jutniuk, es aztan abba is hagytak a zenelest, azert meg '95-ben a Slayer tributon meg becsulettel helyt alltak, aztan nem tortent semmi egeszen tavajig, amikor is fogtak magukat es bementek a Stockholm-i Dog Pound studioba, es felvettek a 4. nagylemezuket, nagy oromomre.
Ez a lemez annyira rendben van, hogy nem is tunik fel, hogy kihagytak egy par evet, igazi old school thrasht nyomnak 10 szamon keresztul, mindenfele nosztalgiatol mentesen. Gyors tekeresektol egeszen a kozeptempos orlesekig minden van itt ami kell, a hangzasuk is nagyon dongetos, nem olyan modernizalt, mint a The Hauntednel, Dew-Scentednel, de nekem igy jobban is tetszik. Nem tudom, hogy mire fog menni veluk ez a kis sved kiado, de remelem, hogy ennyi ev kuzdelem utan jut majd egy kis elismeres a csapatnak, nagyon megerdemelnek! -Mirgilus- 9/10


Serpent Obscene - Devastation

Szerencsere az utobbi evekben szinte minden evben volt egy kivalo fiatal brigad, akik a jo oreg thrash muzsikat az eredeti felfogasban jatszodjak. Ugye tavaly ott volt a zsenialis Bestial Mockery Christcrushing Hammerchainsaw lemeze, most meg itt van a szinten sved honfitars Serpent Obscene masodik lemeze, melyet a legendas Berno studioban rogzitettek a fiuk.
Mar a ket evvel ezelotti debut lemez sem volt egy takolmany, viszont ez az uj meg annal is jobb! Mind a 10 nota igazi verbeli, zsigeri old school, kapkodos thrash muzsika, eszement szolokkal telepakolva, kelloen apolva a regi Slayer, Destruction, Sodom, Kreator hagyomanyokat. A fiuk alig hagynak nehany perc szsusszanast, vegig zuzzak az egesz lemezt, neha egy kis dongetos kozeptempora vetemednek, hogy aztan meg jobban ralepjenek a pedalra. Joe Petagno altal keszitett haborus borito pedig nagyon osszhangban van ezzel a pusztito zenevel. Thrash 'til death! -Mirgilus- 8.5/10


Maryslim - Live N' Loaded

Amint a cimebol is megfejtheto, ez egy koncertlemez, annyi helyesbitessel, hogy az elso nota studio felvetel, a tobbi 6 pedig a Gavle-i varosi fesztivalon volt rogzitve.
A sved Maryslim laza rock 'n' roll muzsikat nyomat, es eddig megjelent szamos kislemezuk, meg egy teljes nagylemezuk is, es az ev vege fele erkezik az uj album, amit a csapat Peterrel fog rogziteni az Abyss studioban. A stilus a jo oreg R 'N' R, ami mostanaban nagyon nepszeru a Skandinav orszagokban. A studio felvetel is nagyon rendben van, de az igazi jo rock feeling az a koncertfelvetelrol abszolut lejon, a hangzas jo zajos, ahogy kell egy ilyen csapat eseteben. Ha birod a Backyard Babies, Hellacopters, Ramones tipusu muzsikakat, akkor azt hiszem, hogy a Maryslim muzsikajat is nagy orommel fogod hallgatni. Sex, pia, R N' R! -Mirgilus- 7/10


Gemini Five - Babylon Rockets

A Gemini 5 egy uj sved R 'N' R brigad a Wild Kingdom istallobol, es ez az elso nagylemezuk ami ez ev oktober 27.-en fog megjelenni. 12 verbeli rock notat hallhatunk a fiuktol, mindenfele meglepetes nelkul, egy jo adag Kiss, Backyard Babies, korai Skid Row hatassal.
Nem mindenik notat erzem eleg erosnek, de teny, hogy ha a TV, vagy radio nyomatna a Twentyfourseven, You Spin Me Round notakat, akkor biztosan milliokat adnanak el, de mivel mostanaban a mediat nem erdekli ez a stilus, nem sok eselyt adok a fiuknak, de az vitathatatlan, hogy van erzekuk a jo refrennel megpakolt rock notak megirasahoz, es az sem mellekes, hogy hihetetlenul fiatalok, es lesz meg idejuk bizonyitani.
A hangzas nagyon eltalalt, mondhatni dogos, es a gitarok nagyon jol szolnak, es mentesek mindenfele modern szartol, a szovegek meg a jol bevalt rock kliseket feszegetik, szex, buli, R 'N' R, csak azt sajnalom, hogy nem mindenik nota uti meg a kello szintet, es azert akad toltelek dal is rendesen. A You Spin Me Round klipje letoltheto a zenekar weboldalarol: -Mirgilus- 6.5/10


Elvira Madigan - Witches -Salem 1692 vs. 2001-

Mikor rapillantottam a boritora, mar tudtam, hogy ez nem az en zenem, es amikor vegre sikerult vegig hallgatnom vegkepp rajottem, hogy nem ez az ev lemeze.
Szoval az EM egy egyszemelyes "csapat" es egy Marcus H nevezetu sved ficko az elkovetoje, aki nekem nagyon ismerosnek tunik igy keprol, '95-ben kezdett eloszor foglalkozni ezzel a projekttel, es a kiado szokas szerint odakat zeng rola, hogy ez Art Metal, meg van benne szinte minden zenei stilusbol egy keves (mondjuk ez igaz), es avantgarde muzsika. A problema az, hogy ez nem muveszi, hanem muveszkedo anyag, es bar nem tagadom, hogy van egy csomo jo temaja a pofanak, foleg az akusztikus, ambiental reszeknel, de a sok idegesito, es faraszto Cradle Of Shit bekemenyites, es rikacsolas nagyon zsibbaszto. A Witches egy koncept lemez, de fogalmam sincs, hogy mi a tema, es az a gond vele, hogy sok a toltelek, es igy meg az ertekes reszek is unalomba fulladnak. Tulajdonkeppen ez egy nagy zenei leccso, es olyan, mint a katonasag: hosszu es unalmas! -Mirgilus- 6/10


Darkthrone - Hate Them

A Darkthrone az egyetlen olyan ma is aktiv black metal zenekar, akik a palyatarsakkal ellentetben soha sem arultak el a mufajt es minden egyes lemezukkel tudtak valami olyat alkotni, amit evek mulva is nagy elvezettel fogunk hallgatni, es itt nem csak a klasszikus lemezeikre gondolok, hanem peldanak okaert emlithetnem a Hate Themet is.
Az Under The Funeral Moon ota hallgatom a zenejuket, es nem tulzok azzal, ha azt mondom, hogy ha otthon tartozkodom, akkor nem telik ugy el nap, hogy ne hallgatnek meg egy Darkthrone lemezt. Nagyon vartam ezt a lemezt, es mar a nyito Rust elso riffjenel tudtam, hogy Nocturnoek most sem hibaztak, ez a szam az egyik legjobb Darkthrone nota, ugy felepites tekinteteben, mint hangulatilag. Ezt koveti Fenriz altal irt Det Svartner Na, meg a nagy kedvencem, a lenduletes Fucked Up And Ready To Die. A Darkthrone eseteben fellelheto Hellhammer/Celtic Frost/os Bathory hatasok most is kimutathatoak, viszont ezek nagyon jol beepultek a zenejukbe. Hallatszik, hogy nagy elvezettel nyomjak ezeket a temakat, ilyen lenduletesek utoljara a Panzerfauston voltak. Vannak notak melyek egy az egyben olyanok, mintha a Panzerfaustrol maradtak volna le (Det Svartner Na, Ytterst I Livet), mas tetelek meg a legendas Ablazet juttatjak eszembe.
Summa summarum, a Hate Them egy kurva jo Darkthrone lemez, mindenfele nosztalgiatol mentes, erotol duzzado black metal alkotas, es azok a true black metalosok, akik egyfolytaban szidjak a Darkthronet, es a regi lemezeiket sirjak vissza, azok vegyek mar vegre eszre, hogy 2003-ban vagyunk! -Mirgilus- 10/10


Satanic Warmaster - Opferblut

Az ex Pest es Horna tagokbol allo SW duojanak nagyon beindult a szekere, hiszen alig szerzodtek at a nemet, black metalban nagyon eros No Colours kiadohoz, maris leszallitottak a masodik teljes nagylemezuket. Az eddigi kiadvanyaik is mind egytol-egyig nagyon kimagasloak voltak, viszont itt az elejen mar leszogezem, hogy az Opferblut a csapat legjobb lemeze!
Ez a lemez olyan mint ha a black metal fenykoraban jelent volna meg, a hangzas is abszolut a 90-es evek elejet juttatja eszembe. Mig a norvegok mostanaban porig gyalazzak mindazt amit az evek soran felepitettek, es szinte mar alig van igaz norveg black metal csapat, addig a finn tarsaik helyreallitjak a black metal megtepaszott hirnevet. A lemez mind a 7 notaja telitalalat, es a jellegzetes SW stilusban fogantak, nagyon tetszik, hogy minden nota jol felepitett, es a dallamos, eszaki gitar temaknak koszonhetoen nagyon fogosak. A lemez csucspontja a tempovaltasokban gazdag A Wolf Cries In Anger, szemelyes favoritom a monoton tobbnyire zakatolos tempoju Pentagramm And Wood, A Raven's Song, de az instrumentalis, es az eso ihlette Rainfalls is egy nagyon jo atkotes. Nagyon tehetseges csapat a SW, remelem, hogy kitartanak az igaz black metal mellett, es a jovoben keszitenek meg ilyen jo lemezt! -Mirgilus- 10/10


Satanic Warmaster - Strength & Honour

A NH kiado fogadkozott, hogy ok soha nem fognak ujrakiadast csinalni, viszont ugy nez ki, hogy ok is valtoznak, meg gondolom, hogy a SW nepszerusegenek az oka, hogy az iden ujrakiadtak a banda elso nagylemezet 1000 peldanyban uj boritoval. Tehat akinek nem lenne meg ez a kivalo lemez, az most nyugodtan beszerezheti a finn mesterek elso nagylemezet. Ha ossze kell hasonlitsam ezt a lemezt az Opferbluttal, akkor a legszembetunobb kulombseg az lenne, hogy itt sokkal nyersebb a hangzas, es sok hallgatast igenyel a lemez, hogy minden egyes tema kibontakozzon, es az sem mellekes, hogy a gitarok nagyon vekonyan es hatul szolnak. A CD kivitelezese nagyon egyszeru, mondhatni, hogy tipikus NH kiadvany, akit erdekelnek a NH kiadvanyai azok nyogodtan erdeklodjenek a cimemen, mivel Romaniaban a NH kiadvanyait a Mirgilus Siculorum terjeszti!! -Mirgilus- 9/10


Shining - III Angst

Mikor eloszor meghallotam, hogy Hellhammer fog dobolni az uj Shining-on kisse szkeptikus voltam, mivel nem igazan tetszik a ficko teknikas jateka, amit mostanaban mar rengeteg lemezen megtapasztalhattam, de szerencsere az Angst-on nem viszi tulzasba, es fokent csak a ritmusokra koncentral, persze azert a cineken nagyon otletesen jatszik. Mar az elso hallgatasnal szembetunik, hogy a csapat sokkal dinamikusabb lett, mar ket szamban konkret black'n'roll temak is tetten erhetoek (Svart Industriell Olycka, Submit To Self-Destruction), de szerencsere a lehangolo, morbid, szuicid atmoszfera megmaradt. Kvarforth tesoja egy beteg atmoszferaval biro, instrumentalis szintis tetelt is komponalt (Till Minne Av Daghen), ami utan kovetkezik az album egyik leghosszabb es egyben a legjobb tetele a Fields Of Faceless. Nagy kedvencem a lenduletes, tempovaltasokkal boven diszitett Submit To Self-Destruction. Nehezen befogadhato lemez az Angst, az ev egyik csucs teljesitmenye, erdemes baratkozni vele, viszont depressziora, ongyilkossagra hajlamos egyenek, csak ovatosan kiserletezzenek, mert meg itt hagyhatjak az arnyekvilagot. A CD kivitelezese ismet nagyon otletes (ujrahasznositott papirra van nyomva), csak azt sajnalom, hogy a sved szovegeknek nincs meg a forditasuk. Pontszamom csak azert nem maximalis, mivel szamomra a Livets Andhallplats felulmulhatatlan! Let The Self-Destruction Blossom!!! -Mirgilus- 9.5/10


Chaostar - Threnody

A Chaostar-t a Septic Flesh-es fickok alapitottak, azzal a szandekkal, hogy ebben a project-ben kizarolag klasszikus zenei otleteiket valositsak meg. A Threnody, vagyis a Gyaszdal, az elso lemez, melyet a komolyzenenek es a filmzenenek a talalkozasakent jellemezhetnenk. Vannak tortenelmi filmekre emlekezteto monumentalis nagyzenekari reszek, de sokszor hallhatunk thriller-eket idezo idegborzolo temakat, ezeket altalaban a hegedu jatssza. Tobb helyen erzek parhuzamot az Elend-el, valahol a Chaostar is olyasfele neo-klasszikus zenet jatszik. Kell egy kis ideg hozza, plane ha ejjel hallgatja az ember... Fekete es titokzatos ez a zene, akar az ejszaka. Nem a legderusebb kepeket vetiti a hallgatok ele, az biztos, u.h. akik pl. nem nagyon szeretnek a sotetben lenni, azoknak nem ajanlatos Chaostar-t hallgatni. Az aggaszto, nehol veszjoslo enekdallamokat egy Natalie nevu csajszi es egy gyermekkorus szolgaltatta. Van 2 kakukktojas is a lemezen: a Canticles c. szerzemeny egy az egyben Dead Can Dance, ez nem is log ki annyira, viszont a zaro tetel, egy dark/gotikus rock dal, ami abszolut nem illik a lemez hangulatahoz. Akik birjak a mar emlitett Elend-et, vagy Hans Zimmer filmzeneit, azoknak szerintem bejonne ez a sejtelmes zene. -Forgacs Robert- 8/10


SUP - Angelus

A francia SUP a 90-es evek elejen Supuration neven death metal-t nyomott, manapsag elegge mas zenet jatszanak. A riffek azert arulkodnak death es thrash metal hatasrol, no meg az enekes horog is a tiszta vokalok mellett. A kisse szokatlan riffeles eszembe juttatta a Voivod-ot, nehany harmoniarol pedig a Katatonia es a (regi) Paradise Lost is beugrott. Az enekes jofele (nem zavaro) francia akcentussal es egyeni hanggal rendelkezik. Melyebb fekvesu hangjat nemigazan tudom barkihez is hasonlitani, viszont a dallamai elegge gotikus rock stilusuak. Tobb dalban hoz kellemes, megjegyezheto dallamokat, amelyek leginkabb a Pyogenesis got/alternativ dolgait es a The 69 Eyes-t juttatjak eszembe. Ritkabban a Type O es a Fields of the Nephilim is beugrik az enektemak hallatan. Erdekesseg, hogy minden dal kozott vannak 30-40 masodperces osszekoto reszek, indusztrialis/ambient zajok, ezekre meseli a sztorit a narrator, aki nem mas, mint Danny Cavanagh az Anathema-bol. Az Angelus konceptalbum, nemigen tudom, hogy mirol szol, de az osszekoto/meselos reszekben egy egyen lelki problemairol, fajdalmas emlekeirol esik szo. Van egy futurisztikus es baratsagtalan kisugarzasa a lemeznek, ez foleg az indusztrialis temaknak koszonheto. A jatekido tul hosszu (66 perc), az utolso track-et, egy zorejekbol, effektusokbol allo 10 perces szerzemenyt szerintem jobb lett volna lehagyni. Nem neveznem kiemelkedonek, de teny, hogy van egy egyeni hangulata az Angelus-nak. -Forgacs Robert- 8/10


Soulgrind - Into The Dark Vales Of Death

A Finnorszagban szekelo Soulgrind nagyon vegyiti a stilusokat. Van itt black-es karogas, death-es horges, de tiszta vokalok is akadnak. A dallamos eneket egy Whisper Lilith nevu csajszi szolgaltatja, de itt-ott dallamos ferfihang is hallhato. A noi enek nagyon elvan talalva, ritkan hallani ennyire bator, hatarozott es egyeni noi hangot, Lilith enektemai raadasul nem is nagyon hasonlithatoak mas zenekarhoz. A bilentyuk es a gitarok osszhangzasa miatt leginkabb a Nexus Polaris korszakos Covenant-hoz hasonlithato ez a zene, de itt-ott eszembe jut az Emperor meg a Borknagar, az Azmehin nevre hallgato vokalista hiszterikus, bizarr karogasa pedig a Solefald-ot juttatta eszembe. Akarcsak a vokalok, a riffek is nagyon valtozatosak. Vannak heavy metal-osabb fogos temak, vannak 80-as evek thrash bandait (pl. Slayer, Testament) idezo riffek, tovabba vannak black-es reszelesek es death-es/Morbid Angel-es durvulatok, az utolso elotti track pedig meglepoen Skepticism-fele funeral doom. A gitarszolokrol tobb helyen is beugrottak Kerry King agressziv, "dallamtalan" temai, erzodik is a gitarjatekon, hogy ezek a zeneszek a 80-as evek thrash es death zenejen nottek fel. Nagyjabol rendben van a zenekar, de nem artana a jovoben kicsit egysegesebbre venni a hangnemet. Azoknak, akik szeretik az egyszerre dallamos es agressziv eszaki metal-t, nem hiszem, hogy csalodast okozna ez a CD. -Forgacs Robert- 8.5/10


Natron - Necrospective

"Ten Years Of Weird Phonic Horrors" az alcime ennek a valogatas CD-nek, melyen az olasz banda korabbi felvetelei (2 demo + 1 EP) kaptak helyet remasterizalt verzioban. A zene, amit jatszanak nagyjabol death metal-nak kategorizalhato, de eszlelhetoek thrash, illetve grind hatasok is. A hangzas nem a legkiralyabb, nem suroljak le a fejunket a riffek, mint pl. a Morbid Angel-nel, de mindezt felednem, ha nagyon jo lenne a zene. Meglehetosen technikasak, egy dalba eleg sok temat suritenek, de ezek legtobbszor elmennek mellettem, tobbszori hallgatas utan sem ragadnak meg bennem. Mindez pedig 68 percben mar kisse tulzas. A multimedia resszel is valami gond van, mert csak a 3 live klipet sikerult megneznem, a tobbit nem hajlando a szamitogep lejatszani. Lehet, hogy manapsag izgalmasabb dalokat irnak, mivel ezek regebbi felvetelek, de ezen valogatas alapjan egyelore nem veszelyeztetik a Cannibal Corpse, Immolation, vagy a Cryptopsy poziciojat. Cim: -Forgacs Robert- 7/10


Haus Arafna - Butterfly

Ha meg kellene hataroznom a HA stilusat, akkor nagyon nehez helyzetben lennek, hiszen ilyen zenet rajtuk kivul, tudomasom szerint senki sem jatszik (talan csak a November Novelet, amit szinten HA tagok kovetnek el), maradjunk annyiban, hogy ez a zene nem metal, nem is ambiental, hanem primitiv noise, death industrial, death disco otvozet. Ez a csapatnak a 2. nagylemeze, viszont volt mar nekik szamos limitalt peldanyszamos 7” Ep-juk.
A HA nem attol zsenialis es egyedulallo, hogy milyen zenei megoldasokat alkalmaznak, hanem attol, hogy milyen kepeket vetitesz kepzeleted vaszonjara mikozben ejszaka hallgatod a Butterflyt. A zene hihetetlenul sotet, agressziv, rideg, kimeletlen es brutalis, egyes helyeken olyan, mint egy underground filmzene (sotet mizantrop lelked filmzeneje). A HA mellett a legtobb black metal csapat csak egy gyenge vicc. A szovegek nagyon egyszeruek, viszont iszonyatosan erdekesek es kifejezoek. Egy biztos nem sok ember van a vilagon aki egyulteben vegig merne hallgatni ejszaka ezt a zenei csemeget.
A csomagolas is nagyon igenyes, notakat felesleges kiemelni, ezt a lemezt egeszeben kell hallgatni, es elmerulni benne, hatter muzsikanak nem alkalmas. Akit erdekel az a kiadonal beszerezheti. Pro extremis: Pro Galakthorro! -Mr.Mirgilus- 10/10


Craft - Terror Propaganda

A Total Soul Rape bemutatkozo lemez utan itt a masodik tamadas a sved black metal hordatol. Nincs semi szarakodas, csak 8 gyulolettel, ridegseggel atitatott black metal nota, es termeszetesen ongyilkossagot, pusztitast, mizantropiat istenito szovegekkel (mint altalaban az osszes Selbstmordos zenekar eseteben).
A Crafttal csak egyetlen problemam van, hogy egy szem eredetiseg sincs bennuk, ez a lemez egyenes folytatasa a Transylvanian Hunger, Panzerfaust, Total Death vonalnak, es azert a banda elkotelezettsege, hitelessege is kerdeses. Mivel en nagy rajongoja vagyok a 90-es evek eleji black metal zeneknek, ezt is nagyon birom, csak kar, hogy ezt a lemezt mar evekkel ezelott megcsinalta tobbek kozott a Darkthrone. -Mr.Mirgilus- 7.5/10


Taake - …Bjoergvin…

Nagyon vartam mar ezt a lemezt a Taake-tol, es be kell vallanom, hogy az elso hallgatasoknal nagyon csalodott voltam, hiszen nem erre szamitottam, de tobb mint 25 hallgatas utan rajottem, hogy ez is egy nagyon jo Taake lemez, es ha belegondolok, hogy mostanaban mennyi mocsok jott Norvegiabol black metal cimke alatt, akkor egyenesen zsenialis a Bjoergvin.
Koncept lemezzel van dolgunk, de mivel Hoest az egesz szovegkonyvet runakkal irta, ezert fogalmam sincs, hogy milyen temaban erdekeltek, sot mi tobb a zenekar felallasan kivul semmilyen infoval nem rendelkezem.
A zene hamisitatlan Taake, bar nem annyira rideg mint a korai demok, vagy a zsenialis Koldbrann I … 7” Ep (ez a legnagyobb bajom a Bjoergvinnel), szamos erdekes megoldast alkalmaznak, es nepzenei hatasok, amik eddig is jelen voltak, most hatvanyozottabban jelen vannak, pl. az egyik tetelben nagyon erdekes dorombbal jatszott tema van! Jo kis lemez, csak kell egy kis ido amig beerik, minden esetre minden igaz black metal hivo szamara kotelezo hallgatnivalo a Bjoergvin, pontszamom csak azert nem maximalis, mert a korabbi munkaikat jobbnak, rideggebbnek tartom, de teny, hogy gyenge temajuk ezen a lemezen sem akad! -Mr.Mirgilus- 9/10


Total Devastation - Roadmap Of Pain

Kisse meglepett ezzel a lemezzel a Firebox kiado, mivel eddig ugy tudtam, hogy csak doom zenekkel foglalkoznak, es az eddigi kiadvanyaik maradektalanul elnyertek tetszesemet. A TD “modern” death metalt jatszik (ezt allitja a kiado), azzal egyet ertek, hogy modern, de az teny, hogy ez a muzsika nem death metal!
Van egy-ket death metalos temajuk pl. Struggling From Chokehold, aminek a kezdo temaja egy az egyben Morbid Angel, es akad egy-ket hasonlo jo tema, de tobbnyire a sok efekt engem nagyon untatott. Elismerem, hogy jok a temaik, de semmi ujat nem tudnak felmutatni, egy-ket kemeny, deathes megoldast kisse megefekteznek, van egy par elszallos lassu doomos temajuk ez minden, a hangzas az nagyon gyilkos, viszont tul hosszu a lemez, en vagy ket szamot biztosan lehagytam volna
Birom a punkosan kezdodo Prepare To Diet, ahol meg hegedu is szinesiti a nagyon beindulos notat.
Osszessegeben igy bemutatkozasnak megjarja a Roadmap Of Pain, es akit erdekel az hamarosan koncerten is megnezheti oket, hiszen szervezodik egy TD Euro turne. -Mr.Mirgilus- 7/10


Silent Edge - The Eyes Of The Shadow

A SE egy ujonnan felfedezett progressziv metal csapat Hollandiabol, es a The Eyes… a debutalo nagylemezuk, ezt megelozte egy demo, amit a holland Aardshock magazin az ev demojanak szavazott meg, es igy kaptak szerzodest a progressziv zenek koreben kultikus nevnek szamito DVS Records-tol.
A Silent Edge ket legnagyobb hatasa a Symphony X (ez foleg a zenei megoldasokra jellemzo), es a dan Royal Hunt (egyes helyeken Williem hangja egy az egyben D.C. Cooper). Az elso 3 szam nagyon tetszik, foleg a nyito Through Different Eyes, vagy a nagyon kemeny ketlabgeppel megtuningolt, tekeros Wasted Lands. A The Curse I Hold egy lirai tetel, amiben spanyol gitart is hasznalnak a fiuk, az egesz lemez nagyon valtozatos es tele van nagyon jo notakkal. Az tetszik a SE-ben, hogy nem arra torekednek mint pl.a Dream, hogy egyfolytaban villogtassak zenei felkeszultseguket, hanem erzodik a torekves a jo dalok megkomponalasara. Egy szo mint szaz a SE bemutatkozo lemeze az ev egyik legjobb progressziv teljesitmenye, beszerzese nem lehet kerdeses a stilus hiveinek. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Chrome Shift - Ripples In Time

A dan Chrome Shift szinten egy nagyon fiatal formacio, es a Ripples In Time a bemutatkozo lemezuk.
Mig a Silent Edge a prog.-power metalt jatszik, addig a CS inkabb a prog.-rock/metal mufajban mozog, nincs annyi tekeres, mint a holland kollegaknal, viszont a zenejuk sokkal nehezebben befogadhato, mivel nagyon komplex temakat jatszanak.
Neha erzek egy kis King’s X hatast, ez foleg a hangzasuknal figyelheto meg, es egy-ket szamnal a sved Pain Of Salvation neve is beugrott, de szo sincs masolasrol. A legjobban Rasmus Bak hangja es enek temai tetszenek, de a zene is nagyon ott van, a stilus hiveinak melegen ajanlott lemez. -Mr.Mirgilus- 8/10


Mourning Beloveth - The Sullen Sulcus

A 6 szambol allo The Sullen Sulcus a masodik lemeze ennek az irorszagi doom bandanak, teljes hossza meghaladja a 65 percet. A nyitoszamban raismertem a Nevermore Passenger c. dalanak alaptemajara, de szerencsere a dal es az album tobbi jo temaja elfeledteti velem ezt a vetseget. Lassu doom riffek alkotjak a dalok gerincet, akusztikus pillanatokra csak ritkan vetemednek, de olyankor jol csinaljak. Kell egy kis ideg a lemezhez, mivel a sracok nem nagyon torekszenek a valtozatossagra.
Itt nincs ezer meg ezer tema, nincsenek tempovaltasok, csak lassan hompolygo tonnas riffek, amik maguk ala temetik a mit sem gyanito hallgatot. A monoton, de nem otlettelen riffek, harmoniak mar-mar hipnotikus hatast valtanak ki a hallgatobol. Legtobbszor a My Dying Bride es a Pentecost III korabeli Anathema jutott eszembe a CD hallgatasa kozben, de az egeszen korai Paradise Lost es Cathedral neve is megemlitheto, mint hatas. Az enekes tobbnyire horog, de mindegyik dalban akadnak emlekezetes tiszta vokalok is, amelyek neha a legendas Solstice-ra emlekeztetnek. Tobb helyen van szavalas-szeru enekles, ilyenkor az enekes hangja kisertetiesen hasonlit honfitarsuk, a Primordial-torok Alan Nemtheanga hangjara.
A nyilvanvalo hatasok ellenere ez nem egy tribute lemez, erzodik a torekves az egyedi hangulat letrehozasara. Kicsit furcsa a nyari melegben ezt a zenet hallgatni, de egy behuzott fuggony es egy fulhallgato segitsegevel nagyon ralehet hangolodni erre a muzsikara. -Forgacs Robert- 8.5/10


Tristitia - Garden Of Darkness

A Tristitia egy eleg sajatos hangzasu sved doom banda, a Garden Of Darkness mar a 4. lemezuk. A Luis Galvez gitaros altal vezetett brigad ezuttal is egyenien oldotta meg a lassu doom riffek es a klasszikus ihletesu gitarreszek egybeolvasztasat, viszont van egy problemam a lemezzel: a tiszta vokalok hianya.
Az elso ket lemezt feleneklo Thomas, a karogas/horges mellett egy nagyon jellegzetes mely es tiszta hanggal rendelkezett, melynek Luis egyedi gitartemai mellett igen nagy szerepe volt a sotet, kietlen atmoszfera megteremteseben. Ennek ismereteben, az uj enekes, Stefan morgasa-horgese bizony unalmassa tud valni. Mar az elozo lemezen sem Thomas enekelt, de az legalabb egy (csak) tiszta enekkel megaldott kiraly doom lemez volt. A zenei resz rendben van, Luis ez alkalommal is jo temakat irt, csak nekem nagyon hianyzik egy tiszta doom hang. Az elodjeitol valamivel atmoszferikusabb is ez a lemez. Tobb helyet kaptak a hangulatos szinti-billentyudallamok, melyek az akusztikus gitaros reszekkel parosulva egy eleg banatos, almosito atmoszferat teremtenek.
Thomas szerepeltetese mindenkeppen emelt volna a vegeredmenyen, de igy kicsit esemenytelennek tunik a lemez. Akik nem ismerik a Tristitia-t, azoknak az elozo alkotasokkal inkabb erdemes probalkozniuk. -Forgacs Robert- 8/10


Mutiilation – Majestas Leprosus

A Mutiilation minden idok egyik legregebbi francia black metal alakulata, nevukhoz fuzodik tobbek kozott a Black Legions nevezetu “szervezet”, es szamos black metal mestermu is!
Kezdetben triokent kezdtek, majd csak egyedul Meyna’ch maradt a csapatbol, es azota is egyedul tevekenykedik, a 90-es evek kozepen a black metal trend idejen beszuntettek tevekenyseguket, sot sokaig azt beszeltek a beavatottak, hogy Meyna’ch meghalt, mignem ’99-ben visszatertek es azota is folyamatosan jelennek meg Mutiilation kiadvanyok.
A Majestas Leprosus a banda 4. teljes nagylemeze, es tobb mint 40 perc kegyetlen, szikar, mizantrop black metalt rejt. Bar azert mindenik szam nem uj, hiszen a Destroy Your Life For Satan, mar szerepelt a 2001-es demojukon, es ha jol emlekszem, akkor a Beyond The Decay Of Time And Flies c. szamuk szerepelt tavaly a Deathspell Omegaval kozos kislemezen is.
Egy kezemen meg tudom szamolni azokat a bandakat, akik ma meg kepesek ilyen kimagaslo black metal mestermu elkeszitesere, mert ez a Majestas Leprosus az elejetol a vegeig hibatlan, benne van minden amirol ez a stilus kell, hogy szoljon, es teny, hogy ezzel a lemezzel a zenekar megmutatja az elkorcsosult szinternek, hogy ma is lehet kimagaslo albumot kesziteni, mindenfele progressziv szarakodas nelkul is.
Az olyan notak, mint a Tormenting My Nights, Destroy Your Life For Satan, Bitterness Bloodred minden ketkedot meggyoznek. A hangzas eroteljes, de egyben nagyon primitiv es necro, es Meyna’ch vokalizalasa is utanozhatatlan atmoszferaval es gyulolettel parosul.
A Majestas Leprosus az utobbi evek egyik legjobb black metal alkotasa, beszerzese kotelezo a stilus igaz hivei szamara, pontszamom csak azert nem maximalis, mert a Remains Of Ruined, Dead, Cursed Soul c. legszikarabb, es leggyuloletesebb munkajukat egy nuanszal jobbnak erzem, de lehet, hogy egy par honap utan ez a lemez is pont akkora favorit lesz nalam. -Mr.Mirgilus- 9.5/10


Shining – Within Deep Dark Chambers

Mivel ez a lemez nem egy uj album, hanem csak egy ujrakiadas, ezert bovebb fejtegetesbe most nem merulok, viszont azt el kell arulnom, hogy egy mostanaban ritka jelenseget figyelhetunk meg a CD beszerzesevel, ugyanis ezt a 3 evvel ezelott a Selbstmord Servicesnel megjelent lemezt az Avantgardenak sikerult ugy piacra dobnia, hogy a csomagolas lenyegesen jobb, mint az eredeti kiadasnak. Minden teljesen fekete-feher, es a CD ugy nez ki mint egy bakelit kiadvany.
A zenerol csak annyit, hogy az utobbi evek egyik legjobb black metal zenekaranak a bemutatkozo lemeze minden fanatikusnak ott kell, hogy legyen a gyujtemenyeben. Cult!! Let The Selfdestruction Blossom!
Romaniaban a Shining kiadvanyait a Mirgilus Siculorum is terjeszti, ugy, hogy akik erdekelve vannak, azok irjanak a cimemre.-Mr.Mirgilus- 10/10


Will 'O' Wisp - Unseen

Mivel nulla info nelkul erkezett ez a CD, mindossze annyit sikerult megtudjak az internet segitsegevel, hogy ez a 2. lemeze az olasz tarsulatnak. A nem mindennapi muzsika mar nehany hallgatas utan megfogott, viszont van egy nagy fenntartasom a lemezzel kapcsolatban: az enekesek nagyon gyengen teljesitenek. A dalok alapjat kidolgozott, komplex gitartemak alkotjak, de elszallos, bizarr szintidallamok is gyakran elofordulnak. Nemigen tudnam hasonlitani mas zenekarhoz azt, amit a Will 'O' Wisp muvel, viszont a beteg gitartemaknak koszonhetoen tobb alkalommal ugrott be a Voivod, ill. csekelyebb mertekben a kultikus Psychotic Waltz neve. Sajnos az enekes kozelrol sem egy Buddy Lackey...Azt hiszem, hogy direkt akartak nagyon furcsa enektemakat kitalalni, de sajnos nalam ez nem jott be. Raadasul a dallamosabb, tradicionalisabb vokaloknal is elegge vekonyan produkal az enekes. Nehany szamban egy csajszi is "vendegenekel", de neki is lenne mit tanulnia pl. Agnete-tol (Madder Mortem). Az olyan zenekarok, mint a Solefald, Drawn, Psycho Symhony, sokkal izgalmasabban megoldotttak az effele furcsabb enekdallamokat. A gitarok foleg kozeptempos prog-thrash riffeket hoznak, de azert ritkabban elofordulnak doom-osabb, rock-osabb, illetve atmoszferikusabb es akusztikus reszek is. Az otletes riffek mellett a gitarszolok is elegge rendben vannak. Johann H. Fussli egy eleg ismert festmenyet valasztottak boritonak, azt hiszem, hogy "Nightmare of a woman", vagy valami hasonlo a cime. Egy fiatal asszony atkarol egy szamarfeju (?) ferfit, aki nem mas, mint a gonosz, korulottuk pedig demonok tancolnak... Egy jobb enekessel nalam befutotttak volna, de meglehet, hogy masnak igy is bejonne ez a nem eppen konvencionalis bizarr metal muzsika. A kiado cime: -Forgacs Robert- 7.5/10


Katatonia - Viva Emptiness

Nagyjabol a zenekarok lemezrol-lemezre lagyulnak, de ez esetben az ellenkezoje tortent, ugyanis a Viva Emptiness kemenyebb, mondhatni agresszivabb, mint az elodje. Megvannak a Last Fair-rol ismert alternativabb megkozelitesu temak, viszont tobb teret kaptak a markans riffek, az eroteljes dobtemak, valamint a szamok felepitese is valamivel komplexebb lett, mint a 2001-es lemezen. Nem tertek vissza a gyokereikhez, csupan egy modernebb felfogasban jatsszak egyeni zenejuket. Altalaban tobb temabol allnak a dalok, mint ahogy azt megszoktuk a korabbi lemezeknel. Anders gitartemai, valamint Jonas enektemai egytol-egyig kivaloak, Daniel Liljekvist dinamikus dobolasa pedig rendkivuli lenduletet ad az albumnak. Van egy-egy lazabb momentum, de tobbnyire befelefordulos a hangulat, nem nagyon talalunk vidam dalokat. A szovegek a negativ oldalrol kozelitik meg az ilyen temakat: csalodas, kiabrandulas, megalazottsag, gyengeseg, emberi kapcsolatok, buntudat, almok, stb, mindezt beagyazva egy nyomott varosi atmoszferaba, mintegy a zenehez igazitva oket. Nagyon izlesesen vannak meghangszerelve a dalok, szamos helyen vannak elrejtve a hangzast gazdagito apro, rovid kis temak. Bizonyos mertekig erzodnek hatasok, van itt-ott egy kis Tool, mashol meg Jeff Buckley, Red House Painters. Parhuzamba allithatoak az utobbi evek Paradise Lost-javal, de Katatonia-ek sokkal kigondoltabban, melyebben es kemenyebben jatsszak ezt az (alternativ) emocionalis metal muzsikat. Nagyon valtozatos a Viva Emptiness, az utolso ket szam, a hihetetlenul laza Omerta es a regebbi Katatonia-t idezo instrumentalis Inside The City Of Glass egy kicsit ki is lognak az albumrol, a pozitv ertelemben. Nalam egyelore az elso helyen all az idei lemezek kozott. -Forgacs Robert- 10/10


Geasa – Fates Lost Son

A dublini Geasa az idei ev masik nagy ir felfedezettje nalam a Primal Dawn mellett. Bar a zenekar mar ’94 ota letezik en csak most ismertem meg ezt a csapatot a kiado jovoltabol. ‘96-ban volt egy Starside demojuk, majd a Seasons Of Mist-nel jelentettek meg elso nagylemezuket Angels Cry cimmel.
A Fates Lost Son eredetileg sajat kiadasban jelent volna meg, de aztan az ir Acheron Records felkarolta a csapatot es ok jelentettek meg ezt az Ep-t kiegeszitve a Starside demo remasterizalt valtozataval.
A Geasa zeneje nagyon kozel all a Primordial muzsikajahoz. Ok is a black metal felol erkeztek, viszont mara mar egy ir folk elemekkel diszitett, mely erzelmeket kavaro dark metalt jatszanak. Szovegeik is a kelta mitologia hatasat hordozzak magukon, es a kellemes ir folk elemekkel atszott ir metaljuk egyik fo vedjegye. Az Ep-t nyito lenduletes nemi Primordial hatast rejto Seas, meg a hatalmas dallamokat rejto Eire es a Crawl fogtak meg igazan, de a tobbi nota is kimagaslo.
A Starside demo notai meg nem annyira kiforrottak, es a masterizalas ellenere sem szolnak valami jol, de azert erzodik, hogy mar annak idejen is jo notakot tudtak irni. Az iden megjeleno 2. nagylemezuket azt hiszem, hogy erdemes lesz varni! C�m: -Mr.Mirgilus- 9/10


Aarni/ Umbra Nihil – Split CD

Ha nem tevedek, akkor ez a split CD a finn Firebox elso kiadvanya. A kiado a doom metal zeneket favorizalja, ennek ismereteben nem meglepo, hogy mindket zenekar doom metalt jatszik
Az Oulubol (Finnorszag) szarmazo Aarni ortodox, avantgarde, szinte tipikusnak is mondhato finn doomot jatszik. Zenejuk kulonlegesseget az adja, hogy mondanivalojukat finnul, latinul, angolul, franciaul, svedul es osi egyiptomi nyelveken tolmacsoljak. Zenejuk fontos eleme a finn nepzene, es az ultrasulyus suicid doom metal otvozese. Nagyon beteg, monoton hangulattal biro utazas reszesei lehetunk, ha hatasa ala kerulunk ennek a kotelidegeket igenylo muzsikanak, kar, hogy a dob kisse gepgyanus. 9/10
A szinten finn Umbra Nihil atmoszferikus doomot jatszik, es az o zenejuk ennel fogva sokkal befogadhatobb. Zenejuk nem annyira beteg, es morbid, mint az Aarnie, es a sok atmoszferikus, dallamos megoldas is sokat konnyit a befogadhatosagon.
A finn ultra doom hiveinek melegen ajanlott CD! A kiado cimen erdemes erdeklodni. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Neglected Fields – Synthinity

Gondolom, hogy a progressziv/death metal hivek mar jol ismerik a lett Neglected Fields-et, es ez a debut album is mar sokaknak meg van a gyujtemenyeben. A Synthinity eredetileg ‘97-ben jelent meg a brit Eldethornnal, viszont a kiado gyenge tevekenysege miatt tavaly ismet megjelent a lett Father Prod. gondozasaban. Annyi valtozas van az eredeti kiadassal szemben, hogy a vegen van egy bonus feldolgozas a Prodgytol (Breathe), nagyon erdekes atirat, aki nem ismerne az eredetit, az nyugodtan azt hihetne, hogy NF szerzemeny.
A Cynic Focus lemeze ota nem hallottam ilyen profi progressziv-death metal alkotast, aki szereti a Death, Atheist, Cynic, Psycho Symphony fele zeneket, annak egyenesen kotelezo lemez a Synthinity! Remelhetoleg, hogy a Father Prod.-nak koszonhetoen most mar egy szelesebb reteg is megismeri a lettek nem mindennapi zenejet. Romaniaban a Mirgilus Siculorum terjeszti, tehat akit erdekel a lemez az a cimemen megrendelheti. -Mr.Mirgilus- 9/10


Pantheist - O Solitude

A Pantheist egy 2000-ben alakult belga banda. Alapitoja az a Kostas, aki tobbek kozott a egyik szerkesztoje. Egy "1000 Years" c. demojuk is megjelent, ez alapjan szerzodtette le oket a Firebox, egy uj finn doom metal kiado. A kiado szerint a Pantheist avantgarde funeral music-ot jatszik...Az avantgarde-ot ellehetett volna hagyni, viszont a funeral music mar jobban illik a zenejukre, ugyanis ennyire banatos, gyaszos zenet ritkan hallani. Tobbnyire irgalmatlanul lassu doom riffekre es gyaszos szinti/orgona harmoniakra epulnek a szamok. Nehol a monotoniat erdekes megoldasokkal torik meg. Egy-egy helyen a riffeket olyan elszallos szinti temak valtjak fel, amik akar egy Tiamat, vagy In The Woods albumon is megallnak a helyuket, mashol pedig begyorsitanak My Dying Bride modra. Egy ilyen valtozatos dal a 14 perces Don't Mourn, ahova a riffek es az almodozos billentyus hangszerek melle folkos akusztikus gitartemakat is becsempesztek. Kostas monoton, neha mar szavalos eneke nagyon illik ehhez a zenehez, nehol death-es horgeseket is produkal. Leginkabb az olyan finn doom bandakhoz tudom hasonlitani a Pantheist-et, mint a Skepticism, vagy az Unholy, de a reszelos gitartemakrol neha a My Dying Bride is eszembe jut. Akik vegtelenul szomoru atmoszferikus doom metal zenere vagynak, azoknak a Pantheist jo valasztas, neha nagyon ellehet merulni az ilyenfele zeneben. -Forgacs Robert- 9/10


The Gathering - Souvenirs

A tavalyi Black Light District EP is jelezte, hogy a hollandusok vegleg elkoteleztek magukat a lagyabb, atmoszferikus zene mellett es nem akarnak visszaterni a riffek altalt dominalt hangzashoz. A Souvenirs a zenekar sajat kiadojanal jelent meg, akarcsak a tavalyi EP. A dalok egyszeru, de nagyon jol eltalalt temakra epulnek. A gitarreszek az effektekkel es a billentyutemakkal tarsulva egy pszichedelikus, almodozo hangzast erdemenyeznek. Anneke a zene hangulatatol fuggoen hozza a dallamait: hol szomorkasabban, hol felszabadultabban enekel. Nagyjabol igy volt ez eddig is, csak manapsag a Gathering lazabb, mint valaha. Az album elso feleben a fogosabb tetelek kaptak helyet, mig a lemez vege fele experimentalisabba valik a hangzas, tobb az effekt, stb. Ket olyan dal is van a lemezen, ami a Third And The Mortal ujabb dolgait juttatta eszembe. Ugyanaz a trip-hop-os, elszallos hangzas, a Golden Grounds-ban pedig Anneke vokaljai is a norveg bandat idezik. Van azert Pink Floyd hatas is a lemezen, ez foleg a kifinomult gitarjatekban mutatkozik meg. Kiemelnem a dobos jatekat, ugyanis ilyen hangulatzenehez ennyire otletes temakat utni, az nagy tehetsegre vall. Jo lemez a Souvenirs, az pedig mar csak bonusz, hogy az A Life All Mine c. dalban Anneke mellett Trickster G. Star (Ulver, Arcturus) is enekel. -Forgacs Robert- 9/10


Abigail - Forever Street Metal Bitch

Kisse furcsa szamomra, hogy a '92-ben alakult japan Abigailnek ez csupan a 2. teljes nagylemeze, persze azert az evek soran volt szamos kiadvanyuk, de azok tobbnyire csak demok, 7" Epk, split kislemezek voltak.
Az Abigail black/thrash otvozetet jatszik, ahol a thrash elemek sokkal dominansabbak, foleg az ujabb kiadvanyokon. Verbeli kapkodos, tempovaltasokkal boven fuszerezett black'n'thrash, bar ketsegtelen, hogy a feljodes tetten erheto a zenejukben, es az sem mellekes, hogy ez a lemez jobban tetszik, mint az elozo Intercourse And Lust, de azert nem sok eredetiseget rejt. A gitar temakat a Sigh gitaros Shinichi jatszotta fel, es egy-ket jellegzetes szolot a szinten Sigh muzsikus Mirai jatszik, ami nagyon sokat dob a notakon. Nagy kedvencem a lenduletes We're The Pussy Hunter (Mirai jellegzetes szolojaval) es a Bitch We Gonna Kill You. A hangzas most erossebb, mint az elozo lemezen, de azert tomenyebb lehetne. Jo kis csapat az Abigail, de kozelrol sem olyan zsenialis, mint a Sigh. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Barbatos - War! Speed And Power

A japan Barbatos egyszemelyes formacio elkovetoje az a Yasuyuki Suzuki, aki a legendas Abigail oszlopos tagja is egyben. Aki ismeri az Abigailt az biztosan hallott mar a Barbatosrol is. Mig az Abigailben Yasuyuki black/thrash metalt jatszik addig ez a projekt regiiskolas speed metalt nyomat, viszont azert van hasonlosag a ket banda zeneje kozott. A War!... az elso teljes nagylemez, amit megelozott 2 demo es egy split kislemez a nemet Wolfsburggal.
Ha birod a 80-as evek speed metaljat es az olyan alap zenekarokat, mint Motorhead, Venom, akkor nyugodtan vedd meg ezt a lemezt, ha meg nem vagy ezen stilus rajongoja, akkor messzirol keruldd el a Barbatost, mert ugysem ertekelned ezt a retro feelinggel boven atitatott, zsigeri muzsikat. Eredetiseget nem sokat rejt az album, de nem is errol szol a tortenet, hanem az orom zenelesrol. A szovegek haborukrol, sorivasrol, csajozasrol, cenzurarol szolnak, es az egyik szoveg elkovetoje nem mas, mint Sir K. Noctu (Celestia, Drakkar Prod.)
2002-ben megjelentettek egy kislemezt War Metal Drinkers cimmel, amin mar alitolag punkot nyomatnak. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Opeth - Damnation

Gyanusan hamar jott ki az uj Opeth... A majdnem teljesen akusztikus Damnation, elegge masabb lemez, mint amiket eddig csinaltak. Zenejuk minden eddiginel nagyobb mertekben idezi a 70-es evek olyan prog-rock zenekarait, mint a Pink Floyd, Gentle Giant, Yes, Camel, stb. Az egyik legnagyobb kedvencemrol van szo, de sajnos azt kell mondjam, hogy nem estem hasra ettol a lemeztol. Van rajta nehany nagyon jo dal, mint pl. a Windowpane, To Rid Of Disease, vagy a misztikusabb hangulatu Death Whispered A Lullaby, de ugy egeszeben nem vagyok elragadtatva. Minden eddiginel soft-osabb enektemakkal is megprobalkozik Mike, de vannak olyan dallamai is, amik nekem nem jottek be, pl. a Hope Leaves c dalban. A Floyd, Gentle Giant stb. hatasok mellett a Porcupine Tree space-es megoldasai is visszakoszonnek itt-ott. Sejtem, hogy sokan az egig fogjak dicsoiteni a Damnation-t, de en nem ajultam el ettol a 8 daltol. Persze a Damnation-re kicsit mashogyan kell tekinteni, mondja Mike, en pedig a minel objektivabb megiteles erdekeben rengetegszer meghallgattam a Damnation-t, de megiscsak az a velemenyem, hogy tul "light"-os, tul soft ez a lemez. Szerintem a legtobb Opeth rajongonak megsem lesz csalodas a Damnation, hiszen egyaltalan nem rossz a lemez, nagyonis kellemes hallgatnivalo, de rajtam atmegy anelkul, hogy melysegesen megerintene. -Forgacs Robert- 8/10


Aborym - With No Human Intervention

Ezt az uj Aborym lemezt nagyon vartam, mivel az elozo ket albumuk nagyon elnyertek tetszesemet, es gondoltam, hogy iden ismet valami jo kis lemezt fognak osszehozni. A kiadojuk is az egekig magasztalta oket, de mikor meglattam a boriton levo uj logot mar kisse gyanakvova valltam, es mikor vegig hallgattam a lemezt egy parszor rajottem, hogy ez az idei ev egyik leggyengebb lemeze.
En is nagy rajongoja vagyok az elektro alapokra helyezett black metal muzsikaknak (Dodheimsgard, Myrkskog, Mysticum, Red Harvest, etc), de ezen bandak ismereteben az uj Aborym egy klise gyujtemeny. Akad egy-ket jo nota (The Triumph, Black Hole Spell vagy a cimado), de tobbnyire teljesen atlagos dolgokat muvelnek, arrol nem is beszelve, hogy a sok disco es technno utem nagyon faraszto, az abszolut melypont a Does Not Compute, ami mar hallgathatatlan. Csihar Attila hangja nagyon sokat dob a produkcion, hihetetlen, hogy milyen hangokat kepes kicsiholni magabol, de sajnos o is keves, hogy megmentse a lemezt.
Messzemenoen a legjobb szam Nattefrost kozremukodesevel a mikrofonnal, az Alienation Of A Blackened Heart, kar, hogy a tobbi nota nagyon gyenge, es sok a toltelek idohuzas is. -Mr.Mirgilus- 6/10


Ancient Rites – And The Hordes Stood As One

Mar epp ideje volt , hogy a 80-as evek vegen alakult belga Ancient Ritesnak is legyen egy koncert lemeze. A csapat megalakulasa ota az egyik legkitartobb bandak koze tartozik, es hihetetlenul sokat koncerteznek, ugy, hogy a koncert lemez kiadasa nem erte varatlanul a hiveket. A hangulat az elso szamtol egeszen a raadas vegeig nagyon csaladias, mindenik szamot Guntherrel egyutt enekli a tomeg (mellesleg ez eleg ritka jelenseg egy black metal koncerten). Minden lemezukrol hallhatunk szamokat, felsorolasuk azt hiszem, hogy felesleges, a Victory Or Valhalla, es Mother Europe szamokban a kozonseg eneklese meg Gunther hangjat is hatterbe szoritja. Igenyes kiadvany ugy tartalmilag, mint csomagolas tekinteteben, ott a helye a gyujtemenyben -Mr.Mirgilus- 9/10


Dissection – Live Legacy

Most, hogy kezd korvonalazodni egy Dissection ujjaalakulas, a kiado ugy erezte, hogy itt az alkalom egy kis penz szerzesre, es piacra dobtak egy Dissection koncert lemezt. Hogy mennyi ertelme van Jon nelkul ujraeleszteni a bandat, (meg akkor is, hogy ha o irta az uj dalokat, es az Emperor legendas dobosa, Faust is csatlakozik a csapathoz), nem tudom, de szerintem nem sok.
Minden esetre ez a koncert lemez jo alkalom arra, hogy egy fiatalabb generacio is megismerhesse minden idok egyik legkivalobb black/death metal csapatat. Mindenik nota a maga nemeben tokeletes, mar a metal tortenelem resze, ugy, hogy kivesezni teljesen felesleges, annyi eszrevetelem meg lenne, hogy szerintem javitottak egy kevest a felveteleken, de ez legyen az en problemam. Bar a notak 10 pontosak, azert nem adok maximum pontszamot, mivel hallotam a Live Legacynal jobb koncert albumokat is. -Mr.Mirgilus- 9/10


Marduk – World Funeral

A 2003-as evet sem usszuk meg Marduk kiadvany nelkul, ha jol szamolom, akkor ez mar a 8. nagylemeze a zenekarnak (kislemezeket, koncertalbumokat mar nem volt turelmem osszeszamolni). Aki eddig ismerte es szerette a csapatot az gondolom, hogy most is nagy kedvvel fogja hallgatni az uj lemezt, viszont ha nagyon objektiv akarok lenni, akkor ez egy teljesen kiszamithato, atlagos Marduk lemez, mellozve mindenfele meglepetest es ami a legrosszabb, innovaciot is. Jo hir, hogy az esztelen csepelesbol egy kicsit vissza vettek es van egy ket nagyon jo kozeptempos-lassu durvulat is (pl. Bloodletting, Bleached Bones), tetszik meg a jol felepitett Night Of The Long Knives, Hearse es a vegere hagytam a nagy kedvencemet a zenekartol nagyon furcsa, dallamos gitartemakkal diszitett Castrum Doloris.
A tobbi szam atlagos Marduk zuzas, persze a hangzas most is bivalyeros, a szovegekrol nem tudok nyilatkozni, mivel nem allnak rendelkezesemre, de koncept album gyanus. -Mr.Mirgilus- 7/10


Negura Bunget – 'n Crugu Bradului

Uj lemezzel jelentkezett Romania elso szamu black metal zenekara. Mar elsore kijelenthetem, hogy ez eddig a legprofeszionalisabb lemezuk, viszont van azert egy par fenntartasom a lemezzel kapcsolatosan. A hangzas nekem abszolut nem tetszik, de teny, hogy az ‘n Crugu Bradului (fenyo alatt, mellett) az eddig legjobban megszolalo N.B. lemez, csak az a problema, hogy amig az elozo lemezen megvolt az-az “athatolhatatlan kod”, ami a megszolalasnak is betudhato volt, az most csak nyomaban van meg. H.P. enekes egy-ket helyen dallamos enekre is ragadtatja magat, es mi tagadas engem kicsit megmosolyogtatott a teljesitmenye (2. szam), az agressziv enek sokkal jobban fekszik ehhez a zenehez. Mas gondom nincs is a lemezzel, a dalok meg komplexebbek lettek, nagyon sok tempovaltassal, toresekkel, akusztikus leallasokkal, nepzenei hatassal (ami eddig is meg volt, de most konkret dalok formajaban is) sot egy-ket helyen meg progresziv-death metalos hatas is tetten erheto.
Nem egy konnyen emesztheto lemez, de ugy a csomagolas (specialis doboz, fenyoag, stb), mint a zeneszek teljesitmenye megeri az oda figyelest, kivancsi vagyok, hogy mire mennek az olasz Code 666 tamogatasaval. -Mr.Mirgilus- 8/10


Satanic Warmaster – Black Katharsis MCD

Egyik kedvenc finn black metal csapatom, a ket szemelyes Satanic Warmaster is vegre elkeszitette ujabb kislemezet. Ha valaki nem tudna, akkor elarulom, hogy a S.W. jelenleg az egyik legigeretesebb finn black metal csapat, es ugy zeneileg, mint hozzaallas tekinteteben megtestesitik mindazt, amirol szol a Black Metal, nem veletlenul alltak kapcsolatban a Northern Heritage Kult kiadoval. 3 szam hallhato ezen a kislemezen, amibol a bakelit valtozat mar reg elfogyott, de a CD valtozat meg kaphato. Mind a 3 szam tele van jobbnal-jobb temakkal, nagy kedvencem a tempovaltasokban gazdag Cursed Emperor, az utobbi evek egyik legjobb Black Metal szama. Ketseg sem fer hozza, hogy a Black Metal eredeti mondanivalojat, erzeset, hangulatat az olyan finn bandak viszik tovabb, mint a S.W., Clandestine Blaze, Annihilatus, stb. Majusban jelenik meg a csapat uj anyaga a nemet No Coloursnal, erdemes beszerezni!! -Mr.Mirgilus- 9.5/10


Mustan Kuun Lapset - Suruntuoja

A M.K.L. egy fiatal finn black metal formacio es a Suruntuoja az elso nagylemezuk. ‘98-ban volt meg egy kislemezuk Prologi cimmel, es azota semmit nem hallottam a csapat felol. Elso hallasra tipikusnak tuno black metalt jatszanak, de tobbszori hallgatas utan rajovunk, hogy nagyon sok egyeni otletet is felvonultatnak ezen a lemezen. Bar nem mindenik szam kimagaslo, de azert akad egy par nagyon jo nota. A cimado kimagasloan a legjobb szamuk, olyan akar a finn taj: szepseges, lenyugozo, monoton, elhagyatott, es meg sorolhatnam. Tobbnyire gyors tempokat favorizaljak, amiket dallamos gitarszolokkal es harmoniakkal szinesitenek. Ha lehagytak volna 2-3 toltelek szamot, es mindeniket olyan jol osszeraktak volna, mint a cimadot, vagy akar a Ennen Unta, Taivaan Takana teteleket, akkor egy nagyon kivalo lemezt hoztak volna ossze…Bemutatkozo lemeznek igy is nagyon jo a Suruntuoja, aki szereti a finn black metalt, az tehet egy probat. -Mr.Mirgilus- 8/10


Barathrum – Venomous

A black metal matuzsalemnek szamito finn Barathrum, Demonos Sova altal vezetett brigad egy ujabb lemezzel ajandekozza meg a stilus hiveit. Bar a regebbi albumaikat sokkal jobbnak tartom, es tobbet is hallgatom, de azert ezek az ujabb lemezek is tartogatnak egy par nagyon jo szerzemenyt, amiert erdemes beszerezni. Szamomra erthetetlen, hogy a black metal trend lejarta utan miert szerzodtek egy nagy fuggetlen kiadohoz, es jellegzetes hangzasukat, miert valtoztattak meg (persze az uj hangzas is nagyon tetszik, ket bogovel maga ala gyuri a hallgatot), es ezaltal joval befogadhatobbak lettek, de legalabb a hozzaallasuk maradt a regi…Tobbnyire lassu-kozeptempos tartomanyokban mozognak, de azert neha begyorsitanak. Nagy kedvencem a doomos Hills of The Vurn, a lenduletes Lusifer, Gloomy Fallen Angel es a Would You Sleep With The Devil, de a tobbi szam is jo, csak nem kimagaslo. Aki nem ismerne a finn black metal mozgalom egyik alap bandajat, annak jo lehetoseg ez a lemez az ismerkedesre. -Mr.Mirgilus- 7/10


Carpathian Forest - We‘re Going to Hell For This…

Mar a lemez cimebol is vilagosan kitunik, hogy ez nem egy uj C.F. album, hanem a csapat 10 eves fenallasat unnneplo jubileumi kiadvany. Szerencsere a csapat nem egy unalmas best of albummal rukkolt elo, hanem egy tobb mint 70 perces, rajongoknak keszult specialis kiadvannyal. Az elso 3 szam uj tetel, a mar jol ismert C.F. fele black’n’roll szerzemenyek ujabb darabjai, ezt koveti a Bloodlust and Perversion egy uj verzioja, majd kovetkezik 3 nagyon jol sikerult feldolgozas (Discharge, Darkthrone, Venom), itt van meg Nattefrost altal elkovetett (kisse Aborymos) The Good Old Enema Treatment 2, melyik meg sem kozeliti az elso resz beteges hangulatat. (Hails Nordavind!)
A CD vegen van meg 9 koncert felvetel, egy svajci koncertrol, illetve a 2002-es norvegiai Inferno Fesztivalrol, az utobbi sokkal jobban szol, es ott a hangulat is sokkal jobban athallatszik. A vegen pedig meg a Death Triumphant is helyet kapott az 1996-os demorol (oriasi tetel). A CD bookletje is hibatlan, a csapattol megszokott beteges, morbid es humort sem mellozo kivitelezessel. -Mr.Mirgilus- 9/10


November’s Doom – To Welcome The Fade

Ez a negyedik lemeze ennek az USA-beli csapatnak. Az elso ket lemez monotonabb horgos doom metal volt, talan tulsagosan is a brit szentharomsag (P.Lost, Anathema, My D. Bride) korai anyagait idezve. Ugy latszik, hogy idokozben mas, ujabb (metal) zeneket is meghallgattak, mivel ez a lemez egy akkora Opeth riffel kezdodik, hogy csak na. Szoval mara talan a legnagyobb hatas az Opeth lett. Nincs jelen minden dalban a sved maestro-k hatasa, de azert szamos akusztikus temaban, harmoniaban, riffben visszakoszon Akerfeldt & Co. munkassaga. Tevedes lenne annyival elintezni ezt a bandat, hogy akkor most nyuljak az Opeth-et, ugyanis a nyilvanvalo hatas ellenere egyedi otleteket is felvonultatnak. Pl. vannak rockosabb megkozelitesu notak is, nehany dalban pedig egy csajszi is enekel, raadasul nagyon kellemesen. Inkabb csak hangulatfesto szerepe van itt-ott, de jelenlete emel a vegeredmenyen. Az enekes, hol horog, hol dallamosan enekel, de szerencsere o sem viszi tulzasba a dolgot. Kiemelnek egy dalt, az If Forever-t, amely egy akusztikus gitarral es tamokkal eloadott folkos szerzemeny, ennek hallatan a Primordial neve is beugrott. Bar az Opeth (es a My Dying Bride) hatasa tagadhatatlan, megis erdemes probalkozni ezzel a lemezzel, mert megeri. Van nehany kiraly tema rajta, az biztos. Amugy a lemezen Rob Holzner basszusozik a Trouble-bol. -Forgacs Robert- 8/10


Dissimulation - Maras

A litvan Dissimulation palyajat mar a kezdetektol figyelemmel kiserem, ezidaig nem sok kiadvanyuk latott napvilagot, mindossze egy demojuk, es egy kislemezuk jelent meg. A Miglose 7” Ep-rol annak idejen irtam volt ismertetot, azt is jo lemeznek tartottam, viszont a verszegeny hangzas nagyon ranyomta belyeget a vegeredmenyre.
A Ledo Takas segitsegevel ezen a bemutatkozo nagylemezen ezt a hianyossagot sokerult kikuszobolniuk, a felvetelek a Riga-i Phonix studioban keszultek, es a keverest pedig Berlinben vegeztek. A vegeredmeny onmagaert beszel, a dalok feszulnek az erotol, es ettol a bivalyeros es tiszta hangzastol a Dissimulation altal jatszott death/black/thrash otvozet uj eletre kelt. Persze a jo hangzas onmagaban keves lenne, viszont Venomous altal vezetett trio szerencsere jo dalok tekinteteben sem sporolt, ugy, hogy a bo 40 perc jatekido alatt egy percnyi uresjarat sincsen. A szovegek angolul is megtalalhatoak a boritoban szerencsere, mivel litvanul egy kukkot sem ertek, es amennyire sikerult kihamoznom, a Maras (pestis) koncept albumnak tunik, legalabbis bizonyos dalok szovegei nagyon kotodnek egymashoz. A CD kivitelezese is kimagaslo (Rosvaldas Sarapinas- Ad Arma! Magazine, Horna) a tobb oldalas boritoban sokkolo temetesi kepek lathatoak, kellokeppen emelve az album vizualis oldalat.
A vegen az i-re a pontot a Kreator Tormentor c. szamanak feldolgozasaval teszik fel. Nem tulzok, hogy ha azt mondom, hogy jobban nyomjak, mint anno a Kreator, aki nem hiszi az gyozodjon meg maga, es szerezze be ezt az albumot, mely magasan kiemelkedik az arado tomegtermelesbol. Dissimulation Rules!!! -Mr.Mirgilus- 9/10


Furze – Trident Autocrat

A Furze Woe J. Reaper egyszemelyes Black Metal projektje, es bar mar vagy ket eve megjelent ez az MCD, viszont a kiado fonok Kenneth Tilller bortonbuntetese miatt csak most kapott igazi promociot, tehat meg nyugodtan lehet belole rendelni.
A Darkthrone csaladfa gyermeke a Furze, ugy zeneileg, mint megszolalas tekinteteben, de emlithettem volna a szovegeket is, viszont ezeket az old school temakat vegyitik nagyon erdekes megoldasokkal, es az sem mellekes, hogy jo temakkal sem szukolkodnek, viszont a Trident Autocrat igenyel egy par hallgatast, mert nem egy konnyen emesztheto fozet, ez foleg a furcsa, komor es egyben nagyon sotet atmoszferanak is betudhato. A CD-t zaro tobb mint 7 perces eposz (Whilst The Trident Spawn And Spectre), nyerte el leginkabb a tetszesemet, de a tobbi szam is rendben van. Ezek utan nem kell hangsulyoznom, hogy a stilus hiveinek erdemes keresniuk a Trident Autocratot. A honap vegen jelenik meg a Furze elso teljes nagylemeze Necromanzee Cogent, szinten az Apocalyptic Empirenel. -Mr.Mirgilus- 8/10


Perished - Grim

Ha van az underground vilagaban olyan zenekar, akik alulertekeltek, bar a teljesitmenyuk alapjan abszolut az elitben lenne a helyuk, akkor a norveg Perished biztosan ide sorolando. Kilencvenes evek elejen alakultak, es azota szamos kiadvanyuk latott napvilagot, melyek mind magas szinvonalat kepviselnek. A Grim MCD nem egy uj anyag, hanem az 1994-es Through The Black Mist demojuk uj verzioja, melyet 2000 juliusaban ujra feljatszottak, es egy Astor Piazzolla altal komponalt introval kiegeszitve jelentettek meg CD-n.
Dallamos Black Metalt jatszanak, zenejuk egyediseget Kunt Pelthor billentyus egyeni, klasszikus zeneket idezo jateka teszi meg kulonlegesebbe. Aki birja a korai Old Man’s Child-ot, Nexus Polaris korabeli Covenantot, az biztosan nagy orommel fogja hallgatni a Grimet is. Napokon belul fog megjelenni a Displeased Recordsnal az uj nagylemezuk, addig is ha meg nincs meg akkor erdemes beszerezni ezt a CD-t, mivel nem csak a zene kimagaslo, hanem a csomagolas is kivalo. -Mr.Mirgilus- 9/10


Fields Of The Nephilim - Fallen

Nagy esemeny tortent 2002-ben a dark rock vilagaban, a brit nemzetisegu (ez mar garancia) Fields of the Nephilim uj albumot jelentetett meg, 1990 ota pedig egy kis ido eltelt. Neha felek kiejteni ezt a stilust, mert manapsag elvesztette a jelenteset es sokan a dark rock-on valami gotikus vagy gothic rock/metal stilust ertelmeznek, holott eg es fold a kulonbseg, amig ez utobbi stilusokban mind sirattatni akarjak magukat az egyuttesek, meg sajat ereiket vagdossak es semmi ujat nem kepesek felmutatni, vagy teremteni, addig a Fields of the Nephilim a magia hangjain halad elore es sugaroz a sotetsegben, a nagy semmiben, mint valami tavoli, fenyevekre levo csillag, egyedul munkalkodik s teremt, mint egy Isten, kutatja az utat, halad elore, mint egy ustokos, szemmel lathato csovat hagyva maga utan.
Sok vitat hallottam mar a Nephilimrol, hogy ujjaalakultak vagy nem, ezen albumon a dalok csak regi szerzemenyek s csak most kerultek lemezre (meg ehhez hasonlok)... mindezt nem tudom pontosan, de az album fele ismerosen csengett. Maga a nyito triasz regota a kedvencem, Dead to the World/From the Fire/Thirst, ezt mar regebb megirtak, s hozza is jutottam meg abban az idoben. Ez egy kemenyebb dal, metalos riffel kezdodik (ami azert a dark rockra annyira nem jellemzo), elektromos cuccok is hallhatok itt ott kis mertekben, de azt a melyseget, amellyel ez magaba sziv, s kilok, egeszen uj, ezert a Fieldsnek ez egy peremkovulete, ilyet nem irtak meg, a hatam is borsodzik a From the Fire refrenjenel, ez egyenesen tulvilagi szerzemeny. A Darkcell AD mix-je is felkerult az albumra, amit 2000-ben egy minialbumon loktek ki, s ez elegge elektrosan szol, szivem szerint az eredeti valtozathoz jobban vonzodom. A zaro One More Nightmare pedig a Trees Come Down ujboli atirata, es bovitese; ez is szerepelt a minialbumon.
Az ismeretlen dalok kozul a Subsanity kemenysegben nem hagy kivannivalot maga utan, s a Hollow Doll-al visszaternek a regi, The Nephilim-es idoszakhoz, mintha arrol az albumrol maradt volna le ez a szam, itt enekel McCoy a legtobbet fennseges termeszetes hangjan, a tobbi szammal ellentetben, melyekben elegge el van torzitva. A cimado notaban sem marad el a durvult, feszult hangulat, riffeket szepen belecsempesztek ebbe is, akarcsak a Deeper-be, ami az album legnyomottabb pillanatat adja. A One More Nightmarrel a kapuk bezarodnak. Osszesiteskent zeneileg ez a legkemenyebb Nephilim album, mintha az Elizium ellentete lenne, csak a torzitott enekeket sokallom, Carl McCoy pedig nem szorulna ilyesmire, ezert tartom feleslegesnek is, es foleg szokatlannak a The Nephilim es az Elizium meghallgatasa utan. -ChAron- 9/10


Spiritual Beggars - On Fire

Egeszen kellemes kis meglepetest okozott az otodik Spiritual Beggars album, a jelenlegi stoner rock vonal ugymond koronazatlan kiralyai nemhiaba varattak meg hiveiket.
Ezen az albumon erezheto legjobban az osszhang, az osszeforrtsag, a kiismertseg. A fiuk nem ma kezdtek a zenelest s ez hallhato a korongon; mar a maximumot adjak ki magukbol, nem hittem volna, hogy valaha elerik azt a szintet, amikor minden egyes notaba valami magaval ragado, megfogo s pezsdito dallamot becsempesznek, a regi pozitivum mind megvan s modernebb dolgokat is hasznalnak erdekessegkent (pl. torzsi dobok, samplerelt hangok, torzitott enek), ami feldobja s fokozza a hangulatot, nem mint mas egyutteseknel. Mar a nyito dalban a rovid torzsi dobveres erdekesseget nyujt, a Young Man Old Soul fergeteges feeling-gel bir, szamos hazibulit eszembe juttatot, amikor a Mantra III-as Send Me A Smile-t bogettuk. A Killing Time kicsiket a Uriah Heep-re emlekeztet, laza, fulbemaszo refrennel, a Fools Gold c. dal mar Beggar slager szamomra, a Rainbow hatas letagadhatatlan (akarcsak a Dance Of The Dragon King c. szamnal), de azert regi emlekeket ez is felkavart bennem.
A Black Feathers az album egyik csucsa, mintha a Black Sabbath Heaven and Hell es a Candlemass Solitude c. daljanak egy-egy reszet Beggars modra osszekevertek volna. Az album doomosan halad tovabb, mig a Fejee Mermaid-del teljesen elszallnak, majd viszaternek s buliznak tovabb... talan a The Lunatic Fringe a legteljesebb nota, ebben az egesz album tukrozodik, elszalltsag, ROCK, hatalmas gitar- es orgonaszolo, felejthetetlen refren. A Look Back jo levezeto nota; ezt a zenet szavakkal nem lehet szinezni tovabb.
Unalmas reszek nemigen akadnak, tovabbra is jellemzo a 70-es evekbeli hangulat (Hammond orgona), ami athatja az egesz jatekidot. Ezek a zeneszek elettel telve s szivbol jatszanak, magukert, masokert, masoknak; ez izig verig metalos ROCK & ROLL. -ChAron- 10/10


Dark Fortress - Profane Genocidal Creations

A Dark Fortress a burjanzo nemet black metal mozgalom egy ujabb csapata, es ez mar a masodik teljes nagylemezuk. Volt egy split Cd-juk a Barud Durrel, es 2001-ben adtak ki az elso nagylemezuket (Tales From The Eternal Dusk) a Red Streamnel. Ezzel a masodik lemezukkel gondolom, hogy biztosra akartak menni, ezert mindent beleadtak. A felvetelek a legendas norveg Grieghallen studioban keszultek Pytten segitsegevel, viszont a hangzas nem lett tipikus grieghalleni megszolalas. A borito festmenyt Kris Verwimp festette, mig a CD design-jat az Abigor-ban jatszo Peter keszitette. A Battles Rage... notaban meg az Aeternus fonok Ares is vendegszerepel, es ha meg ez sem lenne eleg akkor azt is elarulom, hogy az introt a Limbonic Art-bol ismert Morfeus komponalta es o is adja elo. Gondolom, hogy ezek utan mindenki egy jo lemezt var a Dark Fortresstol, es bar elismerem, hogy vannak nagyon jol megirt notak, de azert rengeteg uresjarat is van a lemezen. Eloszor is tul hosszu a lemez (70 perc), es bizony egyes notak nagyon farasztoak, es tul hosszuak. Van egy-ket nyulas is, ami azert ilyen szinten mar nagyon zavaro, ket szamban meg egy idegesito noi enek is van, ezt nyugodtan lehagyhadtak volna. Tobbnyire a black metal dallamosabb agat kepviselik, vannak nagyon jo szamaik, akusztikus atkotesek, viszont van egy par toltelek nota is. Ebbol a lemezbol lehetett volna csinalni egy 40 perces lemezt is, es akkor en is szivesen hallgatnam, bar azt elismerem, hogy a zeneszek felkeszultsege magasszintu, es a produkcio is nagyon profi. Egy biztos igy is koroket vernek a Dimmu & Filth es tarsaik altal jatszott agyon mediatizalt "black metalra". -Mr.Mirgilus- 7.5/10


Hammerheart Records - Promo Sampler 2

Ezen a valogatas CD-n a kiado olyan zenekarai szerepelnek ket szammal, akiknek mostanaban jelent meg, vagy fog megjelenni lemezuk. A vegen meg van 4 bonusz szam is, ezek meg olyan felvetelek amelyeket a Hammerheart mostanaban fog ujrakiadni, gondolom, hogy a nagy erdeklodesnek koszonhetoen. Az uj lemezzel jelentkezo Blood Red Throne ket szama szerintem veri az egesz valogatast, de az oriasi hangulatban keszult Ancient Rites koncertlemez is megeri a befektetest. A gorog Septic Flesh is nagyon jol teljesit, a tobbi zenekar sem rossz, de azert nem kimagaslo (Hearse, Soulreaper, Dimension F3H). A bonusz felveteleket jegyzo Necrophobic, Infernal, Satariel, Impious, meg gondolom, hogy nem szorul kulonosebb bemutatasra. Egy ilyen valogatas eseteben a pontozasnak nem sok ertelme van, de teny, hogy ugy atlagban adnek ra egy 7.5 pontot. -Mr.Mirgilus-


Malignance - Regina Umbrae Mortis

Az olasz Malignance egy 2000-ben alakult black metal zenekar, a tagok tobbek kozott zeneltek meg az epikus black metalt jatszo Dreamlord-ban is. 2001-ben debutaltak az Ascension To Obscurity MCD-vel, azt a CD-t nem volt szerencsem hallani, viszont amit ezen a debut albumon elkovetnek az nagyon meggyozott, foleg meg azt is figyelembe veve, hogy egy nagyon fiatal zenekarrol van szo, es ez az elso nagylemezuk. Egy rovid Aborymra emlekezteto intro utan vegigzuzzak az egesz lemezt. 8 irgalmatlanul gyors szerzemeny hallhato a lemezen, olasz szarmazasuk ellenere eszaki tipusu gyors, thrash elemekkel tuzdelt black metalt jatszanak. Bar semmi ujat nem vezetnek elo ezen a bo 30 perces lemezen viszont sikerult irniuk egy-ket nagyon emlekezetes notat (Inverted Pantheon, Nameless Paradox). Elsore engem sem fogott meg a Malignance zeneje, viszont egy par hallgatas utan nagyon megkedveltem, bar az enek nehol nagyon idegesito tud lenni, de azert erdemes kiprobalni. Mivel egy nagyon kis kiadonal jott ki az album okozhat nemi utanajarast a beszerzese, de a kiado cimen erdemes probalkozni. -Mr.Mirgilus- 7/10


Nunslaughter – Hells Unholy Fire Pict-LP

Az amerikai Nunslaughternek van talan a vilagon a legtobb bakelit kislemeze, viszont szinte hihetetlen, hogy a nyolcvanas evekben alakult death metal formacionak a Hells Unholy Fire az elso teljes nagylemeze. Aki hallott mar valamilyen hanghordozot a zenekartol az tudhatja, hogy a Nunslaughter eseteben nem a virtuoz jatekon van a lenyeg, hanem a jol megirt huzos death metal notakon. A hangzas is olyan mintha a kilencvenes evek elejen keszult volna a lemez, viszont aki szereti ezt a tipusu zenet, es altalaban a death metalt, az nagyot nem tevedhet a Nunslaughterrel, aki meg nem az ugy sem ertene meg, hogy mitol jo a Hells Unholy Fire. Az olyan zsigerbol jovo notak, mint The Dead Plague, Killed By Cross vagy a Blasphemy onmagukert beszelnek.
Egyedul csak azt tartom furcsanak, hogy mindossze 500 peldany keszult ebbol a picture lemezbol, es mar reg elfogyott a kiadonal, ugy, hogy akinek van egy peldanya belole az nagyon vigyazzon ra, mert par ev mulva felbecsulhetetlen erteke lesz. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Inner Helvete – Total Bloodshedding Devastation

A portugal black metal szinteret erosito Inner Helvetenek ez az elso teljes nagylemeze ami 500 peldanyban jelent meg bakeliten, de ha nem tevedek akkor Cd-n is megjelent az album.
Az Inner Helvete a black metal eredeti osvenyen halad, a hangzasuk is olyan "kasas", hogy leglabb kell 5 hallgatas, hogy ki lehessen hamozni a temakat. Alapveto gond, hogy rettenetesen szarul szol a gitar, bar gyanitom, hogy ez akarattal van igy csinalva, de azert egy husba maro gitarhangzassal sokkal tobb ero lenne a zenejukben. Egy kislemezen nagyon szivesen meghallgatom oket de igy egy teljes nagylemeznyi anyag kisse faraszto. Nem egy tehetsegtelen zenekar, de azert van meg hova fejlodni notairas teren, gyujtoknek viszont ajanlott beszerezni valo LP. -Mr.Mirgilus- 6.5/10


Ordealis Records – Exclusive Distributor

Ezen a Cd-n csupa olyan zenekar szerepel, amiket a francia Ordealis Records terjeszt kizarolagos joggal Europa szerte, nevszerint a malaiziai Psychic Scream es a mar nem letezo kanadai Frowz Prod. zenekarai szerepelnek ezen a Cd-n egy-ket szammal izelito gyanant. Az elso zenekar a valogatason a thaifoldi Surrender Of Divinity, akik tobbnyire eleg atlagos black metalt nyomatnak, de legalabb meg elvezheto a produkcio, oket koveti az olasz Mindsnare, akik death metalban utaznak, de meg veletlenul sem emelkednek ki az atlagbol, de azert veluk sincs gond. Viszont ami ez utan kovetkezik az egyszeruen rohejes es kritikan aluli, a mar nemletezo kanadai kiado zenekarai egytol egyig gyengek, sot nagyreszuk mar annyira idegesito es rohejes, hogy nem is lehet vegighallgatni, meg szerencse, hogy csak egy-ket szammal szerepelnek a Cd-n, mert egy teljes albumot nem is tudnek toluk meghallgatni. A zenekarok neveit is csak azert emlitem meg, hogy ha valaki estleg talalkozik veluk, akkor messzirol kerulje el az alabbi zenekarokat:Anhkrehg, Kralizec, Magister Dixit, Malvery(na ez az abszolut melypont, az enekes hangja egyszeruen idegesito), Ontos On, Shade. Szamomra erthetetlen, hogy az igenyes kiadvanyai mellett az Ordealis Records, hogy tudott felvallalni ilyen szemetet terjesztesre.
Az S.O.D. es a Mindsnare 7-es, a tobbi ugy atlagban 2-es. -Mr.Mirgilus- 4.5/10


Nile - In Their Darkened Shrines

A death metal intenzitasat a kozep-keleti, egyiptomi, sumer osi dallamokkal vegyito Nile nehany ev alatt a death metal szinter egyik legfontosabb zenekarava notte ki magat, az Amongst albumot pedig azt hiszem ellehet konyvelni alaplemeznek. Szerencsere rendezodtek a zenekaron beluli problemak, az uj tagokkal a Nile erosebb mint valaha. Sokadik meghallgatas utan az a velemenyem, hogy a death metal mercevel akar duplalemeznek is tekintheto 59 perces In Their Darkened Shrines az eddigi legjobb teljesitmenyuk. Ugy erzem sikerult a brutalis death metalt egy ujabb szintre emelniuk. Az elozo lemezeken a hagyomanyos hangszereken eloadott "inkantacios" reszek a death metal durvulatokkal egymast felvaltva kaptak helyet, ezen a lemezen viszont sok helyen egyszerre szolalnak meg. A gitarosok egytol-egyig kiraly temakat nyomatnak, legyen az riff, szolo, vagy eppen akusztikus tema. A nagy kedvencem az Unas Slayer Of Gods, egy 12 perces opusz, ebben benne van minden amiert szeretjuk a Nile-t, raadasul egy olyan belassult, (kicsit) Morbid Angel szellemisegeben fogant riffel rendelkezik, amelyet egy jo darabig nem fogok elfelejteni. A Morbid Angel mellett a legendas Carcass nevet lehetne felhozni, mint hatast, a Nile valahol e ket banda brutalitasat otvozi az okori egyiptomi, sumer dallamokkal. Az elveszett okori vilag bolcsessegenek es a mai "civilizalt" brutalis jelennek, ket kulonbozo kulturanak, ertekrendnek a talalkozasa/utkozete a Nile. Az In Their Darkened Shrines pedig az utobbi evek legeloremutatobb death metal alkotasa. -Forgacs Robert- 10/10


Agalloch - The Mantle

Az Agalloch egy kelet-indiai illatos gyantat termelo farol elnevezett formacio, mely a cement varosabol, az Oregon allambeli Portlandbol szarmazik. Elso eletjeluk a black-esebb From Which Of This Oak (1997) demo volt, amely jelezte, hogy az Agalloch egy otletekkel teli banda. A bemutatkozo lemez, a Pale Folklore (1999) is egy nagyon komoly alkotas lett, telis-tele eltalalt eszaki stilusu riffekkel, akusztikus temakkal. 2001-ben megjelent egy EP-juk, amit en sajnos nem ismerek. A The Mantle is nagyszerure sikeredett, viszont mas, mint az eddigiek. Valtozatosabb, szinesebb. Nemigen lehet behatarolni ezt a zenet, viszont a kiadojuk dark neo-folk metal-nak nevezi oket. Valahol egyetertek veluk, azzal a megjegyzessel, hogy a (neo-) folk hatasokat nemigen erzem. Tobbnyire nyugodt, lassu, melankolikus akusztikus gitarpengetesek adjak zenejuk alapjat. Szoval akik szeretik az olyan zeneket, mint a Tenhi, Empyrium, Anathema, azokat nem hiszem, hogy elriasztana ez az album. John Haughm enekes/gitaros/dobos szerencsere csak akkor es ott enekel, ha tenyleg szukseges, nem hoz felesleges enektemakat. Nem enekel oriasi dolgokat, de amit enekel azt jol teszi, egy-egy helyen black-esebb hangokat is hallat. Egy masik pozitiv dolog, hogy nem igazan hasonlitanak mas zenekarokhoz. Eszembe jut egy-egy pillanatra az Anathema, Katatonia, Opeth mashol a Fields Of The Nephilim, netan az In The Woods, vagy a Pink Floyd, de nyugodt szivvel allitom, hogy ugyanakkor az Agalloch nem igazan hasonlit egyikhez sem. Elso hallgatasra nem tunt egy nagy robbantasnak ez a lemez, de idovel ratalaltam az Agalloch hullamhosszra, jelenleg kivancsian varom a kovetkezo lemezt. Ugy erzem van valami ebben a lemezben, valami szepseg, tisztasag, ami ugye eleg ritka dolog manapsag. Remelem, hogy kello turelemmel masok is felfedezik a The Mantle ertekeit, szepseget. -Forgacs Robert- 9/10


Dark Clouds – Global Depressing System

Az iden 10 eves fennallasat unneplo budapesti gardanak ez mar a masodik nagylemeze. Termeszetesen az eltelt 10 ev alatt volt nehany demojuk es Ep-juk is, azokat sajnos nem hallottam, viszont az ezelotti Nadir lemezt annak idejen meghallgattam, de megmondom oszinten, hogy elment mellettem, mint a milanoi gyors... A zenekar a sajat stilusat doom/death metalnak definialja, ami szerintem nem allja meg a helyet, viszont nem tagadom, hogy mindket stilus elemeit beepitettek a zenejukbe. Az uj anyag lenyegesen huzosabb, mint a Nadir, nagyon sok helyen erzodik a HC es a "modern" zenek hatasa, de szerencsere ezeket a hatasokat egeszsegesen epitettek be a zenejukbe. A Dark Clouds tipikusan azt a zenet jatszodja, ami koncerten tud igazan tokon rugni, de nem tagadom, hogy bizonyos hangulatomban otthon is szivesen hallgatom. Nem mindenik szam egysegesen jo, viszont a nyito Destiny Express, az instrumentalis In Deserted Lands (os doom feeling a javabol, ala Trouble), es a ket utolso szam (Doing Time, Determined) nagyon ott van. A szovegek nagyon erdekesek es meglepoen jok, a hangzas is OK. A CD kivitelezese, a borito szinten igenyes, sok nagykiados zenekarnak nincs ilyen jol megdesignolt bookletje... Szamomra csak egy dolog van ami erthetetlen: ezzel a lemezzel, hogy nem tudtak kapni egy kiadot? Zaraskent csak annyit, hogy ha birod a huzos, HC elemekkel otvozott death-doomot (pl.Crowbar), akkor ezt a lemezt is fogod elvezni. -Mr.Mirgilus- 7.5/10


Vinterriket - ...und die Nacht kam schweren Schrittes

Christoph Ziegler egyszemelyes zenekaranak, a Vinterriket-nek volt mar szamos kiadvanya, tobbnyire demok, 7" Ep-k, amikrol mar irtam a Mirgilus Siculorum-ban. Az ...und die Nacht... az elso teljes nagylemez, es akarcsak a tobbi Vinterriket kiadvany es is magas szinvonalu ugy zeneileg mint a kulso szempontjabol. Bar az elozo kiadvanyokon volt torzitott gitar, meg dob, ugy gondoltam, hogy ilyen iranyba fog tovabb menni a Vinterriket, de tevedtem, ez teljes egeszeben ambiental szintetizator zene. Aki szereti a Burzum utolso ket lemezet, vagy Mortiis korai munkait az nyugodt szivvel beszerezheti ezt a kiadvanyt, amely biztos elnyeri tetszeset. Maganyos teli ejszakakon, talan nincs is ennel jobb hallgatnivalo. Pontszamom csak azert nem maximalis, mivel a Herbstenebel es a Kalte 7" Ep-k jobban tetszettek, bar nem tagadom, hogy ezt az uj lemezt es minel tobbet hallgatom annal jobban tetszik. Az albumot kazettan a Stygian Shadows a napokban jelentette meg. -Mr.Mirgilus- 8/10


Fornication - Sectanik Neocide

Franciaorszagban eddig is nagyon aktiv black metal elet volt, gondolok itt olyan zenekarokra, mint pl. Mutilation, Vlad Tepes, Satanic Blood, Malecious Secret, Celestia. A toulousi Fornication egy uj zenekar, akiknek eddig megjelent 2 split anyaguk (a Curse es Egregor zenekarokkal kozosen), egy MCD-juk, es Sodomize Human Race cimmel egy kazetta albumuk. A Sectanik Neocide az elso albumuk ami megjelent CD-n, mindossze 666 peldanyban. Sajat maguk zenei stilusat perversick black metalnak definialjak. Gyors-kozeptempos valtasokkal tarkitott black metalt nyomatnak, es mar elso hallgatasnal feltunik, hogy tele vannak, jobbnal-jobb szamokkal, nemi thrash es black'n'roll feelingel fuszerezve, csak azt sajnalom, hogy az album a bonuszokkal egyutt is csak 30 perc, de legalabb nincs uresjarat, de hangsulyozom nem ujitjak meg a stilust. A szovegek, meg a borito a szado-mazo dolgokert gerjedo perverz egyenek igenyeit is kielegiti .Az album vegen meg 3 hallgathatatlan probatermi felvetel is megtalalhato, inkabb erdekesseg gyanant, mint ertekelheto produkciokent. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Bestial Mockery - Christcrushing Hammerchainsaw

Vegre megjelent a sved lancfureszes black/thrash metal koronazatlan kiralyainak elso teljes nagylemeze. Szamos demo (Chainsaw Demons Return, War:The Final Solution, stb.), Ep (Nuclear Goat), es a kanadai Lust-al kozos koncert kazetta utan vegre egy teljes nagylemeznyi anyag hallhato ettol a beteg triotol.
Feleslegesen nem foglalom a helyet, ha szereted az olyan zenekarokat, mint Sodom, Impaled Nazarene, Inferno, Nifelheim, akkor azonnal szerezd be ezt a nemi retro feelingel fuszerezett old school anyagot, es nehany sor tarsasagaban zuzzatok szet a nappalit a haverokkal. A mar vedjegynek szamito lancfuresz itt is nehany notaban feluti a fejet, ha igy folytatjak nemsokara hangszer lesz a lancfureszbol. Nincs semmi szarakodas csak 10 nagyon jol megirt black/thrash nota, 2002-es ev egyik legjobb lemeze. -Mr.Mirgilus- 9/10


Nargaroth - Rasluka part.2

Ha nem tevedek, akkor a Rasluka pt.2 a negyedik hivatalos kiadvanya ennek az embergyulolo brigadnak. A Rasluka pt.1 nem egy konnyen befogadhato muzsika, ez sem az, viszont az biztos, hogy ez a 2. resz sokkal jobban kidolgozottabb.
Nemet szarmazasuk ellenere, nem jatszanak tipikus nemet black metalt, inkabb allnak rokonsagban a balti, orosz pogany zenekkel, gondolom erre utal az MCD cime is (Razluka oroszul azt jelenti, hogy elvalas, szetvalas). Hamisitatlan igazi old school black metal, zajos, recsegos gitar hangzassal es kello sotet hangulattal, aki eddig szerette a Nargaroth muzsikajat, most sem fog csalodni. Nem egy vidam anyag, embergyulolo, depressziv, elmulast varo szovegek nagyon jol kiegeszitik ezt a fajta muzsikat. -Mr.Mirgilus- 8/10


Wigrid - Hoffnungstod

Mindig voltak (es gondolom, hogy lesznek) az undergroundban olyan zenekarok, akik egy jol ismert zenekar nagy fanatikusai, es ugy dontenek, hogy ok is alkotnak valami hasonlot, mint amilyet a peldakep jatszott. A Wigrid legenysege biztosan nagy Burzum fanatikusokbol all, hiszen a Hoffnungstod lemezuk, ha lehet igy fogalmazni, ikertestvere a Burzum korai lemezeinek, foleg a Hvis Lyset Tar Ossnak (meg a borito is ezt a muvet juttatja eszembe). 60 percen keresztul a Burzum zeneje kisert, bar szerencsere a nyulasig nem fajul a dolog. Bar nem latom ertelmet az ilyen zenekarok letezesenek, elismerem, hogy sikerult nagyon hangulatos lemezt kesziteniuk, viszont az eredetisegnek meg a szikrajat sem latom bennuk, es az sem mellekes, hogy azert a Burzum lenyegesen jobb volt anno, de teny, hogy mikor felteszem a Hoffnungstodot mindig eszembe jut egy mara mar szinte feledesbe merult korszak. -Mr.Mirgilus- 7/10


Enthroned - Carnage In World Beyond

Belgiumban az Ancient Rites mellett a masik alap black metal zenekar az Enthroned. Mint a kollegaiknak nekik is az evek soran szamos problemaval kellett szembenezniuk (dobosuk ongyilkossaga, tagcserek, szar kiadok, stb.), de az teny, hogy evrol evre, lemezrol lemezre egyre jobbak es erossebbek.
Ez az uj lemezuk meg egyenesen a legjobb, amit toluk hallottam. Egy percnyi uresjarat sincs, csak szintiszta black metal tamadas. Az Enthroned fo jellegzetessege abban rejlik, hogy a szelvesz, gyors tempokat megfejelik egy-egy dallamos gitarszoloval.
Az olyan szamok, mint Infernal Flesh Massacre, Bloodline, Radiance Of Mordacity onmagukert beszelnek. Ketseg sem fer hozza, hogy 2002 egyik legjobb black metal lemezet az Enthroned keszitette el. Koncertre jaroknak jo hir, hogy januar 16.-an Pesten koncerteznek a Primordial es Rotting Christ tarsasagaban. -Mr.Mirgilus- 9/10


Arcturus - The Sham Mirrors

Az utobbi idoben Garm, vagy ujabb neven Trickster G. Star leginkabb az egyre bizarrabb hangzasok fele fordulo Ulver nevu formaciojaval volt elfoglalva, u.h. sokaig azt hittem, hogy nem lesz tobbe Arcturus lemez. Szerencsere tevedtem. Kulonosebb elozetes hirek nelkul jelent meg az iden a The Sham Mirrors. Mivel Trickster manapsag metal helyett inkabb filmzeneket, zajt, stb-t hallgat, ennek koszonhetoen enekstilusa nagyon egyedi. A „voice of monkeys, ghosts and general manipulation” jelzo, ami neve utan szerepel a boritoban, nagyonis illik ra. Eleinte csak az enektemak furcsasaga, bizarrsaga tunik fel, de engem sok-sok hallgatas utan nagyon megfogtak ezek a dallamok. A mester a szo szoros ertelmeben szepen enekel, a legjobbat talan az Ad Absurdum, valamint a Kinetic dalokban alakitja. A For To End Yet Again kozepe tajan van egy resz, amely Angelo Badalamenti munkassagat idezi meg. Nem zarkoztak el a modern technologia adta lehetosegektol sem, tobb helyen eszlelhetok elektro-s temak, a legjobb pelda erre a Nightmare Heaven. Termeszetesen azert metalos a The Sham Mirrors, nem kell megijedni, vannak itt klassz riffek, szolok, stb. Gyanitom, hogy nem sokan fognak az uj Arcturus hallgatasaval foglalkozni, pedig nem mindennapi elmeny ezt a bizarr metalos sci-fi operat hallgatni. Az utolso szamban tobbek kozott Ihsahn is (vendeg)enekel. -Forgacs Robert- 9/10


Without Face - Astronomicon

Jol hangzo cimet valasztott 2-ik lemezenek a Without Face. Az Astrology es Necronomicon szavak parositasabol nyert misztikus hangzasu Astronomicon nagyon illik zenejukre. Gotikus progressziv metalnak hivjak legtobben ezt a stilust, jobb megnevezest en sem nagyon tudnek kitalalni. Progressziv metal bandak zenei megoldasai koszonnek vissza a lemezt hallgatva, foleg a dobos es a gitaros jatszanak osszetett, komplexebb dolgokat, nagyjabol innen a progressziv megnevezes. A billentyutemak kivannak dolgozva, de egy-egy helyen tulsagosan is a Dream Theater temakat jutttatjak eszembe. A gotikus behatarolas egyfelol az enektemak miatt lehet, masfelol a szovegek miatt, amelyek misztikus torteneteket meselnek el. Poe A Kut es az inga c. novellajat is „megzenesitettek” ezuttal. Megjegyzem ez az egyik kedvenc sztorim a kedvenc iromtol, u.h. rendkivul kivancsi voltam ra. Szerintem a Pit and Pendulum nem lett olyan sotet, mint maga a novella, picit „unnepelyesebbre” sikeredett, akarcsak az ezt koveto In the Garden nevu nota. Megfigyelheto a dalokban egy enyhe keleties hatas, akarcsak Poe egyes novellaiban. Mondjuk en szemely szerint jobban birnam, ha kicsit kevesebb enek lenne a lemezen. Andras es Juliette hangjat is kedvelem, de egy-egy helyen elnyomjak a hangszereseket. Ezek ellenere nekem tetszik az Astronomicon es ugy erzem, a Without Face sajat stilussal rendelkezik. Remelem tenyleg sikerul nekik kulfoldon is megismertetni a Without Face nevet. -Forgacs Robert- 8/10


Alkonost - Alkonost

Az Alkonost egy orosz zenekar, akik szlav pogany metalt jatszanak, de az egyszeruseg kedveert maradjunk a folk metal meghatarozasnal, ha egyaltalan kategorizalni akarnam a zenejuket. Tulajdonkeppen ez nem egy uj album hiszen mar mindenik szam megjelent valamilyen formaban, viszont az iden a lett Beverina karoltve a nemet Ketzer Reords-al megjelentetett egy teljes CD-t a zenekartol. Az elso 6 szam a zenekar elso teljes nagylemezet (Songs Of The Eternal Oak) tartalmazza, mig a tobbi szam a Spirit Tending To Revolt demorol szarmazik, ennek fuggvenyeben a demos szamok sokkal gyengebben szolnak.
A zene kozeptempos-lassu folk izekkel atitatott metal, ahol fontos szerep jut a gitaroknak. Elk gitaros nagyon kidolgozott es otletes temakat jatszik. A szintetizator csak szinezo szerepet tolt be, de ahol kell ott nagyon hangulatos temakat jatszik Almira nevu billentyus lany. Elsore nemigazan jon be ez a tipusu folk muzsika, de ha adunk egy kis idot, akkor nagyon sok kellemes percet okozhat az Alkonost nemmindennapi zeneje. Mivel ilyen formaban kevesen jatszodjak a folk-metalt, ezert komoly eselye lehet a zenekarnak a szelesebb koru ismertsegre, bar hangsulyozom, hogy a zenejuk abszolut antikommersz es a trendek felett all. A szovegek szinten nagyon magas szinvonalat kepviselnek, osi csatakrol, harcos buszkesegrol szolnak.
A borito kivitelezese is dicseretes, mentes minden cicomatol, megis nagyon kifejezo. A CD-n meg helyet kapott ket videoklipp, amiken latszik, hogy alacsony koltsegvetessel keszitettek, megis igenyesek, sot meg a zenekar humorerzeket is megvillantjak. Akinek ez nem lenne eleg az meg nezegethet kepeket a zenekarrol, sot meg biografiat is olvashat. Minosegi kiadvany beszerzese melegen ajanlott az igenyes, hangulatos zenek kedveloinek. -Mr.Mirgilus- 8.5/10


Opeth - Deliverance

A fekete-feher boritoba bujtatott Deliverance mar a 6-ik Opeth anyag es egyben az elso palyafutasuk soran, amellyel nem vagyok teljesen elegedett. A tavalyi Blackwater Park sem jott be egybol, viszont sok meghallgatas utan rabolintottam, mai napig is meg-meghallgatom. Nem akarom, hogy barki is felreertsen, hiszen a Delivarence igy is oriasi zenet rejt. Szerintem eddigi legdeathmetalosabb lemezuk, tehat mindenkeppen pozitiv, hogy nem lagyultak. Sok a komplex riff, technikas az egesz zene, de nekem hianyzanak azok a tipikus opeth-es eteri reszek, amelyek a legjobban talan a Still Life-ot jellemeztek. A masodik szam intenziv kezdese csak annak nem juttatja eszebe a Nevermore-t, aki nem ismeri a seattle-i bandat. Amugy ez a szam messzemenoen a leges-legjobb a lemezen es egyben az egyik legjobb Opeth dal is (szerintem). Ahogy valtakoznak a gyorsabb es lassabb reszek, illetve tomeny riffek a Pink Floyd-os akusztikus reszekkel, az nagyon kiraly. Raadasul Mike talan itt enekli a legjobb dallamokat. Mas hatasok is vannak az albumon, pl. nem en vagyok az elso, akit a Masters Apprentices riffjei a Morbid Angel-re emlekeztetnek. A Fait Judgement-ben sok szep akusztikus resz van, viszont a dal vege fele ujra eszembe jutnak a floridai death csapat csavaros-vontatott riffjei. Az egyetlen 10 percen aluli dal, az instrumentalis For Absent Friends egy nagyon hangulatos darab, kicsit ki is log a tobbi kozul. Az utolso dal kozepe fele van egy nagyon furcsa tema a hatterben, egy billentyu es szinti alafestes, amely egyreszt a King Diamond fele introkat, masreszt a Katatonia Don't tell a soul c. dalanak elejet juttattta eszembe. Miutan lejar a szam, 2 percnyi szunet utan a turelemert nehany furcsa effektezett enektemat kapunk cserebe. Nem gyenge ez az album, de a regi albumaik kategorikusan jobban tetszenek. -Forgacs Robert- 9/10


Shining - Livets Andhallplats

Valamikor reg volt egy mindenki altal utalt es gyulolt zenei (es nemcsak) stilus, nevszerint a BLACK METAL. Mara ez a mindenki altal utalt stilus egy nepszeru iranyzatta alakult at, koszonhetoen egy csomo olyan zenekarnak, kiadonak es ujsagnak, amely olcso penzzserzes remenyeben elarulta a mufajt es egyben kiarusitotta azt, ezek nevszerinti felsorolasat helyhiany miatt most mellozom. Mara mar szinte teljesen meghalt a black metal iranyzat, persze azert akad egy-ket tehetseges zenekar az undergroundban de ok is inkabb azzal vannak elfoglalva, hogy egymast szapuljak az underground sajtoban, hogy ki igaz es ki nem, ez egyszeruen nevetseges.
Hogy miert irtam ezt le bevezetonek? Azert, mert annyi ev keresese utan vegre ratalaltam egy olyan zenekarra akik teljes egeszeben megtestesitik a black metal lenyeget, ugy zeneileg, mint mondanivalo szempontjabol. A sved Shining a Selbstmord Services kiado fonokenek (Kvarforth) a zenekara, es a Livets Andhallplats mar a masodik teljes nagylemez, sot, mi tobb az iden mar megjelent a 3. albumuk is amin mar Hellhammer dobol, es az Avantgarde-nal jelent meg.
A Shining nagysaga abban rejlik, hogy sikerult elcsipniuk a black metal hangulatat, sivarsagat embergyulolo feketeseget. Mig a szinter legtobb zenekara csak egyszeruen ujra hasznositja a Burzum/ Darkthrone altal evekkel ezelott eljatszott muveket, addig a Shining valami teljesen ujat teremt. Persze naluk is vannak hatasok, de ezek teljesen beepulnek a sajat zenejukbe. Az egesz albumot athatja egy nyomaszto, lehangolo, mizantrop hangulat. Az enek nehol emlekeztet Vikernes fajdalmas karogasara. A szovegek fo temaja az ongyilkossag, es annak a terjesztese, mint ideologia, mivel mindenik svedul irodott, ezert ennel tobbet sajnos nem tudtam kihamozni. Az albumot az Abyss studioban rogzitettek, de ha ezt nem olvasom a boritoban, akkor el sem hiszem, hiszen teljesen egyedi, akarcsak a zene.
A borito, a booklet szinten nagyon hangulatos, es termeszetesen fekete-feher, ahogy kell. A Livets Andhallplats az utobbi evek legjobb BLACK METAL alkotasa, beszerzese nagyon ajanlott a stilus igazi szakertoinek!
Vegezetul alljon itt egy mondat a CD boritojarol: "Remember that when purchasing this product you support the death of yourself..." -Mr.Mirgilus- 10/10


Sear Bliss - Forsaken Symphony

Mar a nyari Sear Bliss koncerteken erzodott, hogy Csejtei Csaba os tag visszateresevel ismet uj erore kapott az addig sem gyengelkedo Sear Bliss, de azt hiszem, hogy meg a legfanatikusabb Sear Bliss hivek sem gondoltak, hogy osszel a zenekar egy ilyen eros es egyben palyafutasuk legjobb teljesitmenyevel fog elorukkolni. Az uj mu sokkal gitar centrikusabb mint eddig barmikor, a szinti most egy kicsit hatterbe szorult viszont Zisko Oliver temai most sokkal emelkedettebbek es eteribbek. Minden ketseget kizaroan a Forsaken Symphony az eddig megjelent legsulyosabb es legkomplexebb Sear Bliss album. A hangzas igazi os black metal megszolalas, ha ugy tetszik akor zajos es "necro". Az album tobb mint 60 perc, es a tokeletes megismereshez rengeteg hallgatas szuksegeltetik, viszont aki raszanja az idot, annak nagyon kellemes perceket fog okozni az uj Sear Bliss. Minden egyes meghallgataskor ujabb es ujabb dimenziok nyilnak meg a hallgato elott. Pal Zoltan harsonas neha nepdalokra emlekezteto harmoniakat jatszik, pl a My Journey To The Stars-ban, ami az egyik nagy kedvencem. Szamokat nincs ertelme kiemelni, hiszen mindenik kimagaslo alkotas, es a zeneszek teljesitmenye is lenyugozo. Schonberger Zoltan teljesitmenye abszolut tizpontos, hihetetlen, hogy mennyit fejlodott a The Haunting ota. Szovegileg a Forsaken Symphony egyenes folytatasa a Grand Destiny-nek es koncept albumrol leven szo, ezert nem is boncolgatom, akit erdekel majd ugyis elolvassa. A Forsaken Symphony 2002 egyik csucsteljesitmenye, es ezzel az albummal a Sear Bliss veglegesen belepett az vilag elit black metal zenekarjainak taboraba, pontszamom csak azert nem maximalis, mert a borito, habar nagyon osszhangban van a szovegekkel, nekem nemigazan nyerte el tetszesemet. -Mr.Mirgilus- 9/10


Interitus Dei - Unholy

Az Unholy a harmadik nagylemeze a konstancai Interitus Dei-nek. Az elso kettot a Bestial Records jelentette meg es nemigazan tetszettek, az uj lemez sem egy kimagaslo alkotas, viszont hallatszik, hogy nagyon sokat fejlodtek zeneileg.
Egyfajta gotik-metal otvozetet jatszanak, ahol nagy szerep jut a kellemes hangu enekes lanynak. Az Unholy nagy hianyossaga abbol adodik, hogy nemigazan hasznaljak ki az enekes lany hang adottsagait, es ez foleg akkor zavaro, mikor a ferfi enekes kollegaja egyes dalokban tul "morogja". Legjobb szamok a Fear, 1390 es a Demonic, ami kimagasloan az album legjobbja, ennek a dalnak a nyoman el lehetne indulni a kozeljovoben. A hangzas nagyon OK, es nagy elony, hogy gitar centrikus az Unholy, habar azert szinti es hegedu is felbukkan a dalokban szinezo jelleggel. Tul hosszu az album es egy ido utan unalmassa es kiszamithatova vallik. Az egyik legregebbi szamukat (Forbidden Epitaph) ujra feljatszottak, es ez a verzio meg jobb is mint az eredeti. A szovegek nagyon klisesek, es a pontszamom azert ilyen alacsony, mert egy-ket sulyos nyulas is van az Unholy-n, ami nagyon lerontja a megitelesuket. -Mr.Mirgilus- 6/10


Winds - Reflections Of The I

Az ev egyik legkellemesebb meglepetese szamomra ez a "semmibol" elobukkant norveg zenekar szoban forgo lemeze. A Winds 1998-ban alakult, viszont tagjai komoly zenei multra tekintenek vissza. Legismertebb kozuluk Jan Axel Von Blomberg, mas neven Hellhammer, aki lassan minden 2-ik eszaki bandaban dobol, bar a gitarosuk, Carl August Tidemann neve is ismerosen csenghet egyeseknek. Zenejukben egyeni modon keveredik a klasszikus zene a progressziv metal-al, megorizve a sajatos eszaki hangulatot. Legtobb dal Andy Winter klasszikus ihletesu billentyutemaira epul, erre jonnek a finoman adagolt metalos riffek. Az egesz produkciora Lars Eric Si hangja teszi fel a koronat. Dallamai es hangszine engem nehol Jonas Renske-re (Katatonia), illetve Vincent Cavanagh-ra (Anathema) emlekeztetnek, de ez inkabb parhuzam. Egyebkent Lars a hangjaval 2000-ben a norveg Grammy dijat is megnyerte. A Savatage neve is beugrott, mint parhuzam, valoszinuleg a klasszikus zenei hatas miatt, de ugyanakkor kulonbozo e ket zenekar stilusa. Nem minden szamban van torzitott gitar, egyes dalok csak zongorajatekbol allnak. Klasszikus zenei hangszerek is vannak boven a lemezen, ezeket az osloi filharmonikusok jatszottak fel. Nincsenek csak ugy egybedobalva az otletek, nincs tuljatszva semmi, a gitaros szerencsere nem szolozza szet a dalokat. Egyszoval profi produkcio a “Reflections Of The I”. Ezt a lemezt megelozte egy EP is 2001-ben, az “Of Entity And Mind”, amely az Avantgarde kiadonal jelent meg. Aki egy egyeni hangzasu bandara vadaszik, annak a Winds egy nagyon jo befektetes -Forgacs Robert- 9.5/10


Lake Of Tears - The Neonai

A Lake Of Tears egy szamomra nagyon kedves zenekar, megis felemas erzeseim vannak ezzel az albummal kapcsolatban. Sajnos nem lett annyira jo, mint amilyennek vartam. Nem rossz a lemez, de biztos, hogy nem fogom olyan gyakran hallgatni, mint a tobbit. Ugy erzem, hogy nem sikerult azt a mely erzest belevinni a dalokba, mint pl. legutobb a Forever Autumn albumon. Mindegyik dal nagyon fogos temakkal, dallamokkal van tele, nagyon kellemesen hat Daniel Brennare vokalizalasa, de megsem tud nagyon meghatni a The Neonai. 11 tetelt rejt a CD, melybol az elso es az utolso affele ghost-track. Az elso egy hangulatos intro, az utolso szam pedig egy mix, melyben tobb Lake Of Tears dalreszlet van megkeverve. Van 2 kedvenc dalom a lemezen, az egyik a Solitude, egy lassabb szerzemeny, mely a refrennel bekemenyedik. Ez egy tizpontos dal, ugyanugy mint a Down The Nile, mely megidezi a klasszikus Headstones album doomos hangulatat. Amugy tenyleg nem rosszak a dalok, sikerult mindegyiknek fulbemaszo refreneket szolgaltatni. Azonnal hato, konnyen megjegyezheto temak jellemzik az albumot, a riffek, dallamok, szovegek nagyonis LOT-esek. Vendegszerepel nehany dalban Jennie Tebler, az a lany, aki annak idejen a Lady Rosenred-et enekelte, jelenlete egy jo pontja a Neonai-nak. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Neonai nincs olyan lehangolo mint a Forever Autumn, hangulata inkabb a Crimson Cosmos lemezzel rokon, nehany dal mar majdhogynem tancolhato. Az elektronika is jelen van, viszont inkabb csak hangulatfesto szerepe van. Vegul is a Neonai egy jo lemez, csak nem emelkedik fel a Headstones, vagy a Forever Autumn szintjere, bar azok annyira jol meglettek irva, hogy nem is lehet felulmulni oket. A LOT sajnos sosem kapta meg azt az elismerest, melyet erdemelt volna, ez szerintem foleg a kiadojuk hibaja. Koztudott, hogy a Neonai a hattyudala a bandanak, bar Daniel tovabb zenel Ominous One-ra kereszrelt projectjeben, remelem tobb sikerrel. -Forgacs Robert- 8.5/10


Empyrium - Weiland

Az Empyrium meglehetosen profi kiadvanyokat jelentett meg eddigi palyafutasa soran, ezuttal sem tortent maskeppen. A gyonyoru boritoba bujtatott CD kellemes perceket szerezhet a borongos hangulatu, akusztikus zenet kedveloknek. Nem hiszem, hogy barmilyen Empyrium rajongo csalodna a Weiland-ban, hiszen sikerult ujra magas szintu zenet produkalni. Az album 3 reszre osztodik, de sajnos nem ismerem a koncepciot, tehat csak magarol a zenerol beszelhetek. Egy-egy helyen Tenhi hatasok eszlelhetoek, de szamomra ez nem egy negativum. Legtobb dal akusztikus pengetesekre, felbontasokra epul, erre jon a tobbi hangszer, mint pl. csello, zongora, fuvos hangszerek. Nehany szamban dobok is vannak, ezek is a Tenhi-re emlekeztetnek. Mas zenekarok is eszembe jutottak a Weiland hallgatasa kozben, pl. a 8. track vege abszolut az Omnio korszakbeli In The Woods...-ot idezi meg almosito levezetesevel. Kifejezetten kellemes ezt a zenet hallgatni ilyenkor, amikor kinn hullnak a falevelek. Van egy-egy emelkedettebb, unnepibb pillanat is a lemezen, de ugy egeszeben veve ez egy szomoru zene, ezzel az erzessel marad a hallgato a CD lejarta utan. Kivalo zene ez a mulandosag megfestesere, ajanlom mindenkinek aki vonzodik az effele merengos zenekhez. -Forgacs Robert- 8.5/10


Graveland - Memory and Destiny

A lengyel Graveland palyafutasat mar a kezdetektol figyelemmel kiserem, es mint mindenkori egyik legnagyobb kedvenceimkent tartom szamon Robert "Darken" Fudali altal vezetett zenekart. Az evek soran nagyon sok olyan dolgot is veghezvittek, ami nem csak az en, hanem mas nemtetszeset is kivaltottak, gondolok itt Darken orokos NS megnyilvanulasaira, nyilatkozataira, meg egyebekre. A zenekar fennallasa ota nagyon termekenynek bizonyultak, es sok lemezt jelentettek meg (nem beszelve a rengeteg 7" Ep-rol, es ujrakiadasrol) amiket most nem fogok felsorolni, akit erdekel az olvassa el a Biography rovatban. A kezdeti idokben nagyon zajos es gyors black metalt jatszottak, ahol a szintetizatornak mindig nagy szerep jutott. A Following The Voice Of Blood lemezen kezdetet vette egy epikusabb megkozelites, amit a Creed Of Iron albumon folytattak es ezen az uj lemezen teljesedett ki. Vegleg visszavettek a gyors tempokbol, az ot uj szam mindenike lassu, hompolygo, monumentalis tetel, es csak ritkan gyorsitanak es akkor is csak kozeptempos tartomanyokig. Az ot uj dal egy egyseges egeszet alkot es akar egy hompolygo lavafolyam aramlik vegig a hallgaton. Nagyon sok hallgatast igenyel mig raerzunk minden dalra. Darken Lord Wind projektjenek a hatasa is erzodik, ez fokent a Jewel Of Atlanteans elejen figyelheto meg. Minden tetelbol arad a buszkeseg, az osok iranti tisztelet, az ero, a Memory and Destiny egy gyoztes csata utani felvonulas zeneje is lehetne. Az album Graveland mercevel merve rovid (49 perc), viszont uresjarat nincs es mind az ot dal kimagaslo daliroi keszsegrol arulkodik.Habar ez az uj mu sokkal zeneibb mint a regebbiek, viszont kozelrol sem nevezheto kommersznek, ez reszben koszonheto a hangzasnak es Darken organumanak is. Aki eddig szerette a pagan metal koronazatlan kiralyait az biztosan a Memory and Destiny-t is nagyon szivesen fogja hallgatni. Meg messze az ev vege, viszont azt batran kijelenthetem, hogy az uj Graveland a 2002-es ev egyik legjobb teljesitmenye, magasan kiemelkedik az aramlo tucattermelesbol. Pontszamom csak azert nem maximalis, mert a Following The Voice Of Blood egy nuanszal jobban tetszik. -Mirgilus- 9/10


Green Carnation - Light Of Day, Day Of Darkness

Szamomra nemreg meg ismeretlenul csengett a Green Carnation nev, de sok jot hallottam roluk, igyhat kenytelen voltam beszerezni valami anyagot, pontosabban az utobbi kettot. Az elso lemezuk, a Hallucinations Of Despair mai napig nincs meg. Masodik albumjuk, a Journey To The End Of The Night egy nehezen emesztheto, erosen In The Woods...-os anyag volt, de ez nem is olyan meglepo annak ismereteben, hogy a GC albumok elkoveteseert az a Tchort felelos, aki a 90-es evek elejen megalapitotta az In The Woods...-ra keresztelt csodat. Az elozo albumhoz kepest megvaltozott a zenekari felallas. Az ex-ITW...-os fiverek, a ket Botteri nem jatszik az uj albumon, viszont itt van az ITW...-bol Anders Kobro, valamint gitarozik egy B. Harstad nevu ficko is, aki producere volt a fantasztikus Omnio lemeznek es egyben jatszott is rajta. Synne Diana is ujra hallatja csodalatos hangjat egy 8 tagu korus elen. Ha jol osszeszamoljuk, akkor tobb mint 20 zenesz kozremukodott ezen az albumon. A Light Of Day, Day Of Darkness egy egyetlen 60 perces dalbol all, egy zenei utazas. Tchort idegenvezetesevel a lemezt hallgatok betekintest nyerhetnek Tchort gondolatainak, erzeseinek vilagaba. Zeneileg az uj GC kevereke a regi progressziv rockbandaknak, valamint a doom metalnak. Az In The Woods... mellett a legnagyobb hatas egyertelmuen a Pink Floyd. A 60 perces alkotas egy nagy egeszet kepez, sok visszatero motivum van, pl. riffek, akusztikus reszek, dallamok, szovegreszletek, stb. Nagyon jol sikerult akusztikus temak valtogatjak egymast a hol eszaki, hol doom metal riffekkel. A szokasos dob-gitar-b.gitar hangszerek mellett szamos mas hangszer (zongora, orgona, szaxofon, stb.) disziti a hangulatot. Egy zeneileg nagyon valtozatos lemezt hozott ossze Tchort, pl. egy helyen (az album kozepe tajan) kelta, mashol pedig keleti, orientalis hatasu dallamok valtjak fel az eszaki hangulatot. Szovegileg valamivel egyszerubben fogalmazott Tchort, abban az ertelemben, hogy a szovegek eleg konnyen megerthetoek, de ez nem egy problema. Egyetlen resz van az egesz albumon, amely nem tetszik, ez egy effektezett enekdallam (az album vege fele), amely engem kicsit zavar, szerintem nem iliik ide, de amugy nagyon is rendben van ez az album. Nincs ertelme bovebben kifejtenem, hogy milyen zenet rejt a Light Of Day…, aki szereti a 70-es evek progressziv rockjabol taplalkozo, eszaki hangulatu metal muzsikat, annak hallania kell ezt a lemezt. -Forgacs Robert- 9/10


Castrum - Mysterious Yet Unwearied

A Mysterious Yet Unwearied egy uj Castrum lemez amit 2002 oktobereben fog megjelentetni a kanadai Bloodbucket Productions. Tiz uj szam hallhato a lemezen 45 perc jatekido alatt, es mar az elso hangoknal feltunik, hogy joval halkabb az uj CD, mint a Hatenourisher, lehet, hogy csak az en promo peldanyom ilyen de teny, hogy tenyleg halkabban szol mint az elozo. Remelem, hogy az eredeti CD-kel nem lesz semmi gond, es kikuszobolik ezt a hangzasbeli hatranyt, mivel a zene megerdemli a kituntettett figyelmet. Alapveto valtozas, hogy az uj dalok sokkal komplexebbek, es egyben sokkal dallamosabbak is. Sok hallgatast igenyel amig raerzunk az uj dalok hangulatara, nekem peldaul eloszor nem nagyon tetszett, de minel tobbet hallgatom annal inkabb kezdik a dalok megmutatni valodi ertekuket. Harom instrumentalis szam is helyet kapott az uj albumon, amikben szintetizatoron is jatszik Cornelius, mind a harom nagyon kellemes, es kisse "space"-es hangulatot araszt (kiveve az Unrestrained Power-t). A zeneszek teljesitmenye ismet lenyugozo, otletes riffek, jol felepitett dalok jellemzik az uj Cstrum lemezt, hallatszik az osszeszokottsag es a daliroi tehetseg. Az elozo lemez szovegei a kozepkor sotet boszorkanyos dolgaival foglalkozott, addig az uj lemez szovegvilaga sokkal misztikusabb, es elvontabb (legalabbis amit sikerult a szamcimekbol es a dalokbol kihamoznom). A fo zeneszerzo ismet Cornelius volt aki nem igazan szenved otlet hianyban, a szovegeket meg egy Innominandus nevezetu ficko kovette el. Notakat nem erdemes kiemelni, hiszen mindegyik egyforman jo. Zaraskent csak annyit, hogy aki szerette a Castrumot az most is nagyon sokat fogja hallgatni oket, viszont egy jobb kiadoval egy szelesebb reteget is maguk melle tudnanak allitani ezzel az erdekes, szamos zenei stilust vegyito egyeni, Castrum modra ertelmezett death metaljukkal. -Mirgilus- 8.5/10


Judas Iscariot - Moonlight Butchery

Meg szinte egy ev sem telt el a legutobbi Judas Iscariot album (To Embrace Of Corpses Bleeding) megjelenese ota, es maris itt van egy uj negy szamos mini CD Akhenaten mestertol. A zene egybol felismerheto tipikus Judas Iscariot, ami elsore meglepett, hogy most sokkal lassabbak a szamok es nincs annyi szelvesz tempo, mint a regebbi anyagokon. A cimado egy nagyon kimert, lassan vonulo, sulyos black metal tetel egy sajatos fekete atmoszferaval. A Death's Hammer cimu szamban nemi Forgotten Woods-os hatast is veltem felfedezni, sot a dal vege fele Akhenaten olyan hangokat facsar ki magabol mint annak idejen Varg Vikernes. A Benevolence Crucified eszaki zeneket idezo hangulatot araszt (ez a megallapitas szinte mindenik szamra igaz), es szinten egy lassu nyomaszto black metal tetel. Akhenaten vezette Judas Iscariot a Darkthrone/Burzum altal letrehozott zenei osvenyen jar, viszont masolasrol szo sincsen. A CD vegen meg bonuskent hallhato egy regebbi nota is (Conjuring Hell's Fire), ami rendesen ki is log szelvesz tempojaval a tobbi szam kozul. -Mirgilus- 8.5/10


Castrum - Hatenourisher

Aki nem tudna annak elarulom, hogy a Castrum zenekar letrehozoja es egyben fo dalszerzoje az a Cornelius akinek nevehez fuzodik tobbek kozott az Encomium 'zine keszitese, a zenekar weboldala, es az Encomium weboldala mellett meg egy nemhivatalos Destruction site-ot is uzemeltet, es ezek mellett meg suliba is jar, tehat gondolom, hogy nemsok szabadidovel rendelkezhet, es az sem mellekes, hogy Ukrajnaban lakik ahol azert valljuk be, hogy az elet nem is annyira egyszeru... A Castrum-ot 1994-ben hivta eletre Georgius tarsaval egyutt, majd szamos tagcsere utan alakult ki a mai felallas (Cornelius: gitar/enek, Roma: bass, Doni: dobok). Harom demo utan, amiknek nagyon jo visszhangjuk volt az undergroundban, '98-ban szerzodest kotottek az ukran Metal Force Records-al es megjelentettek a The Leading Spirit Of Medieval Tortures albumot kazettan. Ezt kovetoen 2001-ben megjelentettek a Kanada-i Bloodbucket Prod.-nal a bemutatkozo CD-juket, Hatenourisher cimmel, amin tulajdonkeppen a kazettan mar szerepelt szamok hallhatoak (kivetel a cimado), viszont egy jobb studioban ujra feljatszottak a jelenlegi felallassal. Annyit meg kell tudni, hogy a studioval volt nehany "aprobb" problema ezert vegul egy masik studioban is kellett rogziteni nehany szamot, de ez nem nagyon hallatszik a vegeredmenyen. 35 perc jatekido alatt 8 szamot hallhatunk, bar kicsit rovidnek erzem az albumot, legalabb nincsen uresjarat. A Castrum alapvetoen death metalt jatszik viszont szamos mas stilusbol jol ismert jegyeket is magan hordoz a zenejuk, gondolok itt a thrash illetve black metalra. A zeneszek felkeszultsege kifogastalan, a dobos srac Doni jatekat kulon ki kell emelnem, nem veletlenul van neki diplomaja dobolasbol, amit itt bemutat az a dobolas magasiskolaja. Cornelius is minden szamban megmutatja, hogy o sem kezdo a hangszeren, otletes riffjei, es dallamos gitarszoloi mind ezt bizonyitjak. Nagy kedvencem a hirhedt Malleus Malleficarum konyvrol szolo Book Of Malediction, amiben nagyon jo tempovaltasok vannak, de szinten ilyen zsenialis a Night Of Saint-Bartholomew is. Minden egyes dalban talaltam valami erdekeset, valami egyeni izt ami kiemeli a Castrumot a sok kozepszeru death metal csapat kozul. A Hatenourisher egy egyeni izekkel fuszerezett, jol megirt death metal album, es melegen ajanlott mu a mufaj szerelmesei szamara. -Mirgilus- 8/10


Thor's Hammer - The Fate Worse Than Death

A Thor's Hammer vezetoje, es fo dalszerzoje az a Capricornus aki anno a Graveland es az Infernum sorait erositette. Nevehez fuzodik meg a Capricornus Production nevezetu sajat kiadoja, es egyebb projektek is. A Thor's Hammer-t 1997-ben hivta eletre es mar a harmadik lemeznel tart. Ezt megelozte a '98-ban kiadott Fidelity Shall Triumph, majd ezt kovette 2000-ben egy split kazetta kozosen a Dark Fury-val. Capricornus a zenei minimalizmus megszallottja, ez tetten erheto ugy a zenen mint a hangzason. Ugy szol a CD mintha egy probatermi felvetel lenne, manapsag mar a demoknak sincs ennyire vekony, es halk megszolalasa. A korai anyagok Possessed-re emlekezteto zeneje maradt, viszont most sokkal tobb osi balck es thrash metal hatas fedezheto fel. Capricornus a kilencvenes evek elejenek black metal zenejet isteniti, es a sajat zenekaraval is hasonloan primitiv es kompromisszum mentes zenet jatszik, mint amilyet utoljara a black metal kezdeti idoszakaban lehetett hallani, ezt vegyiti nemi os thrash-es riffekkel. Az olyan tetelek mint a Fuck Off And Die, vagy az Endless War az elobbi allitast huzzak ala. A CD legjobb es egyben leghosszabb tetele a cimado The Fate Worse Than Death, amiben hangulatos gitartemakat is hallani. Elsore nemigazan fogott meg ez az uj album, viszont minel tobbet hallgatom annal jobban tetszik, azert egy kicsit a boritot vehettek volna igenyesebbre, mivel ez a Marylin Monroe-s kep azzal a neger fazonal, na meg a hatterrel nagyon gaz. -Mirgilus- 7.5/10


Juvenes - When Heroes Will Rise

A Juvenes egy lengyel zenekar es a When Heroes Will Rise a masodik albumuk, ezt megelozte a Riddle Of Steel cimu LP, amit mostanaban ismet piacra dobott a No Colours ket bonus notaval kiegeszitve. A kiado altal kuldott info lapon az all, hogy ez a CD valasz a Bathory - Blood, Fire, Death cimu klasszikusara. Mar nagyon unom az ilyen kiadoi dumakat, hiszen altalaban ezek csak nagy szavak, mellesleg a Bathory zsenialis korai albumait meg senkinek sem sikerult felulmulnia, meg maganak Quorthonnak sem! Mellesleg a Juvenes egy az egyben levette a Bathory zenejet, es amikor a CD-t beraktam a barataimnak azt hittek, hogy valami kiadatlan Bathory anyagot hallanak.
Meg az enek is pont olyan mintha maga a mester vokalizalna. Mind a het nota tiszta Bathory, az intro, a szovegek (legalabbis amit ki tudtam venni a szamcimekbol es a dalokbol), a borito, a logo, es termeszetesen a hangzas is. Ez az album olyan mintha valaki keszitetett volna egy tribute lemezt a Juvenessel. Aki ennyire magaenak tudja tenni ezt a zenei vilagot az nagy fanatikus lehet, es minden elismeresem, viszont mig a hasonlo hajoban evezo Warhammer-nek csak kindulo pont volt a Hellhammer zeneje, addig Juvenesek egy kis nyulastol sem riadnak vissza, ami sokat levon a zene ertekebol. Szamokat nincs ertelme kiemelnem, viszont azt mindenkepp meg kell emlitenem, hogy minden dalnak van egy Bathory fele megfeleloje is, beazonositasuk a Bathory hiveknek gondolom, hogy nem okozna nehezseget. Befejezesul csak annyit, hogy aki nem ismerne a Bathory-t (ha van ilyen akkor azonnal lepjen ki a Mirgilus Siculorum site-rol, es a tizedik emeletrol is...) az biztosan ossze fogja szarni magat, hogy milyen zsenialis notakat irt a Juvenes. Mivel a Bathory elso negy lemeze orokervenyu kedvencem, es mivel mostanaban Quorthon teljesitemenye egyre kiabranditobb (Destroyer Of Worlds), nekem tetszik a Juvenes fele Bathory muzsika, csak kar, hogy az eredetiseg legaprobb jelet sem latom bennuk. -Mirgilus- 7/10


Desire - Locus Horrendus - The Night Cries Of A Sullen Soul

A portugal Desire pontosan tiz eve alakult, csak akkor meg Incarnated volt a nevuk. A Blessed By a God demo utan 1994-ben nevet valtoztattak es felvettek a Desire nevet (mellesleg van meg ilyen nevu zenekar az undergroundban). 1995-ben szerzodest kotottek a portugal Skyfall Records-al, es ra egy evre megjelentettek az azota mar legendassa valt Infinity...A Timeless Journey Through An Emotional Dream cimu debut albumot. A portugal sajto (es nem csak)minden idok egyik legjobb death-doom albumakent jellemezte a Desire debut albumat. 1997-ben kiadtak egy mini CD-t Pentacrow cimmel, majd adtak nehany koncertet es aztan eltuntek. Eltunesukben nagy szerepet jatszott a kiadoval valo huzavona, akiktol persekedes utan tudtak csak megszabadulni. Ez a huzavona kikezdte a csapat erejet, nehany zenekari tag tavozasa utan viszont 2000-ben ismet mozgolodni kezdtek, majd ket evre ra visszatertek a Locus Horrendus albummal. A Desire sotet dark-doom egyveleget jatszik, habar nem annyira ongyilkos doomot jatszanak mint pl. a finn Unholy vagy a Skepticism, azert nagyon ki tudja kesziteni zenejuk az ovatlan hallgatot. Tear enekes a zene dramaisagat, hogy jobban kifejezze a horgest valtogatja neha karogassal, neha meg dallamos reszekkel, portugal akcentusa meg egyedibbe teszi eloadasat. Neha kellemes noi hang is hallatszik a hatterben, de csak szinezo jelleggel. A Locus Horrendus egy koncept album es megertesehez kell ismernunk az elozo albumokat is. A szerelem temakoret feszegetik egy nagyon erdekes Desire-i ertelmezesben (Love is Suicide...), akit erdekel az majd ugyis ki fogja bogozni a vaskos szovegkonyv segitsegevel. Koncept albumrol leven szo teljesen ertelmetlen dalokat boncolgatnom egybe kell meghallgatni a lemezt akkor van igazi mely tartalma, a szovegekre nagy hatast gyakorolt Fernando Pessoa munkassaga, a neha felbukkano portugal szoveg reszletek meg jobban megnehezitik a megertest (legalabbis szamomra, mivel nem tudok portugalul). Mindent elarul a zene nagysagarol, hogy mar tobb mint egy honapja folyamatosan hallgatom es meg mindig talalok benne ujabb es ujabb erdekessegeket, most kezd igazan tetszeni es most kezdem aterezni melyseget. Igazi sotet, trendek felett allo antikommersz muzsika, melegen ajanlott hallgatnivalo. Mivel szerzoi kiadasban jelent meg ezert lehet, hogy nehez lesz beszerezni, de ezen a cimen lehet probalkozni:, vagy -Mr.McCoy- 9/10


Primordial - Storm Before Calm

Erdekes cimet valasztott az ir Primordial az uj albumanak, de remelem, hogy ez a negyedik mestermu nem az utolso vihar a szelcsend elott. Nem tartozik ide, de mint erdekesseg megemlitem, hogy a Venomnak is volt egy hasonlo cimu albuma 1987-ben (Calm Before The Storm).
Visszaterve a Primordialra, mar az albumot nyito elso hangoknal eszreveheto, hogy sokkal feszesebb es kemenyebb lett a zene, mint az eddigi lemezeken. A Primordialban az a zsenialis, hogy otvozodik a black metal fektelen ereje az ir folk zene szomorkas es egyben magaval ragado dallamvilagaval. Sokan probalkoztak mar folk zenet keverni metallal, de ennyire magasszintu vegeredmenyt csak kevesen tudtak felmutatni. A masik meghatarozo jegy, az A.Nemtheanga Averill ir akcentussal eloadott leirhatatlanul szep (es egyben kulonleges) oszinte eneke. Aki meg nem ismerne a Primordialt, es feltetlenul kellene hasonlitsam valamelyik zenekarhoz, akkor olyan zenekarok jutnak eszembe, mint In The Woods, Anathema... Itt persze semmilyen konkretumrol nincsen szo, csupan alkalmankent a hangulat, az erzesvilag, valamint a kreativitas, az ujdonsagra valo torekves az ami ezeket a zenekarokat osszekoti. A The Heretics Age olyan gyorsasaggal es erovel szaguld vegig rajtunk, mint egy nyari vihar. Egy olyan vilag bontakozik ki a Storm Before Calm hallgatasa kozben ami mara mar szamunkra csak utopia, arad a dalokbol az osi szellem, a tisztasag, a termeszet lenyugozo szepsege. Az akusztikus reszek, kiallasok meg szebbe varazsoljak a Primordial zenejet. A Cast To The Pyre elejen torzsi dobolasra emlekezteto resz es a narrator hang csak noveli a zene misztikussagat. Szinte mindenik tetelben Nemtheanga lelket is kienekli, dallamai annyira csodalatosak, hogy nincsen ra szo amely ezt ki tudna fejezni, akarhanyszor hallgatom futkos a hideg a hatamon a gyonyorusegtol. What Sleeps Within cimmel ismet hallhatunk egy instrumentalis nepdalt akusztikus gitarral es dobbal eloadva, ami szinten emeli az album sokszinuseget. Itt kerem nincs uresjarat, mindegyik szam oriasi daliro keszsegrol tesz tanubizonysagot. Az album egyik csucspontja a Hosting Of The Sidhe cimu tetel, amiben minden benne van amitol ennyire jo ez a zenekar, oriasi dallamok, ero, buszkeseg, fajdalom. A Storm Before Calm a bizonyitek arra, hogy szintetizatorok, elektromos kutyuk es egyebb szarsagok nelkul is lehet ujat, es maradandot alkotni. Bar nem all rendelkezesemre a szovegkonyv, de amit sikerult kihamoznom a dalokbol, arra kovetkeztetek, hogy ez az utolso Primordial album, nagyon remelem, hogy csak tevedek es mindossze en ertettem tobbet, mint amennyit Nemtheanga szeretett volna elmondani. Ketseg sem fer ahhoz, hogy a Primordial napjaink legeredetibb, es egyik legjobb metal zenekara, es a Storm Before Calm pedig az ev egyik legfontosabb lemeze, beszerzese nagyon javallott a hivek szamara. Bizom benne, hogy ez a negyedik lemez nem jelenti szamukra az utolsot, mint jelentette azt a Lake Of Tears-nek, az In The Woods-nak, vagy a Psychotic Waltz-nak... -Mirgilus-10/10


Hidden - Spectral Magnitude

A Spectral Magnitude a Hidden debutalo albuma az amerikai Red Stream kiadonal. Azt nem lehet tudni, hogy kiket takar az egyuttes, hiszen sem a CD bookletben, sem a kiadoi biografian nem irnak egy szot sem a tagsagrol, sot meg azt sem aruljak el, hogy milyen nemzetisegu a zenekar (gyanitom, hogy amerikai). Nagy a titkolozas a zenekar korul, de lehet, hogy ez is csak egy uzleti fogas, kitudja?
A kiado astral metalkent definialja a Hidden stilusat, amiben eppugy megtalalhato a death metal sodro ereje, mint a black metal hangulata, es a doom zenek sulyossaga. A Hidden zeneje olyan mintha a legendas Nocturnus jatszana Aeternus dalokat (vagy forditva), csak annyi a kulonbseg, hogy a Hidden nem tudott olyan zsenialis dalokat irni, mint a fent emlitett ket zenekar, de fontos megemlitenem, hogy a Hidden nagyon is egyeni zenet muvel, szo sincsen masolasrol. Az album koncepciojat az Univerzum kialakulasa ihlette, a szovegek is mind ezt a temat boncolgatjak (persze nem mindenik teoriaval ertek teljesen egyet) de mint erdekesseg erdemes oket elolvasni. A boritot J.P. Fournier keszitette, es teljesen osszhangban van az album koncepciojaval.
A Spectral Magnitude legnagyobb hianyossaga a hangzasban keresendo. A gyors reszeknel nagyon elvesz a gitar, es neha csak egy nagy massza hallatszik az egeszbol, ez azert is nagy kar, mert a Hiddennek sikerult irnia egy-ket nagyon jo szamot, de ezek a hangzasbeli gondok nagyon sokat rontanak az elvezhetosegen. Nagy favoritjaim az albumot nyito Hidden (Unknown and Nameless), a nagyon jo gitartemakat rejto Geochemical Primates, es a cimado Spectral Magnitude.
Bemutatkozaskent engem a Hidden meggyozott, es remelem, hogy a kovetkezo albumra a hangzast is aranyossabra veszik es akkor egy ujabb kivalo death-black-doom zenekarral gazdagodott az underground scene. -Mirgilus- 7/10


A Tribute to Mayhem - Originators Of The Northern Darkness

Vegre valahara annyi ev varakozas utan elkeszult a norveg black metal mozgalom alapzenekara elott tisztelgo emlekalbum. A Mayhem vitathatatlan nagysagarol, hatasarol az egesz black metal mozgalomra, most nem kivanok ertekezni, sot meg a zenekar egyedulallo tortenetere sem szeretnek kiterni, akit erdekel a tortenet az olvassa el a regi 'zineokat, vagy nezzen utana az interneten.
12 zenekar tiszteleg a Mayhem nagysaga elott. Olyan zenekarok jatszanak black metal klasszikusokat, akik valamilyen formaban kapcsolatban alltak Euronymous-al. Ami a legfontosabb az, hogy nem egyszeruen eljatszottak az eredeti teteleket, hanem attettek sajat stilusukba, es aki jol ismeri a zenekarokat az egyszeri hallgatas utan is konnyen beazonosithatja, hogy ki hallhato eppen. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindenik zenekar maximalisan komolyan vette a feladatot, aminek az eredmenye egy zsenialis best of album lett. Nem kivanom felsorolni mind a 12 zenekart, de ki kell emelnem egy parat, mert egyszeruen annyira zsenialis teljesitmenyt nyujtanak, hogy engem is fejhajtasra kesztettek. Ilyen az albumot nyito Immortal (From the dark past), kar, hogy a sajat utobbi lemezeiken nem hozzak az itt hallhato formajukat. A Vader Freezing Moon atdolgozasa mar rajta volt a Reign Forever World-on is, de mindenkepp elismeresre melto, annyira jol all a Vadernek ez a szam, hogy hihetetlen. Gondolom, nem meglepo, hogy az egyik legjobb atiratot az Emperor jegyzi (Csihar Attilaval a mikrofonnal). Kivalo teljesitmenyt nyujt meg a Dark Funeral, Gorgoroth, Absu, es szandekosan a vegere hagytam a Carpathian Forestet akik annyira a sajat arcukra formaltak a Ghoul-t, hogy ha nem tudnam, hogy ez egy osregi Mayhem nota, azt hinnem, hogy sajat szerzemeny, nalam ez a szam veri az osszes tobbit, kis tulzassal mondhatnam, hogy mar ezert a szamert erdemes beszerezni az albumot.
A CD kiallitasa is tokeletes, a booklet tele van reges-regi Mayhem fotokkal, es az sem mellekes, hogy a norveg black metal szinter ket prominens szemelye (Metallion es Bard "Faust" Eithun) irta a Mayhem biografiakat. Zaraskent alljon itt egy idezet Metalliontol, akinel azt hiszem kevesen vannak akik jobban ismertek az eredeti felallasu igaz Mayhemet: "Even if you don't like every contribution on this CD you still need to support Mayhem:The Originators Of Northern Darkness!!!!" -Mirgilus- 10/10


Vinterriket - Herbstnebel +Promo

A Vinterriket egy nemet black/ambiental zenekar, akiknek ezidaig csak ket demojuk meg egy par split Ep-juk jelent meg. A zenekar felallasarol sajnos nincsen informaciom, de ha nem tevedek akkor a Neodawn kiado fonoke Christophe Ziegler egyszemelyes zenekararol van szo. Egyfajta erdekes otvozetet jatszik a Vinterriket, amiben egyarant fellelhetoek black metalos es ambiental stilusjegyek is. A Herbstnebel egy ketszamos 7" Ep, es ket gyonyoru "himnuszt" tartalmaz (Fragmente eines Schattens, Totendes Licht), amiket a termeszet sotet szepsege ihletett. Atmoszferikus es szimfonikus szintetizator, es egy nagyon recsegos gitar teremt egy specialis hangulatot, amire erkezik egy elegge tiszta enekhang. Nehol a hangzas kisse szintetikus, ezen a kozeljovoben kene javitani, es a dob is kisse gepgyanus, ami szinten lehetne egy kicsit erdekesebb. A promo CD-n van meg harom Vinterriket szam, amibol az elso ketto mar megjelent a Northaunt es a Manifesto zenekarokkal kozos 7" Ep-n. Ezek inkabb ambiental hatasuak, es nagyon kellemes atmoszferaval rendelkeznek. A Stumme Winternacht egy nagyon jol megkomponalt ambiental tetel ami velemenyem szerint a Vinterriket altalam eddig hallott legjobb dala.
A Vinterriket zeneje ejszaka hat igazan, en is akkor szoktam altalaban hallgatni. Akik szoktak telen, estenkent ho boritotta tajakon setalni es kozben zenet is hallgatnak, azoknak garantaltan nagy elmenyt fog nyujtani a Vinterriket zeneje. A CD vegen meg megtalalhato a Forge Of Souls cimu Graveland (Following The Voice Of Blood) szam feldolgozasa, amiben hasonlo szintetizator hangzast veltem felfedezni, mint a Carpathian Forest Themes Of Necromantik dalaban. A feldolgozas hangulatilag szinte jobb is mint az eredeti, ha szabad ilyet mondani. A CD kiallitasa teljesen lenyugozott, teljesen fekete-feher, gyonyoru teli tajakat abrazolo kepek a boritoban, es az egesz egy kartontokba csomagolva. A 2002-es ev egyik legszebb kiadvanya az uj Vinterriket 7" Ep. -Mirgilus- 9/10


Skepticism - The Process Of Farmakon

Mostanaban nagyon sok levelet kapok, hogy miert nem irok doom zenekrol is. A valasz roppant egyszeru, ez idaig nem kaptunk meg semmilyen ilyen stilusban mukodo zenekartol anyagot. Ezt a hianyt szeretnem most potolni a Skepticism zenekarral, akik a fent emlitett stilusban mukodnek. A zenekarnak eddig megjelent egy demoja, egy 7'' Ep-je es negy teljes albuma (Stormcrowfleet-1996, Ethere-1997, Lead & Aether-1998, Aes-1999) es nemsokara erkezik az uj albumuk szinten a Red Stream gondozasaban az ev vege fele, addig is itt ez a ketszamos minialbum etvagy gerjesztonek. A zenekar hazaja Finnorszag, es aki ismeri a finn underground-ot az tudja, hogy arrafele nem mindennapi zenekarok tevekenykednek, itt gondolok, olyan zenekre, mint a zsenialis Unholy (From the shadows, The second ring of power), akik szinten ezt az ongyilkos lassu doomot muveltek, es aki ismeri oket az nagyjabol be is tudja hatarolni a Skepticism zenejet. Vegletekig lelasitott tempo, ultrasulyos gitarok, mely, suttogo enek, es egy olyan nyomaszto atmoszfera, hogy aki hajlamos a depressziora, es az ongyilkossagra, az ne nagyon kiserletezzen a The process of Farmakonnal, mert meg valami rossz sulhet ki belole. Az anyag mindossze 19 perces de annyira sulyos es lehangolo, hogy a hallgato konnyen azt hiheti, hogy mar egy oraja kinozza magat ezzel a lassan olo mereggel. Ketseg sem ferhet ahhoz, hogy a zenekar a mufaj elitjehez tartozik, es az olyan meganotak, mint Backward funeral and the raven, vagy a The process of Farmakon a mufaj legjobb notai, es meg fenyes napsutesben is egy ejfekete lepellel boritjak be a hallgato lelket, viszont velemenyem szerint ejjel van igazi hatasuk. A szovegeket direkt ugy nyomtattak a boritoba, hogy ne nagyon lehessen oket elolvasni, de aki veszi a faradtsagot, es turelmet az egy par ora szemmeresztes utan kikobozheti oket, megeri. A CD csomagolasa is tokeletes, akarcsak a borito, amit ha eros feny fele tartunk akkor egy elmosodott emberi fej korvonalait fedezhetjuk fel, lenyugozo. A Skepticism nem mindnnapi muveszete igaz tars lehet a zenet onmagaert szereto es erto egyedeknek, es azoknak akik a magaslatok helyett az istentelen melysegeket kutatjak... Critical funeral doom forever!!! -Mirgilus- 9.5/10


Solefald - Pills Against The Ageless Ills

A Solefald egy norveg zenekar, es a Pills Against The Ageless Ills mar a harmadik albuma a norveg "progressziv-black metal" nagy mestereinek. A zenekarrol annyit mindenkepp erdemes tudni, hogy ket szemely alkotja, es Lazare a duo dobosa tobbek kozott olyan zsenialis alapmuveken dobolt, mint pl. a Carpathian Forest - Black Shining Leather-je.
A stilus amelyben alkotnak nagyon nehezen korulhatarolhato, ha mindenaron be akarnam rakni oket valamilyen zenei skatulyaba, akkor azt mondanam, hogy futurisztikus black metal, de ez igy nem teljesen igaz. Maradjunk annyiban, hogy amit muvelnek az teljesen egyedi, uj es csak rajuk jellemzo, es az uj albumuk teljes kiismeresere nagyon sok idore lesz szuksegunk akarcsak az elobbi The Linear Scaffoldra vagy akar a Neonismre. Van nemi parhuzam (legalabbis felfogasban) a Symmetry Of I Circle Of O korabeli ...And Oceans-el, de a Solefald azert sokkal komplexebb.
Mindenfele stilust mixelnek az egeszen elszallos temaktol az eszaki pusztito black metalig, sot neha mar jazzesen komplex temakat jatszanak, ennek megfeleloen az enek is valtakozik a karogotol egeszen a dallamosig, sot neha meg kantalasszeru dolgokat is megfigyelhetunk. Szamokat kar lenne kielemeznem, hiszen mindegyik zsenialis, es az albumot egeszeben erdemes hallgatni ugy van igazi hatasa. A szovegek most is nagyon erdekes temakoroket jarnak korbe, akarcsak eddig, es termeszetesen maradt az intelligens megkozelites, erdemes olvasgatni, mert van mondanivalojuk.
Akik a lelek sotet, tudatalatti, elrejtett labirintusaban szoktak setalni es nem csak a felszin kapargatasaval vannak elfoglalva, azoknak okozhat kellemes perceket a Solefald nehezen kibogozhato zeneje. -Mirgilus- 9/10


Immortal - Sons Of Northern Darkness

Az Immortal is otthagyta a francia Osmose kiadot es a nemet Nuclear Blast-hoz szerzodott, es ha belegondolok, hogy olyan zenekarokkal vannak egy kiadonal mint a Synergy, Stratovarius, Children Of Bodom, stb, akkor elkezd kavarognia a gyomrom.
Akik az Immortalt az At The Heart Of Winterrel szerettek meg, azok gondolom, hogy nagyon fognak lelkesedni a Sons Of Northern Darknessert is, viszont akik kezdetektol figyelemmel kisertek a zenekar palyajat azoknak azt hiszem ez az album is egy ujabb csalodas. Persze nem valtottak stilust, nem vettek be szintist meg enekesnot, csak az a gond, hogy az evek soran kisse kifakult az a feketeseg ami jellemezte oket a Pure Holocaust, Battles In The North korszakban, miota Demonaz egeszsegugyi problemak miatt kilepett egyre csak gyengulnek.
Az albumot nyito elso ket szam (One By One, Sons Of Northern Darkness) nagyon rendben van, itt meg hozzak a regi formajukat, viszont a tobbi tetel velemenyem szerint tul hosszura sikeredett, es mar a hat perc feletti szamok a 4. perc utan kezdenek unalomba fulladni. Alapveto gond az, hogy hianyzik beloluk az a fektelen ero, duh ami regebben lemarta a hust a csontokrol, es tonkretette a hallojaratainkat, egyszoval tulsagosan "heavy" lett az Immortal 2002-ben.Sajnos semmi meglepetessel nem tudnak szolgalni, akar az elozo ket album egyenes folytatasa is lehetne ez az uj. Persze korrektul fel van jatszva, minden hangszer, csak az a gond, hogy hianyoznak az ujito otletek, kezdenek olyanok lenni, mint a Running Wild, csak eppen joval kemenyebbek. Szeretnem leszogezni, hogy en is nagyra tartom azt ha egy zenekar kitart a sajat elkepzelese mellett, viszont nem tudom elfogadni azt, hogy nem erzodik a torekves a fejlodesre (es nem a valtozasra). Az olyan zenekarok mint Carpathian Forest, Darkthrone, Taake uj albumaival sajnos nem tud versenyre kelni az uj Immortal....
A szovegek is a regi temakoroket jarjak korbe, ami nem annyira rossz, viszont kisse unalmas. A masik zavaro tenyezo az a hangzas, ismet az Abbys studioban rogzitettek a dalokat, es velemenyem szerint a vegeredmeny eleg kiszamithato lett, teljesen arctalan tucathangzast sikerult krealni. Nem ertem, hogy miert ragaszkodnak mindig Peter studiojahoz, holott szamos jobbnal-jobb studio letezik Europaban.
Zaraskent csak annyit, hogy mint metal album nagyon is jo a Sons Of Northern Darkness, de mar velemenyem szerint nem Black Metal amit jatszik 2002-ben az Immortal, es az idetlen vigyorgo arcfestest es pozolast is kicsit hanyagolhatnak, mert ezzel teljesen lejaratjak magukat es egyben az egesz mufajt is. -Mirgilus- 7/10


Neural Booster - Gross Negligence

Ime itt az uj albuma a miskolci grind mestereknek, es vegre a egy komoly kiado is mellejuk allt, azt hiszem aki eddig ismerte oket az nem lepodott meg azon, hogy egy japan ceg leszerzodtette oket, hiszen a zenejuk minosege abszolut nemzetkozi, es ha van egy kis igazsag a vilagban akkor komolyabb hirnevre is szert tehetnek a kozeljovoben.
;; A 21 szamos uj album sokkal kiforrotabb zenet rejt, mint a ket evvel ezelotti Ignorant Indifference, ami szinten egy kivalo alkotas volt. M.K.Atorz zenekarvezeto azt irja,hogy a hangzas meg nem vegleges, lehet, hogy fognak meg rajta varialni, de szerintem teljesen felesleges, mert igy is ugy szol, hogy ha az ember nincs felkeszulve magaala temeti a tomeny szonikus tamadas. Szamos helyen hallhatunk rovid zenei atkoteseket, erdekes effekteket, amik meg valtozatosabba teszik a Gross Negligence-t. Meg a Bunkum! elejen akusztikus bevezeto is hallhato ami nagyon is illik a szam hangulatahoz, a gitarszolok teren is sokat fejlodtek, nem szambelileg hanem teknikailag, es a gitarosok nagyon egyedi es erdekes zenei megoldasokat alkalmaznak. Az 1$/Day elejen fuvolaval eloadott magyar nepdal reszlet (??) is hallhato, vagy emlithetnem a Brand New Form Of State elejen hallhato doromb effektet is ami szinten sokat szinesiti az albumot. Zenei felkeszultsegukre eddig sem volt panasz, viszont most meg feszesebbek lettek, gondolom, hogy a sok koncertezes meg a proba eredmenye. Az enek most is kelloen effektezett, neha "bugyborekoloan" horgos mashol meg atvalt karogosba, ami a legfontosabb, hogy nagyon valtozatos. Neha feluti a fejet egy-ket death metalos tema, amit szerintem a kozeljovoben meg lehetne fokozni, ezaltal meg szelsosegesebb lenne a zene. Ismet megtalalhato a repertoarjukban par masodperces zuzda (Goddam Dominance, Born Unabetted, stb), meg hosszabb komplexebb tempovaltasokat is felvonultato tetel (False Pretence, I Am The Terrorist, stb), sot az albumot egy lassu ultrasulyos szam a zsenialis Juggernaut zarja, telitalalat ez a nota. A szovegek ismet keteluek, vannak komolytalan tipikus grind szovegek, de szerncsere a tobbseguk komoly mondanivaloval bir, ami nagyon dicseretes (Againts The Shades, I Am The Terrorist, stb). Most meg oldalakon keresztul ecsetelhetnem, hogy miert jo a Neural Booster, de csak azt tudom javasolni minden egyes extrem zenere gerjedo fannak, hogy szerezze be a Gross Negligence-t, es gyozoggyon meg sajat maga, hogy milyen is az a magyar grindcore, lehet, hogy elsore nem fog bejonni, de ugy a 10. hallgatas utan mar nem lehet kiszedni majd a lejatszobol. -Mirgilus- 9/10


Borknagar - Empiricism

Be vallom oszinten, hogy kisse szkeptikus voltam az uj Borknagar albummal kapcsolatban.Feltem, hogy ilyen rovid ido alatt nem tudnak majd olyan minosegi albumot kesziteni mint peldaul az Olden Domain, vagy a Quintessence, es termeszetesen az sem mellekes, hogy Simen kivalasa utan Oystein G. Brun zenekarvezeto/zseni/mindenesnek sikerul-e majd potolnia az enekes geniuszt.
Mikor eloszor meghallottam, hogy Vintersorg lesz az enekes akkor meg inkabb gyanakvova valltam, hiszen en szemely szerint nem nagyon kedvelem Vintersorg zenekarait (Vintersorg, Otyg, stb), persze ez nem jelenti azt, hogy nem lenne jo amit ez a sved muzsikus jatszik es ahogy enekel, de en ugy ereztem, hogy nem lesz kepes megfelelni az elvarasoknak a Borknagarban.
Amint a CD-t beraktam a lejatszoba az osszes ketsegem eloszlott, hiszen olyan csodalatos zene fogadott, hogy minden kepzeletemet felulmulta, mar az elso hangok utan vilagossa valt, hogy O.G.Brun ismet jol dontott. Viszont nemcsak Vintersorg enekel csodalatosan, hanem az egesz album az elejetol a vegeig valami leirhatatlan csodalatos, felemelo es magavalragado hangulatot araszt. Mindenik szam egy telitalalat, batran ki merem jelenteni, hogy hangulatilag ez a legjobb lemezuk (szamomra az abszolut kedvenc az elso albumuk). Mar a nyito Genuine Pulse elso akkordjai utan megmutatkozik a Borknagar erossege, feszes gitarok, nagyon jo ritmus, es hibatlan dallamok. Az tetszik Vintersorgban, hogy nem csak az altala ismert dallamokat hozza, hanem ahol a nota megkivanja nagyon is agressziven enekel. Minden szam nyujt valami ujat, valami megfoghatatlan zenei csemeget. O.G.Brun egyszeruen egy zseni, nemeleg, hogy megirta az egesz albumot, de a szovegeket is o irta, de gondolom ez nem meglepetes azoknak akik ismerik a Borknagart. Egymasutan jonnek a jobbnal-jobb szamok, olyanok mint a Gods of my world (az album legjobb szovege, persze az osszes szam nagyon inelligens mondanivaloval bir), vagy a Soul sphere. Most nem szeretnem kivesezni az egesz albumot, de azert megemlitem meg a szemelyes kedvencemet a Stellar dome-ot, amiben olyan dallamokat hoz Vintersorg, hogy ahanyszor hallgatom a hideg kiraz.
Remelem ennyi tagcsere, viszontagsag utan vegre sikerul stabilizalni a felallast, es legalabb meg keszitenek egy albumot ezzel a tagsaggal. Nincsen tudomasom, hogy hol vettek fel az albumot de a hangazas is hibatlan es az egyeni teljesitmenyekrol is csak szuperlativuszokban beszelhetek.
Zaraskent csak annyit hogy, aki a zenet onmagaert szereti, es valami igazan ertekeset akar hallani annak nagyon ajanlom az uj Borknagart, nemhiszem, hogy csalodast okoznanak. -Mirgilus- 9/10


Karnak - Melodies Of Sperm Composed

Azt hiszem, hogy az a mondas, hogy igazan nagy zenei ujdonsagok az undergroundban tortennek az a Karnak eseteben ismet bebizonyosodott. Nem tudom hanyan vannak akik ismerik az olasz Karnakot, de nem hiszem, hogy nagyon sokan lennenek. A zenekar 1993-ban alakult Subsraction nev alatt, majd egy evre ra felvettek az Obscenity nevet es ez ido tajt rogzitettek ket demot is (Beyond, Eternal). 1997-ben ismet nevet valtoztattak es ekkor lett a zenekar neve Karnak, majd egy Ep utan (Void) kiadtak sajat kiadasban az elso albumukat Perverted cimmel. Koncerteztek nehany hiresebb zenekarral, mig nem tavaly felfigyelt rajuk a Twelfth Planet Records es megjelentette a masodik teljes albumukat Melodies of sperm composed cimmel. En sem ismerem a regebbi munkaikat, de amit ezen az anyagon jatszanak az tobb mint zsenialis. Akik szeretik az olyan komplex, teknikas zeneket mint Cynic, Atheist, Neglected Fields, Death, Suffocation (Karnakek nagy kedvence), vagy emlithetnem a Mekong Deltat is, azoknak hamarosan nagy kedvenceve valhat a Karnak. Akik ismerik az olasz underground zenei eletet azok tudhatjak, hogy nem mindennapi zenekarok tevekenykednek a taljanoknal.
Az albumot nyito Spermatozombies mar sejteti, hogy itt valami nagyon teknikas zenei csemegevel lesz dolgunk, de az ezt koveto cimado darab minden ketseget kizaroan a mufaj egyik legjobb notaja, egy nagyon megtekert tema utan jon egy dallamos resz majd a szam atvalt egy olyan grind tempoba, hogyha nincs kellokeppen felkeszulve a hallgato hamar maga ala gyuri a nota. A megszolalas is hibatlan, habar a dobok azert kisse sterilen szolnak. Nagyon osszeszokottan jatszanak, hallatszik, hogy nem tegnap vettek eloszor hangszer a kezbe. Minden egyes szamot atszo egy sotet, hideg hangulatu billentyu szonyeg ami meg kulonlegesebbe es bizarabba teszi a zenet.
Rengeteg hallgatast igenyel az album, hogy minden egyes reszletere felfigyeljunk, de minel tobbet hallgatjuk annal inkabb jonnek ele a finom reszletek amik, kitorolhetelenul belenk vesodnek. Az albumcimebol es a szamcimekbol mar kitunik, hogy nagyon beteges szovegvilaggal rendelkeznek (Eyes of larva, Pollen of my penis, stb). A CD boritoja is nagyon bizarr, akarcsak a bookletben levo kepek, sot meg az album vegen van egy bonus szam is valamelyik regebbi anyagukrol, sot meg egy multimedias resz is megtalalhato. -Mirgilus- 9/10


Himinbjorg - Haunted Shores

Uj albummal jelentkezett a Red Stream kiado talan egyik legjobb zenekara a Himinbjorg. Az elozo albumuk sem volt egy tucat produkcio (Where Ravens Fly), viszont ez az uj anyag minden varakozasomat felul multa. A kiado ugy reklamozza oket, hogy viking/pagan metal es bar en ezzel a meghatarozassal nem teljesen ertek egyet, viszont jobbat en sem tudok mondani. Azert nem mondanam oket viking metalnak, mert egyik viking zenekarra sem hasonlitanak (pl.:Windir, Enslaved, Helhejm) es ami a legnagyobb kulombseg az, hogy amig a viking zenekarokbol arad a harci szellem meg a buszkeseg addig a Himinbjorg inkabb elszalosabb, meg sokkal melankolikusabb. A tobb mint feloras anyagon egytol egyig minden szam nagyon jol meg van komponalva, az enekes is tobbnyire nagyon jo dallamokat hoz. A cimado szam az egyik nagy kedvencem, nagyon epikus es van benne egy nagyon elszallos hangulat, ez az epikus feeling az egesz anyagot vegig kiseri. A legjobban megkomponalt tetel a The Eternal, ami egy nagyon epikus resszel kezdodik, az enekes gyonyoru dallamokat hoz, majd a nota vege fele nagyon begyorsul es egy szelvesz viking epossza terebelyesedik. Nehany notaban nagyon erzodik, hogy az angol nem az anyanyelvuk, annyira eros az akcentus, na meg egy-ket apro hiba azert feluti a fejet, de ha ezeken atsiklunk akkor a Haunted Shores nagyon kellemes hallgatnivalo. A CD kivitelezese is nagyon szep, aki szereti az epikus/viking zeneket az tehet egy probat a Himinbjorggal. -Mirgilus- 8/10


Krieg - Destruction Ritual

Be vallom oszinten, hogy ez idaig meg nem hallottam a Krieg zenekarrol, de amint a kiadoi biografian irja, ez a zenekar elso teljes anyaga, ezt megelozte nehany demo, Ep, stb.
Krieg az-az haboru, azt hiszem, hogy nagyon talalo nevet valasztott Imperial zenekarvezeto bandajanak, hiszen a zene nagyon harcias, sot neha at is csap csatazajba az album. Az osszes huros hangszeren Imperial jatszik, csak a dobokat bizta egy vendeg muzsikusra. A CD kiallitasa is nagyon rendben van, csak az az egyetlen problema, hogy az a nyag nem teljesen eredeti, ezeket a temakat mar nagyon sokan eljatszottak, bar egy-egy nagyon jo riff itt-ott feluti a fejet, de ettol meg van hova fejlodnie a zenekarnak, viszont a 7. szam a SuicideAmidst Katharsis nagyon meglepett ez egy teljesen ambiental hatasu szam, nagyon hangulatos temaval. A legnagyobb problema az, hogy nagyon sok temat csak egymasutan jatszanak es nincsenek ezek kellokeppen kidolgozva, es az anyag mar a harmadik szam utan unalomba fullad. A hangzas nagyon eltalalt, regi klasszikusokat idezi.
Egy szo mint szaz igy elso bemutatkozasnak nem rossz az anyag es az is dicseretes, hogy kitartanak a black metal eredeti, gyuloletteli sotet zeneje mellett, de mivel mi itt a Mirgilus Siculorumban altalaban a zenet szoktuk pontozni es nem a kitartast maradjunk annyiban, hogy ez egy eros hatos album. -Mirgilus- 6/10


Secrets Of The Moon - Stronghold Of The Inviolables

Tulajdonkeppen ez egy nem teljesen uj anyag a zenekartol, hiszen a Stronghold mar tavaly megjelent a nemet Sombre Records gondozasaban igaz, hogy csak LP formajaban, toluk vasarolta meg a Red Stream kiado a jogokat es jelentette meg CD-n is a Stronghold Of The Inviolablest.
A zenekar nemet honbol szarmazik, es egy par ven rokat is magaba foglal akik annak idejen a Martyrium zenekarban tenykedtek. Az alig tobb mint feloras anyagon regi iskolas black metalt hallhatunk, regi Celtic Frost, Darkthrone vonalon, sot neha egyes helyeken nagyon is kozel kerulnek az osok zenejehez annyira, hogy azt mar szinte nyulasnak is nevezhetnem. A szovegeket bongeszve hamar rajohet a hallgato, hogy itt egy koncept albummal allunk szemben. A teremtes tortenetet ismerhetjuk meg a dalok altal, termeszetesen egy nagyon erdekes Secrets Of The Moon-i ertelmezesben. Minden egyes zenesz nagyon jol ban a hangszerevel de azt hiszem, hogy ma mar ez el is varhato a zenekartol, hiszen a tagok mar szamos zenekarban zeneltek es egy par turne is van mar a hatuk mogott. Dicseretes, hogy ok is a Black Metal eredeti szellemiseget probaljak tovabb vinni es nem a Cradle Of Filth es tarsai jatszotta kommersz mocskot eroltetik, de azert mar a kovetkezo albumra azert tobb onallo temat kene kidolgozzanak, hogy ne mondjuk majd roluk, hogy egy kozepszeru nemet black zenekar. Ket szam nagyon elnyerte a tetszesemet (Asleep, His Fire/My Flame), remelem legkozelebb majd tobb hasonlo eros temat fogunk majd toluk hallani. -Mirgilus- 7/10


Judas Iscariot - To Embrace Of Corpses Bleeding

Ha nem tevedek, akkor a hatodik albumahoz erkezett Akhenaten egyszemelyes zenekara a Judas Iscariot. Az elozo ket albuma kozul (The Dying Light, Heaven in Flames) en az utobbit ismerem, ami egy elegge jo black metal alkotas, viszont azt batran kijelenthetem, hogy ez az uj anyag messzemenoen a legjobb munkaja. Akhenatenrol azt mindenkeppen el kell mondanom, hogy az amerikai scene egyik legerdekesebb figuraja egy nagyon depressziv egyeniseg es sajat elmondasa szerint egyedul csak a kedvenc mufaja a black metal tartja benne az erot, es minden erejevel azon faradozik, hogy kedvenc zenei stilusat megismertesse a teljesen degradalodott amerikai tarsadalomnak (ugy legyen).
A To Embrace The Corpses Bleeding egy koncept album, az anyag sztorijat egy 1460-as esemeny adja, miszerint Brasso (Erdely) mellet Szent Bertalan ejszakajan egy Dragon (szerintem Akhenaten Vlad Tepesre gondolt) nevezetu herceg tobb mint 30000 embert oletett meg, es ezeknek az embereknek a halaltusajat probalta zenebe onteni Akhenaten. Arrol sajnos nincsen informaciom, hogy ez az esmeny tenyleg, hogy is tortent, viszont annyit tudni kell, hogy tavaly Brassoban jart Akhenaten, hogy anyagot gyujtson...
Az I awoke to night of pain and carnage-el kezdetet veszi a tortenet, es hamar eszreveheto mar ebben a nyito szamban is, hogy nagyon sokat fejlodott a Judas Iscariot, nem halmozzak a riffeket, hanem inkabb erzodik a torekves, hogy minel jobb, muzikalisabb szamok szulessenek. Egymast erik a jobbnal jobb riffek, amelyek kozott egyforman talalunk szelvesz, nordikus temakat es lassan menetelo veszjoslo kokemeny teteleket, ez utobbira a legjobb pelda az In the valley of death I am their king, ami az en szemelyes kedvencem (egyeduli szam amelyben billentyus hangszer is hallhato) es szerintem palyafutasuk egyik legjobb es legsotetebb notaja, remelem, hogy az elkovetkezokben meg irnak ilyen lassubb Bathoryra emlekezteto notakat. Akik szeretik a korai Darkthronet, Mayhemet, Bathoryt azok tehetnek egy probat hatha bejon nekik a Judas Iscariot, nekem bejott, csak azt sajnalom, hogy a szovegeket nincsenek benne a boritoban, mert szerintem nagyon erdekesek lehetnek. -Mirgilus- 8/10


Katatonia - Last Fair Deal Gone Down

A Katatonia-t igazan a Discouraged Ones albummal szerettem megt, de az azelotti munkait is nagyon szeretem a csapatnak. Azzal az albummal magasra tettek a mercet es bar egyesek szerint az 1999-es Tonight`s Decision album nem lett annyira jo, mint a Discouraged Ones, szerintem nagyonis hangulatosra sikeredett, mai napig szivesen hallgatom. 2001-ben jelentkeztek ujra a Last Fair Deal Gone Down lemezzel, mely szamomra az ev egyik legjobb anyaga. 11 uj dal hallhato az albumon, es mar a nyio Disposession megmutatja milyen a Katatonia 2001-ben: dinamikus, magaval ragado gitarharmoniak, otletes dobolas, mindez melle Jonas Renske zsenialis enektemai es nem mindennapi szovegei. Az egesz albumon vegigvonul a kiabrandultsag, a szomorusag, de ez tavol all a regebbi gyaszos, szuicid hangulattol. Jonas hangjaban van egyfajta keseruseg, szomorusag, ami csak ra jellemzo. Az eddigiektol is tisztabban enekel, minden szavat erteni lehet. Anders Nystrom hozza a jellegzetesebbnel jellegzetesebb gitartemakat, amirol csak azt tudom mondani, mint Jonas hangjarol: zsenialis es csak a Katatonia-ra jellemzo. Az eddigi legdianmikusabb Katatonia notakat irtak meg, a dalok valosaggal elnek, minden pillanatban kedvem van Jonas-al enekelni az olyan szerzemenyeket, mint a Teargas, a Tonight`s Music, vagy a Passing Bird, annyira megragadoak. Szerencsere elejetol vegeig megmarad a befelefordulos hangulat, amitol a notak valtozatossaga ellenere is olyan egyseges az album. A szovegek is mind telitalalatok, osszhangban vannak a Travis Smith altal krealt boritoval, amely tokeletesen kifejezi az album hangulatat. A hardcore felol erkezett uj dobos Daniel Liljekvist izgalmas dobolasa mellett sem lehet csak ugy elmenni, a srac nagyon uralja a hangszeret. Tobbet nem is tartok szuksegesnek elmondani a Last Fair Deal Gone Down-rol, igy is sokat dicsertem, persze megerdemelten. Ajanlom mindenki figyelmebe, aki szereti a szomoru, de annal jobb dallamokat es dalokat, hogy minel hamarabb szerezze be ezt a (mester)muvet! -Forgacs Robert- 10/10


Gutted - Defiled

A Gutted egy viszonylag uj death metal zenekar Szekesfehervarrol, es amennyire informacioim nem tevesek mar evek ota egyutt jarszanak csak szamtalanszor valtoztattak mar nevet. A Defiled az elso albumuk amelyet a zenekar egyik tagja nevszerint Hujber Krisztian kuldott el nekunk (koszonet erte).
Mar szamos pozitiv kritikat olvastam az albummal kapcsolatban, ami azert mar elore jelezte, hogy itt nem mindennapi zenei csemegevel lesz dolgom, de ilyen kimagaslo minosegre meg en sem szamitottam. Az album mindossze felora koruli de annyira intenziv, brutalis death metalt tartalmaz, hogy az elso hallgatasoknal alig kaptam levegot. Utoljara hasonlo stilusban ilyen zsenialis bemutatkozo albumot a sved Nasumtol hallottam (Inhale/Exhale). Aki az olyan komplex es egyben ultra brutalis death metal zenekarokat szereti mint a Cryptopsy, Dying Fetus, korai Cannibal Corpse, Vader, Hate Eternal az azonnal kezdjen kutatni a Defiled utan, csalodas kizarva. Nem tudom, hogy hol kerult rogzitesre az album de ugy szol, mintha valamilyen nagyon draga studioban keszult volna. Kulon orom szamomra, a basszusgitar hangja amely teljesen egyeni hangzassal bir. Az intenziv dalok koze meg egy kisse elszalosabb atvezeto dalt is felraktak (Harbinger), hogy aztan az album harom szamomra legjobb notajat meg brutalisabbnak erezzuk.
Az abszolut kedvencem az album zaro The excriment has taken his life amelynek a vegen meg nemi indusztrialis dolgokat is hallhatunk. A szovegek nem allnak rendelkezesemre de ahogy a szamcimekbol kivettem elegge belezosek (Orgasm through her entrails, Slowly bleeding sexual emotions) nemi humorral fuszerezve.
Az anyaggal kapcsolatban viszont meg kell emlitsek egy negativumot amit mar nehany baratom is megemlitett.Az enek hangot egy kicsit lehetett volna egyenibbre venni, mert egyes helyeken egy az egyben Chris Barnes jut eszembe... Befejezoul csak annyit, hogy Magyarorszagrol meg ilyen eros bemutatkozo albumot nem kaptunk (death metal stiluson belul). Remelem a kovetkezo albumaikon megtartjak ezt a magas szinvonalat es egy kis szerencsevel egy nagyobb kiado felkarolja oket, mert nagyon megerdemelnek., -Mirgilus- 9/10