Disk Flash

A Forest of Stars - Opportunistic Thieves of Spring (Transcendental Creations, 2010) >>

Abigor - Time Is the Sulphur In The Veins Of The Saint... (End All Life Productions, 2010) >>

Acid Witch - Stoned (Hells Headbangers, 2011) >>

Amestigon - Sun of All Suns (Hau Ruck!, 2010) >>

Angantyr - Svig (Northern Silence Productions, 2010) >>

Apati - Morgondagen installd i brist pa intresse (Total Holocaust Records, 2010) >>

Arckanum - Sviga Lae (Regain Records, 2010) >>

Ash Pool - For Which He Plies The Lash (Hospital Prods/Tour De Garde, 2010) >>

Atlantean Kodex - The Golden Bough (Cruz del Sur, 2010) >>

Autopsy - The Tomb Within MCD (Peaceville Records, 2010) >>

Besatt - Demonicon (Undercover, 2010) >>

Bethlehem - Stonkfitzchen MCD (Red Stream, 2010) >>

Black Funeral - Vukolak (Behemoth Productions, 2010) >>

Black Witchery - Inferno Of Sacred Destruction CD + DVD (Osmose Productions/Hells Headbangers, 2010) >>

Blasphemophagher - ...For Chaos, Obscurity And Desolation... (Nuclear War Now!, 2010) >>

Blood of Kingu - Sun in the House of the Scorpion (Candlelight Records, 2010) >>

Blood Revolt - Indoctrine (Profound Lore/Invictus, 2010) >>

Burzum - Belus (Byelobog Productions/Plastic Head, 2010) >>

Christian Mistress - Agony & Opium (20 Buck Spin, 2010) >>

Clandestine Blaze - Falling Monuments (Northern Heritage, 2010) >>

Cripta Oculta - Ecos dos Dolmens Esquecdios (Frenteuropa/Darker Than Black, 2010) >>

Dark Tribe - Archaic Visions (Black Hate, 2010) >>

Dawnbringer - Nucleus (Profound Lore, 2010) >>

Deathspell Omega - Paracletus (Season of Mist/Norma Evangelium Diaboli, 2010) >>

Dekadent Aesthetix - Dekadent Aesthetix (Goatowarex, 2010) >>

Denouncement Pyre - World Cremation (Hells Headbangers, 2010) >>

Drudkh - Handful of Stars (Season of Mist, 2010) >>

Dyster - Le Cycle Senescent (Drakkar Productions, 2010) >>

Electric Wizard - Black Masses (Rise Above Records, 2010) >>

Encoffination - Ritual Ascension Beyond Flesh (Selfmadegod Records, 2010) >>

Force Of Darkness - Darkness Revelation (Genuflextion, 2010) >>

Front Beast - Wicked Wings of Wartjalka MCD (Undercover, 2010) >>

Furze - Reaper Subconscious Guide (Agonia Records, 2010) >>

Ghost - Opus Eponymous (Rise Above, 2010) >>

Haus Arafna - You (Galakthorro, 2010) >>

Hellish Crossfire - Bloodrust Scythe (I Hate Records, 2010) >>

I Shalt Become - Poison (Moribund Records, 2010) >>

Immolation - Majesty and Decay (Nuclear Blast Records, 2010) >>

Inquisition - Ominous Doctrines of the Perpetual Mystical Macrocosm (Hells Headbangers, 2010) >>

Kerasphorus - Cloven Hooves at the Holocaust Dawn MCD (Nuclear War Now!, 2010) >>

Kistvaen - Unbekannte (Self released, 2010) >>

Krieg - The Isolationist (Candlelight Records, 2010) >>

Maniac Butcher - Masakr (Negative Existence, 2010) >>

Misantropical Painforest - Firm Grip of the Roots (Descending Towards Damnation, 2010) >>

Miserere Luminis - Miserere Luminis (Sepulchral Productions, 2009) >>

Mortualia - Blood of the Hermit (Dark Adversary Productions, 2010) >>

Necroslut - Black Deceiver (Hammer of Hate, 2010) >>

Nightbringer - Apocalypse Sun (Avantgarde, 2010) >>

Non Opus Dei - Eternal Circle (Witching Hour Productions, 2010) >>

Omega - Second coming, Second crucifixion (Evil Spell Records/Undercover, 2010) >>

Ondskapt - Arisen From The Ashes (Osmose Productions 2010) >>

Profanatica - Disgusting Blasphemies Against God (Hells Headbangers Records, 2010) >>

Sadomator - Goatblood Panspermia LP (Iron Bonehead, 2010) >>

Sargeist - Let The Devil In (Moribund Records, 2010) >>

Sarke - Vorunah (Indie Recordings, 2009) >>

Satanic Warmaster - Nachzehrer (Werewolf Records, 2010) >>

Sinisterite - Sinisterite (Pest Productions, 2010) >>

Spiritual Front - Rotten Roma Casino (Trisol, 2010) >>

Swans - My Father Will Guide Me Up A Rope To The Sky (Young God Records, 2010) >>

The Devil's Blood - The Time Of No Time Evermore (Van, 2009) >>

The Royal Arch Blaspheme - The Royal Arch Blaspheme (Hells Headbangers, 2010) >>

Truppensturm - Salute To The Iron Emperors (Van, 2010) >>

Twilight - Monument To Time End (Southern Lord, 2010) >>

Urfaust - Der freiwillige Bettler (Van, 2010) >>

Vanderbuyst - Vanderbuyst (Van, 2010) >>

Vasaeleth - Crypt Born & Tethered To Ruin (Profound Lore, 2010) >>

Von Goat - Septic Illumination (Nuclear War Now!, 2010) >>

Watain - Lawless Darkness (Season of Mist, 2010) >>

Weapon - From The Devil's Tomb (The Ajna Offensive/Agonia, 2010) >>

Witchburner - Demons (Evil Spell Records/Undercover, 2010) >>

Witchrist - Beheaded Ouroboros (Invictus Productions, 2010) >>

Iskon - Gde Krug Vecni Svoj Beskraj Nudi (Blackness Production, 2010) >>

Vomitor - Devils Poison (Hells Headbangers, 2010) >>

Diaboli - Invocation (Northern Heritage, 2010) >>

Rotting Christ - Aealo (Season Of Mist, 2010) >>

Dusk - Orok Halalban (In Eternal Death) (Possession Productions, 2009) >>

Shackles - Traitors' Gate (Hells Headbangers, 2009) >>

Armour - Armour (Hells Headbangers, 2009) >>

Shining - VI - Klagopsalmer (Osmose Productions, 2009) >>

The Ruins of Beverast - Foulest Semen of a Sheltered Elite (Van, 2009) >>

Sacrificia Mortuorum - Damnatorium Ferrum (Apparitia Recordings, 2009) >>

Vermeth - Suicide Or Be Killed! (Drakkar Productions, 2008) >>

Urfaust - Einsiedler MCD (Van, 2009) >>

Lifelover - Dekadens (Osmose Productions, 2009) >>

Iskon - Tisina Usnulih Vekova (Blackness Production, 2008) >>

Apati - Eufori (Total Holocaust Records, 2009) >>

Slagmaur - Von Rov Shelter (Osmose Productions, 2009) >>

Peste Noire - Ballade cuntre lo Anemi Francor (De Profundis, 2009) >>

Graveland - Spears of Heaven (No Colours, 2009) >>

I Shalt Become - The Pendle Witch Trials (No Colours, 2009) >>

Kladovest - Escape in Melancholy (No Colours, 2009) >>

Sinners Burn - Mortuary Rendezvous (No Colours, 2009) >>

The Flight of Sleipnir - Algiz + Berkanan (No Colours, 2009) >>

Nargaroth - Jahreszeiten (No Colours, 2009) >>

Werewolf - The Order of Vril (No Colours, 2009) >>

Bazöoka - Toxic Warriors (Metal Inquisition Records, 2009) >>

Diabolic Force - March To Calvary (Metal Inquisition Records, 2009) >>

Affliction Gate - Aeon of Nox [from darkness comes liberation) (Metal Inquisition Records, 2009) >>

V/A - Evola Tribute - The Spirit of Europe (Homo Superior / Nija Art, 2009) >>

Be Persecuted - End Leaving (No Colours, 2009) >>

Celestia - Retrospectra (Apparitia Recordings, 2009) >>

Nahar - La Fascination Du Pire (Avantgarde Music, 2009) >>

Drowning the Light - An Alignment of Dead Stars (Avantgarde Music, 2009) >>

Uncelestial - Born With Lucifer's Mark (Northern Heritage, 2009) >>

Drudkh - Microcosmos (Season of Mist, 2009) >>

Myrkr - Black Illumination (Debemur Morti, 2009) >>

Arckanum - ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ (Debemur Morti, 2009) >>

Horna - Musta Kaipuu (Debemur Morti, 2009) >>

Nefandus - Death Holy Death (Left Light Emanations/Satanic Propaganda Records, 2009) >>

Monarque - Ad Nauseam (Sepulchral Productions, 2009) >>

Drev - Failure (Labile Records, 2009) >>

Helel - A Sigil Burnt Deep into the Flesh (Debemur Morti, 2009) >>

Ruins - Cauldron (Debemur Morti, 2009) >>

Archgoat - The Light-Devouring Darkness (Debemur Morti, 2009) >>

Isthar - Chaos Death Reincarnation MCD (self-released, 2009) >>

Infernal Kingdom - The Black Throne of Hell (Frenteuropa, 2009) >>

(V.E.G.A.) - Alienforest - A Sick Mind's Hologram (Debemur Morti, 2008) >>

Non Opus Dei - Constant Flow (Empire Records, 2007) >>

Lifelover - Konkurs (Avantgarde Music, 2008) >>

Necrofrost - Blackeon Lightharvest (Total Holocaust Records, 2008) >>

Sinners Burn - Pre-mortal Autopsy (No Colours, 2008) >>

Intestine Baalism - Ultimate Instinct (No Colours, 2008) >>

Murk - All Is Lost (No Colours, 2008) >>

Age of Agony - Follow The Way Of Hate (No Colours, 2008) >>

Horna - Sanojesi Aarelle (Debemur Morti, 2008) >>

VI - De Praestigiis Daemonum (Debemur Morti, 2008) >>

Old Wainds - Death Nord Kult (Debemur Morti, 2008) >>

Sagittarius - Songs from the Ivory Tower (Cold Spring, 2008) >>

Morbosidad - Profana la Cruz del Nazareno (Nuclear War Now!, 2008) >>

Nocturnal Graves - Satan's Cross (Nuclear War Now!, 2008) >>

Proclamation - Messiah Of Darkness And Impurity (Nuclear War Now!, 2008) >>

The Eternal - Kartika (Firebox Records, 2008) >>

Arkha Sva - Mikama Isaro Mada (Total Holocaust Records, 2008) >>

Toxic Holocaust - An Overdose of Death... (Relapse Records, 2008) >>

Hammer - Shoax (Werewolf Records, 2008) >>

Absurd / Grand Belial’s Key / Sigrblot - Weltenfeind (W.T.C. Productions, 2008) >>

Ars Diavoli - Pro Nihilo Esse (Debemur Morti Productions, 2008) >>

Infestus - Chroniken des Ablebens (Debemur Morti Productions, 2008) >>

Baptism - Grim Arts of Melancholy (Northern Heritage, 2008) >>

Behexen - My Soul For His Glory (Hammer of Hate, 2008) >>

Funeral Procession - The Red Vine Litanies MCD (Van, 2008) >>

Leviathan - Massive Conspiracy Against All Life (Moribund Records, 2008) >>

The Devil’s Blood - Come, Reap MCD / The Graveyard Shuffle Ep (Van, 2008) >>

Arghoslent - Hornets of the Pogrom (Drakkar Productions, 2008) >>

Arckanum - Antikosmos (Debemur Morti Productions, 2008) >>

Nyktalgia - Peisithanatos (No Colours Records, 2008) >>

Impiety - Dominator MCD (Pulverised Records, 2008) >>

Infernal Execrator - Antichrist Execration MCD (Pulverised Records, 2008) >>

Disloyal - Prophecy (No Colours Records, 2008) >>

Nebiros - Kurwa Satana (No Colours Records, 2008) >>

Evol - The Saga Of The Horned King/Dreamquest DCD (No Colours Records, 2008) >>

Urfaust - Drei Rituale Jenseits Des Kosmos MCD (Debemur Morti Productions, 2008) >>

October Falls - The Womb Of Primordial Nature (Debemur Morti Productions, 2008) >>

Scratching Soil - Separatism (Stygian Crypt Productions, 2007) >>

Tears Of Mankind - Without Ray Of Hope (Stygian Crypt Productions, 2006) >>

Liholesie - Vedanya (Visions) (Stygian Crpyt Productions, 2007) >>

Amber Tears - Revelations Of Renounced (Stygian Crypt Productions, 2006) >>

Kimaera - Ebony Veiled (Stygian Crypt Productions, 2006) >>

Karcinoma - The Night...Apogees Of Madness (Stygian Crypt Productions, 2007) >>

Griefer - Brute Force (Deterrent Industries, 2007) >>

Lyrinx - Nihilistic Purity LP (Insidious Poisoning Records, 2008) >>

Maleficum Orgia - Maleficum Orgia (Insidious Poisoning Records, 2008) >>

Traumatic Voyage - Khiaoscuro (Merciless Records, 2008) >>

Celestial Bloodshed - Cursed, Scarred and Forever Possessed (Debemur Morti Productions, 2008) >>

Deathrow - Gateways to Oblivion (Slava Satan Records, 2008) >>

Obskene Sonare - Todnachten MCD (Thule Records/Division Nordwolf, 2007) >>

Israthoum - Black Scenery Avatar MCD (Merciless Records, 2006) >>

Noktiis Eterna - Les Larmes Du Tyran (Slava Satan Records, 2007) >>

Dimhymn / Hypothermia - Sjuklig Intention Split LP (Obscure Abhorrence Productions, 2008) >>

Corpus Christii - Rising 2 x LP (Obscure Abhorrence Productions, 2007) >>

Goat Semen - En Vivo En Lima Hell LP (Hells Headbangers, 2007) >>

Fluisterwoud - Langs Galg en Rad LP (Melaskhole Prod./Debemur Morti, 2006) >>

Devilry - Stormbolt 10” MLP (Breath Of Pestilence, 2006) >>

Metsatöll - Iivakivi (Nailboard Records, 2008) >>

Metsatöll - Terast Mis Hangund Me Hinge 10218 (Nailboard Records, 2005) >>

Loits - Must Album (Nailboard Records, 2007) >>

Must Missa - The Target of Hate (Nailboard Records, 2005) >>

Must Missa - Martyr Of Wrath (Nailboard Records, 2007) >>

Tharaphita - Primeval Force (Nailboard Records, 2005) >>

Tharaphita - Iidsetel sunkjatel radadel (Nailboard Records, 2007) >>

Echosilence - Distorted Horizon Ep (Nailboard Records, 2005) >>

Goresoerd - Goremarket Mid-Prices (Nailboard Records, 2007) >>

Nitrous - Dominant Force (Nailboard Records, 2006) >>

Taak - Koerapoorioo (Nailboard Records, 2006) >>

Horned Almighty - Live Exsanguination 10” LP (Obscure Abhorrence Productions/Art of Propaganda, 2007) >>

Drautran - Throne of the Depths (Prophecy Productions, 2007) >>

Alcest - Souvenirs d'un Autre Monde (Prophecy Productions, 2007) >>

Sick Room 7 - Hail Intolerance (Sound Spheric Records, 2006) >>

Nastrond - Muspellz Synir (Debemur Morti, 2008) >>

Exciter - Thrash, Speed, Burn (Massacre Records/Gordeon Music, 2008) >>

Sacrilegious Impalement - Sacrilegious Impalement MCD (Blasphemous Underground Productions, 2007) >>

Animus Mortis - Atrabilis (Residues From Verb & Flesh) (Debemur Morti, 2008) >>

Wolok - Servum Pecus LP (Insidious Poisoning Records, 2007) >>

Aigro Mucifelam - Lost Sounds Depraved (Insidious Poisoning Records, 2007) >>

Celestia - Frigidiis Apotheosia : Abstinencia Genesiis (Apparitia Recordings/Drakkar Productions, 2008) >>

V/A - 15 Years Jubileum Metal Attack! Vol. 1 (No Colours Records, 2008) >>

I Shalt Become - In the Falling Snow (No Colours Records, 2008) >>

Usurper - Threshold of the Usurper (Primitive Reaction, 2008) >>

Angantyr - Haevn (Det Germanske Folket/Ureuropa Distribution, 2007) >>

666 - Ave Satan! (Possession Productions, 2007) >>

Nidsang - The Mark of Death (Drakkar Productions, 2007) >>

Grima Morstua - Illustratio per Horribilem Obscuritatem (Drakkar Productions, 2007) >>

Tymah - Loquitur Cum Alqo Sathanas (No Colours Records, 2007) >>

Slavia - Strength And Vision (Drakkar Productions, 2007) >>

Moondark - The Shadowpath (No Colours Records/Dreamtide Music, 2007) >>

Vrolok - Void (The Divine Abortion) (Drakkar Productions, 2007) >>

Iskon - Dok Gnev Proslosti Navire (Blackness Production, 2007) >>

Murk - Unholy Presences (No Colours Records, 2007) >>

Invictus - Imperium Paganum (No Colours Records, 2007) >>

Alcest - La Secret EP (Drakkar Productions, 2005) >>

Sea Of Desperation - Spiritual Lonely Pattern (Stygian Crypt Productions, 2006) >>

Gospel Of The Horns - Realm Of The Damned (Invictus, 2007) >>

For Ruin - December (Sentinel Records, 2007) >>

Superbutt - Szajon at MCD (Warner/BPRNR, 2007) >>

Draco Hypnalis - Imagination (Zero Budget Productions, 2007) >>

Parasophisma - A variable invariability varied in dependency on variations caused by the invariability of
invariability remains the same after all the variations have been done (Zero Budget Productions, 2007) >>

Peste Noire - Folkfuck Folie (De Profundis, 2007) >>

Bilskirnir - Wotanswolk (Wotanstahl Klangschmiede, 2007) >>

Drudkh - Estrangement (Supernal Music, 2007) >>

Woods Of Infinity - Hamptjarn (Supernal Music, 2007) >>

Austere - Withering Illusions and Desolation (Goatowarex, 2007) >>

Malhkebre - Prostration 10” MLP (Battlesk' rs Productions, 2006) >>

Baptism - Evil Mysteries 10” MLP (Northern Heritage, 2006) >>

Absurd Conflict - Point Of Crisis 12” LP (Zero Budget Productions, 2007) >>

Hiems - Cold Void Journey 12” LP (Obscure Abhorrence Productions, 2007) >>

Visthia - Reditus Conscientia 12” LP (Obscure Abhorrence Productions, 2007) >>

Walknut - Graveforests And Their Shadows (Stellar Winter, 2007) >>

Krohm - The Haunting Presence (Debemur Morti, 2007) >>

Necromessiah - Antiklerical Terroristik Death Squad (Blasphemous Underground, 2007) >>

October Falls - The Streams Of The End MCD (Debemur Morti, 2007) >>

Orenda - The Funeral (No Colours Records, 2007) >>

Satanic Warmaster - Revelation MCD (No Colours Records, 2007) >>

Svartsyn - Timeless Reign (Carnal Records, 2007) >>

Desaster - 666 - Satan’s Soldiers Syndicate (Metal Blade, 2007) >>

Nargaroth - Semper Fidelis (No Colours Records, 2007) >>

Mutiilation - Sorrow Galaxies (End All Life, 2007) >>

Irdorath - Gotterdammerung - Zorn der Elemente (Black Lava Records, 2007) >>

Spektr - Mescalyne MCD (Debemur Morti, 2007) >>

Alastor - Noble North (No Colours Records, 2007) >>

Those Who Bring The Torture - Those Who Bring The Torture (No Colours Records, 2007) >>

Deathcult - Cult Of The Dragon (Karisma Records/Dark Essence Records, 2007) >>

Vulture Industries - The Dystopia Journals (Dark Essence Records, 2007) >>

Diabolic Force - Old School Attack (No Colours Records, 2007) >>

Witchtrap - Nightmares Of The Dead MCD (Dirty Sound Records, 2007) >>

The True Werwolf - Vampyr Strigoi & Rituals (Dark Adversary, 2007) >>

Goatlord - Reflections of the Solstice (Nuclear War Now!, 2007) >>

Diagnose: Lebensgefahr - Transformalin (Autopsy Kitchen, 2007) >>

Kilte - Absence EP (Goatowarex, 2006) >>

Manticore - For Rats and Plague (Deathgasm Records, 2006) >>

Comatose Vigil - Narcosis EP (Solitude Productions, 2006) >>

Elysian Blaze - Cold Walls And Apparitions (Northern Silence Productions, 2005) >>

Elend - A World In Their Screams (Holy Records/Prophecy Productions, 2007) >>

Mael Mordha - Gealtacht Mael Mordha (Grau Records, 2007) >>

Gestapo 666 - Nostalgiah (BlackSeed Productions, 2007) >>

Nucleus Torn - Nihil (Prophecy Productions, 2006) >>

Nekrokrist SS - Suicide (Primitive Reaction, 2007) >>

Antimatter - Leaving Eden (Prophecy Productions, 2007) >>

Dusk - Pray for Death (Northern Silence, 2007) >>

Vorkuta - Into The Chasms Of Lunacy (Paragon Records, 2007) >>

Helheim - The Journeys And Experiences Of Death (Dark Essence/Tuba Records, 2006) >>

V/A - To the Triumph of Evil - a Tribute to Judas Iscariot (ISO666 Releases, 2006) >>

Keen of the Crow - Hyborea (Grau, 2007) >>

Longing For Dawn - A Treacherous Ascension (Grau, 2007) >>

Isarnheimnr - Isarnheimr (Goatowarex, 2006) >>

Apostolum - Apostolum MCD (Moribund Cult, 2006) >>

Dornenreich - Durch Den Traum (Prophecy Productions, 2006) >>

Subaudition - The Scope (Auerbach, 2006) >>

Ablaze In Hatred - Deceptive Awareness (Firebox Records, 2006) >>

Total Devastation - Wreck (Firebox Records, 2006) >>

My Shameful - The Return To Nothing (Firebox Records, 2006) >>

Mirzadeh - The Creatures Of Loviatar (Firebox Records, 2006) >>

Nekrokaos - Chaos II (Insidious Poisoning Records, 2007) >>

Suicidal Angels - Armies of Hell (Live Records, 2006) >>

Typhus - Profound Blasphemous Proclamation (Dark Horizons Records, 2005) >>

Satanic Funeral - Night of the Goat (Non Compos Mentis, 2006) >>

Subliminal - Coping (Galakthorro Records, 2006) >>

EMK - Existence Is Futile (Numen Malevolum Barathri, 2006) >>

Avichi - The Divine Tragedy (Numen Malevolum Barathri, 2007) >>

Empyrium - A Retrospective (Prophecy Productions, 2006) >>

Graveland - Will Stronger Than Death (No Colours Records, 2007) >>

Throneum/Revelation Of Doom - Total Regression! Split CD (Pagan Records, 2007) >>

Azarath - Diabolic Impious Evil (Pagan Records, 2006) >>

Sathanas - Flesh For The Devil MCD (Pagan Records, 2007) >>

North - Na Polach Bitew (In The Battlefields) (Pagan Records, 2006) >>

Hermh - Eden’s Fire (Pagan Records, 2006) >>

Fortid - Voluspa Part II - The Arrival of Fenris (No Colours Records, 2007) >>

Kiju - demo(N)cracy (TwoFatMen, 2005) >>

Darkestrah - Epos (No Colours Records, 2007) >>

Inquisition - Nefarious Dismal Orations (No Colours Records, 2007) >>

V/A - Ars Diavoli/Rebirth Of Nefast/Slidhr promo CD (Debemur Morti Productions, 2006) >>

Dead In The Water - Echoes...In The Ruins (Firebox Records, 2007) >>

Luctus/Argharus - Sonitus Caeli Ardentis Split CD (Ledo Takas Records, 2007) >>

Minotauri - II (Firebox Records, 2007) >>

Sepia Dreamer - The Sublime (Galactic Records, 2007) >>

Sarpanitum - Despoilment Of Origin (Galactic Records, 2007) >>

Dragobrath - Scripture Of The Woods (Stygian Crypt, 2006) >>

Arcanar - Dusty Lord (Stygian Crypt, 2006) >>

Shining - V: Halmstad (Osmose Productions, 2007) >>

Watain - Sworn To The Dark (Season Of Mist/Norma Evangelium Diaboli, 2007) >>

Hoath - Codex II: Kether (Hammer Of Hate/No Sign Of Life, 2005) >>

Kult - Winds Of War (Debemur Morti Productions, 2007) >>

Wintermoon - Arroganz (Seelenkrieg Records, 2006) >>

Vitsaus - Iati Vihassa ja Kunniassa 2 x CD (Hammer Of Hate/No Sign Of Life, 2004) >>

Be Persecuted - I.I (No Colours Records, 2007) >>

Riddle Of Meander - End Of All Life And Creation (Excesor Christianorum Records, 2006) >>

Sauron - The Channeling Void (Carnal Records, 2007) >>

Necros Christos - Triune Impurity Rites (Sepulchral Voice Records, 2007) >>

Astrophagus - Casualite (Helmet Room Recordings, 2006) >>

Eyes Of Ligeia - A Fever Which Will Cling To Thee Forever (Paragon Records, 2006) >>

Dawnbringer - In Sickness And In Dreams (Battle Kommand, 2006) >>

Zoroaster - Zoroaster MCD (Battle Kommand, 2006) >>

Forgotten Tomb - Negative Megalomania (Avantgarde Music, 2007) >>

Labyrinth Of Abyss - The Cult Of Turul Pride (Sun & Moon Records, 2007) >>

Nocturnal Depression - Soundtrack For A Suicide (Sun & Moon Records, 2007) >>

A Forest of Stars - Opportunistic Thieves of Spring

Az elso AFOS albumot nem ismerem, 2008-ban jelent meg, eloszor egy 100 peldanyos CD-R-en, aztan ez a kanadai kiado latott fantaziat az angolok pszihedelikus black metaljaban es leszerzodtette oket, azota elegge ismertek lettek a szinteren. Ami elsore feltunik, az az, hogy nagyon hosszu a lemez es neha erosen megkell kuzdeni vele. Szerencsere Kati Stone (megfordult 2009 kornyeken a My Dying Brideban is) hegedujateka sokat lendit a hallgathatosagon. 8 percnel egyik nota sem rovidebb, de akadnak kozel negyedoras tetelek is. Nagy notafoszlanyok, tempovaltasokban sem szegeny szerzemenyekkel van tele a korong. Nem az osszes dal, tema tud lekotni, de akadnak nagyon jol eltalat reszek, ugyesen megkomponalt temak (pl a Chapter 3 kozepsofele). Amugy az egesz lemez egy notafolyam 6 reszre bontva, ahol akad boven unalmas resz is, amiket ha kihagytak volna, sokkal utosebb lenne a vegeredmeny. Nem egy atlagos black metal alkotas, a black metal jelzo sem teljesen fedi a valosagot. Aki birja a szovevenyes, bonyolult es nehol kibogozhatatlan notakkal operalo bandakat, gondolom, hogy azoknak nagy kedvence az AFOS. -mirgilus- 6.5/10


Abigor - Time Is the Sulphur In The Veins Of The Saint...

Az Abigor az egyik legregebbi es egyben aktiv, osztrak Black Metal banda es ez mar a 8. nagylemezuk. A Satanized lemez utan megfaradt a banda, tartottak is egy 3 eves szunetet, aztan ujult erovel es egy ujabb iranyvonallal ismet aktivak. A korai lemezeiket nagyon szeretem foleg a Verwustung, Nachthymnen, Opues IV harmast, aztan kezdtek gyengulni, de azert meg a Channeling the Quintessence of Satan is rendben volt, a Satanized viszont egy nagyon gyenge, szeteso produkcio volt. A korai old school Black Metal vonalat mar nem tudtak tovabb vinni, ezert valtottak elektro elemekkel fuszerezett, rideg, gepies Black Metalra. Elsore a visszatero Fractal Possession nem tetszett, de megbaratkoztam idovel vele, amugy nem vagyok nagy rajongoja az ipari black metalnak. Harom ev szunet utan itt a Time is the... lemez, ami mar elsore nagyon bejott es azota sem untam meg, pedig ez sem egy kommersz alkotas. Ket szamra van osztva a korong es bar mindket szam kozel 20 perces megsem fullad unalomba, vagy temahalmozasba. Otletesen van osszerakva, kivalo riffek, jo temak, gepies ritmusok, minden a helyen van. Kivancsi vagyok, hogy innen merre visz az utjuk, mert ezzel a lemezzel jo magasra tettek a lecet. -mirgilus- 8.5/10


Acid Witch - Stoned

Az elso AW lemez a Witchtanic Hellucinations egy kimondottan szorakoztato death/doom/heavy, stb metal lemez volt, kivancsian vartam, hogy tudnak-e meg egy olyan jo lemezt kesziteni. Az elso lemezrol ismert pofa van az uj lemez boritojan, az artwork alapjan mar tudod, hogy kb milyen is a zene es egybol tudod, hogy ez az AW. A stilus nem valtozott es ahogy a boritoban is irja, nagy hangeron kell megdongetni ezeket a koszos, komoly basszussal megtamogatott os-metal teteleket. Az intro utan felcsendulo elso szam a Witchfynder Finder egy kimondottan eros darab, de utana leul a lemez, egymas utan jonnek ezek a rockos death-doom szamok, de olyan sotlan az egesz, neha van egy kis orgona (vagy szinti) ami ad egy kis pluszt. Aztan a kovetkezo jo szam a Stoned to the Grave a lemez vege fele. Az ezt koveto szamnak csak a cime erdekes (Metal movie marijuana massacre meltdown). Osszessegeben az elozo lemezuk jobb volt. -mirgilus- 6/10


Amestigon - Sun of All Suns

Az Amestigon az egyik legregebbi osztrak black metal banda, egyutt indultak az Abigorral, Summoninggal. A tagok termeszetesen az emlitett bandakban is megfordultak, vagy meg mindig aktiv tagok, de olyan formaciokban is erdekeltek mint a Kreuzweg Ost, Die Verbannten Kinder Evas vagy a Dargaard. A banda megalakulasa ota eltelt 15 ev ami alatt rogzitettek meg a 90-es evekben egy par demot, minialbumot es splittet, aztan nem tortent semmi. Hosszu evek csendje utan ujra osszeallt a banda es elkeszitette az elso nagylemezt. Az eszaki black metal hagyomanyoknak megfeleloen egy kivalo, elejetol a vegeig jol megirt, atgondolt es felepitett lemez a Sun of All Suns. Kivalo, fagyos riffek, jo temak sorjaznak a lemezen, amit Silenius hangja meg ridegebbe tesz. A fagyos, rideg riffelest neha felvaltja az eteri hangulat (That Which is Falling), de a leggyorsabb szaguldas kozepette is van valami megfogo csilingeles, dallam a hatterben. A lemezen kozremukodik Albin Julius is a Der Blutharsch-bol es az o kiadoja adta ki a lemezt, nem veletlen, hogy metal korokben nem nagyon kapott figyelmet ez a korong, nagy kar, mert 2010 egyik legjobb black metal albumarol van szo! -mirgilus- 9/10


Angantyr - Svig

Az elozo lemezzel Ynleborgaz megalkotta a legjobb Angantyr albumot. A Haevn egy mestermunka, az elso ket Angantyr lemez logikus folytatasa volt az a korong ahol minden tokeletes, minden a helyen van, notak, felepites, hangulat, onnan mar nem lehet tovabb lepni, annal jobbat csinalni. Eltelt 3 ev es itt a Svig a negyedik nagylemez, minden rendben van, csak az a gond, hogy Ynleborgaz minden puskaporat elpuffogtatta az elozo albumnal. Persze egybol hallom, hogy az Angantyr lemeze szol, de ennyi. Tobbnyire egymas utan jonnek a jolbevalt recept szerinti notak, sotlan riffek, temak kovetik egymast. Egyeduli kivetelt a cimado szam kepezi, ami egy nagyon hangulatos, jol atgondolt tetel, van eleje, kozepe es vege. A tobbi nota szinte ugyanabban a tempoban duborgo eszaki, epikus fekete fem, ennyi. -mirgilus- 6/10


Apati - Morgondagen installd i brist pa intresse

Az elso Apati lemez recenziojat ugy fejeztem be, hogy ha ezek a pofak elkezdenek a sajat dolgaikra koncentralni, akkor lehet beloluk meg egy jo banda. Nem tortek ossze magukat, hogy alkossanak valami egyedit, sajatot, maradt a lopas es a nyulas es ez most jobban erzodik mint az elso lemeznel. Az osszes dal (meg az intro is) lopas es nyulas, de megis van valami megmagyarazhatatlan baja a lemeznek, ami miatt gyakran megszoktam hallgatni. Ezek a keseredes, depressziv rock notak, azokkal a korcs, sved dallamokkal, szovegmondasokkal nagyon is hatasosak es ha az ember elbaszott hangulatban tengeti napjait, akkor hangulatfesto zenenek tokeletes az Apati drog'n'roll-ja. Az uj lemez annyira nem fogos, mint az Eufori volt, sokkal lassabb es melankolikusabb, ami nem baj. A borito nagyon latvanyosra sikeredett, nagyon illik a zenei vilaghoz amit a banda kepvisel, en egyedul a banda logojat nem talalom jonak, kifejezonek. -mirgilus- 7/10


Arckanum - Sviga Lae

Shamaatae amiota felkelt 10 eves almabol, evente fossa ki magabol az ujabb Arckanum lemezeket. Az Antikosmost nagyon vartam, az tan a 2009-es lemez mar annyira nem nyugozott le es hat ez az uj lemez meg egyenesen a faradas jeleit mutatja. Az elso ket szam csak ugy vegigszaguld a hallgaton, majd jon a 3. nota ami egy nagyon unalmas heavy metal riffelesre alapoz, erre semmi szukseg. Aztan ismet a gyors, blackes szamoke a foszerep, ahol Shamaatae vokaljai jellegzetesen felismerhetoek. Standard Arckanum black metal, se tobb se kevesebb, oda lehet csapni a gyujtemenyhez, de nem valoszinu, hogy gyakran fogom elovenni. -mirgilus- 6/10


Ash Pool - For Which He Plies The Lash

A World Turns on Its Hinge egy kivalo lemez volt, kivancsi voltam, hogy Dominick merre indul tovabb, hiszen azt a minimal, zajos black metalt, amit az elso lemezen produkalt nehez lesz megfejelni. A 2009-ben megjelent Saturns Slave 7" Ep az Ash Pool eddigi legjobb kiadvanya, egyszeruen tokeletes az a ket szam. Kellokeppen megalapozta a masodik nagylemez iranti varakozast. Dominick is erezhette, hogy meg egy lemezen nem erdemes azt a zajos, minimal zenet nyomatni, mert felo, hogy unalomba, vagy onismetlesbe valt a produkcio. Az uj lemez elso szama a Holocaust Temple meg az elso lemezes Ash Poolt idezi, de aztan egybol eszrevehetoek a valtozasok. Egy picit finomodott a hangzas, de csak annyira, hogy azert meg a zajos, karcos el is megmaradt, a dallamok is kezdtek komoly szerepet betolteni az Ash Pool zenejeben. Ugyesen van adagolva a fekevesztett orulet es a finom dallamos reszek, egyik jo pelda erre a Porcelain Cancer Spear nota. Az abszolut kedvencem a Dancing Death Masters tetel, ebben minden benne van amitol annyira jo az Ash Pool! Az Ash Pool erdekes es egyedi szinfoltja a black metal szinternek, ez annak is betudhato, hogy nem a megszokott megkozelitessel nyul Dominick a mufajhoz, amit a black metalban tobbnyire idegen, beteges szovegvilag is alatamaszt, amiert persze az ortodox black metalosok utaljak is rendesen ezt a bandat. -mirgilus- 8.5/10


Atlantean Kodex - The Golden Bough

Epikus heavy-doom metalban 2010-ben senki sem keszitett akkora lemezt, mint ez a szamomra teljesen ismeretlen nemet banda. Egy split es ket Ep utan megjelent az elso teljes AK nagylemez es egy olyan bombasztikus, osi ereju heavy (doom) metal opusz szuletett, hogy csak ugy lestem amikor eloszor beraktam a lejatszoba! Ezek a pofak nagyon erzik a metalt, a korai Grand Magushoz tudnam hasonlitani, de annal sokkal dramaibb zenet jatszik az AK. A lemez megdorren akar egy nyari vihar es az ire a pontot Markus Becker teszi fel, ezt a vokalt mar regota hianyoltam metal lemezekrol, tiszta, eroteljes es megsem nyalas. Ket nagyon hosszu szammal inditanak, aki nem birja az ilyen zenet, az mar az elso szam hallatan elmenekul, en nem erzem olyan hosszunak a kezdo notakat es az egesz lemezt sem, mert vegig valtozatos es mindig jon valami izgalmas resz. A masodik szam, a Pilgrim a banda talan legnagyobb notaja, ebben benne van a metal lenyege, tanitani valo tetel. Markus szoszerint leenekeli az egrol a csillagokat. Az enek fogos, akarcsak a dallamok, de ennek az eroteljes, abszolut gitarorientalt hangzasnak koszonhetoen nagyon metal a vegeredmeny, ha eloben is ilyen erovel szolalnak meg, akkor ezzel a zenevel hegyet lehet elmozditani. Tobbnyire a lassan hompolygo, vagy kozeptempos temak jellemzik a lemezt, de pl a Disciples of the Iron Crown a lemez kozepen, egy kimondottan gyors darab. A szemelyes kedvencem a Vesperal Hymn nota, ez mar annyira fennkolt es Markus vokalja mar szinte atbillen a nyalazas kategoriaba, de aztan ugy berobban a nota (hammer of doom) es atmegy egy klasszikus doom himnuszba. Heavy Metal hiveknek, Doom fanoknak kotelezo feladat megismerkedni az Atlantean Kodex lemezevel! -mirgilus- 9/10


Autopsy - The Tomb Within MCD

Mar regota a levegoben volt, hogy ujrakene eledjen a death metal mufaj legnagyobb bandaja, anno ugy alltak foldbe, hogy nem volt befejezve az Autopsy tortenet. A tagok vegig aktivak voltak, az Abscessel hasonlo zenet is alkottak, mostanra erett meg a dolog, hogy Reifertek vissaterjenek, nagyon jol tettek, mondom ezt annak ellenere, hogy utalom az ujjaalakulasokat. Mar a Horrific Obsession kislemez is jelezte, hogy nagyon rendben van a banda, de azert nem gondoltam volna, hogy annyi ev utan is ott tudjak folytatni ahol abbahagytak. A Tomb Within egy nagyon jol sikerult, visszatero minialbum, 20 perc az egesz, de az elejetol a vegeig jo temakkal van tele. A cimado szam, vagy akar a Human Genocide is a korai lemezek hangulatat idezik. Matt Cavotta festette borito egyenesen zsenialis. En meg nem adok maximalis pontszamot, azzal varok a nagylemezre, de ha ilyen notakat pakolnak majd a lemezre is, akkor nem fogok szarakodni a pontozassal. Mar csak eloben kene valahol elcsipjem az egyik kedvenc bandamat. Aki meg turelmetlenul varja az uj lemezt, annak erdemes beszerezni a NWN!-nal megjelent, nagyon impozans csomagolasu, korai demokat es egyeb ritkasagokat tartalmazo Awakened by Gore dupla bakelit lemezt! -mirgilus- 9/10


Besatt - Demonicon

Nem konnyu Besatt rajongonak lenni az biztos. Ezek a lengyel fazonok nem ismerik a megalkuvast, 1991 ota nyomatjak a satani fekete femet maximalis fordulatszamon. Ez a 7. nagylemezuk, de boven adtak ki minialbumot, splittet, kislemezt is. Valtozas szinte semmi, ugyanolyan szelvesz Black Metal, mint az elozo 3 Besatt korong volt, zuznak es dicsoitik a satant, de sajnos a jo riffek, temak hianyoznak nagyon a lemezrol, aki a skandinav black metal sikalast kedveli (Dark Funeral, Setherial, Marduk), annak biztos nagy favoritja a banda. En ismerem a banda osszes lemezet es szinte a teljes diszkografiajukat orzom a gyujtemenyemben, magam sem ertem, hogy miert. Az elso 3 Besatt lemez rendben volt a maga idejeben, az is becsulendo, hogy ilyen hosszu ideje nyomatjak a szamukra annyira fontos zenet, de ezektol eltekintve a Demonicon egy gyenge lemez. -mirgilus- 5/10


Bethlehem - Stonkfitzchen MCD

Kvarforth ugy nez ki, hogy nagyon osszemelegedett a mentoraival, hiszen a tavalyi A Sacrificial Offering lemez utan ismet egyutt dolgozik a bandaval es ime itt egy uj MCD. Az emlitett nagylemez (ami a legendas S.U.i.Z.i.D. lemez ujramaszterizalt valtozata, Kvarforth vokaljaival) nagyon megosztotta a Bethlehem tabort. Szerintem nem volt annyira rossz otlet, Kvarforth kimondottan jol teljesitett. Ha a tavalyi lemezt nem birod, akkor ezt sem fogod. A Bethlehem stilusa sokat valtozott az elmult evekben, viszont mindig is minosegi lemezeket, vagy kislemezeket adtak ki. Egy biztos, hogy az a beteg hangulat, hangzas ami a Bethlehemet jellemzi, teljesen egyedi, ha nem lenne Bethlehem, akkor nem lenne Shining sem. Kvarforth beteg vokaljai nagyon passzolnak a Bethlehembe, az uj szamok is nagyon valtozatosak, akad itt minden boven, lassu mereg, vagy idegbeteg zuzas, stb. A Yesterday I Already Died Today notat erre az MCD-re is raraktak, nem tudom, hogy miert, nem sokban valtozik a tavalyi valtozattol, teny, hogy a Bethlehem egyik legjobb notaja, A Suicide Metal Himnusz, az eredeti nemet valtozatnal csak egy szoloban kulonbozik, na meg persze a vokal. A Stonkfitzchen boritoja is a S.U.i.Z.i.D. boritojat juttatja eszembe, szerintem ideje lenne egy teljesen uj lemezt kesziteni, mert az utolso Bethlehem lemez 2004-ben volt. -mirgilus- 7.5/10


Black Funeral - Vukolak

Baron Drakkonian Abaddon (Michael Ford Nachttoter) es Marchozelos vezette amerikai BF mar 1993 ota mergezi a szinteret, verbeli anti-zenejukkel. A Vukolak mar a 8. nagylemezuk, kisebb szunetet tartottak 1998 kornyeken, mert akkoriban Ford baratunk inkabb a konyvirasra koncentralt, szamos okkultista konyv szerzoje. Sajat stilusukat vamphyric black metal khaosnak definialjak, ennel jobbat szerintem nem is lehetne kitalalni. Aki a verbeli, porszivohangzasu 90-es evek black metaljat szereti, annak a BF egyenesen kotelezo. Sok hallgatas szuksegeltetik, hogy a riffeket, temakat ki lehessen hamozni rendesen, mert ebbe a kaoszba konnyen belelehet nyuvadni. Nem tudom, hogy milyen korulmenyek kozott rogzitik a lemezeiket, de teny, hogy egybol felismerheto a BF 'hangzas'. Ford vokaljai meg egyszeruen eszveszejtoek, neha az-az erzesem, hogy egy megvadult farkas uvolt duettet egy elmegyogyintezetbol szbadult szadista allattal, aki eppen most ette meg az apolojat. A nagy kaoszbol meg neha szirenaszeru szolokra is felfigyelhetunk. Az elso nagylemezuket meg nem sikerult felulmuljak, de attol meg a Vukolak az utobbi evek legjobb BF lemeze. A lemezborito szerint ezt a lemezt (es a tobbi BF korongot is) lehet vallatasra hasznalni, ha bizonyos informaciokat akarunk kiszedni a fogvatartottbol, igazi szonikus terror az biztos. -mirgilus- 7.5/10


Black Witchery - Inferno Of Sacred Destruction CD + DVD

22 perces nagylemez (7 sajat szam + 1 Conqueror feldolgozas) keves lehetne 5 ev utan az Upheaval of Satanic Might lemez utan, viszont ez a BW, a war metal egyik alappillere, ilyen intenzitasu, Blasphemy alapu zenebol ennel tobb nem kell! Nem ad ki gyakran lemezt a banda, de legalabb szar lemezekkel nem arasszak el az amugy is telitett szinteret. Impurath es satani hordaja kb ott folytatja, ahol az elozo lemezt abbahagyta, tehat ha BW fan vagy akkor ezt a lemezt is nagyon fogod birni, velemenyem szerint ez a legerosebb lemezuk, a massziv hangzasnak koszonhetoen egyszeruen atgazol az emberen mint egy uthenger. Nagyon egyutt van ez a trio, a lemezzel jar egy professzionalisan rogzitett DVD is a banda 2009-es Helsinkiben rogzitett bulijarol, eloben nagyon gyilkos ez a felallas. A bandanak ez a 3. DVD-je, ez a legjobb minosegu cucc, jo otlet volt a lemezhez csapni. Sickness 666 altal keszitett borito is impozans, akarcsak a 20 oldalas szovegkonyv is, minden notahoz kulon illusztracioval. Bar a pofa stilusa nagyon sokat merit Chris Moyentol (egy-ket figurat akar a mester is keszithetett volna), ettol meg nagyon passzol a zenehez. Intenzitasban verhetetlen a trio. -mirgilus- 8/10


Blasphemophagher - ...For Chaos, Obscurity And Desolation...

A Blasphemy imadok kozul az egyik legjobb banda az olasz Blasphemophagher, ok sem leteznenek a kanadaiak lemezei nelkul, de szerencsere a Blasphemophagher tenykedese tulmutat egy szimpla Blasphemy tribute bandan. Mar a 2008-as Nuclear Empire of Apocalypse lemezen is bizonyitottak, most itt van a masodik nagylemez es nagyon gyilkos amit eloadnak! A jellegzetes lemezboritorol mar egybol felismerheto a banda. Itt aztan nincs szarakodas, 40 perc alatt egyszeruen legyaluljak a gyanutlan hallgatot ezek az olasz war metalosok. A hangzas meg utosebb mint a debutlemeznel, a gitarok felhorzsoljak a hallojaratokat, de szerencsere a gyors szegeleseknel sem lesz egy zajmassza a vegeredmeny, ami az ilyen tipusu bandak nagy hibaja szokott lenni. Jo riffek, gyilkos tempok, mocskos hangzas jellemzi a For Chaos lemezt, tobbszori hallgatas utan mar jol kivehetoek a temak, notak, eloben nagyot uthet ez a banda egy rothadt pince-klubban. -mirgilus- 7.5/10


Blood of Kingu - Sun in the House of the Scorpion

Az ukran BOK tulajdonkeppen a Hate Forest egyenes folytatasa, annyi kulonbseggel, hogy itt az egyiptomi, summer, indo-europai, tibeti mitologiakon van a fo hangsuly, ami a szovegi es a lemezek kepi vilagat jellemzi. Az elso lemez egesz jo volt, akar egy Hate Forest lemez is lehetett volna. Ez az uj korong lenyegesen gyengebb, Roman Saenko gitarjateka egybol felsimerheto, de valahogy nem all ossze a lemez. A szamok kozotti jellegzetes kongazas is megvan, a vokalok a HF-nel is jolbevalt morgos-horgos dolgok, semmi erdekes, elegge egysiku. A lemez vegen meg a Beherit The Gate of Nanna szamat is elnyomjak, ennel jobb atiratokat mar hallottam, valoszinuleg csak a szovege miatt lett feldolgozva. Drudkh, Hate Forest, Astrofaes, stb rajongok biztosan ezt is megveszik, de ez nem jelent semmit, ettol meg a lemez egy teljesen atlagos alkotas. -mirgilus- 6/10


Blood Revolt - Indoctrine

Azert hihetetlen, hogy 2010-ig kellett varni arra, hogy valakiknek eszebe jusson, hogy mi lenne ha, egy verbeli war metal (szentsegtelen death-black metal otvozet) banda elen nem egy horgo/morgo frontember lenne, hanem egy nagyon egyeni organummal megaldott valodi enekes, esetunkben az ir Primordial enekese Nemtheanga. Szamomra a Blood Revolt 2010 legjobb projekt otlete es a megvalositas is onmagaert beszel. James Read a dobos (Axis of Advance, Conqueror, Revenge, Kerasphorus, stb) C. Ross (Axis of Advance, Revenge, Weapon) a gitarokert felel, szoval ilyen fazonoktol nem lehet akarmilyen osszetakolt zenet varni, megy a zuzas ezerrel. Akinek esetleg hianyerzete volt, mert az Axis of Advance feloszlott, az most orulhet, mert zeneileg nagyon kozel all a ket banda, annyi a valtozas, hogy itt Nemtheanga enekel, neha uvolt is persze, ha az adott nota megkivanja. Elsore azert bevallom, hogy nagyon furcsa volt, szokni kellett ezt a muzsikat Nemtheanga hangjaval, aki azert nem eppen ugy enekel mint a Primordialban, de tobbszori hallgatas utan igenis mukodik a dolog, van ertelme az egesznek. A szovegek is nagyon jok, de hat Nemtheanga mindig is tudott jo szovegeket irni, persze itt nem primordialos temakrol van szo, talan szemelyesebbek is mint a fobandaban. Az Indoctrine a veg kezdetenek az alafesto zeneje, kivancsi vagyok lesz-e folytatas. -mirgilus- 9/10


Burzum - Belus

A norveg egyszemelyes Burzum egy olyan projekt, amirol szinte mindenkinek van valamilyen velemenye, hiszen a gyilkossag miatt Varg lett az elsoszamu norveg kozellenseg, hazajaban szerintem nincs is jelenleg hiresebb/hirhedtebb szemely nala. Egy biztos, zeneileg egy teljesen uj utat mutatott a Burzum az elso 4 albummal, hatasuk a metal tortenelemre vitathatatlan, kerdes egyedul csak az, hogy a sok felhajtas, negativ reklam nelkul ezeknek a lemezeknek a jelentosege kihangsulyozodott volna-e es gyakorolt volna-e akkora hatast az egesz zenei eletre, mint ahogy tortent. 21 evet kapott, kb 10-et ult, egy szinte hotellel felero elsoosztalyu bortonben. Fizikailag megtortnek latszott, legalabbis a kepeken, szellemileg nem, az elso interjuk alapjan. Mondjuk ha egy orosz, vagy egy torok bortonben csucsult volna, valoszinuleg o sem lenne ekkora vitez. Bennt keszitett ket nintendo hangzasu ambient lemezt, leniggerezte az egesz metal mufajt, aztan kiengedtek, bement a jol bevalt Grieghallen studioba es Pytten komaval rogzitett egy metal albumot. Utana az osszes jelentos metal magazin cimlapjan feszitett egyet es elmagyarazta a dolgok allasat. Nem bizta a veletlenre a Belust, ott folytatta, ahol kb a Filosofemmel abbahagyta. Vannak regi temak a lemezen, sot az ambient albumokrol is ismeros temak is vannak, de ezt leszamitva egyaltalan nem rossz amit osszehozott, sot a jelenlegi szinteren kimondottan erosnek hat a Belus. Mennyire hiteles? Na ezt dontse el mindenki sajat maga, egy biztos, hogy a Burzum nepszerusege egyre nagyobb, az osszes buzi hipster imadja a Belust, ja es, hogy a mai letoltos vilagban a kiadonak van pofaja kozel 19 eurot elkerni egy Burzum CD-ert az azert pofatlansag. Azert ha mondjuk megbukott volna a Belus nem valoszinu, hogy iden lenne ujabb Burzum nagylemez es foleg nem a regi stilusban. Hiaba addig kell minel tobb penzt kiszedni egy Burzum lemezbol amig csak lehet, iden marciusban jon az uj lemez is, szoval beindult a gyar, hajra. -mirgilus- 7.5/10


Christian Mistress - Agony & Opium

Szamomra a 2010-es ev a noi enekesek eve volt (bar nem nagyon rajongok a noi enekesekert ha metalrol van szo), eloszor is ott van a The Devil's Blood (akiket elsore nem nagyon birtam), aztan ott van a Jex Thoth es itt van az Olimpiabol szarmazo CM is. Nekem a Metallica a Kill'Em All albumot jelenti, meg egy par korai lemezuket birom, de ennyi. Miert irom ezt? A CM zeneileg az elso lemezes Metallicahoz all a legkozelebb, eleg ehhez csak az albumot nyito Riding on the Edges kezdo riffjet es a nota kezdeset meghallgatni. Heavy metal a jatek neve, a jo oreg, mindenfele mas hatast nelkulozo, analog formaban, garazsos megszolalassal, teljesen hianypotlo ennek a fiatal bandanak a felbukkanasa es eleg vicces, hogy pont amerikabol mutatjak meg, hogy milyen is az igazi, zsigeri heavy metal. A dolog erdekesseget meg az adja, hogy Christine Davis szemelyeben egy rekedt torku enekesnojuk van, aki nagyon jol nyomja. A gitarosok is nagyon ertik a dolgukat, persze sok uj dologra nem kell szamitani, de ez a 28 perces lemez igy is nagyon jora sikeredett, uresjarat semmi. Meg az utolso, lirai szamnak indulo Omega Stone is rendben van, szemelyes kedvencem a Desert Rose es a Home in the Sun tetelek. A gitarosok izes szolokkal szinesitik ezt az old school zenet, ennel tobb azt hiszem, hogy a femsziveknek nem is kell. Azert arra kivancsi lennek, hogy mit szolna Lars Ulrich, vagy James Hetfield az Agony & Opium lemezhez. -mirgilus- 8.5/10


Clandestine Blaze - Falling Monuments

2006 ota nem volt CB nagylemez, azt hiszem, hogy Mikko Aspa bandajarol mar mindent leirtam amit tudtam az elmult evekben, tehat ilyen tipusu infokkal nem farasztom magam. A CB az egyik nagy kedvencem, mar az elso Ep ota fan vagyok, tehat neha elfogult vagyok a lemezekkel, de hat ez van. A Falling Monuments egy jo lemez, egy kicsit mas mint a legutobbi Church of Atrocity, vagy az azelotti Deliverers of Faith, talan a Fist of the Northern Destroyerre hasonlit a leginkabb. Jo lemez, de nem a legjobb CB album, foleg nem 4 ev szunet utan. Az mar az elozo lemeznel is erzodott, hogy valami mast akar Aspa es ez a torekves most is erzodik, meg ugyis ha azt irom, hogy a Fist of the Northern lemezre emlekeztet. Az elso szam tipikus CB nyitoszam, aztan jon az abszolut kedvencem, a szovegileg is nagyon eltalalt Possession of Nordic Blood, egy jo kis kozeptempos, araszolo tetel. Aztan az ez utan kovetkezo Call of the Warrior is rendben van, szokasos, gyors CB nota, egy jol eltalalt kozepresszel. A Melancholy of the Falling Monuments pedig pont olyan amilyen a cime. A Bloodsoilban ismet vannak nagyon jo kis lassu reszek, hangulatos gitarral. A Horizon of Ego Annihilation talan a legjobb nota a korongon, zene es szoveg is nagyon eltalalt es egyseges egeszet alkot. Az utolso ket szam is tipikus CB, tobbnyire gyors black metal. A lemez boritoja nem tetszik, viszont az uj CB logo egesz erdekes. -mirgilus- 8/10


Cripta Oculta - Ecos dos Dolmens Esquecdios

Tul sokat nem lehet tudni errol a portugal bandarol, az biztos, hogy ket fobol all a tagsag. Nem szeretem az olyan bandakat, akik egy evben ket nagylemezt is kiadnak, szerencsere az Ecos egy eros lemez, a masik nagylemezuket meg nem hallottam. Pagan elemekkel fuszerezett Black Metal amiben erdekeltek, ha le akarnam egyszerusiteni a dolgokat, akkor mondhatnam azt is, hogy ok a portugal Satanic Warmaster, a megkozelites es a zenei panelek is hasonloak, amibol epitkeznek. Egy jol eltalalt fogos riff, tema, aztan ezt percekig ismetelgetjuk, majd atvaltunk egy mas tempoju, de szinten fogos temaba, ez a fo csapas. Tobbszori meghallgatas utan is kimondottan jol eso notakat hallok, szoval engem maximalisan meggyoztek ezzel a lemezzel, a hangzas is meg az a kategoria, hogy eppen jo, ha egy picivel gyengebb lenne akkor mar szar lenne, ha meg jobb, akkor elveszne az egesznek a hangulata. A lemez vegen meg a Drowning the Light My Honour is True notajat is elnyomjak, nem nagyon log ki a sajat szerzemenyek kozul. Igeretes banda, a tobbi lemezuket is beszerzem. -mirgilus- 8/10


Dark Tribe - Archaic Visions

Ha volt az iden lemez amit nagyon vartam, akkor a nemet Dark Tribe 3. nagylemeze biztosan az volt! Az elozo In Jeraspunta lemezrol azt irtam, hogy 'a totalis orulet, a fekevesztett pszichopatizmus uli nagybetus unnepet a Dark Tribe masodik nagylemezen'. Az a lemez minden idok egyik legjobb nemet Black Metal korongja, egy tokeletes mestermunka, ennek tukreben az Archaic Visions elso meghallgatasra oriasi csalodas volt. En meg egy orultebb, meg betegebb lemezt vartam, de azert nem kell elfelejteni, hogy kozben eltelt 6 ev, az emberek valtoznak. Az Archaic Visions egy olyan lemez, amely rengeteg hallgatast igenyel, nagy hozzaertessel megkomponalt mu, alapos munka. Ez a lemez maskeppen orult, extrem mint az elozo, az In Jeraspunta egy azonnal olo mereg volt, az Archaic Visionsnel viszont hosszu agoniaval kell szamolni, de a vegeredmeny azonos, csak az odavezeto ut lesz egy remalom. A Dark Tribe-ra jellemzo pattogos ritmusokra epulo notak most is jelen vannak, akarcsak a hatterbol elokuszo kantalasok es a nagyon extrem rikacsolas is, viszont most sokkal tobb a lassu notafoszlany, a kidolgozott kozeptempos, katonasan araszolo dalok. Egy nagyon jo lemez, egy nagyon jo bandatol, kar, hogy a szovegeket nem nyomtattak a boritoba, a szamcimek alapjan nagyon kivancsiva tettek. -mirgilus- 8.5/10


Dawnbringer - Nucleus

A 2006-os In Sickness and In Dreams egy kivalo metal lemez, jo otvozete a death, thrash es talan a speed metalnak, sajatos Dawnbringer stilusban. Az uj lemez mar szinte tiszta heavy metalt rejt, a nyito So Much For Sleepben akkora maidenes ikergitarok vannak, hogy csak ugy elmosolyodsz es mar leggitarozol is. Az elozo korong nagyon intenziv volt, tobbnyire gyors notakkal telepakolva fel sem tunt, hogy alig tobb mint 26 perc. Az uj lemez jobban kidolgozottabb, tobb a lassu es kozeptempos resz es a jatekido is szinte a duplajara nott. A rovid, lenyegretoro notak dominalnak most is, jol eltalalt riffekkel es kivalo szolokkal, Chris Black dobolasa meg egyszeruen tanitani valo, nagyon erzi a metalt a koma, vegig lenduletes az album, meg a lassu szamoknal is van huzasa Chris jatekanak. Akkora metal slager mint az elozo lemez There and Back-je, most nincs a korongon, viszont az egysegesen magas szinvonal vegig jellemzi a lemezt. -mirgilus- 8/10


Deathspell Omega - Paracletus

Azt mondjak, hogy a Si Monumentummal elkezdodott trilogia 3. darabja a Paracletus, en azt hittem, hogy mar befejeztek a trilogiat, ezt most nem tudom, hogy igy van-e vagy sem, erre vonatkozo infot nem lattam sehol, de szerintem nem is szamit, csak azert irtam mert a korai DSO lemezismertetokben en maskepp ertelmeztem a dolgokat. Lenyeg: a 2007-es Fas lemez az eddig megjelent leggyengebb DSO lemez, egy onmaga farkaba harapo es porban fetrengo kutya agoniaja volt. Persze az ujonnan erkezett DSO tudorok arra is maszturbaltak rendesen, de a sok post-black metal, meg a tokom tudja milyen avantgarde szarakodas nagyon elvette a kedvem a bandatol. A Manifestations lemezeknek nagyon orultem, a Veritas Diaboli elso par percet leszamitva, szinten egy muveszkedo zajkeltes volt, magamban mar teljesen leirtam a bandat, sot amikor hallottam, hogy a SOM adja ki az uj lemezt ugy dontottem, hogy tobb DSO lemezt nem szerzek be eredetiben (az osszes lemezuk megvan amugy, sot van ami tobb formatumban is). Aztan hallottam egy notat az uj lemezrol es adtam egy eselyt a Paracletusnak, jol tettem, mert a banda visszatert a Kenose/Si Monumentum vonalra, sokkal direktebb temakat nyomatnak mint az elozo lemeznel. Letisztultabb minden, jok a riffek, a gitarok uraljak az egesz lemezt, a basszustemak is nagyon rendben vannak. A Dearth-ben meg szovegmondas is van a hatterben, nagyon birom az ilyesmit, jok a temak, megjegyezhetoek a notak, van az egesznek egy eleje es vege, ami a Fas lemezrol sajnos nem mondhato el. A DSO visszatert a helyes utra, az utobbi evek gyengesegei utan ugy nez ki, hogy ismet egy ereje teljeben levo BM bandaval van dolgunk. -mirgilus- 9/10


Dekadent Aesthetix - Dekadent Aesthetix

Szinte a semmibol tunt elo ez a bukaresti duo, egy split kislemezzel inditottak amit a norveg Joyless-el kozosen osztottak meg, az ott szereplo Shiny Morning a lemezen is hallhato. Ez pedig az elso nagylemez, ami a banda eddigi osszes szamat tartalmazza, amit vegul Dan Swano razott gatyaba. Van egy sved banda a Lifelover, akik korul most nagy a felhajtas, de amire befutnanak, arra szerintem nagyon szar zenet fognak krealni (lasd az uj lemezuket), szoval a svedek nagy tolvajok, mindenbol loptak egy keveset (black metal, avantgarde metal, sved pop, stb, stb) es igy all ossze a zenejuk. Egyesek meg teljesen eredetinek talaljak a dolgot es szamukra a Lifelover a kiindulo pont (vagy mondjuk a Joyless, ami szinten egy nagy zenei moslekosvodor) es a svedek vonalan indulnak el. Na akkor maris helyben vagyunk a DA zenejevel, ez is egy nagy zenei moslekosvodor, de megis mukodik, annyi mindent vegyitenek bele, hogy egyszeruen szorakoztato, kezdvel az introtol, a filmes bevagasokig (meg a Taxidermiabol is van egy kis szosszenet), vagy a korcs dallamokig, idetlen megnyilvanulasokig. Az elso 'rendes' szam a lemezen mondjuk egy szintiszta Lifelover kopia, de ettol leszamitva jo. A tobbi nota is rendben van, a lemez annyira valtozatos es csapodar, hogy nem lesz unalmas, sot vannak kimondottan eros dalok is pl Track 0 (ez a split lemezen is rajta volt) vagy a Ziua in care decizi sa-ti cumperi o arma. A szovegek szinten jok (foleg amelyek romanul vannak irva), bar nem tudom, hogy mennyi belole a lopas es mennyi a sajat. En latok fantaziat ebben a bandaban, kivancsian varom a masodik nagylemezuket. A szovegkony koszonetresze is tanulsagos! -mirgilus- 7/10


Denouncement Pyre - World Cremation

Az ausztral DP ugy elt bennem, hogy egy orokos demos, kislemezes banda, akik soha nem fognak kesziteni egy teljes nagylemezt es tessek megcsinaltak. Az ausztralok tudjak a legjobban egybeforrasztani a 3 szentsegtelen stilust: a death-thrash-black metalt es egy olyan utos acella kovacsoljak ezt a 3 alapanyagot ami csak rajuk jellemzo. Ha ismered az olyan bandakat mint a Destroyer 666, az Urgrund, a Gospel of the Horns, stb, stb tudod, hogy mirol beszelek. Egyszeruen ezek az ausztral bandak nem tudnak hibazni, gyenge lemezt meg nem nagyon hallottam abbol a regiobol es ez most sincs maskepp. A DP elso lemeze nem vag pofan egybol, egy parszor vegig kell hallgatni a korongot, de aztan mar nincs menekves. Maniakus riffeles, old school, valodi metal eleterzest sugallo szolok, nyaktoro tempok es egy nagyon bika hangzas jellemzi a World Cremationt. Altalaban az ausztral bandak nagy baja az, hogy nem talalnak allando felallast es egy par lemez utan foldbe allnak, remeljuk, hogy Decaylust koma nem adja fel, mert van potencial ebben a bandaban. Jo hir a stilus hiveinek, hogy iden vegre lesz uj Urgrund lemez, viszont szomoru, hogy a Nocturnal Graves meg bedobta a torulkozot. -mirgilus- 8.5/10


Drudkh - Handful of Stars

Az eddig szinte hibatlan (hangulatilag biztosan az) lemezeket keszito Drudkh is kezdett megfaradni. Mar a borito nezegetese kozben csovalgattam a fejem, aztan tobbszori meghallgatas utan az a velemenyem, hogy ha a Songs of Grief and Solitude lemezt nem vesszuk szamitasba, akkor ez a leggyengebb lemezuk. Kellett volna meg varni ezzel a lemezzel egy kicsit. Lagymatag, mar sokszor hallott, drudkhos temak jonnek egymas utan, a 3. szamnal mar nagyon untam a notakat, keves a vokalos resz. Aztan van egy csomo idegesito resz is mint pl a Towards the Light kozepresze. Az utolso ket nota (ha az outro-szeru Listening to the Silence-t nem szamolom) viszont jo szerzemeny, foleg a lenduletesen kezdodo The Day Will Come tetszik, sajnos van egy csomo post-black metal, mostanaban divatos shoegaze elem is, ami ennek a bandanak kimondottan nem all jol. Ertem, hogy a 8. nagylemeznel kell valamin valtoztatni, hadd ne mondjam fejlodni, de szerintem a legjobb megoldas abbahagyni, pihentetni a dolgokat. A vallalat biztosan nem engedi a lazsalast, tetszik vagy sem nyomatni kell a bandat, amig a parasztok megveszik a lemezeket addig mindenkepp. -mirgilus- 6.5/10


Dyster - Le Cycle Senescent

A Dyster a francia suicide black metal egyik remenysege volt, ket kivalo demo is fuzodik NokturN egyszemelyes bandajahoz: Fallen, Suicided & Forgotten (ezt kesobb CD-n is kiadtak) es a Wandering. Ezeknek egyedul a gyatra dobgep hangzas volt a hatranyuk, viszont olyan hangulatos kiadvanyok voltak, amik csak a LLN bandaihoz kotheto vagy mondjuk a Celestiahoz. Aztan tavaly megjelent az elso nagylemez es nem talalok szavakat, komolyan. Amikor kinyitottam a digi CD-t mar NokturN fotojan elcsodalkoztam (Peste Noire polo, Peste Noire matricak a gitaron), aztan amikor beraktam a korongot a lejatszoba a hangfalakbol is Peste Noire szolt, egy sokkal gyengebb valtozatban. A pofa egy az egyben leszedte a Peste Noire temakat, sot meg a vokalja is tiszta Famine. A dobgep egy-ket szamban mar elviselhetetlenul szar, aztan ez a Peste Noire nyulas meg egyszeruen elkepeszto, nem tudom, hogy Noktu, hogy tudta ezt kiadni a tobbnyire minosegi zeneket propagalo Drakkar egisze alatt. Ha ez nem lenne eleg akkor van meg egy Lifelover feldolgozas (Sweet Illnes of Mine az Erotik lemezrol) is, mit mondjak, mar csak ez hianyzott, ugy szar ahogy van, teljesen felesleges, igy is tul hosszu a lemez. -mirgilus- 2/10


Electric Wizard - Black Masses

Az okkult rock, heavy metal trend rairanyitotta azt a bizonyos reflektorfenyt a brit EW-ra is, sokan azt hiszik, hogy ez is egy uj retro banda, de nagyot tevednek, hiszen Jus Oborn-ek mar a 90-es evek ota nyomatjak ezt a jo kis muzsikat. Az elso 3 EW album nagyon tetszik, aztan utana nem kovettem a tenykedesuket, de a Black Masses ismereteben az ezelotti 3 lemezt is beszerzem. Os heavy metal, doom metal a mufaj neve a korai nagyok altal kitaposott osvenyen, viszont az Electric Wizardnak van egy olyan megszolalasa ami teljesen egyedi es egybol felismerheto, Jus Oborn nyikorgo, abszolut egyeni hangjat ne is emlitsem. Lenduletes os-doom himnuszokkal van telepakolva a korong, rengeteg slagergyanus szerzemennyel (Black Mass, The Nightchild), a jo ertelemben, termeszetesen a mindenfele divatos, kommerszseget nelkulozve. Amit a ket gitaros jatszik, attol elall a femszivuek lelekzete, foleg a szolok vannak nagyon a helyukon. Ja es az sem mellekes, hogy Liz Buckingham az egyik legjobb no a metalgitarosok kozott! -mirgilus- 8.5/10


Encoffination - Ritual Ascension Beyond Flesh

Justin Stubbs uj bandaja az Encoffination, ot a jobb sorsra erdemes, amerikai black metal Hills of Sefiroth-bol ismerhetunk. Ebben a bandaban nem black metalt, hanem kriptaszagu, ritualisztikus death metalt nyomat. A hangzasuk nagyon egyedi lett, manapsag nemigen hallottam ilyen megszolalasu lemezt, az egesz lemez ugy szolt, mintha a temeto egyik kriptajaban jatszana a banda es ami atszurodik az ajton, meg a falakon azt rogzitettek es ebbol all ossze a korong. Bizonyos lelkiallapotban, hangulatban hallgathato a lemez, de csak ugy nem lehet feltenni, mert mar a 2. szam utan idegesitove valhat, nemnagyon lehet notakra bontani a korongot, az egesz egy hangocean, zajmassza. Eleg termekeny a banda, hiszen egy ev alatt 2 Ep-t es egy nagylemezt is kiadtak. A banda koncertezik is, kivancsi vagyok, hogy ezeket a notakat eloben, hogy tudjak megszolaltatni. Teny, hogy nem egy tucatprodukcio, de sajnos tobbszori hallgatas utan sem hallom a jo notakat, a megjegyezheto temakat. -mirgilus- 6.5/10


Force Of Darkness - Darkness Revelation

Erre a bandara a 2005-os Outbreak of Evil Vol. 2 kislemezen figyeltem fel eloszor. Van meg egy splitjuk a Bestial Mockeryvel, egy nagylemezuk es egy koncertlemezuk is, egyiket sem ismerem. Santiagobol (Chile) szarmazik a banda es egy olyan osereju black-thrash metal lemezzel alltak elo, hogy leesett az allam. Maniakus black metal keveredik a thrash metal legszebb hagyomanyaival, a 80-as evek stilusaban es hangulataval. Gyors temak, sirontuli szolok, odon hangulat, hihetetlen, hogy egyesek tudnak meg ilyen muzsikat produkalni. A lemez az elejetol a vegeig kivalo, 45 perc koruli a jatekido, de annyira valtozatos, hogy egyszeruen nincs rajta uresjarat. Jo temak, riffek, kivalo szolok, eszeveszett tempok valtogatjak egymast, ennel tobbet nem is kivanhat a black/thrash metalra ehes femsziv. Ilyen maniakus gitarmunkat a 80-as evek nagy thrash bandainak lemezein kell keresni. 2010 egyik legjobb lemeze es a Force of Darkness pedig Del-Amerika egyik legjobb bandaja, kar, hogy a kiado benazasa miatt nagyon keves emberhez jutott el a lemezuk, remelem, hogy a jovoben ez valtozni fog, pozitiv iranyba. -mirgilus- 9/10


Front Beast - Wicked Wings of Wartjalka MCD

A nemet Nocturnalbol jol ismert Avenger mar 11 eve adagolja a lo-fi black metalt a Front Beast-re keresztelt, egyszemelyes bandajaval. A korai demok (van beloluk eleg) es kislemezek nem eppen konnyen emesztheto muzsikat rejtettek, amit a nagyon gyenge pincehangzas sem segitett, viszont egy fejlodesvonal azert megfigyelheto a FB kiadvanyokban. A 2006-os, eddig egyetlen nagylemez (Black Spells of the Damned) mar kimondottan jo muzsikat rejtett es a korai demokra jellemzo Burzum mania mar csak a cimben volt tetten erheto. Ez a 6 szamos minialbum meg egyszeruen kedvemre valo, lenduletes old school BM temak keverednek, lassu es kozeptempos dongetesekkel, van egy odon hangulata ennek a kiadvanynak, szerencsere jo notakban es otletes riffekben sincs hiany. Avenger nem egy nagy dobos, de az evek soran mar a gyorsabb temak is mennek neki, persze neha kicsit melleut a nagy szegelesben, de ilyenkor jon egy sirontuli szolo es a figyelmunk nem a dobokra korlatozodik. A vegen meg egy Belketre feldolgozas is van, hogy teljes legyen az oromunk. -mirgilus- 7/10


Furze - Reaper Subconscious Guide

A norveg, mostmar egyszemelyes, Furze elso lemezet ismerem csak, arrol anno irtam is, aztan az azt koveto Necromanzee Cogent es UTD albumokhoz nem volt szerencsem. Nem egy atlagos norveg BM bandakent elt bennem a Furze es ezzel az uj lemezzel ezt meg jobban alatamassza Woe J. Reaper aki egyszemelyben alkotja a Furzet. Black metal mar csak nyomokban fedezheto fel a Furze zenejeben, inkabb hivnam sotet, black rocknak, mostanaban divatos okkult metalnak. A lemez szinte ugyanabban a kozetempoban vegzodik, ahogy elkezdodott, a dobteljesitmeny nemhogy nem izgalmas, hanem egyenesen unalmas es sotlan, nehol meg egyenesen idegesito. Az It Leads nota all talan legkozelebb a korai Furze dolgaihoz, de amikor a lenduletes kezdes atvalt az egesz lemezt uralo araszolasba, az mar nagyon unalmas, csilingelessel probalja Reaper feldobni a nagyon monoton, kiszamithato ritmusozasu dobolasat, ami hosszu tavon meg idegesitobbe teszi a lemezt. Az Immortal Lectureban vannak jo gyors, lenduletes reszek, de ez a steril hangzas ami az egesz lemezt uralja, nem konnyiti meg a dolgunkat. Reaper vokalja is meger egy miset, ritkan lehet ilyen antihangot hallani, Reaper kantal, enekel, de valahogy egyik sem az o asztala, viszont a szaraz, klinikai hangzas vegett fel sem tunik amikor hamisan nyomja. Ketseg sem fer ahhoz, hogy a Furze a sajat utjat jarja, egybol felismerheto stilussal, de ez meg nem jelenti azt, hogy a Reaper Subconscious Guide egy kihagyhatatlan lemez lenne. -mirgilus- 6/10


Ghost - Opus Eponymous

Jo helyen kell lenni, jo idoben tartja az orokervenyu mondas. A teljes ismeretlensegbe burkozott sved Ghost tudta/tudja ezt a tenyt es ennek tukreben nem meglepo, hogy konnyen megtudtak lovagolni az eppen felszallo agban levo okkult-rock, os heavy metal, pszihedelikus, satani metal, stb hullamot. Egy jol kitalalt image (ez a papas maskara tenyleg egyszeruen zsenialis!) egy rovid, de annal fogosabb lemez es maris megvan a hon ahitott siker. A Ghost nem csinal semmi ujat, vagy meglepot, egyszeruen az elmult 30-35 ev legjobb rock pillanatait szedte ossze es kotte egy notacsokorba. Tulajdonkeppen a Ghost a Mercyful Fate dallamosabb, emeszthetobb valtozata, minden egyes temat, szolot a mesterektol lestek el, irtak ket nagy slagert (Ritual, Elizabeth) amik ugy tapadnak a fulbe, mint a jominosegu hutomagnes a hutoszekreny ajtajara. A tobbi notaval sincs semmi gond. Simulo dallamok, analog megszolalas, jo riffek, ugyes szolok, tenyleg nagyon megvan csinalva ez a banda. A vokal is annyira simulos, hogy meg nem nyalas, de majdnem, jol elvannak talalva az aranyok. Mire viszi a Ghost, az a jovo kerdese, ha tudnak meg legalabb egy ilyen lemezt kesziteni, akkor lehet beloluk egy jo banda, teny, hogy a hasonlo vizeken evezo The Devil's Blood kiallta az ido probajat, az elejen az o tevekenyseguket is nagyon szkeptikusan figyeltem. Az Opus Eponymous egy jo lemez es valoszinuleg sok fiatal pont miattuk fog visszaasni a 70-es, 80-as evek nagy rock, metal bandaihoz, ami nem rossz dolog, kivancsian varom a folytatast. -mirgilus- 8/10


Haus Arafna - You

2010-ben ezt a lemezt vartam a legjobban, 2003 ota nem volt Haus Arafna lemez, csak egy kislemezeket tartalmazo valogatas CD es az elso lemez ujrakiadasa. Eloszor amikor betettem a CD-t a lejatszoba azt hittem, hogy egy uj November Novelet CD-t kuldtek tevedesbol. A masodik szam (You don't believe me) tiszta November Novelet slager, kivalo darab, csak egy kicsit furcsa a Haus Arafnatol. A 2003-as Butterfly egy nagyon kemeny PE, elektro lemez volt, valahogy ugy gondoltam, hogy a HA megmarad extremnek, mert ugyis ott van a NN (Arafnaek masik bandaja), ami tobbnyire 'slageresebb', sokkal zeneibb vizeken mozog. Ugy tunik, hogy a ket banda kozotti hatar kezd elmosodni. A You a Haus Arafna es a November Novelet keresztmetszete, elsore. Persze azert nem ennyire egyszeru a dolog, mert az elso ket szam konnyedebb hangszerelese utan azert a cimado pl. egy kimondottan regivonalas HA tetel. Aztan az ezt koveto Judas Kiss talan a lemez legjobb notaja, ezt akar egy David Lynch filmben is eltudnam kepzelni. Az egyik legkinzobb tetel ugy zeneileg, mint szovegileg a Today You Died. Amugy a You egy konceptlemez, erdemes a szovegekben elmelyulni, mert Arafnaek most is kivaloan megfogalmaztak a mondanivalojukat. Tobbszori hallgatas utan megfigyelheto, hogy az uj HA szerzemenyek, bar kisse finomodtak, viszont sokkal huzosabbak, dinamikusabbak (The Woman You Are), ugy maradtak meg kokemeny dark-elektro bandanak, hogy kozben a megszokott verze-refren-verze fele megoldasokat is beepitettek es ettol lett zeneibb, hallgathatobb a vegeredmeny. Meg mindig ok az angst-pop/dark elektro/pe kiralyai, long live Mr. & Mrs Arafna! -mirgilus- 10/10


Hellish Crossfire - Bloodrust Scythe

Az elso HC album a Slaves of the Burning Pentagram 2006 egyik legjobb Thrash Metal lemeze, a german thrash egyik gyongyszeme, nagyon vartam mar a masodik nagylemezt. Ez a banda nem ad ki tul gyakran lemezt, de amikor megjelenik valami HC kiadvany arra erdemes odafigyelni. A Bloodrust Scythe egy verbeli Thrash Metal album telis-tele jo notakkal, nyaktoro tempokkal es sirontuli szolokkal, a legszebb 80-as evek hagyomanyainak megfeleloen, viszont semmi retro erzese nincs az embernek amikor hallja ezeket a nagyon jol megirt es hangszerelt notakat. A lemezt nyito Night of the Possessed mar sejteti, hogy mire szamithatunk, a lemez egysegesen kivalo, nincsenek uresjaratok, nagyon dinamikus, jol megdorren, szoval leggitart a kezbe es lehet nyomulni az olyan tetelekre mint az ...of Slaying Grounds, Speed Hunter, de felsorolhatnam az egesz szamsorrendet ide. Nincs olyan nagy felhajtas korulottuk mint a tobbi german thrash bandanal, de a Nifelheimmal kozos Europa-i turne hatha egy kicsit rajuk iranyitja a figyelmet, megerdemelnek. Koroket vernek a mostanaban nagy lendulettel turnezo es lemezeket keszito tini retro-thrash bandakra. -mirgilus- 8.5/10


I Shalt Become - Poison

Egy lemezt nem szabad a boritoja alapjan megitelni, de ettol eltekintve ritka szar boritoja van az uj ISB lemeznek, ez a photoshopos valami nagyon nem all jol. Az 5. ISB lemez ismet egy kicsit mas, mint az elozo, de ezt mar kezdem megszokni. Az alulproducelt korai lemezek utan nagysagrendekkel jobban megszolal a Poison eteri hangulatu, szimfonikus black metalja, vagyis inkabb black-doomja, hiszen gyors tema alig akad, lassan felszivodo, hosszu agoniaval jar ez a mereg. Nem konnyen emesztheto lemez, az-az erzesem tamadt akarhanyszor hallgattam a Poisont, mintha vegig ugyanazt a szamot hallanam, kisebb-nagyobb modositasokkal. Vegig vonosok kiserik a lassu szamokat, az egesznek van egy emelkedett hangulata, bar engem ugy a 4. szam kornyeken mar nagyon untatott, hadd ne mondjam, hogy idegesitett. Ilyen zenebol nekem 55 perc egy orokkevalosagnak tunik. -mirgilus- 5.5/10


Immolation - Majesty and Decay

A Close to the World Below utan elvesztettem erdeklodesemet az Immolation irant, teny, hogy eloben meg mindig gyilkos a banda, de az ujabb lemezeik nem jonnek be. Valahol azt olvastam, hogy a Majesty and Decay az utobbi evek legjobb Immolation lemeze, ami visszakanyarodast jelent a korai mestermunkakhoz, ezert szereztem be ezt az uj albumot. Jelentem atveresrol van szo, mert itt aztan semmi visszakanyarodas nincs, hanem a kor kovetelmenyeinek megfelelo, elegge standard, agyonpolirozott, amerikai death metal. Vigna es Dolan teszi a dolgat, mestereik a hangszereiknek, de valahogy a kimagaslo, jo notak hianyoznak a korongrol, egyszer-ketszer meghallgattam, de nem erzek kesztetest, hogy meg egyszer feltegyem, ennyi. -mirgilus- 6/10


Inquisition - Ominous Doctrines of the Perpetual Mystical Macrocosm

Elobb turnezta korbe Europat a banda, mint, hogy megjelenjen az Ominous lemez. Az uj lemezrol jo par szamot nyomtak eloben is, ezt a szekelyudvarhelyi koncerten is megtapasztalhattuk, felfokozva a varakozast. Tulajdonkeppen gyenge lemezt meg nem tudott osszehozni ez a duo, viszont teny, hogy az elso lemez ota vartam egy ilyen albumra mint az Ominous! Kivalo riffek, pusztito hangzas, hosszu notak, neha olyan erzesem van, mintha egy-ket nota improvizaciobol allna, egy biztos ez a ket faszi nagyon egyhuron pendul. A riffek minosege elkepeszto, szolok, hangulatos gitartemak, minden a helyen van, aki ezektol a notaktol nem erez kesztetest egy nagy zuzasra a hangfalak elott az nem Black Metal fan, vagy lehet, hogy suket. Az eddigi Inquisition lemezek kozul ennek a legjobb a dobhangzasa, de az egesz lemez hangzasa tokeletes, egyszeruen nem lehet semmibe se belekotni. 2010-ben az Inquisition a Black Metal banda ugy lemezen mint eloben es pont. -mirgilus- 10/10


Kerasphorus - Cloven Hooves at the Holocaust Dawn MCD

Pete Helmkamp bandait mindig is nagyon birtam es oriasi nagy kar, hogy ez az uj banda csak ezt a 4 szamos MCD-t (vagy MLP, kinek melyik) adta ki, aztan amiyen gyorsan alakultak ugy fel is oszlottak. Kar mert nagy potencial van ebben a 4 szamban. Pete mindig is erezte, hogyan kell osszeolvasztani a death es black metal stilusokat, hogy a vegeredmeny valami nagyon pusztito ereju szorny legyen. A Kerasphorus sem szarakodik, annyira nem kaotikus mint a Revenge, de sokkal vadabb mint pl az Oder From Chaos, eros riffek, kemeny tempok, vad szaguldas es mindent magamoge utasito, bivalyeros hangzas. War metalban 2010-ben ennel jobbat senki sem adott ki (mondjuk a Blood Revolt, de az egy kicsit megis mas), respekt! -mirgilus- 9/10


Kistvaen - Unbekannte

A bukaresti Kisvaen sztorija olyan tipikusan kelet-europai, hogy ne mondjam, hogy romaniai. Adott egy kulfoldi banda, akinek nagyon jol megy a szekere mostanaban, ok a sved Shining es akkor jon a Kistvaen es megcsinalja a Shining roman valtozatat, amitol persze az egesz romaniai sajto leterdel, mert ugye a sracok kiadtak egy lemezt, szetturneztak az orszagot es fesztivalokon is jatszanak. A vicc az-az egeszben, hogy Kvarforthek meg a maguk zenejet nagyjabol a Bethlehemtol lestek el...na de ne legyek ilyen rosszindulatu. Szoval a zene az tiszta Shining, amugy a lemez kivaloan szol, abszolut a Shining-al emlitheto egy lapon. A vokal is tiszta Kvarforth (a mester is felbukkan az egyik szamban), nem mintha a tobbiben nem lenne olyan erzesem mintha nem o nyomna, meg a dallamos reszeknel is. Stefan baratunk rendesen megtanulta a lecket, ha Kvarforth megunja, vagy meghal, vele nyugodtan turnezhat tovabb a Shining, csak a fazonjan kell egy kicsit alakitani. Svedorszagban minden faluban van szerintem egy ilyen banda mint a Kistvaen. Az egeszben az a bosszanto, hogy tudnak zenelni, a gitaros pofak kimondottan jol nyomjak, a vokal is nagyon profi, sot eloben is jol megdorren a zenejuk, a kiallasuk is rendben van, kar, hogy mindent osszelopkodtak. Shining buzik biztosan orulnek egy ilyen tribute bandanak. -mirgilus- 3/10


Krieg - The Isolationist

Mire az Imperial altal eletrehivott, majd eltemetett, amerikai Kriegbol lett volna egy jo kis banda, arra beadtak a kulcsot 2007 kornyeken. A korai, szinte mar hallgathatatlanul szar kiadvanyok utan eljutottak egy komolyabb szintre, amiket olyan minosegi lemezek megjelenese jellemzett mint a The Black House vagy az utolso Blue Miasma korongok. Egy uj felallassal visszatert a Krieg es keszitett egy jo kis lemezt, ami az iment emlitett lemezek vonalat viszi tovabb, annyi ujdonsaggal, hogy Wrest (Leviathan) csatasorba allitasaval kisse leviathanos lett a Krieg, de ez nem baj, hiszen Wrest mindig is jo erzekkel tudott notakat irni. Aki utalja a Leviathant, annak ez sem fog tetszeni, viszont aki a Kriegbol hianyolta a jo notakat, az atuto erot es a jo hangzast, ami egyszerre nyers es megis tiszta es eroteljes, az nagyon fogja birni a Krieg leviathanositott, uj iranyvonalat. Allitolag annyira belelendultek, hogy hamarosan rogzitik az uj lemezt, gondolom Wrest nelkul (az okokat mindenki ismeri) es allitolag turnezni is fognak. A tipikus Krieg fele zuzast jo, rockos kiallasokkal szinezik, jo pelda erre az Ambergeist nota vege, amugy a lemez egy kisse hosszu, de azert nem fullad unalomba, mindig van valami erdekesseg ami ebren tartja az ember erdeklodeset. -mirgilus- 7.5/10


Maniac Butcher - Masakr

2000-ben jelent meg az utolso MB nagylemez, aztan a cseh black metal szinter ket kiralya: (igy hivjak magukat) Vlad Blasphemer es Barbarud feloszlatta a bandat es mas projektekben, tobbnyire felejtheto alakulatokban mulattak az idot, ezek a szereny fazonok. Persze az utolso lemeznek beigert Epitaph utan volt meg DVD-juk, best of, tribute, koncertlemez, stb es 2010-ben egyszer csak az amerikai NE kiado megjelentette a Masakr lemezt mindenfele felhajtas nelkul es a banda adott egy par koncertet es azota is aktivak. A vilag jobb volt-e az elmult 10 evben a MB nelkul? Nem tudom es azt sem, hogy kell-e most nekunk a MB es az uj lemezuk? Na ebban sem vagyok biztos, teny, hogy az elso 4 lemezuk korrekt alkotas, a kor Kelet Europa-i Black Metal szinterenek a lenyomata. Az uj lemez sem rossz, vannak kimondottan jo szamok, jol megdorren, a korabban rajuk jellemzo gyors daralasokat sem eroltetik. Egy biztos az Epitaphnal jobb a lemez, vegig lenduletes, es tovabbra is csehul nyomjak, tehat senkit sem erhet csalodas. A promo kepeiken persze megint lehet jokat rohogni, de ha mar visszatertek maskepp nem csinalhatjak, mert a die hard fanok biztosan megkoveznek oket. Az hallatszik az uj korongon, hogy az utobbi evekben rendesen hallgattak a Watain lemezeket, meg mindig job mintha dimmu borgirt hallgattak volna. Tovabbra is huek a szlogenjukhoz: 'No keyboards !! No female vocals !! Only pure Black Metal !!' -mirgilus- 7/10


Misantropical Painforest - Firm Grip of the Roots

Ritka egy szar nevet valasztott bandaja neveul Kutcheck Gorealis (ez is eleg erdekes nev) a finn Tyranny es a Hail zenekarok oszlopos tagja. Az elozo MP lemezt nem ismerem, de ha az is ilyen erdekes mint ez az uj, akkor mindenkepp befogom szerezni. Epikus black metalnak lehetne a MP zenejet definialni, de itt nem a Bathory fele epikus dolgokra kell gondolni, bar az enek itt is neha dallamos, fennkolt es hamis is. A hangzas lehetne erosebb, de teny, hogy az egesz lemeznek van egy sajatos hangulata, ami pont a hangzasbol ered. Kutcheck hangja a dallamos kantalasoknal kimondottan tetszetos, ad egy sajatos izt a lemeznek. A megszokott metal hangszerek mellett neha meg a hegedut is megszolaltatja. A lemeznek csak az a baja, hogy nem egyseges, vannak kimondottan eros tetelek, de akad egy par teljesen felesleges nota is, ami azert kicsit visszavesz a lemez ertekebol, ha ezeket a szamokat lehagyta volna es a lemez csak 30-36 perces lenne, akkor gyakrabban meghallgatnam. A legjobb szamok a Struggle Eternal es a The Forest Dreams On, ugy zeneileg, mint szovegileg egyarant, verbeli black-doom-rock notak, a legszebb osdoom hagyomanyoknak megfeleloen. 'peace without fighting/ degenerates energy'. A jo szamok az album masodik feleben vannak, akinek van turelme kivarni, annak egy bizarr banda nem eppen hetkoznapi zeneje okozhat kellemes perceket. -mirgilus- 7.5/10


Miserere Luminis - Miserere Luminis

A kanadai Gris ket tagja (Icare es Neptune) szovetkezett az egyszemelyes, szinten kanadai Sombres Forets-es Annatarral es keszitettek egy lemezt. Ezt azert kellett leirnom, mert a CD boritojan a Gris es a Sombres Forets neve is olvashato, az ember meg azt hihetne, hogy ez egy split kiadvany, de nem az, vagyis nem a szo eredeti ertelmeben. Milyen zenet jatszik a ML? Pont olyat mintha osszeraknank a Gris es a Sombres Forets legjobb pillanatait. Quebec Black Metal, nemkeves post-black metal (utalom ezt a meghatarozast, de ennel okosabbat en sem tudok) elemmel fuszerezve, sok melankoliaval es csakis a kanadai black metal bandakra jellemzo hangulattal. Hosszu, lebegos dalok jellemzik a lemezt, nagyon finoman hangszerelve, szurke, teli napokon nagyon kellemes hallgatnivalo lenne, ha nem lenne a vokal megkinzott. Az emlitett bandak es a kanadai black metal (foleg a Quebec szinter) hiveinek ajanlott lemez. Adtak egy par koncertet is ezzel a lemezzel, egy latvanyos, teatralis szinpadkeppel, aztan jegeltek a produkciot, igy kell ezt csinalni. -mirgilus- 8/10


Mortualia - Blood of the Hermit

Shatraugnak lassan annyi bandaja van, hogy egy ketnapos fesztivalt is rendezhetne, ahol csak az o formacioi lepnenek fel. Horna, Sargeist, Behexen, Blutschrei (mostmar Finnentum) a jobbak koze tartozik, a tobbi a kozepes, vagy nagyon gyenge kategoria. Az elso Mortualia lemez egy kellemes depressziv black metal alkotas volt 2007-ben, ha lehet ilyet mondani. Aztan volt ket gyengebb probalkozas, amik split lemez formajaban lattak napvilagot es iden megjelent a 2. nagylemez is. Minden hangszeren Shatraug jatszik, ez gondolom nagyon kenyelmes megoldas szamara, de teny, hogy Shatraug nem egy nagy dobos es ezert a lemez nagyon dinamikatlanul szol. Erdekes, hogy a Finnnentumban is csak o van feltuntetve mint multihangszeres es ott megis nagyon otletes a dobjatek, a fene sem erti. Lassu temak valtogatjak egymast, Shatraug temai felismerhetoek, a finn melankolia ott lebeg mindenik nota felett, aztan az egeszre jon egy megkinzott, karogos vokal. Mar a masodik szamnal bealudtam ezekbe a lassan hompolygo temakba, nincs mit szepiteni, unalmas es tul hosszu ez a lemez, lehet, hogy total reszegen, vagy benyomva elvezheto, de igy egy szaraz, decemberi delelott nem gyozott meg a Blood of the Hermit. Mire az utolso, Pain at least...(a legjobb nota a lemezen, aminek az egyik temaja egy Anathema nyulas) nota beindulna vegeter a korong... -mirgilus- 6/10


Necroslut - Black Deceiver

Shatraug (itt SS Hellseeker neven alkot) nem tud nyugton ulni, osszehozott egy osi death-black metal bandat is, ket split kiadvany utan vilagra szabaditotta az elso nagylemezt. Ranezel a boritora es ha csak a szamcimeket olvasod is fogod tudni, hogy mirol van itt szo, ime nehany szamcim: Skullfucked, Hammering The Nails Of Christ, Virgin Pervertor, Sodomy Of The Nuns, Fuck & Destroy, I Worship Satan, stb. Egy par forumon nagyon dicsertek ezt az osi death metal lemezt, de oszinten megvallom, hogy semmi egetrengetot nem hallok a Black Deceiver notaiban, standard old school death metal, millioszor elnyomott riffek, gyenge, odon hangzas, ennyi. Ennel sokkal jobb bandai vannak Shatraugnak es a mufajnak sincs szuksege egy Necroslutra, igy is tul sok banda tevekenykedik ebben a stilusban. -mirgilus- 5/10


Nightbringer - Apocalypse Sun

Masodik nagylemezehez erkezett a coloradoi okkultista Nightbringer. Serpentinam, Temple of Not tagokat is magaba foglalo brigad erdekessege, hogy 3 gitaros felallassal dolgoznak, ami nem bevett szokas Black Metal korokben. Ez a kulcsa a muveszetuknek, a nagyon jol kidolgozott gitartemak uralnak mindent, folyamatosan jonnek a riffek, meg a szirenaszeru szolok, villantasok, legyen szo szelvesz tempoju notarol, vagy csak egy kozeptempos menetelesrol. Folyamatosan 'dolgoznak' a gitarok es ez az erdekes hangzas, amit a vijjogo gitarok adnak, jelenti a banda lenyeget. Nem konnyu hallgatnivalo ez a 66 perces lemez, de minel tobbet hallgatom annal tobb finom reszlet bukkan elo. A lemez hangzasa is tokeletes, minden nota egysegesen jo, egyben van ertelme hallgatni a korongot, nem erdemes dalokra szabdalni. Aki azt hiszi, hogy innovativ black metalra csak a Deathspell Omega kepes (holott a DSO mar regen onismetlesbe es utvesztobe kerult), annak nagyon ajanlom, hogy hallgassa meg ezt a korongot, mert satanista, okkult black metalban az iden nem sok ilyen kimagaslo lemez jelent meg! -mirgilus- 9/10


Non Opus Dei - Eternal Circle

3 ev utan, ismet egy uj kiadonal megjelent a 6. NOD nagylemez. Eddig sem volt konnyu hallgatni a NOD lemezeket, sot irni roluk ertelmeset meg nehezebb volt, de amit az Eternal Circle lemezen jatszanak, na azt nem konnyu megemeszteni, ez az eddigi legnehezebben befogadhato alkotasuk, elsore nagyon nemjott be. Hetekig felreraktam mert egyszeruen semmi kapaszkodot nem talaltam benne, ha feluletesen akarnek irni rola, akkor azt mondanam, hogy atmentek egy technikas death/black metalba, a la kesei Behemoth, de ez nem igaz. Aztan megint eloszedtem, ismet hallgattam napokig a lemezt, olvastam a szovegeket es kezdett atjonni, hogy mit is akarnak ezek a lengyel pofak. Innovativ black metalban egyszeruen vernek mindenkit, hihetetlen komplex ritmusokkal dolgoznak, amit a dobos bemutat a dobok mogott arra nem talalok szavakat. A riffek is nagyon bonyolultak, nem sok kapaszkodot hagynak a hallgatonak, hallatszik, hogy evekig dolgoztak a lemezen, de tobbszori elmelyult hallgatas utan kezdenek a notak ertelmet nyerni es eszreveszed, hogy nem egy komplex riffhalmazzal, temahegyekkel van dolgod, hanem jol atgondolt notakkal. A szovegek egy bizonyos tema korul irodtak, az orokos korforgas, az ember es az univerzum kapcsolata, stb, az angol forditasnak koszonhetoen mindenki egyenileg ertelmezheti, magyarazhatja, stb., a zene es a szovegek megerteseben nagy segitseget nyujt meg a nagyon latvanyos kepi vilaggal es abszolut eredeti csomagolassal megoldott szovegkonyv es specialis, altalam eddig meg nem latott, digipack csomagolas. Tobb ezres CD gyujtemenyemben, ilyen formatumu kiadvanyt meg nem birtokoltam, szoval ezert a nemmndenapi lemezert mindenkeppen erdemes penzt adni! Az idei ev egyik legjobb lemeze, minden tekintetben. -mirgilus- 9.5/10


Omega - Second coming, Second crucifixion

Fenriz ajanlasaval itt van ez a fiatal banda Gorogorszagbol, akik a mostanaban nagy divatnak orvendo Black/Thrash/Heavy metal szentharomsagban erdekeltek. Ok sem talaltak fel a kereket, de hallatszik, hogy szivbol nyomjak es imadjak ezt a muzsikat. Ha Darkthronek vagy mondjuk Aura Noirek csinalnanak egy Motorhead tribute bandat, akkor kb olyan zenet nyomnanak mint az Omega. A vokal szinten olyan trehany mint az utolso Darkthrone lemezen, de ettol megvan a maga baja. A zene nagyon lenduletes, a hangzas is pont annyira eros amennyire kell. Lenyeg: a jol ismert alapanyagokbol, alazattal es tisztelettel egy olyan levest foztek ami elsore hat es nincs semmilyen izzadtsag szaga, erolkodesnek, nosztalgianak semmi nyoma. Nagyon eltalaltak az aranyokat. A szovegek elso olvasatra viccesnek hatnak 2010-ben, de jol passzolnak ehhez a muzsikahoz es a vokalhoz. 'BLACK METAL RUST/ Buried by time and dust/ BLACK METAL RUST/ Created by Satanic lust', vagy 'Show no mercy for the weak/ Jesus mother can suck my dick/ This is something you should never forget/ Worship Satan and hail Baphomet', a kedvencem: 'The Hell's fire burn...The darkness return/ We sold our soul to the/ EVIL ROCK N' ROLL'. Szinte az osszes szoveget bemasolhatnam akkora dumak vannak: 'Some people think I'm crazy/ Some people say I'm a punk/ But don't piss me off when I get drunk!!!' ez akar a banda ars poeticaja is lehetne. A 37 perces lemez vegig lenduletes, valtozatos, nem csak egy tempoban ledaralt retrothrash, az idei ev egyik legjobb debut-lemeze. Hamar megyek es kinyitok meg egy sort es fennebb tekerem a hangerot! -mirgilus- 8.5/10


Ondskapt - Arisen From The Ashes

A sved Ondskapt az elsok kozott volt, akik elkezdtek ezt a mara mar kifulladt, de egy par eve meg viragzo, devil worhip black metal maniat. Ez a black metal 'alstilus' kb annyi embert vonzott, mint amennyit taszitott es kb a megitelese annyira ellentmondasos mint mondjuk a suicide black metalnak. A szovegi koncepciot leszamitva (vagy nem) az Ondskapt egy jo banda, nem surun adnak ki lemezt, de amikor megjelenik egy albumuk azt erdemes meghallgatni. 2001-ben debutaltak egy minialbummal Kvarforth Selbstmord Services kiadojanal es maris megalapoztak a hirnevuket, amit a debutlemezzel (Draco Sit Mihi Dux) meg jobban elterjesztettek. Az igazi elismerest a 2. korong, a kivaloan sikerult Dodens Evangelium hozta el a bandanak. Sok tagcsere es egyebek is lassitottak a banda szekeret, aztan 5 evre ra megjelent a 3. nagylemez. Le sem tagadhatnak, hogy svedek. Tipikus sved fekete fem amit nyomnak,de szerencsere nem lettek egy Marduk, inkabb a Shining hatasa erzodik nagyon. Szovegileg is mintha tavolodnanak a szokasos devil worship dolgoktol, sok szemelyes tema is feluti a fejet, meg amugy az emberi letezes, stb. Tobbnyire kozeptempoban vegignyomjak az egesz lemezt (mondjuk a cimado egy kimondottan gyors, sved black metal tamadas), a hangzasuk egybol felismerheto, kar, hogy a notak egysikuak es tobbszori hallgatas utan sem hagynak nyomot az emberben. Az eddigi leggyengebb alkotasuk. -mirgilus- 6.5/10


Profanatica - Disgusting Blasphemies Against God

Ha megnezzuk Paul Ledney kepeit az egyik szocializalodo honlapon, akkor lathatjuk, hogy a gyerekeit nevelo, tisztes csaladapa, meg az sem lepne meg ha vasarnaponkent misere vinne a csaladot. De ha elojon belole a rosszabik enje, akkor satani black metalt nyomat a Profanaticaban, vagy a Havohejben. A Profanatica nagy kultusznak orvend az undergroundban, gondolom, hogy ennek is koszonheto, hogy 2001-ben ujraelesztette Paul a bandat es azota egyre masra jonnek a kiadvanyok, Ep, DVD, best of, stb. A Disgusting Blasphemies a 2. nagylemez. A Havohej az utobbi idoben kezd elmenni kiserleti zenebe, addig a Profanaticaban Ledney bestialis black metalt nyomat. A banda stilusa egybol felismeheto, akarcsak Ledney dobolasa, erdekesseg, hogy a basszusgitar nagyon elore van keverve, ami az egesz lemeznek ad egy nagyon eros megszolalast. Maniakus riffeles, doomos reszek, bestialis, satani vokalok es istenkaromlas minden szinten, kb igy irhatjuk korul a banda zenejet. Szovegek nincsenek a boritoban, de az olyan szamok mint a Pious Piece of Shit, Smashing Religious Fucking Statues, Fuck the Blood of the Lamb, Angel With Cock, stb gondolom nem eppen a kereszteny ertekrend magasztos megenekleserol szolnak. Megneznem a bandat eloben, amint apacanak oltozve es kifestve nyomatjak ezeket a notakat! -mirgilus- 7.5/10


Sadomator - Goatblood Panspermia

A kecskeimado Sadomator tipikusan az a banda, amit vagy imadsz, vagy szivbol gyulolsz es messze elkerulod. Anno Sadogoat neven nyomattak a muzsikat, 2005 ota Sadomator a nevuk ezeknek a dan Beherit/Blasphemy buziknak es a Goatblood Panspermia mar a 3. nagylemezuk, ami kizarolag csak bakeliten jelent meg, mas formatum szoba sem johet. Kecskebaszo death-black metal a Blasphemy, korai Beherit vonalan, de hatott rajuk az egyik Nuclear Holocausto Vengeance projekt is, nevszerint a Goat Vulva es annak is az Erotic Worship demoja. A rovid szamok kozott nem ritka az outro es intro sem, ami nagyjabol zugasbol es suttogasbol all. Ember nem mondana meg igy elsore, hogy ez a lemez 2010-ben keszult, ugy szol az egesz mint valami korai Beherit cucc! Satani death, black metal, nekem az elso ket lemezuk is tetszik, ezzel sincs semmi bajom, sot meg azt is mondhatnam, hogy egy picit fejlodtek ok is, persze nem kell nagy dolgokra gondolni, de valahogy a notak atgondoltabbak, kidolgozottabbak mint korabban. Egy biztos az olyan szerzemenyekre mint a Maggots Erupted From Goats Rectum, vagy a Nuns Ingesting Sperm nagyokat lehet zuzni, foleg ittas allapotban. Valodi antizene, imadjatok a kecsket, vagy baszodjatok meg! -mirgilus- 7/10


Sargeist - Let The Devil In

Ot ev telt el az elozo Sargeist lemez ota, volt meg idokozben ket split es egy Ep is, de azok felejthetoek. A Sargeist visszatert es megmutatja, hogy mi is az a finn black metal 2010-ben! Aki hianyolta az elozo lemezrol a tipikus Sargeist 'slagereket' az orulhet, mert a Let The Devil In az elso lemez (Satanic Black Devotion) vonalat viszi tovabb. Shatraug osszes bandaja kozul ez a legjobb, a Sargeist megeszi reggelire a Mortualiat, Behexent, Hornat, hogy a tobbi felejtheto projektjet Shatraugnak ne soroljam fel. Igy kell nyomatni a blck metalt 2010-ben, kivalo riffek, jo notak, dallamos temak a hatterben es a mindent uralo, erotol szetfeszulo hangzas, ami magaala gyur. A lemez vegig lenduletes, felteszed es azon veszed eszre magad, hogy nyomatod a temakat a hangfalak elott a leggitaron. Az egesz lemez egysegesen kivalo notakbol all, az en szemelyes favoritom a Discovering the Enshrouded Eye, tokeletes finn black metal tetel! Aki vart egy hasonlo black metal 'slagert' mint az elso lemez Black Fucking Murder-je, az most megkaphatja a cimado tetelt, a mondokaszeruen ismetelt 'Let the Devil in/Let the Devil in/Let the Devil in' sorokkal. 2010 legjobb black metal albuma az Inquisition - Ominous Doctrines lemezevel holtversenyben. -mirgilus- 10/10


Sarke - Vorunah

A Khold, Tulus bandak zenei agya Sarke meghivta Nocturno Cultot (Darkthrone, stb) egy kozos zenelesre, ennek az eredmenye a Vorunah lemez. Ketten keszitettek el ezt a minden felesleges elemtol mentes, osi thrash-black metal lemezt. Lenyegretoro, egyszeru temakon alapulo zene ez, ahogy anno a 80-as evek nagy bandai is alkottak. (pl Celtic Frost) Azert nem ennyire egyszeru a dolog, hiszen a nagyon egyszeru, de annal hatasosabb riffeken alapulo szamok hattereben ott huzodik egy jol eltalat szintis tema, zongoras resz (13 Candless), mindig van valami finomsag amire felfigyelek. Nocturno szovegei is nagyon passzolnak ehhez a zenehez es a fekete humort sem nelkulozik, a vokalja meg egyenesen zsenialis. Addig nem fogott meg teljesen a banda, amig nem lattam oket eloben, amit a deszkakon nyujtottak a Brutal Assaulton attol lehidaltam, ez egy komoly banda. Az olyan szamok mint a Frost Junkie, Drunken Priest, vagy a szemelyes kedvencem az Old egyszeruen hibatlanok. Bar az utobbi Darkthrone lemezekkel is megbaratkoztam, idovel, attol meg az a velemenyem, hogy a Vorunah a legjobb lemez a Hate Them ota, amin Nocturno reszt vett, varom nagyon a folytatast. -mirgilus- 9/10


Satanic Warmaster - Nachzehrer

5 ev telt el az elozo SW album ota, azota Werewolf kiadott egy rakas, felesleges, split, Ep, koncert, meg egyeb kiadvanyt es a heavy metal bandajaval (Armour) is elegge aktiv volt. Azt mar elozetesen lehetett tudni, hogy nem a 3. nagylemez, a Carelian vonalan megy tovabb, de erre azert nem szamitottam. Szamomra felfoghatatlan, hogy egy Carelian Satanist Madness utan, ot ev eltelteve, hogy lehet egy ilyen szarul (akarattal, ezt tudjuk) megszolalo, demos lemezzel eloallni. Azert mert akarattal szarul szol a lemezem, meg nem leszek sem hitelesebb sem pedig faszabb black metal zenesz. Nagykar mert a lemezen vannak kimondottan eros dalok, jo temak, de az egesz lenyege elvesz az akarattal elbaszott hangzasnak koszonhetoen, pedig az olyan notak mint az One Shining Star, egyike a legjobb SW szerzemenyeknek. A Warmaster Returns es a Rotting Raven's Blood is jo kis notak. A vicc az, hogy az amator korulmenyek kozott rogzitett Black Metal Massacre es a Werewolf Hate Attack koncertlemezek is jobban, dinamikusabban szolnak mint a Nachzehrer. -mirgilus- 6/10


Sinisterite - Sinisterite

Shatraug (SS Hellseeker) ismet lecsap. Szovetkezett Molestorral (Anal Blasphemy) es egy angol Nox Irnaed Azzur nevre hallgato dobossal/vokalistaval es elkeszitette az elso Sinisterite nagylemezt, ezt megelozoen volt a bandanak 2 demokazettaja. Osi black-doom metalban utaznak, eros garazshangzassal megtamogatva. Nem mindegyik nota jo, de azert akad egy-ket jol elcsipett szam, riff a lemezen. A vokal nagyon megkinzott morgas, uvoltes, egy valtozatosabb vokallal meg jobb lenne a vegeredmeny. Van huzasa a produkcionak, ami ilyen zenek eseteben alapkovetelmeny, a kozeptempos szamoknal jol dongetnek. Bizonyos hangulatban kimondottan jol esik hallgatni, egy Runemagick lemez utan is belehet tenni a lejatszoba, annal mondjuk blackesebb. A lemezt zaro Trepidation egy punk-doom-black metal tetel jo kis old school hangulattal es lendulettel. -mirgilus- 7/10


Spiritual Front - Rotten Roma Casino

A 2006-os Armageddon Gigolo egy szinte tokeletes lemez, azert nem az, mert van rajta egy idegesitoen szar szam, de a tobbi mindezert karpotol. Simone Salvatori es digo bandaja magasra tette a lecet azzal a koronggal, eloben is eszmeletlen nagy bulikat adtak, nekem is sikerult ketszer is latnom a bandat. Ilyen banda nem nagyon tevekenykedik napjainkban, pedig aztan ok sem talaltak fel a kereket vagy a makaronit. 50-es, 60-as evek olasz zeneje az alap, aztan jon Simone hangja, meg zsenialis szovegei, amiken az ember azt sem tudja, hogy nevessen-e, vagy sirjon. Apocalyptic popnak nevezik a sajat zenejuket, de lehetne folknak, sot az uj lemezt sanzonnak is lehetne titulalni. Simone elott ket ut volt, vagy csinal meg egy AG-t, vagy elindul egy masik iranyba, o az utobbit valasztotta, sokan fanyalognak, hogy meglagyult a SF, ez igy is van, de jo notakban most sincs hiany es ez a lenyeg. Az album cimevel ellentetben most alig akad olaszos tema, inkabb a spanyol, mexikoi zenekre emlekezteto kompoziciok vannak (pl The Day of Anger, Black Dogs of Mexiko). El tudnek kepzelni egy kavezot, ahol egesz nap ilyen keseredes notakat eresztenenek, mint amilyenekkel a RRC van tele. Az Overkilled Heartban Sonja Kraushofer is enekel, jo lezerasa ennek a kellemes lemeznek. -mirgilus- 8.5/10


Swans - My Father Will Guide Me Up A Rope To The Sky

A Swans nem halott! Feltamadt, vagyis Gira feltamasztotta. Van aki nem orul es van aki annal inkabb (pl szemelyem, mert ha minden jol alakul akkor talan iden fogom latni eloben a bandat!). A regi tagsagbol Giran kivul meg itt van Norman Westberg, Christophj Hahn (o a Swans masodik korszakaban volt tag) es Phil Puleo, aki a Swans bucsuturnejan dobolt, a tobbiek Gira egyeb projektjeibol lehetnek ismerosok mint mondjuk az Angels of Light. Aki egy ujabb Cop vagy Filth tipusu lemezt var, az valoszinuleg csalodni fog, de meg az is aki egy Children of God, White Light From The Mouth Of Infinity lemezre szamit. Ahogy elkezdodik az elso szam, egybol tudod, hogy ez a Swans, senki mas nem szolal ugy meg mint ok. Elsore egy kcsit lagynak ereztem a lemezt, de tobbszori hallgatas utan azert eszreveheto, hogy az ero meg mindig veluk van. Akusztikus, folk dalok (Reeling the Liars In, Jim) valtakoznak, improvizativnak tuno, massziv Swans kompoziciokkal (My Birth, No Words/No Thoughts). A Swans nelkul az egesz drone, noise, neo-folk, kiserleti zenek, stb nem olyanok lennenek mint amilyenek, a banda hatasa a kortars extrem zenere felbecsulhetetlen es megis Giranak egy szololemezt kellett kiadnia a tavaly, hogy a bevetelbol finanszirozni tudja ennek a lemeznek a koltsegeit. Sok ev eltelt az utolso Swans lemez ota, viszont ez az uj album abszolut illeszkedik a Swans diszkografiaba es orulok, hogy 2010-ben volt egy ujabb nagylemezuk, mindenki oregszik, az evek telnek, de az a bizonyos hangulat, ero ami a Swans lemezeit jellemezte most is megvan, csak egy kicsit mas formaban. -mirgilus- 8.5/10


The Devil's Blood - The Time Of No Time Evermore

A multkori lemezismertetoben jol lehuztam ezt a Hollandiaban szekelo okkult, satani rock bandat. Aztan megkaptam az elso nagylemezuket, eltelt egy ev es az a velemenyem, hogy a multkor egy kicsit elsiettem a dolgokat. A TDB egy kivalo banda, bar semmi ujat nem hoznak a mufajnak, viszont egy elfeledett mufajt hoznak vissza, nem is keves nosztalgiaval, a 70-es evek okkult os-rockjat, amikor meg a ROCK zene azt jelentette ami. Amikor megjelentek a szinen, szinte hianypotlo volt a felbukkanasuk, azota tudjuk, hogy ebbol is trend lett, de szerencsere azert meg felbukkant egy-ket jo banda (pl Ghost). A The Time Of... tele van jobbnal jobb notakkal es bar a sotet, satani oldal dicsoitese es megeneklese a fo cel, ettol meg nem lett egy komor hangulatu korong, engem mindig felvidit amikor ezeket a notakat hallgatom. A hangzas nagyon jo, a gitaros/fo dalszerzo Selim Lemouchi elkepesztoen erzi a rockot, hihetetlen notakat, temakat jatszik, a szoloitol meg elajulok, nala nelkul szart sem erne ez a banda. A lenyeg az, hogy vannak valodi ertelemben vett notak, egysegesen jo a lemez, de ha csak egy-ket notat akarok kiszemezni, akkor is sajat karakterrel bir minden dal, ritka manapsag az ilyesmi. Az enekes holgy hangja is nagyon kellemes, barsonyosan simogato, pont annyit enekel amennyit kell, semmi villantas, brillirozas, ezert kulon dicseret jar, mondjuk en egy szoros, ferfihangot jobban birnek, de ez legyen az en bajom. Mostmar ha fene fenet eszik is latnom kell a bandat eloben, mert az a bizonyos szikra, magia bennuk van! -mirgilus- 9/10


The Royal Arch Blaspheme - The Royal Arch Blaspheme

Az ujkori Profanatica gitarosa John Gelso es a Krieg fonok Imperial osszeallt egy istenkaromlo projekt erejeig, aminek a TRAB nevet adtak. John Gelso jatszik az osszes hangszeren Imperial meg a vokalokert es a szovegek egy reszeert felel. Szovegek..., hat ezek megirasaval tul sokat nem bibelodhettek, nagyon egyszeruen, par szoval korulirt, szokasos satani istenkaromlas, ha mar belenyomtak a szovegkonyvbe egy kicsit oda tehettek volna magukat. A zene kb olyan mint amit a Profanatica jatszik, mondjuk egy kicsit talan gyorsabb, a vokal meg olyan mint amilyet Imperial altalaban a Kriegben is produkal. Izig verig USBM a legszebb hagyomanyoknak megfeleloen. Nem egy felesleges projekt az biztos, van egy par kimondottan eros szam a korongon. -mirgilus- 7.5/10


Truppensturm - Salute To The Iron Emperors

Az elso Truppensturm Ep ismertetojet azzal zartam, hogy szivesen meghallgatnek egy teljes nagylemezt a bandatol, azota persze megjelent az eslo nagylemez (Fields of Devastation) 2007-ben, amivel nem voltam maradektalanul elegedett. 3 evre ra itt a masodik korong aminek a boritoja nagyon hasonlit a Witchery - Witchkrieg lemez boritojara, a zene az viszont egyaltalan nem. Ha nagyon okosat akarnek irni, akkor azt irnam, hogy a Truppensturm Nemetorszag valasza a Blasphemy-re, vagy mondjuk a Black Witcheryre. A Kermania fonok Vangard bandaja a Truppensturm, Weigand kezeli a basszusgitart szinten a Kermaniabol es a The Ruins of Beverast agya Alexander von Meilenwald pufoli a boroket, amugy o is benne van a Kermaniaban is. Verbeli war metal egy nagyon massziv hangzassal megtamogatva, megkell a lemezt egy parszor hallgatni, hogy elkulonuljenek a notak egymastol. Feluletes hallgatassal csak egy csatateren atszaguldo tank zajara emlekeztet a Truppensturm. Tobbnyire a haborus, tortenelmi temak dominalnak ezzel is kulonboznek a tobbi kecskebaszo, satanimado war metal alakulattol, meg talan abban is, hogy nem csak zajt gerjesztenek es maszatolnak a hangszereken, hanem rendes riffek, temak is vannak. 1941 oktobereben, Szevasztopol bombazasanal (is) hasznalt Gusztav nehezagyut is megenekli a banda egy kivalo dalban, amihez egy kivalo szoveg is dukal (Gustav - The Great). Igazi harcba hivo, haborus fekete fem egy kivalo nemet bandatol, salute to the Truppensturm! -mirgilus- 8/10


Twilight - Monument To Time End

Ez a Twilight mar nem az a Twilight amelyik 2005-ben kiadta az elso lemezt, aminek eleg nagy felhajtast is sikerult keriteni koszonhetoen az 'all star' felallasnak. Ugye Malefic (Xasthur) mar nem tagja ennek a projektnek es azt kell mondanom, hogy egyfelol hianyzik, masfelol meg a Monument to Time End nelkule is egy kivalo lemez. A 3 uj tag kozul az Isis-es Aaron Turner befolyasa a legerosebb, a Twilight kisse elment Isis iranyba, de a kemenyseg azert megmaradt, a masik 2 tag hatasat annyira nem erzem, de ez annak is betudhato, hogy a bandaikat csak feluletesen ismerem. Egy biztos ha ranezek az uj zenekari fotora akkor egyszerre kell rohognom es hanynom is, emiatt eleg keson kezdtem el meghallgatni az uj lemezt, de valahogy mar az elso hallgatasnal volt benne valami megfoghatatlan, ami miatt gyakran feltettem az utobbi idoben. A fo dalszerzo 3-as (Wrest, Blake, Imperial) most is kitett magaert, erdekes, hogy a Twilight lemez sokkal jobb mint az utobbi ket Nachtmystium album vagy a Krieg visszatero lemeze, a Leviathant persze nem lehet uberelni. Mindenkeppen erdekes szinfoltja az amerikai extrem zenei szinternek a Twilight, nem csak egy tucat unatkozo zenesz projektje, hogy meg tobb penzt tegyenek zsebre, hanem becsuletesen megirt es eljatszott album, amin azert akad egy-ket kimagaslo nota is (8000 Years, vagy az abszolut favorit Red Fields), de a tobbi is messze az atlagon feluli. Egy fesztivalon eloben is megneznem ezt a bandat. -mirgilus- 8.5/10


Urfaust - Der freiwillige Bettler

Na vegre! Megjelent a 3. Urfaust nagylemez, nagyon vartam mar, hiszen az Einsiedler Ep mar jelezte, hogy nagyon eros formaban van a banda es jo uton haladnak. Mar az elso felcsendulo hangoknal tudod, hogy ez csakis az Urfaust lehet, annyira egyeni megszolalassal birnak. Az Urfaust amit jatszik az tulajdonkeppen nem is zene, hanem hangszerekkel eloadott, sotet rituale, persze zenekent is lehet ertelmezni, de ha behunyod a szemed es hagyod, hogy az Urfaust atvegye az iranyitast, a kapuk megnyilnak es atlephetsz konnyen egy masik dimenzioba. Lassan es kozeptemposan aramoltatjak az elso 4 notat, hosszan ismetlodo temakkal ritmusokkal, aztan az Ein leeres Zauberspiel-re csak ugy felkapod a fejed, mert az egy verbeli, menetelos, gyors Urfaust tetel, eloben nagyon megdorrenhet. A vokal is a mar jol bevalt kantalas, orditas, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem, mondjuk nagyon passzol a zene hangulatahoz, ritualis jellegehez, de nem sok mindent lehet belole kihamozni. Az egesz lemez csak ugy aramlik, luktet, pulzal, kivalo riffek, hangulatos gitartemak, nem kell reszletekre szedni, egyben kell a hatasa ala kerulni. Az Urfaust eddigi legjobb lemeze, figyelembe veve a korabbi kiadvanyokat, egy egysegesen minosegi novekedes figyelheto meg a banda kiadvanyainal, bizonyos hangulatban ennel jobb zenet el sem tudok kepzelni! -mirgilus- 10/10


Vanderbuyst - Vanderbuyst

Anno Selim Lemouchi (The Devil's Blood agya) es Willem Verbuyst egyutt zenelgettek a Hollandia-i klubokban Powervice nev alatt, keszitettek is egy demot, mar ugy volt, hogy leszerzodnek az Earache kiadohoz, de aztan feloszlottak, Selim megcsinalta az okkult, osrock The Devil's Blood-ot, Verbuyst koma pedig ket regi cimboraval megalakitotta a klasszikus Hard Rock/Heavy Metal zenet jatszo Vanderbuyst triot. A baratsag megmaradt, Selim a Tiger cimu notaban szolozik is egy nagyot es a New Orleansban meg mond egy szoveget. A banda rengeteget koncertezik, ez erzodik a debut lemez notain, ritkan hallani egy fiatal bandatol ilyen profin megszolaltatott, dinamikus es eros dalokkal teli debutlemezt. Aki a korai Thin Lizzyre, Rainbowra, klasszikus UFOra (van is egy atirat a lemezen: Rock Bottom) , Uriah Heepre eskuszik, annak ennel jobb lemezt nem is tudok ajanlani. Ahogy felcsendul a nyito The Last Forever mar veszem is kezbe a leggitart es nagyterpeszben nyomatom a temakat. Oszinte heavy metal notak mindenfele cicoma nelkul, fasza vokalokkal, oriasi szolokkal, egybol hevesebben kezd verni a metalsziv. A nyito nota es a Tiger mellett a lemez talan legjobb notaja a Traci Lords dal, ami a 80-as evek egyik ismert pornoszinesznojerol szol, egy nagyon jo kis szoveggel megtamogatva, a szolo a dal kozepen meg egyszeruen fantasztikus! A Van megint leakasztott egy kivalo, fiatal bandat. -mirgilus- 8.5/10


Vasaeleth - Crypt Born & Tethered To Ruin

Crimson Moonbol, Demoncybol es talan az Eyes of Ligeiabol is ismert O.A. uj bandaja a Vasaeleth. Egy demo es egy Ep utan itt is van az elso nagylemez. Ha nagyon rossz indulatu akarnek lenni, akkor azt mondanam, hogy a Crypt Born lemez egy regi kiadatlan album az Incantationtol az Onward to Golgotha, Mortal Throne of Nazarene korszakbol. Ennyibol rajohettel, hogy melyrehangolt, old school death metalrol van szo, a jol ismert amerikai hagyomanyoknak megfeleloen. A vokal egysiku morgas, szinte vegig ugyanabban a tonusban az egesz lemezen, a lemez tobbnyire gyors sikalas, ezt valtogatjak lassu, doomos es kozeptempos reszekkel. A hangzas a jol bevalt, kripta melyrol szolo koszos osdeath metal morajlas. A stilus hivei biztos maguk ala piszkitanak oromukben. -mirgilus- 6/10


Von Goat - Septic Illumination

A Von sztorit 2003-ban a NWN! altal kiadott Satanic Blood Angel DLP-vel le kellet volna zarni. A banda hatasa az extrem zenei szinterre tagadhatatlan, de ennyi, ennel tobbet ne akajunk ettol a bandatol. Joe Allen az egyeduli tag a regi bandabol aki nem akar reszt venni a Von feleleszteseben, hiszen semmi ertelme, ami mukodott 20 evvel ezelott, az nem biztos, hogy mukodokepes lehet a napjainkban is. Szoval a Von visszatert es vele egyutt meg 2 side-projekt is, az egyik a Von Venien, a masik a Von Goat, nagyon eredeti nevek, ezt azert emlitsuk meg. Goat es Blood alkotjak a Von Goat stabil magjat, zenelt veluk Wrest baratunk is es J. Giblet G is az eredeti Vonbol, He Who Gnashes Teeth a Bone Awl bogose jatszik veluk eloben. A Septic Illumination lemezrol sokat elarul, hogy a legjobb szamok az introk (4 is van), aztan a tobbi nota olyan vonos, szarul megszolalo, antizene. Ezzel nem is lenne baj csak az a gond, hogy nincsenek jo notak (kivetel a Poison Bottle), de meg jo riffek is csak ritkan utik fel a fejuket. A lemez 30 perc koruli es meg igyis unalmas. Nem szokvanyos lemez az biztos, de ettol meg nem nagyon erdekes es hallgathato. Minden esetre sokat elarul a banda hirneverol az, hogy allitolag a tavalyi NWN! fesztivalos fellepesuket meg maga Varg Vikernes is megleste. -mirgilus- 6/10


Watain - Lawless Darkness

Nem vitas a legjobb Watain lemez a Casus Luciferi, en szemely szerint a Sworn to the Dark lemezt is nagyon szeretem, bar az egy fokkal gyengebb a banda mestermunkajanak szamito CL-tol. A Sworn egy black-heavy metal lemez nagyon jo notakkal. 3 ev utan itt van az uj album, ami aztan elsore nem nagyon tetszett. Nem a Sworn vonalan megy tovabb, de nem is a Casus Luciferi fele sotet fekete fem. Hosszu notak, rengeteg dinamikai valtas, stb. A banda imazsa is mar kezdett tulzas lenni, lassan ok lesznek a kovetkezo dimmu, nekem ez mar egy kicsit sok. A 74 perces lemeznek kell idot adni, mondjuk en az utolso, szinte 15 perces Waters of Ain tetelt nem tettem volna a lemezre, tul hosszu es semmitmondo, lefaraszt. A jol bevalt semak szerint megirt Watain tetelek tetszenek, a Malfeitor, a Wolves Curse, vagy az abszolut favorit a Total Funeral. A kislemezen kihozott Reaping Death mar tul slageres a 'Higher! Higher! Come all ye sons of fire' sorok alatt eloben nagyot tudnak pirozni, de valahogy nem gyozott meg. A cimado nota is egy teljesen felesleges, instrumentalis darab, leulteti a korongot rendesen. Nem ertem, hogy miert eppen a lemez kozepere raktak. A megszolalas, a gitarszolok, a borito viszont hibatlan, ha a fennt emlitett hianyossagokat kikuszoboltek volna, lelkesebb lennek, majd legkozelebb. -mirgilus- 7.5/10


Weapon - From The Devil's Tomb

A Weapon fonok Vetis Monarch Bangladesbol szarmazik, jelenleg Kanadaban el, az elso Weapon demot es kislemezt meg a szulohazajaban rogzitette, ezt csak azert irom, mert ritkan fut ossze az ember bangladesi metalossal. Szoval a banda szamomra teljesen ismeretlen volt eddig, pedig 2009-ben mar volt egy nagylemezuk es most itt a masodik korong. Nem nagyon lelkesedem a death metal bandak es lemezeik irant mostanaban, de amit a Weapon erre a lemezre rogzitett az mindenkeppen figyelemre melto. Maniakus old school death metal (neha azert black metalos temak es riffek is felutik a fejuket). A gitarosok nagyon tudjak, hogy mit akarnak, gyilkos riffek, gyors tekeresek, suvito szolok es eszeveszett tempo jellemzi a dalokat es kozben meg dallamos temakat sem felejtenek el pengetni, ahol kell (Furor Divinus). A lemez egyik erdekes notaja a LEFTHANDPATHYOGA, ez egy instrumentalis szam, dallamos szolokkal es akusztikus reszekkel es pont a lemez kozepen van, hogy egyet pihenjunk, aztan jon a lemez utolso 4 notaja es legyalul rendesen. Kivalo lemez, erdemes beszerezni es erdemes figyelni erre a bandara mert meg okozhatnak kellemes meglepeteseket a kozeljovoben. -mirgilus- 9/10


Witchburner - Demons

3 eve volt utoljara Witchburner lemez, tehat epp ideje volt, hogy kiadjak a 6. nagylemezuket. Sokan csak legyintenek ha szobakerul a Witchburner, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ezek az arcok akkor is kitartottak a kedvenc Thrash Metaljuk mellett, amikor a 90-es evekben mindenki csak temette a mufajt es probaltak gunyt uzni a szukfarmeres, felvarrosokkal teli, toltenyoves thrasherekbol. Az sem utolso szempont, hogy a sok retrothrasher kolyok meg az ovodaban homokozott, amikor ezek a pofak olyan lemezeket adtak ki mint a Witchburner vagy a Blasphemic Asault. Sok valtozas nincs a korai lemezekhez kepest, tovabbra is nemet tradicionalis Thrash Metal a mufaj neve, annyira nem jo, mint az utolso Nocturnal, de a Tankard utobbi 3-4 lemezenel azert jobb, bar hasonlo hajoban evez a ket brigad. Annyi valtozas azert van, hogy a korong nagyon megdorren, talan ez a legerosebb hangzasu lemezuk. A boritot ismet a lengyelcsaj Jowita Kaminska keszitette, nagyon otletes! Ha a digipack valtozatot veszed meg, akkor egy tavalyi Rock Hard fesztivalos koncert CD-t is kapsz a Demons melle. -mirgilus- 7.5/10


Witchrist - Beheaded Ouroboros

3 unatkozo Diocletian zenesz ugy dontott, hogy alakit egy death metal bandat. Ket demo utan jelent meg az eslo nagylemezuk. Old school death metalt jatszanak, nagyon sok doomos temaval keverve, neha a gyors reszeknel atcsapnak war metalba (ugy a Blasphemy altal kitaposott osvenyen.). A hangzast nagyon szokni kell, ha az Encoffination, Vasaeleth fele muzsikakat birod, akkor ez is nagyon befog jonni. Jo, hogy nem a mostanaban divatos, agyonpolirozott, meg triggerelt technikas death metalt nyomatjak, de ez az odon zuzas, ezzel az egysiku morgassal elegge le tud farasztani. Csak a felsorolt bandak es stilus hiveinek ajanlott, de gondolom ok mar reg megvettek. -mirgilus- 6/10


Iskon - Gde Krug Vecni Svoj Beskraj Nudi

Az elso es egyben a legnagyobb valtozas az Iskon hazatajan az az, hogy Miroslav Maikic, akki az eddigi lemezeken dobolt, mar nem tagja a bandanak es az uj lemezt egy Zoltan Simon nevezetu pofa kalapalta fel. Valarh is elkeszitette sajatos ertelmezeset a 4 evszaknak, osszehasonlitas van, hiszen nem is olyan reg a Nargaroth is nekifutott a feladatnak inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel. Az Iskon verzioja sokkal jobb, nemcsak kiugro temak vannak, hanem az egesz lemez egysegesen jo. Miroslav dobolasaval sem volt kulonosebben gond, Zoltan is nagyon jol jatszik, jateka talan egy picit precizebb es a gyorsabb reszeknel is jo a huzasa, tempoja. Tovabbra is a melankolikus, kelet europai bandakra jellemzo, epikus Black Metal a fo csapasirany, ami aztan atcsap szlav viharba, szelvesz tempokkal. Valarh erzi es jol nyomja ezeket a termeszetkozeli Black Metal riffeket es harmoniakat, nagy megfejtes, ujdonsag, kerekfeltalalas nincs, de nem is errol szol a tortenet. Az eddig megjelent 3 Iskon lemez kozul ez a legegysegesebb es a legjobb. Az Iskon erossege a hipnotikusan pulzalo temakban rejlik, percekig megy ugyanaz a tema minimalis varialassal es megsem fullad unalomba a produkcio, holott tobbnyire instrumentalisak ezek a viharkent tombolo reszek. Ha az egesz lemez instrumentalis lenne, akkor sem lenne hianyerzetem es akkor is tudnam, hogy ez egy verbeli Black Metal lemez. Tovabbra is az Iskon a legjobb szerb Black Metal banda, kar, hogy meg ezt nemsokan tudjak, de ez hamarosan valtozni fog! Az ev egyik legjobb lemeze a Gde Krug Vecni Svoj Beskraj Nudi, az evszakok valtozasat es lefesteset metal eszkozokkel nem konnyu, de az Iskonnak sikerult es a kiadvany vizualis oldala is a kezzel festett boritoval szemet gyonyorkodteto! -mirgilus- 9/10


Vomitor - Devils Poison

8 ev telt el az elso Vomitor nagylemez megjelenese ota! Azota istenkent kezdtek tisztelni ezt a totalisan old school ausztral brigadot, soraikban Gospel of the Horns, Spear of Longinus es Bestial Warlust tagok is sorakoznak. 2004-ben volt egy Outbreak of Evil split kiadvany (Bestial Mockery, Toxic Holocaust, Nocturnal) es tavaly egy 20 perces koncert CD/LP, amugy meg semmi. Nem ertem, hogy mit kellett annyit szarakodni a 2. nagylemez kiadasaval, mivel itt aztan feljlodessel, kimunkalt zenei teljesitmenyekkel, progresszivitassal nem kell szamolni. Ha van banda, aki visszafele halad mint a rak, az a Vomitor. Regisulis death-thrash a mufaj, egy annyira old school, totalisan 80-as eveket idezo, garazshangzassal megfejelve, hogy a gyanutlan emberfia elsem tudja kepzelni, hogy lehet meg ilyet produkalni 2010-ben, ebben az agyondigitalizalt vilagban! Teljesen analog metal, vinnyogo gitarokkal es maniakus szolokkal, meg dobolassal. Alig tobb mint felora old school death-thrash tamadas a mufaj kedveloinek. Death metal or Die! -mirgilus- 8/10


Diaboli - Invocation

Kb az elozo, The Antichrist album idejen irodott az Invocation lemez is, de mostanra jutott el a kiadasig. Az elozo korong a legjobb lemez amiota egytaguva zsugorodott a Diaboli. Kokemeny, horzsolo riffekbol epitkeznek az uj notak. Finn black metalra jellemzo dallamos gitarharmoniak most teljesen hianyoznak az uj Diabolibol, a Destruction fele thrash riffek is visszaszorultak, abszolut erzelemmentes, seggetszetrugo szamokkal van tele a korong. A dobhangzassal nem vagyok kibekulve, van egy steril hatterzoreje a labdoboknak. A lemez hangzasa nincs olyan jo, mint az elozo ket korongenak. Az egesz eddigi Diaboli diszkografia legnehezebben emesztheto darabja az Invocation, de tobbszori hallgatas utan megmutatja a foga feherjet ez a lemez is. Nagyon jol sikerult tetel a Return to Reality es az ezt koveto Dawn of End kozeptempos, foldbedongolos kezdesevel, majd a szam kozepen egy jo kis Immortalos resszel (a la Blashyrkh), hangulatos tetel, nemnagyon hallottam mostanaban ilyen szamot black metal korongon. Osszegezve: fasza lemez az Invocation, de nem a legerosebb kiadvany a Diaboli diszkografiaban, viszont Pete kitartasa es lojalitasa mindenkeppen elismerest erdemel! -mirgilus- 7.5/10


Rotting Christ - Aealo

Nekem az elso 3 RC lemez jelenti a Rotting Christot. A Dead Poem kornyeken annyira elment a kedvem a bandatol, hogy azota sem hallgattam az ujabb lemezeiket, 5 lemez kihagyasa utan iden tiszta veletlenul kezembe kerult az Aealo album es nagyon megtetszett mar az elso hallgatasnal. Az utobbi evekben lattam egy parszor a bandat eloben, tetszett is meg nem is amit lattam, teny, hogy eloben eroteljesen megdorrennek es ezt az energiat most a lemezen is hallom, ismet itt van a regi tuz (gorog hat mi mas?). A lemez nagyon gorogos, rengeteg gorog nepzenebol taplalkozo elem alkotja a notakat es van az egesz lemeznek egy egeszseges rockos lendulete, dinamizmusa. Ahogy berobban a 3. tetel a Demonon Vrosis az valami fenomenalis, egybol lehet tudni, hogy ez egy verbeli gorog black metal banda es hogy ez a Rotting Christ. Orom hallani, ahogy a basszusgitar megszolal es, hogy az egesz lemeznek van egy telt, egeszseges hangzasa, foleg a kozeptempos temaknal ut nagyot az Aealo. A necromantias Magus is megdorrenti pokoli hangjat az albumon. A masik nagy kedvencem a ...Pir Threontai, eloben nagyot lehet majd zuzni erre a temara. A Thou Art Lord notat pedig nem mas enekli mint Nemtheanga a Primordialbol, a lemez legjobb es egyben a legdramaibb tetele! Aztan meg a vegere is tartogat a banda egy jo kis meglepetest. A Orders From the Dead cimu Diamanda Galas atiratban maga Galas hallatja semmivel sem osszehasonlithato hangjat. Nem tudom, hogyan sikerult erre ravenni, de hihetetlenul jol sult el ez a feldolgozas. Orulok, hogy a mainstream aradatban evickelo, volt black metal formaciok meg tudnak kellemes meglepetest okozni ennyi ev utan is, azt hiszem, hogy az Aealo-tol visszafele kezdek ismerkedni az ujabb RC lemezekkel…-mirgilus- 8/10


Dusk - Orok Halalban (In Eternal Death)

Nehezen, de csak megjelent a 6. Dusk nagylemez egy altalam nem igazan kedvelt, tobbnyire gyenge kiadvanyokkal elorukkolo, feherorosz kiadonal. A Deathgate es a Pray for Death lemezeknel erzodott az egyhelyben toporgas, nem volt nagy gond, de valahogy kicsit onismetlonek tunt a produkcio, nem sikerult hozni az elso 3 lemez kimagaslo szintjet. Az uj lemezen 3 szam hallhato 40 percben, a nyito es a zaro tetel negyedoranal is hosszabb, tehat itt aztan senki se varjon konnyen emesztheto szorakozast. Ez a lemez fajdalom, szenvedes, vegtelen gyulolet es elvagyodas egy masik letezesbe. Sok lemezre rasutottek mar, hogy a pokol legmelyebb bugyraban szuletett, de ilyen sotet melysegekbol taplalkozo, szintiszta szenvedest es gyuloletet zenebe meg keves alkotonak sikerult atultetni. Az Egy megszakadt holt lelek minden sorat elhiszed Shadownak, percekig csak minimalis valtoztatasokkal varialo, hipnotikusan pulzalo nota es Shadow altal fajdalmasan uvoltott/agonizalt sorok belemarodnak a lelkedbe, a valaha irt legjobb halalvaro nota. A cimado egy szokasosnak is mondhato Dusk tetel, ebbol is rothadt hanyaskent tor fel a gyulolet, aztan a zaro tetel (A pokol kapuja) lassan hompolygo tipikusan “nincs kiut” temaju nota. Meghallgatod a lemezt es nincs kedved mas zenet hallgatni, magaala gyur a Dusk, elrabolja a lelkedet, megfertozi a veredet es benned is elindul a budos rothadas. Shadow elhatarolodik a Black Metal kifejezestol, ujabban satanista metalnak hivja zenejet, ez az o dolga. Tetszik vagy sem a magyarorszagi aktiv BM bandak kozul messzemenoen a Dusk a legjobb, 15 eve folyamatosan adagolja Shadow a gyuloletet, respekt! -mirgilus- 9/10


Shackles - Traitors' Gate

Mindig is imadtam az ausztral metal bandakat, talan egyetlen orszag sem tudta/tudja annyira jol osszegyurni a 3 istentelen metal iranyzatot (death-thrash-black szentharomsag), mint ahogy azt az ausztralok tudjak! Ha verbeli metalos vagy akkor az olyan bandak mint a Gospel of the Horns, Destroyer 666, Mortal Sin, Nocturnal Graves, Spear of Longinus, Sadistik Exekution, Hobbs' Angel of Death, Trench Hell es nem sorolom tovabb mert ugyis kihagyok sok jo bandat, istenkent tiszteled. En eddig nem ismertem a tavaly felbomlott Shackles formaciot (a bogos koma a Trench Hellben folytatja), ket demo es egy kislemez elozte meg a Traitor’s Gate nagylemezt. Nem akarok tulzasokba esni, de ez a korong az ausztral metal szinter gyongyszeme, minden benne van amitol imadjuk az ausztral bandakat: fektelen ero, dinamizmus, jo notak, fantasztikus szolok es nagybetus METAL erzes! A Traitor’s Gate az ausztral metal alfaja es omegaja, az elso hangoktol az utolsoig hibatlan. Az olyan notakra mint a cimado (kivalo szolomunka) vagy az Iron Crosses (abszlout favorit) nagyokat lehet nagyterpeszben leggitarozni. Az Exorcised Remains szetszed a vad tempojaval, az Exhumed From A Watery Grave akusztikus temai adnak egy kis pihenot, hogy aztan a lemez utolso ket notajara maradjon meg egy kis energiad. A Shackled nota meg a Gospel of the Hornsnak is becsuletere valna. Maniakus riffeles, eszelos es izes szolok, kivalo notak, jol felepitett notaszerkezetek, eros hangzas, egyszoval ez egy alapmu, minden ausztral death-thrash-black metal fanatikusnak kotelezo lemez! -mirgilus- 10/10


Armour - Armour

Azon lehet vitatkozni, hogy Satanic Tyrant Werwolf altal eletrehivott Armour mennyire hiteles, de en nem akarok ilyen szarfureszelesbe kezdeni, ezert csak a zenere koncentralok. A retro thrash utan lehet, hogy jon a retro heavy metal trend, egyre tobb banda nyomja a 80-as evek heavy metaljat, de lehetne azt is mondani, hogy inkabb nyulja, mert eredetiseg meg annyi sincs ezekben a bandakban, mint a thrash trend meglovagloiban. Az Armour a jobbak kozul valo, ok is nyulnak mindent es mindenkit (WASP, Motley Crue, Accept, Running Wild, Exciter, stb), de attol meg nagyon szorakoztatoak. Miutan jol kirohogtem magam a klippjeiken, meg a boritoban levo kepeken, johetett az elso nagylemez. En a Sonichouse Tape: American Invasion lemezzel ismertem meg a bandat. Tradicionalis heavy metal, nagyon bulis, karlengetos notakkal, nyari autokazasokkor, pentek esti hazibulikban ennel jobb zene nem is kell. A szovegekrol inkabb ne beszeljunk, ez a CD olyan mint egy best of lemez a 80-as evek legjobb metal szamaival, csak annyi kulunbseggel, hogy itt minden szamot az Armour nevezetu tribute zenekar jatszik. A boritot meg a legendas Joe Petagno festette, amen. -mirgilus- 7/10


Shining - VI - Klagopsalmer

Tetszik vagy sem a Livets Andhallplats “a Shining lemez”! Abban a lemezben benne van a suicide/depressive Black Metal alfaja es omegaja! Rossz lemezt tulajdonkeppen nem csinalt meg Kvarforth, de nalam a 2. nagylemezzel olyan magasra tette a mercet, hogy minden egyes ujabb Shining alkotast en mar csak a Livets arnyekanak tekintek. A VI nagylemez sem hoz nagy valtozast, ha eddig birtad a bandat, most is fogod. A zene egy picit finomodott, csiszolodott, Kvarforth mindig is kivalo zeneszeket gyujtott maga kore, ez most sincsen maskepp, a gitarszolok, meg a dobmunka hibatlan. Engem a banda eloben is meggyozott, foleg Mr. Kvarforth teljesitmenye, lemezen is hozza az elvart szintet, bar en a helyeben nem enekelnek, mert az nemigazan az o asztala. Hamiskas dalolasanak is meg van a maga baja, de en inkabb a hangszalszakaszto megnyilvanulasait birom nagyon. Kicsit hosszu a lemez, ilyen muzsikabol 50 perc sok. Az tetszik ahogy egy agresszivabb temabol atmennek akusztikus dalolaszasba, majd vissza, de hat ez sem uj szam a Shining hiveknek. A 4. Ohm - Sommar Med Siv cimu szam katatonias kezdese utan sem tud rendesen kibontakozni, van benne nyulas, hatas, de Kvarforth idetlen eneke teljesen elkurja a notat, buzis vokalja es a vegtelensegig ismetelt “La meg ligge, la meg ligge, la meg ligge igjen” sorok nagyon farasztoak, a lemez leggyengebb notaja, a tobbi szam viszont rendben van. -mirgilus- 7.5/10


The Ruins of Beverast - Foulest Semen of a Sheltered Elite

Az elso TROB lemez hihetetlenul odavagott, az akkor indult Van Records soha nem indithatott volna jobb lemezzel mint az Unlock The Shrine. Oda-vissza hallgattuk a korongot es nem tudtunk betelni vele. Ra 2 evre jott a folytatas (Rain upon the Impure), ami szinten odavagott, de most negativ ertelemben. Azota sem tudom felfogni, hogy egy Unlock The Shrine utan, hogy lehetett egy olyan gyenge, erotlen, alulkevert lemezt megjelentetni, mint a Rain upon the Impure. Az a lemez annyira elvette a kedvem, hogy nem is akartam tobbe TROB kiadvanyt hallgatni, epp ezert a 2007-ben megjelent ket bakelit split korongot be sem szereztem. Aztan tiszta veletlenul meglattam a Foulest Semen of a Sheltered Elite boritojat egy magazinban, ami annyira megtetszett, hogy beszereztem a 3. TROB nagylemezt. A nagyon gyenge kettes lemezt el kell felejteni, mert a TROB visszatert arra az osvenyre amin elindult az elso korongnal! Berakod a CD-t es mar a nyito riffnel megismered a bandat. A hangzas eroteljes, a gitarok hasitanak, a korusok es Meilenwald vokalja is nagyon rendben van, akarcsak a korai Necromantiara hajazo, eroteljes basszusfutamok! Egy ora es husz perc a korong jatekideje, tehat nem egy konnyen felterkepezheto alkotassal van dolgunk, de erdemes idot szanni es elmerulni a dalokban, mert Meilenwald ismet nagyot alkotott. Termeszetesen az elso lemez ismereteben tul sok ujdonsagot nem kell varni ettol a lemeztol, a recept ugyanaz, csak sokkal kidolgozottabb, kerekebb a produkcio. Megfelelo hangulatban kell lenni, hogy az egesz lemezt elejetol a vegeig tudjuk kello elvezettel hallgatni. A csomagolas es a szovegek is kivaloak, akinek meg ez sem lenne eleg, az szerezze be a bakelit valtozatot, mert azon meg egy erdekes Tiamat feldolgozas is van! -mirgilus- 8.5/10


Sacrificia Mortuorum - Damnatorium Ferrum

2006-ban figyeltem fel erre a francia Black Metal bandara, amikor kijott egy split lemezuk a finn Hornaval es rendesen le is mostak a Hornat! Az elozo ket nagylemezuket is beszereztem, tetszenek is, foleg az elso, de ez a 3. nagylemez a legjobb kiadvanyuk eddig (a N.O.I.R. split lemezhez meg nem sikerult hozzajutnom)! Gyakran belyegzik meg a bandat NS jelzovel, ezt en sem megerositeni, sem cafolni nem tudom, a francia szovegekbol nem sok mindent tudtam kihamozni, de teny, hogy a zene messze van a megszokott NSBM-tol, nekem a Celestia es a Mortifera lemezei ugrottak be osszehasonlitaskeppen, amikor a Damnatorium Ferrum lemezt hallgattam. Kivaloan felepitett, hangulatos, jo notakkal es temakkal telepakolt lemez, aki a francia black metalra eskuszik (Celestia, Peste Noire, Chemin de Haine) szerezze be ezt a kivalo lemezt! -mirgilus- 8.5/10


Vermeth - Suicide Or Be Killed!

Mivel Meyhna'ch az orok karhozatra itelte es megszuntette a Mutiilationt, a Vermeth az egyetlen aktiv formacio maradt a Les Legions Noires csoportosulasbol! The Black Lord Beleth'Rim egykoron a legendas Torgeist zenekarban nyomatta az antizenejet, 3 demot es egy splittet megert Torgeist azota is vitatema bizonyos forumokon. Miutan a Torgeist kilehelte lelket, 2001-ben a Lord eletre hivta a Vermeth nevu bandat. 2001-ben megjelent a Your Ruin… debut lemez, egy valodi, regi LLN fenykorat idezo, francia, istenkaromlo Black Metal opusz. Het evre ra erkezett a folytatas, ez a nagyon bizalomgerjeszto cimu Suicide or be Killed! A lemez minosege es felepitese hasonlatos az elozo korongehoz, de azert a debut lemezen erossebb riffek es temak voltak. True Black Metal, mindenfele szarakodastol mentesen, ahogy csak ezek a francia LLN bandak tudjak, imadod, vagy gyulolod kategoria. A borito a maga naiv modjan zsenialis, polon nagyon jol nezhet ki, a szovegkonyvben a Lord altal leirtak is mind a banda truesagat huzzak ala! -mirgilus- 7.5/10


Urfaust - Einsiedler MCD

A tavalyi ev legjobb kislemeze, Ep-je, vagy nevezd aminek akarod ezt a ketszamos 19 perces csucsalkotast. Mar regebben is ereztem a potencialt a holland Urfaust-ban, a Drei Rituale Jenseits des Kosmos 2008-ban mar jelezte, hogy keszuloben van valami nagyon eros anyag es ime itt van az Einsiedler ami elropit egy masik univerzumba, azok a biznyos kapuk kinyilnak es konnyen atlephetsz egy masik vilagba. Stilusokon felul allo alkotas, Nychts, Paysage d’Hiver, Darkspace hiveknek nagyon ajanlott, de csakis a hangulat miatt, hiszen az Urfaust a sajat csillagosvenyen halad. Mestermunka, 5 eve nem adtak ki nagylemezt, en mar nagyon varom! -mirgilus- 10/10


Lifelover - Dekadens

Rendesen beindult a Lifelover szekere, nagyobb kiado, jobb korulmenyek, nepszeruseg, koncertek, stb. A keson ebredo, tobbnyire a mainstream vonalon mozgo, egyfolytaban az ujdonsagot vadaszo divatbuzeransok, most kezdik felfedezni a bandat es teljesen elvannak halva a svedek zenejetol, leszarom. Ha holnaptol minden balfasz Lifelover poloban fog vonaglani, akkor is birni fogom ezt a bandat, mert jok es kesz. 26 perc koruli uj Ep, kb ott folytatodik ahol a Konkurs lemez veget ert. Nagy ujitasok, meglepetesek helyett csak fasza Lifelover slagerek vannak. A hangzas ut, talan meg jobban is odavag mint a Konkurse, a vizualis oldal is rendben van, nincs okom panaszkodni. A 3. szam cime jol osszefoglalja a lenyeget: Major Fuck Off. Az en kedvencem az uberslager Lethargy, amit autoban, letekert ablakkal hallgatva az igazi, a jelzolampanal allva csak ugy bamulnak a nyarspolgarok, tessek kiprobalni! Ha jarnek nemletezo rock buliba, akkor az Androider cimu szamra szivesen bologatnek nemi alkohol bevetele utan. -mirgilus- 9/10


Iskon - Tisina Usnulih Vekova

Ott folytatatodik a 2. Iskon nagylemez, ahol az elso abbamaradt, mondhatjuk, hogy ez a part 2. Furcsa, hogy egy ilyen nagyszeru pagan black metal banda sajat kiadasban kell megjelentesse a lemezeit (a Blackness Prod Valarh kiadoja ami csak az Iskon lemezeit adja ki) es mas atlagos es atlagon aluli formaciok meg neves kiadoknal arasszak el a szinteret a sok szemettel! Hangulatos pagan black metal, ha birod a Drudkh, Walknut, Astrofaes, Temnozor fele muzsikakat, akkor az Iskon zeneje is fog tetszeni. Pusztito viharkent tombolo szlav tamadasok es epikus, hangulatos notak valtogatjak egymast. Valarh hangulatos temakat jatszik a gitarjan, az o hangszere ural mindent, egy-ket helyen meg szolokat is nyom. Termeszetesen szol minden hangszer, az egesz lemeznek megvan a pulzalo ereje, hangulata, a notak felepitese is nagyszeru, hosszu oszi esos napokon ennel jobb lemezt el sem tudok kepzelni. Kivalo lemez, talan meg a debut korongnal is jobb! -mirgilus- 8.5/10


Apati - Eufori

Kezdjuk azzal, hogy a sved Lifelover a Pulver lemezevel egy uj iranyt jelolt ki a sved post black metalosoknak. Varhato volt, hogy elobb utobb-ebbol is trend lesz es ime, itt az elso Lifelover iskola ujonca, a minden elozmeny nelkul egybol nagylemezzel jelentkezo Apati. A tavaly juniusban megjelent nagylemez rendesen kiakasztotta a kritikusokat, pozitiv recenzioval nem is talalkoztam. En eltekintek a konkret Lifelover nyulasoktol/hatasoktol es a Brave Murder Day, Discouraged Ones korszakos Katatonia lopasoktol. Mivel az emlitett banda ezen ket lemeze nagy kedvencem, ezert en orommel hallgattam ezeket a keseredes, neha nyomaszto, mashol csak siman rockos temakat. Egy sajat riff, otlet, tema sincs a lemezen, de ettol eltekintve a kesz alapanyagokbol egy nagyon is hangulatos lemezt sikerult igy elsonek kikohogni. A hangzas kituno, a hangszereles is rendben van, a hangulata is pont olyan amilyenre az embernek szuksege lehet egy elbaszott februari, hideg, betondzsungelben toltott seta utan. A svedek nagyon erzik ezt a droggal atitatott, alkohollal nyakon ontott, urban depressziv black rockot! Ha ezek a komak egy kicsit elkezdenek a sajat dolgaikra koncentralni, lehet meg beloluk egy jo kis banda. -mirgilus- 7.5/10


Slagmaur - Von Rov Shelter

2007-ben a szinte semmibol robbant be a black metal koztudatba a norveg Slagmaur. Ket kivalo lemezzel jeleztek, hogy van meg remeny a norveg black metal szamara, egyszerre volt tradicionalis es megis ujszeru a banda hangzasa amihez kivalo notak is tarsultak. Az elso ket korong egy kis nemet kiadonal a Black Hate-nel latott napvilagot, az ujat mar az Osmose adta ki (az elso ketto ujrakiadasaert is ok felelnek). Nagy remenyekkel vartam a lemezt, de le kell szogeznem mar igy az elejen, hogy boduletesen nagy csalodas a korong. A lemez az elejetol a vegeig, minimalis valtoztatasokkal, azonos tempoban araszolgat. Tartottak magukat a rovid jatekidohoz, de sajnos a lemez hamar unalomba fullad, pedig milyen jo kis introval kezdodik. Snorre Westvold Ruch iranyitasaval rogzitett korong nagyon hajaz a Thorns kiadvanyaira, ugy a hangzas, mint a notak szerkezete, a riffek teren is. Van egy-ket jo resz, mondjuk a csellos Nattens Sorte Ord, de osszessegeben szurke es lapos a korong. Unalomig jatszott riffek, industrialis reszek valtogatjak egymast. A borito, meg a csomagolas kivalo, latszik, hogy sokat agyaltak rajta, kar, hogy a zenerol ez nem mondhato el. -mirgilus- 5/10


Peste Noire - Ballade cuntre lo Anemi Francor

Kicsit nagy lett a felhajtas a PN korul es ugy vettem eszre, hogy ez kezdte nagyon zavarni Faminet. A bandabol kikerult Neige, nem eppen barati korulmenyek kozott, aztan Famine is adott egy nem eppen finomkodo interjut a Diabolical Conquestnek, amibol sok minden kiderul errol a nem hetkoznapi bandarol. A lenyeg pedig a zene. Famine gondolt egyet es elkeszitette a sajat “legios” lemezet. Mar nagyon kezenfekvo volt, hogy valaki a francia bm szinterrol hozzanyuljon ehhez a temahoz. Elsore kicsit verszegenynek tunt a produkcio, foleg az elozo ket nagylemezhez kepest, de adtam idot a korongnak es beerett. Egyszeruen Famine gitarjatekat nem lehet megunni, amit ez a csoka penget az ezer kozul is felismeheto, nagyon elcsipte ezeket az egyszeru francia legios dalokat es sajat kepere formalta. A hangzas nagyon huliganra (hooligan black metal) lett veve, talan a legzajosabban, legkoszosabban megszolalo PN alkotas, olyan mintha egy garazsbol szolna, de ez igy van jol! Szamokra szedni a lemezt teljesen felesleges, hiszen az egesz korong szinte egy hosszu notafolyamkent is felfoghato, jo kis atkoto reszekkel megvarialva. Az en szemelyes kedvencem a Rance Black Metal de France tetel, Famine faszas gitartemajaval a kozepreszen. Ez egy olyan lemez, melyet Villon is szivesen meghallgatna es meg tetszene is neki, ebben biztos vagyok. -mirgilus- 9/10


Graveland - Spears of Heaven

A 2007-es Will Stronger Than Death lemezre azt mondtam, hogy a leggyengebb Graveland korong, tevedtem, hiszen ez az uj lemez meg annal is gyengebb es unalmasabb. A borito szinten gyermeteg es nagyon muris. Vegtelennek tuno pagan riffek, millioszor hallott dalszerkezetek, unalmas ritmusok, kedves Rob Darken meg most sem keso abbahagyni. Lassan Darken kezd onmaga parodiajava valni. Az elso 4 Graveland lemez alap, a Creed of Iron es a Memory and Destiny is jo lemezek voltak, de sajnos mara teljesen otlethianyban, onmaga mocskaban fetreng, a valamikori pagan metal elharcos. -mirgilus- 5/10


I Shalt Become - The Pendle Witch Trials

A 2008-as In The Falling Snow lemeztol nem voltam kiajulva, aztan ugyanabban az evben kiadtak a Requiem cimu nagylemezt es azon mar erezheto volt a minosegi javulas. S. Holliman tovabbra is egymaga alkotja az ISB bandat, viszont 4. nagyelemezere rendesen osszekapta magat, a Requiem is egy jol sikerult korong, de ez az uj meg annal is jobb es hangulatosabb. Lassan hompolygo eteri black-doom a mufaj neve ugy a Xasthur, Striborg altal kitaposott osvenyen. Szerencsere jo tema, riff akad a korongon es nem valik unalmassa a produkcio. Az End Time nota jott be a legjobban, az alig feloranal hosszabb lemezrol, de a tobbi nota is rendben van. Vegre a borito is minosegire sikeredett, a notakat jo szokas szerint egy intro es egy outro koze ekeltek be. -mirgilus- 7.5/10


Kladovest - Escape in Melancholy

3 ev szunet utan itt a 2. Kladovest nagylemez. A vokalokat nem kisebb szemelyiseg nyomatja mint Thurios a Drudkh/Hate Forest/Astrofaes/Blood of Kingu bandakbol. Ezzel azt hiszem, hogy minden ujdonsagot elmondtam errol a tulajdonkeppen egyszemelyes, ukran csapatrol. Lassan menetelo, neha kozeptempos, depressziv black metalt kapunk, sajnos nem eppen a legjobb fajtabol. 4 szam 34 percben, erosen dobgep-gyanus ritmusokkal es keves megjegyezheto, sajat otlettel, notaval. A mufaj hivei, meg a fent emlitett bandak rajongoi biztosan beszerzik a korongot, de meg veletlenul sem emlitheto a Kladovest egy ligaban Thurios iment felsorolt formacioival. -mirgilus- 6/10


Sinners Burn - Mortuary Rendezvous

A 2008-as Sinners Burn kritikamat ide is bemasolhatnam, hiszen a tagcsereket leszamitva semmi sem valtozott az elozo Pre-mortal Autopsy lemezhez kepest. A sok pozitiv kritikanak koszonhetoen, ezek a sved pofak elhittek, hogy jo zenet csinalnak es muszaj nekik egy ujabb lemezt osszehozni az old school death metal hiveknek. Unalomig ismetelt, szazszor hallott death metal riffek koszonnek vissza a jol megszokott sved stilusban (Entombed, Grave, Carnage, Dismember), teljesen felesleges lemez, egy nagy klise gyujtemeny, akinek ez kell, az meg is erdemli. -mirgilus- 5/10


The Flight of Sleipnir - Algiz + Berkanan

Hogy mit keres ez az amerikai stoner/doom/folk metal banda a No Coloursnal azt nem nagyon ertem, de legalabb van valami uj, erdekes ettol a valamikori jo, de mostanra erosen meggyengult, nemet black metal kiadotol. A komak nem kezdok, hiszen mindketten jatszanak a mar tobb mint 10 eve letezo szinten coloradoi Acheronian Dirge nevezetu black metal bandaban es a dobos koma (Dave Csicsely) a nevesebb Throcult bandat is erositi. Improvizativ, erosen elszallt stoner/doom a mufaj amiben mozognak, mondjuk ha az amerikai Pentagram pszihedelikus, folkos, stonert nyomatna, akkor valami hasonlo lehetne a vegeredmeny. A logojuk, meg a boritoik tiszta 70-es evek, hasonlo mint a The Devil’s Blood eseteben, szerintem ebbol is hamarosan trend lesz. Nem egy konnyen emesztheto muzsika, de vannak kellemes reszek, elszallt, akusztikus temak es jo kis stoner dongetesek is. Minden olyan egeszsegesen telten es termeszetesen szol, a dallamos vokalok is nagyon a helyukon vannak. A Four Winters az egyik kedvencem, az elnyujtott szolo ebben a dalban egyenesen csodalatos! Nem erzem az egesz lemezt egysegesen jonak, de vannak rajta kiemelkedo, jo pillanatok, otletes temak, hangulatos reszek. Mindenkeppen igy elso lemeznek megteszi, 2009 egyik nemvart, kellemes meglepetese, remelem hallunk meg roluk! -mirgilus- 7.5/10


Nargaroth - Jahreszeiten

A Nargaroth eddig is kapott tolunk meleget, hideget egyarant, de teny, hogy Kanwulf az 1999-es debut (Herbstleyd) ota, vagy kozepes (Black Metal Ist Krieg) vagy egyenesen gyenge lemezekkel (Prosatanica Shooting Angels, Semper Fidelis) arasztja el a piacot. A Rasluka Part 1 es Part 2 hiaba kozelitenek a tokeleteshez, azok csak minialbumok, ez van. Ime itt a 6. nagylemez. Egy teljesen felesleges es unalmas intro utan elkezdodik a Kanwulf fele 4 evszak, black metal valtozatban. A Fruhling egy annyira bugyuta, tingli-tangli, nemet, kolbasz-sor temaval kezd, hogy elrohogtem magam, ez a tema aztan a dal vege fele ismet visszakoszon, hogy mindent elrontson. Ha valaki mar ilyen regota nyomja kerithetne maga melle egy rendes dobost, mert ez a dobgepszeru (vagy tenyleg az?) alapozas annyira kiszamithato es unalmas. Ezeket leszamitva nem is olyan rossz ez a nota es ez az egesz lemezre is elmondhato. A Herbstleyd ota ez a legjobb, legkerekebb alkotasa Ash-nek (ha mar igy hivja magat mostanaban). A Sommer nota problemaja is a ritmusokban keresendo, faszabb dobolassal sokkal utosebb lenne. Aztan amikor a dal ugy 9 perc korul begyorsul, az nagyon rendben van, leszamitva a puffogo es suta labdobokat, amugy ez az egyik legjobb dalreszlet a lemezen. A legjobb tetel es egyben a leghosszabb is a Herbst, az oszt nagyon elcsipte Ash, a cselloval es az oszi eso hangjaival fuszerezett tema a dal elejen nagyon hangulatos, akarcsak az egesz nota. Tulajdonkeppen a Herbst eseteben 2 tetelrol is beszelhetnenek (vagy akar 3-rol is), hiszen a nota felenel atvalt egy teljesen mas hangulatu es felepitesu notava, ami ugy 17. perc kornyeken megint atcsap valami egeszen masba es itt dallamos enek is van, teljesen feleslegesen. Ertelemszeruen a Winter a legzordabb tetel, orkanszeruen kezdodik, akarcsak egy korai Immortal nota, erdekes modon ebben a szamban a dobok is a helyukon vannak. A lemez nem homogen, de azert vannak jo pillanatai, a felepitese is rendben van, tenyleg ez a 2. legjobb Nargaroth album. -mirgilus- 7/10


Werewolf - The Order of Vril

Erdekes banda ez a lengyel Werewolf, hiszen ez a ketszemelyes formacio Juvenes neven is szokott lemezeket kesziteni es bar a stilus is hasonlo (true polish pagan black metal), azert a Werewolf sokkal erosebb kiadvanyokkal szokott elorukkolni! A duo egyik oszlopos tagja Greywolf tavaly oktoberben meghalt, nem lehet tehat tudni, hogy mi lesz a ket banda sorsa, de teny, hogy 4 ev utan itt a 2. Werewolf nagylemez, ami a duo eddigi legjobb alkotasa. Szintiszta lengyel pagan black metal, hihetetlen hangulattal. Koroket ver az utobbi Graveland lemezekre, hangulatilag csakis a 90-es evek klasszikus lengyel black metal lemezeivel lehet egy lapon emliteni! A Juvenes azert nem gyozott meg soha, mert ilyen zenet bun dobgeppel eloadni, tul steril lesz a hangzas, itt errol szo sincs. Egysegesen jo a lemez, aki a kelet europai es foleg a klasszikus lengyel black metalra eskuszik (korai Graveland, Infernum, Veles, Arkona, korai Thunderbolt, Thor’s Hammer, Capricornus, Dark Fury, stb) az nagy orommel fogja hallgatni ezeket a barbar, heroikus dallamokkal megfuszerezett, verbeli Black Metal himnuszokat! -mirgilus- 8.5/10


Bazöoka - Toxic Warriors

A No Colours is ugy erezte, hogy megkell lovagolja a mostanaban dulo, tobbnyire ifjoncok altal uralt thrash metal ujjaeledest es hamar osszehoztak egy Metal Inquisition nevu alkiadot, hogy nyugodt szivvel arasszak el a szinteret ujabb es ujabb Thrash Metal lemezekkel. A Bazöoka Taiwan-rol szarmazik es mindenfele elozmeny nelkul egybol egy nagylemezzel inditanak. Logo, borito, hangzas, zene mind-mind a nagy Thrash Metal alapbandait juttatjak eszembe, eredetiseg nem sok, de jo hangulat, verbeli regisulis eleterzes annal tobb van a korongon. Elso nagylemezuk egy kimondottan egyseges es kierlelt produkcio, bar hangsulyozom semmi egetrengeto nincs, korrekt, iparos thrash metal, a mufaj minden pozitiv es negativ kozhelyevel egyutt. A zene lenduletes, jo tempovaltasok vannak, egyedul a vokal verszegeny es egysiku, ezen a jovoben javithatnanak. Aki a total regisulis 80-as evek Thrash Metaljara gerjed, annak ez a fiatal banda nagy kedvence lesz! -mirgilus- 6.5/10


Diabolic Force - March To Calvary

Farscape, Atomic Roar, Sodomizer, Grave Desecrator tagokat is magaba foglalo brazil DF csaknem oszlott fel es hosszu evek utan vegre egy teljes nagylemezzel jelentkezett. Az Old School Attack CD is tetszett, de ez a korong meg annal is jobb. Totalis old school, maniakus Thrash Metal, ahogy csak a delamerikai bandak tudjak nyomni! Razor, Bulldozer fanokak egyenesen kotelezo lemez! Orult, kapkodo tempok, maniakus dobolas es riffeles, tipikusan az a zene amit vagy szeretsz, vagy szivbol gyulolsz es amit csak ezek a mocsok delamerikai amigok tudnak hitelesen jatszani. -mirgilus- 8/10


Affliction Gate - Aeon of Nox [from darkness comes liberation)

Soha nem gondoltam volna, hogy fogok meg lelkesedni egy francia death metal bandaert, de amit az Affliction Gate bemutat az elso nagylemezen, attol leesett az allam rendesen. Vegre van egy uj banda, akik ugy nyomjak a death metalt ahogy kell, semmi triggerelt ketlabgepes kalapalas, buzi deathcore nyafogas, csakis regisulis halal fem a nagyok altal kitaposott osvenyen. Ha olyan bandak a kedvenceid mint az Unleashed, Benediction, Asphyx, Bolt Thrower, Grave, Massacre, Morgoth, akkor uj kedvencet fogsz avatni. Nem nyuljak a nagyokat, nincs a produkcionak sem izzadtsag, sem pedig nosztalgia szaga, egyszeruen van egy jo kis banda, akik old school death metalt nyomnak nagy szakertelemmel es alazattal. Kulon ki kell emelnem a szolokat, ezek nelkul nem lenne ennyire jo ez a lemez, de a vokal is nagyon rendben van. Az utobbi evek egyik legjobb death metal lemeze! -mirgilus- 8.5/10


V/A - Evola Tribute - The Spirit of Europe

36 eve halt meg a tradicionalis gondolkodas egyik legnagyobb alakja Julius Evola, a 20. szazad egyik legjelentosebb filozofusa. Munkassaga, eszmeisege elott kivan tisztelegni ez a lengyel kiado es ezert keszitett egy valogtas CD-t. Maga a CD otlete kivalo, a csomagolas meg az egesz vizualis oldal szemet gyonyorkodteto, kar, hogy a zenei resz nem melto Evola oroksegehez. Egyes bandak csak ugy odatettek egy notat sajat maguk nepszerusitesere. Szerencsere akad egy-ket kivalo banda, nota, ezekrol erdemes szot ejteni, a szarokat meg at kell ugrani. A finn Inhumane Deathcult notaja nagyon jo, erdemes keresni az eddig megjelent 2 ID nagylemezt, a bolgar Aryan Art notaja is jo, akarcsak Rob Darken Lord Wind projektje. A Menegroth notaja is meg a jobbak koze sorolhato, meglepoen jo notat pakolt ide a francia Profane, akiknek az eddig megjelent egyetlen nagylemeze nem egy nagy eresztes. A valogatas legjobb notajat pedig a Von Thronstahl jegyzi, ez a szam minden tekintetben melto Evolahoz, kar, hogy a tobbi dal meg csak csokolomot sem koszonhet ennek a fantasztikus martial industrial tetelnek! Akiket meg nem emlitettem azok szegyelljek magukat, hogy Evola nagysaga moge bujva nepszerusitik tehetsegtelen zenei megnyilvanulasaikat. Az 1998-ban, a nemet Eis und Licht kiadonal megjelent Cavalcare La Tigre - Julius Evola: Centenary valogatas CD sokkal jobb es ertekesebb kiadvany olyan bandakkal mint a Blood Axis, Orplid, Ain Soph, Scivias, Von Thronstahl, hogy csak a legnagyobbakat emlitsem. A pontozastol eltekintek. -mirgilus-


Be Persecuted - End Leaving

Baszodjon meg az osszes kinai black metal banda es veluk egyutt az osszes kinai! Death to China! -mirgilus- 0/10


Celestia - Retrospectra

Na vegre ez is megjelent. Erett a dolog, hogy a regen kiadott es azota szinte beszerezhetetlen, korai Celestia cuccokat ki kene adni egy CD-n es ime itt a Retrospectra egy impozans kartontokba csomagolt, minosegi booklettel ellatott, kozel masfel oras, atfogo valogatas a Celestia korai kiadvanyaibol ujramaszterizalt formaban. Tartalmazza az A Cave Full of Bats MCD-t, a The Awakening of the Dormant Fiancee es az A Dying out of Ecstasy demokat, tovabba itt van a brazil Evil bandajaval kozos kazetta dalai, valamint egy Sabbat tribute lemezre keszitett feldolgozas is. A hangzas tobbnyire egysegesre van keverve es az ujramaszterizalasnak koszonhetoen a regi notak is kello erovel szolnak. Van meg sok regi Celestia demo, split es egyebb kiadvany a multbol amiket fel lehet turbozni, szerintem nemsokara jon a Retrospektra 2 is. A szovegkonyv tartalmazza a szovegeket es ritka fotokat is, erdemes beszerezni. -mirgilus- 9/10


Nahar - La Fascination Du Pire

Gondolom, hogy nem en vagyok az egyetlen ember aki nagyon varja mar a francia Nehemah uj lemezet, amit lassan mar 6 eve igernek Corvusek. A nagy varakozasban a Nehemah gitarosa Sorghal kozben egy masik bandajaval kiadott egy nagyon nivos nagylemezt. Mig a Nehemahban gitarozik ezen a korongon csak a vokalokert felel, a zenet Shaddar.V.H egymaga jatszotta fel. A Naharnak eddig volt egy demoja es egy Ep-je, nekem egyikhez sem volt szerencsem, de ez az elso teljes nagylemez nagyon jora es foleg hangulatosra sikeredett. Tipikusan francias black metal, a lassabb temak dominalnak, de akad egy-ket gyorsabb tetel is. Nincsenek nagy villantasok, fogos temak, de tobbszori hallgatas utan elobujnak a lemez ertekei, a morbid, odon hangulat az vegig kiseri a lemezt. A borito sokmindent nem arul el, a szamcimek es a szovegek sem szokvanyosak. Aki imadja a francia black metalt, az mindenkepp szerezze be, mert egy kivalo lemez a La Fascination Du Pire, remelem lesz meg Nahar lemez. -mirgilus- 8/10


Drowning the Light - An Alignment of Dead Stars

A 2003-ban Azgorh altal eletrehivott, a kezdeti idokben csak “one man band”-kent funkcionalo, de azota teljes felallassal biro, zenekarra terebelyesedo, ausztral DTL-nak ez a 10. (!!!) nagylemeze. Ezen kivul van meg 14 demo, 4 Ep, 11 split lemez es 2 valogatas CD is. Azert tudom ezt ilyen jol, mert 5 splittet es nehany demot leszamitva, megvan az osszes tobbi DTL kiadvany, sot van olyan is, hogy 3 formatumban egy bizonyos lemez. Ezt nem hencegeskeppen irtam, vagy azert, hogy en mekkora DTL fanatikus lennek, mert nem igaz, egyszeruen csak igy alakult, jo viszonyt apolok a banda lemezeit gondozo kiadokkal, ennyi. Szoval ennyi kiadvany kozott ertelemszeruen van egy csomo csapnivalo cucc is, amiket max egy masolt kazettan lett volna ertelme kiadni, epp ezert ezzel a bandaval nagyon ovatosan kell banni, viszont van egy-ket kivalo lemeze Azgorh komanak. Szoval kell figyelni a recenziokat, hogy ha be akarunk invesztalni egy-ket DTL lemezbe, akkor jo dontest hozzunk. Ez a korong a legjobban sikerult muvek kozott van, talan ez a legjobb, itt van teljes zenekar es a notak minosege es a megszolalas is kivalo! 90-es evek eleji francia black metalra (Les Legions Noires) emlekezteto temak talalkoznak a korai Satanic Warmaster fele pattogos ritmusokkal es egy nagyon old school, odon hangzassal megfuszerezve. Fogos notak is vannak a korongon, eleg csak a basszusgitarral kezdodo, pattogo ritmusu Drinking the Sacrament of Eternity notat emliteni, ami akar a SW Opferblut lemezere is siman felfert volna. A kozel 70 perces korongot en egy picit tul hosszunak erzem, 45 perc boven eleg lett volna es akkor lehetne azt mondani, hogy kozelit a tokeleteshez. Aki nem ismerne a DTL muzsikajat, annak mindenkeppen ezt a lemezt ajanlanam beszerzesre, aztan meg a tobbit is izles szerint. -mirgilus- 8/10


Uncelestial - Born With Lucifer's Mark

A finn Uncelestial a volt Uncreation’s Dawn nevezetu formacio folytatasa. A nevvaltozas korulmenyeit elolvashatod a bandaval keszult interjunkban. Az UD Death’s Tyranny lemeze minden idok egyik legjobb finn BM albuma, szoval a fiuk jo magasra tettek a mercet. Mar a zongoraval kezdodo intronal egybol fellehet ismerni a zenekart. Nagy valtozast nem eszkozoltek, letisztultabb, direktebb a zene es nehol death metalos megkozelites is tetten erheto, de ugy altalaban minden maradt a regiben. Az intro utan ahogy berobban a Werewolf Winter egy kicsit meglepodtem az erdekesen megszolalo dobokon, de aztan hamar megbaratkoztam vele. SadiSSt tovabbra is ontja a jo riffeket es Diabolik organuma is egybol felismerheto. Orom hallgatni SadiSSt gitarjatekat, de ezt mar szinte az osszes UD kritikaban leirtam. Ez a 27 perces, bemutatkozo mini-album a maga neveben tokeletes, az utolsokent felcsendulo cimado talan a legerosebb nota, de a masik 3 is egy ereje teljeben levo BM bandat mutat. Az idei ev egyik legjobb Ep-je, kivancsian varom az elso nagylemezt! Igaz finn black metal hiveknek kihagyhatatlan CD. A borito gyermetegen naiv, akarcsak a banda logoja, de tagadhatatlan, hogy egybol felismerheto es egyeni. -Mirgilus- 9/10


Drudkh - Microcosmos

Mondjuk azt most sem ertem, hogy a Drudkh miert szerzodott az egyre csak terebelyesedo es egyre inkabb trendlovaglo francia kiadohoz, de hat ez legyen az en bajom. Interjut tovabbra sem adnak, fotot nem tesznek kozze, koncertezni sem akarnak, gondoltam ezen szokasaikra fittyet hanyva szerzodtek a jobb lehetosegeket kinalo franciakhoz, de hat minden maradt a regiben. A zene minosege nem csorbult egy cseppet sem, tehat ezt az impozans boritoba csomagolt lemezt is orom hallgatni, akarcsak az eddigi osszes Drudkh nagylemezt. Van egy rovid intro es a vegen meg gy szinten rovid outro ami keretbe foglalja a lemez 4 hosszu notajat. A notak letisztultabbak mint eddig barmikor (pl a nagyon rockosan huzos Everything Unsaid Before), viszont hatalmas riffekben, hangulatos temakban most sincs hiany. Az abszolut favorit tetel az Ars Poetica amiben benne van a Drudkh esszenciaja. Onmagukhoz kepest nem mentek se jobbra, se balra, lehet ha akarnanak sem tudnanak mar. En meg mindig az Autumn Aurora, Blood in our Wells lemezeket tartom a Drudkh abszolut fomuveinek, de ettol eltekintve, ez is egy nagyon jo kis lemez, Roman gitarjatekat mindig orom es unnep hallgatni. Jo, hogy vannak meg ilyen bandak mint a Drudkh, azt viszont nem tudom, hogy a mainstream hogyan fog reagalni a zenejukre, nem gyors fogyasztasra alkalmas muzsika az ovek az biztos. -Mirgilus- 9/10


Myrkr - Black Illumination

Bar a zenekar neve sved (myrkr = sotetseg), senkit se tevesszen meg ez a teny, mert a Gast altal vezetett duo egy irorszagi alakulat. Nem sok kozuk van az altalam ismert ir bandakhoz, erzelemmentes, sotet atmoszferaju black metaljuk kozelebb all a Mutiilation fele nihilista fekete femhez mint mondjuk a jol ismert Primordial fele muzsikahoz. A 2006-os Ritual of Undeath Ep mar jelezte, hogy mit is varhatunk a majdani nagylemeztol, a ket eve kiadott Nastronddel kozos kislemez is csak meg jobban kikristalyositotta a Myrkr fele szentsegtelen fekete femet. Vegytiszta, 90-es evek elejet idezo black metaljuk nem tur semmifele kompromisszumot. Zenejukben nem sok eredetiseget fedeztem fel, de az teny, hogy 2009-ben nem sok ilyen sotet auraval megaldott, verbeli fekete fem korong jelent meg. A hangulat, a dalokbol arado sotetseg, gyulolet, valodi black metal erzes az hibatlan, kar, hogy a notak minosege nem mindig eri el az altalam felallitott szintet. Jo riffek, otletes notak, megoldasok akadnak, de osszessegeben tul hosszunak erzem a korongot es a vege fele azert koncentralnom kellett, hogy nehogy teljes unalomba fulladjak a lemez hallgatasa kozben. Az utolso tetel (egyben a cimado is) lassu, ritualisztikus temajaval, ami aztan jol begyorsul, kisse kilog az altalaban gyors Myrkr notak kozul, viszont kivalo lezarasa ennek a korongnak, kar, hogy a tobbi nota nem uti meg ezt a szintet. -Mirgilus- 6.5/10



A Kampen es a tavalyi Antikosmos lemez kozott eltelt kereken tiz ev, kisse meglepett, hogy az iden megjelent az uj Arckanum korong, a kislemezeket nem is emlitem, szoval Shamaatae rakapcsolt rendesen. Ez az erdekes cimu korong Þjazi nevezetu eszaki mitologiai orias mesejet mondja el Shamaatae sajatos ideologiajaval, anti-kozmikus vilagnezetevel fuszerezve, kisse kusza es neha erthetetlen Shamaatae szovegvilaga, de akit erdekel az kelloen elmerulhet a szovegkonyvben, vagy Shamaatae honlapjan megtalalhato szovegekben. Mindenfele bevezeto, intro nelkul robban be az elso szam. Gondolom Shamaatae is erezte, hogy a tavalyi korongnak csak annyi szepseghibaja volt, hogy a sok atkotes megtorte a lemez lenduletet, na most szinte teljesen hanyagolja a szamok elotti atkoteseket es ettol aztan nagyon dinamikus a korong, azert a 7. nota elott van egy teljesen felesleges hokusz-pokusz, de legalabb megpihenhetunk egy keveset. Ez a lemez is van olyan jo mint az elozo, bar kisse kiszamithato, mondhatjuk, hogy Antikosmos part 2. Az Antikosmosra kiszortam tavaly a 10 pontot, nagyon vartam azt a lemezt es nagyvonalu voltam, ugy igazabol egy eros 9-est kellett volna dobjak ra. Most korrigalok, bar hangsulyozom, mindket korong kivalo teljesitmeny, dinamikus, valtozatos es nagyon fogos! -Mirgilus- 9/10


Horna - Musta Kaipuu

Shatraug nem fogadta meg a tanacsomat es tovabbra is nyomatja a Hornat maximalis fordulatszamon. Sokan a 2005-os Envaatnags Eflos Solf Esgantaavne lemezt tartjak a Horna legjobb kiadvanyanak, na ezek a hivek most orulhetnek, hiszen abbol az idobol megmaradt es rogzitett notak alkotjak ezt az uj, kozel 60 perces korongot. Egybol felismerhetoek Shatraugek vedjegyei ahogy berobban az elso nota. A 10 szamos korong nagyon hallgattatja magat koszonhetoen a nagyon fogos temaknak, otletes riffeknek, a sok tempovaltasnak. Semmi ujat nem tesznek hozza az eddigi gazdag munkassagukhoz, de ettol meg nagy elvezet hallgatni ezeket a tipikus finn black metal teteleket. Elkapnak egy jo kis riffet, dallamos temat es azt ismetelgetik perceken keresztul, kozbe meg megszakitjak egy-ket tempovaltassal kb. ennyibol all a Horna tudomanya. Oi Kallis Kotimaa cimu nota egy folk metal tetel, tiszta Isengard, nagyot lehet ra bologatni, 2004-ben mar megjelent a Vuohipaimen cimu 7” Ep-n. Az emlitett Ep-rol az Aldebaranin Susi nota is itt van ezen a korongon, tul jo szamok ezek, hogy csak ugy elszorjak oket holmi kislemezre. Az Unohdetut Kasvot, Unohdettu Aani nota meg a Tenebrae in Perpetuummal kozos kislemezrol lehet ismeros. Osszessegeben egy nagyon eros anyag a Hornatol a Musta Kaipuu, egy-ket kimagaslo tetellel, de ha nem szerzed be, akkor sem maradtal le semmi jorol, foleg ha otthon van elfekvoben meg nehany Horna korongod. -Mirgilus- 8/10


Nefandus - Death Holy Death

Belfagor ugy 2005 kornyeken meg ugy nyilatkozott, hogy a Nefandus halott es nem lesz tobb lemez, inkabb az Ofermod nevezetu bandajara koncentral. Aztan az evek teltek Belfagor is megjarta a bortont, ugy festett, hogy tenyleg nem lesz ujabb Nefandus lemez, de meg az Ofermod-nak is befellegzett es Belfagor koma inkabb a kabitoszer terjesztesben es fogyasztasban akar jeleskedni. Aztan tavaly a NOEVDIA sok eves varakozas utan kihozta az elso Ofermod nagylemezt es iden vegre napvilagot latott, Belfagor sajat kiadojanal, a masodik Nefandus nagylemez is. Az eredetileg 1996-ban megjelent The Nightwinds Carried Our Names (a ket ujrakiadast is megelt) elso nagylemez a sved fekete fem szinter egyik alaplemeze, ehhez ketseg sem fer. Aki ismeri azt a korongot az tudja kb, hogy mire szamithat. Az akkori felallasbol mar csak Ushatar maradt Belfagor harcostarsa es a koncepcio is nagyot valtozott, akarcsak a vilag, az 1996-os lemezhez kepest. Szovegileg az Ofermod fele ordogimadat dominal, a zene viszont hamisitatlan Nefandus fele sved, tradicionalis black metal, ha birod a tavalyi Ofermod lemezt (Tiamtu), akkor ez is kotelezo! Szereny velemenyem szerint ez a lemez jobb is mint az Ofermod barmelyik kiadvanya. Nem mutatja meg erenyeit egybol a korong, de ha szansz ra idot, akkor kibontakozik ez a satani opusz, hihetetlen hangulata van a szerzemenyeknek amiket satani kantalasok es erdekes atkotesek tesznek meg betegebbe. A notak is jol megirt, atgondolt riffekbol epitkeznek, nem lett esztelen temahalmozas mint pl az utobbi Deathspell Omega kiadvanyok. Felesleges tovabb szaporitani a szot, a Nefandus idei korongja szemrebbenes nelkul falja fel az utobbi evek Deathspell Omegajat, Ofermodjat, Watainjat es Funeral Mistjet is! Mivel mondhatjuk, hogy szerzoi kiadasban jelent meg, a lemez hire valoszinuleg kesobb fog eljutni a hivekhez, mint mondjuk egy NOEVDIA kiadvanye, de erdemes keresni mert egy nem akarmilyen korongrol van szo! -Mirgilus- 9.5/10


Monarque - Ad Nauseam

A kanadai Monarque-ra tavaly kaptam fel a fejem, amikor megjelent egy split 7” Ep a finn Mortualiaval kozosen es ahol ez a szamomra addig ismeretlen banda, sokkal jobban bejott, mint Shatraug zeneje. Egy nagyon jol osszerakott es hangulatos intro (Ouverture) utan ugy berobban a Ces Immondices... nota, hogy csak ugy kapkodsz a levego utan. A Monarque masodik nagylemeze tartalmazza a banda legelso demojat (termeszetesen a szamokat ujraveve) plusz nehany uj szerzemenyt, viszont egy nagyon egyseges es utos lemez kerekedett belole, ami az elejetol a vegeig kivalo. A 90-es evek eleji norveg black metal legszebb pillanatai elevenednek meg, sajnos ilyen tipusu lemezt mar a norvegok nem tudnak kesziteni. Uresjarat semmi, csak egymas utan jovo kivalo szamok sorjaznak a korongon, lenduletes gyors temak, fogos kiallasok es a mindent uralo eroteljes hangzas teszi fel az i-re a pontot. Ha valakinek a black metalert dobban a szive, akkor ez a lemez egyenesen kotelezo, bar sok ujdonsagot nem tartalmaz (nem is ez a cel gondolom) megis olyan jol esik hallgatni ezt a korongot a sok semmitmondo, vagy muveszkedo, vagy csak siman szar lemez utan, hogy szinte vegig bangerolod az egesz korongot. Az ev egyik legjobb tradicionalis black metal lemeze! Erdemes figyelni a kanadai black metal szinteret, nagy dolgok vannak keszuloben arrafele… -Mirgilus- 9/10


Drev - Failure

Ipari rock. Elektronikus rock. Alternativ. Ennyi lenne 3 mondatban. Bovebben, Drev = Jess Hewitt, amint a digi CD-n is irja. Finoman pulzalo basszus, aprolekos hang-design, neha direkt, mashol kidolgozottabb vokalok, sok sample, effektezett gitarokkal, mechanikus utemekkel. Ha a Nine Inch Nails jut eszedbe, nem veletlen, a bookletbe azt is lehetett volna irni, hogy Jess Hevitt = Trent Reznor 2.0. Ami jo, az az, hogy nincs konkret nyulas, ami rossz az az, hogy nem nem fogja megujitani az ipari/elektronikus rock-ot. Azert friss lenduletet nem kizart, hogy hozhat a szinterbe, hiszen ez a zene sokkal szabdaltabb, robotikusabb, megis szellosebb, mint pl. a NIN. Az aprolekos, kifinomult hangszereles nem egyszer a brit zseni alternative/ipari filmzeneirot, Clint Mansell-t idezi. A “rock” elemeken kivul megtalaljuk a tipikus intro-t meg az intermezzo-kat percnyi ambient/industrial szosszenetek formajaban. Ami furcsa, hogy effajta energikus, folyton pulzalo, alapjaban veve mozgekony zene eroteljesebb, fogosabb enektemakat (is) kovetelne. Persze Jess a sajat utjat jarja. A lemezt is otthon vette fel, ami meg a pro tools-ok vilagaban is meglepo, annyira jol szol. Kivalo pentek esti ivaszat elott, olyan esetben, amikor a buli elott otthon megkezded az estet. Dinamikus, kellemesen felszines, kelloen hideg. -Robert Drev- 8/10


Helel - A Sigil Burnt Deep into the Flesh

A Helel heberul van es azt jelenti, hogy Lucifer. Ez az ismeretlen felallasu francia, industrial black metal banda 2007-ben alakult es ez az MCD az eddigi egyetlen kiadvanyuk. En szemely szerint nem rajongok az ilyen tipusu muzsikakert, de Void a Debemur Morti fonoke biztosan, hiszen minden evben kiad legalabb egy ilyen, vagy ehhez hasonlo korongot. Nem szeretem amikor bizonyos zenei stilusokat egy nagy masszava probalnak gyurni, az olyan kifejezesektol is viszketesem van mint industrial black metal. Tulajdonkeppen ennek a korongnak nem sok koze van a black metalhoz. Gepies utemekre jonnek a riffek, a hatterbol meg szintifoszlanyok, aztan egy nagyon unalmas vokal van legelol, ami nem is karogas es nem is uvoltes, valahol a ketto kozott. Van egy par jo otlet, pl a masodik szam 7. perce korul egy nagyon jol eltalalt szolo is van, meg maga a szam befejezese is tetszik. Az idegesito dobgep kattogasokat azert kell birni rendesen, ha az ember vegig akarja hallgatni ezt a kozel fel oras korongot. Engem kimondottan untatott es egy ido utan meg egyenesen idegesitett a helel fele kakofonia, ez van. -Mirgilus- 5/10


Ruins - Cauldron

Ez a Ruins Tasmaniabol valo (Ausztralia), nem tevesztendo ossze a nemet black/thrash Ruins-al, nem csak foldrajzilag, de zeneileg is eleg messze vannak egymastol. 2005-ben volt mar egy lemezuk (Spun Forth As Dark Nets), amihez nem volt szerencsem, azt megelozoen meg egy Ep, Atom and Time cimmel. A ket tagu formacio black metalt jatszik, nem keves death metal elemmel fuszerezve. A lemez megdorren ahogy kell, a borito is nagyon latvanyos, jo otletek, ugyes megoldasok is vannak, de valahogy valami hianyzik, amitol izgalmas lenne az egesz lemez. Jonnek a riffek egymas utan, a hangzas nagyon bivalyeros, neha ugyes akusztikus pengetesek is vannak, de megsem tudok lelkesedni. Olyan erzes ez, amikor otthon iszol cseh sort, amit a bevasarlo kozpontban vettel es azt hiszed, hogy megizlelted a cseh sorok zamatat, de aztan Csehorszagban betevedsz egy kocsmaba es amikor toltenek egy valodi csapolt cseh sort rajosz, hogy ez az amit kerestel. Na kb ez a helyzet a Ruins fele black metallal is. Profi de arctalan produkcio, aki a bombasztikusan megszolalo mainstream black metalt favorizalja, annak melegen ajanlott. -Mirgilus- 6.5/10


Archgoat - The Light-Devouring Darkness

Talan az egyetlen banda az Archgoat, amelynek a visszaterese maximalisan sikeredett (az uj Asphyx lemezt meg nem adtak ki!), sot jobbak mint a feloszlas idejen! A 3 eve megjelent elso nagylemez a Whore of Bethlehem egy kivalo korong volt es most is szivesen meghallgatom. Tavaly megjelent egy split, koncert lemez a Black Witchery-vel es az iden kijott vegre a masodik nagylemez! Elsore nem jott be a korong, sot ugy ereztem, hogy az Archgoat is megfaradt, de aztan adtam idot a lemeznek es tobbszori hallgatas utan kijelentem, hogy talan meg a debut korongnal is jobb, ez a feloras blaszfemia gyujtemeny. 10 rovid, de annal intenzivebb nota van a korongon, rengeteg doomos, kozeptempos, sot neha lassu kiallassal. Nagyon hangulatos es erotol duzzado riffekkel van telepakolva az egesz lemez es ahogy mondani szoktak az ero mindvegig veluk van. Oriasi atmoszferaja van a lassan hompolygo Goat and the Moon notanak, ahol a karogos/horgos vokalt ellensulyozando meg kantalas is van, hibatlan! Sokat nem nyuzzak a notakat, ilyen zenet csakis igy szabad(na) jatszani. Rovid, intenziv, odabaszos, a metal fenykorat idezi, amikor meg nem voltak 70-80 perces korongok tele toltelek notakkal. Uresjarat tehat nincs es ahogy veget er a krong mar nyomom is meg ismet a lejatszo gombot. A hangzas totalis old school, de megis eroteljes es maro. Olyan erzesem van neha a lemez hallgatasa kozben mintha az Autopsy jammelne a kanadai war metal istenekkel a Blasphemyvel. Moyen mester ismet nagyon pofas boritot krealt, mi kell meg? Ja meg annyit, hogy csipobol alazza az iden ismet feleledt finn Black Metal istenek, a Beherit visszatero lemezet! -Mirgilus- 9/10


Isthar - Chaos Death Reincarnation

Isthar a teremtes es a pusztitas dualisztikus istennoje volt az osi Mezopotamiaban. A banda 1996-ban alakult Hollandiaban es eddig egy onerobol kiadott nagylemez es ket demo van a hatuk mogott. Dallamos gitarokkal eloadott death/black metal muzsikat nyomatnak. A ket bogosnek (egy 5 es egy 10 huros!) koszonhetoen telten, erosen szol a produkciojuk, nekem egyedul a dob hangzasa nem jon be, tul van triggerelve. Ez a 3 szam elegge rendben van, vagyis teljesen atlagos produkcio. Egyedul az utolso szamban van valami erdekes, foleg a kantalos vokaloknak koszonhetoen, ilyen iranyba kellene szerintem elmozdulni es kicsit hanyagolni az esztelen es unalmas zuzast. Egy teljes nagylemezt ilyen tipusu zenevel nem biztos, hogy vegig tudnek hallgatni anelkul, hogy el ne szenderedjek kozben. -Mirgilus- 6/10


Infernal Kingdom - The Black Throne of Hell

A portugal IK ismeros lehet a szakavatottak elott, hiszen szerepeltek a kolumbiai Infernallal (es a mexikoi Ereshkigallal) a Trilogy For Domination lemezen. Tavaly meg az Undercover kiado altal gondozott Besatt/Evil War split CD-n is rajta voltak, szoval rendesen megalapoztak az elso nagylemez kiadasat. Gyors, eszaki tipusu, satanista black metalt nyomat a duo, Demogorgon kezeli az osszes hangszert, mig Naamah Satana (aki egy nonemu leny) felelos az elegge egysiku es unalmas vokalokert. Annyi ilyen zenekar van a szinteren, hogy meg a nevuk megjegyzese is nehez, nemhogy a teljesen egysiku es felesleges zenejuk. Egyedul a megtrukkozott “Az utolso vacsora” festmeny a CD hatso boritojan az amire azt mondom, hogy rendben van, a tobbi felesleges. Elvakult Besatt fanok azert probalkozhatnak a koronggal. -Mirgilus- 5/10


(V.E.G.A.) - Alienforest - A Sick Mind's Hologram

Tulajdonkeppen ez az elso v.e.g.a. nagylemez, csak a Cocaine hamarabb lett kiadva, 7 ev utan itt van az elso korong, ami valojaban a masodik, 1999 es 2001 kozott komponaltak, persze, lehet, hogy csak duma az egesz, foleg az iden megjelent uj lemez ismereteben, ami kozelebb all ehhez a koronghoz mint a Cocainehoz. Lenyeg: a v.e.g.a. egy nagyon nehezen emesztheto industrialis black metal monstrumot szabaditott a vilagra ismet, a Cocain-t anno nagyon birtam, nem mondom, hogy ez a lemez jobb vagy rosszabb, a baj az, hogy kicsit hosszu es a vegere kezdett farasztani, ha bizonyos temakat nem nyuznanak a vegtelensegig, sokkal hatasosabb lenne a vegeredmeny. Azt mindenkeppen ertekelem, hogy nem mossak ossze a mufaji hatarokat, tehat egy 80-as eveket idezo industrial (techno utemu) szam utan jon egy old school black metal szam, ami meg a Deathspell Omeganak is jol allna, ritkan keverik ossze a fost a szarral. Szerintem ha dupla CD-n adtak volna ki (egyik black metal, a masik industrial diszko), sokkal ertekelhetobb lenne a vegeredmeny es en is gyakrabban meghallgatnam ezt a kozel 75 perces kiserleti utazast. Erosen hangulatfuggo lemez, de aki erdeklodik a nem szokvanyos bandak lemezei utan, annak kotelezo megismerkedni a v.e.g.a. barmelyik korongjaval. -Mirgilus- 7.5/10


Non Opus Dei - Constant Flow

A NOD a lengyel black metal szinter legmostohabb gyermeke. Elkepesztoen igenyes is innovativ lemezek sorat adtak mar ki, de koszonhetoen annak, hogy a legbenabb kiadokhoz szerzodnek, nem sok elismeresben van reszuk a nemzetkozi szinteren, lehet, hogy hazajukban nagycsaszarok, de ketlem. A Constant Flow a banda 5. nagylemeze es ha a banda nem kuldi el a lemezet, valoszinuleg nem is ertesultem volna, hogy kiadtak. A The Quintessence lemez vonalat viszik tovabb, aki ismeri a banda lemezeit az tudja, hogy minden egyes lemezzel tesznek egy lepest elore, de kozben a tipikus NOD hangulat, dalszerkezet az megmarad. Disszonans dallamok, tort ritmusok, bizarr megoldasok tomkelege van a lemezen, de megis az egesz egy nagyon egyseges egeszet alkot, a kesei Deathspell Omega kiserletezett ilyesmikkel, de koszonhetoen a hosszu dalszerkezeteknek a DSO nem tudott ilyen jo notakat irni az utobbi idoben. Egy-ket dalnal a Morgoth zsenialis Odium lemezere emlekezteto hideg dallamok is felbukkanak (a cimado nota siman felferne az Odiumra). Nem konnyu hallgatnivalo a Constant Flow (egyik NOD lemez sem az), de ahogy a cime is mondja van egy allando aramlasa a notaknak, van egy pulzalo hangulat ami vegig kiseri az egesz korongot. A zene, a hangzas, a szovegek mind kozelitenek a tokeleteshez, egyedul a nagyon ocsmany, Behemoth lemezekre emlekezteto photoshopos borito az ami kisse elrontja az osszkepet. Amint mar megszoktuk a korabbi lemezeknel is lengyel es angol szovegu szamok valtogatjak egymast es a vegen egy industrial tetellel zarjak a korongot. A lemezen meg ket videoklip is helyet kapott, nem tul bonyolut de erdekes kepi vilagu alkotasok. Azt tudod, hogy ki vagy, de azt nem, hogy mive fogsz valni, errol szol az allando aramlas. -Mirgilus- 9/10


Lifelover - Konkurs

2006-ban megjelent egy nagyon sokat vitatott lemez (Pulver), amit nehany, underground korokben jol ismert, sved zenesz hozott ossze Lifelover nev alatt. Sokan imadtak, masok hanytak ettol a depressziv hangulatu, furcsa, korcs dallamokkal, kommersz megoldasokkal operalo, de megis karcos es nem tucat, poszt-black metal alkotastol. Zenejuk meghatarozasa nem konnyu, en is csak probalom korulirni, a lenyeg, hogy hihetetlenul emlekezetes notakkal pakoltak tele a Pulvert, aminek a vizualis megjelenitese sem volt hetkoznapi. Aztan a kovetkezo Erotik lemez nekem nem jott be, volt egy par jo nota, de nagyon szeteso volt a produkcio, el is konyveltem, hogy a Lifelover egy egyszer elsulo, droggal, alkohollal atitatott poen volt. Aztan megjelent a 3. Lifelover opusz es minden a helyere kerult. Osszekaptak magukat es egy fantasztikus lemezt keszitettek, velemenyem szerint a Konkurs palyajuk legkerekebb, legegysegesebb es egyben legjobb lemezuk is. Egymas utan jonnek a jobbnal jobb notak, Kim Carlsson (vagy B?) annyira hamisan enekli lopott, olcso dallamait, hogy az mar zsenialis. Egyszeruen nem lehet nemszeretni az olyan notakat mint pl. a Cancertid vagy a Narcotic Devotion, hogy a Stangt p.g.a Semester-t ne is emlitsem. A Bitter Reflektion 2 perc 58 masodperctol atmegy egy akkora elektro himnuszba, hogy drog/alkohol mamorban nagyokat lehet ra himbalozni, zsenialis! A gitarok gyonyoruen szolnak, akarcsak a nagyon otletesen megkomponalt zongoras reszek. Felteszed a lemezt es mar az elso hangok utan tudod, hogy ez a Lifelover es ez a lenyeg. Rengeteg helyrol ellopott, kolcsonvett zenei megoldasok, dalreszletek, temak jonnek egymas utan es amikor megis hallgatod a Lifelover kompoziciokat az az erzesed, hogy valami ujat, valami szokatlant, eddig meg nem ismert dolgot hallasz. A vizualis oldal is kelloen kivan dolgozva, amint azt mar megszokhattuk ettol a bandatol, amig ilyen kiadvanyok jelennek meg, addig erdemes eredeti CD-ket vasarolni! Bizonyos hangulatban, lelkiallapotban a Konkursnal jobb hallgatnivalo alig akad. -Mirgilus- 9/10


Necrofrost - Blackeon Lightharvest

Ha Fenrizeken nem lett volna urra a punk mania, akkor valami hasonlo lemezt keszitettek volna mint a Blackeon Lightharvest (gondolja a foldi halando). A Necrofrost egy nemet Black Metal duo, 1995-ben alakultak, de a dolgaik csak ugy 2-3 eve indultak be rendesen. 2000 es 2001-ben kiadtak ket nagylemezt (amiket 2006-ban a THR ismet kiadott). A Blackeon Lightharvest a bizonyitek, hogy lehet meg mostanaban is kesziteni true, izig-verig regi felfogasu, minden modernseget nelkulozo Black Metal lemezt, ugy, hogy ne a leragott csontokat kelljen szopogatni. 2008-ban nem sok olyan gyulolettel teli notat hallottam mint a Steel Forests of my Deserted Dreams! Valtozatos, otletes riffek, tebolyult tempok, sirontuli gitarok, feneketlen melysegbol suvito vokalok, faszas zongoras atkotesek, ez mind a Necrofrost. Az Ugly Misanthropic Metal nota nemcsak egy ars poetica szeru darab, hanem roviden es velosen osszefoglalja ugy zeneileg, mint szovegileg, hogy mirol is szol ez a kibaszott stilus! A Blackeon Lightharvest mindent alaz, ami black metal nev alatt jelent meg 2008-ban! -Mirgilus- 10/10


Sinners Burn - Pre-mortal Autopsy

Most, hogy ismet van Autopsy es a sved szinter szinte osszes alap, death metal csapata aktiv es kivalo lemezeket ad ki, a Paganizer es a Those Who Bring the Torture unatkozo tagjaibol allo Sinners Burn fel is oszlathatja magat. Tevekenyseguk egyszeruen felesleges. Autopsy talalkozik az old school sved death metallal, ennyi a Sinners Burn. Sajnos nyulasokon es lopasokon tul, nem sok mindent sikerult erre a lemezre ratenni. Tipikus, unalomig jatszott sved death metal, eros megszolalassal, vegyetek es egyetek! -Mirgilus- 5/10


Intestine Baalism - Ultimate Instinct

1991 ota letezik a japan IB, de valahogy eddig meg elkerultuk egymast. 5-6 evente adnak ki lemezt, az Ultimate Instinct a 3. lemezuk a sorban. Japanban nemsok minosegi metal banda van, de amelyik eddig kikerult a nemzetkozi porondra, az mind egytol-egyig jo es nagyon egyeni megkozelitesben nyomja a metalt (Sabbat, Sigh, Loudness, Abigail, Barbatos, stb). Az IB sem rossz, de ha nem mondjak, hogy japanok siman azt hittem volna, hogy valami europai atlagos death metal csapat. Osszeszokottan jatszanak, szol is a lemez rendesen, hallatszik, hogy sokat dolgoztak a koronggal, de valahogy megsem mukodik az egesz. A szolok, gitarharmoniak nagyon ott vannak, orom hallgatni, de maguk a szamok unalmasak, anno ezeket a megoldasokat, temakat a Dismember sokkal jobban megcsinalta (Indecent and Obscene), egy-ket szamban meg a nehai Dissection szelleme is kisert (Dark Surface), ami nem baj, de nem is ereny. Neha meg ok akarnak lenni a legkemenyebb death banda, de nem all jol nekik, olyan erzesem van, mintha az egyik szamot valami floridai death banda jatszana, aztan a kovetkezo szamban ismet a Dismember fele metal dominal (dissectionos vokalokkal). Ha csak az utobbit eroltetnek en is lelkesebb lennek. A szolok nagyon rendben vannak, nem tudom eleget dicserni, de ettol meg az Ultimate Instinct egy felejtheto lemez. -Mirgilus- 6.5/10


Murk - All Is Lost

Az olasz Murk elozo lemezet nagyon birtam, de ugy tunik, hogy egyszeri poen volt ez a firenzei egyszemelyes banda. A jo oreg No Colours azert ismet odarakta magat a promo szovegnel: “a 2. nagylemez a legjobb olasz black metal bandatol…”, biztosan meg nem hallottak a Mortuary Drape-rol, vagy az Altar of Perversion-rol (most tobbet nem sorolok fel, felesleges). Ha az elso 3 szam atlagos HC alapu zakatolasat es semmitmondo, morgos vokaljait tuleled, akkor akad meg egy-ket jo nota a lemez vege fele, de minosegben nagyon alul marad ez a lemez az Unholy Presence-hez kepest. Nemcsak a lemez boritoja hajaz az utolso ket Darkthrone korongra, de maga a zene is az a punk alapu (black) metal, amit Fenrizek is eroltetnek mostanaban. Nem ertem mi lett Lore baratunkkal, lehet ha majd nem o lesz a legjobb olasz black metal banda, akkor kigyogyul ebbol a punk alapu darkthrone maniabol…-Mirgilus- 6/10


Age of Agony - Follow The Way Of Hate

A zalaegerszegi AOA ket korai demojarol irtunk anno (jo regen volt), de akkor meg csak egy szarnyait bontogato fiatal death metal formacirol volt szo, akik nemreg estek at egy nevmodositason. 2005-ben megjelent az elso nagylemezuk amit 2006-ban CD-n is kiadtak, ez volt a War, Hate, Blasphemy, egy nagyon jol sikerult, old school death metal lemez. A mostanaban nagy death metal maniaban szenvedo No Colours vegre talalt egy utos, verbeli death metal bandat, kisse mar kezdett farasztani a havi rendszeresseggel omlesztett, tucat halal fem a kiado promosatol. Egy nagyon otletes es egyben nagyon hangulatos intro utan berobban az On the Way of Hate es egybol tudjuk, hogy itt aztan nincs szarakodas. Az elozo lemezzel csak annyi bajom volt, hogy nemigazan dorrent meg, na ezt a hibat kikuszoboltek, ugy rofog az uj korong, hogy majd behasadnak a hangfalak. Toth Krisztian bogoje nagyon jol szol es a gitarok is nagyon harapnak. A vokal nem tul valtozatos, neha morgosabb, de ugy nagyjabol rendben van. Termeszetesen az AOA sem talalja fel ujra a kereket, nem is ez a celjuk, gondolom. Hallatszik a 90-es evek nagy death bandainak hatasa, de ettol meg nagyon jol megirt, valtozatos, otletes tempoju notakban nincs hiany. Nem bonyolitjak tul a notakat, nem villantanak, pedig nagy divat a mai death metal mezonyben es a hangzas is nagyon termeszetes, semmi triggereles, stb. a szaguldo tempokat ugyes kiallasokkal, kozeptempos dongetesekkel szinesitik. Sathanas, Throneum, Nunslaughter, regi Deicide, Arghoslent, stb hiveknek nagyon ajanlott hallgatnivalo a Follow The Way of Hate. A belezo mentes szovegekert kulon dicseret jar, death metalt zombik nelkul is lehet jatszani. -Mirgilus- 8/10


Horna - Sanojesi Aarelle

Shatraug nem pihen, lassan mar annyi projektje van, hogy alig gyozom meghallgatni az ujabb lemezeit. Kozben a Hornaval is turnezik becsulettel es szinte minden evben jon egy ujabb Horna nagylemez is, jelen esetben egy dupla nagylemez, immaron a 7. a sorban. Ez azert egy kicsit tulzas, egy kicsit sok is a jobol. Az elozo Horna korongokat nagyjabol birtam, de valahogy olyan erzesem van, mintha ugyanazt a lemezt adnak ki tiz eve, kisebb, nagyobb modositasokkal. Persze ebben van nemi rosszmajusag is a reszemrol, de azert van benne valami. Ez az uj korong nagyon rendben van, de tul hosszu, szinte masfel ora Horna egy kicsit sok, foleg ugy, hogy a promo CD nem ket korongbol all, hanem egy lemezre preseltek az egesz anyagot. A jo notak a lemez vege fele vannak, meg egy Pest atiratot (Wikinger) is lemezre raktak, egyaltalan nem log ki a tobbi nota kozul. Ha birod a tipikus finn black metal temakat, ritmusokat, tempokat, riffeket es ugy altalaban a Hornat, akkor biztosan nagyon fogod elvezni ezt a korongot is. Ha adhatnek egy tanacsot Shatraugnak, akkor az az lenne, hogy hanyagolja egy kicsit a Hornat egy darabig es inkabb koncentraljon a Sargeistre, vagy a Mortualiara. -Mirgilus- 7.5/10


VI - De Praestigiis Daemonum

Egy ujabb francia satanimado projekt, Aborted, Aosoth, Balrog formaciokbol ismert Balrog es I.nR nevezetu pofak kozremukodesevel. Tipikus, szelvesz francia black metal programozott dobokkal, amik annyira nem zavaroak, de nem is jok. Ez a devil worship vonulat egy kicsit mar kezdett szagos lenni, ebbol is egy ocska trend lett mint altalaban mindenbol, szoval eleg ha ranezel a boritora, meg a szamcimekre es mar tudod, hogy kell-e vagy sem neked ez a banda. A moszkvai Kreml-ben felvett, ortodox mise reszleteit is beleepitettek a szerzemenyeikbe, ezen mar csak a kiado es a kezdo luciferistak tudnak felizgulni. Nem rossz CD, szerencsere rovid is, de valahogy nem erzek viszketest, hogy gyakran meghallgassam. Majd egy-ket kiadvany utan kiderul, hogy lesz-e beloluk valami. -Mirgilus- 7/10


Old Wainds - Death Nord Kult

A Kola felsziget eszaki reszen elterulo Murmanszk a 2. Vilaghaboruban jelentos szerepet jatszott, bar 1941-ben a nemetek porig romboltak, megsem tudtak elfoglalni. A hideghaborus evekben a szovjet tengeralattjarok fo tamaszpontja volt. A Szovjetunio szetesese utan a Finnorszagba bearamlo orosz prostitualtak nagy resze is ebbol a varosbol kerult ki, na de nekunk megsem ezert erdekes ez a varos, hanem azert mert innen szarmazik minden idok egyik legzordabb black metal bandaja az Old Wainds. A Where the Snows Are Never Gone lemeznel nemsok fagyosabb, csontig hatolo Black Metal lemezt hallottam, csakis az Immortal Pure Holocaust/Battles in the North lemezeivel lehet egy ligaban emlegetni. Tulajdonkeppen minden lemezuket szeretem, hiszen hosszu evekig erlelt, jol atgondolt korongokat adtak ki eddig es ez most sincs maskepp. Fo valtozas, hogy kisse visszavettek a tempobol es joval nagyobb teret hagytak a Thrash Metal riffeknek mint korabban. Lehet azon fanyalogni, hogy az Old Wainds sem a regi, nem elegge fagyos a zenejuk, de az vitathatatlan, hogy jo notakat irnak most is es ez a 35 perces lemez 2008 egyik legerosebb produkcioja a fekete fem mezonybol. Korai Metallicara jellemzo riffek is akadnak boven, de ezek olyan jol beepultek a jellegzetes OW stilusba, hogy orom hallgatni! A lemez egysegesen jo, hallatszik, hogy nem kapkodtak el, de a Cold Twilight Of The Worlds nota az osszes kozul a legjobb, ebben benne van az orosz black metal es az Old Wainds alfaja es omegaja! Az ezt koveto Born In the Freezing Dark meg a Darkthrone legszebb pillanatait idezi fel bennem. Tessek meghallgatni! -Mirgilus- 8.5/10


Sagittarius - Songs from the Ivory Tower

Kb. 10 evvel ezelott a black metalban utazo Hailstorm oszlopos tagja, Cornelius ugy erezte, hogy eljott az ideje, hogy uj osvenyekre lepjen, igy szuletett meg a Sagittarius, ami mar nem black metalt, sot nem is metalt, hanem klasszikus zeneben gyokerezo neofolk mellett kotelezte el magat. Ket kazetta demo utan, 2003-ban jelent meg az elso nagylemez, csakis kizarolagosan 300 peldanyban feher bakeliten, Die Grose Marina cimmel, ezt kovette egy Fragmente II nevezetu kislemez es egy kozos CD a Rose Rovine E Amanti-val, majd iden a masodik nagylemez. 2008-ban nagyon keves minosegi neofolk lemez jelent meg (vagy csak keves jutott el hozzam), valahogy kezdett megrekedni egy szinten a stilus. A Sagittarius sem hoz semmi ujat, nem tesz hozza nagy dolgokat a neofolk stilushoz, de annyira szivbol zenelnek, hogy orom hallgatni ezeket a tobbnyire egy szal zongorara komponalt, nem tul bonyolult dalokat. Cornelius szogletes hangjat szokni kell, szovegek gyanant tobbnyire nemet koltok versei hallhatoak. A lemez hangszerelese csodalatos, a fo hangszer a zongora mellett, a csello gyonyoruen szol, kellemes a furulya, akarcsak az akusztikus basszus, de akad gitar is a korongon, pl a nyito notaban, amit nem kissebb szemelyiseg szolaltat meg, mint Philipp Jonas a Secrets of the Moon-bol. Vannak meg vendegek a korongon, pl az An Des Meeres Strand es a Sternwandel V notakat Herr Twiggs (Kammer Sieben) enekli. Damiano Mercuri (Rose Rovine E Amanti) 3 notaban is gitarozik, sot a Forthcoming Fire altal szerzett Europa Calling notat is o enekli. A H.E.R.R.-bol jol ismert Troy Southgate is enekel ket notaban, szoval, egyaltalan nem unalmas a korong, a valtozatos vokalok nagyon feldobjak ezt az egysegesen jo lemezt, lehet ha csak Cornelius enekelne egyedul egy ido utan leuntam volna a lemezt. Osszegezve: a Songs from the Ivory Tower 2008 legjobb klasszikus zeneben gyokerezo neofolk lemeze, letunt korokat felidezve zenei eszkozok segitsegevel. -Mirgilus- 9.5/10


Morbosidad - Profana la Cruz del Nazareno

Tomaso Stench nem adja fel, ha kell akkor lecsereli maga korul a legenyseget, de a Morbosidad hadigepezet nyomul elore es mindenkit legazol. 4 ev utan ismet van Morboso nagylemez es aki ezt a bandat birja, az nagyon orult ennek a korongnak. A Cojete a Dios por el Culo lemezzel magasra tettek a lecet, tehat nagy volt az elvaras a fanoktol, de szerintem senkinek sem kellett csalodnia, bar az uj lemez inkabb all kozelebb a pusztito, kaosz, war metal elso koronghoz, mint a sok tempovaltassal es kiallasokkal diszitett Cojete albumhoz. Elsore annyira tomeny az uj lemez, hogy a notak, temak nem nagyon ragadnak meg a fejben, csak az utolso 2-3 nota amelyek nagyon valtozatosak es tipikusan morbosos tempokkal vannak telepakolva. Kell ido, hogy beerjen a lemez, de erdemes sokszor meghallgatni, mert kivalo notak, sirontuli szolok es verbeli black-death metal himnuszok sorjaznak a lemezen. A tomeny, pusztito hangzas, az ero ami arad a lemezbol az egyszeruen hibatlan, kevesen tudjak ilyen hitelesen nyomni ezt az istenverte fekete femet! -Mirgilus- 9/10


Nocturnal Graves - Satan's Cross

Szamos demo, kislemez, megosztott lemez utan itt van az elso teljes nagylemez az ausztral NG-tol. Fekete halal femmel atitatott retro Thrash metaljukkal egyetlen eredeti, sajat hangot sem sikerult lemezre preselni, de ettol meg iszonyatosan hangulatos, lenduletes es pofanveros debutkorongot tettek le az asztalra. Fel ora thrash metal kikepzes a legszebb hagyomanyoknak megfeleloen. Vannak Destructiontol elcsent gitartemak, sot egy-ket notaban olyan erzesem tamadt mintha az Aura Noir riffelne, mashol meg mintha egy Nifelheim feldolgozast nyomnanak. Amikor elkapnak egy jo riffet, tempot akkor nincs baj mert egybol rakapcsolnak es maris szaguldanak ezerrel. Nem a NG a legjobb ausztral banda, egy osztallyal lennebb vannak mint a Gospel of the Horns vagy a Destroyer 666, de ettol meg ez a 30 perces korong nagyon szorakoztato, eloben szerintem nagyot utnenek. -Mirgilus- 7/10


Proclamation - Messiah Of Darkness And Impurity

A spanyol Proclamation az a banda, amely biztosan nem letezne, ha nem lett volna a kanadai atyauristen Blasphemy. Koncepcio, lemezborito, szovegek, fotok, logo, zene, mind-mind a Blasphemy altal kitalalt kultuszt elteti, viszi tovabb. Feluletesen rajuk lehet fogni, hogy egy Blasphemy klon banda es a Blasphemy altal kitalalt kaosz war metalt lovagoljak meg, de azert ime nehany teny ami mellettuk szol: tobb mint ot eve nyomjak, szamos kiadvanyuk jelent meg, a recenzio targyat kepezo korong mar a 2. nagylemezuk, rendesen turneznak, allitolag eloben nagyon jok (ezt sem megerositeni, sem megcafolni nem tudom), egy komoly kiado jelenteti meg a lemezeiket tobbfele formatumban, ja es R. Forster terelgeti oket, sot mindket lemezuk tarskiadoja is o volt, Forster nem szokta szar dolgokhoz adni a nevet. Ennyi mellebeszeles utan jojjon a lenyeg. En mar az elozo, 2006-ban megjelent Advent of the Black Omen-t is birtam, amit egy veletlen folytan szereztem be, szoval az uj lemezt is megvasaroltam es nyugodt szivvel kijelenthetem, hogy a banda egyre jobb lesz. Az uj korong sokkal erettebb, atgondoltabb muzsikat rejt, raereztek erre a kaosz war metalra es batrabban adagoljak a gyilkos riffeket, sirontuli szolokat. Tobbszori hallgatas utan kezdenek elkulonulni a notak, elobujni az apro reszletek, otletes megoldasok. A hangzas is pont olyan amilyennek kell lennie, azt hiszem, hogy a kaosz war-balck metal hivek nem panaszkodhattak 2008-ra, szamos minosegi lemez jelent meg. Cult Eternal! -Mirgilus- 8/10


The Eternal - Kartika

Bizonyos hangulatokban az ausztral The Eternal lemezeinel nincs is jobb hallgatnivalo. Az elozo korongot nagyon sokat hallgattam anno, az elso lemezuket nem annyira es ezt az ujat is sokaig kinoztam amig vegul is megtetszett, bar nem erzem olyan erosnek, mint a 3 evvel ezelotti Sleep of Reason korongot. One Second korszakos Paradise Lost a fo csapasirany, huzos doommal atitatott dark rock a mufaj neve. Nagyon szepen szol a korong es meg a szinti temak is rendben vannak, ritkan szoktam ilyet leirni. Mark Kelson egyre magabiztosabban enekel, neha egesz jo kis dallamokat hoz. Egyeduli bajom, hogy tul hosszu a korong es van azert boven toltelek. Irtak egy par nagyon nyalas, radiobarat slagert is, nem tudom mi a celjuk, de ha ezeket a notakat lehagytak volna, akkor egy tokos, huzos rock lemezzel lennenk gazdagabbak. Ha nem alszunk bele a lemez kozepen, vegen fellelheto andalito, langyi notakba, akkor az utolso notakkal ismet visszater a lendulet. A lemezzel jar egy bonusz CD is, amin remixek, meg regi demos notak vannak, mivel ezt a kiado nem kuldte el, errol tobbet nem tudok leirni. -Mirgilus- 7/10


Arkha Sva - Mikama Isaro Mada

2008 egyik nagy felfedezettje szamomra az enigmatikus, japan Arkha Sva. Ha meg lehet azt mondani, hogy letezik vegytiszta, true black metal napjainkban, akkor az Arkha Sva ebbe a kategoriaba tartozik. Zenejuk, hozzaallasuk, mind-mind ezt igazoljak. 2008-ban mindossze ket hibatlan demot es egy megosztott kislemezt keszitettek, a Mikama Isaro Mada a banda ket elso demojat (Rekonquista, Hymne) tartalmazza egy CD-n. Mivel ez a ket demo anno csak nagyon limitalt szeriaban jelent meg a Satanic Propaganda egisze alatt kazettan, jo otletnek tartom, hogy kijott CD-n is, hiszen ket kivalo demoval van dolgunk es annyira egyseges a ket anyag, hogy igy egyben hallgatva nagy kulonbseget nem lehet felfedezni a ket produkcio kozott. Ha imadod a francia, fekete legiok fele black metalt, akkor az Arkha Sva a te bandad, tiszteletuket az emlitett csoportosulas iranyaba ket jol sikerult feldolgozassal fejezik ki. A Belketre Black Promise-ja is nagyon jo, de az igazi csemege szamomra az egyik orok kedvencem, a Mutiilation Transylvania atirata. A Mikama Isaro Mada CD-t nyugodt szivvel be lehet helyezni a Deathspell Omega - Inquisitors of Satan, Peste Noire - La Sanie des siecles, vagy a Mutiilation - Sorrow Galaxies lemezei koze, egy szint, hogy csak az ujabb kiadvanyokat emlitsem. -Mirgilus- 9/10


Toxic Holocaust - An Overdose of Death...

Ismet nagy nepszerusegnek orvend a Thrash metal, valamikor a 90-es evek vege fele volt meg egy fellangolas, de ezt csak szinte kizarolg europai bandak gerjesztettek, aztan ismet csend lett. Valahogy amerikaban nem akart beindulni a dolog, egeszen 2006 vegeig. Azota egyre masra jonnek a retro-thrash bandak, nagyreszuk emlitesre sem melto, de azert akad egy-ket jo probalkozas (Fueled by Fire, Warbringer, stb). 1999-ben az Allamokban egy Joel Grind nevezetu ficko megalakitotta egyszemelyes bandajat es azota is nyomatja, felvarosokkal teli mellenyben a Thrash Metalt, mivel az uj lemezet (3. a sorban) egy elegge ismert (mainstream vonalon is) kiadonal jott ki, sokan egy ujabb bandarol beszelnek, de hat a keson kelok azok mindig is butak voltak, ennyit roluk. Nekem szinte az osszes TH kiadvany megvan a gyujtemenyemben es rengeteget szoktam hallgatni Joel baratunk notait, nem mondom, hogy mindegyik lepese telitalalat, de az eddigi 2 nagylemeze hibatlan. Az uj korong valahogy olyan mintha az elozo ketto legjobb pillanatait otvozne (nem mindha sok gyenge pont lenne az elozo korongokon) egy nagyon eros, tokos hangzassal. A dobokat leszamitva minden hangszert ismet Joel kezel, erdemes a neten megnezni a lemezfelvetelrol keszult videokat, hogy megertsuk a Toxic Holocaust lenyeget. Semmi ujdonsag, ujitas, csak verbeli Thrash Metal imadat dalokba, tempokba ontve. Beteszed, kezbe veszed a leggitart, felveszed a felvarokkal teli mellenyt, beallsz nagyterpeszbe es maximum hangeron ereszted a metalt, ennyi, nem kell okoskodni, nem kell megerteni, megfejteni. Joel mindig is tudott jo es valtozatos notakat irni, ez most sincs maskepp, eppen ezert nem unalmas a korong. Az elso lemezes War is Hell notat ismet felnyomta, az eredeti sem volt bargyu, de igy meg utosebb. Rengeteg r’n’r tema is felbukkan a notakban, sot meg konkret rockabilly nota is van (The Lord of the Wasteland). Most mar csak valahogy egy TH koncertre kene betantorogjak, remelem jovore atjonnek egy kozeli fesztivalra. Rulez! -Mirgilus- 9/10


Hammer - Shoax

Verflucht (Alttari) es Ravenum (-ex Horna) kozos bandaja a Hammer. A tavalyi Anti-Geldof valogatason figyeltem fel a bandara, azota probalom beszerezni valamelyik kiadvanyukat. A Shoax a banda elso nagylemeze, volt egy 20 peldanyra limitalt demo (Nazionalsozialist), ami ezen a CD-n is rajta van bonuszkent es volt egy Vinland - Finland split lemezuk a Volkurah, Bone Awl es Vordr tarsasagaban. Pattogos NSBM a jatek neve, korai Horna es az elso ket lemezes Satanic Warmaster vonalan, ugy finn modra. Tipikusan imadod/gyulolod zene, a szovegekrol nem tudok mit mondani, mert finnul kb annyit tudok mint svedul (tehat semmit), de az olyan szamcimekbol mint Nuclear War against Israel (egyeduli angol cimu szam) azert erzem, hogy nem a hanukazas oromeit eneklik meg. A recsegos, nehol probatermi hangzas kelloen megalapozza a hangulatot az ilyen tipusu zenekhez. En a demos szamokat lehagytam volna, igy tul hosszu a korong, ilyen zenekbol 30 perc boven eleg, ugy van hatasuk. Csalodott Horna es Satanic Warmaster hiveknek nagyon ajanlom, jobb mint akarmi, amit az utobbi 3 evben a SW kiadott, de a Goatmoon tavalyi Finnish Steel Storm lemezet nem tudja uberelni! -Mirgilus- 8/10


Absurd / Grand Belial’s Key / Sigrblot - Weltenfeind

Ez a kiadvany mar 3 eve be volt tervezve, szoval senki se gondolja, hogy a GBK ujra aktiv, vagy, hogy az Absurd nem jegelte tevekenyseget. Mind a 3 banda exkluziv felvetellel szerepel ezen a CD-n. Az Absurddal ugy vagyok, hogy a korai anyagaik egyaltalan nem tetszenek, a nagyon gyermeteg hangzasnak es az amator rogzitesnek koszonhetoen, eloben sem gyoztek meg, viszont az utobbi evekben amiket kiadtak, azok mardektalanul bejottek, foleg az iden megjelent regi notak uj verzioit tartalmazo Der Funfzehnjahrige Krieg CD. Mire lett volna beloluk egy nagyon tokos banda, addigra meguntak az allando basztatast a nemet belugyi szervektol es jegeltek tevekenyseguket. A lemezen szereplo 3 sajat, meg egy Der Fluch atirat palyajuk legjobb pillanatai, aki birja a Totenliedertol errefele megjelent Absurd anyagokat, azoknak csemege ez a 4 szam. A GBK 4 notaja a Kosherat lemezzel egyidoben es egyazon studioban volt rogzitve. Verbeli GBK fele USBM, nem gyozom hangsulyozni, hogy Gelal (Pogrom) egy zsenialis gitaros, dalszerzo, a GBK meg a valaha letezett egyik legjobb Black Metal banda. Az It Bribes the Heavens vege fele a szolo, meg a nota kibontasa azzal a zsenialis riffel, dallamos gitarharmoniaval megfejelve meg egyenesen hibatlan. A Yahweh’s Charlatans kezdese sem piskota, egyszerre csak berobban a kezdo riff, aztan az egesz nota vegig pattogos, kokemeny GBK fele black metalba csap at. A sved Sigrblot-ot nem ismertem eddig, volt egy nagyon limitalt peldanyban megjelent lemezuk 2003-ban (hamarosan ujrakiadjak!), meg egy par notajuk elszorva ket hirhedt valogatason. A lemezuket meg nem sikerult beszereznem, de ez a 4 szam, amit elnyomnak az kivalo, folkos, sotet fekete fem! Hallatszik, hogy a banda 1996-ban alakult, kiforrott produkcioval van dolgunk, jok a notak, kivalo riffek, temak es egy nagyon egyeni hangzassal teszik fel az i-re a pontot. A Varg I Veum notajuk lenyugozo, kivaloan hasznaljak az akusztikus gitarokat es a folkos temakat, ezt a notat meg a Drudkh is megirigyelhetne. Nalam a Sigrblot az ev egyik nagy felfedezettje, a Weltenfeind meg a valaha keszult egyik legjobb megosztott lemez. -Mirgilus- 10/10


Ars Diavoli - Pro Nihilo Esse

A portugal, egyszemelyes Ars Diavoli The Absence Of Light cimu demojatol sem voltam kiajulva (irtam is rola…), ez az elso nagylemez sem jon be. Suicide Black Metal a mufaj, kasas, maszatos hangzassal, eltorzult, eletunt vokalokkal, eddig nem is lenne baj, de a notak, a temak annyira elcsepeltek es hosszuak hogy a sok unalmas tema kozott nem tud ervenyesulni az a par jo riff, megoldas. Nem tudom komolyan venni a bandat, nem ut mellbe a zenejuk es egyszeruen nem hiszem el Villkacis (mindenes) eletunt szenvedeseit. A lemez az meg hompolyog hol elore, hol hatra, de nem jon, hogy nyuljak a kotel vagy a kes utan, inkabb minden szam kozepen eluralkodik rajtam az az erzes, hogy kivegyem a CD-t a lejatszombol is kihajitsam az ablakon. Ime egy pelda, hogy nem minden suicide black metal lemez ol, hivja felszinre az emberben az ongyilkos hajlamokat, bar en mar hallottam olyat, hogy valaki belehalt az unalomba es talan ez esetben a vegeredmeny fontosabb mint maga a modszer…-Mirgilus- 4/10


Infestus - Chroniken des Ablebens

Nemet foldrol szarmazik ez a banda, eddigi merleguk egy demo, egy megosztott lemez es egy sajat kiadasban megjelent nagylemez, egyik korabbi munkahoz sem volt meg szerencsem. Ez a masodik lemezuk, nem tudtam konnyen megbaratkozni a muzsikaval, koszonhetoen annak is, hogy a jobb tetelek a korong vege fele vannak, ha az elso 2 szam atlagos eszaki black metaljan atvergodunk, akkor a jo notak ez utan kovetkeznek. 90-es evek eleji norveg black metal a fo hatas, a masodik szamban a billentyus tema kikopott Emperor, de talalunk rengeteg korai Satyricon es Immortal hatast is, foleg a riffeknel figyelheto ez meg. Mashol meg olyan mintha a Lunar Aurora baberjaira palyaznanak, az epikusabb reszeknel meg a Bathory altal femjelzett temak koszonnek vissza. Nem eredeti muzsika, de korrektul nyomjak, hangulata is van a daloknak, a hangzas nagyon rendben van (Necromorbus studio), meg hat a fennt emlitett bandak reg nem keszitenek ilyen hangulatos lemezeket, szoval inkabb Infestus mint Satyricon vagy Immortal. -Mirgilus- 7/10


Baptism - Grim Arts of Melancholy

Szinte az osszes eddigi Baptism kiadvanyrol irtam mar ezen a honlapon, szoval sok ujat errol a bandarol nem tudok leirni. 3. nagylemezehez erkezett a Lord Sargofagian vezette finn Black Metal fogat. Elsore nem jott be annyira mint az abszolut kedvenc tavalyi Evil Mysteries Ep, aztan teltek a honapok es egyre inkabb elragadott a melankoliaval fuszerezett, eszaki fekete fem, ugy tipikusan finn modra. Az elozo ket nagylemez sokkal konnyebben simult a hallojaratokba, de tetszik, hogy Sargofagian probal egyre jobb szamokat, lemezeket komponalni. Tovabbra is azt mondom, hogy nem ez a definitiv Baptism nagylemez, de a jo uton halad a banda. Lehet, hogy evek mulva azt fogom majd mondani, hogy ez a legjobb Baptism korong, de most meg nem erzem ugy. Az viszont teny, hogy az eddigi legjobb vokalok ezen a korongon vannak! Lenduletes notakkal indit a lemez, aztan egyre nagyobb szerepet kapnak a lassan, kozeptemposan hompolygo opuszok, nagyon valtozatos, eros, horzsolo, hangulatos vokalokkal. A legjobb tetel a nyito A Dream of War and Illumination, ebben minden benne van amiert birom ezt a finn bandat, palyafutasuk egyik legjobb szerzemenye! 3 evente van Baptism lemez, hallatszik, hogy kimunkalt, erlelt, nem osszedobott fercmunkaval van dolgunk. Az idei ev egyik legjobb Black Metal lemeze! -Mirgilus- 9/10


Behexen - My Soul For His Glory

Szinten harmadik nagylemezet adta ki iden a finn Behexen, lassuk mit hoztak ossze 4 ev szunet utan. Az elozo ket Behexen lemez nalam amolyan elmegy lemezek, szoval anno meghallgattam oket, de nem erzek viszketest, hogy mostanaban lekapjam a polcrol. Most sem gyoznek meg, lehet, hogy nem a Baptism lemez utan kellett volna feltegyem, de egybol erzodik, hogy itt piszkosul hianyzik valami. Zuznak becsulettel, szorjak a blaszfemiat, de valahogy az emlekezetes temak nem akarnak elomaszni. Koszos, zajos, elegge demos hangzassal kisert fekete fem, nehol dallamos, mashol meg mintha az Archgoat-ot akarnak utanozni kaosz black metalban, de valahogy nem all ossze egyseges egessze a lemez. Aztan ugy a lemez kozepe fele az ember mar megszokja a hangzast es a notakat is, vannak nagyon otletes dalreszletek, faszas gitartemak, de tul sok a leragott tema. A cimado tetel talan a legjobb, itt meg dallamos kantalas is van a refrenben, az o dicsosegeert. A baj az, hogy mire jonnenek a jo notak veget er a lemez. Kicsit jobban atgondolva lehetett volna sokkal tobbet is kihozni ebbol a lemezbol, talan legkozelebb. -Mirgilus- 6.5/10


Funeral Procession - The Red Vine Litanies MCD

A ket eve megjelent FP nagylemez komoly hatast gyakorolt ram, egy kivalo lemez es a mai napig szivesen hallgatom. Nagyon orultem, hogy 2 ev csend utan megjelent egy FP kiadvany. A mai zenei szinteren eluralkodott allapotok miatt nem tartom jo otletnek egy alig 20 perces, egyszamos MCD kiadasat, de hat ez legyen a Van problemaja. A nota koncepcioja nagyon erdekes, kar, hogy nem sikerult ezt a jo kis boros temat zeneileg kelloen izgalmasan megtamogatni. Nem all ossze a nota, vannak benne jo kis reszek, foleg az elejen, aztan egy jo kis kantalas a kozepen, majd az egesz nota elfolyik, elvesz, sot a vegen egyenesen az unalomba fullad…-Mirgilus- 6/10


Leviathan - Massive Conspiracy Against All Life

Erdekes korulmenyek kozott szuletett meg ez a negy eve vart Leviathan nagylemez, persze ha hihetunk a pletykaknak es hireszteleseknek, amik mindig is vegigkisertek Wrest eddigi zenei karrierjet. Allitolag Wrest koma szinte atdrogozta magat, a lemez megirasa es felvetele alatt, az arnyekvilagba. Heroin tuladagolasrol szoltak a hirek az ev elejen. Ezt megelozoen komoly jogi bonyodalmak alakultak ki, hiszen eredetileg ez a korong Lurker of Chalice (Wrest masik bandaja) neven lett volna kiadva, de ezt a Moribund megvetozta, komoly perrel fenyegetoztek, hiszen a LoC egy konkurens amerikai kiadonal van. En az ilyen jogi cirkuszoktol mindig is hanyok, de teny, hogy jo kis reklamot biztositott a 3. nagylemeznek es szerintem teljesen mindegy, hogy milyen neven es milyen kiado logoja alatt jelent meg, hiszen a lenyeg, hogy Wrest elkeszitette palyafutasa legkomolyabb lemezet es talan az utolsot, ki tudja? A cim mindent elarul errol a korongrol, ami a mondanivalot, uzenetet illeti, a zenet meg hat az hallgatni kell, ebben az esetben ajanlott egyedul, ejjel es fejhallgatoval megtenni az elso ismerkedest. Massziv, retegzett, pusztito es megis nagyon zenei black metal, eros, jol atgondolt notakkal, sodro lenduletekkel, vegletekig kidolgozott, finom reszletekkel, atkotesekkel. A hosszu notak nagyon valtozatosak, rengeteg tema, tempo valtogatja egymast, viszont a lendulet, sodras vegigkiseri a lemezt az elejetol a vegeig. Nem konnyu megbaratkozni vele, nem egy egyszeru lemez, de aki ismeri Wrest eddigi munkait az tudja, hogy nem langyos, pihenteto popdalokrol hires ez a beteg fazon. Az utobbi evek egyik legkomolyabb, legjobb BM lemeze, szinte tokeletes alkotas…-Mirgilus- 9.5/10


The Devil’s Blood - Come, Reap MCD / The Graveyard Shuffle Ep

Egy ismertetoben irok errol a ket anyagrol, nagy kulonbseget nem veltem felfedezni a kislemez meg az MCD notai kozott. A holland banda 2006-ban alakult, de a kiado mar kultikus statuszba emelte ezt a satani rock csapatot…Azert mert Fenriz, meg meg egynehany ismertebb zenesz, zenekar (Watain) az egekig magasztalja ezt a retro rock bandat es mostanaban mindenki a TDB segget nyalja, azert meg nem kell ugy tekinteni rajuk, mint az os-rock/metal kitalaloira. Kellemes os-rock, a ’70-es evek stilusaban, noi vokallal, poros hangzassal, kozhelyes szovegekkel, radioban, kocsiban elmegy, de en meg veletlenul sem emlitenem egy lapon olyan bandakkal a TDB-ot mint a Coven, vagy a Black Widow, hogy az atyauristen Led Zeppelint ne is emlitsem! A kislemez ket notaja jobban tetszik, mint az MCD, de lehet ez annak tudhato be, hogy tobbet hallgattam. Vannak jo kis nyulasok is, pl a River of Gold kezdo riffjet sokan fel fogjak ismerni! A White Faces is idegen tollakkal kerkedik, ezt a notat is sokan befogjak azonositani. Aztan a lemez vege fele bealudtam rendesen, nem valoszinu, hogy meg egyszer meghallgatom ezt a korongot. -Mirgilus- 5/10


Arghoslent - Hornets of the Pogrom

Most, hogy tobbe nincs Grand Belial's Key (az okok mindenki elott ismertek), Gelal baratunk ismet teljeskoru tag lett az Arghoslent-ben, korabban is gitarozott mar Arghoslent korongokon. Itt Pogrom neven gitarozik es nem is akarhogy. Miert fontos ez az info? Aki ismerte a zsenialis GBK-t meg az Arghoslent korabbi munkait, az tudja, hogy Gelal mekkora tehetseg, hatalmas gitaros es daliro. 5 ev kihagyas utan itt van a 3. nagylemez es az ev egyik legjobb albuma, az Arghoslent eddigi legjobb teljesitmenye. Az Arghoslent zenejet nem akarnam azzal elintezni, hogy amerikai death metal, mert akkor sokan felreertenek es hat az igazsag az, hogy a death metalhoz allnak a legkozelebb, de megis ha felteszed a korongot, akkor egyetlen amcsi, sot europai death banda neve sem jut eszedbe mint osszehasonlitasi alap, inkabb a GBK neve ugrik be. Maradjunk abban, hogy ez Arghoslent metal, aminek az alapja az old school death metal, de van itt boven black, thrash, sot a legendas Iron Maiden altal kitalalt ikergitaros megoldas is akad boven! Szoval leginkabb az egysiku bombolos vokal adja a death metal erzest, de annyira nagyszeru dolgokat jatszik a ket gitaros (Pogrom es Holocausto), hogy nem is figyelsz nagyon a vokalokra, annyira jo, kerek az egesz lemez, hogyha nem lenne vokal, akkor sem lenne semmi gond. Vegig, minden szamban mennek az ikergitarok, hol egy jo kis harmonia, hol egy jol kitalalt szolo, de mindig akad valami faszas tema a gitarokkal, ami mellett nem lehet csak ugy elmenni. A notak nagyon jok, sok a dinamikai valtas, rengeteg minden tortenik, szepen es tisztan szol a lemez, de megis megvan benne az old school erzes. Es ahogy az egyik gitar "valaszolgat" a masik gitar temaira, hat az valami gyonyoruseg, death/black metal korongon meg sohasem hallottam ilyet. Na es a szolok, hat ugye egy metal lemez attol metal, hogy van szolo. Itt aztan vannak szolok, de nem olyan "villogtatos", hanem valodi, odaillo, hatasos es ott es annyi amennyi kell, tokeletes! A cimado es egyben instrumentalis nota meg egyszeruen zsenialis, na ezt nevezem en progressziv metalnak! A revizionista es politikai korrektseget hirbol sem ismero szovegek miatt sokan elintezik a bandat, hogy NS death metal, pedig nagy hiba, hiszen a Hornets of the Pogrom minden idok egyik legjobb death metal lemeze, az Arghoslent egyszeri es talan megismetelhetetlen csucsteljesitmenye! -Mirgilus- 10/10


Arckanum - Antikosmos

10 ev telt el az utolso Arckanum nagylemez (Kampen) ota. Az Arckanum minden idok egyik legjobb Black Metal bandaja, Shamaatae elso 3 nagylemeze a mufaj legjobb korongjai kozott vannak, a Svartsyn-el kozos lemez meg minden idok talan legjobb megosztott korongja! En nagyon szeretem az ilyen bandakat, akik nem minden heten adnak ki valami szart a kezeik kozul, hanem hosszu evekig erlelnek egy kiadvanyt es amikor ugy erzik, hogy mostmar nem lehet tovabb csiszolni, akkor megjelentetik, na ilyen lemez az Antikosmos is: kierlelt, kicsiszolt mestermunka! A felvezetes a regi idoket idezte, amikor meg volt ertelme kislemezeket kiadni az aktualis nagylemez elott, hiszen az Antikosmos Ep a Holy Moses atirat mellett tartalmazta a Rokulfargnyr notat (egy nyersebb valtozatban, mint itt a lemezen), megjobban felcsigazva az uj lemez varakozasat! Szoval itt az uj lemez es nekem nagyon tetszik, egy rovid bevezeto utan berobban a Svarti nota, ami egybol elragad a sodrasaval es nyers vokaljaival, egyedul a nota lekeverese nem tetszik, de maga a szerzemeny tokeletes! Nagyon jol szol a korong, erosen, karcosan es tisztan (Sunlight Studio, keveres: Necromorbus!). Aztan jon a Daudmellin egy nagyon lenduletes, eszaki black metal tamadas, horzsolo gitarokkal, valtozatos tempokkal, a lemez talan legjobb notaja. A Rokulfargnyr notat mar ismerjuk a kislemezrol, itt sokkal teltebben vastagabban szol, mint az Ep-n. A szamok kozott van egy csomo atkotes, suttogas, morajlas, ilyen ambiental dolgok, amiknek a mondanivalo szempontjabol eleg fontos szerepuk van, viszont megtorik rendesen a lemez lenduletet, es mivel nem kulon szamonkent vannak ezek a korongon, igy at sem lehet oket ugrani, kivetel a Blota Loka tetel, amely egy tobb mint 5 perces ritualis szellemidezes. Ezt koveti Nakjeptir egy jo kis szoloval megpakolt, kozeptempos, tipikus Arckanum menetelos nota. Az Eksortna szinten egy atkoto dal, itt csak egy gitartema, harmonia megy vegig, aztan berobban a lemez leghosszab notaja a Sú Vitran, amiben minden benne van amitol ez a banda jo, eszaki karcos black metal, jo kis gitartemakkal, valtozatos tempokkal. A zaro tetel (Formala) egy sulyos, doomos riffel indit es vegig szinte ez a riff megy az egesz szamon, majd ahogy kezdodott a CD ugy veget is er es maris nyulok a lejatszo gomb utan, hogy ismet meghallgassam ezt a kivalo lemezt! Arckanum uralkodik! -Mirgilus- 10/10


Nyktalgia - Peisithanatos

4 ev utan ismet van uj Nyktalgia nagylemez. Ha ismered a 2004-es Nyktalgia debut lemezt, akkor tul sok ujdonsaggal ez a korong nem fog szolgalni, csak mondjuk annyival, hogy ez a lemez jobb mint a debut korong! Ugyanazok az elemek alkotjak, hasonlo a megkozelites, csak most talan jobban elkaptak a hangulatot es a notak is valtozatosabbak. Mindenfele bevezeto nelkul robban be a kepedbe a Nyktalgia tetel, jo gyors temaival, aztan ugy a 7. perc kornyeken atvalt tipikusan Nyktalgiara jellemzo lassu, kozeptempos, nosztalgia szagu melankoliaba, majd visszajon a nota vezer riffje. Erosen, termeszetesen es tisztan szol a lemez, foleg a dobhangzas nagyon jo, hiaba na Winterheart sem ma kezdte a mesterseget...A Nekrolog nota ugy indul akar egy Thorns szerzemeny, de mondjuk a Satyricon Rebel lemezen is voltak hasonlo, kozmikus, eteri riffek, ha meghallod majd tudni fogod, hogy mire gondoltam, a gyors reszeknel meg az Anthems korszakos Emperor ugrott be, ok hasznaltak igy a gitarokat, jo kis nota minden esetre. A legjobb nota a Peisithanatos, aki elintezi a Nyktalgiat annyival, hogy egy atlagos suicide black metal banda, az kerem hallgasa csak meg figyelmesen ezt a notat. Winterheart amit itt bemutat a dobokon, az kerem a black metal dobolas magasiskolaja. Van huzasa a jatekanak, a gyors reszeknel is nagyon fifikasan jatszik, amit a cineken muvel, na azt tanitani kene, a nota kozepen (meg a 8. perc vegen, 9. perc elejen) amiket jatszik az egyenesen zsenialis, nem valami tulbonyolitott dologra kell gondolni, hanem valami nagyon otletes es egyben egyszeru megoldasra, ez igaz a riffekre es a gitarharmoniakra es a nota szolojara is! A zaro Pavor Nocturnus is egy kivalo darab, a maga tobb mint 12 percevel, jo valtozatos. Egyetlen negativumot tudok csak megemliteni ezzel a koronggal kapcsolatosan, az pedig a vokal. A Vikernes altal kitalalt, majd a Silencer altal vegletekig kifejlesztett rikacsolos karogas elkepesztoen unalmas es leragott csont. Egy valtozatosabb, erosebb es nem ennyire rikacsolos vokal jobban talalt volna erre a lemezre. -Mirgilus- 9/10


Impiety - Dominator MCD

Szingapur leghiresebb old school metal bandaja az Impiety. Shyaithan egyeduli ostag 1990 ota tartja eletben a bandat. A kezdeti idokben black-thrash metalban voltak erdekeltek. Az 1999-ben megjelent Skullfucking Armageddon lemezuket tartom a legjobb munkajuknak. Szamos tagcsere nehezitette Shyaithan vezette satani horda mukodeset, volt ido amikor Mexikobol kellett importalni muzsikusokat, ezzel csak az volt a gond, hogy a vizumproblemak miatt szinte lehetetlen volt egy Impiety turnet lekotni, egyfolytaban csak lemondott, vagy elhalasztott turnekrol lehetett hallani. A Kaos Kommand 696 lemezzel atnyergeltek Morbid Angel szeru death metalra, azota nemigazan figyeltem a banda tenykedeset, aztan a tavalyi Formidonis Nex Cultus ismet a regi vonalat kezdte visszahozni. Ismet stabilnak mondhato a banda felallasa, iden mar kijott egy jubileumi anyag "18 Atomic Years Satanniversary" es most itt van az uj MCD, ami szerintem ismet egy nagyon eros Impiety-t mutat. A negyedoranal alig hosszabb MCD boritoja nagyon eltalalt, polon, meg bakeliten nagyon jol fog mutatni. Egy rovid intro utan elkezdodik a meszarlas. A Slaughterror Superiority elejen elhangzo "worship, war, rape, satan" ritualisan ismetlodo sorain jokat lehet derulni, de hat ez a banda nem a nagy "megfejtesekrol" volt hires regebben sem. Verbeli old school black metal thrash elemekkel boven megvaditva. Aki erre a vonalra eskuszik az biztosan nagy elvezkedessel fogja hallgatni ezeket a csataba hivo, lenduletes es nagyon pengen megszolalo notakat. A legendas Sarcofago The Laws Of Scourge lemezerol szarmazo The Black Vomit notat is elnyomjak, a cimadoval egyutt ezek a kislemez legemlekezetesebb notai! Ilyen anyagokbol ennel hosszabb nem is kell, csak azt sajnalom, hogy az oszi Impiety turne meg veletlenul sem kozeliti meg a mi rohadt orszagunkat. -Mirgilus- 7.5/10


Infernal Execrator - Antichrist Execration MCD

Lord Ashir egyszemelyben alkotja a szingapuri Infernal Execrator-t. A 3 eve alakult "banda" merlege eddig egy demo es egy split az Imperial Tyrants bandaval. Ha rapillantasz a Chris Moyen altal festett boritora mar nagyjabol tudod is, hogy milyen zenere szamithatsz: old school black-thrash metal a la Impiety. Meglepoen kierlelt, jolmegirt dalokkal van dolgunk, nem veletlen, hogy Azsiaban komoly nevnek szamito Pulverised Records szarnyai ala vette ezt a fiatal hordat. Neha a gyors szaguldast otletes kiallasokkal szinesiti Lord Ashir, sot neha jo kis szolokat is elereszt, ezekbol meg tobbet is eltudtam volna viselni. A legjobb nota a Final Blasphemy (termeszetesen nem szovegileg) faszas riffekkel es nagyon otletes ritmusozassal es ugyes dobmunkaval megtamogatva, foleg a cineken! A vegen az Impiety egyik legjobb lemezerol (Skullfucking Armageddon) szarmazo Sodomythical Frostgoats notat is elnyomja a Lord, tul sokat nem tudott sem elvenni, sem hozzatenni ehhez a dalhoz. Lehet ebbol a bandabol meg valami... -Mirgilus- 7/10


Disloyal - Prophecy

A nemet NC kiadonal eluralkodott a death metal mania. Szinte havi rendszeresseggel asnak elo egy harmatgyenge death bandat. Jelen esetben a lengyel horda 3. nagylemezet szabaditottak a vilagra. A kiado ugy reklamozza mint a "3. mestermu valahol a Deicide es a Morbid Angel altal lefektetett osvenyen". Ez meg viccnek is rossz. Az igazsag az, hogy van nemi ujrahasznositott Morbid Angel tema, riff a lemezen, de ettol meg elkepesztoen nagy szenvedes volt vegigkuzdeni ezt a feloras albumot. A dobhangzas annyira irritalo, hogy kiver a viz, a temak annyira leragottak, hogy az valami borzalom. Demonak elmegy, lemeznek meg veletlenul sem neveznem. -Mirgilus- 4/10


Nebiros - Kurwa Satana

Idezem a No Colours-t: "istenkaromlo death/black metal mint a regi Beherit". Az ilyesfajta dumakkal mar sokszor megfaztunk, ez most sincs maskepp. A sok Nebiros kozul ez a nemet Nebiros (bar a tagok, meg a szamcimek alapjan inkabb lengyelek) elso nagylemeze. Magyarul kisse vicces ez a lemezcim, bar ez lenne a legnagyobb problema. Attol meg, hogy valaki regi felfogasban nyomja a fekete femet, megeffektezett vokalokkal, meg nem lesz belole automatikusan Beherit. A Beherit sohasem volt ennyire feszes es pontos mint a Nebiros. 11 eve alakult a banda, eddig 3 demot, meg ezt a nagylemezt szabaditottak a vilagra. Nem rossz annnyira amit nyomatnak, de azert nem kell oket meg kozelrol sem egylapon emlegetni a finn istenekkel. Lenduletes, kozeptempos, neha gyorsabb notak jonnek egymas utan, mindenfele meglepetes nelkul, tipikusan az a lemez, ami ha a vegere er semmilyen kesztetest nem erzel, hogy meg egyszer meghallgasd. -Mirgilus- 6/10


Evol - The Saga Of The Horned King/Dreamquest DCD

Az olasz Evol 1993-ban alakult, 3 nagylemez es ket kislemez utan lehelte ki a lelket 2000-ben a banda. Fantasy/H.P. Lovecraft muveken alapulo zenejuk kozelebb allt a hangulatos ambiental/medieval szinti zenekhez mint a Black Metalhoz. Death Dies, Satanel tagok alkottak a banda hangszeres gerincet, az otletgazda, zenekarvezeto Giordano Bruno szolgaltatta a szinti alatetet. Anno ez a banda is palyazhatott volna a fotoik alapjan, a "legviccesebben kinezo, festett arcu Black Metal bandak" versenyen, biztosan dobogos helyen vegeztek volna. Vannak lemezek amelyeket nem szabad bolygatni, lehet, hogy egy bizonyos korban jok voltak (vagy inkabb turhetoek), de mostani esszel, fullel hallgatva elegge gyermetegnek tunnek ezek az Evol kompoziciok, bar elismerem, hogy a megjelenesuk idejen (1995, 1996) sokat hallgattam ezt a ket lemezt, sot meg a mai napig megvannak az Evol kazettaim! Szoval nem sok ertelmet latom ennek a duplalemezes ujrakiadasnak, hiszen semmi extrat nem nyujt a No Colours az eredeti kiadashoz kepest. Nincs uj master, nincs 20 oldalas szovegkonyv (egy olcso 4 oldalas, minimalis infokkal, eredeti boritofotokkal ellatott borito van), nincs bonusz nota, tehat egyszeruen ujrakiadtak egy tokban ezt a ket lemezt es kesz. Nagy kulombseg nincs a ket korong kozott, mindketto egy-egy tortenetet mesel el, ennek fuggvenyeben a zene ala van rendelve a sztorinak, ez foleg a Saganal idegesito, hiszen alig van egy rendes szam az albumon, a tobbi mind ilyen alafestes, szintis pruntyoges. A Dreamquest sokkal jobban kimunkalt alkotas mint a Saga, szerintem a notak is jobbak, meg sokkal lenduletesebb is. A Dreamquesten akad egy-ket jo kis dongetos nota, viszont a sok atkotes, szintis nota rendesen megtori a lenduletet. A kedvenc Evol szamom a Sagan van, ha nem aludtal bele az elso 4 nota almosito atkoto zenejebe, akkor jon a lemez elso metal notaja a Prologue (Waiting For His Comming), egy pofonegyszeru, de megis nagyon eltalalt riffel, amit anno nagyon szerettem es bevallom, hogy most is nagy bologatas kozepette hallgattam. A Sorrow of the Whitch a masik favorit notam, ebben is egy jo adag doom tema van, szoval lehet ra nagyokat bologatni. Osszegezve: nem egy kihagyhatatlan banda az Evol, de mindenkeppen ez a ket lemez a palyajuk legjobb munkai, szoval akit erdekel az ilyesmi muzsika most beszerezheti. -Mirgilus- 7/10


Urfaust - Drei Rituale Jenseits Des Kosmos MCD

A holland Urfaust 2003-ban alakult es akkor meg kimondottan ambiental muzsikaban voltak erdekeltek. A 2004-ben megjelent elso es egyben ezidaig egyetlen demo teljes egeszeben ambiental zenet rejtett. Aztan kovetkezett ket nagylemez, amelyen mar hasonlo zenei megoldasok voltak, mint ezen a friss, 3 szamos minialbumon. Hirnevuket ket megosztott lemezzel alapoztak meg rendesen, eloszor a Circle of Ouroborus bandaval adtak ki egy megosztott lemezt, majd az underground bugyraiban nagy nepszerusegnek orvendo nemet The Ruins of Beverast-al kozos bakelit kislemez kovetkezett. Az Urfaust olyan zenet jatszik, hogyha napfenyes delelott felteszed es fejhallgatoval kezded el hallgatni ezt a CD-t, akkor biztosan beborul majd az eg, elkezd esni az eso es teljes sotetseg fog a vilagra borulni. Nyomaszto, ritualis, sotet, black-doom zenet jatszanak, monoton, ismetlodo, transzba ejto ritmusokkal. Meg nem erzem olyan sulyosnak es hatasosnak a bandat mint mondjuk az Esoteric-et, de hatarozottan azon vannak, hogy egyre morbidabb hangulatokat ultessenek at zenebe. Egy-ket dalreszlet filmzenenek sem lenne utolso mondjuk egy David Lynch fele moziban. Hatterzenenek, "csak, hogy szoljon valami a hangfalakbol" zenenek teljesen alkalmatlan muzsika az Urfaust szonikus alkotasa, viszont ejjel, egyedul, fejhallgatoval elmerulve megnyilnak azok a bizonyos kapuk... -Mirgilus- 8/10


October Falls - The Womb Of Primordial Nature

Egy rovid akusztikus bevezeto utan, akkora riffel indit az uj OF nagylemez, hogy az ember egybol felveszi a nagyterpeszt es mar nyomja is a leggitarral az eszaki femet! Ugy nez ki, hogy a The Streams of the End Ep sikere meghozta Mikko baratunk kedvet es ismet egy eszaki metalos lemezt keszitett, akik meg a borongos, akusztikus munkait szeretik azoknak sem kell fanyalogni, hiszen a tavalyi ev vegen es az iden is megjelent egy-egy akusztikus Ep is. Ez a koma nagyon erzi ezt az Ulver Bergtatt/Kveldssanger tipusu borongos, eszaki black metalt. Akik mar evek ota nyavalyognak, hogy az Ulver, vagy akar az Empyrium miert nem ad ki ilyen tipusu korongot, azok gondolom, hogy majd nagy megelegedessel fogjak hallgatni ezt a csodalatos lemezt. Mindenfele erolkodes nelkul jonnek a jobbnal jobb, hangulatosabbnal hangulatosabb notak, fantasztikus dallamokat jatszik Mikko a gitarjan. Megunhatatlanok ezek a csodas szerzemenyek, erdei setakon ennel jobb muzsikat elsem tudnek kepzelni. Egyseges egeszet alkot a nepzenekben gyokerezo laza dallamvilag, az eszaki tipusu, penge, buszke black metal temakkal. A Moonsorrow-bol jol ismert Marko dobjateka szolgaltatja a biztos alapokat. A legkemenyebb szam a zaro tetel, itt aztan van rendesen bekemenyitett black metal, de ezt ellensulyozando, finom akusztikus megoldasok is hallhatoak, meg a dal kozepen otletes dobjatek is abszolut helyen van. Kerek, egysegesen jo lemez, a borito, meg az egesz CD vizualis oldala szemetgyonorkodteto, vegre egy kozhelymentes farkasos borito! Az OF eddigi legjobb kiadvanya! -Mirgilus- 9.5/10


Scratching Soil - Separatism

Sikalos, gyors black metal az orosz duo elso 2 dala, semmiben sem kulonbozik a nehany evvel ezelott ertekelt War Experience dalaitol, ugyanaz a kozepes minoseg es mesterkelt hangzas. Az elso igazan ertekelheto riff a 3-ik dalban csendul fel, sajnos a dobgep es a tulpolirozott sound ront az osszkepen. Ehhez a szinte minimalista, nehany harmonian kivul szinte csak lecsupaszitott riffekbol allo fekete femhez jobban illene egy olyan egyszerre nyers es zsigeri hangzas amihez foghato a korabbi Carpathian Forest, vagy a kesei Darkthrone lemezeken talalhato. Az A Remebrance egyes riffjei a Grand Destiny-korabeli Sear Blisst-t idezik, a magyar bandara jellemzo emelkedett hangulat nelkul. Kozeptempos dalokkal es gyorsabb darabokkal, black metal zuzdakkal es death metal-os gitarjatekkal, black metal-os harmoniakkal es korai primitiv death metal-t idezo szolokkal egyarant talalkozunk a 37 perces lemezen, de az elso par hallgatas alatt tul keves az igazan megjegyezheto momentum, ugy elszaguld az ember mellett a lemez, akar a bukaresti gyors. A lemez legjobb dalat, a jo temakban bovelkedo Putting Flame into Mortals' Heads c. tetelt hagytak a levgegere a sracok. Gyors, epikus, a tobbi dalhoz kepest dallamosabb gitarjatekkal, melankolikusabb atmoszferaval rendelkezo darabrol van szo, mely milyen jol ervenyesulne egy jobban eltalalt dobhangzassal, nem ezzel az idegesito dobgeppel. Fele-mas minoseg, tul keves kiugro pillanat, legkozelebb illene tobb megjegyezheto dallal mutatkozni. -Robert Sun- 7/10


Tears Of Mankind - Without Ray Of Hope

Doom-os, gotos rockkal kezd a 74 perces lemez, a mogorva, befelefordulos, de rock alapu dalrol (Without Hope) nincs, hogy ne jusson eszebe az embernek a Discouraged Ones c. Katatonia opusz. One-man-band a Tears of Mankind, egy Phil nevu egyen kezel minden hangszert. Phil-re biztos nagy hatassal volt a korai Paradise Lost (Gothic, Shades of God) es a Brave/Discouraged erat jegyzo Katatonia. Lassu es kozeptempos doom-death riffek, tiszta 90-es evek kozepe hangulat, vegtelen melankolia. Nehez eldontenem, hogy tenyleg jo lemezrol van szo, vagy csak a nosztalgia az, ami eloidezi bennem a pozitiv erzeseket. Valoszinuleg mindket tenyezonek szerepe lehet benne. A tizennehany evvel ezelotti kazettacserelos idoszakban lehettet ilyen anyagokhoz hozzajutni, az akkor nagyon jol futo Paradise Lost - Anathema - Katatonia - Sentenced - Amorphis - Tiamat illusztris lemezeit (kazettait) ezek szerint Phil is eloszeretettel kajalta, ez jon le a lemez minden porusabol, olyan az egesz album mint egy tribute a 90-es evek doom-death metaljanak, nincs benne semmi mas iranyba valo torekves, meg a logo is "regies", nem is baj, jo ez igy. Phil tiszta vokaljai nehol (ritkan) elutnek a szcenan belul megszokott vokaltol, ez foleg a Deep Inside The Silence-ben figyelheto meg, itt a zenenek is van egy 70-es evekre jellemzo elszallos hangulata. A vajtfuluek a Theme Of Laura-ban felismerhetik a Silent Hill 2 soundtrack-jerol szarmazo dallamokat, sikerult ennek is egy 90-es evek feeling-et adni, nem log ki a lemezrol. Az Emotion Oblivion olyan mint egy kiadatlan Blackheim/Renske tema ugy 1998-bol, a The River-nek egy eros folkos izt ad az akusztikus gitar, a Never atmoszferikus chill-out/levezetes/osszekotes a vegen a monumentalis, unnepi hangulat a dan Blazing Eternity-t juttatta eszembe. A Through The Storm meglepoen slageres, dallamos kezdesu dal, a The Winter Dance meg nemcsak cimeben, hanem hangszereles es vokal szempontjabol is a My Dying Bride-ra emlekeztet, foleg a dal vege a britek romantikus, banatos vilagat idezi. A lemezt zaro Sweet Harmony egyfajta osszefoglaloja az elozo 10 dalnak, illetve a 90-es eveknek. Olyan ez a debutlemez, mint az altalanosban a bator osztalytars altal csent kinai csoki, lopott cucc, amit cinkostarskent jolesoen majszolunk a buszon hazafele. Nem tiszta eredetu, de kit erdekel, ugye? -Robert Sun- 8/10


Liholesie - Vedanya (Visions)

Az orosz project elozo lemezerol is irtam anno, most itt ez a szep digipakba bujtatott anyag, amelyen Sever baratunk ujabb vizekre evez. Az elozo anyagot belelehetett eleg konnyen gyomoszolni a pagan/ambiental mufajba, a Visions viszont nem annyira konnyen kategorizalhato. Persze ha egyszerusiteni kene, akkor egyszeruen ambiental-nak neveznem a Visions-t, de tovabb menve, ez annal tobb. Kimondottan retegzett alkotas, tobb zenei vilagbol taplalkozo, az ambiental-on belul kimondottan valtozatosnak nevezheto produkcio. Sever a poganyos, nepzenes melodiak megformalasaban az ambient mufaj modszereit, megoldasait hasznalja. "Vissza a termeszetbe"-fele alom-zene ez, szemunket becsukva egy oran at koborolhatunk erdokon, mezokon, hegyeken at. Lidercfenyek, titokzatos mocsarak, kodos erdok lehellete jon at a Liholesie-t hallgatva. Kifejezetten udito hatasu ambient anyag a mostanaban egyre novekvoben levo ultramodern urbanisztikus zaj/ambient/drone zenek kozt. A hangszerek sokasaga, a hangszereles komplexitasa miatt nyugodtan orkesztralisnak is nevezhetjuk a Liholesie-t. Megtervezett, neha szerte-szet agazo, megis egybetarto, gondosan szerkesztett strukturaja van az anyagnak, gyakran jut eszembe rola egy agas-bogas oriasfa. -Robert Sun- 8/10


Amber Tears - Revelations Of Renounced

Oroszorszagban nagyon megy ez a szomorkas doom-death alapu metal, az Amber Tears is egyike a sok csapatnak, akik lassu/kozeptempos brit-iskolas dom-death-et nyomatnak. Vaskos riffek, figyelmesen kidolgozott lead-gitar temak, eszunkbe juttatva az Icon-Draconian Times gitarmunkajat. Amit nem szeretek a legtobb ilyenfajta orosz doom-death bandaban az a neo-klasszikus hatasu virgazo szolok beiktatasa, ez a mufaj szerintem nem errol szol, ettol nem allitanak uj standardokat a szcenan belul. Hiaba, Greg Mackintosh csak egy letezik, es meg o is csak arnyeka annak ami valamikor volt. A szintik szinte egesz vegig agaskodnak a riffek mogul, ez ad egy folosleges "gothic" izt az eges produkcionak. Felreertes ne essek, ez egy korrektul osszedobott lemez, melynek hattereben sok munka lehetett. Kb. ilyesmi lemezeket szokott kihozni a finn Firebox is vagy 6-7 db-ot minden evben, profi hangzasu, jol megirt horgos atmoszferikus doom-death. Vannak kozepestol jobb momentumok is, pl. a kellemes ir (?) nepzenes leallas a Leaving Tears-ben, vagy a szep gitarlead-ekkel ellatott, lassan epitkezo Call Of Dreams, valamint a zaro hideg, foldonkivuli hangulatu ambiental track, a Renounced Solitude. A stilus hiveinek ajanlott, de a nagy ligaba valo bejutasert (Mourning Beloveth, Morgion, Saturnus stb.) ennel tobb karakter szuksegeltetik. -Robert Sun- 7/10


Kimaera - Ebony Veiled

Atmoszferikus/szimfonikus black/death/doom metal-t jatszik a libanoni (!) Kimaera. Feltuno, hogy mennyire kedvelik a sok tempovaltast, az oszetett hangszeres jatekot, a problema inkabb ott jelentkezik, amikor elkezdik keverni a durva reszeket olyan lagy atmoszferikus noi vokalos leallasokkal, amik egy The Gathering lemezen jobban ervenyesulnenek. Van itt csello is, meg klasszikus zenei hatasok (ezek szinte minden Stygian Crypt-es bandanal jelen vannak). A God's Wrath old-school death metalja jolesik a fulnek, sajnos itt is bebasznak a tiszta vokalok, csellok, meg egyeb folosleges hatasvadasz dolgok. Pedig a szinti/orgona is jatszik egeszen sotet dolgokat, kar, hogy nem a Necros Christos fele vonal fele hajlott el a zenekar, hanem inkabb a szimfo-black-prog-death-gothic-doom-metal zenekarok sorait gyarapitjak. -Robert Sun- 6.5/10


Karcinoma - The Night...Apogees Of Madness

Atmoszferikus misztikus bevezeto utan csap a hurok koze az 5.1 - es banda (= "5 fiu + 1 lany", bar a fenykepen csak 5-en vannak, a csaj hianyzik). Ujabb melodic black metal remenyseget tisztelhetunk a Karcinoma nev alatt. A nyers riffeket ok is szintitemakkal vegyitik, sot, neo-klasszikus zenei hatasokkal is megorvendeztetik a mit nem sejto hallgatot, bar ne tettek volna. Legalabb ezeknel a pillanatoknal jelen van a fotorol hianyzo leanyzo (Yana Filippova) is. A legborzalmasabb dal a The Curse a virgazo szoloival, itt biztos minden valamire valo black metal rajongo elhanyja magat. Mit mondjak? Szep a booklet, szepek a fotok meg minden, csak a zene nem tud megmozgatni. Legfeljebb arra, hogy megnyomjam az "eject" gombot. Legkozelebb meg kerjuk Yana fenykepet is a bookletbe!!! -Robert Sun- 5/10


Griefer - Brute Force

Errol a lemezrol irni kb. olyan mintha egy vizzel teli medenceben akarnek biciklizni. Elvileg lehetseges, de gyakorlatilag nem sok ertelme van. A ket szemelyes Griefer Kanadabol szarmazik, Power Electronics, Noise es Death Industrial elemeket mixelnek dark ambient reszekkel, erosen eltorzitott, de annal hatasosabb, odabaszos propaganda vokalokkal. A Brute Force a banda harmadik nagylemeze, ezt megelozoleg 2 kiadvanyuk volt, mindketto Cd-r formatumban. Analog zajokat kevernek PE elemekkel, ez kepezi az alapokat. Mivel az egesznek adtak a vegen egy egeszseges masterizalast, annyira nem is horzsolo ez a fem lemezek osszecsapkodasabol szarmazo, erositoket, pedalokat gerjeszto zajaradat, termeszetesen az atlag zenehallgato mar az elso szam felenel idegosszeroppanast kapna, de aki mondjuk Con-Dom, Grunt, Control, Gelsomina, stb zenekre szokott pihengetni, annak nem is annyira horzsolo a Griefer altal gerjesztett rezonancia aradat. A lemez kulonlegesseget a valasztott tema adja, hiszen ilyen zajtengert mar sok banda szabaditott a vilagra, bar azert Grieferek probaltak minel hallgathatobb kontosbe csomagolni a nem eppen tanczenekre emlekezteto kompozicioikat. A tema az internet altal lehetoseget biztosito jogellenes cselekedetek, erre vonatkozoan van egy-ket nagyon erdekes adat, otlet a nagyon latvanyos boritoban. Ha azt hiszed, hogy az IP-d, meg az email cimeid es egyeb netes dolgaid biztonsagban vannak, akkor eleg naiv lehetsz, na ezekre a dolgora probal ravilagitani a Brute Force lemez, bar aki kicsit is jartas a netes temakban, nem hiszem, hogy tul sok ujdonsagot fog olvasni a lemez boritojaban. Jo szorakozast a boriton feltuntett felhasznalonevek es belepo kodok probalgatasaval, aztan ne lepodjel meg, hogy az ajtodon becsonget a nepali vizumhivatal egyik munkatarsa, vagy a svedorszagi indiai nagykovetseg titkara, az irani kulugyi allamtitkar, vagy a kazahsztani japan nagykovetseg egyik munkatarsa. Contact: http://www.deterrent.net -Mirgilus- 8.5/10


Lyrinx - Nihilistic Purity

Angliaban nincsenek jo Black Metal bandak, meg akkor sem ha egyesek oda es vissza vannak a The Tyrant of Manchestertol, ami egy nagy rakas fos. Anno volt a kibaszott Venom, de oket most ne keverjuk bele ebbe az iromanyba. Szoval itt ez a 2004-ben alakult banda, akik ezzel az Ep-vel rendesen leultettek. Olyan minosegi, nihilista fekete femet jatszanak, hogy egybol az elso ligaban van a helyuk (Premier League, hogy stilusos legyek). 3 demo elozte meg ezt az Ep-t, ami eloszor kazettan jelent meg, aztan CD-n es most itt van a bakelites valtozat is, az Another Life Ready to End nota probatermes valtozata adja a lemez raadas notajat. Kivalo riffek, faszas gitarharmoniak, nagyon jol megszolalo es nagyon otletes dobok, szoval minden egyben van. Mintha a Nachtmystium Xasthur notakat jatszana, valami hasonlot kepzeljel el, mint amikor a Nachtmystium egy koncerten Malefic-al elnyomta a Twilight Beyond Light notajat. Nem veletlen, hogy a kiadok kapkodnak a Lyrinx utan, hiszen nem mindennap lehet egy ilyen bandat eloszedni, foleg nem Angliabol. Sajnos a szovegek nem allnak rendelkezesemre, pedig a Deconstruction of the Will to Live vagy a Tides of Self Destruction notak szovegere mindenkepp kivancsi lennek. Az ev nagy felfedezettje nalam a Lyrinx, hamarosan megjelenik egy jo par split kiadvanya a bandanak es a jovo ev elejere igerik az elso nagylemezt. Nagyon varom! -Mirgilus- 9/10


Maleficum Orgia - Maleficum Orgia

A francia MO 1991-ben alakult, mindossze egy demot es egy split kiadvanyt szabaditottak eddig a nagyvilagra. Ez a banda elso nagylemeze, hogy mi a feszkes fenet csinaltak az elmult 17 evben, azt ne tolem kerdezzetek. Teny, hogy Krof a banda motorjanak szamito dobos-enekes szamos bandaban erdekelt meg, de ez ugye nem kene kifogas legyen, foleg nem egy ilyen zenet jatszo bandanal. A MO regivagasu black metalban erdekelt, tehat ha valaki azt gondolta volna, hogy 15 even at erleltek ezt a lemezt es csak azert nem jelent meg, hogy a vegeredmeny tokeletes (vagy szinte tokeletes) legyen, akkor az nagyot teved. Darkthrone, Profanatica, Blasphemy korai munkassagai gondolom nagy hatassal voltak a MO zeneszeire, ez erzodik a notak hallgatasa kozben, sot egy-ket temanal a nehai, holland Bestial Summoning neve is beugrott. Nem nyuljak ezeket a bandakat csak hasonlo zenei vilagban mozognak. A lemez kicsivel tobb mint 40 perc, ez szerintem sok az ilyesfajta muzsikabol, mondjuk ugy 25-30 perc boven eleg lett volna, meg szerencse, hogy a notak sorrendje ugy van elhelyezve, hogy a jobb notak a lemez vege fele vannak es igy valahogy csak a vegere er az ember. Nem egy egetrengeto produkcio, de aki bukik a regifelfogasu, poros fekete femre, annak konnyen bejohet. A Chris Moyen altal keszitett borito is passzol a zenehez, bakelit lemezen meg jobban fog majd mutatni! -Mirgilus- 6.5/10


Traumatic Voyage - Khiaoscuro

Ha egy lemezt a boritoja, meg a a szovegkonyve alapjan kene megitelni, akkor a nemet TV lemeze biztosan magas pontszamot kapna. A 6. TV nagylemez vizualis oldala nagyon kimagaslo, kar, hogy a zenetol nem vagyok ennyire elragadtatva. Astorian 1986-ban hozta letre ezt a bandat, hogy sajat, beteg vizioit zeneben tarja a nagyerdemu ele. Az elozo 5 lemezebol ha nem tevedek csak kettot adott ki, a tobbit is allitolag majd a Merciless fogja megjelentetni, akarcsak ezt a korongot, ami eredetileg 2005-ben keszult. Szoval van ez az Astorian nevezetu fazon aki a vilagfajdalmat, gyuloletet es megveteset az emberi faj irant zeneben kivanja kifejezni. Szinte mindent egymaga jatszott fel, ezzel nincs is semmi baj, csak az a gond, hogy valahogy a nagy avantgardizmusban elvesznek a notak. Bevallom eleg reg kaptam ezt a CD-t, es vagy 20-szor meghallgattam, de valahogy nem tudott megfogni, pedig hallgattam autoban, ejjel fejhallgatoval, komoly Hi-fi cuccon nappal, erdei setakon, de sohasem kerultem olyan hangulatba, hogy egyvegteben meghallgassam es valamilyen hatast gyakoroljon ram az unalmon kivul. Black metal, elektronika, dark ambient, noi enek kavarog a TV ustjeben, de valahogy a fozet ami ebbol keszul nem igazan akar osszeallni. Vannak jo kis temak, dalreszletek, de valahogy nem egyseges a lemez, hianyzik belole valami. Oncelu az egesz es gyakran atcsap az egesz produkcio muveszkedobe. Kenyszeresen akar valami egyedit krealni Astorian, de valahogy mindig athagja azt a kepzeletbeli hatart es atcsap az egesz kozonseges, idegesito avant-garde metalba. A zene nagyon retegzett, az hallatszik, hogy elkepeszto munka van benne, Astorian a segget is szetgitarozza, hallatszik, hogy a felvetelek soran meghalt, aztan megint feleledt, jonnek a temahalmazok, riffozonok egymas utan, aztan elszallos reszek, lebegos gitarok, de ettol meg nem lesz kimagaslo a lemez. Meghallgatod es nem erzel kesztetest, hogy meg egyszer megszenvedjel vele. Plusz pontot a szovegkonyvben levo festmenyekre adok. Nekem a 77 perc ebbol az agymenesbol egy kicsit sok volt. Azt azert kiprobalnam, hogy egy traumatologiai intezetben hatterzenekent bejatszva milyen hatast erne el a Khiaoscuro! -Mirgilus- 7/10


Celestial Bloodshed - Cursed, Scarred and Forever Possessed

A francia DM kiadonal mindig egy kivalo album utan, tobbnyire egy laposabb lemez kovetkezik, ebbol kiindulva a nyaron megjeleno uj Arckanum korong biztosan nagyot fog utni, nem ugy mint ez a norveg banda. Nyolc eves fennallasuk alatt, egy demo, egy kislemez es ez a nagylemez az eddigi merleguk. Egy kisse elcsepelt intro utan egybol a cimado notaval kezdenek, aminek a szovege hemzseg a kozhelyektol, de legalabb a fo-riff nagyon hangulatos es az a kozeptempos temabontogatas is nagyon rendben van, aztan egy gyors daralassal egycsapasra elrontjak az egesz notat, a vezer riff majd csak a dal vege fele koszont ismet vissza. A borito, a notak, a szovegek mind-mind leragott csontok, norveg bandak szazai puffogtattak mar el ezeket a temakat jo par evvel ezelott, meg az sem menti meg a produkciot, hogy a Necromorbusban raztak gatyaba. Aki a norveg black metalra eskuszik es masrol nem is akar tudomast szerezni, annak merem ajanlani, aki meg valami izgalmasabbra vagyik, az inkabb tegyen probat a DM kiado kovetkezo bandaival: Nastrond, Krohm, October Falls, stb. -Mirgilus- 6/10


Deathrow - Gateways to Oblivion

Dethrow nev alatt fut egy par banda a metal szinteren. Ez a Deathrow Olaszorszagbol valo, Gionata Potenti (az-az Thorns) szolobandaja. Thorns baratunk mar bizonyitott olyan bandakban mint a borzasztoan alulertekelt Frostmoon Eclipse, Hiems, Nocternity, Handful of Hate, Tundra, Macabre Omen, vagy az Ad Hominem, hogy csak az altalam ismerteket soroljam fel. A Gateways to Oblivion a masodik nagylemeze Thornsnak. Minden hangszeren o jatszik, o irta a dalokat, mivel az elso korongjat nem ismerem, nagyon meglepett ez az erett, kiforrott produkcio. Tulajdonkeppen semmi ujat nem mutat be Thorns, nem helyezi uj alapokra a black metalt, viszont amit jatszik abban van hangulat, erzes es kelloen lehangolt allapotokban, ezzel a lemezzel lehet kezdeni a lefele sulyedest. A Lifeless Tomorrow a lemez elso notaja es egyben ez a legjobb, legemlekezetesebb riffek, temak is ebben vannak. Nem vidam anyag a Gateways, ezt mar a szovegkonyv lapozgatasa kozben elkonyvelhetjuk, viszont nem is a mostanaban nagy nepszerusegnek orvendo, tucat szuicid Black Metal. Kimondottan jok az akusztikus temak es ahogy ezeket valtogatja a kemenyebb, riffelos temakkal az szinten nagyon otletes. Hompolygo, lassan kibomlo black-doom tetelek sorjaznak a majd egy oras korongon es mire az album veget er a te hanguatos sem lesz olyan mint amikor megnyomtad a lejatszo gombot. A hangzas elkepesztoen eros, minden tisztan, eroteljesen es szepen szol, az akusztikus reszek is csodalatosan megszolalnak, a dobhangzas is tokeletes, mondjuk ez utobbi egy dobostol el is varhato. Meg nem egy Make a Change, de mindenkeppen az ev egyik kellemes meglepetese nalam a Deathrow masodik nagylemeze, foleg a hangulata miatt! -Mirgilus- 8/10


Obskene Sonare - Todnachten MCD

A kiado az osztrak OS mini-albumat minden idok egyik legjobb osztrak black metal kiadvanyakent reklamozza, lehet viatatkozni…Olyan bandakhoz hasonlitja az OS-t mint az elso lemezes Satanic Warmaster, a Thousand Swords korszakos Graveland, neha meg Silencer es Nargaroth, ezen is lehetne vitatkozni, en egyaltalan nem erzem ezen felsorolt bandak hatasat, bar a visitozo vokal neha emlekeztet a Silencer klasszikus korongjara, de attol sokkal emeszthetobben visibal Akanoth, a banda agya. Egy bevezetoszeruseg utan ket gyors, tipikus BM daralas kovetkezik, aztan egy kozeptemposabb nota a ...Von Blut und Verlust, bar ebben is van gyors csepeles. A korongot a nagyon otletesen kezdodo, majd gyors es kozeptempos temakat jol valtogato Herbstnebel zarja, ez a korong legatgondoltabb szerzemenye. Ha lenne meg ilyen nota a CD-n, akkor en is gyakrabban meghallgatnam. Osztrak foldon ennel vannak sokkal jobb BM bandak, pl az Obscure Anachronism, ha mar a fiatal, tronkovetelo bandaknal tartunk. -Mirgilus- 6.5/10


Israthoum - Black Scenery Avatar MCD

Az Israthoum Portugaliabol szarmazik eredetileg, 1992-ben alakultak, szamos nevvaltoztatas utan vettek fel az Israthoum nevet, majd rogton ezutan a banda nagyobbik resze Hollandiaba, Israth enekes meg Luxemburgba koltozott. Ket demo utan 2004-ben jelent meg eloszor ez az MCD (sok helyen mint album emlegetik, tevesen!) mindossze 333 peldanyban. Aztan a Merciless ajanlott egy szerzodest nekik es 2006-ban ismet megjelent ez a mini album. Azt nem tudom, hogy iden ismet piacra dobtak-e vagy sem, nekem Volker mint promo CD-t postazta nemreg… Allitolag iden vegre megjelenik a banda reg esedekes elso nagylemeze. Az Israthoum tagai olyan bandakban is zenelnek/zeneltek mint: Perditor, Funeral Winds, Warlust, Liar of Golgotha, Bestial Summoning, Onheil, Eternal Frost, stb. 90-es evek eleji Black Metalban erdekeltek, a monumentalis billentyu temaknak koszonhetoen neha a korai Emperor neve ugrott be mint osszehasonlitasi alap, ez foleg a gyors, szaguldos notaknal jellemzo. Kimondottan kellemes hallgatnivalo a Black Scenery Avatar, mostanaban nemigen jon ki ilyen korong, en mindenkeppen befogom szerezni az iden megjeleno lemezuket! Van bennuk valami a regi fekete fem szellemisegbol es en ezt nagyra ertekelem. -Mirglus- 8/10


Noktiis Eterna - Les Larmes Du Tyran

A NE egyszemelyes formacio, a Cathedral Canceria-ban is zenelo Sacrystia bandaja. A Les Larmes Du Tyran a NE elso kiadvanya, egy demo ami 2005-ben latott napvilagot minden elozmeny nelkul, az olasz Slava Satan kiado latott benne valami fantaziat es tavaly kiadta CD-n, egy nagyon hangulatos boritoba csomagolva. Gyengen megszolalo szuicid BM/funeral doom a mufaj neve. Nem sok erdekesseget veltem felfedezni, a tehetsegtelenseget egy elegge jol megkomponalt zongora pruntyoges alcazza, de ha levennenk a billentyus reszeket, akkor lehet, hogy a kozel 40 perces lemez vegighallgatasa mar komoly nehezsegeket okozna. Tucatszor eljatszott temak, lassan hompolygo dalok, nyulnak a notak mint a retesteszta, de valahogy nem tud mas hatast gyakorolni ram mint unalmat, megvetest es asitozast. Notakat nem tudok kiemelni, mindegyik ugyanarra a kaptafara van legyartva. Eleg gaz, hogy azt kell leirjam, hogy egyetlen pozitivum a billentyus hangszer megszolaltatasa, de hat ez van. Bar franciaul karog/ordibal Sacrystia, ettol fuggetlenul a zeneben alig van benne az a francia melankolia, elegancia, ami annyira jellemzi pl a Celestiat, Alcestet, hogy a klasszikus LLN bandakat ne is emlitsem, helyette van erolkodes, al-melankolia es al-depresszio. Vannak gyenge SBM bandak is, ime itt egy pelda. -Mirgilus- 5/10


Dimhymn / Hypothermia - Sjuklig Intention Split LP

A sved Hypothermia kiadvanyrol kiadvanyra egyre jobb. A 2006-os Kold, masodik nagylemezig szerintem borzalmasan szar zenet eroltetett Kim Carlsson baratunk, azota raerzett a sajat zenei vilagara, mert egyre jobb anyagokkal jelentkezik. Eddigi legjobb munkaja a tavaly megjelent Rakbladsvalsen album. Ez a kozos lemez eloszor 2006-ban jott ki CD-n, aztan kazettan es most it van a jo oreg bakeliten is. Gyonyoru a borito, a szoveges inzert is nagyon szep es nem utolso sorban a zene is kivalo. A suicide BM szinter egyik legjobb csapata a Hypothermia. A nem eppen szimpatikus Kim baratunk Lifelover bandajat azert jobban szeretem es tobbet is hallgatom…
A szinten sved Dimhymn mar a nem letezo bandak egyre novekvo halmazat gyarapitja. Ket nagylemez es ez a split utan dobtak be a torulkozot. Kar ertuk mert szerintem a Dimhymn az egyik legjobb sved BM banda volt. Nattdal baratunk (a banda motorja) inkabb az IXXI-ben es a nem eppen aktiv Ondskaptban tevekenykedik mostanaban. A Dimhymn egy nagyon erdekes formaban nyomja a fekete femet, ha szabad igy fogalmaznom, akkor az o zenejuk urban black metal. Itt jol megfer a zongoras betet, az old school BM zuzda, a menetelos temak, nemi elektronika, dark ambient, kiserleti zajzene, filmzenes szaxofon szolo es megis az egesz egy egyseges kepet mutat. Tudom nehez ezt elhinni, de hat meg kell hallgatni a korongot, ilyen egyszeru. Ezt nevezem valodi megosztott lemeznek! -Mirgilus- 9/10


Corpus Christii - Rising 2 x LP

Az ilyen kiadvanyokert erdemes bakelit lemezeket vasarolni es hallgatni. A nemet OAP bakelit kiadvanyai egytol egyig csucsminoseget kepviselnek ami a kulcsint es a kivitelezest illeti, neha a tartalom gyengebb, de most egy eros albummal van dolgunk. A Portugal CC mint egy atlagon aluli, gyengecske BM banda indult ugy egy jo evtizeddel ezelott. A korai lemezei Nocturnus Horrendusnak tobbnyire azert nem talaltak be nalam, mert a gyenge dobgepnek koszonhetoen elegge idegesito volt a hangzasuk. Ez elso 3 korong a felejtheto kategoriaba sorolhato, de aztan valami tortent, hiszen ket olyan minosegi albummal rukkolt elo NH, hogy leesett az allam (Tormented Belief, The Torment Continues) es ime itt a trilogia utolso darabja a Rising. Pillanatnyilag ez a legerosebb CC kiadvany, mondjuk az elozo ket korong is nagyon jo. Verbeli, satanista, gyors Black Metal, mindenfele cicoma nelkul. Ilyen zenet csak igy szabadna jatszani. Jo temak, riffek, fasza notak es egy nagyon eros hangzas jellemzi a Risingot. A gatefold borito, a vele jaro poszter, meg a korongok tasakjai is mind-mind szemet gyonyorkodtetoek. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy sokkal szebb, mint a CD-s valtozat. Long live the Vinyl! -Mirgilus- 8.5/10


Goat Semen - En Vivo En Lima Hell

Az OAP mellett a jelenkor egyik legjobb, vinilekre specializalodott metal kiadoja az amerikai Hells Headbangers, azert a Nuclear War Now! nevet is meg kell emliteni, ha mar ilyen felsorolasba kezdtem. Peru elsoszamu death/black metal alakulata az Eric Neyra vezette Goat Semen. Nyolc eve terrorizaljak zenejukkel a szinteret es ha hinni lehet a kiadojuknak, akkor iden vegre kijon a banda elso nagylemeze, 5 split es 2 demo utan mar epp ideje lenne! Addig is itt van egy elkepesztoen pofas boritoba csomagolt, nyersen megszolalo, kivalo elo album ettol a Del Amerika-i satanbrigadtol. A Goat Semen tipikusan szereted vagy gyulolod banda, nincs kozeput. Elkepesztoen nyers, zsigeri metaljukat szokni kell, nem egy konnyu tanczene amit produkalnak, viszont az tagadhatatlan, hogy ennyire osztonos, zsigeri es rothadt fekete femet kevesen tudnak felmutatni! Az-az oszinte, nyers ero ami arad a notakbol az elismeresre kesztet, ezek a faszik nem szaroznak, halalosan komolyan gondoljak amit csinalnak es ennek igy kell lennie! Anno a Sarcofago, Von, Sextrash, a kolumbiai Masacre, meg hasonlo del amerikai bandak nyomattak ilyen muzsikat. A minosegi kartonra nyomott gatefold borito tele van jobbnal jobb koncertkepekkel. A szines inzert is nagyon latvanyos, allitolag a Die Hard valtozat meg ennel is pofasabb, ahhoz picture lemez jar! Az inzerten olvashato: Peruvian terrorist death black destructive metal mayhem! jol kifejezi, hogy mivel is van dolgunk! Az inzertrol pontosan megtudhatjuk a koncert korulmenyeit, ha ez nem metal, akkor semmi, aki olvasta az tudja mirol beszelek. Hail! -Mirgilus- 8/10


Fluisterwoud - Langs Galg en Rad LP

A Fluisterwoud sokaig inaktiv volt, de hogy most ujraeledtek es hamarosan itt a masodik nagylemez, erdemes szot ejteni az elso album bakelites kiadasarol. Ez a lemez eredetileg 2003-ban jelent meg CD-n. A bakelites valtozat erdekessege, hogy a Lugubrum feldolgozas helyett itt egy jol ismert Darkthrone atirtanak orulhetunk (Unhoy Black Metal). A bandaban jol ismert holland black metal zeneszek jatszanak, olyan csapatokbol, mint a Sauron, Galgeras, Urfaust, Planet AIDS, hogy csak az ismertebbeket emlitsem. Kilencvenes evek eleji, gyors black metalt nyomatnak, nem is rosszul, mondjuk nincsenek olyan jok mint a Sauron, viszont a fent emlitett tobbi bandanal jobbak. A Sauronnal van is egy megosztott kislemezuk, az is meg 2006-bol. A kulcsin is impozans, minosegi papirra nyomott, gatefold borito, amin nagyon jol ervenyesul a borito festmeny, a szovegek is benne vanak a belso boritoban. Megjelent mindossze 500 peldanyban, az emlitett ket kiadonal meg beszerezheto. -Mirgilus- 8/10


Devilry - Stormbolt 10” MLP

Aki olvas minket annak ismeros mar ez a finn, radikalis death metal formacio, szamos kiadvanyukrol irtam mar. Manapsag nem sok death metal bandat hallgatok, leszamitva a regi nagy lemezeket ugy 1994-ig bezarolag. Viszont mindig akad kivetel es az egyik ilyen kivetel a Devilry. Nemcsak azert szeretem ezt a militans death bandat, mert jo zenet nyomnak, hanem mert komoly mondanivaloval is birnak, nem zombiekrol, gore baromsagokrol, meg egyebb leragott csontokrol enekelnek, hanem komoy, neha az ugynevezett politikai korrektseget meg hirbol sem ismero, temakat boncolgatnak (pl. muslim genocide), stb, stb. Kivetelesen tehetseges, jo banda a Devilry, kar, hogy ennyire alulertekelt, alig varom, hogy az iden vegre megjelent elso nagylemezuket kezbe vegyem. A koronggal egyszeru, de latvanyos borito, szoveges inzert es a CD-s valtozathoz kepest egy bonusz nota jar. Verbeli, regifelfogasu, jo hangzasu death metalra ehezoknek egyenesen kotelezo! Respect! -Mirgilus- 8/10


Metsatöll - Iivakivi

3 ev utan ismet van uj Metsatöll nagylemez. Aki azt hinne, hogy a fiuk tetlenkedtek, azoknak elarulom, hogy az elmult 3 evben nagyon meglendult a banda szekere, Esztorszag egyik legelismertebb bandaja lettek, koncertjeiken tobbnyire nepunnepely van es meg az orszag elnoke (!!) is gyakran ellatogat egy-ket koncertjukre. Kiadtak 2 koncert DVD-t, egy koncertlemezt es egy minialbumot is az elmult 3 evben, szoval nem tetlenkedtek. Ha ismered a korabbi lemezeiket, akkor szinte mindent tudsz errol a bndarol, tehat tovabbra is eszt folk metalt nyomatnak. Amig a legtobb hasonszoru banda a kezdeti sikerek utan egyre popularisabb (fogalmazzunk ugy, hogy bulizosabb, lazabb) iranyba halad, addig a Metsatöll ellenkezo iranyba tart. Ez palyajuk legnehezebben emesztheto korongja, kevesebb a beindulos, porgos, tancolhato dal, viszont annal tobb a befelefordulo, szomorkas szerzemeny, ami tobb hallgatast igenyel, mint a tobbi „tivornyaba” hivo tetel. Elkepeszto sok hangszert szolaltatnak meg, felerol meg nem is hallottam, a jo keveresnek koszonhetoen minden tisztan es szepen hallatszik. Azok akik emeszthetobb lemezt vartak, olyat mint a Terast Mist volt 2005-ben, azok csalodni fognak, viszont akik melyebbre akarnak asni az eszt folklorban azoknak kihagyhatatlan lemez a Iivakivi, amit egy beert, kiforrt stilussal rendelkezo eszt folk metal banda alkotott meg. A Metsatöll egy unikum, minden tiszteletem az ovek! Rulez! -Mirgilus- 9/10


Metsatöll - Terast Mis Hangund Me Hinge 10218

Az Esztorszagban oriasi sikereket elert Hiiekoda utan jelent meg a banda masodik nagylemeze a Terast Mis. Erre is bezsebeltek az Eszt Grammy-t es talan meg tobb is fogyott belole mint a bemutatkozo korongbol. En nagyon birom ezt a bandat, szamomra ok testesitik meg a folk metal fogalmat. Ez a lemez nem gyakorolt ram akkora hatast mint a Hiiekoda, tobbszori hallgatas utan is ugy ereztem, hogy nem annyira jo mint az elodje, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egy kivalo lemez a Terast Mis. Ha valaki ezzel a koronggal ismerte meg a bandat, lehet, hogy ugy gondolja, hogy ez a jobb. A lenyeg: egy kivalo, hagyomanyokat apolo, eszt folk metal lemez a Terast Mis, amit nem lehet csak ugy uldogelve hallgatni, ezekre a temakra, notakra kezd az ember bemozdulni, tancolni. Egy-ket kupica palinka (valasztas szerint lehet sor, bor, stb) utan meg egyenesen jokat lehet ra mulatni. Eloben biztosan nagy tivornyakat rendeznek. -Mirgilus- 8.5/10


Loits - Must Album

Harom evente jelenik meg uj Loits nagylemez es ez igy rendjen is van. Eddig mindig minosegi kiadvanyokkal orvendeztettek meg a Militant Flak ‘N’ Roll kiralyai es ezt a jo szokasukat most is megtartottak. Kozeptempos, rock alapu, os black metal hatasokat sem nelkulozo muzsikajukat egybol fel lehet ismerni, jellegzetes a hangzasuk es a notaik minosege is dicseretes. A haromnegyed oras korong hasonlo zenet rejt mint az elozo Loits lemezek, tehat nagy ujdonsagokrol nem tudok beszamolni, megis ezek a lenduletes notak hallgattatjak magukat es amint lejar a lemez mar nyomom is meg az ismetlo gombot. A hangzas lehet, hogy dogosebb mint az elozo korongnal, bar meg kell jegyeznem, hogy Loits mindig is hires volt az eroteljes es tiszta megszolalasrol. A sok koncertezesnek is megvolt az elonye, hiszen nagyon egyutt van a brigad, jok a temak, riffek, mi kell meg? A lemez egysegesen magas szinvonalu, de azert egy notat ki kell emeljek, ez pedig a Veealune valss. Ahogy egy keringo dallamait beepitettek ebbe a notaba az zsenialis. A szovegek magas szinvonala es mondanivaloja, meg az elkepesztoen szep csomagolas miatt mindenkeppen adok meg egy plusz pontot. Ilyen kiadvanyokert erdemes penzt adni! -Mirgilus- 9/10


Must Missa - The Target of Hate

Az elso Must Missa korongrol irtunk 2004-ben, akkor a fiuk meg death-black metallal probalkoztak, inkabb kevesebb, mint tobb sikerrel, aztan atnyergeltek regivagasu black-thrash muzsikara. Aki a zenei ujitasokat kutatja, az nagyivben kerulje el ezt az eszt bandat, hiszen itt csakis regivagasu, millioszor hallott, retroszagu thrash (es nemi black) metal hallhato. Tobbnyire kozeptemposan zakatolnak, neha gyorsitanak be, de az egesz annyira kiszamithato es izzadtsagszagu, hogy megfajdul tole a fejem. Most, hogy ismet thrash metal ujjaszuletes van es egyre masra jonnek a jobbnal jobb fiatal thrash bandak (Warbringer, Bonded by Blood), hogy csak a legujabbakat emlitsem, nem sok ertelmet latom az ilyen poros es otlettelen melos thrashnek. -Mirgilus- 5.5/10


Must Missa - Martyr Of Wrath

Tulajdonkeppen a tavaly megjelent MM korongrol sem tudok tul sok ujdonsagot leirni, ha bemasolnam a The Target of Hate recenziot ide, akkor az is megallna a helyet. Ez a lemez is hasonlo szellemisegben keszult mint az elodje, annyi valtozas azert van, hogy hallatszik, hogy a fiuk torekedtek a valtozatossagra, a hangzas is sokkal bikabb es a notak felepiteseben is erezheto nemi pozitiv valtozas, mondjuk azt, hogy fejlodes. Ha tartjak ezt a tendenciat, akkor ugy a 10. lemez korul jo kis thrash banda lesz a Must Missabol, addig en nem akarok tobb MM korongot hallani! -Mirgilus- 6.5/10


Tharaphita - Primeval Force

Esztorszag egyik elso pagan/folk metal bandaja az 1995-ben alakult Taraphita. Az 1998-ban megjelent elso nagylemezuket (Raev) ismerem, azt anno nagyon birtam, azota nem hallottam a bandatol semmilyen uj kiadvanyt. A Primeval Force a banda 3. teljes nagylemeze es ahogy az elvarhato egy ilyen regota mukodo bandatol, egy nagyon jol sikerult, hangulatos, epikus folk metal korongot adtak ki 2005-ben. Tobbnyire a lassan hompolygo dalfolyamok jellemzik a lemezt, karcos es dallamos vokalokkal szinesitve. En nem vagyok nagy rajongoja a szintis metalnak, de itt nagyon jo kis temakat jatszik a billentyus a hatterben, csak ott ahol kell, semmi tobbet. Az egesz lemezt athatja a kesei Bathory szellemisege, sot egyes notaknal (pl. Throne of Bones) a Wolfheart korszakos Moonspell is eszembe jutott mint osszehasonlitasi alap. Eroteljesen megdorrenek a gitarok, az egesz lemeznek van egy regies hangulata. Az emelkedett hangulat vegig kiseri az egesz lemezt. -Mirgilus- 8/10


Tharaphita - Iidsetel sunkjatel radadel

Uj lemezen az eszt Taraphita ismet anyanyelven enekli meg a hosi csatakat, a harcos buszkeseget, a bajtarsiassagot es a vegso gyozelmet. A lemez cime kb annyit tesz, hogy Sotet osi osvenyeken. A zene tovabbra is a jolismert Taraphita kellektarbol merit, lassan hompolygo, epikus notak, ugy a kesei Bathory vonalan, kellemes gitarharmoniakkal megszinesitve. Az elozo lemez sokkal fogosabb notakat tartalmazott, viszont ha erre az uj korongra is kello idot szanunk, akkor rajohetunk, hogy ez sem marad el az elozo lemez szinvonalatol, sot bizonyos szempontbol szamomra meg erdekesebb is. Most sokkal kevesebb dallamos eneket hasznalnak, a notak is sokkal nyersebbek, de hat ez egy harcos lemez, ezt igy kell talalni. Aki valodi, hamisitatlan pagan/folk/black metalt akkar hallani, annak nagyon tudom ajanlani ezt a balti bandat, minosegben meg nem egy Obtest vagy egy Skyforger, de akinek mar csomore van az Ensiferum/Finntroll/Korpiklaani fele megelhetesi folk metalbol, az nyugodt szivvel szerezze be a banda lemezeit! -Mirgilus- 8/10


Echosilence - Distorted Horizon

Az esztorszagi Tallinn-bol szarmazo banda mar 12 eve letezik, viszont eddig mindossze ket sajatkiadasban megjelentetett demot tudhat magaenak, na meg ezt a 4 szamos MCD-t, amit 2005-ben dobtak piacra. Zenejuket a kiado progressziv metal cimkevel latta el, ezen lehetne most orakat vitatkozni, hogy mi is valojaban a prog metal. Az en olvasatomban a prog metalnak nevezett bandak 99 szazaleka nem jatszik prog zenet, max csak szeretne, de ebbe most ne menjunk bele. Millioszor hallott technikas gitarjatek, neha a bedurvulosabb, neha a lebegosebb fajtabol, tempovaltasok, toresek es egy teljesen atlagos noi vokal adja az Echosilence progresszivitasat. Mostanaban nagyon mennek az ilyen csajos zenek, a kiadok egyre masra ontjak az ilyen kiadvanyokat, aki a noi enekkel megspekelt metalra eskuszik, annak erdekes perceket okozhat a Distorted Horizon. -Mirgilus- 5/10


Goresoerd - Goremarket Mid-Prices

A gore-grind-death nem egy kimondottan ujito mufaj, sot mostanaban annyira ramentek a bandak a technikas jatekra, hogy a szovegeket leszamitva nem sok gore van a muzsikaban. Azert akad egy ket uj banda akik az Autopsy, Necrophagia altal lefektetett alapokbol meritenek es inkabb a beteg/morbid hullaszagu temakra helyezik a hangsulyt es nem az esztelen tekeresre. Az eszt Goresoered is a groovos gore-grindot komalja es a tavaly megjelent nagylemezuk kellemes meglepetes volt szamomra. Jo kis old school gore death-et talalnak a fiuk, valtozatos, fejrazos, testmegmozgatos notakkal szorakoztatjak a hallgatokat. Mar a lemezcimbol is sejteni lehet, hogy egy jofajta humoros bandaval van dolgunk, kar, hogy a szovegek nem allnak a rendelkezesemre, hiszen az olyan szamcimek mint a: Have a nice fucking day, Circle of masturbators, Give me some shit, vagy a Ghosts from the toilet biztosan jo kis sztorikat meselnek el. Egy-ket sor utan kimondottan szorakoztato muzsika, eloben is meglesnem ezt a bandat, varom a kovetkezo kiadvanyt! -Mirgilus- 7/10


Nitrous - Dominant Force

A Loits gitarosa, Lauri gondolt egyet es osszehozott egy thrash bandat, az enekes Mart meg olyan eszt bandakbol lehet ismeros mint a Taak, Dawn of Gehenna vagy a Whispering Forest. Riffelos thrash a jatek neve, gondolom jo sok Bay Area-i bandat hallgattak a fiuk, foleg a Testament es a Forbidden hatasa erezheto. Nem a sebesseg dominal, hanem a sulyos dongolos temak, tobbnyire kozeptemposan zakatolnak, csak neha adagolnak a temakhoz egy kis nitrot, amitol aztan magasabb sebesseg fokozatba kapcsolnak. Erezheto a hardcore muzsikak hatasa is, foleg az uvoltosebb enektemaknal. Nem egy egetrengeto thrash lemez, nem is retro izu, viszont az olyan uj titanok mellett mint a Municipal Waste, Toxic Holocaust, Evile, Fueled by Fire, Bonded by Blood, stb nem nagyon tudnak labdaba rugni. Oreges, melos thrash, kioregedett verthrashareknek biztosan fog tetszeni. -Mirgilus- 6/10


Taak - Koerapoorioo

Taak egy eszt doom metal, vagy inkabb doom rock banda. Sabbath alapu riffek, kellemes rockos megoldasokkal. A lemez elso ket notaja akkora doom-rock, hogy az ember egybol kapja kezbe a leggitart es nyomja ezeket az oriasi temakat, riffeket. Mart (lasd meg Nitrous) hangja sokkal jobban passzol ehhez a muzsikahoz, mint az emlitett thrash zenehez. Esztul enekel es ez meg ad egy kulonleges hangulatot a notaknak. Kar, hogy a lemez tobbi notaja nem igazan erdekes, egy par szam utan meg rendesen leul a korong, csak egy-ket erdekes temanal kaptam fel a fejem ujra a szendergesbol. Ha egy kicsit a tempot lenduletesebbre vettek volna, sokkal jobban tudnek lelkesedni. Van ebben a bandaban potencial, ez hallatszik, erzik ezt a muzsikat, csak kell meg erjenek. Akit erdekel, hogy milyen lehet egy esztul enekelo doom banda, az mindenkeppen szerezze be ezt a korongot, mert lehet, hogy bejon majd neki. -Mirgilus- 7/10


Horned Almighty - Live Exsanguination

A tavalyi United Metal Maniacs fesztivalon rogzitette ezt a koncertlemezet a dan skinhead black metal alakulat. A banda a masodik nap lepett szinpadra olyan formaciokkal jatszottak egyutt mint az Archgoat, Forgotten Tomb, DHG, Unpure, stb. Mindket nagylemezukrol 4-4 szamot jatszanak el, egy nagyon jo megszolalasu koncerten. Puritan black metaljuk eloben nagyon jol megdorren, nincs itt semmi okoskodas, csak bele a pofadba tipusu, regivagasu fekete fem. Feszesen, lenduletesen jatszanak, gondolom, aki ott volt a koncerten nem kellett csalodjon. Studio felvetelen is tetszik a banda, hamarosan jon a harmadik nagylemezuk, bizom benne, hogy ebbol a lenduletbol marad majd harmadik korongra is. Mostanaban nemsok black metal koncertlemezt hallottam, szoval ez egy jo kis kiadvany, ajanlott azoknak is meghallgatni akik ugy gondoljak, hogy egy BM banda eloben nem tud jol teljesiteni. -Mirgilus- 7.5/10


Drautran - Throne of the Depths

A delay-ezett akusztikus tema hallatan nincs, hogy ne villanjon fel az embernek az elso 2 Dolorian lemez. Bar a kesobbiekben kiderul, hogy a Drautran mas zene(k)ben utazik. A komor temat egybol nyugodt hangzatok valtjak fel, de ujra megteveszto a huzas, mert felperc alatt egy black metal vagtaba valt a dal. Talalo a banda logoja, szovevenyes, tuskekkel benott indakra emlekeztet, a kulonbozo temak is kuszoszeruen nyulnak egymasba, a fojtogato hangulatu rettentoen rideg black metal riffek/harmoniak szurnak akarcsak a tovis. Nehezen attekintheto, sound szempontjabol gazdagon hangszerelt, tobb retegbol felepulo black metal a Drautran, egeszen mas dimenziokba repit a Throne of the Depths, a szelvesz-szeru temak gyakori valtakozasa, a technikailag komplex jatek egy kaosz-szeru zenet eredmenyez, sok hallgatason kell tullennunk, amig elkezdjuk kapizsgalni a lenyeget. Olyan a Drautran zenejet megemeszteni, mintha egy indakkal surun benott erdon probalnank keresztul menni. Faraszto, energiat igenylo feladat, biztos sokaknak tul nagy falat lesz a Drautran zeneje. A zord es komplex gitarjatek a norveg legendat, a Thorns-t idezi, a neha felbukkano billentyuk szovevenyes jateka az Emperor-ra hajaznak, az egyes atmoszferikus leallasok pedig az Immortal-t idezik (At The Heart Of Winter). Ehhez hozakell adni a patosszal teli, hangulatilag a german nepzeneben gyokerezo, akusztikus szinesiteseket. Eszaki izu, hideg hangulatu black metal amit a nemetek jatszanak, dalaikban megvan az az elsopro ereju huzas, es amit ugye minel ritkabban hallani mostansag, hogy a szellemiseg melle itt magas szintu technikai tudas is tarsul. Nagyon illik a kiado katalogusaba ez a kiadvany a tobbi Prophecy muveszek neve melle, szellemileg/zeneileg is reszben ugyanazt kepviselik mint a Helrunar, Empyrium, Nachmahr, Dornenreich, de technikailag egy szinttel feljebb vannak. -Robert Sun- 8.5/10


Alcest - Souvenirs d'un Autre Monde

A zsenialis Neige (Peste Noire, Mortifera, Amesoeurs, Phest, Forgotten Woods) legszemelyesebb bandaja, az Alcest elso nagylemezen folytatja a Le Secret EP-n megkezdett utat, kivaloan otvozve a shoegaze almodozos hangulatat a black metal zarkozottsagaval (?). Az eredmeny egy vegtelenul utopisztikus, alomvilag hangulatot terjeszto alkotas. Neige szerint az Alcest a sajat maga altal krealt irrealisztikus, utopisztikus alom-vilagnak a zenei megtestesulese. Ha gyermekkorodban valaha is probaltal abrandozva egy parhuzamos - vegtelen nyugalmat araszto - univerzumot kiepiteni magadnak, ahova esetenkent elmenekulhettel a kulso faktorok elol, akkor konnyu lesz megerteni Neige koncepciojat. A Souvenirs d'un Autre Monde olyan akar egy delibabos utazas a multban, mintha az artatlan gyermekkor poros emlekei kozott koborolnal. A kifakult vagyalmok kozt kutakodva, szinte lehetetlen a nosztalgikus impressziok elkerulese. Egy fantazmagorikus utazas "soundtrack"-je az Alcest, mely utazas allomasai kozt a remeny, a boldogsag eppugy megtalalhatoak akarcsak a sovargas es a nosztalgia. Neige meg tobb teret engedett a shoegaze es post-rock elemek kibontakozasara, u.h. ezuttal tobb utalas talalhato az olyan legendas shoegaze bandakra, mint a Slowdive, vagy a Catherine Wheel, a Burzum/korai Ulver jellegu black metal pedig mar csak tavoli visszhangkent kepviseli magat. Hangulatilag rokon a lemez a francia kortars muvesz Yann Tiersen alkotasaival is. Neige almodozos hangja mellett uditoen hat Audrey Sylvain (Amesoeurs) fiatalos, gyermekes, es ugyancsak merengo vokalja. 2007 leghallgatottabb es egyben legjobb lemezet hozta szamomra Neige, egyes kritikusok nem hiaba emlegetik maris alapmukent a korongot, amely szerfelett frissen hat a mai depressziv/szuicid tomegaradatban. A hangzas is tokeletes, a gitarok majdhogynem sirnak, a riffek keseredesen bugnak, a vokalok csak kiegeszitik a zenet, de abrandozva meseket szovogetnek, a zongora esocseppek hangjat idezi, a dobokat meg szinte eszre sem veszed, annyira ellehet merulni az Alcest vilagaban, amely zeneileg olyan muveszek alkotasiaval rokon, mint a Burzum, Catherine Wheel, Cocteau Twins, Ulver, Slowdive, The Cure, Yann Tiersen. -Robert Sun- 10/10


Sick Room 7 - Hail Intolerance

Ime itt az elso nagylemez a dan atmoszferikus/doom/ambient/metal/rock - ban mozgo Sick Room 7-nek. Nevukhez meltoan 7 csapast mernek rank, sajnos nem volt olyan hatassal ram a lemez, mint ahogy azt a demo alapjan mertem remelni. Maradt ugyanaz a stilus, minimal ritmusokra egyszeru kis szintidallamok, sok effektezett/delay-ezett akusztikus gitar, itt-ott egy metal riff, semmi extra. A vokal is minimal, Svest-fele suttogos fajta, nem igazan emelkedik ki, de illik a zene visszafogott hangulatahoz. Cseppet rock-osabbra vettek az alapot, a gitarok sem hasitnak annyira, es egybol sok a 80-as evekbeli new wave / dark rock hatas, foleg The Cure, Joy Division es tarsai fele nyirkos hangulat. A "metal"-osabb reszeknel van egy alig eszlelheto Burzum utohatas, a riffekben pedig ott kisert a korai Sabbath munkassaga. Maradtak a filmbol kivagott reszek is, egyszoval ez ugyanaz a banda/project, csak cseppet light-osabban nyomjak mint a demon. Probalkozni itt erdemes: myspace.com/sickroom7 -Robert Sun- 7.5/10


Nastrond - Muspellz Synir

A sved Nastrond minden idok egyik legjobban alulertekelt Black Metal formacioja. 1993-as megalakulasuk ota ez a negyedik nagylemezuk, palyajuk soran volt szamos demojuk es megosztott kislemezuk is (2006-ban a Myrkr-el es azelott meg a gorog Nocternityvel kozos kislemez erdemel emlitest). Aki jartas a sved Black Metalban az gondolom, hogy egyetert velem, hogy a Nastrond oriasi hatassal volt a sved szinterre. A “sved black metal hangzas” is az o nevukhoz vezetheto vissza (tobbek kozott), de a sved orthodox devil worshipper iranyzat (Watain, Ofermod, Malign, Funeral Mist, stb) is sokat meritett Karl NE-ektol. A masodk nagylemezuk utan industrialisabb iranyba fordultak, hasonlo vizekre evezve mint a Diabolicum. 2006-ban vettek fel ezt a negyedik nagylemezt, iden jelent meg es eddigi palyajuk eszenciat nyujtja: megmaradt az industrialis alap, viszont az old school black metal is kellokeppen teret kap. A hangzas is kelloen nyers, de megis minden erosen es telten szol, gondolom, hogy ok is erzik, hogy 2008-ban nem lehet olyan hangzassal eloallni mint a 90-es evek kozepen. Eleg nehez leirni, hogy milyen zenet is rejt a Tuz fiai lemez. Sotetben, nyomott hangulatban ennel jobb muzsika talan nem is kell, hogy a hallgato megjobban a feneketlen melyseg fele sodrodjon. Tobbnyire a lassan hompolygo temak jellemzoek, ezek helyet neha atveszi a menetelosebb kozeptempo, torzsi dobolasra emlekezteto temak es az egeszet uralja Karl NE kantalos, neha horgos, viszont nagyon valtozatos hangja. A lemez egysegesen jo, sot szerintem a 15 eves fennallasuk legjobb korongja. Ahogy az Agios kantalos, satani imajabol berobban a lemez csucspontjanak szamito Svarta Strander (Digerdoden), attol gondolom, hogy minden igaz BM hivonek megdobban majd a szive! Neha rovid, hangulatos atkotesek, zajos intermezzok vagy tengerzugas adja meg a kovetkezo nota alaphangulatat. Kivalo, jol atgondolt, kierlelt produkcio, az idei ev egyik kellmes meglepetese! -Mirgilus- 9/10


Exciter - Thrash, Speed, Burn

Valahogy a kanadai metal bandaknak sohasem sikerult az igazi attores, pedig borzasztoan eros bandak jottek mar Kanadabol, tobbnyire mint kultikus bandak emlegetjuk oket (Voivod, Slaughter, Infernal Majesty, Blasphemy, stb, stb). Az Exciter anno egyutt indult a Metallicaval es a Slayerrel, mig az utobbi ket banda a vilag legismertebb metal bandai kozott van, addig az Exciter csak az igazi fanatikusok elott lett ismert, pedig 1983-ban meg minden jel arra mutatott, hogy hatalmas sikerek elott all a zenekar. Megjelent a debutalo Heavy Metal Maniac korong, minden idok egyik legjobb metal lemeze, egy igazi klasszikus, Kill’ Em All, Show No Mercy kaliberu lemez. Aztan meg ket oriasi lemezt adtak ki: Violence & Force es a headbangelos Long Live The Loud. Utana is voltak Exciter korongok viszont a gyenge kiadoi tamogatas meg a rengeteg tagcsere miatt kezdett megfaradni a banda, aztan jott a kilencvenes evek metalszegeny idoszaka es ugy tunt, hogy vegleg foldbe all a banda. 2000-ben a francia Osmose teljesen csodott mondott a Blood Of Tyrants lemezzel, pedig az egy nagyon eros album volt. Nyolc ev telt el az elozo korong ota es a banda ismet visszatert, talan most a nemet Massacre Records is a banda moge all, meglatjuk. A Thrash, Speed, Burn lemez egy nemkeves 80-as evek nosztalgiajaval atitatott regisulis thrash/speed metal alkotas, a stilus minden szepsegevel es kozhelyevel egyutt. A hangzas is olyan, mintha 20 evvel ezelott rogzitettek volna. Excitereknel teljesen megallt az ido, mondjuk en nem is banom, imadom az ilyen tipusu poros metalt, szoval nagyterpeszben leggitarozom az olyan notakra, mint a cimado, vagy az abszolut fejrazos himnusz In Mortal Fearre. A Hangman magas vokaljaitol gondolom sokakat kiver majd a viz, de ettol meg az is egy kivalo metal nota. A dob sem az a modern ketlabgepes muvi kalapalas, a rengeteg gitarszolo meg balzsam a metalos fuleknek. Nem egy Heavy Metal Maniac vagy egy Violence & Force, de attol meg nagyon jokat lehet ra nosztalgiazni, egy fesztivalon szivesen meglesnem ezeket a ven rokakat, hogy eloben mire is kepesek ezzel a felallassal. Speed fucking metal! -Mirgilus- 7.5/10


Sacrilegious Impalement - Sacrilegious Impalement MCD

Unatkozo Evil Angel es Neutron Hammer muzsikusok uj projektjerol lesz most szo. Hozzajuk csatlakozott az Exordium dobosa Asassin, sot ezt a bemutatkozo MCD-t az Exordium Nihil Inri studiojaban rogzitettek. Amig az Evil Angel es a Neutron Hammer old school Black/Thrash-ben erdekelt, addig a SI regivagasu Black/Death Metal egyveleget jatszik, termeszetesen a nagy elodok nyomdokain. 2006-ban rogzitettek a Total Anihilation demot, ami szamos kiado erdeklodeset felkeltette. Ez a 4 szamos MCD bemutakozasnak megteszi, hamarosan jon meg egy 7” Ep a nagylemez elott, aztan majd kiderul, hogy tenyleg eletkepes-e ez a projekt. Foleg a kozeptempos daloknal erezheto, hogy nem egy teljesen felesleges idotoltossel van dolgunk, de ettol eltekintve nem egy nagy durranas ez a CD. A Prophet Of Misanthropy egy akkora Darkthrone riffel es temaval kacerkodik, hogy az mar tobb mint hatas, inkabb nyulas. A legjobb nota az utolso Eternal Agonies, ebben van benne az a tipikusan finnes tempo amit en nagyon birok az ilyen kaliberu muzsikaknal kar, hogy ilyen notabol nincs tobb. Nem rossz zene, tobbszori hallgatas utan mar egeszen megkedveltem, szerintem ha tartjak ezt a szintet es meg egy kicsit ragyurnak jo kis nagylemezt fognak kesziteni. -Mirgilus- 7.5/10


Animus Mortis - Atrabilis (Residues From Verb & Flesh)

A chilei AM egy uj banda a szinteren a 2006-ban megjelent Thresholds Of Insanity bemutatkozo CD-juktol nem voltam elajulva. Az a kiadvany a banda elso demojat es egy split CD notait tartalmazta. Void nagyon csipi oket es iden meg is jelent a bemutatkozo nagylemez. Most sem vettek le a labamrol, de az teny, hogy hallatszik sokat fejlodtek az elozo kiadvanyhoz kepest. Jo hangzassal megtamogatott tobbnyire gyors Black Metalban erdekeltek, kellemes kiallasokkal, dallamosabb reszekkel szinesitik a muzsikajukat. A kelloen sotet aura megvan a dalaikban csak a jo notakat hianyolom en meg mindig. Zuznak becsulettel, Sidragath enekes szorja az atkot a hallgatosagra, de ettol meg a jo riffek, notak meg mindig hianyoznak. Meghallgatod a lemezt, de nem erzel ra kesztetest, hogy meg egyszer megnyomd a lejatszo gombot. Allitolag eloben nagyon jok, ezt sajnos sem megerositeni, sem cafolni nem tudom, de nem viszket a seggem, hogy elmenjek egy AM koncertre ezen lemez ismereteben. -Mirgilus- 6.5/10


Wolok - Servum Pecus LP

A francia Wolok egy projekt, a lo-fi black metal zajkelto Zarach’ Baal’ Tharagh antitalentuma Lhukkmer’thz egyesitette erejet a La Division Mentale es a Develish Era ket oszlopos tagjaval (Cypher, Lord Naggaroth). Aki az iment emitett bandakat birja az nyugodtan beruhazhat a Wolok lemezebe is, hasonlo elkepzelesekkel dolgozik ez a banda is. Mondjuk a Wolok sokkal zeneibb mint az emlitett bandak, de meg igyis kotelidegek kellenek egy-ket anti-szam vegighallgatasahoz. Akik minden szart szeretnek a Les Legions Noire csoportosulastol (pl. Susvourtre, Zelda, Dzlvarv, stb) azoknak egyenesen kotelezo. Cypher mint dobos van feltuntetve a lemezen, en ezt erosen ketkedessel fogadom, annyira szintetikus a dobhangzas, hogy az akar dobgep is siman lehetne. Az egesz hangzas nagyon muvi, a hangok termeszetellenesen valtogatjak egymast. Bizonyos hangulatokban kivalo kiserozene lehet, de mostanaban nem nagyon akarok ilyen hangulatban lenni. A lemez vizualis megjelenitese viszont elsoosztalyu munka. A lemez boritoja, meg az egesz artwork kituno, ennyire otletes, latvanyos, morbid boritot reg lattam. Nem tudom ki az elkoveto, de ilyen kepeket meg szivesen elnezegetnek. -Mirgilus- 6.5/10


Aigro Mucifelam - Lost Sounds Depraved

Krof egyszemelyben alkotja a francia AM formaciot. Krofot ismerhetjuk a Maleficum Orgiabol, ez a banda 1991-ben alakult, az elso fancia Black Metal bandak egyike! Krof eleg aktiv dobos, jatszott a Funeralban es a Blessed In Sinben is, hogy csak az ismertebbeket emlitsem. Aki ismeri a francia Insidious Poisoning kiadvanyait, az kb sejtheti, hogy milyen zenet is jatszik az Aigro Mucifelam. A Lost Sounds Depraved 2001-2002-ben volt rogzitve, hogy miert nem jelent meg eddig arrol nincs infom, de az teny, hogyha nem adjak ki ezt a korongot, akkor sem lenne szegenyebb a francia black metal szinter. Zajos, gyors Black Metalt jatszik Krof, a boritot nezegetve en valami sotet ambiental zenere tippeltem volna, a la Dapnom. Amint berobban az elso zajos tetel majd leszakad a fejem ettol a kellemetlen zajtol, sajnos kesobb sem lesz sokkal jobb a helyzet. Audio terrorizalashoz kivalo album ez a CD. Egyaltalan nem hallatszik, hogy Krof ilyen regota uzi a dobolas mesterseget, erzelemmentes, otlettelen dobolasa csakis a gyors tempokra szoritkozik, semmi finom diszites, erdekes megoldas vagy porgetes. Atlag polgarok kinzasara tokeletes alkotas ez a vegig szelveszgyors tobbnyire ugyanazt a temat, tempot ismetlo lemez. -Mirgilus- 6/10


Celestia - Frigidiis Apotheosia : Abstinencia Genesiis

2006-ig ugy voltam a Celestival, hogy nem nagyon hallgattam. Megvolt akkor is egy par regi kiadvany, de annyira szar volt a hangzas, hogy elvezhetetlen volt szamomra a produkcio. Meghat a korai notak minosege is elegge gyengecske volt. Aztan megjelent a gyonyoru csomagolasu Apparitia ujrakiadasa (eredetileg 2002-ben jelent meg a lemez) es teljesen lefostam a bokam a gyonyortol. A francia Les Legions Noire hangulat/hangzasvilag modern reinkarnaciojakent ert az a lemez, azota is az egyik legjobb francia black metal lemezkent tartom szamon. Mar a tavaly jottek a hirek, hogy most nem kell ujabb eveket varni az uj Celestia lemezre es iden februarban meg is jelent egy elkepesztoen gyonyoru csomagolasban, 20 oldalas booklettel az uj mestermu. A Celestia ezzel a koronggal ujraeleszti, ujraertelmezi a francia black metal fogalmat. Benne van a regi idok necro hangulata, regi LLN korszakos temak, hangulat, gitarhangzas es megis annyira ujszeruen hat ezzel az elegans hangszerelessel es bika hangzassal, hogy az ember nem hisz a fuleinek. Balzsam a fulnek, ahogy a A Regrettable Misinterpretation Of Mournfulness bevezeto akusztikus temaibol kibontjak ezt a nagyszeru notat. Melankolia, nosztalgia lesz urra az emberen amint hallgatja a lemezt, letunt korok, dohos termek, pokhalokkal benott odon kastelyok, megrogyott varromok kozott koszalunk. Kelloen karcos a lemez es megis van benne valami franciasan elegans es ahogy a kiado is reklamozza, arisztokratikus, eteri hangulat. Orakig lehetne meg a lemez erenyeit sorolgatni, de teljesen felesleges, ezert a lemezert adott penz jo befektetesnek bizonyul, hiszen nemcsak a zene, hanem maga a csomagolas is amulatba ejto. Mivel az utolso lemezevel a Deathspell Omega a sajat csapdajaba esett es azota is ott vergodik, a francia black metal tronjan mostantol a Celestia tanyazik. A Drakkar kiadot is uzemelteto Noktu lehet, hogy egy nagy seggfej, de amit ezen a lemezen osszehozott az elott le az osszes kalapokkal. Amen. -Mirgilus- 10/10


V/A - 15 Years Jubileum Metal Attack! Vol. 1

A nemet NC a 15 eves fennallasanak megunneplesere egy nagyon olcso es kiszamithato valogatas CD-vel kedveskedik a kiado hiveinek. Lehet, hogy a masodik resz tartogat majd kellemes meglepeteseket, viszont ez az elso resz elkepesztoen gyengere sikeredett. Steffenek fogtak magukat es az aktualis kiadvanyaikrol egy-egy szamot kivalasztottak behunyt szemmel es keszitettek egy valogatast. Mindossze a Nebiros es a Nettlecarrier notai kiadatlanok, ezek is hamarosan kiadasra kerulnek majd. Semmi extra vagy kiadatlan, eddig nem hallott szerzemeny, vagy feldolgozas nincs a korongon. Ha mar a 15 eves jubileumot unneplik, megeroltethettek volna magukat. Ez egy olyan kiadvany, amit mashol “promo sampler”-nek neveznek es ingyen osztogatnak, hogy nepszerusitsek a bandakat. A borito is siralmas, ezt az egeszet kb ugy egy ora alatt ossze is lehetett hozni. Steffeneknek ajanlanek egy par valogatast beszerzesre, pl: From the entrails to the dirt, Primitive Finland, Tormenting Legends vol.1-2, Black Metal Blitzkrieg, stb, hogy lassak mit jelent az, hogy igenyes valogatas. Inkabb nem pontozok. -Mirgilus-


I Shalt Become - In the Falling Snow

Sok mindent nem lehet tudni errol az amerikai bandarol. S. Holliman nevezetu pofa az elkoveto, aki anno 1995-ben meg Birkenau neven kezdett el zenelni. Az In the Falling Snow eredetileg egy Birkenau demo meg 1999-bol, amit a No Colours iden ismet kiadott CD formatumban. Allitolag az anyag kapott egy masterizalast, hat ez sajnos nem igazan hallatszik, neha idegesito zajok szurodnek be a hatterbol, ami a nagyon kezdetleges rogzitesnek tudhato be. A zene az valahol a korai Burzum, Graveland vonalon halad, rengeteg Judas Iscariot utanerzessel nyakonontve. Holliman koma is neha ugy enekel, mint egy berugott Akhenaten. Neha tiszta duborges az egesz produkcio. Az ilyen anyagokat nem erdemes kiadni CD-n, kazettara valo demos anyag, vagy ha megis ennyi ev utan ujrakiadasra vetemednek, akkor illlene ujrafelnyomni. A zene elegge rendben van, kello hangulatban jokat lehet ra borulni, viszont Holliman szar vokalja nagyon lerontja a vegeredmenyt. Az uj album jon hamarosan a Moribund egisze alatt, turelmetlenul varom. -Mirgilus- 6/10


Usurper - Threshold of the Usurper

A chicagoi Usurper a metal vilag egyik legmostohabb gyermeke volt, hiaba keszitettek anno kivalo lemezeket (Skeletal Season, Necronemesis, hogy csak a kedvenceimet emlitsem), hiaba szerzodtek a karrierjuk vegen a komoly multu Earache kiadohoz, ugy sem sikerult az attores, vegul meg kileheltek a lelkuket. A Threshold of the Usurper eredetileg 1997-ben jelent meg a Necropolis kiadonal CD-n es picture bakeliten 1998-ban a nemet Merciless Records jovoltabol. Nem tudom, hogy a finn PR miert dontott az ujrakiadas mellett, hiszen a banda mar nem letezik, viszont amilyen minosegi munkat vegeztek az elott fejet kell hajtani. A CD-vel jar egy 16 oldalas booklet, egy melyinterju Rick Scythe-vel, regi, eddig meg nem publikalt fotokkal, egy teljesen uj boritoval, ami szazszor jobb mint az eredeti volt anno. Aztan itt van raadasnak az Anno Satanas demoverzioja, egy Ted Nugent atirat a Stormtroopin’, meg egy eddig meg kiadatlan felvetel The 13th Son cimmel. Eredeti tervek szerint a tavalyi ev vegen jott volna ki a lemez az eredeti kiadas 10. evfordulojara, a boriton is 2007 szerepel, de tudjuk, hogy csak az iden sikerult kiadni. A brit Kerrang! magazin egyik munkatarsa fogalmazta meg a legjobban az Usurper lenyeget, ennel jobbat zaraskent nem is lehetne mondani: “A Vilag legmetalabb bandaja!” Usurper RIP es rulez! -Mirgilus- 9/10


Angantyr - Haevn

Az elso Make a Change kritikaban azt irtam, hogy Ynleborgaz ket bandaja kozul a Make a Change a jobb, ez eddig talan igy is volt, viszont tavaly megjelent a harmadik Angantyr nagylemez es ugy pofan vagott, hogy az elkepeszto. Az elso ket Angantyr lemez is rendben volt, de ez az uj Ynleborgaz eddigi legjobb teljesitmenye. Eppen koran reggel indultam munkaba es gondoltam, hogy utkozben majd fogom hallgatni a korongot, amint felcsendult a cselloval eloadott, magyar nepzenere emlekezteto intro teljesen tatva maradt a szam, aztan ahogy berobbant az elso nota teljesen magaval ragadott, hamar meg is allitottam az autom motorjat es percekig ultem es nagyokat bologattam ezekre a nagyszeru riffekre, valtozatos notakra. 70 percnel is hosszabb a korong, viszont nem tudom megunni, akkora belso tuz, ero van a notakban, hogy elsodor mint egy teli vihar a fagyos tengeren. Egyre masra jonnek a jobbnal jobb notak, hangulatos gitarharmoniakkal kisert gyors reszek es az ezeket felvalto kozeptempos menetelesek. Az egesz lemez pulzal, hipnotikusan ismetlodnek a temak, sodor a zene magaval. Az osszes hangszert (kiveve az elejen es a vegen levo csellot) Ynleborgaz egymaga jatszott fel, olyan minosegben, hogy elall a lelegzetem, ilyenre csak a kevesen kepesek. 2007 egyik legjobb black metal lemeze! -Mirgilus- 10/10


666 - Ave Satan!

Egy ujabb projekt Shadowektol a szimplan 666 nevet kapott formacio. A Dusk/Diecold/Tymahbol jol ismert arcok melle most egy szamomra ismeretlen enekes csatlakozott, o Mortarus es eleg jol nyomja a srac, tehat ismet egy jo kis lemezzel van dolgunk. Ha birod a Diecold lemezt, akkor ezt is fogod sokat hallgatni, a 666 is hasonlo csapason halad, annyi a kulonbseg, hogy itt kevesebb a thrash elem a zeneben. Ez vegytiszta Black Metal a legregisulisabb fajtabol, minden egyeb hatastol mentesen. A mar viccesen naiv borito es a “bele a pofadba” szovegek is mind a black metal korai korszakat idezik, amikor meg ezek a dolgok nem voltak annyira kozhelyesek mint napjainkban. Azert az olyan sorokon mint: “amikor lekopom a keresztet, bibliaval torlom a seggemet, a homokos papokra vizelek” kisse elvigyorodik a magyarul erto ember szaja, de hat ilyen old school zenekhez az ilyen szovegek (is) dukalnak. Zeneileg minden rendben, hallatszik, hogy ezek a csokak ezt a zenet szeretik, ez jon beloluk es nem is akarnak egyebet mint old school black metalt. Ave Satan! 2007 egyik legjobb magyar black metal lemeze. -Mirgilus- 7.5/10


Nidsang - The Mark of Death

A sved Nidsang 2002-ben alakult. Ket demo utan szerzodtette oket a Drakkar es tavaly jelent meg az elso nagylemezuk egy nagyon otlettelen, olcso grafikaju boritoba csomagolva. Tipikus sved black metalban erdekeltek a fiatalok Marduk, Setherial vonalon. A lemez elso ket daralos szamaval ramijesztettek rendesen, gondoltam, hogy vegig ezt fogjak eroltetni, szerencsere a jobb szamok a korong vege fele vannak. A Dawn Of The New Era notaban mar vannak nagyon jo kis megoldasok akarcsak a Rising Horse es a Glorious Destruction tetelekben. Itt jol varialjak a gyors es menetelos temakat, egy-ket otletes riffre is felfigyeltem. Bar a kulso boriton nincs feltuntetve, azert a szakertok majd eszreveszik, hogy az utolsoelottikent felcsendulo Lamb cimu tetel nem sajat szam, hanem a legendas Von egyik notaja. A Nidsang nem az uj Watain a Drakkar istalloban, de azert a sved fekete fem hiveknek okozhat kellemes idotoltest ez a korong hallgatasa. -Mirgilus- 7/10


Grima Morstua - Illustratio per Horribilem Obscuritatem

A GM egy argentin satanista black metal banda. 1999-es megalakulasuk ota ket demot egy split CD-t es egy bakelit kislemezt adtak ki, utobbit mar a Drakkar egisze alatt. Tavaly jelent meg a banda elso nagylemeze. Zenejukben semmi del-amerikai bandakra jellemzo stilusjegyet nem fedeztem fel, viszont annal tobb Les Legions Noire fele francia black metalt. Ilyen megkozelitesu, hangulatu zenet francia bandaktol szoktunk hallani. A riffek, a megszolalas es a mindent uralo, megkinzott, nihilista vokal mind a korai Mutiilation, Vlad Tepes fele fekete femet juttatjak eszembe. Nem sok argentin black metal bandat ismerek, a Grima Morstua ezek kozul a legjobb, bar zenejukben nem sok ujat veltem felfedezni, viszont a lemezt athato rothado buz es totalis leromlast, megsemmisulest alafesto muzsika kello hangulatokban komoly hatast erhet el. Tobbszori hallgatas utan kezdenek elobujni a jo temak, otletes megoldasok, hallatszik, hogy sokat erleltek ezt a debutlemezt. Az osszes nota hangulatilag hibatlan, nekem ez a ket nota jott be nagyon: Venenum Satahni es a Gods of rotten human flesh. Serpienenev vokalteljesitmenye elott viszont fejet kell hajtanom. Mostanaban nem sok ilyen elvetemult vokalt hallottam black metal lemezen! -Mirgilus- 8/10


Tymah - Loquitur Cum Alqo Sathanas

2005 egyik legjobb black metal lemezet a Tymah keszitette el Transylvanian Dreams cimmel. Ertheto, hogy nagyon vartam az uj lemezt. Bar elsore nem fogott meg az uj korong, de hat ez az elozonel is pont igy volt. Aztan minel tobbet hallgattam/hallgatom, annal jobban elojonnek a rejtett ertekei es annal jobban kezd magaval ragadni. Gyors black metalt favorizaljak most is, szinte vegig a szelvesz, orkankent tombolo tempok dominalnak. A hangzas nagyon jo, mindent jol lehet hallani es koszonhetoen Gelal otletes dobjatekanak, sehol sem fullad kaoszba a lemez meg a legnagyobb szaguldasok kozepette sem. A lemez egysegesen jo, a nyito Megoltem Istent a legjobb Tymah szam, amit eddig irtak, ha csak ez a szam lenne a korongon, mar akkor is megerne beszerezni. Jo huzas volt ezzel a notaval inditani, kello hangulatba repiti a hallgatot. Az Oltar cimu szam is nagyon eltalalt, a vegen azzal az akusztikus, suttogos temaval, nagyon hatasos. Bo haromnegyedora tiszta black metal eszencia, Dim kivalo szovegeivel es egyeni vokalteljesitmenyevel megfejelve. Az artwork is a regi idoket eleveniti fel, amikor meg a lemezboritok nem szamitogepes trukkokkel keszultek. Kivalo lemez, a Tymah bebizonyitotta, hogy nemcsak egylemezes banda. Ez valodi nagybetus Black Metal. Respect! -Mirgilus- 9/10


Slavia - Strength And Vision

2000-ben a norveg Slavia az elsok kozott volt akikrol irtunk az ujonnan indult Mirgilus Siculorum webmagazinban, a Gloria In Excelsis Sathan demo kazetta az elso promok kozott volt amit kaptunk. Azota sokminden tortent az underground zenei eletben. Jonas Raskolnikov Christiansen vezette formacio 8 demo es ket Ep utan tavaly adta ki az elso teljes Slavia nagylemezt, mit mondjak epp ideje volt. A Slavia tovabbra is black metalt jatszik, viszont nem sok kozuk van a “true Norwegian black metal”-hoz, soha nem is volt, ezert van az talan, hogy sohasem lettek felkapott banda, pedig mar 11 eve a szinteren tevekenykednek. Erdekes banda minden esetre a Slavia, a korai idoktol jellemzo a bandara, hogy szamaikat regi katona indulokkal, klasszikus zenei betetekkel szinesitik, ez most sincs maskepp. A Detector Of Evilban a nagy zuzas utan egyik pillanatrol a masikra atmennek arab zenei temakba! A lemez alig hosszabb feloranal, de legalabb nincs tele toltelek notakkal. Tobbnyire a zuzos, tempos, dinamikus notak dominalnak. A mostani felallas nagyon eros (Hoest-Taake basszus, m:A Fog-Glorior Belli dobok, Dreggen-Taake gitar) bizom benne, hogy a kovetkezo nagylemezre nem kell majd ujabb 10 evet varni. -Mirgilus- 7/10


Moondark - The Shadowpath

A No Coloursnal mostanabn nagyon megkedvelhettek az old school death metalt hiszen egyre masra adjak ki a death metal korongokat. Nemleven jobb dolguk most egy 1993-ban rogzitett sved death metal albumot astak elo es poroltak le. A bandaban olyan fazonok zeneltek anno mint a Centinexbol ismert Kennet Englund, Johan Jansson (Regurgitate, Demonical, Centinex), vagy a joval ismertebb Mattias Norman gitaros, aki a Katatoniban mint basszusgitaros futott be zenei karriert, de evekig jatszott a Dellamorteban is. Gondolom ilyen nevekkel mar ellehet adni egy korongot. Zeneileg semi extra, os sved death metal, lassu doomos megoldasokkal, gurgulazos, egydimenzios vokalokkal. Nem veletlenul nem lett hires death metal csapat a Moondark, hiszen fenyevekre vannak a korai sved death metal nagyjaitol: Dismember, Entombed, Grave, Nihilist, Carnage, stb. A stilus elvakult hivei nosztalgiazhatnak egyet, vagy a minden szart begyujto Katatonia fanok odacsaphatjak a gyujtemenyhez. -Mirgilus- 6/10


Vrolok - Void (The Divine Abortion)

Azok a zenehallgatok akik egy zenet nem azert hallgatnak, hogy kikapcsolodjanak, feltoltodjenek vagy ellazuljanak, talan szorakozzanak, azoknak kivalo hallgatnivaloval szolgal ez az amerikai banda. A banda motorjaul szolgalo Diabolus sohasem alkotott popularis muzsikat, eleg csak ha az olyan bandaira gondolunk mint a Sick, Black Funeral, Mortifera, Satanic Death vagy az altalam nagyra tartott experiemental formacio a Vomit Orchestra. A Vrolok zeneje is olyan, hogy nem tennem fel akarmikor, de ha pont olyan hangulatban talal el, akkor ennel jobb muzsika nem is kell az ember mazochista hallojaratainak. Ha megakarnam hatarozni a Vrolok zenejet, akkor nagy bajban lennek. Ez a banda keveri a USBM lo-fi valtozatat experimental, elektro, noise elemekkel, bizarr megoldasokkal, kantalasokkal. Nem hiszem, hogy az ortodox black metal rajongok elveznek, azt meg vegkepp nem gondolom, hogy a kiserleti zene hivei is gyakran hallgatnak, ahhoz meg tul metal. A gazdag diszkografival rendelkezo Vrolok nem mindegyik lemeze jo, ezt elismerm en is, vannak igazan csapnivalo albumai Diabolusnak, viszont a Void a jobbak koze sorolhato, ha nem ez a legjobb lemeze. Akik keresik, vadasszak az erdekes, improvizativ es egyben extrem muzsikakat, akiknek a zene kenyszer, fajdalom, kinzas, azoknak nagyon ajanlott banda a Vrolok! -Mirgilus- 8/10


Iskon - Dok Gnev Proslosti Navire

Szerbia metal szempontbol, black metalrol nem is beszelve, nem egy meghatarozo orszag. Van egy-ket nagyon halvany black metal bandajuk, akik ugy lemezen, mint eloben egyarant az atlagot alig erik el, neveket nem emlitek, de ha neked is beugrott a The Stone vagy a May Result neve, akkor egyre gondoltunk. Egy par honapja irt egy ujvideki fazon, Valarh, hogy van egy Iskon nevezetu bandaja es elkuldene az elso lemezet ismertetes celjabol. A banda nem tevesztendo ossze a szinten szerb Iskonnal (azok regebb ota leteznek, de meg lemezt nem adtak ki, csak demokat es egy Ep-t). Szoval itt ez az Iskon es rogton a megalakulas eveben egy olyan debut korongot tettek le az asztalra, hogy sokan meg a 3. lemeznel sem tudnak ilyen jol megkomponalt, zsigeri, hangulatos es pulzalo korongot kesziteni. Le a kalapokkal. Kituno notak, tiszta es eroteljes hangzas, feszes hangszereles es egy nagyon hipnotikus hangulat jellemzi ezt a szinte 50 perces pogany black metal alkotast. Hihetetlen, hogy a semmibol egyszer csak felbukkant egy ilyan banda es keszitett egy ennyire erett lemezt, egyszeruen nem lehet megunni a korongot, ez a Valarh nagyon erzi ezt a stilust. Az osszes zenet es szoveget o irta es o is jatszotta fel, kiveve a dobokat, azt egy Miroslav nevezetu arc utotte fel. A lemezt a 12 perces Vetrovi Osvete nyitja, ami rogton meg is teremti a hangulatot, ez a nota adja az Iskon eszenciajat, termeszetesen a tobbi nota is kivalo, ugyesen varialja Valarh a gyors, kozeptempos es lassu reszeket, hangulatos gitarharmoniakkal. Az ev egyik kellemes meglepetese szamomra a szerb Iskon. Az altalam eddig hallott legjobb szerb Black Metal lemez a Dok Gniev Proslosti Navire! -Mirgilus- 8.5/10


Murk - Unholy Presences

Meg kell dicserjem a nemet NC kiadot (pedig nem szokasom), hogy eloastak egy ilyen old school izig verig Black Metal bandat, vagyis inkabb projektet, hiszen IO nevezetu firenzei csoka alkotja egyszemelyben a Murkot. Anno meg a nagyon vicces AbracadabrA neven ket lemezt is keszitett IO. Az ilyen vegytiszta, 90-es evek eleji black metal mostanaban nagyon ritka. Kivalo notak sorjaznak a lemezen, ha birod a Judas Iscariot Heaven in Flames lemezet, akkor biztosan, hogy a Murk is nagyon fog tetszeni. A rendkivul dinamikus, pulzalo, jol megirt notak kozott van meg egy nagyon horrorisztikus, dark ambiental/industrial tetel is (Murk), hasonlo zenevel egy teljes lemezt is meghallgatnek IO-tol. Van hangulata a korongnak az is biztos. Nem tul hosszu, de legalabb nem kell a toltelek notakat atugrani. Tobbnyire a pulzalo kozeptempok dominalnak, csak neha kapcsol ra a tempora IO. Ez az a lemez amit nem kell dicserni, ha elsz-halsz a black metalert akkor tudni fogod, hogy miert mondom ezt. Hamarosan jon az uj lemez, nagyon varom. -Mirgilus- 9/10


Invictus - Imperium Paganum

Sallai Peter a black metalos Bornholm gitarosa/motorja gondolt egyet es keszitett egy neofolkos, emelkedett hangulatu lemezt. A fo tema az indo-europai kozos vallas a poganysag. A boritoban olvashato kozos indo-europai os, kozos vallas elmelettel nem tudok teljesen azonosulni, errol most oldalakon lehetne ertekezni, de erre most sem hely, sem ido nincs es szerintem nem is erdemes. Azt le kell szogezni, hogy zeneileg kierlelt produkcioval van dolgunk. Sokkal jobb mint a tulertekelt Bornholm es a No Colours hasonszoru bandaira is koroket ver, hogy csak Darken batyo unalomig uzott Lord Wind szosszenetet emlitsem. A hangzas az nagyon eros, minden szep tisztan szol, ezen tekintetben az Invictus megallja a helyet a hasonlo zenei mezonyben. Viszont a temak, a konkret dalokkal van meg hova fejlodni. Neha egy-ket tema ismeros mas lemezekrol es a korong a vege fel kezd unalmassa valni, meg szerencse, hogy a hatodik Ariosophy notaban komoly szerepet kap az akusztikus gitar, ami nagyot dob a produkcion, a jovoben szerintem ebbe az iranyba lenne erdemes elmozdulni. Ez a nota a lemez legjobb szerzemenye, emelkedett, menetelos temai mondjuk meg elbirtak volna sokkal karakteresebb dobokat (lasd Sturmast, Scivias), de igy is rendben van. A lemez vegen meg egy Hlidskjalf lemezes Burzum atirat is van, ami ha nem tevedek akkor a hamarosan megjeleno, magyar Burzum tribute lemezen is rajta lesz. Osszegezve: igeretes bemutatkozo lemez, latok benne fantaziat es ha mar Invictus meg Julius Evola, akkor bizom benne, hogy a kovetkezo lemez sokkal harciasabb lesz! -Mirgilus- 7.5/10


Alcest - La Secret

A temerdek szurkesegbol nehanapjan elobukkan egy-egy olyan Zene, amely kepes elfelejtetni a sok mocskot amire neha akarva-akaratlanul hallgatni kenyszerulok. A 2001-ben megjelent Tristesse Hivernale demo sem volt rossz anyag, egyszerre magan hordozta a Les Legion Noires bandainak hatasat, a nekromantikus halalvagyat es a norveg bandak altal promovalt jeges hangulatot. A 2005-ben napvilagot latott La Secret EP-n az Alcest-et mara mar csak egymagaban mukodteto Neige egy annyira kierlelt zenei vilagot es 2 olyan fantasztikus hangulatu dalt prezental, amilyet nem sokan mertek volna megjosolni az elozo demo alapjan. Neige hatterbe szoritotta a karogast, behozta zenejebe a cipobamulos hangulatu, leginkabb hatterdallamoknak megfelelo vokalokat, suttogasokat, a hangszerek teren meg tobb helyet engedett a hosszu akusztikus reszeknek. A cimado negyedorajanak hossza fel sem tunik, annyira kellemes hallgatnivalo, rengeteg reg elmultnak hitt emleket elevenit fel, almodozos, nosztalgikus sugarzasa szinte hipnotizalja az embert. Hogy az ahitozas meg zavartalanabb legyen, a dal vegen a black metalos reszek egy akusztikus gitaros temaba olvadnak bele. Ezt koveti a 13 perces Elevation, amely leheletfinom ambient kezdesevel figyelmesen tovabb ringatja a hallgatot kabultsagaba. Fantasztikus riffek kovetik a tokeletes bevezetot, de a gyorsan zakatolo dobok es a nyers gitarok mellett ott vannak a bodultsagot sugarzo dallamfoszlanyok. Es ezek az apro szurrealista dallamok, valamint ezek osszefuzese az, ami itt nagyon osszejott. A shoegaze es a black metal talan sosem fert meg annyire jol egymas mellett, mint a La Secret-en. Titokzatos, nem evilagi ragyogasa van az Alcest-nek, Neige valamit nagyon tud. -Robert Sun- 10/10


Sea Of Desperation - Spiritual Lonely Pattern

Az industrial/ambient-es bevezeto utani telefoncsorges, majd az ezt koveto akusztikus bontogatas sejteti a hallgatoval, hogy ez a zenekar sem az elet boldog pillanatait akarja zenebe foglalni. Persze a bandanev, valamint a lemezcim is arulkodo, akarcsak a kiado, aki szamos orosz doom/death lemezt dobott mar piacra. Ezek egyike a Sea Of Desperation 2-ik lemeze. A dob elegge dobgepgyanus, de ezt felreteve rogton kellemes pillanatokat szolgaltatnak a gitar kietlen harmoniai. Leginkabb a korai Katatonia vilagat idezi a gitarjatek, hosszan kitartott hangok a szologitaron, morcos riffek, lassu es kozeptempok. Az akusztikus gitar is sokszor szerephez jut, nosztalgikus/almodozos beutest adva a daloknak. Nehol konkret nyulasokra is felfigyeltem, erre a legjobb pelda a Departure utolso 2 perce, ahol a bandat egyebkent egymagaban uzemelteto Lefthander egy regi Opeth temat ultet at orosz doom/death metal-ba. A 22nd November ugyszinten ismeros riffekkel kezd (Brave Murder Day...), ugyszinten ismeros dallamokkal folytatodik, de itt sajnos mar nem ugrik be kitol nyulja Lefthander a temat, de igy nyulosan is kellemes hallgatnivalo. Csak jutna eszembe az eredeti...A vokal nem tul valtozatos, monoton horges, olyasmi, mint amit Akerfeldt mukodott a Katatonia Brave lemezen. A gitarok eroteljesen szolnak, tisztan, az akusztikus reszek kifejezetten szepen csengnek, a basszusnak is megvan a szerepe, ha lenne par gyors resz meg nehany black metal-os vokal, akkor megjelenhetett volna akar Forgotten Tomb nev alatt is a lemez, Lefthander Herr Morbid-hoz hasonloan nyulja a regi doom/death alaptemakat, bar orosz baratunk gyakrabban plagizal es egyes temakat tobbszor is felhasznal, ezt alcazhatta volna jobban is. Az egyeni megnyilvanulasok egyike a hatterbol kiserto torzitott harmoniak es az akusztikus reszek kombinalasa, de ugyanez all a ritkan es rovid idore felbukkano ambient temakra is, ezeket a megoldasokat a jovoben jobban is kilehetne hasznalni, es igy kilehetne kerulni is nehany folosleges hasonlatot. Hibaival egyutt is szerezhet kellemes pillanatokat a depressziv doom/death zenehallgatoknak, akarcsak a mostansag igencsak nepes szuicid BM tabor tagjainak is. A Katatonia amugyis reg masfajta zenet jatszik, az Opeth majdnem ugyszinten, es ha jol meggondolom mar a Forgotten Tomb sem a regi stilust erolteti. Kontakt: http://leftsound.narod.ru, alex_lefthander@hotmail.com -Robert Sun- 7/10


Gospel Of The Horns - Realm Of The Damned

Ot hosszu ev telt el A Call To Arms zsenialis bemutatkozo lemez ota, azota szamos pletyka, hireszteles szarnyrakapott, hogy mar nem is lesz tobb Gospel lemez, iden januarban Howitzer ismet feloszlatta a bandat, aztan csak megis egyutt vannak es itt van a masodik nagylemez es nem tudom a szamat osszefogni, annyira jo lett. Ha esetleg rauntal az idei Desaster lemezre (van ilyen ember egyaltalan?), akkor ime itt egy hasonlo megkozelitesu old school thrash-black gyongyszem. Egy nagyon otletes intro utan jonnek a jobbnal job notak, a kezeid meg a labaid kezdenek mozogni, ezt a korongot nem lehet karosszekben ulve hallgatni. Erzodik na, hogy ezek a fazonok mar kozel 15 eve nyomjak a metalt. Hexx es Masochist olyan szolokat nyomnak es pont ott, pont annyit es pont ugy, ahogy azt kell. Ilyen lemezekert erdemes metalosnak lenni, tenyleg minden nota, hang a helyen van, hallatszik, hogy semmi sincs elkapkodva, minden maximalisan kivan gondolva es kivan dolgozva. Annyira belelkesedtem, hogy a banda 2003-as majusi magyarorszagi fellepesen keszult videot is eloszedtem es megneztem. Bizom benne, hogy jovore lesz egy europai turne es remelem, hogy a kozelunkbe is mereszkednek, eloben ezek a notak biztosan nagyot fognak majd hasitani. A pontszam ezek utan nem lehet kerdeses. -Mirgilus- 10/10


For Ruin - December

A kizarolag ir bandakra specializalodott Sentinel Records az utobbi idoben nagyon rament a bakelit kiadvanyokra, csodalkoztam is amikor meglattam a promo CD-n a Sentinel logot. Tehat ezuttal nem egy bakelit-ujrakiadasrol van szo, hanem egy fiatal (ir) banda bemutatkozo lemezet szabaditotta a vilagra a kiado. A For Ruin 2003-ban indult utra, az elmult ev alatt szamos demot/EP-t/promot kiadtak, de a teljes zenekari felallas csak mostansag alakult ki veglegesen. A bandaalapito John Murphy ezido alatt szamos riffet legyartott, ezekbol az elso szamu valogatast elvezhetjuk a December dalain keresztul. Nem tudom miert lett December az album cime, a boritonak sincs sok koze e teli honaphoz, a szovegek pedig nem allnak rendelkezesemre. A zene az tradicionalis 80-as evekbeli thrash/speed-ben gyokerezo metal, technikas gitarjatekkal, dinamikus ritmusmunkaval, gondosan megszerkesztett atkotesekkel, stilusilag surolva a black/death metal hatarmezsgyejet. Kulonoskeppen egyetlen egy bandara sem hasonlit tulzottan az irek zeneje, bar jonehany peldat tudnek felsorolni, amelyek szoba hozhatoak a For Ruin zenejevel, ime egynehany: At The Gates, korai Dark Tranquillity, kesei Carcass, Agent Steel (a virgazos szolok miatt foleg), egyszoval technikas, agressziv metal sok dallamamos beutessel, rengeteg tempovaltassal, Carcass-osan karcos vokallal. A hangzas inkabb old-school-os, mintsem agyoncsiszolt. Korrekt munka, meg ha nem is emlitheto egy lapon a fent emlitett eminenciasok alapmuveivel. www.forruin.com, www.sentinelrecords.com -Robert Sun- 7/10


Superbutt - Szajon at

Nem vagyok egy nagy “modern metal” rajongo, viszont mar az elso lemez ota valahogy nagyon birom a Supersegget. Jo notakat irnak, jo fejek a sracok, foleg Voros Andris egy hatalmas figura, aztan meg eloben akkorat szoktak szakitani, hogy a seggigero, borszerkos metalosok csak lesnek es keresik a porban az allkapcsaikat. Az idei Felszigeten egy jo hangulatu italozgatas kozben nyomta Andris a kezemebe ezt az uj magyarnyelvu (eloszor a banda fennallasa ota!) 4 szamos kislemezt. Aztan hazafele vegig dongettuk az autoban es azota is gyakran meghallgatom, a cimado egy zsenialis darab, kivalo szoveggel. Andris angolul is elkepesztoen jol ir, ugy nez ki, hogy ez neki megy anyanyelven is. Kivalo hangzas, jol oszepakolt notak, aki szereti a modernebb megkozelitesu utos muzsikakat az ne hagyja ki a Superbutt nyujtotta audioelvezkedest. Ha nem csonkaorszagban szulettek volna mar reg egy nagy fuggetlen kiadonal lennenek es turneznanak a vilagban es szazezrek hallgatnak oket, hiszen a minoseg es a tudas, meg a tehetseg bennuk van. A vegen meg a Hobo altal is megzenesitett Jozsef Attila A hetedik cimu verset is eletre keltik, szerintem meg Attilank is tetszene ez a szam. Remelem, hogy jovore lesz egy ujabb szupersegg album. Contact: www.superbutt.net -Mirgilus- 8/10


Draco Hypnalis - Imagination

Van 3 cseh fazon akik szeretik a klasszikus zenet, szeretik a metalt is, sot szeretik a kettot keverni is. Ezzel eddig nem is lenne baj (bar en utalom ezt a ket stilust osszekutyulni, de hat ez legyen az en bajom). Mivel nem talaltak maguknak egy dobost, valami borzalmas dobgep alapra nyomatjak a gitartemakat, riffeket, meg a szep harmonikat. Kar, hogy a gyenge hangzasnak es a szar dobgepalapnak, na meg az idetlen karogos, neha horgos vokalnak koszonhetoen nem lehet elvezni a produkciot. Sot ugy a harmadik szam utan mar egyenesen idegesit. Demonak meg elmenne, de masodik nagylemeznek mar eleg egeto. Az hallatszik, hogy jol bannak a hangszereikkel, nem kezdok, de ebbol sajnos nem kovetkezik, hogy jo notakat is tudnak irni. Mozart Allegrojaval amit muvelnek, azert kivegzes jarna, a mester forog a sirjaban! Contact: http://dracohypnalis.ic.cz -Mirgilus- 4/10


Parasophisma - A variable invariability varied in dependency on variations caused by the invariability of invariability remains the same after all the variations have been done

Igen, ez az album cime! Ha szereted a zenei stilusok kavalkadjat es nem zavar, hogy egy lemezen az osszes letezo rock-metal stilust osszekavarjak folk, avant-garde, jazz, flamenko es meg egyeb mufajokkal es ezt teszik ugy, hogy a sok valtastol csak kapkodod a fejedet, akkor a cseh Parasophisma elso nagylemeze neked valo hallgatnivalo. Elsore kisse eklektikus az egesz produkcio, akarcsak a lemez boritoja, tobbszori hallgatas utan azert lehet kapaszkodokat talalni a muzsikaban, sot egy-ket nagyon cseles megoldas, erdekes dallam hallatan megelegedessel bologat a hallgato. A hangzas kivalo, nem volt konnyu dolga annak aki ezt igy, ennyire tisztan es szepen kikeverte, minden hangszer jol hallatszik, meg a legnagyobb avantgardizmus kozepette is lehet minden hangszert hallani. Balzsam a fulnek, ahogy egy kristalytiszta akusztikus bontogatasbol atmennek elektrikusba, majd eklektikusba. Gondolom, hogy ezek utan senki sem lepodik meg, hogy a szovegek is nagyon furcsak es erdekesek, akarcsak a lemezcim. Elsore kimondottan idegesitett ez a lemez, aztan valahogy ugy adodott, hogy tobbszor meghallgattam es most mar szinte tetszik is, azt viszont leszogezem, hogy csak bizonyos hangulatokban ajanlott feltenni.A legjobban a harmadikkent felcsendulo The Vain Effort Of Pedanties tetszik, ez szinte mar a tancolhato, dudolhato dallamaival megigezi a hallgatot. Egyszeges a korong, nincsenek gyenge notak, aki szereti a kiserleti metal zeneket az ne habozzon, szerezze be es egy ujabb zenei kulonlegesseggel gazdagodhat. Contact: www.parasophisma.com -Mirgilus- 7/10


Peste Noire - Folkfuck Folie

A francia Black Metal ujhullamanak (ha szabad igy fogalmaznom) egyik legjobb bandaja a PN, sot meg azt is megkockaztatom, hogy a Les Legions Noire csoportosulas ota nem volt iyen igeretes csapat a francia underground black metal mozgalomban. A karrierjuk kezdeten nagyon a foldalatt akartak maradni, de tulsagosan jo zenet alkottak, hogy orokre a felszin alatt rejtozzenek. 3 demo es egy split kiadvany utan, tavaly jelentkeztek az elso nagylemezzel (La Sanie Des Siecles - Panegyrique De La Degenerescence) amit azota is palyajuk legjobbjanak tartok, minden idok egyik legjobb francia BM lemeze. Tavaly aprilisban jelent meg egy erdekes probatermi felvetel kizarolagosan csak bakeliten a Northern Heritage egisze alatt Lorraine Rhearsal cimmel, ami tovabb novelte a banda azsiojat. A hirhedt Rosenkrantz studioban rogzitett probatermi felvetelnek olyan hangulata van, hogy az ember mikozben hallgatja a 90-es evek elejere ropul vissza, amikor fenykorat elte a valodi black metal. Errol a felvetelrol most 4 szamot a FF-ra is feljatszottak, nemelyiket annyira atirtak, hogy nem is igazan hasonlit az eredetire. A PN kulonlegesseget Famine zsenialis gitarjatekaban, riffjeiben kell keresnunk. Ez a faszi eszmeletlenul egyedi modon kozelit a BM-hoz, jatekabn rengeteg stilus keveredik es megis amit jatszik az izig-verig black metal. Neiga sem kell a szomszedba menjen egy-ket jo temaert. Sajnos a szovegekrol nem tudok nyilatkozni mivel a francia nyelvvel eleg hadilabon allok, viszont a szovegkonyv, meg az ilusztraciok most is nagyon impozansak. A lemez vegen meg a Hornaval kozos kislemez notajat is felraktak bonusz gyanant. 2007 egyik legjobb lemeze, ez nem is kerdeses. -Mirgilus- 9/10


Bilskirnir - Wotanswolk

Ugy voltam a nemet egyszemelyes Bilskirnirrel, hogy az elso demo, meg a Szalasival kozos kislemez annyira elvette a kedvemet, hogy nem is foglalkoztam a tobbi kiadvannyal, aztan a Hunokkal kozos Split kazetta felkeltette az erdeklodesemet es gondoltam, hogy beszerzem Widar harmadik teljes nagylemezet. Jol tettem, mert egy olyan erotol duzzado, menetelos NSBM albumot kaptam a penzemert, ami parjat ritkitja, valoszinuleg az elozo ket nagylemezt is befogom szerezni. A lemez rovid, nincs semmi felesleges szarakodas, csak lenyegretoro jo kis harcias notak. A hangzas is oriasit fejlodott a korai idokhoz kepest. Utosek a riffek, jok a temak es a notak is rendben vannak. Egy-ket nota meg az Absurdnak is becsuletere valna. Az acsarkodo vokalok jol kiegeszitik ezeket a menetelos, harcias temakat. A lemez abszolut csucspontja a Nebelheim nota, ezt eloben is nagy elvezet lenne hallgatni, hatalmas ero van benne. Stilusaban kiemelkedo alkotas. -Mirgilus- 7.5/10


Drudkh - Estrangement

Az ev elejen megjelent Anti-Urban Ep rendesen elvette a kedvemet ettol a fantasztikus ukran bandatol. Sokan mar a Songs of Grief and Solitude akusztikus-folk lemeznel fanyalogtak, nekem az is nagyon tetszik. Aztan megkaptam ezt az uj lemezt es ismet elvagyok kapraztatva. A legjobb Drudkh lemezeknek a Blood In Our Wellst es az Autumn Aurorat tartom, de ez az uj lemez sem marad el minosegileg egyik korabbi kiadvanytol sem. Ennyire termeszetkozeli zenet elektromos hangszerekkel senki sem jatszik, ezt kar is vitatni (mivel nincs mar Ildjarn, gondlom sokan egyetertenek velem). Roman kezeben sir a gitar, ez a koma nagyon raerzett erre a termeszetkozeli melankoliara, hihetetlen, hogy a hatodik nagylemeznel sem tudnak hibazni, evente jonnek a lemezek, de a minosegre nem lehet panasz. A Sties at Our Feet-ben amilyen szolot lenyom a Roman attol egyszeruen elall az ember lelegzete. A vegere hagytam a legjobbat, a Where Horizons End cimu notaba ahogy beepitettek Seress Rezso legendas Szomoru vasarnapjat, hat attol tenyleg felvet a gyonyor. Csodalat es tisztelet, remelem meg sokaig lesz Drudkh es remelem, hogy tovabbra is ilyen zenekkel kapraztatnak el. Kotelezo lemez! -Mirgilus- 9/10


Woods Of Infinity - Hamptjarn

Furcsallom egy kicsit, hogy a sved WOI uj lemezet a Supernal adja ki, nem igazan az a zene ami passzolna a Supernal profiljaba, de hat nem is ezen van a lenyeg. A banda demoi meg korai splitjei szerintem nagyon gyengek. 2005-ben veletlenul meghallgattam a Ljuset cimu masodik nagylemezuket es azota nagyon bejon amit ez a ket pofa muvel. A Ljuset azota is az egyik kedvenc lemezem, gyakran meghallgatom, a szinten 2005-ben megjelent Hejda mar nem gyakorolt ram akkora hatast. Mindenhol az all, hogy black metalt jatszanak, de hat ez nem igazan fedi a valosagot, rendben, hogy a black metal az alap, de annyi furcsa dallamot es hangszerelest alkalmaznak, hogy tobb tucat banda kozul is egybol fellehet ismerni a WOI stilusat. Ahogy osszekeverik, beolvasszak ezeket a furcsa dallamokat, dalreszleteket, neha teljes notakat (ezek tobbnyire regi slagerek, gyerekdalok, kozismert zenek, stb) az nagyon otletes es egyben nagyon hallgathato is. A lemezt vegigkiseri a melankolia, a nyomottsag, depressziora hajlamos egyeneknek nem igazan tudnam ajanlani. Mindig is a hosszu lemezeket favorizaltak Melkorek ez most sincs maskepp, viszont az a jo, hogy annyira osszevan rakva, kivan talalva minden reszlet, hogy egy pillanatig sem kell unatkozzunk. “For this World of Interest, Is a Womb of Impudence, But the Woods of Infinity, Will Lead you to Infinity”. -Mirgilus- 9/10


Austere - Withering Illusions and Desolation

Nem tudom, hogy a depressive black metal trend elejen jarunk-e, teny hogy a mozgalom nepszerusege meg most is naprol napra no. A sok szenny kozott szerencsere akadnak komoly hozzaallassal rendelkezo, mely attituddel felruhazott zenekarok is. Az Austere is a jo bandak koze tartozik, nevehez meltoan disztelen, puritan megkozelitesben jatssza eletundorral telitett muzsikajat. Ritkasag ebben a mufajban 55 perc hosszusagu lemezeket kiadni, de itt nem megy a mennyiseg a minoseg rovasara, mind az 5 dal kivalo temakat rejt. A nyomorusagos atmoszfera letrehozasanak szerepe 2 szemelyre korlatozodik az Austere-ben, ami mar komoly tagsagnak szamit a "one-man-band"-ek koraban! A Desolate nevre hallgato egyennek koszonhetoek az alig hallhato basszusreszek es a melankolikus riffek, a vigasztalan hangzatokhoz tokeletesen passzolo, legtobbszor kozeptempoban menetelo dobok pedig Sorrow keze es laba munkajat dicserik. A vokalokat testveriesen osztottak meg egymas kozt, ami valljuk be, nem csunya dolog. Ritkasag ennyire korrekt debutanyaggal eloallni, ugyhogy nem is csodalkoztam, amikor megtudtam, hogy Desolate nevehez fuzodik a funeral doom-ban tevekenykedo Funeral Mourning is. Hangulatilag legjobban az Elysian Blaze es a Wedard neve hozhato fel az Austere altal felvallalt lecsupaszitott, csontot maro black metal-al kapcsolatban. Jovo ev elejen fog megjelenni a depressziv BM-ban szinten jeles nemet Isolation-al kozos split-juk, a Lryinx-el valo split-rol pedig mar meghallgathato egy kivalo szam (Towards The Great Unknown) a banda myspace oldalan, ugyhogy mindenkeppen erdemes lecsekkolni a bandat. www.myspace.com/bandaustere -Robert Sun- 8.5/10


Malhkebre - Prostration

A titokzatos francia Malhkebre a Battlesk’rs kiado fonokenek Berzerknek a bandaja. A banda demojahoz nem volt szerencsem, viszont ezt a nagyon impozans csomagolasu gatefold lemezt sokat hallgattam az utobbi idoben. Gyuloletes, pusztito, nihilista black metalban utaznak, Darvuliabol es a Fals Prohetbol ismert arcok alkotjak a banda hangszeres gerincet, Berzerk az idegbeteg vokaltemakert es szovegeket felelos. Acsarkodo karogasa jol passzol ehhez az orult zenehez. Ilyen zenet csak francia bandak tudnak es szoktak jatszani, ha birod a Les Legions Noire bandait, akkor biztosan nagy orommel fogod a Malhkebret is a kebledre olelni. Hasonlo elkepzelesekkel dolgozik ez a banda is akarcsak a korai Mutiilation, vagy ujabban a Darvulia. Nem egy korszakalkoto lemez, nem is eredeti, viszont a hangulat es a gyulolet, meg az eszement vagtatas es karogas ad egy nagyon “kellemes” erzest a hallgatonak. -Mirgilus- 7/10


Baptism - Evil Mysteries

Valamilyen hiba folytan tavaly elfelejtettunk irni errol a kivalo Eprol. Mindossze 1000 peldanyban jelent meg a korong es a kiado szerint, csak kizarolagosan bakeliten. Na ilyet mar hallottunk a NH-tol, aztan evek mulva lesz ujranyomas vagy kifogjak adni CD-n is, szinte merget vennek ra. Addig is itt van ez a 4 szamos lemez, nem ertem, hogy miert akarta Lord Sargofagian ezt a krongot ennyire limitalt szeriaban kihozni, hiszen itt nem valami toltelek felvetelrol van szo, hanem a Baptism talan legutosebb notairol. Ha a Morbid Wings Of Sathanast vagy a Wisdom & Hate MCD-t birtad, akkor valahol szerezd be ezt a finn black metal gyongyszemet mert megeri az erte adott penzt. Az ujkori finn black metal szinter egyik legjobb bandaja a Baptism, egysegesen jo a korong nem is erdemes boncolgatni, az idei evet atvegetalta LS, bizom benne, hogy jovore egy uj nagylemezzel rukkol elo a Baptism! A koronggal jar meg egy szoveges inzert is. -Mirgilus- 9/10


Absurd Conflict - Point Of Crisis 12” LP

Martin Brnovjak vezette cseh AC nem egy teljesen ismeretlen banda elottem, a 2001-ben megjelent Depressive Reality-vel kozos split CDjuket birtoklom, anno sokat hallgattam, azota persze eltelt egy jo par ev, viszont ez ev januarjaban megjelent a banda elso nagylemeze es csak a jo oreg bakelit formatumban. Martin regi underground maniakus, tobbek kozott az o nevehez kotheto a legendas cseh Blakula zine es a Zero Budget kiado is, tehat nem veletlen, hogy csak ebben a formatumban jelent meg ez a lemez. Erdekes nagylemez, a korong A oldalan studifelvetelek vannak, a B oldalon meg koncertszamok. A studio verziok jobban tetszenek, az elo felveteleknel tul elol van Martin vokalja. Martin hangjat szokni kell, atmenet az uvoltes es a horges kozott, korai Benediction fanoknak biztos majd bejon. Old school death metalt jatszanak a fiuk, nemi thrash hatassal, ilyen tipusu zenet mostanaban senki sem jatszik, nagyon kellemesen hatott amikor feltettem a korongot, eluralkodott rajtam a nosztalgia rendesen. Valamikor a 90-es evek elejen, kozepen jelentek meg ilyen korongok, aki az emlitett korszak Benediction/Gorefest lemezeire eskuszik az szerezze be ezt a korongot, mert biztosan nagyon fogja majd ertekelni. A notak is jok, tobbnyire kozeptemposak, valtozatosak, semmi erolkodes, kulon orom szamomra, hogy mennyire jo szolokkal pakoltak tele a korongot a sracok. Tenyleg egy hianypotlo lemez, ilyen megkozelitesben death metalt nem hallottam mostanaban, kierlelt, profi produkcio, remelem, hogy a regisulis death metal hivek figyelmet nem fogja elkerulni a Point Of Crisis. A csomagolas is nagyon pofas, meg szoveges inzert is van! -Mirgilus- 8/10


Hiems - Cold Void Journey 12” LP

Algol egyszemelyes bandaja a Hiems, minden hangszert o jatszott fel, kiveve a dobokat, azt Thorns utotte fel, o olyan bandakban bizonyitott mar mint a Frostmoon Eclipse, Handful Of Hate, Macabre Omen, Nocternity, Deathrow, Tundra, stb, stb. Algolt meg az olasz Forgotten Tombbol ismerhetjuk, o a baszusgitaros Herr Morbid alakulataban. Ez a lemez eredetileg 2005-ben jelent meg az ISO666 egisze alatt CD-n, valahogy eddig elkerultuk egymast, viszont szerencsere sikerult beszerezni egy peldanyt ebbol az erosen limitalt lemezbol (mindossze 99 darab keszult a korongbol!) es most a jo oreg bakeliten hallgathatom ezt a kivalo albumot. Hallatszik, hogy ezt a debutlemezt vagy 7 evig erlelte Algol, kiforott lemezzel van dolgunk, minden nota, tema a helyen van. Herr Morbid is felbukkan ket notaban, az egyikben (Ulcisi) egyet szolozik, az I Choose The Path Of Inhumanity notat maga enekli, a nota szovegeert is o felel. A Hiems egyaltalan nem hasonlit a Forgotten Tombra, Algol eszaki tipusu gyors black metalt jatszik, fagyos riffekkel, kozos pont a vegtelen nihilizmus es mizantropia. Ez a faszi erzi a Black Metal lenyeget, nem akarom tulmagyarazni a Cold Void Journey lemezt, minden egyes nota onmagaert beszel, kivalo lemez, tokeletes hangulattal es ahogy a cime is mondja hideg ures utazas. Algol leszerzodott az amerikai Moribundhoz 3 lemezre, biztos vagyok benne, hogy hallunk meg tole jo lemezt. Aki az utolso Forgotten Tomb lemezekben csalodott es hianyolja az erot, a karcossagot a FT muzsikajabol az tegyen egy probat, lehet, hogy bejon majd neki a Hiems zeneje, bar hangsulyozom, hogy a ket banda teljesen ellentetes iranyba halad. -Mirgilus- 9.5/10


Visthia - Reditus Conscientia 12” LP

Tavaly jelent meg az olasz Visthia debutlemeze az Omvina gondozasaban CD-n. A boritoja miatt hamar be is tiltottak a terjeszteset bizonyos helyeken. Az iden a nemet OAP kiadta ujramasterizalva, az eredeti designnal a lemezt, 100 peldanyra limitalva bakeliten. A bandarol nulla infot lehet tudni, erdekesege a formacionak, hogy latinul irjak a szovegeiket. A lemez boritojaul szolgalo kepeket a mostanaban felkapott neo-szimbolista fotos/filmes/stb John Santerineross jegyzi. John batyo munkai sem eppen a finomkodasrol hiresek, de azert nem gondoltam volna rola, hogy komalja a Black Metalt, foleg ezt a totalis, pusztito, szelvesz, eszaki tipusu fekete femet, amit a Visthia jatszik. Nem ertem a nemet OAP logikajat, hogy az ilyen kivalo lemezeket mint a Reditus Conscientia, vagy a Hiems Cold Void Journey lemezet miert ilyen minimalis peldanyszamban adja ki, egyeb felejtheto kislemezeket meg 500 peldanyban. Akinek van ra lehetosege szerezze be ezt a korongot, mert egy kivalo BM albummal gazdagodhat, teny, hogy a bakelit sokkal jobban megdorren, mint a tavalyi CDs valtozat es ez nemcsak a remasterizalasnak koszonheto, gondolom ezzel nem mondtam sok ujat a bakelit lemezek rajongoinak. -Mirgilus- 8.5/10


Walknut - Graveforests And Their Shadows

Elatkozott erdokbe, kodos, elhagyatott csatamezokre kalauzol minket az orosz Walknut ezzel a lemezzel, pogany ritualek es osi harcok, gondolatok elevenednek fel ebben a muzsikaban. Pogany metal a jatek neve, olyan zenekarok tagjaival mint a Temnozor es a Forest. A Walknut zeneje a Temnozorra ut inkabb, mint a Forestre, viszont itt nincs annyifele hangszer, sot a dobot is dobgep szolgaltatja, ezzel viszont jelen esetben semmi baj nincsen. Dinamikus es pulzalo az anyag, koszonheto ez reszben a gepdobnak, reszben pedig a jol megirt es elnyujtott, monoton temaknak, riffeknek. Egybol parhuzamot vonok a Burzummal, viszont a Walknut nincs annyira agressziv es rideg, itt inkabb a monumentalis temak, az osoknek jaro tisztelet a mervadoak. Diszkret a kivitelezes minden tekintetben, a szovegeken kivul semmi info nincs a boritoban, viszont ez a titokzatossag is ad egy plusz varazst a zenenek. Nagyon jo a hangzas is a lemezen, utos, tiszta a produkcio. Nekem nagyon bejott ez a zenekar es mivel ez az elso kiadvanyuk, meg jobbra szamitok a jovoben. -Woodlum666- 8.5/10


Krohm - The Haunting Presence

Dario Derna (vagy ha jobban tetszik, Numinas) ez az olasz szarmazasu ficko 1995-ben, miutan megelegelte a jobb sorsra erdemes doom bandaban, az Evokenben a kozremukodest, szolopalyara lepett, azota Krohm neven adja kozre alkotasait. Ket jolsikerult demo utan (amiket kesobb egy CD-n osszegyujtve is megjelentettek), 2004-be adta ki az elso nagylemezet A World Through Dead Eyes cimmel, az azota foldbeallt, a fel underground black metal szinteret atbaszo, meghasonult Kvarforth kiadojanal a Vicious Recordingsnal. Mivel rossz kiadot valasztott Numinas baratunk, bandaja zeneje es neve a szinteren eleg lassan terjedt el, a VR is foldbeallt idokozben. Harom hosszu ev telt el az elozo korong ota, en mar kezdtem temetni a Krohmot es egyszer csak a Debemur elkudte az uj CD-t es azota teljesen levagyok nugozve. Talan az iden lesz meg jo Black Metal alkotas, hiszen van meg egy keves az idei evbol, ettol fuggetlenul allithatom, hogy az ev egyik legjobb BM albumat Numinas keszitette el The Haunting Presence cimmel. Sem az uj Deathspell Omega, sem az uj Watain, de meg a Drudkh sem er fel ezzel a nagyon kimunkalt, evekig erlelt produkcioval. Eloszor is ilyen jolmeghangszerelt, a legaprobb reszletekig kidolgozott, tokeletes hangzassal megtamogatott lemez mostanaban nem jelent meg. A hangzas meg a kivaloan megdorreno uj Wataint is ubereli. Es a notak? Hat azok igazi gyongyszemek, nem konnyen emeszthetoek, sokretuek, viszont a kellemesen megcsendulo melankolikus temaktol, a vagtazo BM tamadasokig mindent felfedezhet a hallgato, notankent rengeteg a tema es ritmusvaltas, viszont vegig megmarad a melankolikus, szomoru hangulat. Hallatszik, hogy Numinas nem ketnap alatt dobta ossze a lemezt, evekig tarto alkotomunka ekes gyumolcse ez a lemez. Egy par szamban Numinas olaszul enekel, kantal, karog, ez ad egy specialis izt a notaknak, tartest, olaszos eleganciat. Aki minden BM albumot nem akar megvenni, csak az igazan kimagaslokat, az ne habozzon, a Krohm masodik nagylemezet mindenkeppen ajanlom a beszerzesre, evek mulva is fogunk meg rola beszelni es hivatkozni erre a korongra! Kotelezo! -Mirgilus- 10/10


Necromessiah - Antiklerical Terroristik Death Squad

Mindenfele szornyek, satan, demon, gazmaszkos katona a Szt. Peter Bazilika elotti teren ratamad a papara es az ot korulvevokre, Terez anyu, Szuz Maria, isten tudja meg kicsoda van a teren. Nagyjabol ezt lehet latni a lemez boritojan, amit a jo oreg Chris Moyen batyo kovetett el, a tole mar szokasos fekete-feher valtozatban, piros logoval diszitve. A Necromessiah egy olasz trio, harom fiatal srac ugy gondolta, hogy csinalnak egy regisulis black-thrash bandat es szarnak a vilagra. 2004-ben kiadtak az elso lmezuket, aztan a francia Debemur Mortihoz tartozo BU latott bennuk valamit, mert az uj lemezt mar ok gondozzak. Jo hangzassal megtamogatott, regivagasu black-thrasht nyomatnak a sracok, semmi egetrengeto, viszont sorozes kozben a haverokkal kellemes hatterzene lehet, jokat lehet ra bologatni, rengeteg ismeros riff is feluti a fejet, de hat itt nem a kerek feltalalasarol van szo. A szamcimeket olvasva is rajohet az ember, hogy nem egy veresen komoly bandaval van dolgunk. Ha lennenek meg szombat estenkent thrash metal partik, biztosan egy-ket szamot berakatnek errol a lemezrol. Csak regivagasu metalosoknak! Poros zene, friss, ujszeru hangzasba csomagolva. -Mirgilus- 6/10


October Falls - The Streams Of The End MCD

Az October Falls nev egy akusztikus, folk projektet takar, M. Lehto nevezetu pofa az eletrehivoja. Az elozo Tuoni es Maras lemezek gyakori vendegei a lejatszomnak. Ha szereted az Ulver Kveldssanger lemezet, vagy a Tenhi korongokat, akkor biztosan mar reg felfedezted magadnak ezt a finn bandat. Amikor eloszor kezbevettem ezt az uj MCD-t kicsit meglepodtem, hogy a Debemur Mortinal jott ki, aztan amikor feltettem a korongot, akkor lepodtem meg igazan, hiszen ezen mar folk hatasokkal erosen atszott, black-dark metalt hallhat az ovatlan hallgato. Korai Opeth, Katatonia hatasokkal atitatott zenet rejt ez az uj MCD, sot az Ulver Bergtatt lemeze ugrott be osszehasonlitasi alapkent, amikor eloszor hallottam. Kivalo, nepzeneben gyokerezo, akusztikus temak vannak metalra hangszerelve, oriasi hangulattal es erzessel eloadva. Elsore furcsanak tunt az October Falls uj iranyvonala, tul a tucatnyi hallgatason azt kell mondanom, hogy talan ez a legjobb kiadvanya, nagyon jok a notak. Hamarosan jelenik meg az uj MCD, ami ismet akusztikus lesz, aztan a nagylemez majd a The Streams Of The End vonalat viszi tovabb. Nagyon ajanlott hallgatnivalo az effajta zenek kedveloinek, hiszen mostanaban nagyon ritka az ilyen tipusu kiadvany. A White Northern Soils temajaert es a dal vegen hallhato szoloert plusz egy pont jar! -Mirgilus- 9/10


Orenda - The Funeral

A “kinek van a legszarabb boritoja” cimu versenyen az Orenda ha az elso helyet nem is, de biztosan dobogos helyet szerezne. A tavalyi korongjuk szamomra kellemes meglepetes volt, hiszen bolgar bandatol meg ilyen eros lemezt meg nem hallottam. Apropo, az elozo korong boritoja is siralmasan gyenge volt! A Back In The Grave lemezhez kepest csak annyi a valtozas, hogy egy picit lelassultak es talan a notak jobban atgondoltabbak, kidolgozottabbak, ennyi. Tobb a kozeptempos, lassu, vontatott nota, viszont jo notakat most is irtak es a hangulat is nagyon ott van, ahogy szoktak mondani, tehat, egy mindenfele meglepetesektol mentes uj Orenda lemezt lehet beszerezni, ha az elozo korongot birtad, ezt is fogod. -Mirgilus- 7/10


Satanic Warmaster - Revelation MCD

Uj 3 szamos MCD (+ egy nagyon unalmas intro) Satanic Tyrant Werewolftol. A satani zsarnok verfarkas kezdi elveszteni a fonalat. Nem rossz amit csinal, de mar annyira kiszamithato, hogy nem tudok lazba jonni, mint regen…Mikko Aspa dobolta fel a szamokat, ez az info sem jot, sem rosszat nem jelent, jol dobol, sot tulsagosan is jol, ezzel egyidejuleg elveszett a SW jellegzetessege (tessek csak meghallgatni a korabbi anyagokat), nincsenek meg azok a pulzalo, tipikusan finn black metalos temak, regen ezert birtam nagyon a SW muzsikajat. Aspaval mar dolgozott egyutt a verfarkas, ez sem ujdonsag. Nem rosszak a notak, a Wolves Of Revelation szovege kisse bugyutacska, viszont az ezt koveto Sign Of Fighter’s Storm szovegileg nagyon eltalalt es zeneileg is ez a legjobb, valtozatos, kozepreszen hangulatos, korai SW notakra hajazo megoldasokkal. Ebbe az iranyba kene a jovoben elmozdulni, ebben a notaban van spiritusz es fantazia! Aztan az utolso nota szinten egy unalmas darab. Osszegezve: a negy tetel kozul harom felejtheto, egy pedig nagyon jo, kivancsi vagyok a hamarosan megjeleno nagylemez milyen lesz. -Mirgilus- 7/10


Svartsyn - Timeless Reign

A Svartsyn a sved black metal mezony egyik mostohagyermeke, koszonheto az abszolut hozzanemerto portugal Sound Riot kiadonak is, akik tobbek kozott szinte foldbeallitottak a finn Burialmound/Utgard formaciot is. Velemenyem szerint meg gyenge lemezt nem keszitettek, 1993-ban alakult a banda, tehat nem kezdokkel van dolgunk. A Timeless Reign a banda 5. nagylemeze, az elozo, 2005-ben megjelent Bloodline is utott rendesen, csak sajnos a kiado benazasanak koszonhetoen csak a maniakus BM gyujtokhoz jutott el a hiruk. 2004-ben mar volt egy split kiadvanyuk az Arckanummal (minden idok egyik legjobb megosztott lemeze) a Carnal Records egisze alatt, bizom benne, hogy Bjorn baratom reven szelesebb korben is elterjed a nevuk. Akik olyan lemezt tudnak letenni az asztalra mint a Timeless Reign, azok megerdemlik, hogy amikor szobakerul a sved BM ujhullama, akkor ne csak a Watainrol, Funeral Mistrol, stb, stb beszeljunk, hanem a Svartsynt is tessek megemliteni! Olvastam mar olyan velemenyt is, hogy a Timeless Reign jobb mint a Watain Sworn To The Darkja…Maradjunk annyiban, hogy mindketto nagyon jo, kimunkalt black metal alkotas, teny, hogy a Watain sokkal fogosabb, mint a Svartsyn, viszont tobbszori hallgatasnal elojonnek a Timeless Reign erenyei is. Az idei ev egyik legjobb BM lemeze, valtozatos, jok a temak, eros riffek sorjaznak a korongon, minel tobbet hallgatom annal jobban a hatasa ala kerulok! -Mirgilus- 8.5/10


Desaster - 666 - Satan’s Soldiers Syndicate

Bevallom az Angelwhore lemeznel kisse joindulatu voltam, hiszen regi nagy kedvencrol leven szo, gondoltam idovel beerik a lemez es megelolegeztem a nagy pontszamot. Azota eletelt ket eve s az a velemenyem, hogy bar az elozo korongon is vannak jo notak, az Angelwhore az eddigi leggyengebb lemez a Desaster diszkografiaban, foleg egy ilyen album mellett mint ez az uj! A mindosze 37 es fel perces korong egy nagy adag adrenalinbomba, a szokasosnak is nevezheto intro utan akkora erovel indit a cimado, hogy majd leszakad a fejem (Desaster takes control!). A banda studiot valtott (Harrows Studio: Asphyx, Pentacle, stb), nem tudom ennek koszonheto-e ez az elkepeszto ero ami arad az uj notakbol, de mindenkeppen jo huzasnak tunik a valtas. A lemez nem hosszu, de egy perc uresjarat, sot szusszanasnyi ido sincs, egyre csak jonnek a headbangelos temak, meg a gyors Desaster vagtak. Regivagasu metalt csakis igy szabad jatszani 2007-ben! Ezek a fazonok nem okoskodnak, nem filozofalnak, nem akarjak ujrafeltalalni a metalt, viszont nem is bunko modon lenyuljak a regi temakat, hanem egyszeruen zsigerbol, csipobol nyomjak azt a zenet amit a szivuk diktal es ezt mi nagyon nagyra ertekeljuk. Azert azoknak is edemes figyelni Infernal jatekara, akik csak legyintenek a Desaster zenejere, hiszen ez a balkezes csoka olyan szolokat es riffeket csihol ki a hangszerebol, hogy attol leesik az allam. Desasterektol bevett szokas, hogy meghivnak vendegeket is kozremukodni a lemezen, a primordialos Nemtheanga (aki szinten nagy Desaster fan!) szerepeltetese jo huzasnak bizonyult, de akit erdekel felbukkan meg Proscriptor es Ashmedi is a lemezen. A lemez felepitese is nagyon otletes, hiszen a gyors kezdes utan jonnek a fejrazos, kozeptempos Desaster himnuszok, majd a vegen ismet ket gyors, vagtatos szammal zarjak a korongot es mar alig varod, hogy ismet megnyomd a lejatszodon a Play gombot! -Mirgilus- 9.5/10


Nargaroth - Semper Fidelis

A zeneipar az mar csak zeneipar marad, szinte mindegy ha pop, vagy black metalrol beszelunk, mindegyiket “csak” emberek csinaljak, ezert nem varhatunk egyik zenei iranyzattol sem tul nagy vilagmegrengetest, megvaltast. A megjelenes heten mar megkaptuk ezt a CD-t a kiadotol, de eddig vartam a recenzio megirassal, kivancsi voltam milyen visszajelzesek fognak erkezni a sajtobol. Jokat rohogtem bevallom, hiszen a black metal sajto (nyomtatott, internetes) egyarant bekajalta ezt az elejuk tart maszlagot. Kanwulf egyszemelyes bandajat mindig is nagy tisztelet es megbecsules ovezte a szinteren, sohasem ertettem, hogy miert. Tulajdonkeppen hosszu palyafutasa alatt a Nargaroth egy jo lemezt tud felmutatni (Herbstleyd) es ket kivalo kislemezt (Rasluka 1 es 2), a tobbi lemezeken is vannak jo szamok, de egysegesen megitelve azokat, csakis azt mondhatjuk, hogy atlagosak, sok rajtuk a toltelek. Ezt a lemezt Kanwulf allitolag 2001-ben vette fel, amikoris el akart bucsuzni a szintertol es ezt bucsulemeznek szanta (mindjart elsirom magam a meghatottsagtol). Persze akkor nem adta ki, mert hat kiadott meg 3 lemezt es egy csomo mas kiadvanyt az evek soran, de most megjelentettek, mert nagyon true a hangzasa, meghat az elkorcsosodott szinternek kell egy ilyen lemez, hogy iranyt mutasson. Ugyan kerem. Kanwulf akkor asta el magat elottem vegkepp, amikor a nemet monika showban egy szoknyaban selyemfiuskodott, persze utolag azt is kimagyaraztak, hogy csak egy fogadas miatt tortent…Mindegy lenyeg a zene! Kanwulf kozel 80-an perces anyagot nyom a kepunkbe, amin aztan annyi a toltelek, hogy tobb fej kaposztat is meglehetne vele tolteni. A hangzas az jo true, a kiado nosztalgikusnak hivja, mi maradjunk a gyenge, eroltetett szar hangzasnal. Leragott csontokat szopogat Kanwulf, akad egy-ket jobb tema, de azok is inkabb kellemes hallgatnivalok, mintsem horzsolo black metal tamadasok. Az egesz lemez egy kozhely gyujtemeny. Mar az elozo ket lemez is nagyon lapos volt, de egy olyan bandanak, amely 1988 ota letezik gyalazat ilyen lemezt kiadni. A vegere hagytam a legjobbat, az I Still Know nota szovege mellett (amit szerintem Kanwulf ars poeticanak szant) nem lehet elmenni. Ebben arrol karog a pofa, hogy o tudja mi a black metal (most nem kommentalnam az egesz szoveget, csak az utolso versszakot ragadnam ki), az-az: bakelit lemez, demo kazettak, fekete bordzseki, farmermelleny felvarosokkal, csizmak, szegecsek es fekete hosszu haj! Szoval akinek nincs fekete hosszu haja, nem hallgat bakelit lemezeket, es nem rohangal egesz nap toltenyovben es felvarrosokkal teli farmer mellenyben az nem is black metalos. Ezek szerint pl. Hakan (Total Holocaust Records) nem hiteles arc, mivel o edzocipoben jar, rovid a haja, melegitot hord es a bakeliteket sem igazan komalja, vagy emlithetnem a Clandestine Blazes Mikkot es meg egy csomo mas underground harcost, a sor szinte vegtelen! Es ezek a fazonok megis hitelesebbek mint ez a sajat maga parodiajava valt Kanwulf! -Mirgilus- 4/10


Mutiilation - Sorrow Galaxies

Mindenfele elozetes hirveres, felhajtas nelkul megjelent a hatodik Mutiilation nagylemez. Nem lehetett tudni semmilyen elozetes infot, egyszer csak minden fontosabb terjeszto listajan megjelent ez a Mutiilationtol furcsa boritoju korong. Akik az utobbi albumoknal fanyalogtak a szintetikus hangzas miatt es a valoban zavaro, dobgep altal szolgaltatott gepies utemek miatt, azok most orulhetnek, mert ismet hus-ver dobos jatszotta fel a temakat es nem is akarhogyan! Akik meg a Vampires of Black Imperial Blood es a Remains of a Ruined, Dead, Cursed Soul korabeli Mutiilationt sirjak vissza, azok meg fanyaloghatnak, mert bar kismertekben, de a Mutiilaton is a “fejlodes” utjara lepett. Azt a rothadast es pestist szoro hangulatot, ami az emlitett ket lemezt jellemezte termeszetesen mar nem lehet reprodukalni (talan nem is erdems) es gondolom Meyhna'ch sem akar csak a multbol elni, ezert inkabb egy ujabb csapasra terelte bandaja zenejet. A Rattenkonig-nel erezheto volt a megfaradas, szerintem az Meyhna'ch leggyengebb lemeze, szerencsere a zsakutcabol kitalalt es egy ujabb szintre juttatta a Mutiilationt a Sorrow Galaxiessel. Elsore kisse furcsa volt a lemez, nem egy konnyu hallgatnivalo (4 nota 45 percben), viszont minel tobbet hallgattam es olvastam Meyhna'ch uj szovegeit, teljesen a hatasa ala kerultem es azt kell mondjam, hogy az idei ev egyik legjobb BM korongjat a Mutiilation keszitette el. Zene es szoveg teljes osszhangot kepez. A The Coffin of Lost Innocence meg egyenesen a valaha irt legjobb Mutiilation nota, de a Cesium Syndrome 86 gyors temai, meg a mindent megsemmisito szovege is telitalalat! Nagyon ketkedo voltam az utobbi idoben a Mutiilationnnel kapcsolatosan, de a Sorrow Galaxies rendesen ramcafolt. Mutiilatin rules! -Mirgilus- 9.5/10


Irdorath - Gotterdammerung - Zorn der Elemente

Ez a banda, meg ez a lemez mindent megtestesit amit utalok a Black Metalban. Nezd meg a banda logojat, a CD boritojat, meg a zenekkarrol keszult kepet es utana mar fel sem kell tenned a lemezt, mert ugysem tudod majd komolyan venni ezt az osztrak csapatot. Tucat, pozer bm muzsika, osszetakolt, lopott temakkal es idegesito vokalokkal. Kar a gozert fiuk, jobb ha abbahagyjatok, meg az is jobb huzas lenne, mintsem meg kiadni egy lemezt. -Mirgilus- 3/10


Spektr - Mescalyne MCD

A francia Spektr Haemoth (Haemoth) es Krig (Battlehorn) projektje. Eddig ket nagylemezt adtak ki, mindkettot a Candlelight egisze alatt. A szoban forgo kiadvany egy negy szamos MCD, a honfitars Debemur Morti adta ki az iden. Eddig en meg nem talalkoztam a banda zenejevel, csak nevevel. Industrial black metalban alkotnak, neha az utolso lemezes Haemoth ugrik be (persze, hogy nem bujhat ki az ember a borebol), rengeteg a sampler, meg a zaj, viszont egysegesitve van ez a metal hangszerekkel es az egeszet athatja egy sotet aura, ugy francia modra. Szerencsere csak 22 perces az anyag, tehat mire kezdene unalomba fulladni mar vege is van, ilyen anyagokbol ennyi epp eleg. -Mirgilus- 6.5/10


Alastor - Noble North

Feltem feltenni ezt a CD-t, mert a tavalyi Alastor nagylemezrol sajnos nincsenek tul jo emlekeim, foleg ugy, hogy az egyik legregebbi osztrak black metal bandarol van szo. A Silva Nordica lemezt el kell felejteni es uj lappal kell kezdeni az Alastorral valo ismerkedest. Nem szabad a tavalyi lemez alapjan itelni. A Noble North egy jolmegirt, kivalo hangulattal biro black metal lemez. Most nemcsak jo temak es otletek vanak, hanem jol megkomponalt notak is, sot az egesz lemez egysegesen atlagon feluli teljesitmeny. Ha egy-ket notat lehagytak volna, akkor meg lelkesebb lennek. Valtozatos, fogos temaktol sem mentes, eros hangzassal megtamogatott alkotas. Ezzel a lemezzel nalam most ok a legjobb osztrak black metal banda, remelem, hogy ezutan csak ilyen, vagy ennel is jobb lemezekkel jelentkeznek! -Mirgilus- 8/10


Those Who Bring The Torture - Those Who Bring The Torture

Unatkozo Ribspreader, Knife In Christ, Taedeat tagok osszedobtak egy uj old school death metal bandat, bevonultak egy studioba es egy het alatt felrantottak ezt a lemezt. Ez mindenkeppen dicseretes, egy kivalo sved death metal album szuletett. Hallatszik, hogy ezek a fazonok eszik, isszak, lelegzik, szarjak a sved death metalt. Korai Grave, Carnage, Nihilist talalkozik a Season Of The Dead korszakos Necrophagiaval. 90-es evek eleji death metal hangzas es megoldasok koszonnek vissza, bar a szovegek nem allnak rendelkezesemre, a szamcimekbol is leszurheto, hogy rengeteg humorral atszott (nec)romantikus torteneteket meselnek el a sracok. Ezeket a temakat anno mar tobb tucat banda lemezre rogzitette, de meg igyis elvezetes hallgatni, nagyokat nosztalgiazni, mert hallatszik, hogy szivbol nyomjak. Old school death metalosoknak (foleg akik a korai skandinav vonalra eskusznek) kotelezo! -Mirgilus- 7.5/10


Deathcult - Cult Of The Dragon

Hihetetlen, hogy a 90-es evek eleji nagy norveg Black Metal hullam lecsengese utan, mennyire elvesztettek a fonalat a norveg BM hordak. Pedig anno mennyi jo bandajuk volt es mennyi szuper kiadvany latott napvilagot! A Deathcult egy uj banda, viszont a soraiban olyan ismert zeneszek vannak akik mar bizonyitottak olyan csapatokban mint a Taake, Gaahlskagg, Ragnarok, Thule, stb. En ezen nevek ismereteben vartam valami egeszen jo kis True Norwegian Black Metalt, helyette kaptam egy kozhelyekkel teli fercmunkat, leragott csontot. Szerencse, hogy a szovegeket nem mellekeltek a promo CD melle, mert amiket sikerult kifuleljek pl az Anti Human-Anti Life notabol az tobb mint szanalmas, gondolom, hogy a Sieg Heil Satan sem kecsegtet tul sok joval. Kedves Hoest es Skagg, ha 2007-ben csak ennyire vagytok kepesek, akkor inkabb menjetek el kapalni, meg annak is tobb ertelme van, mint ennek a halalkultusznak. Ha ezek a nevek lattan felizgultal, akkor elarulom, hogy a kovetkezo arcok is felbukkanak a lemezen: Dirge Rep, Vrangsinn, Svartulv, stb. True Norwegian Shit! -Mirgilus- 5/10


Vulture Industries - The Dystopia Journals

Az europai metalsajto egyemberkent emelte piedesztalra a norveg VI-t. Mindenki ugy beszel roluk mintha ok lennenek a norveg avantgarde metal kitalaloi. Az osszes ujsagiro fenyesre nyalta a feher norveg segguket, de miert? Ezek a fazonok azontul, hogy levettek egy az egyben a kesei Arcturus stilusat, semmit sem tudnak felmutatni. Azt nem vitatom, hogy kivalo zeneszek, mesterien bannak a hangszereikkel, de akkor sem tobb amit csinalnak, mint hogy egy megfaradt, de meg idejeben felbomlott, zsenialis banda stilusat lenyuljak, azok utan hagyott urt betakolva, learatjak a baberokat. Az akinek a VI zenejet hallgatvan egybol nem az Arcturus ugrik be, az biztosan nem ismerte az Arcturust. Erdekessegkent nemcsak a vokal tiszta Arcturus, de meg a zene is az Arcturus temaibol epitkezik. Mindossze egy pozitivumot tudok megemliteni e kiadvany kapcsan, az pedig a boritoja. Minden idok egyik legjobb norveg szinesze Helge Jordal lathato a boriton egy erdekes pozicioban, ezert adok egy plusz pntot. -Mirgilus- 6/10


Diabolic Force - Old School Attack

Az Old School Attack eredetileg csak bakelit kislemezen jelent meg 2003-ban a Dark Sun egisze alatt 500 peldanyban. A No Colours az iden ujrakiadta a brazil fiatalok kislemezet CD-n, megtoldva a banda elso demojaval, amirol ket szamot lehagytak, hogy miert, ezt kerdezzetek a kiadotol. Eredeti boritoval jelent meg a CD, sot ha nem tevedek akkor a bakelit lemezrol volt csinalva a master a CDs kiadashoz, egy-ket helyen ez hallatszik, de ettol meg old schoolabb ez a verbeli 80-as eveket idezo Thrash Metal korong. Manapsag ismet retro thrash laz van, de mondjuk a Diabolic Force nem tartozik egy kategoriaba a Municipal Waste, Fueled By Fire, Evile, stb csapatokkal, annal sokkal porosabb, viszont aki kimondottan a korai 80-as evek thrash metaljara gerjed annak melegen ajanlott ez a kiadvany, elkepeszto szolok vannak a notakban. A vegen meg a Hellhammer klasszikus Massacra dalat is elnyomjak a sracok. Nem tudom mi van a bandaval, 2004-ben felbomlottak, viszont ugy nez ki, hogy ismet aktivizaltak magukat, majd meglatjuk mit hoz a jovo. Thrash ‘till Death! -Mirgilus- 7/10


Witchtrap - Nightmares Of The Dead MCD

Mindig is birtam a kolumbiai thrash maniakusokat, a masodik nagylemezuk a 2006-ban megjelent No Anesthesia egy kimondottan jo lemez, viszont az igazi gyongyszem toluk a The First Necromancy gujtemenyes CD, amin korai demok, feldolgozasok es egyebb ritkasagok vannak. Ugy volt, hogy ezt a 3 szamos kislemezt valamilyen nevesebb europai kiado jelenteti meg, aztan addig csuszott a kiadas amig a fiuk megelegeltek es maguk adtak ki CD-n. Totalis old school metal (thrash, mi mas?), olyan oszinten es atelessel nyomjak, hogy az valami gyonyoruseg. Nincs nagy megfejtes, nincs hangszervillogtatas, csakis maximalis alazat a kedvenc muzsikajuk elott. Ezek a fazonok meg is halnanak ha nem nyomhatnak ezt a zenet, ez egybol kihallatszik a notakbol. Nem akarjak ujraertelmezni a mufajt, egyszeruen csak akarnak bangerolni a kedvenc zenejukre. Master Of Puppets, Bonded By Blood, Hell Awaits, Kill ‘Em All, The Ultra-Violence, stb. Ha ezeket olvasva megdobbant a szived, akkor biztosan magad ala kakalsz ha meghallod a Metal Mania cimu notat. El sem hiszem, hogy van ilyen zene 2007-ben! A pontszam nem is keves elfogultsagrol arulkodik… -Mirgilus- 9/10


The True Werwolf - Vampyr Strigoi & Rituals

Mindenre ami nekem szent eskuszom, hogy en meg ilyen rettenetet eletemben nem hallottam. Ez a Satanic Tyrant Werewolf vagy egy zseni, akit senki sem ert meg, vagy pedig egy hatalmas balfasz. Valaki, aki olyan bandakban zenelt mint a Warloghe, Horna, Blasphemous Evil, Incriminated, Satanic Warmaster, etc. etc., az hogyan tud ilyen fortelmet kiadni a kezei kozul? Black/death/ambient-kent van titulalva ez a “zene”, de hogy hol itt a Death, ambient vagy a BLACK, azt csak a draga szerzo tudhatja. Ez nem tobb, mint egy delutani tea kozben osszetakolt suttogas, gagyogas es horges, mindez egy nagyon gyenge es primitiv, mondhatni gyerekes zenei hatterrel nyakonontve, de senki ne merjen itt metalra gondolni, ez itt szintivel van nyomva, valoszinuleg egy billentyu hasznalataval. Egyetlen szam log ki a sorbol, az pedig a His Kingdom, mely egy Vlad Tepes, Mutiilation tribute szam is lehetne, de nem kell mondjam, hogy ez is nagyon gyatran szol. Aki eddig nem vette volna eszre, Werewolf baratunknak nagyon gyenge a vokalja, csak nagyon keves helyen szol ugy, hogy nem csal mosolyt az arcomra. Van meg metal szam a kiadvanyon (The Werwolf Rituals), de ez edes keves a boldogsaghoz. Ez az egesz nem mas, mint egy nagy uzleti huzas, az egyugyu balfasz a nev hallatan hanyatdobja magat es megveszi a lemezt, amit miutan meghallgat es rajon, hogy semmit sem ert belole, felteszi a polcra, azzal a gondolattal, hogy biztosan o tul hulye ehhez. Hat teved, nem azert hulye mert nem erti, csak azert mert erre a szarra penzt adott. A farkasemberkedes mar elegge lejart lemez szerintem, a vampirkodasrol nem is beszelve. Hamarosan bakeliten is kiadjak, csak tudnam, hogy kinek, kar a draga alapanyagert. -woodlum666- 0/10


Goatlord - Reflections of the Solstice

Termeszetesen az ujrakiadasrol van itt szo, furcsamod mindenhol az all, hogy LP-kent jelent csak meg, nekem megis CD van a kezemben. A legendas zenekar kultikus mestermuvet nem volt rossz otlet ujra kiadni, ugyanis az eredeti kiadasbol mar a muzeumban sem talal az ember egy peldanyt sem. Az artworkon kivul semmi nem volt megvarialva, de a borito is szinte megegyezik az eredetivel, mas a logo es piros-fekete-feher lett. A maga egyszerusegeben zsenialis ez a lemez de ezt gondolom nem kell ecseteljem a stilus hiveinek. Yosuke kiadoja mostanaban ontja a regi klasszikus lemezek ujrakiadasait, ezert igen csak halas vagyok neki es gondolom, nem vagyok ezzel egyedul. Aki a black metalt nem csak a norveg pozerbandakra redukalja es szereti az igazi, old school, mocsok black/doom zuzasokat, az feltetlenul vegye meg ezt a kiadvanyt, ugyanis KULT! A banda mar reg a multe, de hatha ezzel az ujrakiadassal nemi ismertsegre tesznek szert, hiszen nagyon megerdemelnek. Beherit, Blasphemy fele osblack metal keveredik osdoom temakkal ugy Unholy modra. Egyetlen black metal gyujtemeny sem lehet teljes e lemez nelkul, kotelezo! -woodlum666- 10/10


Diagnose: Lebensgefahr - Transformalin

A legendas/kultikus/hirhedt Silencer sorait erositette anno egy Nattramn nevu figura, furcsa szokasairol, eletmodjarol mar a regi idokben sok sztori terjengett... Az ujabb hirek szerint Nattramn-ot szabadon engedtek a dilihazbol, es ugy nez ki hosunk ezt meg is unnepelte egy lemez kiadasaval. Az orvosok, annak idejen allitolag ajanlottak Nattramn-nak, hogy - gyogymod gyanant - zenet irjon, igyhat a Transformalin egy hosszu rehabilitacios terapianak az eredmenye. Allitolag. Nem tudom a lemez hatterenek szolgalo, interneten terjengo informaciok mennyire hitelesek, de nem kizart, hogy egy (ujabb) reklamkampany az egesz sztori. Mindegy. A Transformalin igy is, ugyis egy kivalo lemez. A remekbe szabott borito a kultikus dan sorozat, a Riget (Lars von Trier) kepi vilagat idezi meg, mig a zene az industrial, a drone, a noise es a minimal dark ambient hatarmezsgyejen mozog, parasztosan szolva, szinte mindenbol van itt egy keves. A The Level Beyond Human jo kezdes, finoman zugo noise-al kezd, egy hang tudatja is velunk, hogy "Welcome...", majd egy nagyon rovid klasszikus zenei reszt kapunk. A cimado Transformalin a noise-ot keveri primitiv utemekkel, gyari zajokkal, erdekeskeppen Nattramn vokaljai teszik dallamossa a tetelt, szinte enektemakkent funkcionalnak a beteges vokalok. A dal masodik feleben Nattramn magas szintre emeli a drone-t, de az igazi feludulest a kovetkezo dal okozza, melynek minimalista pulzalo "dallamai" nyugtato hatassal lesznek az ilyesmihez erto fulekre. Nehezen tudnek elkepzelni ennyire sokfelekeppen ertekelheto/ertelmezheto zenet, Nattramn muveszetenek szepsege a minimalista megkozelitesben, a menedeket szolgalo mely frekvenciakban keresendo, a hosszan elnyujtott "dallamok" monoton ismetlodese valojaban nyugtato hatassal van az agyra. Az Upon The High Horse Of Self-Destruction-ben ujbol megcsodalhatjuk Nattramn vokaljait, ezuttal egeszen maskeppen "enekel", erdemes odafigyelni mit muvel a ficko a hangjaval, nem mindennapi adottsagai vannak, az biztos. A hatterben kongo doboknal jelentkezik a honfitars Abruptum hatasa, de a Diagnose eloremutatobb, izgalmasabb, jobb, mint barmilyen Abruptum lemez. A Situation Lebensgefahr a lemez legmuzikalisabb szerzemenye, menetelos, szinte unnepi hangulattal, enyhe klasszikus zenei hatassal, valamint Nattramn figyelmet diktalo hangjaval. Az Anoxi electro-s, power noise hatasu tetel, a The Last Breath Of Tellus pedig industrial/dance alappal rendelkezo nota, szinte Nine Inch Nails-szeru groove-al. Megemlitesre melto meg a Tillsammans... c. track, a maga space/drone elszallasaval, szinte Brian Eno/Steve Roach/Mingo-szeru apokaliptikus atmoszferaval. Egy ude szinfolt az Obducentens Drom, szomoruan csengo, izlesesen felrehangolt zongorafoszlanyai, beteg monologja, ill. parbeszedei erosen nosztalgikus erzelmeket valthatnak ki a hallgatokbol. A lemezt zaro De Vardar-ban talalkozhatunk a legbetegebb pillanatokkal, korhazi gepek hangjai vegyulnek orditasokkal, segelykialtasokkal, elviselesehez kotelezoen szuksegesek a vasidegek es a kitartas. Ha az elejen irto nehez hallgatnivalonak is tunik a Transformalin, kello turelemmel egy paratlan hatasu lemezt fedezhet fel maganak a hallgato."I recieve death with eyes open, I have swallowed the key, throw my bones to the pigs" www.diagnoselebensgefahr.com, www.autopsykitchen.com -Robert Sun- 10/10


Kilte - Absence EP

Ujabb mizantropikus filozofiaval rendelkezo, depressziv hangulatu black metal-t jatszo horda. Ezuttal nem one-man-band-rol van szo, a belgiumi Kilte 3 taggal is rendelkezik, ami azert nem semmi! Az elso eszrevetel: a borito szepre sikeredett, a kietlen utca, a mogorva epuletek es a fenyegeto fellegek kelloen erzekeltetik, hogy mi var rank a kovetkezo 24 percben. A gyakran szidott, megerdemelten ketes (a kiadot mukodteto Dani Li - tobbek kozott - engem is atvert mar) hirnevu Goatowarex-hez leszerzodott zenekar 3 hosszu szerzemennyel ajandekoztatja meg a depressziora hajlamos black metal hiveket. A kiado fontosnak tartotta megjegyezni, hogy e 3 dal mas es mas felepitesu, tehat 3 kulonbozo keppen mernek rank csapast a belgak, mondjuk szerintem nem epp igy van. Az elso, es egyben leghosszabb tetel (10:09) foleg az Abyssic Hate altal kitaposott uton halad, de be-beugrik a Xasthur neve is itt-ott. Nagyreszt kozeptempos, szettorzitott hangzasu mogorva black metal-t produkalnak a fiatalok, a dal kozepen pedig ott a kotelezo akusztikus gitaros/zongoras leallas. A masodik dal csak kicsit rovidebb (8:23) az elozonel, ugyancsak kozepes tempokkal rendelkezik, az Abyssic Hate neve tovabbkisert, ugyanazt a nehany mogorva riffet tologatjak sok ideig, viszont ha eleget hegyezzuk a fulunket, akkor az alulkevert hangzas alatt egesz jo riffeket hallhatunk. A zarodal (5:29) merengos, almodozos akusztikus felbontassal, minimal szintivel es egyszeru dobbal kezd, majd melankolikus, tavolbol visszhangzo gitarszolot vagnak a fejunkhoz, ketszer is. Egy egyszeru es hangulatos tetel, mintha ki is logna a "lemezrol", talan duzzasztani szerettek volna az EP jatekidejet. Nehez megmondani milyen jovo var a Kilte-re, ebbol lehet valami nagyon jo, illetve belesullyedhetnek a vegtelen masszaba is. Teny, hogy mindharom nota rendelkezik kigondolt dalszerkezettel, megjegyezheto temakkal, de a lemezen majd jobban megkell eroltessek magukat. www.kilte.tk -Robert Sun- 7/10


Manticore - For Rats and Plague

Igen eros anyaggal allt elo ez az amcsi brutal banda. Ismertem toluk a Morbosidaddal kozos splittet, de oszinten nem voltam elragadtatva attol az anyagtol. A FRaP egy sokkal utosebb, pulzalobb produktum, jobb hangzassal es sokkal erosebb dalokkal. Kulon csak az Archgoat, Rise of the Black Moon verpezsdito feldolgozasat emelnem ki, zsenialisan nyomjak ezt a gyongyszemet, az ember eldobja az agyat tole. Tobb hasonlo anyag kene mostanaban, ugyanis az idei felhozatal a szinteren eleg gyengecske. A booklet tartalmazza a szovegeket, az egesz artwork dicseretre melto, huen illeszkedik a kulcsin magahoz a zenehez. Hallgassatok meg ezt a lemezt es brutalizaljatok, olyan bandak hiveinek szol ez, mint az Archgoat, Beherit, Blasphemy, Morbosidad. Az angyalbaszo black fucking metal rules! -Woodlum666- 9/10


Comatose Vigil - Narcosis EP

A Galleries Of Coma debutlemez egybol az elvonalba repitette kepzeletbeli funeral doom toplistamon az orosz bandat, ezert sokat vartam az uj anyagtol, mondjuk igy utolag kiderult, hogy egy regebbi dal ujravett valtozatat + 1 feldolgozast elvezhetunk az uj EP-n. A Narcosis egy 15 perces dal, amelyik eredetileg a Comatose Vigil elso, egyetlen es ki nem adott demojan szerepelt. A stilus hasonlo a Galleries Of Coma album dalaihoz, bar a tempo egy arnyalatnyival "gyorsabb". A klinikai halal megfestesere meg most is a debutlemez a legmegfelelobb, de csalodni nem csalodtam tul nagyot az EP-ben sem, plane, hogy ez csak egy kis bonusz a rajongoknak. A self-titled dalt angol es orosz verziokban is elvezhetjuk, mondjuk ebben nagy lenyeget nem latok, mintha csak egy trukk lenne, hogy meghosszabitsa a lemez idotartamat, semmiben sem kulonbozik a 2 verzio, az erthetetlenul elmorgott szovegen kivul. A meglepetes feldolgozaskent reklamozott bonusz dal nem mas, mint a nemet pop/goth/nyal "metal" banda, a szerkesztosegunk altal igen lenezett Crematory orokzold slagerenek, a Tears Of Time-nak a feldolgozasa, amely, igy, a Comatose Vigil altal lelassitott verzioban egeszen turheto, bar akarva-akaratlanul eszembe juttatja az eredeti dalt, ugyhogy inkabb minuszpontnak konyvelnem el ezt a huzast a bandatol. Az igazibb egy masodik lemez lenne, remelem Mr. Keyboard Depressant, az operaciok/boncolasok/mutetek kozti szunetekben azert gyartja az uj temakat. www.comatosevigil.com, http://solitude-prod.com -Robert Sun- 8/10


Elysian Blaze - Cold Walls And Apparitions

Mar szinte kotelezo drone-os morajlassal kezdeni/zarni egy black metal lemezt. Az ausztral one-man-band Elysian Blaze is melybol felcsendulo zugassal inditja a hangzatos, ugyanakkor sablonos cimet viselo (Celestial Mourning Beneath A Forgotten Sky) dalukat, majd sorra belep a fagyosan csengo akusztikus bontogatas, a hatterbol egy kasas, torzitott, bontogatos riff, majd a lassu dob. Erosen nosztalgikus atmoszferaval birnak az akkordok, konkret metal riffeket nehez itt talalni, minden hangszer egyetlen pulzalo mozagsban egyesul, amely mozgas hipnotikus hatassal lehet az effele zenekre specializalodott hallgatokra. A fagyos atmoszfera, a kasas hangzas, a visszhangositott vokalok, valamint a tavolbol kiserto lead-guitar dallamok egy pszichedelikus masszaban egyesulnek, ezert elkerulhetetlen parhuzamot vonni az olyan eloadokkal, mint Xasthur, Leviathan, Striborg, valamint Nortt, elso 3 zenekar hatasa a gyorsabb reszeknel, mig az utobbi hatasa a lassabb pillanatoknal ervenyesul. A sulyos disszonancia es a hasonlo stilusban fogant lemezborito (erdemes utananezni) miatt az Eyes Of Ligeia tavalyi lemeze is eszembe jutott, bar az ausztralok lemeze elobb jelent meg (2005), ugyhogy nyulassal legfeljebb az amerikai banda vadolhato meg. Egyes dalokban gyaszos, menetelos billentyureszek is felutik fejuket, igyhat valoszinu, hogy Mutatiis, az Elysian Blaze egyetlen mukodtetoje a funeral doom bandaktol is meritett egy cseppnyi inspiraciot. A lemez kozepere kerult egy furcsa drone/ambient/hangulatdal, zongoraval, zajokkal, ijeszto hangulattal, ezuttal is a Nortt nem-metal pillanatait villantva agyamba. Ezutan ujabb 2 ultrahosszu black metal/funeral doom tetel kovetkezik, a lemezt zaro A Colder Wall pedig egy ujabb ambient/drone zozzenet, kiszamithatoan, de nem feleslegesen. Neha nehezen hallgathato, de a nyilvanvalo hatasok ellenere igenis ertekelheto funeral black metal az EB kenyere, a stilus hiveinek melegen ajanlott. www.myspace.com/officialelysianblaze, www.northern-silence.de -Robert Sun- 8/10


Elend - A World In Their Screams

A 90-es evek masodik feleben szinte sorra jelentek meg a dark ambient profilu zenekarok, nincs olyan orszag, ahol nem lett volna/ne lenne nehany ilyesfajta zenet produkalo formacio. A dark ambient berkein belul sem hetkoznapi, amit az Elend produkal, mai napig tartjak a mar anno magasra rakott szintet, kevesebb-tobb szunettel a kiadvanyok kozott, megbizhatoan hozzak szinvonalas zenet tartalmazo kiadvanyaikat. Az elozo Sunwar The Dead (2004) c. lemezuket valamiert kihagytam, sebaj, itt van most a felejtesbol visszaranto uj opusz! Az Elend-rol mar mindent elmondtak, amit lehetett, neveztek oket dark ambient-nek, szimfonikus orkesztralis hangulatzenenek, neo-klasszikusnak, de zenejuk ismereteben tudhatjuk, hogy mindezek csak artatlan kis cimkek, korulirni is nehez, hogy milyen a franciak zeneje. A 2003-as lemezen emlekszem voltak mar enyhe indusztrialis/noise hatasok, mostanra ez a vonal felerosodott, minden eddiginel tobb a zaj, a disszonanciat amplifikalo torz hangok, illetve a magas frekvenciak szama. Nott a minimalista megkozelitese is a zenenek, kevesebb a klasszikus hangszer, tobb a "modern elem". Reg elmult korokat megfesto hangulatok, apokaliptikus viziok keveredese az, amit szamomra hangulati szinten tovabbit a lemez. Az egykor banda vedjegyenek szamito, szep hanggal megaldott Nathalie Barbary mar nem tagja a jelenleg 9 lelket szamlalo zenekarnak, megsem erezni hianyat, nehezen is kapott volna helyet egy olyan hang egy ennyire nyomaszto lemezen. Egyes dalreszletek hangszerek nelkul, csupan zajokbol osszeallitott fojtogato hangulatu darabok, ezt a zaklatott allapotot neha tovabb fokozza egy franciaul suttogo fefihang. A musique concrete elveit eloszeretettel felhasznalo brigad megirta legfurcsabb, legijesztobb dallamait (?), es elkeszitette legeroszakosabb, leghaborgobb lemezet, ahol a klasszikus zenebol gyokerezo instrumentaciok talalkoznak a sulyos elektronikaval es az eroszakos noise-al. A szo valodi ertelmeben avantgarde alkotas az A World In Their Screams. www.elend-music.org, www.prophecy.cd -Robert Sun- 10/10


Mael Mordha - Gealtacht Mael Mordha

A Mael Mordha mindig is ugy elt emlekezetemben, mint a Primordial es a Mourning Beloveth kistestvere. Ir nepzenei hatasokkal teli metal zenejukkel es szamos kiadott EP-vel sem igazan sikerult eddig meggyozniuk, bar a 2005-os debutlemez kellemes meglepetes volt annak idejen. 2005-ben egy split 7 inches picture bakelit-et is kiadtak a Primordial-al kozosen, aminek segitsegevel nemi extra figyelmet is kaptak az underground mozgalomban, sot mi tobb, eljottek a Karmageddon Media-tol, az uj lemezt mar a Prophecy-rokon Grau Records gondozza. A nyitodal (Altars of Sorrow) halk kurtokkel, furulyaval, csataba hivo tamokkal kesziti elo a hatralevo haromnegyed orat. Massziv es klasszikus metal riffekkel folytatja a Glince-Lindsay gitarparos, a kezdo riffeket akar a Manowar is irhatta volna, egyszeru, direkt, harcias metal. A tempo azert megmarad doom-nak, a hatterben kiegeszulve zongoraval, My Dying Bride modra. A ferfias/harcias enekstilus nemegyszer Nemtheanga-t juttatta eszembe, bar Roibeard O Bogail hangja (enek/zongora/furulya) nem szarnyal Primordial-i magassagokba, eloadasmodjabol hianyzik a szenvedely, es a dallamok is nehezebben ragadnak meg. A 10 perces opusz folkos levezetese mindenkinek a Primodial-t fogja eszebe juttatni, bar Mael Mordha-ek tobb nepi elemet belevisznek zenejukbe. A Godless Commune Of Sodom riffje szintiszta Saint Vitus/Reverend Bizarre-fajta true doom, a Window of Madness szinten doomosan indul, de kesobb egy szinte death metal-os szegecselesbe valt, vastagon, doom-osan, jofajta Bolt Thrower modra. Ezt a death metal-ban gyokerezo tradiciot folytatja a Curse of the Bard is, keverve a Primordial-tol tanult megoldasokkal. A The Struggle Eternal az amerikai vonal-t idezo, tamokon alapulo dobolassal, lassu basszusfutamokkal, gerjedo gitarral indit (Neurosis, Morgion), a Minions of Mannanan ujra Reverend/Vitus recept modjara keszult doom metal, a zaro Gealtach Mael Mordha pedig zongoraval megtamogatott, atmoszferikusabb doom metal iranyba huzo tetel. Sok kellemes (doom) temaval atitatott lemez ez, aminek egyetlen egy nagy problemaja van, megpedig a karaktert nelkulozo enektemak. Barmennyit is hallgatna az ember a lemezt, a vokalok nehezen rogzulnek, ugyhogy ezen illene javitani a jovoben, plane, hogy mar sok kiadvanyon tul van a banda. www.mael-mordha.com, www.myspace.com/maelmorda, www.grau.cd -Robert Sun- 7/10


Gestapo 666 - Nostalgiah

Kommander Noktu es Satanic Tyrant Werewolf kozos projektje a Gestapo 666, ez mar jelent valamit. Az elozo lemez egy szam kivetelevel lehuzhato a klotyon, semmitmondo, rossz hangzasu es borzalmas hangulatu korong volt, nem is szamitottam jobbra most sem. Szerencsenkre a fiuk rajottek, hogy valami el volt ott baszva, ezert belehuztak es a lelkuk melyerol osszegyujtottek minden sotetseget es gonoszsagot, ezt jol osszekutyultak es felvettek a Nostalgiah cimu lemezt. Elso hallgatasra a Mutiilation es a Vlad Tepes jutott eszembe, igazi old school, Black Legions metal ugy, ahogy lennie kell. Nem gyozom hangsulyozni, mennyire jo lett ez a lemez, ugy a kulcsin mind a tartalom zsenialis. Bordo a borito, metalszurke irassal, minden szam szoveget tartalmazza, es maga a lemez is gyonyoru. Abszolut infomentes a booklet, kivancsi vagyok ki enekel, mert nagyon Mayna’ch-os a hangja…ugy tudtam, o mar nincs a bandaban, ezert filozok, a konyvecskeben is harom fazon fotoja lathato. Csakis ilyen szinvonalu lemezeket akarok ezutan hallani a zenekartol. Jo megszolalas, hiteles szamok es felemelo hangulat uralkodik a lemezen. A regi francia bandak imadoinak remek alkalom nosztalgiazni, regen nem hallottam hasonloan jo es meggyozo produktumot francia honbol. Maximalisan ajanlom mindenki figyelmebe. Hail Gestapo Metal! -Woodlum666- 9.5/10


Nucleus Torn - Nihil

A Nucleus Torn egy svajci banda, elso kiadvanyait az elvont black metal-ra es ambient-re specializalodott, kultikusnak szamito kiado, a Kunsthall jelentette meg. Meglepoen a Nucleus Torn nem black metal-t jatszik, sot, ambient-et sem. Elso demojuk - Krahenkonig - 1998-ban jelent meg, majd a Kunsthall jelentette meg bakeliten, a szobanforgo alkotas 4 darab, kizarolag klasszikus gitaron eloadott, zeneileg es szerkezetileg egymastol nem sokban kulonbozo tetelt rejtett. Ezt kovette az onerobol megjelentetett EP, a Silver, amin a csapat elkezdett progressizv rock elemeket beepitni a folkos temak koze. A Nihil a banda elso nagylemeze, ami valoban egy ujrakiadas, hisz eredetileg sajat kiadasban jelent meg - 500 peldanyban - es fogyott el rovid ido alatt. Valami lehet a svajci levegoben, hiszen mar a 80-as evek ota majd minden svajci zenekarban van valami erdekes, valami egyeni. Az ott letrejovo zenek nagyreszeben mintha egyesulne az ujra valo torekves hangulata egy semmi masra nem jellemzo, megfoghatatlan erzesvilaggal. A kezdo nota - Glass Spirit -, szintiszta folkos dal, szepen csengo akkordokkal, zongoraval, cselloval, furulyaval. A hangulat hasonlo egyes Loreena McKennitt, ill. Emily A. Saaen dalokra, szintiszta, artatlan, modern hatasoktol mentes, nepzeneben gyokerezo muzsika, sok ir/kelta beutessel. A Traveller's Rest kezdese a Tenhi-t, majd a leallas egy masik finn zenekart, a Subaudition-t idezi, kesobb pedig progressziv/orkesztralis rock elemek, disszonans metal riffek is felbukkannak. Az ezt koveto instrumentalis tetel hallatan egy teli taj jelenik meg a hallgato kepzeleteben, szinte latod magad elott a hoboritotta Alpokat. Zeneileg Danny Elfman filmzenei, hangulatilag Tim Burton egyes filmjei jutnak eszembe az almodozos, telies hangulat miatt. A Summer Bled fenyego torzitassal kezd, ebbol akar Darkthrone is lehetne, de kozbelepnek az eroteljes dobok, Neurosis ugrik be egy pillanatra, majd a The Gault kult elso lemeze. Furcsa enektemak, diszharmonikus gitartemak, majd a csello ad egy intimebb, befelefordulo hangulatot a notanak, ujbol Danny Elfman-ra emlekeztetve, a dal vege pedig ujbol a Neurosis-t idezi kilatastalansagot sugarzo, apokaliptikus hangulataval. A Close kepeben egy masfel perces acapella-t elvezhetunk, Maria D'Alessandro fajdalmas, elfeledtnek hitt emlekeket elevenit meg hangjaval. A The Sunclad ujbol egy nepies dallamokkal rendelkezo, nyugodtabb tetel, fuvolaval, cselloval, hegeduvel. A zaro Peregrina Sublime (meghallgathato a banda MySpace-es oldalan) olyan eroteljes riffekel kezd, ami barmikor jolallna az Opeth-nek, a Madder Mortem-nek, de az elso The 3rd and the Mortal lemezen is voltak hasonlo, nordikus disszonans riffek. A zaroszam termeszetesen osszefoglalja zenejuk esszenciajat, tiz percebe sikerult mindent beszoritani, amirol szol a banda: folkos merengesek, progressziv rock, extrem metal-ig terjedo rifforkanok, visszafogott hangulatok keverese Voivod-os kirohanasokkal. Az enektemakban neha hianyolom a fogossagot, de leegyszerusitve a fentebb leirtakat, ez egy erdekes, izgalmas lemez, kello pillanatokban hallgatva megfelelo elmenyt tud nyujtani. www.nucleustorn.ch, www.myspace.com/nucleustornband -Robert Sun- 8/10


Nekrokrist SS - Suicide

Erdekes zenekarnev a Nekrokrist SS az egyszer szent! A zenekar Finnorszagban szekel, sokmindent nem lehet tudni roluk azon kivul, hogy a politikaban a szelso jobbot es a nempolitikaban meg a szuicid gondolkodast kepviselik. Zenejuk egyaltalan nem szuicid black metal, viszont NSBM-nek sem nevezheto, ez itt primitiv, finn Black Metal! Atombombakrol es ego holttestekrol nem csak NS bandak zengenek odakat! Jobb lett volna ha a szovegeket nem publikaltak volna a bookletben, nagyon primitiv sot igenytelen az egesz, mintha egy 10 eves irta volna…komolyan. Satanic Warmaster, Bloodhammer rajongok elvezni fogjak ezt a produkciot, de az aki nem erti az effajta zenet ne is probalkozzon a Nekrokrist SS muzsikajaval. Nincs mit cifrazni, ezt vagy szereti az ember vagy nem. Cut your flesh! -Woodlum666- 8/10


Antimatter - Leaving Eden

Az indulasuk elejen trip-hop, pop, ill. melankolikus rock elemeket vegyito Antimatter minden eddigi lemezen elore lepett, hangszerelesuk egyre komplexebb lett, illetve mara mar eltavolodtak a kezdeti elektronikus vonaltol. Ami megis a mai napig megmaradt, az a paratlanul melankolikus hangulat, a tipikus (es nem ritkan anathema-s) akusztikus gitarreszek, illetve Mick Moss. Nem tudom Duncan tavozasa es a lemezcim kozott van-e kapcsolat, mindenesetre eleg ironikus az Antimatter tortenetet ismerve. Nem tudom Duncan-nak mennyi koze van az uj dalokhoz, lehet nem sok, mert ez egy tipikus Mick Moss lemeznek tunik. Minden dal akusztikus bontogatasokra epul, a finom gitarjatek idealis hatteret teremt meg Mick dallamainak. Erdekes, hogy mennyi utalas van az Anathema-ra, rogton a masodik dal leheletfinom effektezett zongoraja (?), a britek Balance-ere emlekeztet, a csello regebbi Anathema dalokat idez fel az emberben (Lost Control pl.), majd a dal vegen berobbano riff ismet a Balance-re utal. Amugy az egesz lemezen ott kisertenek az "anyazenekar" ismert megoldasai: az akusztikus megkozelites, a zongorak es csellok felvonultatasa, a szomoru hangulatot teremto vokalok, a crescendo-k hasznalata, stb, stb...A Freak Show felig torzitott bontogatasa a Silent Enigma egyes megoldasait idezi, viszont a Landlocked-ban megjelenik egy hangulat, ami csakis az Antimatter-re jellemzo. A Conspire torekeny akkordjai regmult idoket ideznek, e minden modern elemet nelkulozo dal, a lemez egyik legjobbja. Hasonloan zsenialis az utolso ket dal is, az instrumentalis The Immaculate Conception, valamint a zeneileg egyszeru, de a keseruseget, a maganyt, a remenyvesztettseget tokeletesen megfesto Fighting For A Last Cause. A cimado - Leaving Eden - tartalmazza a legfogosabb dallamokat, a verzek alatti dob-szinti jatek a kesei Tiamat-ra emlekeztet, a gitarszolo Pink Floyd, a refren pedig mar tipikus Antimatter. Vagy Anathema. Nem is ez a lenyeg. Mick Moss remek lemezt keszitett, nagyszeru dalokkal, remek hangszerelessel, tizpontos hangzassal. Erosen melankolikus, szinte depressziv hangulatzene, az elozo alkotasokhoz kepest sokkal tobb Pink Floyd (es Anathema) hatassal, rock elemmel, riffel, szoloval. Melto utodja a Planetary Confinement-nek. "Some things never change." www.antimatter.tk -Robert Sun- 9/10


Dusk - Pray for Death

Regi ismerosom mar ez a szegedi horda, eddigi osszes lemezuket ismerem es meg kell mondjam, nem vart kellemes meglepetest okoznak ezzel az uj anyaggal. A Deathgate nekem nem jott be maximalisan, ez a szokatlan hangzasnak is koszonheto, viszont volt ott valami furcsa hangulat, amit nem tudtam igazan aterezni. A PFD hangulata sokkal inkabb hasonlit a regebbi kiadvanyokera, koromsotet es suvito temak, jeghideg, embertelen gyulolet jellemzi ezt a produktumot, kulon kiemelnem a masodik, egyben leghosszabb szamot az Orok Almok cimu tetelt, mely valami fantasztikus depressziv hangulatot araszt, melyet a szovegek ismerete nelkul nem lehetne maximalisan aterezni. Az olyan gondolatok mint "Mikor a sziv orokre meghasad az idok sulya alatt..." vagy "Teli vegtelen almokkal, olyan szomoru es sotet almokkal, hogy korulotte minden elet megtelik keseruseggel es szomorusaggal, sotetsegbe boritva az egesz videket" a zenevel otvozodve valami fantasztikus es megfoghatatlan, szinte korulirhatatlan lelkiallapotba keritik az embert. Maga a zene nem sokat valtozott, a hangzas vaskos es telt, a gitar es a vokal egybol a Burzum hatasrol tanuskodik, viszont nem kell kopiara gondolni, ez a zene masfajta megkozelitesbol van jatszva, mas erzesekkel es gondolatokkal van atitatva. A magyar nyelvu szovegek jobban bemutatjak az erzesvilagot es lelkiallapotot, melyben fogant ez a zene, a magyarul nemtudokat csak sajnalni tudom ezert a dologert. A Dusk hivek biztosan meg lesznek elegedve ezzel a kiadvannyal, szerencsere a zene nem fullad unalomba, a zenekar mindig hoz valami ujat a zenebe, ezert mindig kivancsian varom az uj kiadvanyokat. -Woodlum666- 9/10


Vorkuta - Into The Chasms Of Lunacy

Az utobbi idoben minosegi fejlodesen keresztulment Vorkuta a sok split es demo utan eljutott a nagylemezhez. Erdekeskeppen a bemutatkozo lemez tracklist-je szinte teljesen megegyezik a 2005-os, Osirion-al kozos split anyagaval. Mivel az az anyag anno csak kazettan jelent meg, nem rossz otlet ujra megjelentetni CD-n, foleg, hogy egeszen korrekt dalokrol van szo. Az intro-jellegu Warriors Of The Past megteremti az alaphangulatot, ambient hangfoszlanyok keverednek itt elektromos gitargerjedesekkel. A Gargoyle komor szintitemakkal indit, esocseppek hangjait is bekevertek, nem is kell mondjam mennyire klasszikus megoldas, megis mennyire ideillik! Az amugy sok temabol felepitett dalban a gitartemak kozott ugyanugy megtalaljuk a norveg-iskola alap gyors reszeleseit, mint a kimertebb, kozeptempos es egyben hangulatosabb temakat is. A lassu reszek kozott Black Sabbath ihlette sulyos es tipikus Iommi-fele nyujtasokra is felfigyeltem, mindenkeppen uditoen hat ez a klasszikus doom-os megkozelites egy black metal lemezen. Amugy tetszik, hogy tobb teret adtak a lassu, doom-os riffeknek, plane, hogy mas magyar BM bandaknal ritkan hallani hasonlo megoldasokat. A 3-ik dal - My Flaming Soul - gyors kezdeseben van valami magyaros, eszembe juttatott olyan regebbi magyar BM bandakat, mint a Mist, vagy a Versano, viszont a 2-ik perc tajekan felcsendulo morcos riffsorozat egyertelmuen a Darkthrone elott tiszteleg. A Stardust egy minimalista ambient tetel, ami hangulataban nem all tavol a Mare Frigoris zenei vilagatol, van benne valami kozmikus, foldonkivuli...A lemez legjobbja a Vorkuta c. dal, borongos akusztikus bontogatasa minden hallgatasnal a kultikus finn dark/black metal mestereket, a hihetetlenul alulertekelt Black Crucifixion-t juttatja eszembe, erdekes, hogy idokozben ugyanahhoz a kiadohoz kerultek. A dal vegen ujra elobukkanak a szepen effektezett akusztikus gitarok, ezuttal kiegeszulve szintikkel. Az albumot a Within The Fortress Of Melancholia zarja, ez az a dal, ami az Osirion-os split-rol szarmazo anyagot lemezhosszusagura hizlalja. Talalo a cime, valojaban a tiszta melankoliat festi meg ez a minimal ambient tetel, mely zeneileg kozel all a Burzum (pl. Tomhet es a kesobbi ambient anyagok) es a Marblebog (Wind Of Moors) ambient anyagaihoz. Bar nincs annyira transz-szeru, mint a Marblebog kompozicioi, megis erosen hipnotikus hatast tud kivaltani belolem minden egyes hallgatasnal. Ha mar a vegenel tartunk, kiemelnem a dobos es a basszusgitaros teljesitmenyet, ugyanis sokszor nem a bevalt semakat hozzak, ez ad egy plusz frissesseget es egyenesiget zenejukhez. Kivancsi vagyok miket fog produkalni a zenekar a jovoben, ugyanis ez egy sokkal melyebb, komolyabb anyag, mint az eddigiek, mondhatni az ev egyik kellemes meglepetese. Erosen ajanlott lemez. -Robert Sun- 8/10


Helheim - The Journeys And Experiences Of Death

A norveg mezony egyik legregebbi harcosa a bergeni Helheim, es bar Enslaved-szintu ismertseget nem sikerult elerniuk, mar masfel evtizede fontos szerepet toltenek be a "viking metal" korforgasaban. 1992-es megalakulasuk ota zenejuk sok valtozason ment keresztul, es a regi pogany langot majdnem kizarolag csak a szovegekben oriztek meg, zenejukben igen keves a multra (es sajat multjukra) valo utalas. A bemutatkozo Jormundgand (1995) egy Bathory es Burzum hatasokkal rendelkezo pogany/black metal klasszikus, amely sok rokonsagot mutat az Enslaved, Einherjer, illetve nehol a Primordial korai munkaival (pl. a Nattravens Tokt c. dal). A 2000-es Blod Og Ild-en modernkedtek cseppet, megprobaltak Enslaved, Solefald, stb modra uj, progressziv elemeket bevinni zenejukbe, sikeresen-e vagy sem, a mai napig nehez eldonteni, erre szoktak mondani, hogy a zenekar megosztotta a rajongotaborat. Most itt a The Journeys And Experiences Of Death, semmi progressziveskedes, csak eroteljes, zsigeri metal. Erre meg azt szoktak mondani, hogy a tekozlo fiu hazatert. Igen, hazatert, ambar az evek alatt osszejart ingovanyos utak nyomot hagytak a fiu(k)ban, a kezdeti szenvedelyes idok (Jormundgand) pedig reg elmultak. Bar maga a viking metal eleve egy elegge homalyos stilusmegjeloles, nehezen tudnam annak nevezni ezt a lemezt. A szovegek persze ezuttal is viking harcosokrol, csatakrol es a dicso multrol szolnak, de a zene foleg death es black metal indittatasu, a korai anyagok szuros borotvahangzasaval ellentetben vastag megszolalasu riffek es harmoniak egyvelegere epulnek. Az Entering The Beast-ben azert van egy csepp progresszivitasra valo torekves, a sulyos, death metal-os riffeket orgonaval vegyitik, ilyet legutobb pl. a Necros Christos is csinalt. Majdnem mindegyik dal vegen (neha a kozepen) talalhato akusztikus/folkos levezetes, sajnos legtobb esetben nemigazan lenne szukseg ra, nem igazan vannak osszhangban a metalos reszekkel. Az elso kiemelkedo dal, a 3-ikkent felcsendulo Bewitchment, foldbedongolo riffekbol es fogos harmoniakbol all, az akusztikus resz szerepeltetese is indokoltabb itt, mint a tobbi dalnal. A "Helheim 5" egy epikus, sotet metalmentes dal, majdhogynem latom magam elott az osszecsapasra varo seregeket, szinte erezni a harc, a halal szagat. Ezt koveti a lemez legjobb tetele, a szinten epikus, 9 perces Oaken Dragons. A Bathory viking lemezeit idezo akusztikus bontogatassal kezdodo, lassan beindulo, doom-osan gordulo, majd fokozatosan felgyorsulo, kivaloan megirt, retegzett felepitesu dalrol van szo. Tiszta vokalokat is elvezhetunk H'grimnir gitaros es V'gandr basszer mindketten dalolnak, epikus/melankolikus es sotet korus-szeru dallamokat egyarant. A kozepe fele a dal egy komplex thrash zuzdava valik, itt par percig azt hihetne az ember, hogy a Nevermore elso lemezeirol lemaradt notaval van dolga, a norvegok egy az egyben idezik meg a Seattle-i banda korai vilagat, majd visszaternek a Bathory-s temakhoz. Az utolso elottikent felcsendulo Thirteen To The Perished atlagos, felejtheto death metal-ban gyokerezo metal-t rejt, akarcsak a lemez kb. fele. A lemezt egy ujabb nagyszeru tetel, a Threll And Master ugyancsak Quorthon zenei vilagat viszi tovabb, de joval komplexebb hangszerelesben, illetve joval nyomasztobb dallamokkal kiegeszitve azt. A vokalok itt eleg ijesztore es betegre sikerultek, kar, hogy nem csak ilyen kozeptempos, egyszerre sotet es epikus dalokat rejteget a lemez, a death metal hatasok elrontjak az osszkepet. A lemez egyik fele egy 5/6 a masik fele pedig egy eros 9-es, legyen a vegeredmeny: 7.5 www.helheim.com -Robert Sun- 7.5/10


V/A - To the Triumph of Evil - a Tribute to Judas Iscariot

Nem voltam meglepodve, mikor meghallottam, hogy keszult egy Judas Iscariot tribute lemez, ekkora legenda elott tisztelegni kell. A Judas Iscariot egyik alapkove az amerikai black metal szinternek, egy ragyogo pillanat a stilus tortenelmeben. A tribute kiadvanyokkal viszont nem vagyok kibekulve, legtobbje nem mas, mint ocska kiadok olcso reklamfogasa. Nos ez jelen esetben szerencsere maskeppen van, a valogatason szinte mind jo es elegge ismert zenekarok atiratait talaljuk. Eleg, ha csak a Krieg, Xasthur, Nachtmystium, Merrimack vagy a Leviathan neveket emlitem, de vannak itt mas, kevesbe ismert zenekarok is igen jo dalokkal. 14 szamot, feldolgozast tartalmaz a kompilacio, szelesen atfogva a Judas Iscariot munkassagat. Nem kezdem elemezni kulon-kulon az atiratokat vagy a zenekarokat, egysegesen jo lett a vegeredmeny. A CD boritoja nagyon jora sikeredett, akarcsak maga a booklet nagyon hangulatos, viszont a lemez kulalakja es a hatso borito lehetett volna job is. Szines foto ego gyertyakrol, ez nem jon be nekem igazan, de ez legyen a legnagyobb problema. Aki nem ismeri a Judas Iscariot nevet, zenejet az jobb ha beszerzi ezt a valogatast, egy jo alkalom a zenekar megismeresere. Aki ismeri, annak pedig egyenesen kotelezo ez a kiadvany. A bookletben benne van a teljes, hivatalos JI diszkografia, egy rovid biografia es a Midnight Frost (To Rest With Eternity) utolso kislemez bookletjeben talalhato gondolatsor, melyben Akhenaten leirja, miert is oszlatja fel a zenekart. Egy jo kiadvany, jo bandakkal egy zsenialis zenekarnak hodolva, ez igy megerte a faradtsagot. www.info-black.com -Woodlum666- 9/10


Keen of the Crow - Hyborea

A kaliforniai (Los Angeles) banda koruli tortenesekrol lehetne kesziteni egy telenovella forgatokonyvet, annyira "esemenyekkel teli" idoszak volt az 5 srac szamara az utobbi par honap. A ket ex-Morgion tagot is magaenak tudo banda nemreg haborut inditott el a zenekaron belul, errol szamos pletykat talalni a neten, eleg annyit megemlitsek, hogy egy ideig a banda honlapjat (www.keenofthecrow.net) a 2 gitaros birtokolta, mig a myspace-es oldalt (www.myspace.com/keenofthecrow) a banda masik 3 tagja foglalta el, koztuk a Morgion egykori basszerevel, ill. dobosaval. Mielott hajbakaptak volna elkeszitettek a Hyborea-t, amely az elso nagylemezuk, bar egy felejtheto EP-t is kiadtak elotte. A Where Dead Kings Lie kezdoriffje annyira leragott csont, hogy mar pofatlansag, szerencsere rogton mas temakkal valtjak fel, majd miutan ujra visszakoszon a sablon-riff, mar szinte elvezni lehet a korai Celtic Frost-ot idezo primitiv temat. A svajci bandan kivul sok mas zenekar hatasara figyelhetunk fel, egyik legmeghatarozobb a Primordial-os zabolatlan vagtatas, bar e hatas kidomboritasaban neha tobb szerepe van a (tipikus Primordial-os) dobtemaknak, mint a riffeknek es szoloknak, amelyek inkabb a brit doom/death zenekarok 90-es evekbeli munkassagat idezik. Doom-os es death metalos temak egyarant jelen vannak, sulyossaguk es kozepes tempojuk miatt nehany riff akar Bolt Thrower, Benediction lemezeken is elferne. Hogy egy hasonlattal eljek, a Keen of The Crow mintha a doom/death mufaj dallamait keverne a Neurosis, ill. a Primordial technikai megoldasaival. Olyan mintha Europa doom/death mezonye szeretkezett volna a USA morcos, sludge-os doomjaval, Europa a klasszikusabb hangvetelt, a USA pedig a pszichesebb oldalt kepviselve. A Keen of the Crow pedig a skizofren gyerek, aki egyszerre 2 kulonbozo formaban es 2 kulonbozo helyen letezik, a hivatalos oldalon es a myspace-en is. Reszemrol kivanok gyogyulast! -Robert of the Crow- 8/10


Longing For Dawn - A Treacherous Ascension

Drone-szeru morajlo szintihangokkal indit a kanadai (Montreal, Quebec) funeral doom remenyseg masodik lemeze, az ezt kiegeszito gitar enyhe Until Death Overtakes Me szajizt hagyva a szankban. 3 perces felvezetes utan beindul a gepezet, lassan, csigaleptekkel haladva a mely depresszio csendes tava fele. A hatralevo 45 percben semmi feltuno nem zavarja meg hallojaratainkat, nem rossz, de nem is feltetlenul kiugro temakkal rendelkezo gyasz-doom, amirol foleg a finn Tyranny elso EP-je (a vegtelensegig elnyujtott gitarhangokrol) es a jenki Torture Wheel (a nehol ambient/drone-os beallitottsag miatt) jut eszembe. A "hirtelen" modon torteno meg-megallasok, a szaggatott riffek es a helyenkent megbujo epikusabb, dallamosabb megkozelitesrol a taljan Void of Silence utolso lemeze villant fel emlekeimben, Stefan Laroche vokalista The End of Laughter-ben hallhato szavalasa is a Nemtheanga altal gyakran hasznalt megoldasokat hasznositja ujra, bar ilyen trukkoket ugye a My Dying Bride-os Aaron is eloszeretettel alkalmaz. Tempovaltas egyetlen darab sincs a lemezen, mind a 4 dal vegig gyaszmenet sebesseggel lepeget, legfeljebb a dob hallgat el idokozonkent, megengedven par akusztikusabb pillanatot, hogy majd ujra megtorje a csendet (nem a monotonitast). Nagyszeru hangzassal rendelkezo, mar-mar sablonos szerkesztesu funeral doom album, nem egy ilyen bandat hallottunk mar, csak a Firebox evente tobb hasonlo lemezt ad ki. A metal nelkuli reszek egeszen hangulatosak, kar, hogy a gitarosok tul sok semmitmondo reszt pengetnek, keves a megjegyezheto tema. www.longingfordawn.ca, www.grau.cd -Robert Sun- 6.5/10


Isarnheimnr - Isarnheimr

A teljes ismeretlensegbol bujt elo ez a banda, es megkell mondjam, hogy sok jora nem szamitottam a birtokolt informaciok alapjan. Norveg duo, keresztenyellenes szovegekkel, egy beszerezhetetlen promo/demo, majd rogton egy nagylemez. Rogton arra gondoltam, hogy eleg norveg zenekarnak lenni es maris megvan a szerzodes. Kellemeset csalodtam, ugyanis az ifjak zeneje sokkal jobb, mint amire szamitottam! Az Isarnheimr (kivancsi vagyok mit jelenthet) mondhatni teljesseggel nelkulozi az eredetiseget, megis, a hatasaik egybeszabasa egy olyan hangulatos koktelt eredmenyez, hogy nem lehet csakugy szo nelkul elmenni a lemez mellett. A klasszikus norveg BM szellemisegben irodott lemezek sorat gyarapitja az anyag, megidezve szamtalan klasszikus zenekar munkassagat. Az elso tetel gyors, hoviharszeru inditasa, hideg atmoszferaja, nyers megkozelitese a korai Immortal-t idezi meg, bar ez az 5 perc nem feltetlenul iranyado, butasag lenne ez alapjan osztalyozni a lemezt. A masodik tetel az elozohoz hasonloan nagy sebesseggel kezd, de masfel perc utan lassulas kovetkezik, a stilusosan torzitott hideggitaros reszek es a szinte jajveszkelos vokal szep hangulatot teremt. A 3-ik dal depressziv, monoton vonaglasa hangulatos gitarriffekkel van tele, de ezzel meg nem mozdul el totalisan a depressziv/szuicid iranyba a lemez, mert a Svartahaf c. dal Ildjarn-szeru primitiv alapdobolasaval es megvadult, szinte punkos riffjeivel ujra a sebesseg-kozpontu dalok szamat noveli. Ilyen Ildjarn hatasu, primitiv tamadasokbol all a lemez tobb, mint fele, de Ildjarn-tol jobb hangzasban elvezhetjuk a dalokat, illetve a vokalok is valtozatosabbak. A gyors, kalapalo tempok koze beiktatnak par lelassulast, egy masik ilyen dal az I Evighet cimu, amely a Burzum, Xasthur, Beatrik, stb fanoknak nagy kedvence lehetne lassan hompolygo, morcos dallamaival. Intro szerencsere nincs a lemezen, bar egy hangulatos outro (Utferd) megiscsak helyet kapott egy minimalista hangulatu, a Burzum kesei vilagat idezo ambient tetel kepeben, bar az outro elott meg felcsendul a Solefall c. dal, amely erdekeskeppen a Judas Iscariot nihilista BM-jat idezi meg, akar egy kiadatlan Akhenaten szerzemeny is lehetne... Akik szeretik a regi Immortal fagyos vilagat, az Ildjarn primitiv zabolazatlansagat, a Darkthrone morcossagat, az Utgard dallamosabb es old school tipusu tavalyi lemezet, azoknak tokeletes hallgatnivalo az Isarnheimr mar majdhogynem tipikus, egyeniseget nelkulozo, viszont nagyszeru temakkal rendelkezo debutlemeze. Lehet, hogy elfogult vagyok, de kinek nem esik jol neha nosztalgiazni...? web: http://home.no/isarnheimr -Robert Sun- 8/10


Apostolum - Apostolum

Depressziv black/doom metal-t jatszik a Cremona-i trio, nem kis eredmeny a Moribund Cult-hoz leszerzodni, u.h. kivancsi voltam a zenekarra, beszereztem a CD-t. Nem tudom, hogy lehetne mar jobban kiaknazni a depresszioval telitett black metal-t, de teny, hogy az Apostolum kicsit maskepp muveli ezt az iranyzatot. Esetukben a black/doom cimke nem azt jelenti, hogy "lassu black metal", riffjeik kozott gyakoriak az olomsulyu doom metal riffek, produkciojuk nem valik szanalmas parodiava. Zenelni is tudnak, problemak nelkul oldjak meg a gyors kalapalasokat, a valtasokat, szoval technikailag is ott vannak, erezni, hogy tudjak mit akarnak, messze van a zenekar a haloszoba-projectek gyanus vilagatol...A hangzas is nagyon korrekt, erosen dorrennek meg a riffek, a ritkabb akusztikus pillanatok alatt pedig szep csengese van a gitarnak, a dob es a basszus kiegyensulyozottan szol, kez a kezben mennek, egyszoval profi produkciorol beszelunk. Zenejuket foleg az oket megelozo nehany honfitars mukassagahoz tudnam hasonlitani, rogton eszembe jutott 2 -3 zenekar. A dark ambient/folk jellegu kezdes (intro) is igeretes, megmutatva, hogy nem csak metal-ban gondolkoznak az olaszok es, hogy a dallamokhoz is van tehetseguk. A masodik tetel - Dark Deep Waters - elemi erovel megdorreno doom-kozeli temairol a kultikus, ma mar nemigen aktivalo Sinoath korai vilaga jut eszembe, de itt kisert a Beatrik es a Forgotten Tomb szelleme is, bar a FT hatas a 3-ik dalban - Anxiety Attack - meg nyilvanvalobb, akarcsak a Brave Murder Day korabeli Katatonia hatasa, igyhat nem is csoda, hogy a 4. dal a svedek Brave-jenek jol megszolalo, bar valljuk be, elegge felesleges feldolgozasa. A metal hangszerek mellett majdnem vegig ott kisert a szintetizator, szerencsere elkerulve a stilus kliseit. Az Epilogue zarja az anyagot, stilusosan, egy hosszu, de jol felepitett outro helyet szolgalva. Figyelembe veve, hogy a banda meg az ut elejen tart, nagy remenyekre jogosit fel a jovojuket illetoen, ugyanis a hatasok ellenere, erezni a homalyban meglapulo tehetseget. Remelem nem fogok csalodni a nagylemezben. www.myspace.com/apostolum -Robert Sun- 8/10


Dornenreich - Durch Den Traum

Az osztrak Dornenreich eleg kellemes meglepetest szerzett annak idejen a Hexenvind-el, u.h. izgalommal vartam a folytatast. Szepen csengo, folkos, megis sotet tonusu akusztikus betettel (=intro) kezd a 8 tetelre felosztott lemez (I – VIII). A 2-ik dal elso feleben, az akusztikus reszek valtakoznak a torzitott, hideg, german hangulatu, lassu reszekkel, es kb ez marad a recept a lemez egesz jatekideje alatt, sok akusztikus betet, feldobva karcosabb black metal temakkal. A hangzas elso osztalyu, aki az elozo lemez megszolalasat tul tompanak tartotta, most meglesz elegedve, ezuttal elesebben, vagosabban szolnak a gitarok. Meg amugyis tobb a magas frekvencia, ami sokat segit a maganyossagot, izolaltsagot sugarzo kompoziciokon, a gitar vagos hangzasa ugyanis fagyosabba teszi a hangulatot. Akinek a 2005-os Hexenvind bejott, az most sem fog panaszkodni, bar butasag lenne az uj lemezt az elozo logikus folytatasanak nevezni. A fo kulonbseget a 2 lemez kozott egyreszt a Durch Den Traum mozgalmasabb, dinamikusabb dalirasi stilusaban, masreszt az atmoszfera komorabbra, hidegebbre valto hangveteleben latom. A hangszerelesi trukkok maradtak ugyanazok, a hatterben a torzitott black metal riffek, ezekkel keverednek az akusztikus gitarbontogatasok, rendkivul melankolikus atmoszferat teremtve. Ezuttal rovidebbek is lettek a dalok, es tobb tema is helyet kap egy dalon belul, persze nagy valtasokra senki ne szamitson, ez mindenekelott hangulatzene. Amugy a lemezt egyes-egyedul a magara maradt Eviga irta, es bizony erzodik is dalokon a magara maradt egyen melankoliaja. A vokalok nem ragadtak le a suttogos reszeknel, Eviga vokalja tobb helyen is bedurvul, karogasai a mai vilagba zart ember regmult idokbe valo vagyodasat jeleniti meg. A dallamos vokalok adnak egy folkos kisugarzast a zenenek, bar csinnadratta-nepzenes metal-ra nem kell gondolni, a Dornenreich egyik legnagyobb erenye, hogy a metal, black metal, folk, klasszikus zene, stb stilusok kozotti hidat nagyon arnyaltan fuzi ossze, a zene nem a kulonbozo stilusok kozti keveredes eredmenye, hanem sokkal inkabb kulonbozo hangulatok, kulonbozo zenei lenyomatok kollazsa. Parhuzamokat lehet huzni egyes german, illetve eszaki bandakkal, ertem ezek alatt foleg a Kveldssanger-korabeli Ulver-t es az Empryium sotetebb pillanatait, ambar az emlitett bandak patosszal teli pillanatai helyett itt a melankolia, a depresszio a kiindulo pont, az elhagyatottsag, izolaltsag fagyos hangulata ott kisert a lemez minden pillanataban. Ugy nez ki, hogy Eviga elkeszitette eddigi legmelyebb hangvetelu es egyben legjobb lemezet. www.dornenreich.com -Robert Sun- 9/10


Subaudition - The Scope

Az Auerbach a Prophecy (egyik) alkiadoja, metal-on kivul eso zenekre specializalodva. A Subaudition egy finn duo, es nevuket kellokeppen ertelmezve megfejthetjuk zenejuknek lenyeget is. Magyaran szolva, a Subaudition nem egy direkt zene, itt a lenyeg a hangulaton van, a dallamok nem slagerszeruen maradnak meg bennunk, barmilyen furcsan is hangzik, ami valojaban megfog, az a zene "megfoghatatlansaga". Annyira finom dallamokbol all ossze a lemez, hogy ugy tunik mintha egyenesen egy reg elmult idillikus korbol szolna hozzank. Annak ellenere, hogy elektromos gitaros reszek is jelen vannak. Az elektromos gitar hosszan elnyujott dallamokat szolgaltat, de annyira megeffektezve es elrejtve (es ritkan), hogy szinte fel sem tunik. A legnagyobb szerepet az akusztikus gitar kapta, a ket fiatalember reg elfeledett dallamokat csal elo e hangszerbol, totalis melankoliat arasztva. Fuvos hangszerek vegyulnek zongora akkordokkal, hihetetlenul szep dallamokat/dalokat formalva. Ejszaka, lekapcsolt vilannyal a szobaban, kinezve a megvilagitott utcara, e zenet hallgatva, leirhatatlan elmeny! Szinte aterezni az eszaki tajak izolaltsagot sugarzo hangulatat. A 2 srac a klasszikus zeneszerzokon kivul olyan bandakat emlit meg hataskent, mint Pink Floyd, Frank Zappa, Radiohead, Massive Attack, The Dillinger Escape Plan (!), Tenhi, Opeth, In The Woods..., The Gathering, Anathema, Sigur Ros, bar ez eleg megteveszto lehet. Legfeljebb a Tenhi dark folkja, a Pink Floyd pszichedeliaja, illetve Sigur Ros almodozos zenei vilaga ami felkoszonhet a Subaudition rettentoen szep es maganyos kortars muveszeteben. www.subaudition.cjb.net -Robert Sun- 8.5/10


Ablaze In Hatred - Deceptive Awareness

Ujabb finn doom/death remenyseg az ugyszinten finn kiadotol, ezuttal sikerult egy valamivel jobb bandat leszerzodtetni, bar ahhoz, hogy a tagok az elitbe keruljenek, meg boven van mit tanuljanak, gyakoroljanak, meditaljanak, stb. Sotet szintihangok, par zaj, minimalista megkozelites, igy kezdodik a lemez, akik elvezik pl. a Ragyogas soundtrack-jet, azoknak bejohet. Persze rogton itt az (effektezett) hideggitar, majd berobban a riff + dob kettose, akusztikus gitar marad a hatterben hangulatfesto szereppel. Majd jon a valtas, jo doom riffek, a billentyuknek is megvan a szerepuk, minden adott egy eltalalt funeral doom dalhoz, de kiderul, hogy mindez csak egy szokatlanul hosszu intro volt. A 2-ik dal egy tempovaltasokat sem nelkulozo, alapjaban veve lassu tetel, okes riffekkel, tipikus mely horgessel. Nagyjabol ez marad a recept a lemez vegeig, bar a dalok kezdenek hasonlitani egymashoz az 50 perces ut vege fele...Megkerulhetetlen a Shape of Despair, illetve a Swallow The Sun neve a lemez elemzeseben, bar megjegyeznem, hogy a Shape of Despair paratlanul szep es melysegesen szomoru dallamvilagatol, illetve a Swallow The Sun valtozatos es szinte energikus dalirasi stilusatol elmarad az Ablaze My Hatred. Erzodik a torekves az amugy hangulatilag erosen limitalt doom/death/funeral doom stiluson beluli valtozatossagra, ugyanis (relativ) sok a tema, tempo, illetve hangulatvaltas. Debutalasnak megfelel a Deceptive Awareness, korrekt lemez, de nem fogja felforgatni, az amugy utobbi evekben gyengulni latszo mufajt. Viszont utopotlasnak megteszi. www.ablazeinhatred.com -Robert Sun- 7/10


Total Devastation - Wreck

Erdekes, hogy ha egy metal zenekar lemezen van egy-ket sample, mar rogton kivan kialtva ipari zenenek. A Total Devastation-re a legtobben az "Industrial Death Metal" cimket hasznaljak, es bizony megteveszto lehet a kifejezes. Szobanforgo 3-ik lemezuk egyes dobtemai pillanatokra a Fear Factory-s Raymond Herrera dobolasat juttathatjak eszunkbe, a Fear Factory pedig ugye az ipari metal egyik ellovasa volt (?). A nehany deja vu fajta pillanaton kivul nemigen talalunk ipari jellegu hatasokat, bar annal tobb a death metal, a hardcore/metalcore, illetve a rock and roll tema. A banda egy fajta mocskos kevereket jatssza az elobb emlitett stilusoknak. A massziv hangzas es a feszes jatek megujito erovel hathat arra, aki eloszor hallgatja a bandat, teny, hogy kell szokni a finnek intenziv es kaotikus stilusukat, de nehany hallgatas utan kidomborodnak a lemez ertekei. Kiemelnem a Surveillance c. dalt, baratsagtalan disszonanciaja megkapo lehet az ehhez erto fuleknek, es a visszafogott verzek/berobbano refren szeru szerkezet konnyen megjegyezhetove teszi. Dallamos enekre ne szamitson senki, ez nem az n-ik metalcore banda trendi kis lemeze, hanem egy eredeti hangzasu death metal-t, hardcore-t, mocskos rock and roll-t es neha "post-metal"-t egyenien vegyito zenekar ertekelheto munkaja. Erdekes, ahogy a disszonancia korbefogja az egesz lemezt, konnyebben befogadhato dallam nincs is a lemezen. Hogy oszinte legyek, nekem az elozo lemez jobban tetszett (egyszerubb volt es fogosabb), ez tul retegzettnek tunik, nehezebb hallgatni. A borito es az egesz dizajn viszont tizpontos! www.totaldevastation.org -Robert Sun- 7.5/10


My Shameful - The Return To Nothing

Emlekszem az 1. My Shameful lemezre 7-est adott Mirgilus kollega, a 2. lemezt 5-ossel illettem, most pedig itt a 3. nekifutas a finn/nemet bandatol. A diszkografiajukban elfoglalt helye, illetve az elozo lemezeikre szort pontozas haladvanyakent egy 3-ast kene kapjanak, de most mintha valtozott volna valami zenejukben. Eddigi korongjaik egyesek szerint egyeni es mely doom/death metal-t tartalmaztak, nos, engem eddig valahogy elkerult az ellenalhatatlan atmoszfera, unalmas temaik hallgatasa kozben legfeljebb az alom melysegehez kerultem kozelebb. Maga a zenehez, alkotashoz valo viszonyulasuk nem igazan valtozott, viszont a temak markansabba valtak. Kiemelkedonek ugyan nem neveznem az uj dalokat sem, viszont felgyurtak magukat a kozepmezonybe, legalabbis az en megitelesem szerint. Az effektezett akusztikus gitaros reszek szamos funeral doom bandat juttattak eszembe, dehat eredetiseget nem arulnak a piacon, meghat nem is errol szol az extrem doom metal. Az elozo munkakhoz kepest dallamosabbak a riffek, bar a megkozelites ugyanaz. Az akusztikus gitar tobb szerepehez jutott, a vokal pedig maradt a primitiv acsarkodas (horgesnek nem neveznem), bekell valljam, neha idegesit. A zenekar agyanak szamito Rami Sautio megkene elegedjen a dalirassal/gitarozassal/szintizessel, es kene hagyja masra a vokalokat, egy komoly vokalista bizony megdobna ezt a zenet. Megleptek a Black Sabbath-os riffek a 3. dalban, bar az emlitett zenekar nehai meglepo begyorsulasai (pl. Black Sabbath, Electric Funeral, stb) mar elmaradnak. Tobb dalban a banda a funeral doom teruletere mereszkedik, bar ezeknel a reszeknel hianyzik az iranyzat hiteles, kilatastalansagot, mely depressziot sugarzo atmoszferaja. Az egyes javulasok ellenere a 3. lemez meggyozott arrol, hogy a My Shameful doom/death metal-ja sosem fog a stilus kremjehez tartozni, legfeljebb egy kozepes-szurke verzioja a nagyoknak. www.myshameful.com -Robert Sun- 6/10


Mirzadeh - The Creatures Of Loviatar

Sejtelmes hatasu szinti/zongora betettel indul a lemez, megallna helyet egy (hollywood-i) horror/thriller-ben. Az ezt koveto kozeptempos riffekkel ellatott Precious Death fogos temakkal rendelkezik, de tobbet nem tudok ra mondani, mint, hogy tipikus. Meg talan annyit, hogy 90-es kozepebeli Amorphis, Sentenced es egyeb finn doom/death metal kozeli bandak dallamvilaga koszon vissza. Jelentos szerepe van a szintinek, hamar megfogja a hallgatot a misztikus megkozelites, kar, hogy nagyon sablonosak a riffek, mintha csak a szintiszonyeg kiseroje lenne a gitar. Neha felbukkan egy szimfonikus/neo-klasszikus jellegu dallamvilag, ugye ezekbol a tipusu bandakbol sincs hiany Finnorszagban (a zenekar hazaja). A vokal az black metal hatasu acsarkodos fajta, de tobb koze nincs az emlitett stilushoz a Mirzadeh muveszetenek. Szinte rokkosan indit a Louhi's Legacy c. szam, a szintitemak meg erosen pop-os feeling-et kolcsonoznek a dalnak, meglehetosen a Lake of Tears pop/gothic metal-ja ugrott be errol. A Firebox egy ujabb penzhozo remenysege a Mirzadeh, amely a Nuclear Blast, vagy a Napalm Records katalogusaban jobban mutatna, mint a hajdan igeretes doom metal kiadonak indult gepezet listajan. Mar a 2-ik dal kornyeken kiszamithatova vallo neo-klasszikus pop metal extrem vokallal, csucs hangzassal, lapos dalokkal, ocska boritoval, fantasy temaju szovegekkel. www.mirzadeh.org -Robert Sun- 5/10


Nekrokaos - Chaos II

Arra nem tudok rajonni, hogy ez miert is Chaos II, ha egyszer nincs Chaos I, de nem is ez a lenyeg. A Nekrokaos egy francia zenekar, 2004-ben alakultak, a ket tag mas bandakban is jatszik, melyek annyira melyen aktivalhatnak a francia undergrounban mint a Parizsi katakombak, ahol a lemez boritojan lathato foto keszult. 55 perces az anyag, 6 szamcim nelkuli tetelt tartalmaz es amolyan sotet zorejes, visitasos, mocskolodas ez, egybol a sved Abruptum jutott eszembe az elso par masodperc utan. Nem kell mondjam, hogy ez a probalkozas igencsak gyengebb a mar emlitett Abruptum pokolhangulatot teremto zenejenel, viszont aki megfelelo hangulatban hallgatja a lemezt, az eltolthet kellemes reszeket a Chaos II hallgatasa kozben. A masodik szamban mar mintha valami metal is kerulne a kaoszba, de ez nem tobb, mint egysiku dobolas es egyetlen riff, ami csak a hatterben hallatszik. Szerintem ez az egesz nem tobb, mint unatkozo zeneszek bohockodasa, gonosz hangulata egyaltalan nincs az egesznek. Beherit es Blasphemy kuran mar voltak a fickok, az hallatszik, de a jo temakat elfelejtettek ide becsusztatni. Azert mert valaki horogve sugdolozik az meg egyaltalan nem gonosz. Mivel szovegek sem allnak rendelkezesemre, fogalmam sincs, hogy mirol van szo, lehet eppen az anyamat szidja az enekes. Erre penzt kiadni nem erdemes, sokkal jobb es erdekesebb lemezeket lehet kapni mostanaban, esetleg ingyen elfogadhatja az ember de meg cserelni sem nagyon erdemes. Az, hogy ezt meg bakeliten is meg akarjak jelentetni mar egyenesen vicces. Minden szart azert ne nyomjunk mar bakelitre gyerekek! -Woodlum666- 5/10


Suicidal Angels - Armies of Hell

Miutan ezt a fiatal zenekart megneztem eloben ugy dontottem, hogy fogom figyelni a kiadvanyaikat, mivel meggyoztek tudasukrol. Sok emlekem nem maradt magarol a zenerol, csak annyi, hogy thrash metal az osi vonalon. A negyszamos kislemez a Crematory szammal kezdodik, melyben rovid intro szeru bevezetes utan kezdetet is veszi a pusztitas. Nem talaljak fel a spanyol viaszt a gorog sracok, de a teljesitmeny melto a dicseretre. Ugy jatsszak a metalt, ahogy az a nagykonyvben meg van irva. Kiemelkedo reszek nincsenek a lemezen, eros, de nem eredeti riffek, szolozasok es gyors tempok, a Kreator, Sodom vagy akar a Destruction regi pillanatait idezve. A vokal eles, Chuck Shuldiner elo vokaljara hasonlit. A “Slaughtering Christianity” egy tizenkilenc eves ficko szajabol eleg meresz szavak, de ebbol is latszik az odaadasuk a stilus irant. “Armies of Hell” es “Screams of Homicide” a masik ket szam, melyben ugyanazon az uton haladnak tovabb, valtozatossag vagy lassitas nelkul. Nem mondom, hogy nagyon jo ez a kiadvany, de pozitivan vetiti elore a hamarosan megjeleno bemutatkozo nagylemezt, amit mar nagyon varok. Thrash till death! -Woodlum666- 8/10


Typhus - Profound Blasphemous Proclamation

Igaz, hogy mar ket eve jelent meg ez a lemez de egyszeruen nem tudtam megallni, hogy ne irjak rola par sort. A kiado szerint a Typhus “Pure, Organic, Blasphemous, Cold, Grim, Necro, Minimalist, Narrow Minded, Raw, Extremely Harsh, Fire Breathing, Blood Smeared, Spike Wearing, Christ Crushing, Orthodox Black Metal”. En ezzel egyet is ertek, de hogy a vilag leggonoszabb bandajanak nevezi, az mar egy kicsit vicces szerintem, nem kezdem sorolni a zenekarokat, melyek hasonloan brutalis es istenkaromlo zenet jatszanak, aki temaban van, az ugyis kapasbol tudna vagy egy tucatnyit felsorolni. Az viszont teny, hogy a Typhus igencsak odamond a biblia szamos hosenek, a “Perverse Angelic Masturbation Ejaculation”, “Anal Rape of The Virgin Mary”, “Satanic Goat Fuck Lust (Jehova’s desires)” szamcimek is emellett tanuskodnak. Nagyon jol megirt es fogos temakkal atszott, megis brutalis es koromsotet black metalt kapunk a kepunkbe, minden ami szent es serthetetlen az itt megkapja a magaet. Szamomra a mar emlitett “Anal Rape of Virgin Mary” a lemez legjobb tetele, kozeptempoban halad az egesz szam, nehol a depresszivebb bandakat juttatja eszembe, mint a Nargaroth vagy Xasthur, de nem a zene hasonlo hanem csak a hangulat. Vannak szelsebes szamok is, inkabb a skandinav mint az amerikai stilusban. Sok apro reszlet csak tobbszoros hallgatas utan jon elo, peldaul a nagyon pontos es igancsak jo dobjatek. Aki az amerikai szinterrol csak a mar jol ismert, tobb esetben mar regen feloszlott bandakat ismeri, az szerezze be ezt a lemezt, mert csalodas kizarva. Mostanaban jelent meg ugyanezzel a cimmel egy boxed-set is, melyben annyi mindent kap az ember, hogy boltot tud nyitni: polo, kituzok, ket kiadasban a bakelit, CD, ket kazetta, ja es hogy legyen komplett a cucc, meg egy 7” EP-t is odadugtak. Nem semmi. Nekem az utobbi idok egyik legkellemesebb felfedezese volt ez a zenekar, kivancsian varom a kovetkezo megnyilvanulasaikat. A bandarol a kiadonal lehet erdeklodni, meg persze a jol bevallt Myspacen is….www.darkhorizon666.com -Woodlum666- 9.5/10


Satanic Funeral - Night of the Goat

A semmibol tunt elo ez az amerikai horda, a NotG az elso es egyetlen kiadvanyuk. Ilyen fajta Beherit/Blasphemy/Von klonbandakkal egyre gyakrabban talalkozik az ember mostanaban, de ez a zenekar a sikeresebb bandak kozze sorolhato. Primitiv black/death metalban nyomulnak, de a megszolalas nagyon sulyos es brutalis. Mintha maga Lucifer enekelne a tiz szamot, nagyon vaskos es mely a vokal, az Archgoatos Lord Angelslayer organumara hasonlit es maga a zene is igen kozel all a finn hordaehoz. Az utolso szam egy Beherit feldolgozas, az Unholy Pagan Fire igencsak jo atirata. Nem talalni semmi eredetit ebben a zeneben, de aki ezt a stilust szereti, az nyugodtan felteheti ezt a CD-t, feloltheti kedvenc gazmaszkjat es toltenyovet, majd szetzuzhatja az agyat a Satanic Funeralra. Let the satanic funeral begin! Contact: www.sf.lugubre.nl/sf.html -Woodlum666- 7/10


Subliminal - Coping

Nem nagyon lehet tudni, hogy kit vagy kiket takar ez a formacio. Egy forumon meg olyasmit is olvastam, hogy talan Mr.Arafna (Haus Arafna) szoloprojektje, ezt mar csak azert sem hiszem, mivel egy Albert Fisch nevezetu pofa van megjelolve egyeduli tagnak, aki a kiadvanyok bookletjeben altalaba megkoszoni Mr.Arafnanak a segitseget, lehet, hogy a koma schizofren. Eloszor a Subliminallal a Kosmoloko valogatason talalkoztam es azota varom, hogy jelenjen meg az uj nagylemez, ezt megelozoen volt meg egy albuma a pofanak 2000-ben Gracebudd cimmel. Nemnagyon sieti el Albert Fisch a lemezkiadast, de legalabb nem ad ki szart a kezei kozul es ez az uj lemezre hatvanyozottan igaz. A zene kisse Haus Arafnas lett, de nem annyira horzsolo, gyengebbek kedveert, industrial-noise-power electronics-rol beszelunk. A szovegi hatter mindig is szerves reszet kepezte a Subliminalnak, ez most is igy van, a Coping sztorija egy olyan norol szol, akinek mindket mellet elkellett mutetileg tavolitani mellrak miatt. Az o gondolatait, erzeseit kovethetjuk vegig a notak segitsegevel, persze nemcsak errol szol az egesz album, de engem ez fogott meg a legjobban. A nemet Galakthorro kiadonal dolgozo formaciok mind kimagaslo erteket kepviselnek az industrial/electro szinteren, nem surun adnak ki lemezt, de amikor megjelenik valami azt erdemes beszerezni es ez most sincs maskepp. Nagyon ajanlott lemez azoknak, akik ertik e zajok lenyeget! -Mirgilus- 9/10


EMK - Existence Is Futile

Exekution Massakre Komando szavakbol all ossze az EMK. 2003-ban alakultak es mindenfele elozmeny nelkul kiadtak az elso teljes nagylemezuket. A banda tagsagat erositi Aamonael nevezetu pofa, aki anno gitarozott a Nachtmystiumban is, tobbek kozott az ove a Numen Malevolum Barathri kiado es az egyszemelyes Avichi nevezetu formacioert is o felel es az Unholy Trinity-ben is o jatszik masik ket ex-Nachtmystium-os kollegajaval. Ezt a lemezt ha jol sejtem (csak a nagyon infoszegeny bookletre hagyatkozhatok), akkor Aamonael nelkul rogzitettek Massakre es Exekution neveket hasznalo fazonok. Nehezen behatarolhato Black Metalt jatszanak aminek egyik kiindulopontja a Blasphemy/Black Witchery/Revenge/Conqueror fele chaos war-black metal es a masik veglete meg a Nachtmystium/Deathspell Omega altal tokelyre vitt fekete fem, na a ketto kozott valahol heleyezkedik el az EMK. Egy ujabb amerikai, kivalo Black Metal banda az EMK, mar a megszolalasuk is elkepesztoen eroteljes es a notak minosege is kivalo, egysegesen jo lemez, de szerintem ennel meg jobb lesz a kovetkezo album, erdemes figyelni a bandara! -Mirgilus- 8.5/10


Avichi - The Divine Tragedy

Bar a CD boritojan az all, hogy 2006, viszont ez a kivalo album csak az iden jelent meg, ezt azert volt fontos itt a legelejen letisztazni, mivel 2007 egyik legkivalobb Black Metal albumarol lesz most szo! Aamonael egy par katasztrofalis megszolalasu demo utan egyszer csak kiadta sajat kiadojanal a The Divine Tragedy-t es lehet, hogy most meg kevesen ismerik ezt a lemezt, viszont egy par ev mulva odakat fog zengeni rola a Black Metal szinter. Amikor a Deathspell Omega az Inquisitors Of Satan lemez utan mondjuk ugy, hogy a progressziv Black Metal rogos utjara tevedt, sokan fanyalogtak, hogy tul eles volt a valtas a Si Monumentummal (ugyanez a fanyalgas szinten erezheto volt a Kenose megjelenese utan is), szoval ezeknek az embereknek mindenkeppen erdemes ezt a lemezt begyujteni, mivel a The Divine Tragedy valahol az emlitett ket lemez kozott helyezkedik el, bar szovegileg inkabb a Si Monumentum kategoriaba tartozik. A Deathspell Omega mellett a masik banda akinek a zeneje szinten hatott az Avichira az a Nachtmystium (nem veletlen, hiszen Aamonael jatszott is a bandaban), a gitarok megszolalasa egy az egyben a kesei Nachtmystiumot juttatja eszembe, ami egyaltalan nem baj. A hangzas szinte tokeletes, a notak felepitese nagyon valtozatos, eszmeletlenul sok temabol epitkezik es nagyon eros riffeket agyalt ki Aamonael, szoval a zenebe nem lehet belekotni, jatekaban benne van a 80-as evek thrash metalja es a mai USBM legjobb pillanatai, ha belegondolok, hogy a ficko megcsak 24 eves, akkor azt kell mondanom, hogy lesz meg ennel jobb Avichi korong is. A szovegek is kivaloan megvannak irva, semmi kozhely, ertelmes gondolatok a letezesrol, a megfoghatatlanrol es az occultrol. Sok black metal banda nem lat tovabb Nietzsche filozofiajanal, max meg egy-ket occult konyvbol irjak a szovegeiket, na most itt van egy banda aki tobbek kozott olyan kivalo filozofus munkajat is tanulmanyozta mint a roman szarmazasu, Szeben megyeben szuletett Emil Cioran (az egyik szoveget neki is ajanlja Aamonael), aki talan hiresebb a nagyvilagban mint Romaniaban, koszonhetoen annak, hogy legjelentosebb konyveit francia nyelven irta. Aki erdeklodik a halal, mint megvaltas, szenvedes, ongyilkossag es a letezes orokos problemai irant az mindenkeppen olvassa el egy-ket konyvet, nagyon ajanlott, akarcsak ez a CD, ami nalam az idei ev egyik legnagyszerubb albuma, kivancsi vagyok, hogy az iden uj lemezzel jelentkezo Deathspell Omega tudja-e majd ezt uberelni. -Mirgilus- 10/10


Empyrium - A Retrospective

Nem tudom, mi volt a kiado celja ezzel a kiadvannyal, ha a penzcsinalas, akkor bekaphatjak, viszont ha az, hogy egy zsenialis de mar feloszlott zenekar munkajat bemutassak azoknak akik meg nem ismerik, akkor aldasom ra. Ha ismered a zenekar munkassagat, valoszinuleg mindegyik szamcim ismerosen cseng (ketto kivetelevel), ha meg nem, akkor progressziv, folkos temakkal atitatott metalra szamits, nehol blackes karogassal es zsenialis szovegekkel, de ha tenyleg nem ismered a zenekart akkor nincs is mirol beszeljunk…Ajanlom az Empyrium fanoknak es azoknak, akik az igazan jo zenet szeretik. Vannak itt szamok mind a negy albumrol, darkosak es egeszen folkosak, minden igenyt kielegitve. Ez a zenekar meghalt, penzehes kiadok best-of-jait nem neznem joszemmel, de ezt pozitivan ertekelem, tudvan, hogy utana megjelent az A Retrospective boxed set, mely a zenekar osszes anyagat tartalmazza, igy ez igazi csemege a gyujtok szamara. -Woodlum666- 8/10


Graveland - Will Stronger Than Death

A Will Stronger Than Death a 11. Graveland nagylemez, ha jol szamoltam, ennyi meg gombocbol is sok, nemhogy Graveland lemezekbol, es akkor meg nem szamoltam a kislemezeket, splitteket, ujrakiadasokat, stb. Kezdem ugy erezni, hogy Darken tobb idot tolt el hagyomanyorzo fesztivalokon valo kardlengetessel, meg korabeli ruhakban valo pozolassal, mint maga a zeneszerzessel. Ha az utolso 3-4 Graveland lemezt ismered, akkor nagyjabol kepben is lehetsz, hogy mirol van itt szo, annyit azert megjegyeznek, hogy ez a leggyengebb lemeze Darkennek, legalabbis ram nemnagyon gyakorolt szinte semmilyen hatast az unalomgerjesztesen es az elalvason kivul. Jonnek egymas utan a Gravelandre jellemzo pagan notak, mindenfele emlekezetes momentum nelkul. Az 5. nota az Apocalypto a lemez legjobbja, az egyik valaha irt leghangulatosabb Graveland tetel, egy nagyon eros riffel az elejen, kar, hogy ilyen szam nincs tobb a korongon. A kiadvany bookletje nagy odafigyelessel van elkeszitve (mondjuk a frontborito nagyon mokasra sikeredett), erre Darken mindig is sokat adott, kar, hogy a kulcsin nagyon lapos belbeccsel parosul, talan legkozelebb. Contact: www.graveland.org -Mirgilus- 6/10


Throneum/Revelation Of Doom - Total Regression!

Nem tudom kinek az otlete volt ez a megosztott CD, de minden esetre egy vallonveregetest es egy par finom jo sort megerdemelne! A lengyel Throneum neve gondolom, hogy az old school death metal hiveknek nem cseng ismeretlenul, ok nyitjak a CD-t ket uj sajat szammal, a toluk elvarhato szinten, igazi verbeli 90-es evek elejet idezo death metaljuk ritkasagszamba megy a mostani szinteren. Aztan kovetkezik 4 nagyon jol sikerult feldolgozas, a notakat teljesen a sajat kepukre formaltak, death metalositottak a Destruction klasszikus Tormentor notajat, az Impaled Nazarene We Are Satan’s Generation atirata is nagyon rendben van, akarcsak az Unleashed Execute Them All slagere, viszont a Morgoth Darkness feldolgozasabol hianyzik az igazi sotet hangulat, ami az eredetinek nagy erenye. A szinten lengyel Revelation Of Doom kovetkezik ezutan, ilyen nevvel nem is lehet mast nyomni, csakis os, Hellhammer alapu black/death metal egyveleget. A ket sajat notajuk kozul az elso olyan mint egy regi Sodom nota, ugy a Persecution Mania korszakbol. Ok 5 atirattal zarjak a CD-t (Hellhammer, Terrorizer, Sodom, Pandemonium, Blasphemy). Ezek kozul talan a Terrorizer Need To Live-je sikerult a legjobban. Jo kis CD, ajanlott a beszerzese nemcsak a bandak elvakult hiveinek, hanem azoknak is, akik a verbeli underground death/black metalra eskusznek! -Mirgilus- 8/10


Azarath - Diabolic Impious Evil

A lengyel Azarath nem uj nev az extreme zenei palettan, 1998-ba alakultak es ez mar a harmadik nagylemezuk, Damnation tagok is felbukkanak a bandaban, sot az-az Inferno a dobosuk, aki a Witchmaster-ben es a Behemoth-ban is pufoli a boroket, nemcsak Lengyelorszag, de a mostani szinter egyik legjobb dobosa, elkepeszto dolgokat ut, ilyen alapra lehet epitkezni. Tomeny death-black metalt nyomatnak, vegig a tempo es az elkepeszto tempovaltasok dominalnak, szirenazo szolokkal, doomos leallasokkal megfuszerezve. Intenziv zene, nagyon sokat kell hallgatni, hogy a temak kezdjenek rogzulni a fejben, de erdemes ra idot szanni, mert nem egy fercmunkaval van dolgunk. Ilyen tipusu zenet csak igy szbad jatszani, vadul, fekeveszetten, pillanatnyi szusszanast sem engedelyezve! Mostanaban az extreme metal (foleg black/death) lemezeken nemnagyon szoloznak, itt ebben sincs hiany. Extreme zenevel extreme szovegek dukalnak, bar nem allnak a szovegek a rendelkezesemre, az olyan szamcimekbol mint Baptized In Sperm Of The Antichrist, For Satan My Blood vagy Intoxicated By Goat Vomit, azert lehet sejteni, hogy nem a zold furol es a kek egrol dalolnak. -Mirgilus- 8.5/10


Sathanas - Flesh For The Devil MCD

Eredetileg 2005-ben mar kijott ez a minialbum a Sabbathid Records-nal 300 peldanyban kazettan, az iden a lengyel Pagan Records kiadta CD-n is (lesz bakelit valtozat is). A Nunslaughteres Don Of The Dead szerint a Sathanas az USA legjobb Black Metal bandaja, o csak tudja… A banda eloeleterol nem fogok sokat irni, hiszen az Interviews link alatt van egy terjedelmes interju a bandaval, ott minden szukseges infot megtudhattok. A Sathanas mindig is regivagasu megkozelitesben nyomta ezt a feketitett halal femet, tobbnyire a lassu doomos temak dominalnak, csak neha kapcsolnak nagyobb sebessegfokozatba. Old school death-black metal hiveknek nem kell gondolom reklamoznom ezt a minosegi, 1988-ban alakult bandat, masoknak meg teljesen felesleges, mert ugysem nekik szol. A kanadai, jobbsorsra erdemes Slaughter Nocturnal Hell notajat is elnyomjak, gondolom az old school arcok nagy oromere. -Mirgilus- 7.5/10


North - Na Polach Bitew (In The Battlefields)

A 90-es evek elejen alakult lengyel North sohasem volt a szivemcsucske, egyszeruen nem tetszik a zenejuk es kesz, ettol fuggetlenul ok tovabbra is alkotnak, gyartjak a lemezeket (ez mar a 4. teljes nagylemezuk), voltak split kiadvanyok is az evek soran. Nemreg a Pagan Records elkuldte az uj lemezuk promojat es en tovabbra is csak azt tudom mondani, hogy hiaba, hogy tobb mint 10 eve nyomjak ezt a pagan war metalt, nekem nem tetszik most sem, sot kijelentem, hogy ebben az iranyzatban a sor vegen kullognak, meg akkor is, ha csak a lengyel bandakat veszem figyelembe. War, pagan metalt nem lehet ilyen immal-ammal jatszani, hianyzik a tuz, a lendulet az osztonos megkozelites, sehol egy kimagaslo nota, egy jo riff, vagy valami amibe lehetne kapaszkodni, ez inkabb death metal, mint pagan metal. A boritot maga Darken kovette el, nagyon Gravelandesre sikeredett (o sem bujhat ki a borebol no), ennyi. -Mirgilus- 5/10


Hermh - Eden’s Fire

A lengyel Hermh 1993-ban alakult, akkor meg gothic-black metalt nyomtak (gotikus black metal, hmm…az meg mi? ki talalja ki ezeket a lehetetlensegeket?), aztan 1998-ban felbomlottak. Tavaly ujraeledtek es stilust valtottak, szimfonikus black metalt jatszanak (egy ujabb lehetetlenseg!) a Pagan Records egisze alatt (akik szinte az osszes eddigi lemezuket ujra piacra dobtak), hogy ok legyenek a lengyel Dimmu Borgir. Legyenek! -Mirgilus- 4/10


Fortid - Voluspa Part II - The Arrival of Fenris

Elkeszult a trilogia masodik resze az izlandi Fortid tolmacsolasaban. Az elso reszhez nem volt szerencsem es a kettes resz hallgatasa kozben az a velemeny fogalmazodott meg bennem, hogy en biza a 3. reszre sem vagyok kivancsi. A szinten izlandi Curse nevezetu black metal bandabol ismert Eldur bandaja a Fortid, mig az elozo egy eleg utos banda, addig a Fortid egy lagymatag viking-black metal alakulat. Jonnek az eszaki temak, de nincs meg a lendulet, a tuz, a viking buszkeseg, egyedul az utolso szam a The Presence mondhato igazi viking metal notanak, ez viszont keves, hogy ezt a lemezt meg egyszer feltegyem. -Mirgilus- 6/10


Kiju - demo(N)cracy

En mondtam Robertonak, hogy ne kuldje el a bandaja CD-jet, mert nem szeretem az ilyen zeneket, de o eroskodott, hogy irjunk rola, mert jonnek Romaniaba kncertezni…Szoval a Kiju egy modern metal banda (mondjuk nalam ilyen, hogy modern, meg nu, meg faszom tudja milyen metal nem letezik, de legyen) Olaszorszagbol. 10 eve nyomjak, jol bannak a hangszereikkel, meg is szolalnak, hogy a fejed lerobban a nyakadrol, csak az a baj, hogy nem hallom a sajat temakat, a sajat riffeket, a sajat notakat. Neha tiszta Pantera amit eroltetnek, a riffeles, meg az uvoltes is tiszta Pantera utanerzet, aztan jon egy kis dallamos verze, aztan megint zuzas, szoval ilyen zenekkel tele van a mainstream (meg a tokom is). Trottyos gatyas, edzocipos, baseball sapkas tinik biztos szarra zuzzak magukat a koncertjeiken, en inkabb megkimelem magam az ilyen muzsikaktol, bocs fiuk, de ugye nem lesz harag ha azt mondom, hogy a Kijubol soha nem lesz egy elismert banda, barmennyire is erolkodtok. -Mirgilus- 4/10


Darkestrah - Epos

Azert a No Colours kiadonal is vannak nagyon ertekes bandak, kar, hogy neha a sok kozepszeru pagan es black metal banda miatt a hatterbe szorulnak. Az 1998-ban alakult kirgiz Darkestrah a szinter egyik legjobb bandaja, ez nem is vitatema. Az eddig kiadott ket nagylemezuk (Sary Oy, Embrace Of Memory) a pagan metal mufaj fenyesen csillogo ekkovei. Az iden uj lemezzel jelentkeztek, az Epos egyetlen notabol all es alig tobb mint felora, viszont ebben a feloraban benne van minden, ez maga a pagan-black metal alfaja es omegaja! Tenger hullamzassal kezdodo nota szerkezete is kivalo, tenyleg nincs benne egy percnyi uresjarat sem es a szovege is tokeletes, ritka amikor a zene es szoveg ennyire egyszerre lelegzik es eggyeolvad! Valodi csellot is hallhatunk a notaban, a csello szomoru dallamai meg inkabb kiemelik az Epos dramaisagat es mondanivalojat. Az ev egyik legjobb lemeze, stilusokon es idon felul all. -Mirgilus- 10/10


Inquisition - Nefarious Dismal Orations

Jovore lesz 20 eves ez az egykoron Kolumbiabol elindult black metal duo! Egy ilyen zenei mufajban, mint a black metal, ez tobb mint szep teljesitmeny, ugy, hogy nincs tores a palyajukban, mindvegig kivalo lemezekkel orvendeztettek meg a fanatikus taborukat es ez most sincs maskepp, az iden megjelent 4. nagylemezuk is kivalo album. Ritka mostanaban az ilyen black metal korong, tehat annal ertekesebb. Tovabbra is az elso lemezuket az Into the Infernal Regions of the Ancient Cult-ot tartom a legjobb teljesitmenyuknek, de gondolom, hogy ez azert is van, mert azzal a koronggal ismertem meg a bandat es akkor nagyon lenyugozott az a megszolalas, ami azota is sajatja a bandanak es termeszetesen Dagon egyedi vokal teljesitmenye. Lenyugozo ez a tomeny es tiszta hangzas es ahogy Dagon egyszerre sulyosan riffel es valtogatja ezt sotet ejfekete harmoniakkal, szolokkal az maga a gyonyoruseg! Es a vokalok, hat ahogy Dagon vokalizal az valami zsenialis, mint egy robothulla szorja rank az atkot. Incubus nem egy nagy dobos, nem is technikazik sokat, de legalabb van sulya a jatekanak. Ha esetleg eddig meg nem hallottad volna ezt a zsenialis bandat, akkor itt az alkalom, hogy potold a mulasztast, remelem egyszer megadatik, hogy eloben is meglessem ezt a satani duot. Kult! -Mirgilus- 9/10


V/A - Ars Diavoli/Rebirth Of Nefast/Slidhr promo CD

Na meg ilyet sem lattam: a DM kiado megjelentetett tavaly 3 gyari sokszorositasu demo kazettat, mindegyiket 300 peldanyra limitalva. Aztan egyet gondoltak es ezt a 3 demot ratettek egy gyari(!!) CD-re, gondolom ez is min. 300 peldanyban keszult es ezeket a CD-ket kikuldtek promoba. A CD a kovetkezo demokat tartalmazza: Ars Diavoli - The Absence Of Light, Rebirth Of Nefast - Only Death, Slidhr - Demo I. Az ir Slidhr talan a legjobb a CD-n , itt a megszolalas is nagyon eros, A Myrkr-bol ismert Gast szolobandajarol van szo, hamarosan jon a nagylemez is, ezek a demos szamok is rajta lesznek az albumon ujrafeljatszva. A Rebirth Of Nefastrol semmi info nincs, csak annyit lehet tudni, hogy ketten vannak es, hogy nemetek. Erett produkcio ez nem is vitas, notaik nagyon hosszuak es kidolgozottak, van hangulatuk es ez a lenyeg. A Portugal Ars Diavoli neve talan ismerosebben cseng a fanoknak, hiszen nekik mar volt egy 4 bandat felvonultato Split CD-s szereplesuk a Portugal War Productions egisze alatt. Az Ars Diavoli szerintem a leggyengebb a CD-n a hangzasuk is nagyon fos es muvi, suicide blackjuk sem egy nagy szosszenet. Ha pontozni akarnek, akkor a Slidhr es a Rebirth Of Nefast az nyolcas, az Ars Diavoli meg otos. -Mirgilus-


Dead In The Water - Echoes...In The Ruins

A ket eve holt vaganyon zakatolo finn Firebox Recods ugy nez ki, hogy kezd ismet magara talalni. Latva, hogy milyen kiadvanyok vannak betervezve az idei evre es az eddig postazott ket uj CD is abszolut errol tanuskodik. A DITW 2000-ben alakult a Sharpeville nevezetu HC banda romjain. Zenejuknek nemsok koze van a hardcorehoz, lassu doom metalban erdekeltek, horgos, neha suttogos enekkel megszinezve.Eddig ket Ep-t szabaditottak a nagyvilagra a jo oreg bakeit formatumban es az Echoes az elso nagylemez. Nem konnyen befogadhato zenet arasztanak ram a hangfalakbol, viszont nagyon tetszik, ahogy egy olomsulyos doom orlesbol atmennek mindenfele erolkodes nelkul dallamos akusztikus temabontogatasba. Balzsam a fuleimnek, annyira szepen es tisztan szolnak a hangszerek es megis megmarad az osero, a doom zenek tisztasaga, csak az igazan tehetsegesek tudjak ezt, le a kalapokkal. Zeneileg a Swallow The Sun-nal erzek parhuzamot, bar a DITW sokkal osdoomosabb es sokkal nyersebb zenet jatszik. A szovegek is nagyon erdekesek erdemes attanulmanyozni, erdemes meghallgatni, kivalo debutalbum! -Mirgilus- 8/10


Luctus/Argharus - Sonitus Caeli Ardentis Split CD

Ket fiatal litvan banda Split CD-jet adta ki a Ledo Takas kezzel sorszamozott, mindossze 1313 peldanyban. A Luctus egy kaunaszi egyszemelyes formacio, Luctus a zenekar agya mostanaban Romaban mulatja az idot. Volt mar ket teljes nagylemeze, meg egyebb kiadvnyok is, tehat nem kezdo bandaval van dolgunk. Harcias black metalt jatszanak, kisse a dob az dobgep gyanus, de legalabb van egy jo pulzalo jellege. Nekem legjobban az utolso No Future (for Your Future) nota tetszett. Anyira termeszetesen nem jo a banda, amennyire Tadas reklamozza, de szerencsere mire kezdene unalmassa es egyhanguva valni mar vege is es johet az Argharus negy notaja. 7/10
Az Argharus egy fiatal litvan black metal banda, 2004-ben alakultak es ez a Split az elso es ezidaig az egyetlen kiadvanyuk. A Riga-i Phoenix Studioban rogzitett notak nagyon jol szolnak, bar meg nincsen kiforrott sajat stilusa a bandanak, azert hallatszik, hogy tul vannak mar egy jopar koncerten. Mostanaban nemigen bukkant fel uj litvan metal banda, orulok, hogy ismet egy fiatal bandaval ismerkedhettem meg, nekem jobban tetszik mint a Luctus, bar meg nagyon az ut elejen jarnak. 7.5/10 -Mirgilus-


Minotauri - II

Szokasos doom tortenet a finn Minotauri esete: a sok sikertelensegbe es a szellelszembe pisilesbe belefaradva beadtak a kulcsot mire osszejohetett volna egy relative nagyobb attores, pedig mekkora potencial rejlik/rejlett ebben a finn bandaban! Ha a kovetkezo bandak mondanak neked valamit: Pentagram, Saint Vitus, Witchfinder General, Pagan Altar, Black Sabbath, vagy a szinten finn, zsenialis Reverend Bizarre, akkor azonnal szerezz be egy Minotauri lemezt, mert biztosan nagyon fog neked tetszeni. Vegytiszta, osi doom metalt nyomnak, nagyon eroteljes vokalokkal es korusokkal megtamogatva. Neha hasonlitanak a Reverend Bizarre fele doomra, de ez egyaltalan nem baj. Az albumot nyito Hammer of Doom pont olyan mint a cime, eroteljes es tekintelyt parancsolo. Tenyleg az osszes nota kivalo, kar is kivesezni, mondjuk azert vannak nagy doom slagerek, mint az Under The Cross, War vagy a Misery, ha ezek hallatan sem ver majd a szived hevesebben, akkor valoszinuleg nem szereted a doom metalt! A CD-n bonuszkent meg rajta van a Reverend Bizarre-al kozos kislemez notaja es a Satan In Man, Sex Messiah notak is az azonos cimu kislemezrol, oriasi huzas ez a kiadotol, hiszen ezek anno nagyon kis peldanyszamban jelentek meg ultradoom kiadoknal. Remelem, hogy a Firebox kiadonak koszonhetoen tobben felfigyelnek majd a bandara es hatha ujra osszejonnek, hiszen amint mar az ismerteto elejen is mondtam, nagy potencial rejlik ebben a bandaban! -Mirgilus- 9.5/10


Sepia Dreamer - The Sublime

A SD egy projekt melynek ket alkoto pillere Stockholmabn illetve Cardiffban el, nevszerint: Sam es Jonas. Instrumentalis metalkozeli zenet jatszanak. Nagyon nehez ilyen zenet letrehozni, hiszen itt csak a hangszerek uralkodnak es olyan hangulatot, atmoszferat kell krealni ami az 5. perc utan mar nem lesz unalmas es faraszto. Sok hasonlo probalkozas volt az evek soran, tobb-kevesebb sikerrel, a The Sublime a jobbak koze tartozik. Cult Of Luna, Isis, Daylight Dies, Pelican fanoknak erdemes megismerkedni a SD muzsikajaval. A termeszet fennseges szepsege es J.M.W. Turner The Slave Ship cimu festmenye ihlette a The Sublime letrejottet. A zongoras reszek, meg a nyugisabb pillanatok nagyon jol megvannak hangszerelve es nagyon hatasosak, viszont a hianyzik az ero, az agresszio a zenebol, bar vannak probalkozasok, de nincs meg a kello osztonos ero, duh, fajdalom. A majd haromnegyedora, egy kicsit sok az ilyen zenebol, foleg ha vegig ez a lebegos hangulat uralkodik. Kene hallgatni egy kis Neurosist es lehet, hogy a kovetkezo album mar sokkal osztonosebb, mergesebb lenne, mert a termeszet is nemcsak szep, hanem neha pusztito is tud lenni. Contact: www.galacticrecords.co.uk -Mirgilus- 7.5/10


Sarpanitum - Despoilment Of Origin

A Brit metal underground uj kiralyaikent reklamozza a kiado a bandat, ezt a meghatarozast a Kerrang! Magazine egyik mnkatarsa talalta ki. Sajns mostanaban tul sok a kiraly es egyre kisebb a kiralysag. 3 demo utan adtak ki az elso nagylemezuket, amin mezopotamiai death metalt jatszanak, ugy nez ki, hogy a Nile betegseg egyre terjed a nagyvilagban. A zenejuk rendben van, komplex death metalt nyomnak, hallatszik, hogy a hangszeresek nem kezdok, viszont meg a notairas teren kb olyan messzire allnak a Nile-tol, mint London az osi Mezopotamiatol. Tokos megszolalas, jol zuznak, vannak egeszen jo temaik is, de azert egy par szam utan mar nagyon kiszamithato az egesz. A szovegeket nem nyomtattak a boritoba, tehat csak a szamcimekbol lehet talalgatni a koncepciora. Bemutatkozo lemeznek nem rossz, de meg a koronazasra varni kell! Contact: www.galacticrecords.co.uk -Mirgilus- 7/10


Dragobrath - Scripture Of The Woods

Az ukran black metal maffia mar kitermelt nehany egyeni hangzasvilaggal rendelkezo formaciot, eleg csak a legismertebbekre gondolni: Hate Forest/Drudkh, Nokturnal Mortum, Lucifugum. A Dragobrath black metal-ja technikasabb megkozelitesu, ahol nagy szerepet kapnak a gyors tempok, viszont nem ritkak a kiallasok, tempovaltasok sem, a sajnalatos dolog, hogy ezek nehany dal utan kiszamithatova valnak, ennek kovetkezteben pedig a legtobb valtas nem hat az ujdonsag szelevel. Persze ha visszavettek volna cseppet a temaapritasbol, mindjart okesabb lenne a szituacio, ugyanis akad nem egy jo riff a lemezen. A folosleges intro utan elemi erovel tor rank a cimado tetel, energikus riffek, norveg bandakat idezo fagyos hangulat, majd egy telitalalat kozeptempos riff, jobban nem is kezdodhetne a korong. A dal vege fele uditoen hat a tempo es temavaltas, sajnos az effajta meglepeteseket majdnem teljesen nelkulozi a Dragobrath debutlemezenek hatarlevo resze. A masodik dal kezdese elegge Morbid Angel fajta doom-os belassulas, a kesobbiekben pedig elavult gyors reszelesekkel folytatjak. A 4. dalban (Eerie Obscure) jo temakat vegyitnek, van itt effektezett akusztikus leallas, eszaki tipusu reszeles, dallamos harmoniak, illetve epikus riffek a dal utolso reszeben. Furcsa volt Iron Maiden ihlette szolomunkat hallani 2 dalban is, bar azt nem mondanam, hogy kilog az anyagrol, amugyis van egy old-school hangulat az ukranok zenejeben. Utolso sajat dalukat szinte doom-osan lassu riffel inditjak, jelen van a szinti is a hatterben, majd mindezt megszakitjak egy Dragobrath-os csepelessel. A hatralevo 5 percben, a lassu reszek valtjak egymast a gyorsakkal, ugye mondtam, hogy kiszamithato? Ennek ellenere jo riffeket pengetnek, a szinti pont annyira van jelen, hogy alig hallani, ezen a vonalon ellehetne indulni, hangulatos tetel, bar a gyors reszek majdhogynem foloslegesek. Utoljara felcsendul a Darkthrone Transylvanian Hunger korrekt, technikas es jo hangzassal megaldott feldolgozasa, bar nagy ertelme igy sincs. Azoknak akik kivancsiak az ukran BM masodvonalara, megprobalkozhatnak az ukran Karpatok magasztossagarol eneklo maffiozok vegulis nem rossz elso lemezevel. http://dragobrath.musica.mustdie.ru -Robert Sun- 7/10


Arcanar - Dusty Lord

Erdekeskeppen nem egy elcsepelt intro-val kezd az orosz Arcanar debutlemeze. A klasszikus zenebol kolcsonzott dallamossaggal es szerkesztettseggel rendelkezo zongoras bevezeto egyaltalan nem felesleges, hanem hangulatos, megjegyezheto tetel. Horges es massziv doom riffelessel indul az elso metal dal, banatot araszto temak valtjak egymast, majd akusztikus belassulas, amely a hajdani The 3rd And The Mortal doom-os, banatos vilagat idezi meg. Par riff utan ujra akusztikus temak koszonnek vissza, dicsernivalo az akusztikus gitar hangzasa, ritkan hallani ilyen szepen megcsendulo hideggitaros reszeket metal lemezen. Igaz amugy minden hangszer megszolalasara: a neha enyhe jazz-be hajlo, bar visszafogott dobok tokeletesen szolnak, a basszusgitar tisztan elkulonitheto a tobbi hangszertol, az ellenpontozason kivul pedig a dallamokban is atlagmetal-tol fontosabb szerepe van. A zongora, illetve kulonfele billentyuk a hatterben maradnak, alig hallhatoan, jo is ez igy. A metal-os reszek erosen dorrennek meg, folytonos harcuk a lagyabb es akusztikus reszekkel elcsepelt semanak szamit a metal-ban, de az Arcanar szerencsere nem kopirozza a svedek, vagy az angolok munkajat, a dallamaik is inkabb mintha a klasszikus zene iranyabol jonnenek. Az enek lehetne kifejezobb, ez az, ami elmarad a tobbi hangszer teljesitmenyetol. A billentyukert is felelos Alexander a horgos/orditos reszeknel hozza a formajat, de egyes dallamosabb reszekhez tulzottan visszafogott a hangja, bar az sem nem kizart, hogy ez volt a cel. Mas negativum, hogy az album vege fele nagyobb szerepet kapnak a billentyuk, es a zene neha megut egy szimfonikusabb, mondhatni hatasvadaszabb szintet. Mindezekkel egyutt doom-kozeli zenekre ehezok ertekelni fogjak amugy az orosz underground veteranokat is magaenak tudo zenekart, Roman (basszus) es Felix (gitar) a sikereket is elert doom-os Autumn-al 3 lemezt is kiadtak. Hogy az Arcanar-al elfog-e jutni, vagy sem a 3-ik lemezig, az mar a jovo meseje/zeneje. kontakt: http://npj.ru/arcanar, www.stygiancrypt.cjb.net -Robert Sun- 7.5/10


Shining - V: Halmstad

Nagy valtozas nem ment vegbe a Shining haza tajan a sok bohockodas mellett, zenejuk szinte semmit sem valtozott az “Eerie Cold” albumhoz kepest. Ez a lemez talan egy fokkal jobbra sikerult mint a mar emlitett elod, de ez akkor is keves, ha arra gondolunk, hogy ugyanez a zenekar olyan lemezeket gyartott le valamikor mint a “Within Deep Dark Chambers” vagy pedig a szemelyes kedvencem, a “Livets Andhallplats”. Szerintem Kvarforth mar nem igazan tudja, hogy reklamozza magat, de azt ugy latszik elfelejti, hogy az extrem zene bizonyos foku komolysaggal is kene parosuljon. Nem megyek bele a reszletekbe a Csihar Attilas hulyeseget illetoen, de ez mar eleg volt ahhoz, hogy ezt a bandat en mar csak objektiven tudjam figyelni es osztalyozni. Nem rossz a “Halmstad”, viszont nem is olyan jo, ugyhogy a Shininggal vagy nelkule, nekem mar edes mindegy. Akit erdekel, az nezzen utana itt: www.shiningangst.se. -Woodlum666- 7/10


Watain - Sworn To The Dark

Sok baromsagot olvastam mar az uj Watain koronggal kapcsolatosan, sokan fanyalognak, hogy mar nem olyan sotet mint az elozo �Casus Luciferi�, nem annyira duhos es acsarkodo, mint a �Rabid Death�s Curse�, tul csiszolt a hangzas, meg, hogy a Dissectionnek kellett volna ilyen lemezt kiadnia es meg sorolhatnam. A kedves underground ujsagirok egy valamit nagyon elfelejtettek a sok fanyalgas kozepette, (aminek nagy resze abbol fakad, hogy a Watain ezzel a lemezzel es az uj kiadoval kilepett az underground statusbol es kezdik hiteltelennek erezni a bandat), pontosabban a lenyeget. Tetszik nem tetszik a Watain felnott, vagy ha ugy tetszik tulnotte az undergroundot. A jelenlegi mainstream black metal szinter tele van szemettel, a valamikori nagy bandak kiegtek (lasd Darkthrone, Mayhem, Marduk, stb) es egy nagy ur tatongott, amit a Season Of Mist jol felismert es elohuzta az adu aszt a Watain kepeben, akik azert mar regen keszultek robbantani es most minden adott, hogy eljenek a felkinalt lehetoseggel. Erik es csapata nem is szarakodott sokat, hanem elkeszitett egy elkepesztoen eros korongot, ami velemenyem szerint palyajuk legjobbja. A sok koncertezesnek megvolt az eredmenye, a lemez elkepesztoen valtozatos, nagyon dinamikus, sok a valtas, kegyetlenul erosek a riffek, jonnek a fogosabbnal fogosabb temak, az ember csak ugy bologat a hangfalak elott. Evek ota nem hallottam black metal korongon ilyen kivalo gitarhangzast, Erik hangja is nagyon valtozatos es hatalmas ero van benne. Az egesz lemez az elejetol a vegeig kivalo, nem erdemes notakra szedni, egyben kell hallgatni es atadni magunkat a satani himnuszoknak. 2007 egyik legjobb black metal lemezet erdemes lesz minden arra hivatott embernek beszerezni es ha lehetoseg nyilik ra eloben is erdemes meglesni a bandat, csalodas kizarva. Nehez lesz ennel jobb koronggal eloallni, vagy legalabb ilyen erossel a jovoben. A Fekete Feny Legioja eljott, hogy sotetseget es halalt szorjon az emebrisegre, Watain uralkodik! -Mirgilus- 10/10


Hoath - Codex II: Kether

Allitolag Shatraug (Horna, Sargeist, stb) egyszemelyben alkotja a finn Hoath-ot, mivel nulla info van a tagsaggal kapcsolatosan a bookletben, ezt sem megerositeni, sem cafolni nem tudom. A �Codex II: Kether� a masodik kiadvany a bandatol, ezt megelozoen volt a �Codex I: I.R.E.� demo, amit nem volt szerencsem hallani. Valahol a black es a death metal metszespontjan helyezkedik el zeneileg a Hoath, olyan korai bandak munkassagabol meritve, mint a Blasphemy, Archgoat vagy akar a Sarcofago, viszont tipikusan finnesen talalva es a hangzas is nagyon bika. Szovegileg nagyon erdekes temakat feszegetnek, okkult tanok, hiedelmek, filozofiak, Thelema, stb, kar, hogy nem nyomtattak bele a szovegeket a boritoba, csak toredeket. Osszessegeben nincs meg olyan jo, mint a Sargeist, viszont a gyakran egylere meno Hornanal sokkal jobban tetszik. Hamarosan megjelenik a masodik nagylemez is, en biztosan be fogom szerezni! -Mirgilus- 8/10


Kult - Winds Of War

Ha a valodi, regisulis black metalt szereted minden kozhelyevel, kulsosegevel egyutt es egy lemezen akarod meghallgatni a legfogosabb, legfejrazosabb black temakat, akkor szerezd be a 2002-ben alakult olasz Kult debut lemezet es biztosan, hogy megelegedessel fogsz majd bologatni a hangfalak elott. Nincs nagy megfejtes, vagy stilus ujraertelmezes, egyszeruen jonnek a jobbnal jobb temak, sodro tempok, kozeptempos kiallasok, amiket mar evekkel ezelott mas bandak lemezre rogzitettek, de nem szamit, mert annyira dinamikus a lemez, hogy az ember ha imadja ezt a kibaszott stilust, akkor nem tudja csak ugy uldogelve vegighallgatni. Az olasz Alpha Omega studioban (lasd meg Mortuary Drape, stb) rogzitett lemez ugy megdorren, hogy csak lesel ki a fejedbol. Szovegileg is a jol bevalt semakat ismetelgetik, de engem meg ez sem zavar, mert hallatszik, hogy nagyon szivbol jon ez a muzsika es ez a legfontosabb. Akinek nagyon megy az utolso Watain, Carpathian Forest (Morbid Fascination Of Death korszak), a �Seven Blades� nota lehetne akar �Knokkelmann II�, Desaster vagy akar a Denial Of God az nyugodt szivvel beruhazhat a �Winds Of War� CD-be, csalodas kizarva. Ha az �And Forever Winter� notara nem emelkedik meg a pulzosod, akkor vagy nem szereted a Metalt, vagy csak egyszeruen halott vagy. Kult! A pontszam nem is keves elfogultsagot es nosztalgiat tukroz egy letunt korszak utan! www.kult-band.com -Mirgilus- 9/10


Wintermoon - Arroganz

Nagyon sok ilyen nevu banda tevekenykedik a black metal undergroundban, a mexikoi Wintermoonrol meg irtam is, nem is olyan reg egy nem eppen pozitiv recenziot. A banda, akirol most szo lesz, nemethonbol valo es ez a masodik teljes nagylemeze ennek a duonak. �True Black Metal Art� all a CD hatso boritojan, ha a klasszikus mondast veszem alapul, hogy �a muveszet lopas�, akkor a nemet Wintermoonnak van letjogosultsaga, viszont en meg annyival azert megtoldanam ezt a mondast, hogy �lopni is tudni kell am�. Ujraeloszedett Darkthrone temak (foleg �Under The Funeral Moon�, de nem csak) jonnek egymas utan, a megszolalas is kikopott Darkthrone, akarcsak a nagyon gyengecske borito. Az nem baj ha valakire hatottak a klasszikus black metal bandak (lasd Kult) de azert egy az egyben lenyulni a korai Darkthrone temakat, notakat es meg a hangzast is pont olyanra csinalni, meg a vokalokat is, az azert kisse szanalmas. Ha valaki csak a korai Darkthrone-ra merevedik az biztosan majd nagyon fogja elvezni a nemet Darkthrone, akarom mondani a Wintermoon CD-jet, en pedig ha Darkthrone-t akarok hallgatni, akkor egy Darkthrone lemezt teszek fel es kesz. -Mirgilus- 5/10


Vitsaus - Iati Vihassa ja Kunniassa 2 x CD

Valami oknal fogva csak az egyik CD-t postazta a No Sign Of Life, tehat a 3 korai demot tartalmazo kiadvany felerol tudok csak velemenyezest alkotni, egeszen pntosan az �Ajan Ja Ihmisten Haudoilla� demorol, mivel ez van az elso korongon. A Vitsaus egy finn black metal duo, akikrol nem lehet tudni szinte semmit, szoval csak a zenere kell koncentralni. Regivagasu skandinav black metalt hallhatunk a Vitsaus talalasaban, a kiado szerint a korai norveg black metal legjobb pillanatait elevenitik fel, szerintem meg tipikusan finn black metal amit nyomnak, elegge necro hangzassal talalva. Szelvesz tempok, fagyos, eszaki riffek es tipikus finn ritmusozas jellemzi a Vitsaus muzsikajat. Gondolom, hogy a masodik korong is hasonlo zenet rejt. Mivel ez a kiadvany 2004-ben latott napvilagot es azota mindossze egy kislemezt jelentettek meg es azt is 2005-ben, ideje lenne mar kiadni az elso teljes nagylemezt. -Mirgilus- 8/10


Be Persecuted - I.I

A regen kivalo kiadvanyokat megjelenteto nemet No Colours evek ota ontja az underground szemetet (egy-ket jo banda meg most is akad persze), most meg odaig sulyedtek, hogy a kinai Be Persecuted demojat adtak ki nagylemezze avanzsalva. Mindent betemet a kinai mocsok, Europat elarasztotta a kinai aradat es a folyamat meg csak most kezdodik es most egy nemet kiadonak koszonhetoen meg a black metal mozgalomba is kaput nyitottak a kinaiaknak, csak azert mert egyszeruen exotikusnak szamit egy kinai black metal banda es jo reklam fogas, mivel a zene egyaltalan nem uti meg a kello szintet. Mi kozuk van ezeknek a rizsfeju faszoknak a black metalhoz? A valasz egyertelmu: nem sok, mondhatnam semmi. Persze most csak arra kene koncentraljak, hogy a zene szamit es ne legyek elfogult az alkotok nemzetisegevel, meg borszinevel, de mondom ha a banda mondjuk lengyel honbol szarmazna a budos eletben nem adtak volna ki a lemezuket. Igen es meghallgattam a lemezt, ha esetleg valaki azzal vadolna, hogy tulsagosan elfogult vagyok (ja es az vagyok, de ez legyen az en bajom). Egyik kedvenc bandam a nemet Genocide Organ klasszikus notaja jut eszembe mikozben halgattam a CD-t, aminek a cime: �Death to China� -Mirgilus- 2/10


Riddle Of Meander - End Of All Life And Creation

Ket fos demo utan (az egyikrol irtam is egy nyulfarknyi recenziot) leszerzodtek az ECR-hoz es hirtelen milyen kemeny csavok lettek ezek a gorog pofak. Az egesz CD tele van �Fuck Off�-al, mindenki kapja be, mindenki bassza meg, mindenki dogoljon meg aki beszennyezi az igaz black metal undergroundot. Ugyan kerem, ez mar nem is vicces, hanem egyenesen szanalmas. Zeneileg nagyot fejlodtek a demokhoz kepest, ez nem is vitas, a hangzas is nagyon popec, minden hangszer tisztan es eroteljesen szol. Black metal tudos legyen az ember, aki a zenejuk alapjan megmondja, hogy gorog bandarol van szo. Eszaki bandakat megszegyenitoen nyomjak az eszaki fekete femet, jo sok finn black metalt hallgathattak, hiszen az osszes fogos finn fekete fem elemet beultettek a zenejukbe, bar ez sem menti meg a produkciot, mert tul hosszu es egy ido utan mar nagyon egysikuva, unalmassa es kiszamithatova valik. A fiuk nem ismerik a klasszikus mondasokat, hogy �a jobol is megart a sok�, vagy, hogy �a kevesebb neha tobb� es meg sorolhatnam. -Mirgilus- 6.5/10


Sauron - The Channeling Void

Harmadik nagylemezehez erkezett a holland Sauron (nem tevesztendo ossze az amerikai Sauronnal), immaron a Carnal Records egisze alatt jelentetve meg a korongot. Erdekes egy felallasa van a bandanak, hiszen szamos tag (mas alneveken termeszetesen) olyan bandakban is erdekelt, mint a zsenialis Bunkur, vagy a szinten funeral doom/drone Planet AIDS, vagy az ismertebb Flesh Made Sin. Pusztito black metal a stilus neve, termeszetesen ahogy az mar elvarhato egy 10 eve tevekenykedo bandatol, a jobbik fajtabol. Svedes black metalt nyomatnak, korai Dark Funeral is beugrott egy-ket temanal, de aki az elso lemezes Watainra eskuszik, de sokat hallgatja a Funeral Mist-et, az biztosan majd nagyon fogja ertekelni a Sauront is. Tomeny hangorkan tor elo a hangfalakbol, pusztito szelvesz tempok, kozben belassulasok valtjak egymast es a Necromorbus Studionak kszonhetoen az egesz megis jol elvezheto es megsincs tulcsiszolva, pont ugy szol, ahogy kell egy ilyen tipusu lemez szoljon, eroteljesen, agressziven es megis kelloen tisztan. A szovegek is jol megvannak irva, erdemes attanulmanyozni a bookletet, az ev egyik kellemes meglepetese igy 2007 elejen, en sokat fogom meg hallgatni az is biztos! -Mirgilus- 8/10


Necros Christos - Triune Impurity Rites

A gorog nevu, de Nemetorszagban szekelo Necros Christossal a Goat Molestorral kozos split altal ismerkedtem meg es akkor eldontottem, hogy komolyan figyelemmel fogom kiserni ezt a zenekart es megprobalok toluk minden kiadvanyt beszerezni. Zenejuket leginkabb az amcsi Immolationhoz tudnam hasonlitani, csakhogy ez itt nem az a tipikus Death Metal hanem annal sokkal tobb. A NC a death metal Deathspell Omegaja, ha erted mire gondolok, ha meg nem, az a te bajod. Nehol amolyan Empyriumos lassu hideggitar temak is helyet kaptak, ezek igencsak erdekesse es izgalmassa varazsoljak a lemezt. Huzhato egy parhuzam a finn Archgoattal is, sulyos, megjegyezheto riffek es igen komor hangulat de egyben a gyulolet es utalat otvozete ez a zene. Szavalasok, amolyan satani imak is elhangzanak tobb tetelben. Az egesz lemez felepitese olyan, mint egy szindarab, mindegyik szam egy-egy jelenetet jelol. A 23 szam talan egy kicsit soknak tunhet elso ranezesre, de ahogy az ember elkezdi hallgatni a lemezt, annyira belemelyul a zenebe, annyira lekotik a reszletek, hogy eszre sem veszi ahogy az a hatvan perc elillan. Egyszeruen nem lehet megunni, annyira jo ez az anyag. Ajanlom mindenkinek aki az extrem, istenkaromlo zeneket szereti, itt a kaotikus kalapalason es eszement ordibalason mar regen tul levo, igen profi zeneszek muvet hallhatja az ember. A bandanak ez az elso nagylemeze, kivancsian varom a folyatatast. Black Mass Desecration! www.darknessdamnationdeath.com -Woodlum666- 9.5/10


Astrophagus - Casualite

A puszta kozepen egy regi fahaz magasodott az eg fele. Jobboldali ablakaiban homalyos feny bujkalt, mikozben egy zsiraf lepett ki az ajton. A gyengen megvilagitott nappaliban Nick Cave visszafogott akkordokat jatszott a zongoran, erre probalt Antimatter/Anathema hangulatu vokalt reprodukalni Will Oldham (ATM). Ez csak 4 percig ment igy, ugyanis a konyhabol zaj szakitotta meg a kellemes zenelest. Elektros zorejek, furcsa, paratlan utemu dobok, effektezett gitarfoszlanyok kavalkadja volt (Square Parts Of The House). A konyhaban a Radiohead probalkozott Kid A-szeru kiserletezos elektro-post-rock-al. Par perc utan a Massive Attack is tarsult a radios brigadhoz nehany hideg hangulatu effekttel (Never Happen). Az elektrozast egyesek nagyon megelegelhettek, igyhat ismeretlen szemelyek egy masik szobabol elkezdtek rockriffeket es harmoniakat pengetni, a 60-as evek pszichedelikus ritmusait megidezo dobolas kisereteben (Consult The List). Majd kiment az aram es a pszichedelikus rock bulinak vege is lett. Aram hianyaban muszaj volt a zongorara es a dobra alapozni, igy szuletett meg a Riverside nota. A sotetseg miatt senki sem latta, ki ul a zongoranal, mindenesetre a dal erosen az Anathema-ra emlekeztette a jelenlevoket. Mire az aram visszajott, mar senki sem tudta, melyik szobaban ki is jatszik, mindez valoszinuleg az alkohol es a drogok nagymerteku fogyasztasanak volt koszonheto. A jelenlevok ennyire emlekszenek: "Thom Yorke egy elektro bandaval jammelt (The Risk of Birth Defects), majd egy, az OK Computer-rol lemaradt dalt adott elo (Pigeondust), mindezt a Mogwai segitsegevel...kesobb egy emo-rock banda jatszott egy dinamikusabb hangvetelu dalt (Danforth), majd egy monoton es sotet Massive Attack dal utan (Use Care When Using) az Anathema jatszott egy ritka instrumentalis felvetelt (Innocuous Dance Track) Roger Waters es David Gilmour segitsegevel." Senki sem tudja hogyan lett vege a tivornyanak, bar nehanyan meg halvanyan emlekeztek, hogy David & Roger & Tom & Danny & Vincent akusztikus gitart ragadtak es egy, az Animals-rol lemaradt egyszeru dalt jatszottak egy noise banda kisereteben...Szerencsere az eloadas rogzitve lett, igyhat CD formajaban elerheto azok szamara is akik hianyoztak az ominozus partirol. Nos, nem tudom a zenekar honnan es mennyit is lop(ott) pontosan, de az Astrophagus napjaink egyik legfrissebb hangzasu indie rock/alter rock/kortars rock/barmi zenekara. www.astrophagus.net -Robert Sun- 9/10


Eyes Of Ligeia - A Fever Which Will Cling To Thee Forever

A doom metal zenekarkent indult, nevevel egy Edgar Allan Poe novellara utalo amerikai Eyes Of Ligeia negyedik albuma nem keves black metal elemet tartalmaz, ami elegge meglepo lehet azok szamara, akik hozzaszoktak a zenekar korabbi lemezeihez. Mondjuk a 2 stilus kozotti hatar elmosodasara, a 2 stilus (disz)harmonikus kombinalasara mar volt pelda a multban, nem is keves. Az Eyes Of Ligeia sem ujitja meg a depressziv doom/black metal stilust, nem hasznalnak fel semmilyen ujfajta zenei eszkozt a mufaj hatarainak kitagitasa celjabol, viszont a zenejuk hangulata kikeruli a szokvanyos doom/black zenekarok altal kitaposott osvenyt. A maga stilusan belul egyaltalan nem valtozatos az Eyes Of Ligeia zeneje, sot, primitiven ragaszkodik nehany alapelemhez, amelyek vegig kitartanak a lemez 48 perce alatt. Otromba, melyrehangolt riffek, baratsagtalan dallamvezetes gitaron, csorompolos dobolas, valamint szamos disszonans hangzat felsorakoztatasa. Az eneknek sok szerepe nincs e zenekarban, ritkan szolal meg, olyankor pedig hol egy gonoszan acsarkodo hangot, hol pedig egy megkinzott, szuicid atmoszferaval rendelkezo organumot elvezhetunk. Ami megkulonbozteti az Eyes Of Ligeia-t hasonszoru tarsaitol, az a zeneszerzoi venajuk beteges ragaszkodasa a diszharmonikus megkozeliteshez, ami erosen taszitova teheti egyes hallgatok szemeben a zenekart, ugyanis itt klasszikus(abb) ertelemben vett dallamokat nemigazan talalni. A kiado olyan neveket emleget, mint a Thergothon, Xasthur, Unholy, de nekem a 4-ik dal meglepoen pusztito kezdeserol a nehai Weakling energiaja es duhe is eszembe jutott. Egy valojaban depressziv es sotet anyag az AFWWCTTF, de dallamos gitarjatekot itt ne keressetek, az Eyes Of Ligeia-t hallgatni hasonlo elmeny, mint egy sotet, hideg veremben bezarva elni, ahol az egyetlen bajtars az egyre csak kozeledo halal. Akarcsak Poe A kut es az inga c. muveben. A legjobban az A Strange And Pitful Presence-ben mutatkozik meg az emlitett hangulat, amely egyben a CD legjobb 10 perce is. www.paragonrecords.net, www.eyesofligeia.org -Robert Sun- 8/10


Dawnbringer - In Sickness And In Dreams

A tavalyi ev egyik legmeglepobb lemezet szabaditotta a vilagra a Dawnbringer. A promolapon diszelgo "there's a little of everything here" sora nem marketing duma, itt tenyleg rengeteg hatas sorakozik, bar a hatasok ilyen magasszintu osszeolvasztasanak egy lemezen belul reg nem voltam tanuja. Hol is kezdjem? A banda magja az a Chris Black, aki blackmetalos-abb pillanataiban a Nachtmystium-ban szokta megvillantani dobtudasat. A Dawnbringer viszont mar a sajat gyermeke, itt Chris irja az egesz zenet. A lemez feljatszasahoz 2 gitaros segitett be neki, a dob/basszus/enek pedig Chris keze munkajat dicseri. Zeneileg minden bizonnyal a 80-as evek metal-jat tekinti iranyadonak, legtobb utoerzes ebbol a korszakbol szarmazik, ez foleg a gitarjatekban mutatkozik meg, amely sok korai heavy metal-os hatast rejt. Hulyeseg lenne a Dawnbringer-t retro zenekarnak titulalni, mert nem az, viszont a mai heavy/akarmi vonalba sem illik be. Es azt sem mondhatom, hogy valahol a 2 kozott, mert Chris a sok hatast egy rendkivul sajatos es egyseges atmoszferaban prezentalja. Rengeteg zenekar jut eszembe a lemez 25 (!) perce alatt, megsem neveznem egy tribute lemeznek a szobanforgo albumot. A kezdo Scream And Run-ban az egyszeru es fogos, kozeptempos riff Hammond orgonaval parosul, erre jon a hipnotikusan hato dallamos vokal. Ezt szakitja meg egy gyors, ikergitaros tema, a vokal pedig mar black metal-al rokon. A There And Back a lemez slagere szamomra, a verzeken BM-os vokal, a refren pedig egy King Diamond-szeru, fogos dallam. A The Snitch riffje tisztara Celtic Frost, de a Darkthrone-nak is jolallna egy necro-sabb hangzassal. A 11:58 ikergitarja es vokalja miatt is korai Judas Priest, de kb. csak felpercig, mert a szaguldozast egy epikus, Bathory-s akusztikus tema valtja fel. Az ezutan felcsendulo Midnight kezdoriffje a Priest Electric Eye c. dalaval rokon, de a vokal mar BM, a hattervokal pedig King Diamond-ot idezi kiserteties dallamaival. Mindent egybevetve, a Dawnbringer egyenisege a rovid es gyors, de hatasos dalokban rejlik, melyekben a sok hatast egyeni vonasokka egyesiti Chris, mindezekben nem keves szerepet jatszik Chris ezerfele keppen megszolalo hangja, a sajatos dobolas, illetve a heavy metal-os ikergitarszolamok, akusztikus temak es thrash/black riffek - nem trendy - vegyitese akar egy dalon belul is. -Robert Sun- 8.5/10


Zoroaster - Zoroaster MCD

Atlanta olajszagu sludge/doom szervizebol kerult ki e fiatal banda, friss benzinillatot araszto, toxikus zenejevel. A sludge/doom mufaj letrejotte ota Amerika sosem szenvedett hianyt ultralassu, koszos garazshangulatu zenekben, a Zoroaster pedig jol odabasz azoknak, akik a mufaj kifaradasat emlegettek. Barmilyen gyors reszektol mentes az amcsik zeneje, riffjeik kb. olyan hatast fejtenek ki az idegeinkre, akar egy uthenger a friss aszfaltra. Bedongol, kisimit, osszehuz, megtipor. Bar a jatekido csak 33 perc, mindez eleg ahhoz, hogy ugy erezd magad, mint egy nap vegen hazaero vasbetonmunkas. Ha a Zoroaster az az ital lehetne, amitol alaposan berughatnal, akkor valoszinuleg betont hanynal, takony helyett olaj folyna az orrodbol, a taviranyitot pedig csak doom tempoban nyomogatnad. Ha megsem dolgozol egy epitkezo cegnel, akkor kepzelj el egy, a Black Sabbath es a Celtic Frost tiltott hazassagabol letrejott torzszulottet, amelynek hobbija V8-asokat vezetni a New Orleansi-i mocsarakban felnott unokatestverei tarsasagaban. www.thezoroaster.com, www.battlekommand.com -Robert Sludge- 8/10


Forgotten Tomb - Negative Megalomania

Katatonias riffel indul a �Negative Megalomania�, az uj es igencsak vart nagylemez az olasz Forgotten Tomb-tol. Aki meg nem ismeri ezt a zenekart, annak elarulom, hogy a zenekar az egyik legjobb az altala jatszott szuicid Black Metal mufajban. Nos azt, hogy az uj album Black Metal vagy sem, dontse el mindenki sajat maga, de batran ki merem jelenteni, hogy ez talan a legerosebb Forgotten Tomb lemez. Mindig is a tiszta hangzas es a profi hangszerkezeles jellemezte ezt a zenekart, ez most sincs maskepp, sot, hogy meg inkabb valtozatosabb legyen a dolog meg egy kis tiszta vokal is kerult az anyagba, olyan Phil Anselmo fele sludge enekre kell itt gondolni. Negativ toltesu az album (milyen is lehetne mas...), a lassu gitarpengetesek es a hosszu, monoton de igencsak eros riffek egy igencsak elborult allapotba keritik az embert. A szamok eleg hosszuak, de egy cseppet sem unalmasak a temak, ugyhogy maximalisan elvezheto a majdnem egyoras anyag. Az ot szamrol nem szeretnek kulon-kulon beszelni, mindenki eldonti, hogy mi a velemenye roluk, kinek mi a kedvence. Igy vegezetul csak annyit meg, hogy miutan a Shining a gyerekes viselkedesevel es Kvarforth megbocsathatalan komolytalansagaval engem teljesen eltaszitott magatol, igy szamomra a jelen szinter egyik legjobb zenekara a Forgotten Tomb marad, olyan zenekarok mellett mint Xasthur, Make A Change - Kill Yourself vagy pedig a feltorekvo Nocturnal Depression. "I'm just a scapegoat". www.forgottentomb.com -Woodlum666- 10/10


Labyrinth Of Abyss - The Cult Of Turul Pride

Sokak szerint a szekelyfoldi Labyrinth Of Abyss Erdely elso Black Metal zenekara, ezen lehet vitatkozni (ezen nincs mit vitatkozni, ez teny - sz.m.), viszont az, hogy kituno zeneszek, nem vitas. A kritika targyat kepezo lemez 2004-ben jelent meg kazettan, egy magyarorszagi kiadonal, melynek profizmusarol es vezetojerol inkabb nem mondanek semmit�nagyon orulok, hogy a zenekar vegre egy komoly kiadohoz szerzodott, igy remelhetoleg tobben meg fogjak majd ismerni a zenejuket. A Labyrinth old-school black metalban utazik, viszont rengeteg thrash elemet kevernek a zenejukbe, nagyon jo es hosszu gitarszolok hallhatoak szinte minden szamban. Ez jo es rossz is egyben�en nem vagyok oda a tulzott szolozasert, foleg a Black Metalban nem. Eros riffeket es jol kidolgozott szamokat hallhatunk, szamszerint kilencet, meg a Megadeth - Symphony of Destruction - riffje is itt diszeleg, nem tudom loptak, vagy veletlenul, de szakasztott masa. Utos a lemez, ujra lett masterizalva ugyhogy a hangzasra nem lehet panasz. Szemelyes kedvencem a �Siculicidium 1764� cimu szam, melyben magyar szoveg hallhato es aki nemzeti beallitottsagu, annak igen verpezsdito hallgatnivalo. A lemez boritoja nagyon gyengere sikeredett, sot az egesz artwork demos feelinget hordoz, ezen a teren meg lehetett volna dolgozni egy cseppet. Nem tudom, hogy ez a kiado vagy a zenekar sara, de amugysem nagyon lenyeges. A CD-n egy probatermi videofelvetel is helyet kapott bonuszkent es az, hogy a Labyrinth nem csak studiozenekar, mar szinpadon is bebizonyitottak. Kivancsian varom a folytatast, egy uj nagylemeznek mar itt lenne az ideje. Contact: www.sunandmoonrecords.com -Woodlum666- 8.5/10


Nocturnal Depression - Soundtrack For A Suicide

Regi ismerosom mar a francia Nocturnal Depression, nemreg egy interjut is keszitettem a zenekar agyaval, Herr Suizid-el. Depressziv, szuicid Black Metal a stilus neve, melyben a zenekar aktival, mindeddig csak CD-R es kazetta kiadvanyaik jelentek meg, ez az elso hivatalos CD kiadvanyuk. Az eddigi anyagaik jok voltak, foleg a �Four Seasons To A Depression� gyozott meg, bar mindig volt egy olyan erzesem, hogy azokat a szamokat mintha mar hallottam volna, nem igazan tunt eredetinek a zene. A Xasthur, korai Shining, nehol Nargaroth inspiralta zene jo alafestes egy kad forrovizben veghezvitt ervagashoz. A lassu es kozeptempo dominal, nagyon egyszeru felepitesu, viszont annal utosebb es meghatobb szamok kerultek fel erre a lemezre. Negy szam van feltuntetve, de van egy - hidden bonus track - is, amely a harmadik szam. Nagyon erdekes ez a dal, belemelyul az ember, a halal es pusztulas nagyon kozel kerul az emberhez. Ezt a szamot en mindenkinek ajanlom, aki ertekeli a morbid es elvont, szuicid eletfelfogast. Nagyon kellemes meglepetes nekem ez a kiadvany, a maga bo 60 perces jatekidejevel egy nagyon kellemes es tartalmas hallgatnivalo, de ismetlem, csak azoknak, akik a stilust szeretik es megertik. Ket szam szovege kerult a bookletbe, nincs infom arrol, hogy a tobbi miert nem kapott helyet, de ebbol a ket szovegbol is jol kiveheto a zenekar mondanivaloja, ideologiaja. L.Lokhraed enekes sosem tartozott a kedvenc vokalistaim koze, itt lehetne meg egy kicsit javitani, de ez persze csak a szemelyes velemenyem, nem jelenti azt, hogy rossz vagy gyenge lenne a vokal. Reg varom mar az uj lemezt a zenekartol es jobb lett mint vartam, ugyhogy egy jo darabig fogom meg napi rendszeresseggel hallgatni. Gyengebb idegzetuek fokozott ovatossaggal, csak �normalis� ember felugyelete mellett hallgassak ezt a kiadvanyt. Hear my voice�Kill yourself! Contact: www.nocturnaldepression.cjb.net, www.sunandmoonrecords.com -Woodlum666- 9/10