Fodor Laszlo (Stygian Shadows)

Már vagy két éve akarok egy interjút készítani Fodor Lacival, de eddig idő egyeztetési meg egyébb problémák miatt ez csak most valósulhatott meg. Az ok roppant egyszerű, hogy miért szerepel Fodor Laci a Mirgilus Siculorumban: ő készíti jelenleg a legjobb black/death metal magazint Magyarországon. Egyébb fejtegetés azt hiszem, hogy felesleges is...


Hello László, kérlek mutatkozzál be az olvasóknak!

Üdv. mindenkinek! Mit is mondhatnék magamról? 31 éves vagyok, van egy polgári foglalkozásom, és napjaimat a (black) metal tölti ki a munka után, persze van kedvesem is, gyerekem viszont soha nem lesz, de ez nem annyira fontos, hogy bővebben beszéljek róla.


Mikor alapítottad a Stygian Shadows-t, és milyen céllal? Mit jelent a Stygian Shadows név, és miért pont ezt választottad a magazinod nevének?

A lapot 1995 végén alapítottam, akkor még csak az volt a célom, hogy alternatívát kínáljak az akkoriban létező underground sajtótermékek ellenében, most úgy fest a dolog, hogy a Stygian Shadows azóta is létezik, míg az akkori lapok közül ilyen-olyan okokból kifolyólag egyik se aktív. Jelenleg a célom, hogy Magyarország legjobb és legnevesebb black/death metal lapját készítsem társaimmal, s bár sosem lehet tökéletes a kezünkböl kiadott végeredmény, mi azért törekszünk erre. A név átvitt értelemben a Styx folyó felett kerengő szellemeket jelöli, de egyszerűbben fogalmazva „Alvilági Árnyak”-at jelent. A kifejezés első szavát az Iced Earth „Travel in Stygian” számából vettem, a „Shadows” meg úgy jött, hogy némi tépelődés után arra jöttem rá, hogy ez a két szó milyen jól hangzik együtt.


Eddig hét számot jelentettél meg. Milyen példányszámban jelentek meg? Mindegyik példány elfogyott, vagy van még belőlük?

Igen, így van, hét száma jelent meg eddig a Stygian Shadowsnak. Az első kb. 110 példányban fogyott, a második is ekörül volt. A harmadik kb. 150 példányban talált gazdára. A negyediknél mutatkozik egy törés, ugyanis abból kb. 50 darab készült, akinek megvan vigyázzon rá, mert még magamnak sincs belőle és mivel akkor még számítógépem se volt, kölcsöngépen dolgoztam, s egy bizonyos személy miatt (akinek a nevét nem akarom itt megemlíteni) az összes adat elveszett. Az 5. szám volt az utolsó, amiből 150 körül kelt el, aztán beleuntam az állandó harcba, mert sose sikerült olyan lapot csinálni, amilyet igazán szerettem volna, ezért akkor webmagazinra váltottunk, ez kb. 2,5 évig működött, s annak ellenére, hogy sikeresnek nevezhető dolog volt, már akkor tudtam, hogy az igazi a tradicionáis újságforma, csak ehhez előbb meg kellett teremteni a technikai-anyagi feltételeket. Ez többé-kevésbé 2001 elejére meg is valósult, és azon év nyarán hozzáláttunk a visszatérő szám munkálataihoz, ami végülis olyan lett, amilyen, sikerült megtapasztalni egy nyomdai újság kiadásával kapcsolatos herce-hurcákat. Természetesen mi is hibáztunk, de mivel ez egy amatőr újság, senki se várjon tökéletes munkát, mert ez nem erről szól, ez csak egy „hobbi” elfoglaltság. A 7. szám november végén jelent meg, s míg az előző 250 példányban készült el, ez már 300 darabos példányszámot ért el, remélhetőleg mind sikerül túladni rajtuk. A régebbi számokból már egyik sem kapható, de a 6.-ból még van néhány darab, nem tudom pontosan mennyi, de 10-nél biztosan kevesebb.


Melyiket tartod e 7 szám közül a legjobbnak és természetesen melyiket a legrosszabbnak, úgy tartalom, mint kivitelezés szempontjából?

Tartalmilag mindegyiket erősnek érzem, kivitelezést nézve a legjobb a fényes ezüst papírra nyomott 4. szám, de a nemrég megjelent 7. szám minden szempontot vizsgálva felülmúlja az eddigieket, beleértve az említett 4. számot is.


Régebben azt nyilatkoztad, hogy mindig egyedül fogsz dolgozni, de már egy par éve két szerkesztőtársad is van. Hogyan kerultél velük kapcsolatba es miért pont őket vontad be a Stygian Shadows munkálataiba, és megkérlek mutasd be őket?

Igen, valóban ezt mondtam, de ismered te is a mondást, miszerint, „soha ne mondd, hogy soha”. Hát ebben tévedtem. Dávid Lacival már nem is tudom, hogyan történt a dolog, de az biztos, hogy Varga Ádámot én kerestem meg a közös munka ötletével. Azért döntöttem így, mert szélesíteni akartam a palettát, de ennek most vége, csak azok a bandák kerülhetnek be a lapba, akikre én is rábólintok és mivel a jövőben csak az underground vonalat szeretném erősíteni, ezért interjúk terén ne is várjon senki idehaza széleskörű ismertségnek örvendő bandákat. Társaimról nem szeretnék bővebb információkkal szolgálni, mert úgy néz ki jelen pillanatban a helyzet, hogy egyiküktől meg fogok válni a nem megfelelő hozzáállása miatt a munkához, lévén más fontosabb elfoglaltságai vannak, amit én megértek, de csak olyannal szeretek újságot csinálni, aki teljes mellszélességgel veti magát a munkába. Most még nem szeretném a személyét nyilvánosságra hozni, mert előbb vele kell ezt a dolgot megbeszélnem, de senkit nem veszünk be a helyére.


Két évig csak az interneten létezett a Stygian Shadows. Erre miért volt szukség, es miert tértél vissza a nyomtatott változathoz?

Ahogy azt már fentebb is említettem, belefáradtam a sok kudarcba, mert ez nem egy kifizetödő dolog, nem is igazán anyagilag nézve, hanem abból a szempontból, hogy a ráfordított idő arányban áll-e a végeredménnyel és persze az is fontos volt, hogy nem volt meg a megfelelő technikai háttér sem. Ez ma már megvan és nem szorulok más segítségére, abban sem, hogy az újságot megszerkesszük, mert ezt a hetediket a Hunok-os Zselencz Gábor útmutatásai alapján csináltam és kisebb hibáktól eltekintve elégedett vagyok a végeredménnyel. A visszatérés oka roppant prózai, még akkor is a nyomtatott formát tartom az igazinak, ha kb. 2,5 évig webzine voltunk, de ez amolyan kényszermegoldás volt, a magam részéről nem igazán szeretem az ilyen publikációkat, de elismerem, hogy olcsó (??? sz.m.) és sokakhoz eljuthat, de ebben a témában konzervatív vagyok.


Már vagy egy jo másfél éve semmilyen frissítés nem volt a weboldalon, várható-e a közeljövőben valami frissítés, mert ebben a formában kissé csúnyán néz ki a Stygian Shadows.hu?

Mivel az ilyen webes dolgokhoz egyáltalán nem értek, így nem tudom megszüntetni a weboldalt, bár már többször is szóltam érte Forray Tominak, de úgy látszik, falra hányt borsó volt idáig a kérésem. A kérdésre válaszolva, én nem akarom, hogy jelen legyünk a neten, mert már nem érdekel ez a megjelenési forma, eleget tapasztaltam belőle.


Mi a véleményed az internetről, és az MP3 formátumban letölthető zenék hihetetlen nagy térhódításáról? Lassan odakerülünk, hogy minden ritkaságot majd be lehet szerezni a netről?

Egyfelől hasznos dolognak tartom, másrészt viszont a magam példájából kiindulva azt tudom mondani, hogy főleg kiadók és zenekarok oldalait szoktam meglátogatni. Mivel nagy gyűjtő vagyok, így természetesen igyekszem az eredeti dolgokat előnyben részesíteni, ez főként a bakelitekben nyilvánul meg, CD-k esetében már hajlamos vagyok rá, hogy írott állapotban legyen a gyűjteményemben, de csak akkor jöhet, ha a borítót is le tudom másolni hozzá. Az MP3 egyáltalán nem érdekel, mert személytelennek tartom, még ha általában „ingyenes” is.


Szerinted mennyire veszélyeztetik az MP3-az zenék az underground varázsát?

Nagyon, bár egy kezdő bandának jó, csak fölteszik a zenéjüket a netre, akit meg érdekel, letölti, így viszont nem jön vissza semmi a költségeikből, bár mindenki úgy sáfárkodik a javaival, ahogy neki jólesik. Így nincs cserélgetés sem, ami pedig az undergorund egyik varázslatos velejárója, én a mai napig élvezem ezt a dolgot. Most már a világ minden tájékán vannak ismerőseim, akikkel el lehet cserélni a hazai bandák anyagait az ottaniakért.


Sokan azt vallják, hogy az underground zenék igazi hanghordozója a bakelit lemez és a kazetta, osztod ezt a véleményt?

Így van, én is támogatom ezt a kultuszt, nem hiszem, hogy ma Magyarországon bárkinek is megközelítené a singlekollekciója a kislemezeim számát (jelenleg 445 darab), a kazettákat is szeretem, a demók igazi formátuma ma is a kazetta s nem az írott CD, bár az sem rossz, de mégis más…


A Stygian Shadows Magyarország (és nemcsak) egyik legigényesebb underground sajtóterméke úgy tartalmilag mint külső szempontjából is. Mi a véleményed a gyenge papírminőségű, fénymásolt zine- ekről, amikért mellesleg a szerkesztőik még komoly összegeket is kérnek.

Először is, köszönöm a véleményedet, igazán megtisztelő. Van itt egy-két „kolléga” akiknek kereken megmondtam a véleményemet (pl. a Casket Gardenes fiatalember), erre elkezdett sértegetni, hogy én egy senki vagyok meg hasonlók. Ezzel csak magát minősíti. De másoknak is megmondom az észrevételeimet, miközben nem felejtem el, hogy a Stygian sem tökéletes. Már én is tapasztaltam, hogy a silány minőségű lapokért 4-500 forintokat kérnek, és akkor egyesek sokallják a Stygian áraként megállapított 700 forintot, amiből egy százas a posta- és csomagolási költség! Észre kéne venni, hogy külföldön leszarják, hogy mi egykor a keleti blokkhoz tartoztunk, mert igénytelen kiadványokkal nem lehet labdába rúgni, legyen az angol, vagy magyar nyelvű. Egy ilyen színvonalú újság, mint a 7. számunk, világszerte 5 euróba vagy dollárba kerül, és az testvérek között is 1200-1400 forint között mozog. A kérdésed befejező részében megfogalmazott észrevételhez még annyit tennék hozzá, hogy mindenki annyiért adja, amennyire értékeli a munkáját, de ha a minőség nincs arányosságban az árral, akkor a kutya se fogja megvenni és a pályafutás igencsak rövidre fog sikerülni.


Miért csak magyar nyelven jelenteted meg a Stygian Shadows-t, ezt azért kérdem, mert szerintem, ha angolul is megjelentetnéd egész Európában lenne rá kereslet?

Soha nem gondoltam rá, hogy angolul csináljak lapot, mert elsősorban azokhoz szól, akik magyarul beszélnek, másrészt angolul sem tudok olyan jól, hogy bátran megjelentessek egy ilyen formátumú és terjedelmű kiadványt. Talán igazad van, mert sok kiadó azt írja vissza, miután megkapták a promóciós példányt, hogy nagyon szívesen elolvasnának belőle sok mindent, de nem értik. Ettől függetlenül sok kiadó támogat a kiadványaival. Nekem az a fontosabb, hogy idehaza elismerjék a munkát, amit az underground érdekében fejtünk ki.


Kedvenc magazinok külföldről es Magyarországról, amiket szivesen olvasol. Szoktad gyűjteni ezeket a sajtótermékeket?

Sok kedvenc lapom van, pl: Tales Of The Macabre, Desecration of Virgin, Chaos (ez a három mind germán újság angol nyelven), idehaza is igyekszem hozzájutni az összes, ebben a stílusban megjelenő kiadványhoz, kedvencem nincs, mert velem együtt még sokat kell tanulni mindenkinek. Természetesen gyűjtöm az újságokat is, kb. másfél évtizedre visszatekintő újsággyűjteményem van metal kiadványokból.


Sorolj fel egy pár örökérvényű albumot, amik nélkül nem mennél el egy lakatlan szigetre!

Hát az a pár igen sok lenne, mert nem tudnék mondjuk csak 10-et megemlíteni. Leírom, ami éppen az eszembe jut, rendben?
Slayer- Show no mercy, Hell awaits, Reign in blood, Season in the abyss
Metallica- Kill ’em all, Ride the lightning, Master of puppets
Bathory- Bathory, The return, Under the sign of the black mark, Blood fire death
Celtic Frost - Morbid tales, To mega therion, Into the pandemonium
Mercyful Fate - az összes régi lemezük az újjáalakulást megelőzően
Nocturnus - The key, Thresholds
Massacre- From beyond
Darkthrone – összes
Emperor- Into the nightside eclipse
Judas Iscariot – összes
Sarcofago-I.N.R.I., Rotting
Destruction - 1990-ig az összes
Tormentor - Anno domini, The 7th day of doom


Mi a véleményed a webzine-ekrol, webmagazinokról, es arról, hogy mostanában boldog-boldogtalan fanzine-t készit, holott általában a minoség nagyon csapnivaló?

Annak ellenére, hogy magam is részese voltam ennek a webzine készítési foglalatosságnak, nincs jó véleményem erről a megjelenési formáról. Nem szeretem őket, bár néha megnézek egyet-kettőt, de csak azért, mert gyorsan hozzálehet jutni a szükséges információkhoz. Hogy sokan készítenek fanzine-t? Igen, én is észrevettem, de ma már a technika és az eltökéltség nem elegendőek ennek a véghezviteléhez. Kapcsolatok és pénz nélkül elveszett ember, aki ilyesmire adja a fejét. Néhányan azt állítják, hogy a minőség nem is fontos, szerintem igenis fontos, mert lehetnek benne akármilyen underground bandák, ha nem tetszik, amikor kézbe veszem, megette a fene az egészet. Ami nálunk soha nem lesz, az a színes borító, a válogatás CD és a divatos bandák felvonultatása, mert ezek egyike sem underground jellegzetesség.


Köztudott, hogy ellenzed a politika és ezen belül a szélsőjobbos eszmék, ideológiák terjesztését a black metal révén. Mégis sok N/S banda szerepelt már a lapban ilyen-olyan formában, ez annak tudható be, hogy minőségi zenét játszanak?

Úgy tűnik, igen jól informált vagy! Egyébként így van. Az a véleményem, hogy a black metalnak és a metal zenének általánosságban semmi köze nincs a politikához, légyen az bármilyen eszmeiség képviselője is. Idehaza van egy-két magát igazi bajtársnak képzelő figura (hallod ott Egerben?), akiktől mindig megkapom az ilyen kijelentéseim miatt a megjegyzéseket, hogy miért nem vállalom a nézeteimet. A nézeteim, konkrétan a politikai beállítottságom csak rám tartozik és nem fogom sem ebben, sem más lapban ezeket propagálni. Bár egyébként az a meglátásom, hogy egy demokratikus berendezkedésű államban, mindenféle, akármilyen szélsőséges tartalommal bíró eszmerendszernek megnyilatkozási lehetőséget kell biztosítani, mert ha ez nem így van, akkor ez már cenzúra. De térjünk vissza a kérdésedre. Az, hogy egy adott zenekar milyen politikai nézeteket vall, érdekes téma, lehet róla beszélni, de örvendetes, ha ezek a gondolatok nem a szövegvilág kapcsán kerülnek megvilágításba. Ha megtetszik egy banda zenéje, nem igazán érdekel, hogy náci nézeteket vall-e vagy kommunistákat, engem a zenéjük érdekel, de ha interjút készítek velük, ezt a témát nem szoktam kihagyni, mert ennek segítségével a zene mögött álló muzsikus gondolatait is megismerhetjük. Ha egy magát black metalnak valló banda a szövegekben nem az ún. „black metalos klisékből” meríti a témákat, hanem mondjuk a II. Világháborúból szereznek ihletet és a németeket dicsőítik, ez számomra nem gond, mert őseim révén közöm van ehhez a nagy és erős nemzethez, de attól kezdve az a banda már nem black metal, hanem számomra egyenértékű egy skinhead banda csörömpölésével. Lengyelországban van egy-két igencsak eltévedt banda, kifestik magukat a szokott módon és akkor ott díszeleg a tag homlokán egy jókora horogkereszt, hát tudod, ez egyenesen nevetséges, főleg egy lengyel bandától, akiknek a népét az elsők között igáztak le. Már az a kifejezés, hogy NS black metal számomra kicsit furcsa, mert black metal csak egy van, semmilyen jelzőt nem tűr meg maga mellett a kifejezés, ugyanez áll a vikingeket majmoló zenekarokra és a többi gótikus bohócra is.


Van-e olyan zenekar, akivel nagyon szerettél volna interjút készíteni, de sajnos nem jött össze? Az eddig megjelent interjúid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

Természetesen, több ilyen is van, legutóbb a Blasphemy nem akart kötélnek állni, de megértem őket, nem túl népszerűek a sajtóban, de ez engem nem érdekel, sajnos nem jött össze. A többiekre már nem igazán emlékszem, volt olyan, akinek küldtem pénzt is postaköltségre, hogy válaszoljon, a pénzt eltette, de válasz nem jött. Sok interjúra vagyok büszke, Bal-Sagoth, Primordial, Desaster, Witchburner, Sadistic Intent, Black Witchery, stb... Ezek közül némelyik már kétszer is szerepelt a lapban.


Stygian Shadows Productions név alatt kiadót is működtetsz, megtennéd, hogy bemutatod az olvasóknak az eddig megjelent kiadványaidat és azt is áruld el, hogy hány példányban jelentek meg, és melyik volt a legsikeresebb és egyben melyikre vagy a legbüszkébb?

Igen, ez így van. A történet még 1999-bne kezdődött a Frost első kazettaalbumával, amiből nem is emlékszem, hogy mennyi fogyott, de 250-300 között volt, ennek a 75%-a cserélgetésre ment el, a zenekar is kapott a kazettából, és néhányat idehaza adtam el. Ezt követően két év szünet következett, majd kiadtam Witchcraft demóját, ami már akkor is egy elkésett anyag volt, mert a banda sokat szerencsétlenkedett, pénzhiányra meg egyebekre hivatkozva. 2001 tavaszán a Gholgoth demójának kazettaverziója következett, ezután megint volt egy törés, egyrészt nem volt megfelelő banda, akit fel tudtam volna vállalni, aztán kapcsolatba kerültem a ma már más néven dolgozó szentendrei Shadowthrone-val ,majd a miskolci Marblebog-val és bár eredetileg külön akartam kiadni a két anyagot, egy szerencsétlen egészségügyi probléma elvitte az összes pénzemet, így egy split anyag lett belőle, mindösszesen 150 példányban. Tavaly ősszel egyszerre jelent meg a Dusk, a Ravenshades és a Frost új anyaga. Ezt az akciót abból finanszíroztam, hogy a munkahelyem kifizette a ki nem adott szabadságpénzt, máskülönben csak jókora csúszással jelentek volna meg ezek az anyagok. Amikor tavaly év végén megjelent az újság, kijött a Marblebog új anyaga, ez közös kiadás volt a miskolci bandával, majd decemberben megjelentettem a germán Vinterriket első CD-jének kazettaverzióját. Mostanában az anyagokat összesen 150 példányban adom ki, ez azért is jó, mert nem marad a nyakamon egy darab se, másrészt a cserék révén hamar elfogynak. A legjobban a Witchcraft és a Gholgoth kazetták fogytak, ezekből kb. 300 körül ment el. De ma már egyikből sincs. A legutóbbi anyagokból már csak a Ravenshades, a Frost és a Vinterriket anyagai kaphatóak. Én mindre büszke vagyok, különben nem adtam volna ki egyiket se időt és pénzt nem kímélve mert másra is eltudtam volna költeni azt a pénzt.


Többnyire magyar zenekarok anyagait adtad ki, viszont nemrég a német Vinterriket első nagylemezét jelentetted meg kazetta változatban, ezt, hogy sikerült összehozni es várható-e, hogy Christoph Ziegler(Vinterriket) kiadója a Neodawn is megjelentet majd magyar anyagokat?

Ezt nem volt nehéz összehozni, Christoph látta némelyik anyagom kiállítását, meg persze a lapot is, (a 6. számban volt vele interjú), de már a webes idok óta kapcsolatban vagyunk és mivel tetszett neki a kiállítás minősége a zene mellett, megkérdezte nem-e volna kedvem kiadni az anyagát. Én igent mondtam, bár ezidáig nem túl jól fogy, de nem adom fel. Ő nagyon elégedett volt a kazetta színvonalával ezért nemrég megállapodtunk, hogy tavasszal megjelentetek egy „Winternacht” című új Vinterriket kazettát is, s akárcsak az elözőt, ezt is 150 példányban. De ez mellett, még tervbe van véve egy Sabbat koncertkazetta és valamikor később az év folyamán a svéd Necroplasma első teljes albumának kazettaváltozata is, ami a portugál Hiberica kiadó és köztem lévő kooperáció eredményeképpen fog megvalósulni.


Mivel foglalkozol a civil életben, ezt csak azért kérdem, mert nem lehet túl sok szabadidőd, és ugyebár valamiből meg is kell élni?

Igen, van civil foglakozásom, annyiból jó, hogy a helyi posta kézbesítője vagyok, mert egyfelől így megspórolom a munkába járáshoz szükséges 2-3 órányi utazást és legrosszabb esetben is 4 körül itthon vagyok, de szabadidőm így sincs sok. Munka után csak a dolgaimmal foglakozom, ebbe a levelezést, a rendelések lebonyolítását, a kiadóval kapcsolatos elintézni valókat kell érteni, és akkor még nem is említettem, hogy közel 2,5 éve együtt élek egy lánnyal, aki szintén ezt a black metalos életstílust favorizálja. Sosem értettem azokat, akiknek minden vágya az, hogy egy gyerek révén reprodukálják magukat, minket ez egyáltalán nem érdekel és számomra, az sem hiteles, ha azt hallom, hogy egy magát true black metalosnak valló egyén - akár zenész is lehet- családos ember, feleséggel, gyerekkel. Talán hülyén hangzik de azt hiszem, akinek van családja, annak már az a legfontosabb, hogy felnevelje a gyerekét és megéljenek a feleségével a fizetésükből. Hát én ezeket a dolgokat magasról leszarom, mindig legyen annyi, hogy legyen hol enni-inni, aludni és jusson lemezekre, többre nem vágyom. Lehet, hogy holnap már nem is élek, akkor meg minek a pénzt hajtani?


A kiadás mellett terjesztéssel is foglalkozol, ez szükséges ahhoz, hogy életben tudd tartani az újságot és a kiadót?

Mindenképpen kell, mert a kiadóból pénz alig folyik be és muszáj valamiből fedeznem a költségeket és persze szerény összeg arra is kell, hogy kifizessem a horribilis postaköltséget és megvegyem az újabb lemezeket, mert nem mindenki osztogatja a kiadványait, bár szoktam néha ingyen bakeliteket kapni, de inkább a baráti kiadóknál szokás ez.


Ismersz nerdélyi, romániai underground zine-okat, webmagazinokat, és ha igen, akkor szerinted minőségileg hova sorolandóak?

Ismerem a Kogainont és van egy-két régebbi kiadványom itthon. Webmagazinok közül csak a tiédet ismerem, de többet nem is akarok, mert nem igazán érdekelnek. Ahogy máshol, nálatok is vannak jók és rosszak egyaránt, a tiédet a jók közé sorolom, bár még van mit javítani a dizájnon.


Még sosem szerepelt romániai zenekar a Stygian Shadows-ban, várható-e romániai zenekar felbukkanása az újságodban?

Nos, szavaidból úgy tűnik, nincs meg neked a 4. szám, mert abban volt egy interjú a Negurá Bunget zenekarral, igaz, az interjú nem saját készítésű volt, a kecskeméti Huszka Balázs készítette, akiről egyébként már évek óta nem tudok semmit. Nézd, én nem úgy osztályozom a zenekarokat, hogy melyik ország a hazájuk, de mivel nagyon érdekel a távolabbi országok színtere, ezért az egzotikusabb bandákat mindig igyekszem előnyben részesíteni, de nem mondom azt, hogy nem lesz megint román banda a lapban. A Deicide koncert alkalmával megismerkedtem a Vokodlok két tagjával - akiket ezúton is üdvözlök - és minden bizonnyal lesz velük interjú a 8. számban.


Legnagyobb hülyeség, vicces dolog ami megtörtént veled, természetesen a Stygian Shadows-szal kapcsolatosan...

Nem pont az én személyemmel kapcsolatos a sztori, de érdekes, hogy egyeseknek milyen előítéletei vannak. Nos, amikor a legutóbbi szám készült, a munka végeztével a nyomda főnöke elmesélte, hogy a gépmesternek nem igazán fűlött a foga a munkához, lévén ő egy vallásos ember és a Stygian egy sátánista újság, amit én a leghatározottabban visszautasítok, ugyanis nem akarok kedvezni semmilyen politikai-vallási, ideológia képviselőinek sem


Köszönöm szépen az interjút, tovább nem fárasztalak, mert tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, ha van valami, amit meg elszeretnél mondani, akkor itt most megteheted:

Én köszönöm a lehetőséget, hogy helyet adtál a gondolataimnak. Egyúttal elnézést a kései válaszért, de alaposan akartam válaszolni, ehhez idő kell, amiből viszont kevés áll rendelkezésemre. Csak annyit szeretnék üzenni azoknak, akik netán gyarló irigységből, vagy más okból gyalázzák a tevékenységemet, meg lehet próbálni mindenkinek, hogy a semmiből felépítve, eljussanak arra szintre, hogy számítson sokaknak a véleményük, addig meg húzódjanak meg a vackukon és olvassák a nekik való népszerű sajtótermékeket. Ezen a címen lehet velem kapcsolatba lépni: stygian@axelero.hu

Mr.Mirgilus

<<Vissza