VARSO

A miskolci Varso már jónéhány éve játssza egyéni metal zenéjét, az idén pedig Kolozsvárra is eljutottak a Maximum Rock fesztiválra. A humorban és sörben nem szegénykedő beszélgetés a koncert előtt készült.


Mivel először szerepeltek nálunk, kezdjük az elején. Hogyan kezdtétek ezt az egész zenélést meg a zenekart, kinek/minek a hatására?

Kovács: Na jó, akkor én válaszolok rá, mert a többiek úgysem tudnak értelmes dolgokat beszélni. Tehát 1996-ban alakultunk hivatalosan, persze a zenekar azelőtt már másfél éve létezett próbálkozás szinten. Hogy kinek a hatására? Hát nekem a legnagyobb zenei hatásom a Guns 'n' Roses volt, én Izzy Stradlin szerettem volna lenni kiskoromban, persze ez nem jött össze. Azóta sem tanultam meg gitározni, haha.
Ricsi: Úgy jött ez az egész, hogy Viktorral mi már elég régen együtt jártunk iskolába, jócsávók akartunk lenni és akkor megbeszéltük, hogy alakítsunk egy zenekart. Viktor kérdezte tőlem, hogy milyen hangszeren szeretnék játszani. Én megvontam a vállamat, aztán mondtam, hogy én dobolok, mert azelőtt zongoráztam.


Dobolni doboltál-e azelőtt?

Ricsi: Nem, nem. Csak akkor kezdtem el dobolni.
Kovács: Senki nem tudott semmit.
Viktor: Azelőtt Ricsi a Magyar TV-ben vezetett egy műsort, a Tótágast. (?)
Ricsi: Jajaj, na, mindegy. Szóval megvoltunk mi ketten, aztán jött a gitáros Attila, rá pár hónapra pedig Király Attila művészúr csatlakozott hozzánk, azóta változatlan felállásban nyomjuk.


Mennyire komolyan gondoltátok ezt az egész zenélést akkoriban?

Király: Hát én most sem gondolom komolyan.
Ricsi: Eltelt egypár év, amíg megtanultunk játszani a hangszereinken és kialakult a koncertezés meg az első demó. Fokozatosan, lépcsőnként próbáltunk előrébb és előrébb lépegetni.
Király: Közös hatásaink nincsenek...illetve van. A lassú doom zene, azt szeretjük.
Kovács: Meg a Dallas.


Mégis miket hallgattok?

Király: Mit hallgatunk?
Kovács: Szerintem személyenként...
Ricsi: Állj, állj! Először rendszerezzem a választ, utána pedig mindenki külön-külön elmondja. Mind a négyen általában azért másfajta zenéket hallgatunk és ebből jön össze valamilyen érdekes massza. A hatásaink nagyon különbözőek. Király Attila művészúr hatásai a következőek:
Király: Mindig más. Jelenleg nem hallgatok zenét, ez a legfőbb hatásom. Kezdetben nagyon nagy hatással volt rám az Iron Maiden, aztán a Cannibal Corpse, aztán a Primus...egy kicsit. Végül pedig az Atheist, az betette a kaput, de az Atheist-ből is a dobos, a kettes albumnak a dobosa. Aztán egyre több zenére találtam rá. Igazán jellemző hatásom soha nem volt, mivel sohasem tudtam eljátszani azokat, amik igazán tetszettek.


Legalább próbálkoztál?

Király: Hát annyi, hogy leszedtem egy Rush lemezt, hogyha úgy volt...
Kovács: Hahaha.
Király: Ez így volt, a Counterparts volt az.
Kovács: Az internetről. Leszedted az internetről.
Király: Nem olyan nehéz a bőgő, vagy ilyesmi. Elkezdtem tanulni basszusgitározni, egy pár évig tanultam jazz-t, de ez sajnos nem érződik, haha.


A többieknek van zenei képzésük?

Kovács: Ajaj.
Ricsi: Persze, persze.
Kovács: Válaszoljon Ricsi, mert ugye...
Király: ...neki van a legkomolyabb múltja.
Ricsi: Jártunk tanárhoz mindannyian, Viktort is beleértve...
Viktor: Én milyen tanárhoz jártam?
Ricsi: Hozzám!
Király: A matektanárhoz!
Ricsi: Én pl. egy lagzis dobosnál kezdtem...
Király: És ott is hagytad abban!
Viktor: Ricsi egy lagzis zenekarban is játszik.
Ricsi: Így van, de az az igazság, hogy a zenekarban fejlődtünk. Mindannyian kb. egyszinten kezdtük és...
Kovács: Tényleg, senki sem tudott semmit. Nálunk a hangszerek kihasználása punk zenekar módra történt. Ricsi a festékes vödrökön kezdett el dobolni az első próbán, én meg lemezjátszóval erősítettem ki a gitárt. Nekem volt egy gitárom, azért lettem gitáros.
Király: Ebből én ki szeretném vonni magam, mert én basszusgitárosként kerültem az együttesbe. Komoly zenei múltam volt, doboltam egy másik együttesben.
Kovács: Térjünk vissza a hatásokra szerintem.
Ricsi: Én mindenképpen a Primus hatására kezdtem el dobolni, nagyon szerettem Tim Burt Alexander-t. Azonkívül amilyen zenéket hallgatok, a Varso muzsikájában nem mutatkozik. Depeche Mode, Sting és ilyen finomabb muzsikák. Én nem is nagyon szeretem ezt a durva zenét, mint a Morbid Angel meg az ilyesmiket, amiket Kovács szeret.
Király: Egy gyors megjegyzés: a mai napig az egyik legnagyobb album a világon a Cynic albuma, nameg a King Crimson és a projectjeik. De mostanában inkább ilyen keleti népzenéket hallgatok.
Kovács: Én majd most mondom: a kezdeti lépésem a GNR meg ami akkor divat volt, utána pedig kedves Pál Viktor meghallgattatott velem egy Morbid Angel lemezt, a Blessed Are The Sick-et. A Fall From Grace volt az első death metal szám, amit hallgattam életemben és azonnal megfogott ez a pozitív szövegvilág. Azóta én eléggé beástam magam a death metalba, elég szélsőséges az ízlésem. Egyik haverom azt mondta, hogy olyan a zenei ízlésem, hogy a 200-as izzó hozzám képest...hogy van? A fekete lyuk hozzám képest 200-as izzó.
Király: Ez egyáltalán nem vicces.
Ricsi: Ez már szánalmas, bazmeg.
Kovács: Na, mindegy. A death metal mellett mindenféle kísérletezős zenét szeretek, akár a régi Genesis-ről van szó, akár mondjuk ...
Viktor: Kozsó!
Kovács: Én komolyan válaszolok, nem úgy, mint ti. Ilyen indusztriális dolgokat is szoktam hallgatni, valószínű, hogy ez érződni is fog a következő számokban.
Viktor: Jaj, én nem tudom.
Király: Minden szart meghallgat!
Viktor: Minden szart meghallgatok.
Kovács: Pl. Björk-öt, fúúj.
Viktor: Pl. Bkörk-ö főleg. A zenei ízlésem meglehetősen változatos. Sok klasszikus zeném van, sok metal zeném van, sok pop zeném.
Király: Igazság szerint már eljutottunk oda -nem mintha akárhova is ellehetne jutni-, hogy teljesen mindegy, hogy milyen zenéről van szó. Klisé, de teljesen mindegy.
Kovács: Igazából nem a stílus a meghatározó, hanem a zenének minősége.


Ti mennyire érzitek eredetinek, újszerűnek a zenéteket?

Kovács: Linkin Park nyúlás az egész!
Király: Hát, jól tudjuk leplezni, hogy mit nyúlunk le, ez tény.
Kovács: Szerintem halál-egyszerű a megfejtése az egésznek. Nekem van egyfajta zenei ízlésem, ugyanakkor a többiek mást hallgatnak, u.h. nyilvánvaló, hogy ők a saját felfogásukban játsszák el a dolgokat. Nem hiszem, hogy mi találtuk fel a spanyol-viaszt, játsszuk azt, ami belőlünk jön és ennyi. Ez klisés válasz, de tényleg ez van.
Viktor: A megfejtés az annyi, hogy lehozza Kovács a riffjeit, Attila ráprüntyög valami progresszív baromságot és így tovább.


A próbák/zeneírás mennyire komolyan szoktak zajlani?

Király: Nagyon komoly, nagyon komoly.
Viktor: Lemegyünk és nyolc óra egyhuzamban, megállás nélkül, minden nap.
Kovács: Néha be is baszunk. Régebben jammeltünk próbákon és ott írtuk a számokat, de újabban otthon. Elég sokat szoktunk dolgozni a számokon, ezért is készülnek lassan a dolgok. A tavalyi évben egyetlen új számot nem írtunk.
Viktor: Túl sokat koncerteztünk, az volt a probléma.


Eléggé ismeretlenek vagytok errefele. Hogyan jött össze ez a mai fellépés?

Kovács: Ezt nem tudom.
Viktor: Csináltuk ezt a legutóbbi cuccot, az Eastern Fashion EP-t, amit kb. 250 helyre elküldtünk. Küldtünk Nelu-nak is (Nelu - A fesztivál szervezője). Kb. 4 hónapig minden szabadidőmben interneten keresgéltem dolgokat, mert otthon egyetlen zenekarnak sincs olyan adatbázisa, ami normális lenne. Vagy, ha van, akkor nem adják ide. Ez a magyar összetartás. Dögöljön meg a szomszéd tehene is. Vörös Andris nagyon rendes volt, meg a CDT-s srácok is. Szóval volt aki segített. Mindegy, ez lényegtelen. De az a lényeg, hogy magunknak kapartuk ki a szart. Küldtem Nelu-nak is CD-t.


Őt hogyan kaptad el?

Interneten találtam ezt a céget, amit ő csinál. Láttam, hogy egész normálisnak tünik a dolog, meg megbízhatónak, u.h. gondoltam, hogy hátha bevállal egy romániai terjesztést. A fesztiválról nem is hallottam. Ő írta, hogy a terjesztést azt nem tudja bevállalni, de meghívott a fesztiválra. Nagyjából ennyi volt. Kérdezte, hogy mennyi pénzt kérünk, én meg írtam, hogy legyen 100 euro, ő meg visszaírta, hogy jó, akkor 200.


Viktor, te nemrég jöttél vissza Finnországból. Mit is csináltál ott pontosan?

Tanultam.


Mégis, mit?

Tanulok történelmet és magyart. Magyarból pedig kötelező félévnyi finn nyelvészet. Nekem pedig nagyon megtetszett, meg a tanárommal jól összebarátkoztunk, nagyon jófej-csaj.


Csaj?...

Férje van, meg gyereke. Na, mindegy. Megkaptam egy ösztöndíjat és kimentem tanulni.


Olvastam a honlapotokon, hogy jelenleg valami filmzenét írtok. Meséljetek erről.

Kovács: Hát, igen, a hír igaz. A Moment Dictated Sincerity c. videoklipünk rendezője, Lóránd Demeter csinál most egy psycho-thrillert, Jellemző Ábrándok lesz a címe. Gondolom, hogy tetszett neki a zenénk és megkért minket, hogy működjünk közre ebben a dologban. Már elég sok szám összeállt, már csak annyi van, hogy teljesen összekell rakni ezeket.


Milyen lesz a zene? Tipikus Varso, vagy valami elvontabb, betegebb zene?

Az eddigi témák alapján hasonló lesz. A Finding Deaf Ears-es instrumentális számoknak és az újabb indusztriális hatásoknak lesz az ötvözete. Elég bizarr anyagnak ígérkezik. Lesz benne sok zaj is.


A film kész van, esetleg láttátok már?

Király: Persze, persze.
Kovács: Nem, nem.


Párhuzamosan készül a film és a zene?

Kovács: Igen. Ez olyan, mint egy ismeretlen emberre ruhát szabni, de jó lesz, biztos, hogy jó lesz. Megkaptuk a forgatókönyvet, én erre írtam egy filmzene-forgatókönyvet, hogy mik jutottak eszembe, stb, a rendezőnek pedig tetszett. Három hét múlva találkozunk vele és akkor majd összerakjuk a dolgokat.
Viktor: Stúdióba szeptember közepén megyünk, amikor már nagyjából vágott anyag lesz.


Ez az anyag megfog jelenni, mint Varso lemez?

Viktor: Van egy lehetőség, amiről most inkább nem beszélek, mivel nem biztos.
Ricsi: Elképzelhető, hogy meglesz.


Ez a Billy Gould-os dolog?

Viktor: Nem. De valószínű, hogy ki lesz adva az Eastern Fashion külföldön. Megvannak tárgyalva a dolgok, de nincs aláírva a szerződés. Ezért még nem publikus a dolog, u.h. egyelőre nem érdemes beszélni róla.


Zenélés mellett mivel foglalkoznak a Varso zenészei?

Viktor: Én iszom.
Király: A zenélés mellett ősrégészetet és egyiptológiát tanulok. Ásatásokra járok, amikor nem zenélek. Egyiptomi őskorral foglalkozok, ez hobbim is. Ihletet is inkább az olvasmányaimból merítek. A többiek a zenekarból mindig kiröhögnek, de már megszoktam.
Kovács: Hahahaha
Ricsi: Szerintem ezt vágd ki!
Király: Igen, vágd ki!
Ricsi: Én, Kozma Richárd születtem...á, nem...A miskolci egyetemen tanulok magyar szakon, ezenkívül zenéléssel töltöm az időmet. A Varso-n kívül még van egy ilyen sanzonos kis Bitangó nevű zenekar, illetve egy Rage Against The Machine-s feldolgozásokat játszó bandám is. Ezenkívül fotballozok. A Milan pedig megnyerte a döntőt, de ezt csakúgy megemlítem, mivel nem került a kérdések közé.
Kovács: Én vagyok az egyetlen, aki egy büdös paraszt és nem tanul semmit. Én dolgozom, de hagyjuk, hogy hol...Na, jó, a pornóiparban! Csak vicceltem...
Viktor: Pénzbehajtással foglalkozik egy maffiózó cégnél.
Kovács: Nem, nem pénzbehajtással foglalkozom. Cégminősítéseket készítek, de végülis ez lényegtelen. Én vagyok az egyetlen, aki kétkezi munkából él, nemúgy, mint a Def Leppard dobosa.
Viktor: Ez mekkora paraszt poén volt...Én történelmet, magyart meg múzeológiát tanulok, de szabadidőmben újságírással is foglalkozom. Közben meg írok történeteket, novellákat, némely meg is jelent. Van egy saját honlapom is, majd leírom a címét. (Elfelejtetted leírni!-Robi)


Kovács, te festészettel is foglalkzol.

Annyira már nem foglalkozok ezzel a dologgal, már csak a Varso számára készítek képeket. Mire vagy kíváncsi ezzel kapcsolatban?


Pl. jártál-e festő iskolába, képzésekre, stb.

Mielőtt rocksztár szerettem volna lenni, előtte képregényrajzolóként képzeltem el az életemet. Imádtam a Pókembert meg az ilyesmiket, emiatt rajzszakos gimnáziumba jártam. Rajzoltam is sokat, próbálkoztam aztán képző főiskolával is, de sajnos nem jött össze, pedig képregénybe is beadtam az önéletrajzomat. Mostmár nem foglalkozom intenzíven festészettel, mert jelenleg a Varso az elsődleges. Amúgy meg Francis Beacon meg Salvador Dali a példaképeim. Főleg a XX. századi szürrealizmust szeretem.


Kiállitással nem próbálkoztál?

De, volt kettő is, csak nagyon kiábrándultam ebből a művészvilágból. Nem akarok belemenni, hogy manapság mi is az, amit művészetnek lehet nevezni, de vannak dolgok, amik nekem nagyon nem tetszenek ebben az egész kúltúrkörnyezetben. Lehet, hogy még lesz ilyenféle megmozdulás, de nem most. A festés időígényes, mostanában pedig túl sokat gitározom.


Tudnátok mesélni valami érdekes sztorit?

Király: Vannak, vannak.
Ricsi: Nincsenek sztorijaink, mi nem szoktunk viccelődni, beszélgetni sem nagyon szoktunk egymással.
Király: Mondj el egy pisilőset!
Ricsi: Melyiket nem mondtuk még el?...
Viktor: Azt még nem mesélted, amikor Kovács megitta a húgyotokat!
Ricsi: Tartottunk a nyáron egy szalonnasütést a régi próbatermünkben és egy kicsit megittuk a magunkét...Elmentünk a kedves bőgős kollégámmal pisilni egy bokorhoz, mert már nagyon kellett. Letolom a nadrágomat, elkezdtem a műveletet végezni és azt veszem észre, hogy egy tátott száj elém kerül...Kovács volt az. Szóval, a pisi az nem a földre került...
Kovács: Megszeretném jegyezni, hogy akkor megittam egy üveg pálinkát és még nagyon sok más piát. Ez elég égő, sokat ront az image-ünkön.
Ricsi: Most készülünk egy új image-re, ami abszolút a Dallas szappanopera hatására született. Az énekesünk Jocky Ewing, ő az igazgató, aki parancsol nekünk, én vagyok az öccse, Bobby, a rendes srác, aki mindenkit kibékit. Viktor ellenfele Attila, aki Cliff Barnes, Kovács pedig nem is lehet más, mint az öreg tintás. És emlékezzünk meg Szeredai Balázsról, aki a zenekar barátja, ő Ray Krebbs, az abszolút nyugodt fickó, akivel néha összeverekszem a kocsmában...
Király: Egy nagyon fontos felhívásról van szó! Még mindig van egy hely Pank Anderson szerepében!
Ricsi: Így van, egy Pank Anderson-t keresünk, egy hasonló karaktert, egy hasonló embert. Hoppá, itt egy ember! (Gabica - Psycho Symphony). Nem akarsz Pank Anderson lenni?
Gabica: Nem ismerem egészen pontosan a karaktert.
Ricsi: Multimilliomos olajvállalkozó.
Gabica: Igen, mindenképpen szeretnék.


Mit szeretnétek elérni a Varso-val?

Kovács: Pénzért csináljuk.
Viktor: Lenne egy felhívásom: szeptemberben csinálunk egy fesztivált...
Király: De októberben is lehet jönni...
Viktor: Még mindig várjuk zenekarok jelentkezését. Már van egy zenekar, amely biztos fog játszani, valami Pszichológia Szimfónia, vagy micsoda, nem ismerem őket, azt modják jó.
Ricsi: Fakezű punkzenekar.
Viktor: Az a lényeg, hogy eredeti zenéket várunk és csak Kelet-Európából, tehát Románia az tökéletes.
Kovács: Eredeti zenéket, mint pl .a Bon Jovi!


Az Eastern Fashion CD-re milyen visszajelzések voltak?

Viktor: Sok helyre elküldtük. Kaptunk ajánlatokat külföldi kiadóktól, ezek közül 3-4 ajánlat elég konkrét volt, Billy Gould, a Faith No More bőgőse is érdeklődött. Biztos, hogy lesz szerződés, csak az a kérdés, hogy mikor. Egy koncertszervezőcéget is találtunk, ezenkívül három ember foglalkozik koncert lekötésekkel Ausztriában, Csehországban, Szlovéniában, a volt jugoszláv államokban, stb. Van egy belga cég is, ami azon ügyködik, hogy októberben három hétre kimenjünk. 25 külföldi kritika megjelent, nem tudták hová rakni a zenénket, stb. Volt egy nagyon negatív kritika, két mértéktartó, a többi pedig pozitív. Most nagyon sok minden folyamatban van, ebben az évben úgy néz ki, hogy valami alakul. Ez a zene alapvetően nehéz.
Kovács: Nagyon sok ember számára hallgathatatlan.
Viktor: Magyarországon abszolút nincs közönsége ennek a zenének.
Kovács: Nagyon jó kritikákat kapunk, de a koncertekre kevesen járnak. A tavalyi Eclipse-After All-Varso turnéra kb. 50-60 ember jött le esténként. Magyarországon ez a slágeres téma megy, Hooligans, Tankcsapda meg ilyenek. Itt most sokkal több ember van, mint ahányan otthon szoktak lenni.


Ma este mire számíthatunk?

Kovács: Zúzás.
Viktor: Féléve nem voltunk színpadon, u.h. nem tudom.
Kovács: Jó lesz.
Viktor: Én bevagyok fosva.
Kovács: Én nem.
Viktor: A közönség reakció is fontos, de valójában a mi mércénk az, ami lényeges.


Utolsó kérdés: Varso-honnan jött a név?

Viktor: Jaj. Meséld el te, Kovács.
Kovács: Ez is egy érdekes történet. Az első koncertünkre készültünk, egy diák fesztivál volt és ki kellett egy nevet találni. Volt akkoriban egy Pepsi Metropol játék. A kupakokon városnevek voltak.
Viktor: A kupakomon írta, hogy Varsó, mondtuk, hogy jó lesz, aztán majd megváltoztatjuk. Ez volt 7 éve, a név pedig rajtunk maradt.
Kovács: Nekem annyi a lényeg ebben a bandában, hogy a legjobb barátaimmal zenélek együtt. Imádom ezeket az arcokat, mert mindig számíthatok rájuk, főleg, hogyha inni kell.
Király: Vagy ha nincs pénzed.
Kovács: Főleg, ha nincs pénzem, igen. Ebben a zenekarban tényleg magamat adhatom és nincs semmilyen elvárás, aminek meg kellene felelni. Mindenki saját magát rakja bele és ez adja az egésznek az erejét. Mi hiszünk ebben, nekem ez a zene az életem.


Hát, nagyjából ennyi.

Kovács: Köszönjük szépen és üdvözlök mindenkit.
Viktor: Kösz. (hörögve)
Ricsi: Hajrá Milan!
Király: Mindenkit üdvözlünk.
Viktor: Köszönjük az interjút, szeretnénk nagyon sokat játszani itt nálatok.


Én is köszönöm nektek a közreműködést.

Kovács: Remélem lehetett érteni valalamit ebből... (Hat nem sokat, -Mirgilus)


www.varso.net

Forgacs Robert

<<Vissza